2011. február 28., hétfő

Per Olov Enquist: Lewi útja


Európa Könyvkiadó, Budapest 2003
640 oldal

Vérmisztika, Jézus meleg-nőies sebei, foszforeszkáló kereszt, szexuális színezetű, eksztatikus istenélmények, földre zuhanás, nyelveken szólás...
Svédország mai arculatának kialakításában a munkásmozgalom mellett volt egy másik meghatározó népmozgalom is. A nálunk csak "szekta"-ként elkönyvelt pünkösdi mozgalom, amely a skandináv országban 1913-ban néhány tucat főt számlált, mára a világ egyik legnagyobb keresztény egyházává lett, s - hazánkban talán kevesen tudják - nagyrészt neki köszönhető, hogy Svédországban sikerült visszaszorítani a múlt század elején még tragikus méreteket öltött alkoholizmust.
Per Olov Enquist világhírű svéd szerző - a magyar olvasók jó ismerőse - regényíróhoz méltó együttérzéssel, történészi elfogulatlansággal és dokumentarista hűséggel ábrázolja a pünkösdi mozgalom eredetét és históriáját, a keresztény gondolkodás és vallásgyakorlás e különös területét a mozgalom két meghatározó egyénisége, a kis vidéki szatócsból lett alapító, Lewi Pethrus és a mozgalomhoz később csatlakozó sikeres regényíró, Sven Lidman barátságán, együttműködésén, majd végső szakításán keresztül.
A könyv azonban nemcsak az északi ország történetének egy szelete és emberi sorsokból szőtt lebilincselően izgalmas mese, hanem monumentális tanulmány is egy birodalom - ezúttal lelki-szellemi birodalom - felépüléséről, valamint a birodalomépítő nagy vezetők lélektanáról, Lewi útjáról.


http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?BookID=165689&TabSheet=book&SessionID=3B03202DA712CE237EA9027D71D1E414EEAD95EAGBWZVDNABHEQCIOBMUKBPECEWYCIBCZPAQMKBDUKCDF4CDDC4C0FDE54B8EB3C7F2130F05D1297DC8E4B09D8867AAA225EA0DB663F&CBStock=CHECKED&SrcOrder=o

-----------------------------

"Egyedül, végül. Vagy ahogy Lewi mondta utolsó beszédében: mindenki egymagában. Isten előtt."

"Isten pár percig megvilágítja nekem a kertjét, mielőtt a nappal fényének sötétsége ráborulna lakóinak életére, s láthatatlanná tenné nevüket."

"A megújulási mozgalmaknak mindig voltak konyháik. Az egyházaknak nem. Ez így természetes."

"Kicsiny volt, de nagy munkát végzett. Vajon mit értett meg mindebből?"

"A Biblia mindennap tovább íródik. Vannak jó részei és vannak kevésbé jó részei, de mindenképp emberek műve, ezért work in progress-nek, folyamatosan készülő műnek kell tekinteni."

"Az út volt a fontos, mely a vallásos élményhez vezet. Az utat mi magunk építjük."

"Ő mondta: szent az , amit a szentek csinálnak."

"Nem mondtam el senkinek, ami számomra magától értetődik: aki embert öl, az semmibe veszi az emberi élet szentségét.
Az ember szent."

"Ez én voltam. Csak elfelejtettem. Mintha a múló idő jégfátylat borított volna életemre, melyet egy fuvallat hirtelen fellebbent, s mögötte megjelenik egy arc, mely az enyém, csak már elfelejtettem. Ez itt én vagyok. Ami most szörnyűség, az annak idején természetes volt. Ez volt természetes. Ebben a gondolatvilágban nőttem fel.
Így lett belőlem ember."

"...miközben belemerültem az imádságba, olyan szavakat mondtam ki, melyeket nem értettem, noha akkor még nem tudtam, mi az, hogy nyelveken beszélni"

"A margóján Efraim szögletes és szinte dacos kézírásával, csupa nagybetűvel ez áll:
A VALLÁSOS ÉLMÉNYT
NEHÉZ MEGFOGALMAZNI"

"Az emberek sokfélék, de Isten ugyanaz. Lényeg az, hogy az ember megtérjen."

"- Ki volt ez az ember? - kérdezte. - Ez a Lewi?
- Ő alapította és ő építette fel a kereszténység harmadik legnagyobb egyházát, amit azonban nem nevezett egyháznak - feleltem. - Ma több mint kétszázötvenmillió tagja van szerte a világon. - A pap tűnődve csak azt kérdezte: - Svéd volt? - Igen - feleltem -, nagyon is az."

"Most, nyolcvan évvel később, hasonlóan a többi egyházhoz, mégis létre akarnak hozni valamiféle szervezetet. Akik ezzel nem értenek egyet, Lewire hivatkoznak, Lewi álmaira, az álmok elárulására. Hiszen az egész mégiscsak népmozgalomként indult valamikor, és voltak, akik még mindig az első pünkösdi idők lángnyelveiről álmodnak, melyeket nem szabad szervezkedéssel kioltani."

"A történet mintha azt igazolta volna, hogy a film bűnös dolog.
Sok minden mást is bűnnek tekintettek. Végül már szinte mindent.
Sok előírást kellett betartani?
Egyre többet. Nem volt szabad golyózni, kártyázni, sakkozni is alig, tilos volt színházba járni, és öltözködni sem lehetett akárhogy."

"Csak azt akarom mondani, hogy nem akarok tagja lenni a szakszervezetnek, ha it szabad káromkodni. Akkor nem akarok benne lenni. Azt hiszem, nekünk itt a szakszervezetben nem szabad Isten nevét hiába a szánkra venni. Tiltakozom ellene, és kérem, hogy ezt írják bele a jegyzőkönyvbe. Szocialista vagyok, de egyszersmind megtért hívő is. Köszönöm."

"A szocialistákat és a sztrájkolókat véleményem szerint véleményem szerint Afrikába kellene deportálni, valamelyik büntetőtelepre. Ott a helyük az ilyen gazembereknek! És a katonáinkkal őriztetném őket, hogy megtanulják a rendet. Ez az én hitvallásom. Egyébként költő vagyok, és a szerelem mindenhatóságát hirdetem."

"- Voltatok ti már nővel valaha is az életben? - kérdezte ezután mindkettejüktől a tiszt.
Némi habozás után mindketten megrázták a fejüket.
- Látnotok kellene, milyen az, hogy megértsétek a szeretet evangéliumát, és elforduljatok a szocialista baromságoktól. Akarjátok látni?
- Nem - felelte Lewi. - Nem.
Hosszú csend támadt.
- A jámbor szocialistákat is fel kell szentelni - mondta végül a tiszt. - Őket is részesíteni kell a szerelem és a testi vágyak hitének keresztségében. Őket is meg kell téríteni. Jobban mondva el kell téríteni. A szocialista és a szektás őrület útjáról a szerelem útjára. Na, akartok a kéjvágy keresztségében részesülni?
- Nem - felelte Lewi.
- Majd meglátjuk - mondta erre az ápolt szakállú tartalékos tiszt."

"...Lewi egyre szkeptikusabb lett.
Nem hitt az erősportok hasznosságában, és semmi körülmények között nem tartotta megengedhetőnek a vasárnapi edzéseket. Úgy vélte, azzal nem tudjuk megváltoztatni a világot, ha tizenhét láb helyett tizenkilenc és fél láb távolságra dobjuk el súlyt. Bármilyen jó eredményeket is érjenek el a munkások az erősportokban, azzal még nem változik semmi.
A világot a gondolkodással és a gondolkodás megszervezésével kell megváltoztatni."

"És a munkásosztály megszervezését nem az izmokkal kell kezdeni.
Hanem a lélekkel.
Először a munkások gondolkodását kell meghódítani. És az erkölcseiket kell megjavítani. Az ivás, a testi gyönyörök hajhászása, az erkölcsök általános romlása csak gyengíti az elnyomottakat."

"Lewi szerint a folyamatot a gondolkodás meghódításával kell kezdeni. Sok hasonlóságot látott a megújulási mozgalom és a munkásmozgalom között a tudat meghódításának elsődlegessége szempontjából. Ott kell áttörést elérni. Ha meg lehet hódítani a munkások gondolkodását, akkor fel lehet építeni egy olyan szervezetet, melyen a Tőke nem bír fogást találni. [...]
Ez volt az alapgondolat. Előbb a megtérés és az erkölcsi megtisztulás. Utána a decentralizált szervezet létrehozása. És akkor megszületik a közös erő."

"Lewi az iskolázatlan igehirdetés híve volt; vallotta, hogy nem lehet iskolában felkészülni sem a prédikátori, sem a költői pályára (!)"

"- Petrus, te leszel a kőszikla, melyen felépítem gyülekezetemet.
Petrus megértette, hogy Jézus a szocializmusra gondol. Jézus ügyesen segít neki, és ez nagyszerű."

"Sven kinyitotta kezét. Az ötörés volt benne.
- Nahát... milyen szép - mondta a nő halkan. - Öt öre. Ennyiből él a költő? Ennyiből meg lehet élni?
- Ennyi elég ahhoz, hogy ne haljon éhen - felelte Sven halkan."

"Semmire sem vagyok jó, gondolta. Semmire."

"A legfontosabb alak Seymour volt, a baptista prédikátor, aki Los Angelesben lett az ébredési mozgalom vezetője. [...]
Néger, félszemű és sánta. És Isten kiválasztottja."

"Kivált a metodisták tartották fontosnak a demokráciát. Az embernek személyes felelőssége van, és minden ember egyformán fontos.
Ez Amerikából jött."

"A pünkösdi ébredés sziklaalapzata természetesen a Bibliában van. Az apostolok cselekedeteinek második részében."

"Mintegy Isten kiszámíthatatlan akaratából, a lelki földrengést megelőzte a valóságos nagy földrengés San Franciscóban 1906. április 18-án. Hiszen megroppant a földkéreg! Isten ökle lesújtott az istentelenekre! Emlékeztette az embert parányi mivoltára, kiváltotta belőle az imádkozást, a kétségbeesést, és felébresztette benne a hitet a büntető Isten hatalmában, Isten kezének erejében, mely letörölte a föld színéről San Franciscót! És előhívta belőle a jóslatokat, melyek kilátásba helyezték a világ pusztulását abban az esetben, ha az emberiség nem tér jobb útra!"

"Isten Lelke éppen általa, Lewi által, az ő kezén keresztül fejtett ki hatását. Kiválasztott volt, eszköz."

"- Drágám - folytatta Sven -, te vagy az első férjes asszony, akit meghódítottam.
- Mit mondsz?
Sven nem ismételte el, mivel megijedt az asszony hanglejtésétől.
- Az első férjes asszony... Azt mondod? Akit meghódítottál?
- Igen.
- Erről álmodtál? Hogy hódítasz? És épp egy férjes asszonyt?
- Igen.
- És kitől hódítottál el?
- A férjedtől.
- Az már valami. Mint a Szent Grál. Elhódítani valakitől. Megalázni valakit, elvenni kicsit a becsületéből, és ezáltal növelni a saját önbecsülésedet."

"- Miről szoktál álmodni? - kérdezte tőle újra és újra. - Tulajdonképpen mik az álmaid? Egyszerűen gazdag akarsz lenni? Vagy csak híres? Vitorlázás Vaxholmra, ámuló tekintetek, bevonulás az irodalomtörténetbe? Vagy miről?
Sven soha nem volt hajlandó válaszolni. Kivéve egyszer:
- Arról, hogy egyszer valaki megmondja, ki vagyok.
Margot felkacagott.
- Édes kicsi Peer Gyntöm - mondta. - Csak hámozlak, hámozlak, és soha nem jutok el a középpontig."

"- Azt szeretném, ha a lelked lángra gyúlna. És te magad is. Ha valami magával ragadna, összetörne, és nem lennél ennyire kész és befejezett. Ha valami nagy tűz beléd kapna, és égni kezdenél. Ha elragadna és elragadtatna.
Sven csak ennyit válaszolt:
- Nem tudom, mi lehetne az, amitől én lángolni kezdenék."

"Az a feladat várt rá, amit a Biblia megfogalmazott: vasoszlopnak és ércfalnak kell lennie az egész országgal szemben, az ország vezetőivel, papjaival és közrendű népével szemben."

"- Mit vársz a nőktől? - kérdezte Hjalmar. - Valami nagy jutalmat?
- Nagy elragadtatást.
- Mint az igehirdetőktől?
- Miféle igehirdetőktől? - kérdezte Sven elbizonytalanodva.
- Hát akik nyelveken beszélnek.
- Azok őrültek - mondta Sven. - Nem művészek. Fel kéne kötni őket."

