Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2008
240 oldal
E kötet több okból is hiánypótló kiadvány. Egyrészről magyar nyelven eddig nem jelent meg a nyelvészeti kutatás általános módszertani kérdéseibe bevezető tankönyv. Másrészről hiánypótló azért is, mert a tudomány, a tudományosság, a tudományos kutatás kérdéseit az alapoktól kezdve tárgyalja, közérthető stílusban ismerteti meg a hallgatókat és kezdő kutatókat a tudományos kutatás legfontosabb fogalmaival, módszereivel, szemléletével. Új koncepciójú e könyv abban az értelemben, hogy a kutatás és a tudomány általánosan elfogadott alapfogalmaiból indul ki, és ezek konkretizálásával jut el a nyelvészeti kutatások kérdéseihez. A tárgyalás során különböző területekről hozott példákkal segít abban, hogy a XXI. század szemléletének megfelelő, a tudományterületek kapcsolatát mutató megközelítéssel segítse a tudományos gondolkodás kialakítását. Hiánypótló a könyv abban az értelemben is, hogy a bölcsészettudományokban eddig szokatlan módon, a természettudományok szemléletében íródott, és a természettudományokban alkalmazott elveket és módszereket mutatja be nyelvészeti példákon. A kutatás módszertanába való új szemléletű bevezetést a tudományos kutatás integrálódása, a modern módszerek gyors terjedése nemcsak indokolja, hanem megkerülhetetlenül szükségessé is teszi. Ajánljuk e könyvet a felsőoktatás különböző szakjain és bármely szintjén (BA, MA és PhD) tanulóknak, különösen hasznos lehet a bölcsészhallgatók képzésében, nyelvészeknek és másoknak egyaránt.
http://www.beszed.hu/konyvajanlo/konyv/1418--------------
" A tudományos gondolkodásnak szigorú logikai rendszere és szabályai vannak, az alapfogalmak és alapelvek, a tudományos gondolkodás elsajátítása mindenkire nézve kötelező, mert aki ezeket nem kezeli nagy magabiztossággal, az vitára, továbblépésre nem lesz képes."
"...nézzük meg, hogyan értelmezi a
tudomány terminust a
Magyar értelmező kéziszótár:
'
tudomány fn 1. A természet, a társadalom és a gondolkodás összefüggéseiről szerzett igazolható, ill. bizonyítottnak tekintett ismeretek rendszere. 2. Az egyéni ismeretek összessége.'"
"A tudományos-technikai robbanás egyre gyorsuló folyamata szinte a tudomány minden területén paradigmaváltást idéz elő, ami a tudomány köznapi dolgainkba való beépülésének következtében az egész társadalom egészét átszövi.
Hangsúlyozzuk, hogy ezeknél a paradigmaváltásoknál a régi elmélet nem minden esetben veszíti el a korábbi területeken való érvényességét, sok esetben az új elméletnek speciális részét képezi."
"A tudományos kutatás alatt tehát olyan, új ismereteket feltáró tevékenységet értünk, amelynek eredménye megfelel a bizonyíthatóság követelmények és beilleszthető a tudomány elméletébe."
"Meghatározása szerint a paradigma az, amit a tudományos közösség minden tagja elfogad, és megfordítva, az adott tudományos közösséget azok alkotják, akik elfogadnak egy bizonyos paradigmát."
"Az áltudományosság terjedésének sokféle oka lehet. A tudomány gyors fejlődésének következtében az ismeretek gyors ütemben terjednek, de ezzel egy időben az ismeretlen fehér foltok is növekszenek. Ez a helyzet úgy vezethet az áltudományos szemlélet megerősödéséhez, hogy a tudomány művelői által kapacitás hiánya miatt meghagyott fehér foltok megválaszolatlan kérdéseit nem tudományos módszerekkel próbálják megválaszolni. A társadalom ismeretszintjének a tudományos ismeretek szintjének közelébe való kerülése hozzájárul az ismeretlen dolgok 'bátor', intuitív értelmezéséhez, bár a kutatáshoz szükséges tudományos és szervezeti feltételek hiányoznak.
Az informatikai hálózatba időnként bekerülnek téves értelmezésen alapuló állítások és adatok, amelyek téves következtetések forrásai lehetnek."
"Előfordul, hogy a tudomány művelői más, általuk nem művelt szakmai kérdésekben kellő megalapozottság nélkül is állást foglalnak, és még az is megtörténik, hogy a tudomány hivatalos fórumai, intézményei és művelői időnként a nyilvánosság előtt egymásnak ellentmondó állításokat hangoztatnak."
"Az áltudományos szemlélet elterjedése a társadalom működésében ártalmas, mivel a téves állítások bizonyos kérdések téves megítéléséhez vezetnek, felesleges vitákat váltanak ki, anyagi és erkölcsi károkat okoznak."
"A nyelv mindenkié, mindenki beszél valamilyen nyelvet, ezért sokan érzik úgy, hogy kellő ismeretekkel is rendelkeznek a nyelvészet bizonyos kérdéseiről, és ezért joguk van arról véleményt formálni.