"A munkanélküliek és a kenyérjegyek, a Szentlélek-keresztség és a földre zuhanó hívek.
Az újságok azonban csak az utóbbiakról írtak. Ez volt a hálás téma. Ezt szerették az olvasók: a bomlott elméjű, halandzsázó híveket, akik főbe lövik magukat. Az utcán éhen haló munkanélküliekről nem szívesen olvastak.
Emberpróbáló idők voltak, semmi kétség."

"Ha valakinek az volt az álma, hogy az élet alapja a boldog, istenfélő és összetartó család, és Lewi egyre kétségbeesettebben kapaszkodott ebbe az álomba, akkor annak nem sok oka lehetett a reményre ebben a városban.
Stockholm bűzlő szemétdomb volt, lakói fáztak és éheztek, a gyerekhalandóság az egekbe szökött, a zsúfoltság az elviselhetetlenségig fokozódott: az utóbbi néhány évtizedben kialakuló munkásosztály leírhatatlan nyomortanyákon élt, csak nyáron költöztek ki Södemalm sziklahasadékaiban összetákolt kunyhóikba, s virágzott közöttük a promiszkuitás."

"A családok majdnem felének nem volt családfenntartója."

"...ő, a férje, nem jó semmire, nem ér semmit, nem is létezik, olyan, mint a hagyma, nincs magja, nincs lényege, mindenki röhög rajta."

"Ekkor született meg a pünkösdi mozgalom. Gyorsan ment. Később sokan nehezen értették meg, mi történt. Az úrvacsorakérdés miatt került sor a kenyértörésre, ebben mindnek egyetértett."

"Utólag senki nem értette pontosan, mi vonzotta az embereket a mozgalomba, mitől indult a mozgalom növekedésnek."

"Vegyük például a stockholmi Filadelfia gyülekezet östermalmi szekcióját. 1915 elején 729 tagja volt.
Ebből 601 nő és 128 férfi. Más szóval, a gyülekezet 82 százaléka volt nő és 18 százaléka férfi. Az összes tag 75 százaléka egyedülálló volt. Közülük is a nők voltak többségben. 464 hajadon és 22 özvegy. Tehát a Filadelfiában a nők 81 százaléka magányosan élt.
Az egyedülálló nők szinte mind fiatalabbak voltak negyvennél. Az átlagéletkor harminc volt. Kivétel nélkül mindannyian dolgoztak: szakácsnők, házvezetőnők, varrónők, bolti eladók vagy ápolónők voltak.
A vezetőség mégis majdnem kizárólag férfiakból állt (akárcsak a pünkösdi mozgalom többi gyülekezetében szerte az országban) - férfiak voltak a diakónusok, az elöljárók vagy a 'vének'. A tagnévsorok egyértelműen tanúságot tesznek. A férfiak vezették a nőket. A kivétel, szinte minden gyülekezetben, a 'munka- és programbizottság' volt, melyben mindenütt akadnak Annák, Eszterek, Karolinák.
Ahogy ez lenni szokott, akkor és azóta is.
Elmondhatjuk: a pünkösdi mozgalmat többségükben férfiak vezették, miközben a tagság javarészt a szolgáltató ágazatban dolgozó, fiatal, egyedülálló nőkből állt. Nem felel meg a valóságnak az az elképzelés, hogy a pünkösdista nő púpos, megsavanyodott öregasszony.
Az sem, hogy otthon ülő feleség lett volna; a mozgalom csak jóval később termelte ki magából azt a politikai pártot, mely a házasság révében szerette volna látni a nők többségét."

"Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg a kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön a világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted."

"A radikális pietizmusnak valahol a legmélyén meghúzódott egy nyugtalanító, teológiailag nem teljesen szobatiszta gondolat. A gondolatban egy teológiai kérdés rejtőzött, sokkal bonyolultabb és ellentmondásosabb, mint amennyire ennek tudatában voltak. A kérdés az volt: ki az, akit megszólítanak? Ki ez a Jótevő, ez a Megváltó, ez a Vőlegény? Férfi vagy nő? A neve Jézus volt. És vajon ez a Jézus nem maga az Isten, az egyetlenegy? Létezik rajta, a Jótevőn, Jézus Krisztuson kívül Isten?
Vagy teljesen egyedül van?
Vajon a radikális pietizmus csendben megszabadult volna Istentől és a Szentlélektől?"

"Sven és Lewi egymásra nézett, és majdhogynem látták is egymást."

"Lex dura, sed lex."

"Jaj az embernek, ha a szívében lakozó tigris megöli szelídítőjét. Akkor vége a kultúrának és a civilizációnak, és Jézus kiűzetik a lélekből."

"...Sven Lidman prédikációi a színvonal óriási emelkedését jelentették a svéd vallásos diskurzusban."

"Olyan volt, mint egy két lábon járó lexikon. Minden meg lehetett tanulni a prédikációiból.
Újra és újra visszatért beszédeiben a fenyegető kép, nem az Ördögé vagy a pokolé, hanem az e világi rémé: az európai szellemi hanyatlás képe. Európa mindig jelen volt, és jövője mindig veszélyben forgott. Európa pusztult és szétesett. A hanyatlás földje volt. Mintha Spengler szállt volna alá a Filadelfia pincetermébe, é saz ő szelleme itatt volna át az ébredési mozgalomban ennek a két háború közötti, különös európai időszaknak az éveit."

"Lewi egy pillanatig elgondolkozott, és azt mondta:
- Amikor a parasztok vizet visznek a réten legelő teheneknek, akkor azt hordóban viszik. A hordót felteszik a szekérre. Ha göröngyös az út, sok víz ki szokott lötyögni. Ilyenkor egy darab deszkát tesznek a vízre, és akkor a víz nem lötyög ki.
Sven értetlenül nézett Lewire:
- Ezt most miért mondod?
- Én vagyok az a deszkadarab - felelte Lewi."

"A Franklin-ügy talán valóban a pünkösdi mozgalom kultúrforradalma volt."

"Nem kell szervezetet építeni, mert az építkezés érelmeszesedéshez vezet. Nem kell írásba foglalt hitvallás. Nem kell központi prédikátorképzés."

"A Franklin-ügyben a harc elhúzódott, öt évig tartott, amíg az ellenséget végül ártalmatlanná tették. Efraim arra talán mégsem gondolt, hogy ezt a viszályt voltaképpen főpróbának is lehetne tekinteni, a későbbi tisztogatások előjátékának, melyekben előbb Sven, utóbb maga Efraim is áldozatul esik.
Sven sem gondolt rá, hiszen élvezte a harcot, az egységet, az összetartozás érzését Isten csataterén, mely fölött a Lélek áldása lebeg.

A Lebenslauf-ban ezen a helyen van egy rövid megjegyzés, aláhúzva: 'Lewi ekkor tanult meg félni Sventől.'"

"Miután Isten megteremtette Lewi Pethrust, összetörte az öntőformáját."

"- El kell olvasnod Hitler Mein Kampf-ját! Hogy lehet, hogy még nem olvastad...?! Micsoda könyv... micsoda zsenialitás... hihetetlen... ez az ember valóságos lángész... ő aztán tudja, hogyan kell vezetni a tömegeket.. hidd el, igazi népvezér... teljesen nyilvánvaló, hogy meg fogja hódítani a világot.. képes arra, hogy egy nép vezetője legyen... mindent bevet... minden fogást és trükköt.. ő aztán tudja, hogyan kell vezetni a tömeget."

"Az európai pünkösdista konferencián 1939-ben, néhány héttel a háború kitörése előtt úgy döntöttek 'Pethrus doktor javaslatára', hogy táviratot küldenek Adolf Hitlernek, amelyben hódolatukat fejezik ki a Führernek, annak reményében, hogy 'felébresztik jóindulatát a pünkösdi mozgalom hívei iránt'."

"Lehet-e egyáltalán politikailag értelmezni a pünkösdi mozgalmat?"

"Vér, alávetettség, engedelmesség, áldozat, odaadás. Amikor a fő nemzetiszocialista ideológus és filozófus, Alfred Rosenberg néhány évvel Böök után A XX. század mítosza című könyvébe beleolvasztotta Eckhart mestert, az 1300-as években élt számmisztikust, hasonlóképpen járt el; a könyv több millió példányban fogyott el, megzavarta és tévútra vezette olvasóit."

"- Az erkölcstelenség ellen folytatott küzdelem - mondta Efraimnak - a pünkösdi mozgalom legfontosabb politikai feladata. Nem ártana komolyan venni."

"Milyen volt Lewi viszonya a nőkhöz?
Semmilyen. Szinte semmilyen."

"Két dolog volt fontos Lewinek, de a kettő összefüggött egymással.
A csírasejt nem más, mint a csend, együtt Istennel. Egyedül lenni Istennel. Ez volt az ideális közösség. De ott létezett mellette a nagy is. Ám ahhoz, hogy megteremtsük ezt a kicsi, decentralizált együttlétet Istennel, előbb egy centralizált szervezetet kell létrehozni."

"Nőkből áll a mozgalom bázisa, tudja, hogy ezzel mind a vezetés, mind pedig Efraim tisztában van. A társadalom erkölcseiért folytatott harc egyre fontosabbá válik. Úgy vélte, nem csupán a szórakoztatóipart kell főellenségnek tekinteni, hiszen maguk az élvezetek azok, amelyek az erkölcsöt elsősorban veszélyeztetik.
Ha kitesszük ennek a nőket, vagy a nők viselkednek erkölcstelenül, az előbb-utóbb a férfiakon érezteti hatását. Az erkölcstelenség forrása az a kísértés, ami a női testből árad. Éppen ezért el kell takarni. Nehogy okot adjon a kísértésre. A bűn, a hiúság ellen vívott harcban pedig egyre fontosabbá válik a család egysége és a fegyelem.
Az európai dekadencia, amiről Sven testvér olyan világosan beszél prédikációiban, ez a veszély igazi forrása. A dekadencia!"

"Őrizd a kincset,
mit Isten adott;
ha elveszíted,
vissza nem kapod,
nem látod többé, sehol nem leled,
s felelned kell, mit tettél vele."

"Abban az évben, amikor Lewi született, 2746 gyermek jött a világra Stockholmban, közülük 1100 házasságon kívül. Mindez az italnak volt tulajdonítható. Még érthető is. Nagy volt a szegénység, az alkoholizmus, és lazák az erkölcsök."

"Mi az igazság, édes Istenem, suttogta Lewi.
Az igazságot nem tűzheted fel egyszerűen lelkiismereted falára, mint a 'mene tekel' szavait, felelte Isten. Számtalan igazság létezik, akár csepp a tengerben, vagy homokszem a sivatagban, az igazság ott van benned, csak kitérsz az újtából. [...]
Mit tegyek, kérdezte Lewi továbbra is suttogva.
Kelj fel és járj, felelte Isten. Egy szóval sem szólt többet."

"A Lebenslauf elején Efraim két bolygóhoz hasonlítja Svent és Lewit.
Úgy képzelte el, hogy óriási köröket leírva közelednek egymás felé. Nagy erővel vonzza őket valami a másikhoz, hogy végül egyetlen hatalmas, felszabadult, galaktikus ölelésben, a pünkösdisták szűzies, mégis erotikusan lüktető közösülésében egyesüljenek.
Lehet, hogy rossz hasonlat. Lehet, hogy útjaik egyszerűen csak keresztezték egymást. Lehet, hogy csak néhány évtizedre sodródtak egymás közelébe, mint két furcsa, űrben lebegő ősállat, egymáshoz dörzsölődve gyűlöletben, szeretetben, odafenn, a fagyos űrben, amely egykor megtöltötte gyermekkoromat a távoli csillagokhoz rögzített telefondrótok zümmögésével. Később leváltak egymásról, de összedörzsölődő bundájukról már egymásra tapadt a por, a szőr, a gondolatok és az ideológia."

"Ezek voltak az új idők hasonlatai: szeretet, jelzálog, töröltetés."

"Szeretethiány - hatalmi harc.
Testvéri szeretet - igazság utáni vágy."

"Idővel megváltoztak Lewi birodalomalapítási céljai. Megkezdte a tisztaságért folytatott harcot. Ezt az új célt Lidman már nem értette meg. Lidman anarchista volt, nem birodalomépítő. Lidman álmodozó volt, akit nem ijesztett meg a modernizmus tiszta homlokzata mögött pislákoló érzelmek lángja."

"Sven egyszer arról számolt be, hogy prédikáció közben szexuális élményben volt része. Talán azok közé tartozott, akiket felemel az irracionalitással való találkozás."

"Soha nem volt világos az a nyelvezet, amelynek segítségével a pünkösdi mozgalomban a hit csodáját próbálták megfogalmazni. A felfoghatatlan leírása nem valósulhat meg mindig szavak segítségével."

"Nincs bíró, és nincs ítélet, csak a szomorúság, amiből kijutott mindenkinek."

"'Kicsiny volt, de nagy munkát végzett'; nagyon egyszerű, nagyon szép szavak, melyek a ránk bízott tehetséggel való sáfárkodásról szólnak."

--------------------------------------

Per Olov Enquist lenyűgöző láttató erővel írja le Lewi útja című regényében a svédországi születésű (bár amerikai gyökerekkel is bíró) pünkösdista mozgalom történetét és annak legkarakteresebb személyiségeinek, az alapító és szervező-géniusz Lewi Pethrusnak, a született prédikátor, ugyanakkor pénzügyi antitalentum Sven Lidmannak és a kicsiny, de mégis - a mozgalom szempontjából - hatalmas munkát elvégző Efraim Markströmnek életét.
Hogyan bontakozik ki két, munkás háttérrel rendelkező svéd fiatal barátságából egy ma már 250 milliós vallási megújulási mozgalom?
Az erkölcsért és az alkoholizmus ellen, a lelkekért és a promiszkuitás ellen folytatott szent háború vezetői - az elbeszélés tanúsága szerint - azonban maguk is nagyon emberek.
Hol vált át a demokratikus, autonóm közösségek egymás melletti létét hangsúlyozó, a szervezettség ellen kézzel-lábbal tiltakozó mozgalom egy gazdasági vállalkozássá, politikai párttá, a hatalmi harcok színterévé?
Ahol ketten vannak, ott már hierarchia van, s az elképzelések leghalványabb eltérése is hosszú távon magában rejti a későbbi elkerülhetetlen küzdelmet.
És hogy vajon ebben hibás valaki? Hiszen mindenki csak azt teszi, amit Isten neki tenni rendelt, legjobb tehetségéhez mérten.

Rendkívül magával ragadó erejű vízió a tömegmozgalmak kialakulásáról, a vallási meggyőződés erejéről, a népvezér személyiségéről s e személyiség változásairól.

Per Olov Enquistre a szakértők úgy tekintenek már rég, mint az irodalmi Nobel-díj egyik esélyesére. E könyve alapján nagyon szurkolunk neki, hogy kapja meg.

2011. február 27., vasárnap

Szkafander és pillangó


Le Scaphandre et le papillon


színes, magyarul beszélő, francia-amerikai életrajzi dráma, 112 perc, 2007 (16)
Dolby Digital

Rendezte: Julian Schnabel

Szereplők: Mathieu Amalric, Emmanuelle Seigner, Marie-Josée Croze, Max von Sydow

Jean-Dominique Bauby a francia Elle magazin főszerkesztője volt. Negyvenhárom éves korában, 1995 decemberében agyvérzést kapott, és kómába esett. Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult. Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Helyzete ellenére Jean-Do megőrizte humorérzékét, szexualitását, az élet szeretetét. Mindez arra ösztönözte, hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze érzéseit és gondolatait, a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről, az emberi fantázia szárnyalásáról.

http://port.hu/szkafander_es_pillango_le_scaphandre_et_le_papillon/pls/fi/films.film_page?i_film_id=90470

2011. február 21., hétfő

Nemo kapitány


20,000 Leagues Under the Sea


színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 90 perc, 1997

Rendzte: Michael Anderson
Szereplők: Ben Cross, Richard Crenna, Julie Cox

1867-ben a jeles tengerbiológust, Arronax professzort felkérik, hogy derítse fel milyen titokzatos szörny garázdálkodik az Atlanti óceán északi részén. A tudóst az expedícióra elkíséri a lánya, Sophie is. A szörny és a tudósok első találkozása tragikusan végződik: a professzor és lánya a szigonnyal remekül bánó Neddel együtt belesodródik a tengerbe, ahol az élőlény helyett egy különös tengeralattjáró várja őket, fedélzetén Nemo kapitánnyal. A Nautilusnál nincs jobban felszerelt hajó és a tudósok boldogok, hogy végre méltó körülmények között dolgozhatnak. Ned azonban nem osztja örömüket, a férfi mindenáron meg akar szökni a tengeralattjáróról.

http://www.port.hu/nemo_kapitany_20,000_leagues_under_the_sea/pls/fi/films.film_page?i_film_id=35782

2011. február 20., vasárnap

Fekete angyal


Black Angel

japán film 1997
akció, thrliier, dráma, 107 perc

Rendezte: Takashi Ishii

Szereplők: Riona Hazuki, Reiko Takashima, Miyuki Ono

A mindössze hat éves Ikko szüleit a lány szeme láttára gyilkolja le egy jakuzákból álló banda. Életét egy titokzatos bérgyilkosnő, a Fekete Angyal menti meg, aki Amerikába szökteti, ahol elhatározza, hogy kiképzi utódjának.

Évek telnek el, és Ikko a világ egyik legjobb bérgyilkosaként tér vissza Japánba: ezúttal már ő viseli a Fekete Angyal nevet, s szörnyű bosszúra szomjazik.

Takashi Ishii (Evil Dead Trap) hazájában leginkább kegyetlen horrorfilmjeiről ismert, ám a világhírt a sorból valamelyest kilógó Black Angel hozta el neki. A film Quentin Tarantino Kill Billjének bemutatását követően vált igazán kultikussá, ugyanis az amerikai sikerprodukció egyik legjellegzetesebb alakját, O-Ren Ishii-t Tarantino a Black Angel főszereplőnőjéről mintázta.

Tisztelgése jeléül a figurának a japán kultrendező nevét kölcsönözte, aki a Black Angelnek köszönhetően nőtt fel Takashi Miike és Takeshi Kitano mellé.


http://www.mozi-dvd.hu/cikk2576.html

2011. február 19., szombat

Schubert-maraton

11 előadás 10:30-tól 22:00-ig

2011. február 19. 10:30 - 22:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Fesztivál Színház
Elõadóterem

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája – Fischer Iván művészeti vezetésével – közösen hívta életre 2008-ban azt a kezdeményezést, amelynek keretében minden év februárjában, egy hétvégi napon, kora reggeltől késő estig hangversenyek sora mutatja be egy-egy zeneszerző munkásságának javát: szimfonikus műveit, kamarazenéjét, instrumentális és vokális darabjait, az életmű ismert és ritkábban hallható kompozícióit. Vissza nem térő alkalom, hiszen mikor van arra lehetőség, hogy egy teljes életműről ilyen rövid idő alatt átfogó képet kapjunk? Az előző években megrendezett maratonok – Csajkovszkij, Dvořák, Beethoven műveivel – látogatottsága mutatja, hogy a zenebarátok felismerték ezt: a nézőszám ma már alkalmanként meghaladja a tízezret. A sikertörténet 2011-ben is folytatódik: Franz Schubert a kiválasztott, az a zeneszerző, aki a legrövidebb élet alatt talán a legtöbb maradandó műalkotást hozta létre. A dalok, a kamara- és zongoramuzsika, az egyházi zene, a szimfonikus művek sokaságát néhány remekmű képviseli az egész napos sorozaton, köztük számos jól ismert alkotással és kuriózummal. Ahogyan az előző években, 2011-ben is számos együttes, kamaraformáció lép fel a Budapesti Fesztiválzenekar mellett. Többszáz zenekari és énekkari művész, valamint a legjobb vokális és hangszeres szólisták tolmácsolásában élvezhetjük ennek a különleges zeneszerzőnek az egyedülálló művészetét. A hangversenyeket ingyenes videó-vetítések egészítik ki

12:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Schubert: Asz-dúr mise, D. 678
Szabóki Tünde – szoprán, Wiedemann Bernadett – mezzoszoprán, Fekete Attila – tenor, Rácz István – basszus, Debreceni Kodály Kórus (karigazgató: Pad Zoltán), Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Héja Domonkos

15:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Schubert: Rosamunda-kísérőzene, D. 797 (Entr'acte No. 1, Entr'acte No. 2, Romanze, Geisterchor, Entr'acte No. 3, Hirtenmelodien, Hirtenchor, Ballettmusik No.2, Jägerchor)
Fodor Gabriella – szoprán
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás), Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Kovács János

http://mupa.hu/program/schubert-maraton-2011-02-19_10-30

2011. február 18., péntek

Mihail Solohov: Új barázdát szánt az eke


Új Magyar Könyvkiadó, 1951

332 oldal

A kiváló szovjet író Új barázdát szánt az eke című világhírű regényében az új útra lépett doni kozákság életét írta meg. A regény egy évtizeddel a polgárháború után játszódik. Végképp eldőlt a hatalom kérdése, most a falu szocialista átalakításán, a mezőgazdaság kollektivizálásán a kolhozok megszervezésén volt a sor. Az ellenség már nem nyíltan, a csatatéren, szervezett katonai egységekkel, hanem alattomban, a mindennapi életben, szabotázsokra bujtogató beépített ügynökei révén támad. Különösen éles a harc a doni földön, ahol a cári időkben bizonyos kiváltságokat élvező kozákság kulák és középparaszti rétege fegyverrel, körmeszakadtáig próbálja védelmezni magántulajdonát.
Az író páratlan művészettel eleveníti meg egy kozák falu küzdelmekkel teli hétköznapjait, s mesteri emberábrázolással teszi felejthetetlenné az olvasó számára a falu lakóinak alakját, kezdve a sziklaszilárd Davidovtól, a rendkívül emocionális és gyakran ingadozó Rázmotnovon át a "partizán" módszerekkel dolgozó, türelmetlen Nagulnovig: a belülről áskálódó kulák Osztrovnovtól, az önmagával becsületesen vívódó Majdannyikovig. De ugyanilyen életszerű és hiteles Polovcev kozák-kapitány vagy az ellenállhatatlan belső humorral jellemzett Scsukar apó figurája is.


http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=uj-barazdat-szant-az-eke&ID=19167


----------------------------

"1930 januárjának egyik estéjén a Gremjácsij Log-telep felé vezető úton egy lovas ügetett."

" - A helyzet nálunk különösen bonyolult. A kerületben 14,8 százalék van kollektivizálva, leginkább szövetkezetiek."

"Én olvastam Marx Károlyt is és a kommunista párt híres kiáltványát. Tudod, mi lesz a kollektív gazdaságokból? Először kollektív gazdaság, aztán kommuna, azaz minden magántulajdon megsemmisítése. Nemcsak az ökröket, hanem a gyerekeket is elveszik tőled és a városi otthonokban fogják nevelni. Minden közös lesz.: gyerekek, asszonyok, csészék, kanalak. Ha galuskás libaaprólékot akarsz enni, zabkását adnak majd eléd. A földhöz leszel kötve, mint valami jobbágy."

"Gremjácsij Log szegényparasztjainak és aktív lakosainak száma harminckét embert tett ki: egy szív, egy lélek."

" - Elvtársak, én a vörös Putyilov-műveknek vagyok a munkása. A kommunista párt és a munkásosztály küldött hozzátok, hogy segítsek nektek a kollektív gazdaság megszervezésében és a kulákoknak, a mi közös piócáinknak a megsemmisítésében."

"Gyerekkorom óta gyűlölöm a magántulajdont. Innen jön minden gonosz. Nagyon helyesen mondták a tudós Marx és Engels elvtársak. A szovjetkormány alatt is úgy tülekednek az emberek ezért a tulajdonért, mint disznó a vályú körül. És mi volt a cárok alatt. Rettenetes!"

"Andrej csak nehezen tudta összeírni a holmit. A szobából Gyemka Usákov, Árkáska és Vaszilisza - az egyedüli nő a csoportban - össze-vissza kiáltozta:
- Egy női bunda!
- Báránybőrbunda!
- Három pár új csizma, kalucsnikkal!
- Három vég szövet!
- Andrej Rázmjotnov! Egész áruház van itt! Szövet, selyem és vászon és minden egyéb..."

"- Persze, hogy tud az állat dolgozni, ha így etetik! Tiszta kenyeret zabál! Nálunk meg, a szövetkezetben, még a szénával is takarékoskodni kell!"

"Azt hiszed, hogy a múltad miatt mindent elnézünk neked? Elrejted a gabonát..."

"Belőled az ellenség beszél! Azt hiszed, hogy sok vért vesztettem? Van még belőle elég, hogy megérjem azt az időt, mikor az olyanok, mint te, régen a földben fognak rothadni. De ha kell, a pártomért, a munkásosztályért az egész véremet is odaadom! Hallod, te kulákfajzat? Az utolsó cseppig!"

"Én, Kondrtát Hirsztoforovics Majdannikov, középparaszt, kérem, hogy feleségemmel, gyermekeimmel, minden tulajdonommal, élő leltárammal együtt vegyenek fel a kolhozba. Kérem, engedjenek az új élethez, amellyel teljesen egyetértek."

"- Hát ki vele, hol a bunda? Ítéletnapján felelni fogsz érte!
- Felelni? A saját bundámért? - szólta el magát Lápsinov.
- Azért, mert eldugtad!"

"A nép tele van gyűlölettel. A fogaival fogja széttépni a vörösöket!"