Gyakran jelennek meg a magyar nyelv eredetével, őstörténetével és rokonságával kapcsolatos áltudományos nézetek, számtalan ötlet merült fel e témában."
"Az eredmények bizonyíthatóságát (elméleti, kísérleti vagy tapasztalati úton) nem lehet kikerülni, nem elegendő benyomásokra vagy szimpla analógiákra hagyatkozni a jelenségek mélyebb megismerése és leírása, az összefüggések megértése helyett."
"A
kutatás a tudományos megismerés során alkalmazott eljárások összessége, és nem azonos magával a tudománnyal."
"Elméleti kutatásnak nevezzük azt az eljárást, amely objektumokra, jelenségekre, folyamatokra stb. vonatkozóan rendelkezésre álló, korábban megismert adatok, törvényszerűségek logikai feldolgozásával tár fel újabb átfogó ismereteket."
"
Empirikusnak nevezzük azokat a kutatásokat, amelyekben különböző tapasztalati módszerekkel összegyűjtött adatokból vonnak le következtetéseket."
"Az induktív módszer sok egyediből következtet az általánosra."
"A deduktív módszer tehát az általánosból kiindulva következtet a részeltekre, általában tisztán logikai törvényeket alkalmazva (ilyen pl. a matematikai levezetés)."
"A sejtés, az intuíció, az okoskodás mind igen hasznosak a tudományos kutatásban. A probléma abban van, ha az egyes módszereket összekeverjük, vagy másnak tüntetjük fel, mint amik."
"A heurisztikus okoskodás önmagában jó. A rossz az, ha a heurisztikus okoskodást összevegyítjük a szigorú bizonyítással. Még rosszabb az, ha a heurisztikus okoskodást szigorú bizonyításként akarjuk feltüntetni."
"A számok folyamatosan nőnek: 'évente mintegy 60 millió oldalnyi szakirodalmat, azaz 40-50 ezer tudományos folyóiratot és 200 ezer szakkönyvet publikálnak' [...]."
"A kutatói életpálya nem hasonlítható mondjuk a köztisztviselői életpályához, nem lehet bizonyosan tervezni, hogy milyen ütemezéssel halad valaki a rang- és fizetési létrán felfelé. A kutatói pálya sokkal inkább hasonlítható egy sakkozó pályájához: senki sem garantálja a tehetséges kezdőnek, hogy valamikor nagymester lesz belőle, de azt lehet mérni, hogy hány játszmát nyert már meg - és minél többször nyer valaki, annál nagyobb valószínűséggel lesz belőle nagymester. A kutatás nem hoz azonnali látványos eredményt: hosszú évekig kell dolgozni és folyamatosan eredményeket letenni az eredményesség megítéléséhez. Az eredmény a mérés szempontjából főleg azt jelenti, hogy minél több tanulmányt kel publikálni minél színvonalasabb folyóiratokban."
"A kutatók egyik fontos jellemzője a tudományos érvek meggyőző módon való kifejtési képessége, azaz a jó
vitakészség."
"Szinte már közhely, hogy a veszélyes következményekkel járó kutatásoknál a problémák a felhasználásból erednek, s a tapasztalat azt mutatja, hogy a veszélyes következményekkel járó kutatásokat nem lehet betiltani. Így az egyetlen lehetőségünk a még több tudás."
"Eötvös Loránd 1887-ben, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írott levelében a tudományos gondolkodás általános birtoklásának szükségességével indokolja az egyetemi képzés javításának fontosságát:
'Csak azt mondhatjuk tudományosan képzettnek, aki elméjét egy vagy más szak beható tanulmányozása által a gondolkozásra általában képessé tette, és aki széles körű irodalmi ismereteket szerzett magának, úgyhogy a tudományban vagy az életben fölmerülő föladatokat talán csak hosszú megfontolás után és sok segédeszközzel, de végre is meg tudja oldani.'"
"A társadalom érdeke az, hogy minden tevékenységet a kor tudományos szintjének megfelelően végezzenek. A tudomány kérdéseiben járatlant áltudományos állításokkal meg lehet téveszteni, félre lehet vezetni. Aki nem rendelkezik a munkájához szükséges, a tudomány által feltárt ismeretekkel, munkáját sem tudja hibátlanul ellátni."
-----------------------
Fóris Ágota könyve hiánypótló abból a szempontból is, hogy egyrészt nyelvészek számára nyújt hasznos segítséget a tudományos kutatás módszertanához, kezdve a tudomány és a tudományos kutatás legfontosabb alapfogalmainak felvázolásától, az adatgyűjtés és -feldolgozás módszerein valamint a publikáció mint olyan formai és tartalmi kritériumainak ismertetésén át egész olyan témákig, mint tudomány és oktatás kapcsolata.
A könyv azonban hasznos segédeszköz abban is, hogy megértsük tudomány és áltudomány viszonyát, s a különösképpen a nyelvészet kárára napjainkban - nem minden kormányzati hátszél nélkül - egyre inkább teret nyerő ostobaságok, sületlenségek és tudománytalanságok oly látványos elburjánzását.