"Csak egyet magyarázz meg, Jákov Lukics. Rendben van. Felkelünk és agyonverjük a kommunistákat. Mi lesz akkor? Mit csinálunk, ha a vonat katonaságot hoz ránk? Ki fog bennünket vezetni? Nincsenek tisztjeink, tudatlanok vagyunk, a sötétben tapogatózunk. A háborúban pontosan kell tudni, mit akar az ember. Nekik térképeik, terveik és hadiiskolában tanult embereik vannak. Kéz még csak van nálunk, de hiányzik a fej."

"Hoprov kisparasztnak és feleségének rejtélyes meggyilkolása megmutatta, hogy ezt a gépezetet titkos rugók irányítják. Sejtette, hogy ez a tett valamiképpen összefüggésben áll a kollektivizálással, ezzel az új dologgal, amely aláássa az elkorhadt, szétforgácsolt magángazdálkodást."

"Én ellene vagyok a 'vöröskozák' elnevezésnek, ez semmitmondó és kétértelmű. Régebben a munkásokat a 'kozák' szóval nyugtalanították. Én azt javaslom, kedves elvtársak és kolhoztagok, hogy a szocializmus felé vezető utunkon adjuk kolhozunknak a Sztálin elvtárs nevét. Mindenki tudja erről az elvtársról, hogy egyenes úton halad, se jobbra, se balra el nem tér. Rajvonalban fogjuk őt követni küzdelmünkben a szocializmusért, amelyért harcoltunk, elhagytuk feleségünket, gyermekünket, lemondtunk fiatal életünkről és kezünket mások és saját vérünkbe mártottuk."

"Tehát, testvérek és elvtársak, sokáig éljen és vezessen bennünket a mi Ioszif Visszárionovics Sztálinunk! Javaslom, hogy tiszteletére álljunk fel és vegyük le a sapkánkat!"

"Amikor Cáricint védelmeztük, saját szememmel és fülemmel láttam és hallottam Sztálint a tűzvonalban. Akkor Vorosilovval együtt a forradalmi tanácsban volt. Civilruhában volt, de csak rá kellett nézni! Felszólított bennünket, hogy tartsunk ki."

"Jákov Lukics jól tud számolni. Nem akarja, hogy az ő juhainak a húsa egy gyár éttermébe, a munkások, vagy vöröskatonák kaszárnyájába kerüljön. A munkás és a katona a kormányé. Ez a kormány tíz éven át adókkal és terhekkel kínozta Jákov Lukicsot és megakadályozta, hogy nagyranövelje gazdaságát és tiszta, bőséges életet éljen. A szovjetkormány és Lukics ellenségek."

"Ezért vág le Jákov Lukics, a 'Sztálin'-kolhoz tagja, tizennégy juhot. Inkább odaveti a hús a kutyája elé, amely most Polovcev lába előtt nyalja a gőzölgő vért, mintsem odaadja a juhokat a kolhoznyájba, hogy gyarapodjék és a gyűlölt szovjetkormánynak legyen haszna belőle! Polovcevnek igaza van.
- Le kell vágni a jószágot. Pokollá kell tenni a bolsevikok életét. Dögöljenek meg a rosszul táplált ökrök. Ha majd újból hatalomra kerülünk, újat küldenek nekünk Amerikából és Svájcból. Éhséggel, pusztítással és felkeléssel fogjuk megfojtani őket!"

"- A juhnak véleményem szerint azért van farka, hogy eltakarja vele a szégyenét. Miképp segítene különben másképpen magán? Hát az asszony az én számomra ugyanaz, mint a farok a juhnak. Én a világforradalomért élek, egyedül csak arra gondolok. Minden már mellékes. Az asszony is. De asszony nélkül nem lehet meglenni. A szégyent el kell fedni. Én beteges ember vagyok, de mégis férfi, akinek otthon megvannak az igényei. Ha az asszonynak több vágy van, ám tegyen, amit gondol. Én mindig megmondtam neki: 'csinálj, amit akarsz. Csak semmit se hozz haza magaddal, betegséget sem, mert akkor kitekerem a nyakad!'"

"- Ha majd minden korlátot ledöntöttünk, én fogom elsőnek odakiáltani: 'Vegyünk el valamennyien idegen asszonyokat!' Össze fognak keveredni az emberek. Nem lesz többé a világon olyan hely, amelyet egyedül csak fekete, sárga, vagy fehér ember lakna. Senki sem fog többé szemrehányást tenni egymásnak a külseje miatt. Csupa jóformájú, barna ember lesz, mindenki egyforma lesz."

"- Leölik ezek a kutyák a jószágot! Inkább betegre zabálják magukat a hússal, csakhogy ne kelljen odaadni a kolhoznak! Hát én a következőt javaslom: fogadjon el a gyűlés határozatot, amely felszólítja az illetékes hatóságot, hogy mindenkit, aki levágja marháját, lőjenek agyon!
- Micsoda-a-a?
- Igen, lőjék őket agyon!"

"- Fogd be a pofádat, te kulákcseléd! Ne törődj te a kolhoz ügyeivel. Nélküled is boldogulunk! Hát nem vágtad le te is a hároméves üsződet?
- Én azt csinálhatok az enyémmel, amit akarok."

"- Á, gyerekek, el se hiszitek, csaknem elpatkoltam. Két teljes napot töltöttem az udvaron, anélkül, hogy begomboltam volna a nadrágomat. Hasmenés. De ilyet még nem láttatok! Nem lehetett kibírni, azt hittem, hogy a végét járom.
- Sok húst ettél?
- Igen, húst.
- Levágtad a borjadat?
- Igen, nincs többé borjacskánk."

"A kolhoznak már százhatvan tagja volt. Három csoport osztották be őket. Jákov Lukicsot bízták meg azzal, hogy a kisajátított bundákat, ruhákat és csizmákat a nélkülözők között szétossza."

"Gremjácsij Logtól északra, messze, túl a sötét sztyeppe hullámos dombjain, szakadékok, mélyutak és erdők mögött áll a Szovjetunió fővárosa. Villany-fényözön borítja el. Hangtalan tűzvész fényeként hullámzik kékes ragyogása a sokemeletes házak felett és kiszorítja a hold és a csillagok gyenge fényét.
Másfélezer kilométernyire Gremjácsij Logtól él a moszkvai kőrengeteg. Hosszan elnyújtva sípolnak a mozdonyok. Szól a sok, különböző hangú autókürt, csikorognak, csengetnek, üvöltenek a villamosok. A Lenin-mauzóleum mögött, a Kreml falai mögött, a magasan szálló hideg szél lobogtatja, csapkodva lengeti az égen a szovjetzászló vörös szövetét. hatalmas villamos fényszórók világítják meg, úgy lobog és hullámzik, mint az eleven vér. A város fölött elsuhanó szél gyűri, csavarja a nehéz hullámokat, aztán újból magasra emeli, kelet felé, nyugat felé, lángoló felkelésre, harcra szólítva."

"Mikor szabadulok meg már végre tőled, te átkozott tulajdon utáni fájdalom? Mikor fogsz kiszáradni, te mérges növény? Mikor múlik el a kínlódás?"

"Végül bevallotta, hogy tegnapelőtt itt járt Vojszkovójéból egy apáca. Tyimofej Borscsovnál aludt és azt magyarázta neki, hogy minden tyúkot be fognak küldeni a városba és ott levágják őket. Az öregasszonyokat pedig külön erre a célra csinált kis székecskékbe ültetik, hogy kiköltsék a szalma közé rakott tojásokat. Aki meg mer mukkanni vagy elszalad, azt odakötik."

"Én tudom, miért kelek fel; én a sasok közé tartozom! Apámnak ötezer hektár szántóföldje volt és vagy nyolcszáz hektár erdeje. A hozzám hasonlót nem elégíti ki, hogy elhagyja az országot és valahol külföldön, ahogyan mondják, arca verejtékével keresse a kenyerét. De te? Mi vagy te? Paraszt, kenyértermelő és kenyérfogyasztó! Egy féreg!"

"Hát most a szovjetkormányra és a pártra hivatkozol, te ellenforradalmár disznó!"

"Nem is hittem volna, hogy a kapitalista országokban ilyen aljasul kínozzák és bántalmazzák az embereket."

"Igen, a mi román ifjúkommunistánk a munkásosztály hőseként halt meg. Meghalt, hogy a dolgozóknak jobb dolguk legyen. Nekünk meg segíteni kell megdönteni a kapitalizmust, létrehozni a munkás- és parasztkormányt."

"Március 20-án reggel a küldönc elhozta az újságot Sztálin elvtárs cikkével: 'Akiknek a siker a fejükbe szállt'."

"Sztálin elvtárs azt mondja, hogy a munkát a helyi viszonyokhoz kell alkalmazni."

"Másnap huszonhárom kilépési nyilatkozatot nyújtottak be a kolhozhoz."

"Mariska március 20-án nyújtotta be kilépési nyilatkozatát, amelyben arra hivatkozott, hogy a kolhoz nem 'istennek tetsző'.
- És az, hogy Andrujskával egy ágyban alszol, tán istennek tetsző?"

"Én kommunista vagyok, úgy-e? Angliában is szovjetkormány lesz. Bólogatsz, tehát elismered. Azt kérdezem hát tőled: hány orosz kommunista tud angolul? Meg lehet őket számolni az ujjunkon. Az angol burzsoázia elfoglalta már Indiát, majdnem a fél világot és sok fekete és más sötétszínű népet igázott le. Micsoda állapotok ezek! ha ott ki fog törni a forradalom, sok angol kommunista nem fogja tudni, hogy milyen az osztályellenség és mit kell vele csinálni. Akkor én azt fogom kérni, küldjenek engem hozzájuk, én majd megtanítom őket. Ha tudok beszélni a nyelvükön, már első nap fején találom a szöget. 'Revolusnt csináltok? Kommunizmust? Nagyon helyes, fiúk! Kaszaboljátok le a kapitalistákat és a tábornokokat. Mi Oroszországban, 1917-ben, butaságból engedtük futni őket. Később aztán kínoztak bennünket, ahol csak tudtak! Aprítsátok le őket, hogy aztán ne legyen velük baj, hogy allright legyen!'"

"A világ ellenforradalmáraival angolul, a magam módján fogok beszélni! Vigyázzanak magukra! Makár Nágulnov nem... nem enged tréfálni magával! Nincs kegyelem: szívtad az indiaiak és valamennyi elnyomott nép vérét? Kizsákmányoltad a munkást? Akkor a falhoz veled, pióca! Nem sokat fogunk beszélni! Először ezeket a szavakat tanulom meg kívülről, hogy könnyen ki tudjam őket mondani."

"Egy régi párttagot, a Vörös Zászló-rendjel tulajdonosát egy-kettőre kizárni! Eszeteknél vagytok, elvtársak?"

"- A párttagsági könyvet nem adom oda!
- Akkor kényszeríteni fogunk rá!"

"- Mit csináljak én a párt nélkül? Mit? Nem, a tagsági könyvet nem adom oda. Beletettem az egész életemet. Az egész életemet.."

"...Polgártársak, mi, bolsevikok megszoktuk, hogy térdre kényszerítsük a proletariátus ellenségeit. A világproletariátus minden ellenségét!"

"- Ti buta libák, ostoba fehércselédek! A szakállamnak estek és még csak azt se értitek meg, hogy ez nem egyszerű béka volt, hanem osztriga!
- Micsoda? - csodálkoztak az asszonyok.
- Osztriga, mondom nektek, osztriga! A béka utálatos, de az osztriga, az nyalánkság!"

"- Azt kérdezem a csoporttól, mi történjék azzal a kolhoztaggal, aki becsapja a kolhozt és a szovjetkormányt és három és fél versok helyett csak másfél versok mélyen szánt? Mi történjék vele, ha az ökröket tudatosan tönkreteszi, mert esőben szánt, szép időben meg alig a felét végzi el a munkának?"

"- [...] A könyvekben az áll, hogy Egyiptomban állítólag kétszer egy évben lehet vetni és aratni. De Gremjácsij Log nem Egyiptom, Dávidov elvtárs. Itt szigorúan be kell tartani az időt.
- Micsoda opportunizmus ez! - bosszankodott Dávidov. - Be fog érni a búza. Ha kell, készer is aratunk. A föld a mienk, meg kell találni a módját, hogy annyit hozzunk ki belőle, amennyit csak lehet.
- Maga úgy beszél, mint egy gyerek!
- Na meglátjuk! Általában azt veszem észre, Osztorvnov polgártárs, hogy a te beszédeidben jobboldali elhajlás mutatkozik; olyan irány, amelyet nem tűr a párt."

"- Micsoda-a-a? Hát te azt hiszed, hogy az emberek a hivatal miatt lépnek be a pártba?
- Nálunk minden pártembernek van hivatala és tisztsége."

"- Tulajdonképpen ki ön, tisztelt uram? Önt kérdem, Polovcev kapitány úr! Mindjárt elárulom önnek, hogy kicsoda. Kérem, ön egy hazanélküli hazafi, hadseregnélküli vezér. És ha ezeket a hasonlatokat túl elvontnak találná: olyan játékos, akinek egy rézkopek isncs a zsebében!"

----------------------------

Solohov Új barázdát szánt az eke című regényében a sztálini kolhozosítás egyik nagy hullámát dokumentálja, egy olyan faluban, ahol ráadásul a rebellióra hajlamos kozákok élnek. 1930-ban járunk: központi parancsszóra pártaktivisták érkeznek a Szovjetunió legtávolabbi vidékeire is, hogy minél ütemesebben készítsék elő és valósítsák meg a kolhozosítást.
A szerény vagyonkájához, nehezen megszerzett magántulajdonához ragaszkodó parasztok és a pártvezetés kollektivizálási elképzelései természetesen köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Ezért is rendkívül megrázó erejűek a kuláktalanítás folyamatát, a jogsértések végtelen özönét leíró sorok. A százszázalékos kollektivizálás sztálini útját járva Gremjácsij Log lánglelkű kommunistái a földeket, a nagy- és aprómarhát, minden ingó és ingatlan vagyont bevisznek a kolhozba; a kuláksággal mint osztállyal való leszámolás személyes vetületét is láthatjuk (száműzetés és teljes vagyonelkobzás a sorsa annak, akit a párt kuláknak bélyegez); sor kerül túlkapásokra is (a gabonabeszolgáltatás kapcsán fegyveresen kicsikart vetőmagról és beismerő vallomásokról is szól e könyv).
De vajon ki a kulák? Az, akinek három pár csizmája van? Két bundája? Az, aki vetőmagot ad kölcsön szegényparasztoknak, de másfélszer annyit kér vissza?
Néhány hónap telik el csupán a könyv lapjain, amikor Sztálin cikke megálljt parancsol a kollektivizálásnak, elítélve a baloldali (jobboldali?) elhajlókat, a túlkapásokat: ez egyrészt megindítja a kolhozból való kilépések végtelen áradatát, másrészről pedig a pártból kizárja, ezáltal örökre tönkreteszi a világforradalom eljöttében reménykedő szélsőséges (trockista? vagy egyszerűen csak naiv?) pártaktivistákat.
Az a helyes, az az éppen követendő, amit a nagy vezér és a többség, a bolsevikok mondanak. Mindenki más elhajló, ellenség. Jobb- és baloldalt egyaránt. Ha Sztálin elvtárs és a párt azt mondja: erre, akkor erre. Ha arra, akkor arra, természetesen. Vitának helye nincs.
Mindeközben pedig a háttérben a kozákság egy része, mely képtelen belenyugodni a vörös uralomba, a háttérben készül a felkelésre. Közben szabotálnak, ahol tudnak: a kötelező beszolgáltatás előtt levágják az állatokat, kárt okoznak, amiben csak lehet. A nagy fehér felszabadító hadsereg azonban csak nem jön el...

Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon az a kulák, akit az 1930-as évek Szovjetuniójában megbélyegeztek, elvették mindenét (csizma, bunda, nadrág, ház, állatok, adott esetben saját élete stb.) vajon a kor Angliájában vagy Amerikájában is kuláknak minősült volna-e, ill. a lefelé egyenlősítés ilyen mértékű megvalósításának vajon tényleg milyen magasztos értelme lehetett (utóbbi kérdés költői).
Hasonlóképpen, sztálini szemmel ma vajon hány kulákgazdaság üzemelhet a nagy Oroszországban és a világ többi részén? Az is lehet persze, hogy ha ma Solohov egy névtelen követője újraírná a regényt, az új kulákságtól nem három pár csizmát és egy báránybőr bundát vennének el, hanem pl. részvénycsomagokat, kastélyokat, privát hotelláncokat, olajkutakat, magánrepülőket, magánszigeteket stb.
Szintén nem szabad elfelejteni azt sem, hogy 1930-ban még csak jövő idő volt a nagy ukrajnai éhínség is, a holodomor, mely a kollektivizálásnak és Sztálin elvtárs bölcs iránymutatásának köszönhetően valóságos népirtássá vált a kollektivizálás és kolhozosítás jegyében.

Biztosak vagyunk benne, hogy Solohov nagyszerű regénye napjainkban is felkeltheti a magántulajdonnal rendelkező, a magántulajdonnal nem rendelkező, a mindenkori hatalomtól független jogbiztonság elvét valló, a megszerzett (többségi) hatalomnál fogva a jogot saját szája íze szerint formáló, a demokratikus eszmények és a diktatórikus módszerek felé hajó emberek figyelmét egyaránt.

Pippa Lee négy élete


The Private Lives of Pippa Lee

színes, feliratos, amerikai film, 93 perc, 2009
16 éven aluliak számára nem ajánlott


Rendezte: Rebecca Miller

Szereplők: Robin Wright Penn, Alan Arkin, Keanu Reeves, Winona Ryder, Julianne Moore, Maria Bello, Monica Bellucci

Pippa Lee élete fenékig tejfel. A férje nagyszerű és elismert kiadó, igaz, 30 évvel idősebb nála. Már felnőtt és sikeres gyermekek büszke anyukája, valamint egy megbízható szomszéd legjobb barátja és bizalmasa. Ám, ahogy Pippa követi férjét egy új életbe - egy connecticuti nyugalmazott közösség berkeibe - eddigi idilli élete felborul egy szempillantás alatt. Ez az új élethelyzet ismét önismereti utazásra kényszeríti hősnőnket, amely során társra talál egy új, különös és lelkes barát személyében.

http://www.port.hu/pippa_lee_negy_elete_the_private_lives_of_pippa_lee/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=104101

2011. február 17., csütörtök

Sky kapitány és a holnap világa


Sky Captain and the World of Tomorrow

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol-olasz sci-fi akciófilm, 106 perc, 2004
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
DTS
Rendezte: Kerry Conran

Szereplők: Jude Law, Gwyneth Paltrow, Angelina Jolie

Híres tudósok tűnnek el titokzatos módon, szerte a világon, majd félelmetes, óriási robotok jelennek meg és tipornak szét mindent New York utcáin. E sorozatos rejtélynek ügyében kezd el nyomozni Polly Perkins, a Chronicle riportere, aki régi szerelmét, Joseph Sullivan kapitányt, a csak Sky kapitánynak nevezett vakmerő repülős tisztet is megnyeri az ügynek. A nyomok a megfoghatatlan Dr. Totenkopfhoz vezetnek, az ördögi elme az értelmi szerzője a világ elpusztítását célzó őrült tervnek. Az emberiség sorsa Polly Perkins és Sky kapitány kezében van.

http://www.port.hu/sky_kapitany_es_a_holnap_vilaga_sky_captain_and_the_world_of_tomorrow/pls/fi/films.film_page?i_film_id=67504

2011. február 13., vasárnap

Egyszerűen bonyolult


It's Complicated

színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 121 perc, 2009

Rendezte: Nancy Meyers

Szereplők: Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin

Jane három felnőtt gyerek anyja és egy jól menő pékség és étterem tulajdonosa Santa Barbarában. Egy tíz éves válás után baráti a viszonya az ex-férjével, az ügyvéd Jake-kel. Ám amikor Jane és Jake elutaznak a fiuk diplomaosztójára, a helyzet elkezd bonyolódni. Egy ártatlan közös étkezés elképzelhetetlen fordulatot vesz - affér lesz belőle. És mivel Jake-nek már van egy új felesége, a sokkal fiatalabb Agness, így most Jane lesz a másik nő. Ebbe a már amúgy is zűrös románcba csöppen bele az építész Adam, aki maga is a saját válásából próbál kigyógyulni. Beleszeret Jane-be, de hamar ráeszmél, hogy egy szerelmi háromszögbe került.

http://www.port.hu/egyszeruen_bonyolult_it_s_complicated/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=105907

Kertész Imre: A nyomkereső

Magvető Könyvkiadó, 2009

140 oldal

"A házigazda - bonyolult családnevű egyén, a keresztneve szerint Hermann - gyanútlanul fecsegett: úgy látszik, még valóban csak egyszerű kollégát sejtett vendégében, s az most, a pipáját szívogatva (kényelmetlen, de alkalomadtán, meg kell hagyni, igencsak nélkülözhetetlen szerszám), csendesen az arcát tanulmányozta. Nem látott különösebbet: egy középkorú férfi zavartalan önbizalomtól sugárzó arca volt, formája ovális, orra, szája rendes, haja barna, szeme kék. Egyelőre még nem lehet pontosan tudni, hogy fecsegése mögött a szokott fondorlat, vagy pusztán gyermeteg együgyűség rejtőzködik-e: hajlott az utóbbi föltevésre, habár - tűnődött - a kettő közti különbség elhanyagolható voltaképpen." - Részlet a könyvből

http://www.libri.hu/konyv/a-nyomkereso.html
----------------------------

"Azután egyetlen kurta mondatban tudatta kilétét, küldetése és az általa lefolytatandó vizsgálat célját: Hermann elsápadt kissé."

"Lázas kutatómunkába fogott: tényeket, mindenekelőtt is kétségbevonhatatlan tényeket akart, hogy tisztán lásson az ügyben."

"Igen, az, hogy föltételezzük a lehetetlent, és egyszerre csak bizonyosságot nyerünk rá, hogy... hogy lehetséges: most - jött lázba -, azt hiszem, most sikerült megfognom ezt a bizonyos érzést."

"És hogy ami csupán egyetlen egyszer, csupán egyetlen emberrel megtörténik, az már át is lépte a lehetőség határait, az már valóság, az már a valóság törvénye..."

"...hisz miből is táplálkoznék örökös szorongásunk, ha mindnyájan részesnek nem éreznénk magunkat az egyetemes rosszban."

"Ön felette áll minden gyanúnak, Hermann."

"Szükség lesz majd egy második szemleútra is, egy másik, egy távolabbi helyszínen - de ezt most hagyjuk, beszéljünk az elsőről inkább, melyet itt, a közeli terepen kel majd megejtenie. Azt szeretné tehát tudni: megvan-e minden, épségben, érintetlenül?"

"Hogyne, mondta a vendég, nagyon is megérti, hiszen mindnyájan így vagyunk ezzel: mellékes kötelességeink miatt folyton halogatjuk a valódiakat, gyakran egy életen át, és aztán zavarba jövünk, ha megkérdezzük magunktól, mit is végeztünk hát valójában."

"A vizsgálat során egyet s mást mutatnom kell majd önnek - ez elkerülhetetlen -, és a szag... nos, rettentő bűz van arrafelé, remélhetőleg érezni fogjuk. Mindenesetre azt tanácsolom, hogy ne reggelizzenek."

" - Munkáról beszélsz, de másról van szó - mondta a felesége.
- Ugyan - tiltakozott a férfi. - Mire gondolsz?
- Nem tudom. Félek - felelte a felesége [...]"

"Ön nem ember. Nem. Ön nem ember."

"Igen, semmi figyelemre méltó: egy régi, mellesleg szellemi szemszögből is kétségkívül becses, de elsősorban mégiscsak a gyakorlati rendeltetését szolgáló országút élte itt mindenfelé ártatlan, hétköznapi életét - tökéletes, meg kell hagyni, hibátlanul tökéletes."

"De hát az volt, a város-e, csakugyan? Házak, házcsoportok közé, majd már szabályos utcákba kerültek. A megbízott tekintete kutatva söpört végig mindenen, ami csak elébe került, úttesten, járdákon, házakon, embereken: igen, ugyanaz a szervezettség, ugyanaz a tökély, a jól rendezett anyagnak ugyanaz az áthatolhatatlan tömörsége, mint az előbb, az országúton - ugyancsak nehéz lesz itt bizonyítékokat gyűjtenie. Senkit sem hibáztathat; kétségkívül méltányosan jártak el, lényegében semmit el nem mozdítottak; itt vannak a váratlan sarkok, a szűk közök, és meglepő átjárók, a macskakövekkel kiratkott apróbb-nagyobb terek, közepükön a szobor, a kút vagy a kettő remekbe álmodott, míves ötvözete, állnak az oszlopos felhajtók és bejárók, a háromszögű antik homlokzatok, a balkonok, a kiugró tornácok és könyöklők, időtlenül, örökkévalóan, a Szellem és a Szépség művének kikezdhetetlenségét hirdetve - igen, minden tökéletes, akár egy optikai csapda: sehol egy rés, semmi tere bárminő kifogásnak; minden megmutatkozik, és mégis minden ellenáll, minden itt van, aminek itt kell lennie, és mégis minden hamis és más, mint amilyennek lennie kellene."

"Nem hideg számbavételre volt tehát szüksége, hanem váratlan meglepetésre; váltig azt kutatta, amit elrejtettek előle, holott a láthatót kellett volna megragadnia [...]"