A könyvet olvasva ismételten kénytelenek vagyunk belátni s meg is kell ismételnünk, százszor, ezerszer: a nyelvtudomány is tudomány. S mint ilyen, komoly rendszerrel rendelkezik.
A nyelvészetben, akár más tudományterületeken, a "tudományos gondolkodásnak szigorú logikai rendszere és szabályai vannak, az alapfogalmak és alapelvek, a tudományos gondolkodás elsajátítása mindenkire nézve kötelező, mert aki ezeket nem kezeli nagy magabiztossággal, az vitára, továbblépésre nem lesz képes."
Ahogy Fóris Ágota nagyon helyesen és rendkívül közérthető szavakkal rámutat: "A nyelv mindenkié, mindenki beszél valamilyen nyelvet, ezért sokan érzik úgy, hogy kellő ismeretekkel is rendelkeznek a nyelvészet bizonyos kérdéseiről, és ezért joguk van arról véleményt formálni."
Ha annak az állításnak az igazságtartalmával egyetértünk, hogy "Előfordul, hogy a tudomány művelői más, általuk nem művelt szakmai kérdésekben kellő megalapozottság nélkül is állást foglalnak", s hogy ez mekkora galibákat okozhat (pl. ha egy biológus vagy egy antropológus nyilatkozik nyelvészeti kérdésekben, egy történész nyilatkozik biokémiai vagy atomfizikai kérdésekben, egy nyelvész nyilatkozik informatikai kérdésekben), mekkora zűrzavar támadhat a fejekben, ha egy laikus (uram bocsá', egy laikus politikus!) nyilatkozik pl. nyelvészeti kérdésekben.
Márpedig utcán járó-kelő vagy éppen államtitkárként megnyilatkozó, nyelvészetileg kellőképpen alulképzett polgártársaink közül nem kevesen veszik a bátorságot, s miután legalább egy nyelven (az anyanyelvükön) beszélnek, máris tudósnak érzik magukat a nyelvészet kérdéseiben, emiatt sületlenségek és ostobaságok áradatát szabadítják rá a világra.
Nyilvánvalóan fizikai képtelenség, hogy az egyes tudományágak művelői is 100 %-ig naprakészek legyenek saját berkeikben s minden, a világon megjelenő vonatkozó szakirodalmat elolvassanak. Tomcsányi Pál azonban nem véletlenül írja
Általános kutatás-módszertan c. könyvében:
"A középkori szerzők szerint a kortársaik ugyan törpék, de ha az antik óriások vállára állak, – azok mondanivalóját elemezve – úgy távolabbra látnak. Eco megfogalmazása szerint “ha az ember okos törpe, jobban jár, ha felugrik egy óriás vállára, akár egy közepesen megtermettére is, sőt még egy másik törpe is megteszi”. Vagyis a szakirodalom ismerete és elemzése a minőségi munka feltétele."Akárhogy is van, a tudományos nyelvészet kárára terjed az nyelvészeti áltudomány. "Az áltudományosság terjedésének sokféle oka lehet. A tudomány gyors fejlődésének következtéb
en az ismeretek gyors ütemben terjednek, de ezzel egy időben az ismeretlen fehér foltok is növekszenek. Ez a helyzet úgy vezethet az áltudományos szemlélet megerősödéséhez, hogy a tudomány művelői által kapacitás hiánya miatt meghagyott fehér foltok megválaszolatlan kérdéseit nem tudományos módszerekkel próbálják megválaszolni. A társadalom ismeretszintjének a tudományos ismeretek szintjének közelébe való kerülése hozzájárul az ismeretlen dolgok 'bátor', intuitív értelmezéséhez, bár a kutatáshoz szükséges tudományos és szervezeti feltételek hiányoznak."
Egyet kell értenünk a könyv azon állításával, hogy "A sejtés, az intuíció, az okoskodás mind igen hasznosak a tudományos kutatásban. A probléma abban van, ha az egyes módszereket összekeverjük, vagy másnak tüntetjük fel, mint amik."
Márpedig "Az áltudományos szemlélet elterjedése a társadalom működésében ártalmas, mivel a téves állítások bizonyos kérdések téves megítéléséhez vezetnek, felesleges vitákat váltanak ki, anyagi és erkölcsi károkat okoznak."
Remélhetőleg azok, akik tudatlanságból és/vagy ostobaságból fakadóan álnyelvészkedő maszlaggal szórják tele környezetüket, elolvassák majd egyszer ezt a könyvet Fóris Ágota tollából, s akkor végre rájönnek, mekkora kárt okoznak közvetlen környezetükben is.
A baj csak az, hogy az ilyen emberekre hatványozottan érvényes a mondás: ma Magyarországon mindenki csak ír, de senki nem olvas.
Az ostobaság - akár a veszélyes következményekkel járó kutatások - kiirthatatlan. Az ellene folytatott harc sikerességének esélye nulla. Hogy mi magunk ne merüljünk el a bennünket minden oldalról körülvevő végtelen ostobaság fertőjében, Fóris Ágota idézetével élve "az egyetlen lehetőségünk a még több tudás."