"A város beszédessé vált a tekintet előtt, amely megszólaltatta: ott hevert előtte, pórusait feltárva, leleplezve, legyőzötten, még vonakodva ugyan, de már megadóan. Mint a film az előhívósávban, álcájának hártyafinom burka mögül úgy kelt életre e tekintet alatt. Szépsége lehámlott: helyén korhadt patina és dermedt méltóság fagyoskodott, roskatagon, elaggottan, kiszolgáltatva. Barokk pompájának folyondáros zengése - mintha rossz tű karcolta régi hanglemezről erőlködne még - szétesett, töredezett, még imitt-amott magányosan próbálkozó, nevetséges szólamokra szakadt. Díszítményei, utcái, épületei és cifraságai megmerítkeztek az időben: lehullott róluk az örökkévalóság maszkja, és feltárult ittlétük pillanatnyisága, egyszeri véletlene és hajmersztő képtelensége. A megbízott nézte, és látta: a város volt, nem amilyennek mutatták, hanem amilyennek lennie kellett."

"A turista olyan, akár a hangya: morzsánként, de szorgosan elhordja a dolgok jelentőségét, minden szóval, minden egyes fényképfelvétellel lekoptat valamit az őket körülvevő néma fontosságból - gondolnia kellett volna rá, hogy éppen ezt a lehetőséget nem hagyják kiaknázatlanul."

"Ez a kapu itt kicsi, jelentéktelen, semmiség, elvész a környezetben, majdhogynem nevetséges; és két, áttört szárnyának kovácsoltvas díszítése: a minták! a cirádák! a tekervényes szövedék, a vasfonat futása, a fugák, az ékítmények, melyek oly bonyolultak, átláthatatlanok, egymást keresztezők és egymásba indázók, akár a sors folyosói: hol vannak?"

"'Mindenkinek a magáét' - segített neki a küldött."

"Az embernek úgyszólván hangulata kerekednék megállni, hogy engedelmesen elmerengjen a pusztulás e képén - ha nem tudná persze, hogy épp ez a cél, s hogy a mulandóság színjátéka a dolgok csalétke csupán."

"Ki tette ezt: a természet, vagy emberkéz pusztítása? Nem, ilyen tökéletes munkát a természet egymaga nem végez. A küldött elveszetten tekintett szét: sehol semmi, csak ez a tiszta lanka, sétára hívogató zöldjével - igen, tökéletes munka, még ha épp e tökély az árulója is egyben a szorongó indítéknak, amely nyilvánvalóan létrehozta."

"Mibe kapaszkodjon, hogy bizonyosságot szerezzen? Mivel küzdjön, ha a küzdelem minden tárgyától megfosztják? Min próbálja meg az ellenállást, ha semmi sem áll ellen? Harcra készült, és elhagyott csatateret talált, nem ellenség kényszeríti fegyverletételre, hanem az ellenség hiánya..."

"Ha semmi sincs itt, aminek itt kellene lennie, akkor talán téves volt minden előzetes feltevés, hamis és elvont valamennyi bizonyíték. Akkor e hely sem az, ami, csak az ő makacs rögeszméje; akkor ő maga sem az, aki, és tévedés a küldetése. A tér, az idő, a lába alatt a föld - semmi sem igaz. Akkor nincs is más igazság, csak ez a minden érzékszervét szüntelenül ostromló, ellenállhatatlan sugallat: ez a csönd s e szelíd lanka nyári békessége; igen, akkor fel kell mondania megbízatását és elfogadnia ezt az egyedül igaz és fogható kínálatot, e tüzes nyár bódító aranyát, akár ezek a surranó gyíkok a lába körül, melyeket boldog jelenük napozó békéjéből vertek fel léptei."

"Igen, vajon önmaga is nem ellenség-e?!"

"Ők azok, igen, ismeretlen ismerősök, akiket éppúgy megkísértett a visszatérés kényszere, ahogyan a gyötrő álmokat vágyunk mindig újralátni, a titkos reményben tán, hogy egyszer majd mégis megértjük őket...Sikerrel jártak vajon, vagy csődöt mondtak, ünnepelni vagy felejteni ültek-e be ide: megtudni tőlük érdekes vállalkozás lenne."

"- Azért vagyok itt, hogy megpróbáljam jóvátenni ezt az igazságtalanságot - mondta mégis, halkan, úgyszólván mint aki mentegetőzik.
- Jóvátenni? ... Hogyan? Mivel? - S a küldött egyszerre, mintha kinyomtatva látná, megtalálta a szavakat:
- Azzal, hogy bizonyságot teszek mindenről, amit láttam."

"- Nem - mondta. - Mindent megettem; mindent. Nem követelhet tőlem a képességeimnél többet. Mit akarhat még? Az én lehetőségeimnek is van határa... erőimnek mértéke... nekem is vannak jogaim! - kiáltotta szinte."

"Hirtelen szorongás fogta el, a mozgások és mozdulatok viharában úgy tűnt, hogy szem elől vesztette a férfit; de nem, ott áll az előbbi helyén, a korlátnak dőlve, most az utcát nézi, majd ide fordítja az arcát, a fiatal Ajtósi Albrecht Dürer arcát - egy festmény kel életre itt a szeme előtt, s egyszersmind maga a festő is, pontosabban a festő maga festette arca, prémes kabátgallér keretében: látomás ez, vagy vak véletlen?"

"Hét szegletében az autók keservét zengi-e még a kürtszó, vagy a Dies irae harsonái szólnak? Amott a szemközti szökőkút, akár egy hatalmas emlő, melyet két irgalmatlan kéz facsarása felfakadó vulkánkráterré változtatott, hörögve, sípolva, tehetetlenül rángó vonaglásokkal köpködte zavaros tartalmát:nem tér volt ez már, hanem a siralom völgye.

"De mi történik amott? Hullámzó léptekkel egy nő kél át a lába előtt megnyíló sokaságon; egy percre minden megakadt és minden sietség feledésbe merült: királynő előtt hódol a szétváló tömeg?"

"Szép volt, ahogy így közelgett, mögötte a véres nap robbanásszerű lángfényével egy épület felső ablaksorán, akárha Babilon égne."

"Kicsoda hát e nő? Boszorkány? Rontó szellem? Arcát hol látta már? Filmvászon premier plánján, szentképen, vagy pornográf újságok címoldalán? Rontó-e valóban, vagy ellenkezőleg, megrontott tán: e nő titkát ki fejti meg?"

"Elkésett, számítását a forgalmi lámpa villanása húzza át; a négysávos úton négy autó viharzik felé, egymást előző, rézsútos vágtában. Egyikből - rozoga, máza kopott roncs, akár egy csontváz - szakállas öregember aszott arca hajol ki, mereven kitágult pupilláján a borzalom, száján eszelős vigyor; a másikból gorgói hajzatú férfifej, csupasz arcán a száguldás könyörtelensége és a feltartóztathatatlanság fájdalma; a harmadikból egy könyökből fölemelkedő kar csupán, fenyegetően összezárt ökléből csak a kard hiányzik; a negyedikből megint egy szakállas, a ragyogó ég kegyetlen pompáját visszatükröző kocsijának öklelő orrán különös díszítmény: ajzott íj feszülő húrjáról elpattanni kész nyílvessző."

"Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak..."

"Itt az országút; s amott távolabb, füstfelhőkbe burkolózva, közülük fenyegető kéményeket, vad hűtőtornyokat és döfésre kész, szikár darukat szegezve az égnek, ott van mindennek oka és okozója: a nagy Baál, a monstrum; igen, fortyogtató, fagyasztó, felszippantó, kiokádó, összevegyítő, szétbomlasztó, magába gyűjtő és elvezető berendezéseinek minden sokaságával ott a szörnyeteg, a telhetetlen Moloch, a gyár."

"- Mit tudom én, hogy mit őriznek itt - mondta az első. - Te talán meg tudod mondani az úrnak? - fordult a vasvilláshoz.
- Én?!... - háborodott fel az. - Honnan tudjam én, ha te nem tudod?!
- Bennünket csak alkalmaznak itt - magyarázta az első.
- Azt őrizzük, amit a kezünkre adnak - vont vállat a vasvillás.
- Kevés fizetésért dolgozunk, és megtesszük, amit elvárnak tőlünk - mondta ismét az első.
- Mi becsületes emberek vagyunk! - toldotta meg a vasvillás."

"Talán csak nem vádlóit keresi?..."
-----------------------------------

A nyomkereső, a kötet küldött-megbízottja valamely meg nem nevezett rettenetes bűntény nyomában nyomoz - de hogy ő nyomozó, egykori elkövető, esetleg maga is a korábbi bűn szenvedő alanya, nem derül ki igazán. Talán nem is ez a fontos.
Egyébként mindegy is: a főszereplő lehetne éppen Péter, Peter vagy akár Pjotr is, a helyszín akár Kambodzsa, Chile vagy Szudán. Teljesen mindegy.
Ami igazából fontosnak tűnik, az az, hogy a kulturált emberiség, a maga kifinomult érték- és erkölcsrendszerével, precíz viselkedési normáival hogyan képes a legvadabb barbárságot elkövetni embertársaival szemben; hogyan válhatnak a békés utcák, városok, terek a legelvetemültebb brutalitás helyszíneivé; hogyan lehet az, hogy mindez a feledés teljes homályába merül, esetleg ami talán még ennél is rosszabb: turisztikai látványossággá fajul; s vajon hogy lehet az, hogy mindazok, akik végig asszisztálják a borzalmakat, mind "becsületes emberek"? és miért van az, ha mindenki elkövet mindent a borzalmak ellen, azok mégis bekövetkeznek?
Kertész Imre műve szürreális kép az embernek ember elleni brutalitásáról, melynek univerzális mondandóját legszemléletesebben tán a bibliai képek szemléltetik a nagy parázna Babilonról, Baálról és Molochról, vagy éppen az a lenyűgöző jelenet, amikor Dürer szemén keresztül látjuk XX. század színpadán átszáguldani az apokalipszis négy lovasát - autón.
És mindezek után ott a végső kérdés: az, aki művelt emberfőként - sőt, emberként - nem tesz meg mindent az ellen, hogy a végítélet elszabaduljon, tomboljon és áldozatokat gyártson gyárilag saját világának utcáin (akár előtte úgy, hogy nem engedi ki a szellemet a palackból, akár a vész idején azáltal, hogy nem tesz meg mindent ellene, akár a tragédia után úgy, hogy nem szolgál maga is örök bizonyságul azért, hogy ilyen borzalom soha többet ne történhessen a földön) - nos, vajon ez az ember nem joggal kerül a vádlottak padjára a végső ítélet napján?

2011. február 11., péntek

Rui Cardoso Martins: És ha nagyon meg szeretnék halni


Európa Könyvkiadó, 2010

300 oldal

Milyen hely lehet az, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz? Erre a kérdésre keresi a választ a regény narrátora: ki akarja deríteni, hogy Alentejo-ban, Dél-Portugália legnagyobb régiójában miért választja olyan sok ember az öngyilkosságot. A kis faluban élő kamasz fiú, Piszkafa egyre-másra ismeri meg és meséli el az öngyilkosok és néhány gyilkos történetét, s az ő nézőpontja, fekete humora fűzi regénnyé a riportszerű, viszonylag rövid elbeszéléseket. A lány történetét, aki egyszerre háromféle módon próbált öngyilkos lenni, mégsem sikerült neki, s most tolószékben él; a sírásóét, aki minden épeszű magyarázat nélkül kihantolta a pár hónapos csecsemő hulláját, majd megölte magát és így tovább. S a nagy kérdés: van-e épeszű magyarázat az öngyilkosságok különleges magas arányára Alentejo-ban (vagy épp Magyarországon, mert a regény narrátora ezt a kérdést is felteszi). Rui Cardoso Martins 1967-ben született, jó nevű riporter és forgatókönyvíró; első regénye pedig nemcsak témájának, de zseniális láttató erejének köszönhetően is nagy portugál és nemzetközi siker lett.

http://www.libri.hu/konyv/es-ha-nagyon-meg-szeretnek-halni.html
--------------------

"Ki temet most el minket. Egy városban a sírásó öngyilkossága nagy eseménynek számít."

"Mifelénk aranyszínűek a skorpiók, mintha mézből lennének. Amikor két hím skorpiót kavicsokból formált karámba teszünk, azonnal gyűlölni kezdik egymást, és képesek élethalálharcot vívni. Méregfullánkjuk vörösen áttetsző, formára olyan, mint a rózsa tüskéje, mely a harc végén biztos, hogy az ellenfél hátába fúródik. Két felemelkedő kunkor, két kérdőjel halálos skorpiótangót táncol a porban.
A skorpióviadalok szépséghibája, hogy a győzteseknek is pusztulnia kell."

"Egyszer Zé Carlos vett egy bozótvágó kést a Rossio-n, és 23 késszúrással megölte Catarina tanárnőt. Állítólag a mai napig sem bánta meg a tettét, de megmagyarázni sem tudja.
- Meg kellett halnia - hajtogatta a tárgyaláson.
Catarina nagyon kedves nő volt, ő tanított meg angolul alapfokon, és olyan szavakat meg kifejezéseket is tanultam tőle, mint forward és in spite of."

"Az első emeleten annyit veszekedett egy házaspár, hogy a gyerekük első szava a kurva, nem pedig a mama volt."

"Egyetlen dolog van, valami, amiben nagyon is hasonlítunk egymásra, és akár jól meg is érthetnénk egymást: ez pedig a halálvágy, bár Svédországban az öngyilkosság fura dolog, ezek a szőkék azért ölik meg magukat, mert mindenünk megvan, nálunk meg általában azért ölik meg magukat az emberek, mert semmijük sincs, ebből a szempontból azért mi egészségesebbek vagyunk. Ezen kívül aztán semmi közöset nem látok a városunk és Svédország között."

"Ki nem szarja le a metafizikát egy 47 Celsius fokos teremben?"

"Maria Ana begyógyszerezte magát, hogy véget vessen az életének.
Maria Ana szíven lőtte magát.
Maria Ana főbe lőtte magát."

"Maria Ana esetében az a szép, hogy nemcsak megúszta, hanem még az egyetemre is beiratkozott, jogot hallgatott. Nem minden öngyilkos mondhat el magáról ilyet."

"Chico megőrizte azt a szokását, hogy borral mos fogat, hosszan gargarizál, de most már le is nyeli, mindent lenyel, bort, meggylikőrt, pálinkát."

"A nép még az utca túloldalára is kocsival ugrik át egy kávéra, mintha illetlenség lenne gyalogolni. Csúcsforgalom és dugó Új-Delhi módra egy olyan országrészben, ahol még a naprendszer más bolygóival összevetve is sokkal gyorsabb az elnéptelenedés, ezt mondja a statisztika, és a számok magukért beszélnek. Jó páran vannak, akik csak a kocsijuk alapján azonosíthatók.
- Nem láttad a hogyishívjákot?
- Azt, akinek ilyen meg ilyen kocsija van?
- Azt.
- Olyan motor van benne, mint az enyémben. Az előbb ment el itt, arrafelé."

"Parafás a legfelső ablakból lövöldözte a kissrácokat a flóbertjével, mert miután leszokott a drogról meg a piáról, mégiscsak kellett csinálnia valami hasznosat."

"A gyerekek később visszamentek, és horogkereszteket festettek a téglakerítésre."

"Az egyik nagy artériából ragacsosan, gőzölögve ömlik a vér.
Ezután Catarina tanárnő összeesik, és a földön fekve kérdezi a vádlottól:
- Látod, mennyi vér van a padlón?
Zé Carlos azonnal belevágja megint a kést, de nem képes az áldozatra nézni. Jobbról markolatig a nyakába döfi a pengét, ahogy mondom, az egész pengét ütközésig, míg azt nem érzi, hogy "ROPPAN A TARKÓCSONT".
Ezek a szavak akkora hatással voltak a fogalmazóra, hogy nagybetűvel jegyezte fel őket."

"De a legnagyobbat Wiliamo szólt. Miféle Wiliamo, kérdeztem? Egy falu Mozambikban, válaszolta Chico, igen, a wiliamo-i mészárlás, rémlik valami, mintha hallottam volna róla vagy hasonlóról, apád is ott volt? Ott hát, eltörölték Wiliamo-t a föld színéről, másik két faluval együtt, állítólag ott bújtatták azt a két gerillát, akik néhány nappal korábban portugál főtiszteket sebesítettek meg.
Négyszáz bennszülöttet gyilkoltak meg egyszerre, majdnem mind nő és gyerek volt, bekergették őket a kunyhókba, aztán kézigránátot dobtak be közéjük [...]"

"... kedvesen elkérte a csecsemőt az anyjától, aztán feldobta a levegőbe, és a szuronyával kapta el zuhanás közben, úgy tűzte rá fel a testet, mint egy cipót."

"Sok kisgyerekkel úgy végeztek, mint a kismacskával, falhoz vagy fatörzshöz vágták a fejüket, a bokájuknál fogták meg őket [...]"

"... megkérdezte egy négyéves kislánytól, hogy akar-e cumit, vagy inna-e tejecskét cumisüvegből, vagyis hogy éhes-e, majd a gyerek szájába dugta a puskacsövet, és azt mondta, nesze, ha éhes vagy, egyél, szopjad, és lőtt."

"Villám csapott a disznóba. Ki mondta neki, hogy kidughatja az orrát?"

"Portugáliában több aktív mobil szaladgál, mint ember, ez statisztikai adat."

"Valaki megkísérel festészetről, költészetről, kortárs művészeti irányzatokról beszélni:
- Kit érdekel a művészet, vazze, kussoljál!"

"Ne törődj a szóbeszéddel. Vidéken igazi mókuskerék az élet, virágzanak a beteg hajlamok, és tele van csodákkal."

"Eredetileg úgy tervezték, hogy gránitkocka tetején fog állni azon a téren, ahol most az üzletközpont van, de aztán jött a szekfűs forradalom, és kiderült, hogy III. János fasiszta király volt. Az uralkodó ezek után éveket töltött illegalitásban, garázsokban, istállókban bujkált, míg a fasiszta szó lassan már furcsán kezdett hangzani egy XVI. századi királlyal kapcsolatban, anakronizmus zsarnokról beszélni, ismerte el valaki. A történelem halad, nem pedig előre vagy hátra menetel, legalábbis nem mindig."

"I. Mánuel király fia nem volt kimondottan demokrata, ezzel nem lehet vádolni. Bevezette az inkvizíciót Portugáliában, és többek közt zsidókat meg boszorkányokat küldött Évorába azzal a förtelmes céllal, hogy megkínozzák, majd máglyán elégessék őket [...]"

"III. János egyébként jó király volt. Uralkodása alatt folytatódott a felfedezések sagája, az udvarban a leírások szerint kifinomult szellem uralkodott, ebből kortyolgatott - a világkultúra más, jelentős alakjai között - Luís Vaz de Camões is lírikus korszakában, még A Luziadák előtt."

"Egy kislány úgy esett teherbe, hogy leült arra a vécéülőkére, ahol néhány perccel azelőtt az apja ült, és mint kiderült, egy képes magazinnal a kezében csinált ezt-azt, és elcsöppent neki, a férfiak még öregen sem hagyják abba az álmodozást ragacsos magányukban."

"Nem a pénz az érdekes. Hanem az ideológiánk, amit jobb híján "bor- és borkorcsolya-kommunizmus"-nak lehetne nevezni. Amikor az egyiknek nincs, fizet a másik, ami az enyém, az a tiéd, ami a tiéd, az az enyém, felragyog a nap a földön, ez az ideális kocsmatársadalom.
A zsebek mélyén gyűrődő bankjegyek egyszerűen undorítóak."

"Ahogy minden faluban van legalább egy bolond, akad egy épeszű ember is. Még nálunk is. "

"Spanyolország még a nyilvánosházak közönségét is elszívja, hihetetlenül alacsony áron lehet a határ mentén kedvezményes brazil nőkhöz jutni, sí, brasileñas, csak átgurulsz a határon, és annyi chica van, hogy ihaj, siessünk a vörös lámpás házba, arriba, en la casita de luz roja, barátom, amigo, innen egykettőre otthon vagy."

"Az ateizmus a minden tartást és igazságtartalmat nélkülöző szuperemberek hazája."

"- Ugyanarról a püspöki konferenciáról beszélünk, ahol kimondták, hogy a klérus nem politizálhat, és nem szolgálhat egyetlen ideológiát vagy pártot sem? Leleplezni egy népirtást, melyben 400 ártatlan ember halt meg, azt jelentette volna, hogy túlságosan beleártják magukat a politikába?
- Téved."

"Melyik szélességi fokon található az a part, ahol egy portugál tökei az első mulattot megcsinálták?"

"A világ egyik fele a miénk, a másik a spanyoloké, mit akarunk még? Statisztikai adatok, a számok magukért beszélnek.
Figyelem: saját hajóinkon mentünk, mi magunk terveztük és építettük őket, saját tengerészeink manővereztek velük, saját admirálisaink és tudósaink irányításával, saját asztrolábiumainkat használtuk, figyeljetek már ide, mi van ma, mindenki megőrült?!
Mit tartogat számunkra a végzet? Hol van Portugália?"

"Sok semmirekellő van a neten, csupa két lábon járó ganéj."

"500 éve kedvelnek bennünket ezért a japánok: megtanítottuk nekik, hogyan lehet messziről lemészárolni a szamurájokat."

"Pár nappal ezelőtt egy bizonyos Bill a józan ész hangján szólalt meg: 'Az öngyilkosság egyik legfélelmetesebb akadálya az élni akarás.'"

"Ha jobban belegondolok, utálom az internetet, ennyi értelmi fogyatékos egy rakáson, nagyon el vannak szállva maguktól..."

"'Óriási szükség lenne minél több és jobb öngyilkossági kézikönyvre' - jelentette ki egy blogger."

"Maga a halál is plágium. Szívszorító."

"Tudom, hogy közel állt hozzá az Ötödik Birodalom eszméje, amely Portugália dicsőségének visszatérését hirdette, még színdarabot is írt Sebestyén királyról és népe kollektív öngyilkosságáról. 'Mindenki követi felségedet a halálba', figyelmeztetik a gyermek-királyt Alcácer Quibir előtt, de az ilyesminek a felét se fogják föl az emberek, és nem is akarják.
Nagyobb érdeklődéssel fordulunk az ötödik pohár sör, mint az ötödik birodalom felé. Az elsőt egy húzásra kell kiinni, hogy ünnepeljük vele az életet."

"Öreg tábla szólít fel, vegyük le a kalapunkat, tiszteljük a holtak csöndjét."

"Egyik gimnáziumi osztálytársam az új sírásó."

---------------------------

Milyen lehet egy olyan ország isten háta mögötti részén lakni, ahol a statisztikák alapján világviszonylatban is toronymagas az öngyilkosságok aránya?
Milyen lehet egy olyan településen lakni, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz?
Milyen lehet ma, a XXI. században egy, az Európa és a világ élvonalától leszakadó olyan ország és régió lakosának lenni, mely ország alig 500 éve még Spanyolországgal közösen osztotta fel a világot a tordesillasi szerződésben?
Hogyan tud szembenézni Portugália (mely egy mai Magyarország nagyságú ország) saját közelmúltjával? Egy kis ország Európa peremén, mely egészen a XX. század hetvenes éveiig a világ egyik legnagyobb kiterjedésű gyarmatbirodalmával rendelkezett?
Hogyan képes a portugál társadalom szembenézni olyan, az afrikai portugál gyarmatok függetlenségi háborújában elkövetett olyan kaliberű tömegmészárlásokkal, melyek a világ második világháborút követő éveiben pl. az USA által Vietnamban, My Laiban elkövetett tömeggyilkossághoz foghatóak csupán?
A vidéki, posványos és értelmetlen létbe beleunt szereplők isznak, vegetálnak, ölnek, öngyilkosok lesznek - mert hát mi mást is tehetnének? Mindezek közben pedig arról morfondíroznak, hogyan volt képes ez a vidék, ez az ország, ez a nép egykoron felfedezni a világot Európa számára? Hogyan volt képes arra, hogy akkora területeket hódítson meg, mint Brazília, Angola, Mozambik? És hogyan képes élni - egyáltalán képes-e - azután, hogy mindenét elvesztette, de az egykori nagyság tudata máig ott kísért minden falu utcáin, még a legeldugottabb, legnyomorultabb helyen is?
Ha édes hazánk és nemzetünk Mohács, Trianon és hideg napok, Hunyadi Mátyás, Édes Erdély, Rákosi határolta vidékén valaki egyszer veszi majd a bátorságot, hogy írjon a magyar öngyilkosokról, ahogy azt Rui Cardoso Martins teszi a portugál öngyilkosokról, ne felejtsen el majd gondolni a portugál Alcácer Quibir, Sebestyén király, Brazília, Vasco da Gama, Tengerész Henrik, Wiliamo és Salazar fémjelezte nemzeti dicsőség és tragédia vázlatpontjaira.
Még szerencse, hogy a balsors mást is tép.
A világot egykoron "önerőből" felfedező és gyarmatosító, a napjainkban azonban az euroövezet egyik leggyengébb láncszemének tartott, gyarmatait vesztett és csupán emlékeiből élő Portugália írója, Rui Cardoso Martins joggal teszi fel a kérdést: "Mit tartogat számunkra a végzet? Hol van Portugália?"

Csupán lábjegyzetben merjük feltenni a kérdést: Mit tartogat számunkra a végzet? Hol van Magyarország?

2011. február 6., vasárnap

Casablanca


fekete-fehér, magyarul beszélő, amerikai romantikus dráma, 99 perc, 1942

Rendezte: Kertész Mihály

Szereplők: Humphrey Bogart, Ingrid Bergman, Paul Henreid

Casablancában mindenki Rick mulatójába jár. Ez az egyedüli hely, ahol a nácik elől Amerikába menekülők hamis papírokhoz juthatnak. Rick eddig még mindenkin segített, de egy nap feltűnik régi szerelme egy másik férfi társaságában, s akkor egy pillanatra elveszíti korábbi határozottságát.

http://www.port.hu/casablanca/pls/fi/films.film_page?i_film_id=327

José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása


Hindy András Könyvkiadó és Könyvterjesztő Vállalat, é. n.
256 oldal

Részlet a könyvből: "A mai európai közélet legfontosabb, - biztató vagy fenyegető? - jelensége a tömegek felnyomulása a teljes társadalmi hatalomig. A tömeg, természete szerint, nem irányíthatja, de nem is tudja irányítani a maga sorsát, arra pedig, hogy a társadalmon uralkodjék, még kevésbé alkalmas; így aztán elmondhatjuk, hogy Európa ma a legsúlyosabb válságban van, ami csak népeket, nemzeteket, kultúrákat egyáltalában érhet. Ez a válság nem egyszer jelentkezett már a történelem folyamán. Arculata, következményei egyaránt ismeretesek. Ugyanígy a nevét is tudjuk. A tömegek lázadása ez.
Hatalmas dolog, melynek megértésére jó, ha az ilyen szavaknak, mint 'lázadás', 'tömegek', 'társadalmi hatalom', - nem tulajdonítunk valamilyen szűk, vagy éppen kizárólagosan politikai értelmet. A közélet nemcsak politikai, hanem egyszersmind, sőt mindenekelőtt szellemi, erkölcsi, gazdasági és vallásos élet is, mely a közösség minden szokását magában foglalja, az öltözködés módját éppúgy, mint a szórakozás formáit."


http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-tomegek-lazadasa&ID=156081

-----------------------------------------
"A társadalom mindenkor két tényező dinamikus egysége: a kisebbségé és a tömegé. A kisebbség egyénekből, vagy egyének sajátos készültségű csoportjaiból áll, míg a tömeg a sajátosan nem kvalifikált személyek összessége. Tömegen nemcsak és nem elsősorban 'munkástömeget' értünk. Tömeg az átlagember s így az, ami azelőtt csak mennyiség volt, - a sokaság, a tömeg -, minőségi meghatározássá válik."

"Egyetlenegy személyről is megállapítható, hogy tömeg-e vagy sem. Tömeg mindenki, aki, akár jó, akár rossz értelemben, még önmaga sem hivatkozik bizonyos sajátos okokra, amikor önmagát értékeli, hanem 'olyan, mint a világ' és mégsem szűköl, hanem kitűnően érzi magát olyannak, mint a többiek. Képzeljünk magunk elé egy egyszerű embert, aki arra törekednék, hogy különleges feladatokra legyen képes, - képzeljük, amint kutatja magában, hogy ugyan mire is van tehetsége, mert ki akarna tűnni, - és végül képzeljük, amint ráeszmél, hogy semmire sem való. Ez az ember középszerűnek, útszélinek, tehetségtelennek fogja érezni magát; de 'tömeg'-nek nem."

"Tömegek és kiváló kisebbség megkülönböztetése nem társadalmi, hanem emberi osztályozás, és nem esik egybe a felsőbb és alsóbb társadalmi osztályok rangrendjével."

"Ha azok az egyének, akikből a tömeg áll, magukat sajátosan kiválasztottaknak hiszik, egyéni tévedéssel, nem pedig társadalmi visszássággal állunk szemben. De a jelen perc jellegzetessége éppen az, hogy a közönséges ember jól tudja a maga közönséges voltát, de bátorságot merít e közönségesség jogára és arra,hogy e jogot általánosan érvényesítse. Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni. A tömeg megsemmisít mindent, ami más, ami kiváló, ami személyes, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint az egész világ, aki nem úgy gondolkodik, mint az egész világ, a kirekesztést kockáztatja. És világos, hogy ez az 'egész világ' nem az 'egész világ'. Az 'egész világ' máskor a tömeg és a kivételes, másszerű kisebbség szoros egysége volt. Ma az egész világ a tömeg egymaga."

"A műveletlen ember, az átlagos emberi egyén szuverenitása, amely azelőtt valamely eszme, törvényalkotó eszmény volt, ma már nem alkotórésze az átlagember lelkiállapotának. és jól jegyezzük meg: amikor valami, ami valaha eszmény volt, valósággá válik, már múlhatatlanul nem eszmény."

"Tévedés volna azt hinni, hogy egy kor embere mindig úgy tekinti a múlt korokat, mintha azok, egyszerűen azért mert elmúltak, sokkal alacsonyabbrendűek lennének, mint az övé."

"Arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezek a nagyon önelégült, nagyon célhozért századok belülről nagyon halottak voltak. Az életérzés valódi teljessége nem az elégültségben, nem a megérkezésben, nem a célhozértség tudatában áll. Már Cervantes tudta, hogy 'az út mindig jobb, mint a fogadók'. Egy kor, amely a maga vágyát, eszményét már elérte, nem vágyik semmi másra, megtalálta a maga vágyakozásának a forrását. Azt jelenti ez, hogy az a híres teljesség, a valóságban lezárulás: vannak századok, amelyek, mivel nem képesek arra, hogy új vágyakra találjanak, meghalnak, mint a boldog méh a nászrepülés után.
Itt merül fel az a megdöbbentő észrevétel, hogy az úgynevezett teljesség korszakai, a mélyükön mindig valami sajátos szomorúságot éreznek."

"Nem könnyű szavakba foglalni azt az érzést, amivel ez a mi korunk önmaga iránt viseltetik: többnek érzi magát a többieknél és ugyanakkor tudja, hogy kezdet. Milyen kifejezést válasszunk? Talán ezt: több, mint más korok és kevesebb önmagánál."

"Élni annyi, mint bizonyos lehetőségek között habozni. Ezt a habozást, tanácstalanságot szokták 'körülmények'-nek nevezni. Minden élet a körülményekkel, vagy a világgal való találkozás."

"Élni annyi, mint végzetesen erősnek érezni magunkat a szabadság gyakorlására, élni annyi, mint megválasztani, hogy mivé legyünk a világban. Egyetlen pillanat sincs, amikor ez a készenlétünk alábbhagyhat és megnyugodhatik. Még amikor csüggedten hagynők, hogy történjék bármi, akkor is választottunk: a nem-választást."

"Amióta, a VI. századtól fogva, az európai történelem megkezdődött, 1800-ig - tehát teljes 12 évszázadon át -, az európai népesség nem több 180 milliónál. De: 1800-tól 1914-ig - tehát alig több, mint egy évszázad alatt - Európa népessége 180 millióról 460 millióra emelkedett. E két szám egybevetése nem hagyhat kétséget az utolsó évszázad jelentősége felől."

"Ezek az elkényeztetett tömegek elég ostobák, hogy azt higgyék: ez az anyagi és társadalmi berendezkedés úgy áll az ő rendelkezésükre, akár a levegő; ugyanolyan eredetű, oly kézzelfoghatónak, oly tökéletesnek és oly nélkülözhetetlennek látszik, mint valami természeti adomány."

"A tömeg tehát ma hatalmasabb, mint bármikor volt, de a hagyománytól elütően, magábazárult, képtelen arra, hogy bárkire vagy bármire felfigyeljen, mert elégnek, tökéletesnek érzi magát, - vagyis minden tanításra alkalmatlan."

"A tömegember tökéletesnek hiszi magát."

"Az átlagembernek határozott ideái vannak mindenről, ami történik és aminek történnie kell a világon. Ezért veszítette el a figyelemre való készségét. Minek figyelnie, ha mindent, ami történhetik, már tud? Nincs értelme a figyelésnek, hanem, ellenkezőleg, az ítélkezés, a véleményalkotás, a döntés a szokásos. Nem vethet fel a nyilvános élet olyan kérdést amibe ő süketen és vakon, mint amilyen, bele ne avatkoznék, kinyilvánítva a maga 'vélemény'-ét."

"Ahol nincs tisztelet bizonyos végső szellemi elvek iránt, amiken a vita épül, - nincs kultúra."

"Az új tömeg jelentkezésében, véleményem szerint, az a leglényegesebb, hogy az átlagember igényt formál a társadalom vezetésére, anélkül, hogy a vezetőszerepre tehetsége volna."

"Az új lélekalkat leginkább és a legnyíltabban a politikai vezetésben nyilvánul; de nyitja mégis inkább a szellemi bezárultságban áll. Az átlagember felfedez ugyan magában gondolatokat, de azért gondolkodni nem tud. Nem is gyanítja, hogy az ideák mily finom közegben élnek. Véleményt kíván alkotni, de nem kutat minden véleményalkotás feltételei és előfeltevései után."

"A liberalizmus, - helyes, ha erről megemlékezünk, - a legmagasabbrendű nagylelkűség: az a jogelv, hogy a többség a kisebbségnek teret hagy és, sőt, a legnemesebb szó, ami a földkerekségen elhangzott. Úgy határoz, hogy együtt él az ellenséggel, sőt együtt él a gyenge ellenséggel."

"A tömeg, - ki mondhatná, hogy áttekinti a számát, meg a sűrűségét? - nem kíván együttmaradni azzal, ami nem ő. Halálosan gyűlöl mindent, ami tőle különbözik."

"Az alapelvek, amelyeken a civilizált világ, amelyet fenn kell tartani, épül, a jelenkori átlagember számára nem léteznek, nincsenek. Ezt az embert nem érdeklik a kultúra alapvető értékei, nem vallja magát szolidárisnak velük, nem hajlandó a szolgálatukra."

"A magam részéről a tehetséges jelzőt annak a politikusnak a számára tartogatom, aki mikor cselekedni kezd, kihozza a sodrából az összes tanszék történészeit, akik tudományuk minden 'törvény'-ét elveszettnek, leromboltnak, felégetettnek látják."

"Európa földjén általános szélvihar és mindent magávalsodró bohóckodás dühöng."

"... nyugtalanító kissé, ha azt a formulát halljuk, melyet Mussolini, mint a csodálatos felfedezést, vitt Itáliában keresztül: Minden az államért, semmi az államon kívül, semmi az állam ellen. Ez egymaga elég arra, hogy a fasizmust a tömegember jellegzetes mozgalmának mutassa."

"...bizonyos, hogy, mint mondják, Európa hanyatlóban van, felhagy az uralkodással, lemond? Vajjon ez a látszólagos hanyatlás nem az a jótékony válság-e, mely Európát tényleg, valóságosan Európává engedi válni? Az európai nemzetek tényleges dekadenciája vájjon nem volt-e a priori szükséges ahhoz, hogy egy napon létrejöhessenek az Európai Egyesült Államok, ahol az európai sokszerűség a forma egységében oldódnék fel?"

"Hasonlóan felemás állapot merül fel, ha a nemzetfogalom alapját valamely nagy területi alakzatban keressük és az egység elvét, melyet vér és nyelv nem hoz magával, a természetes határok földrajzi miszticizmusába merítjük."

"De minden nacionalizmus zsákutca. [...] Nem vezetnek sehová."

"... az orosz kommunizmus lényege az európaiak számára nem asszimilálható, mert az európai emberiség a történelemben minden erejét és bensőségét az individualitás kártyájára tette fel."

"Én csak Európa, mint egyetlen nagy nemzeti állam megteremtésében látom az egyetlen teljesítményt, melyet az 'ötéves terv' győzelmével szembeállítani lehetne."

"A tömegember egyszerűen nélkülözi az erkölcsöt, amely mindig, lényege szerint mindig, a valaminek való alávetettség érzése, szolgálat- és kötelességtudat."
----------------------
Az első alkalommal 1930-ban megjelent mű kemény kritika a tömegemberről, aki jól él, élvezi korának minden gyümölcsét, részesül a jogokból, de kulturálatlan, kötelességeket nem ismer, üresfejű s butaságában intoleráns és még agresszív is.
Ortega y Gasset művében kritizálja az olasz fasizmust és az orosz kommunizmust is - és hol van még Hitler, hol a második világégés, hol a hidegháború, az igazi mass media...
Vajon mit írna ma Ortega y Gasset az Európai Unióról, a tömegemberről, a TV és rádió ún. "kereskedelmi kanálisairól"...
Nem kívánunk borúlátóan fogalmazni e szép, napsütötte februári napon, de ha nyolcvan évvel ezelőtt Ortega y Gasset komoly aggodalmakat fogalmazott meg a tömegemberről, aki nem tűr magán kívül mást és megsemmisít mindent, ami nem ő - ma alighanem elmondhatná, hogy mindaz, amitől 1930-ban tartott, mára nagyjából-egészéből be is következett.