Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990
200 oldal
A kitűnő szerb író külföldön is nagy sikert aratott elbeszélésfüzérének vezérmotívuma a halál, valamint a nép és a zsarnok viszonya. A zsarnok lehet maga az Isten, vagy a politikusok, illetve egy eszme vagy eszmeáramlat is, melynek segítségével másokon uralkodni lehet. A címadó elbeszélés valóságos szituációból indul ki, s ezt fejleszti azután borgesi labirintussá. A kötet egyik legszebb darabja A vörös Lenin-bélyegek. A sztálinista időkbe ágyazódik bele egy gyönyörű és iszonytató szerelmi történet. Le tudja-e győzni a szerelem a hatalmi önkényt és a halált? A "farkas időkben" maga a szerelem is megtébolyodik, a halálra nyílik...
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-holtak-enciklopediaja&ID=153657
---------------------
"Én nem vagyok apostol - feleli Simon -, én közületek való vagyok."
"A nép már hozzászokott mindenféle csavargóhoz, aki a szélrózsa minden irányából, leginkább keletről jött, ki egymagában, ki másodmagával, ki pedig csapatostól, a híveivel."
"S valamennyien Isten fiainak és Isten Fia fiainak mondták magukat. Örök életet és üdvösséget ígértek egy kupa sörért, amikor pedig a nép, harapós kutyákat uszítva rájuk, előzte őket, örök elkárhozással, a gyehennával fenyegetőztek, ahol a test lassú tűzön pörkölődik, akár a nyársra húzott bárány."
"Ebben az időben bukkant fel tehát Simon mágus.
Azt hirdette, hogy az apostolok Istene zsarnok, egy zsarnok pedig nem lehet értelmese ember Istene."
"Mert ha az a fekete sziluett, amely az égi magasságokban, a felhők közelében járt, valóban Simon, akkor az Ő csodái meg a keresztény hit igazsága csupán egyik igazsága ennek a világnak, s nem az egyetlen; akkor a világ titok marad, akkor a hit csalás, akkor az ő életének sincs többé biztos támasza, akkor az ember a titkok titka, akkor a világ és a teremtés egysége rejtély marad."
"Ez is az ő tanításának igazát bizonyítja. Az emberélet csupa bukás és pokol, a világ pedig a zsarnok kezében van."
"- A lélek az alfa és az omega- fejtette ki Péter. - Jó az, ami Istennek tetsző.
- A tett nem önmagában jó vagy rossz - vetette ellen Simon. - Az erkölcs az embertől, nem Istentől ered."
"- Igen - folytatta Péter. - A csodatevés a mestersége, és...
- Azt hittem, az asztalosság a mestersége - mondta Simon.
- Meg a könyörületesség - mondta Péter."
[Simon, a mágus]
" [...] Marietta nem volt sem Háziasszony, sem Kézimunkázó, sem Egyetemista Lány, sem Apácanövendék, neki nem volt szüksége erre a bonyolult és keserves munkával betanult szerepre; ő, a maga egyedülálló, utánozhatatlan módján, egyszerűen kikötői kurva volt.
- Szerette és segítette a világ minden kikötőjének tengerészeit - ordítja Bandura (mint valami népgyűlésen) a nyitott sír fölött -, bőrszínre, fajra vagy vallásra való tekintet nélkül! Kicsiny, de szép keblére (mint Napóleon Bonaparte, a gonosztettek császára mondta) megannyi sorstársunk: New York-i tengerészek izzadt, fekete melle, malájok szőrtelen sárga melle, hamburgi dokkmunkások medvemancsai és az Albert-csatorna révkalauzainak tetovált melle borult. Az ő liliom nyakába, az emberek egyetemes testvériségének bélyege gyanánt, egyaránt nyomódott máltai kereszt és krisztusi feszület, Salamon csillaga és orosz ikon, talizmánként viselt cápafog és mandragóragyökér, gyenge húsú két combja között pedig özönével folyt a forró sperma, s torkollt bele meleg vaginájába, minden tengerésznek ebbe a mindenkori anyakikötőjébe, minden folyó végső torkolatába..."
"- Ne félj - mondja Bandura. - Nincs az a jó házból való kisasszony, akit olyan őszintén meggyászoltak volna, mint őt. De olyan sincs, akinek ilyen temetést rendeztek."
[Végtisztesség]
"Ez tehát, gondoltam magamban, a híres Holtak enciklopédiája! Eredetileg afféle réges-régi könyvnek, kódexfélének, valami olyasminek képzeltem, mint amilyen a tibeti Halottak könyve, vagy a Kabbala, vagy a Szentek élete."
"A holtak enciklopédiája egy szekta vagy vallásfelekezet műve, amely demokratikus programelvei között hirdette meg - nyilván valamelyik bibliai tétel hatására - a holtak egyenlőségét azzal a szándékkal, hogy jóvátegye az emberi igazságtalanságot, és minden istenteremtményének egyenlő hely jusson az örökkévalóságban."
"A történelem, a Halottak könyve szerint, emberi sorsok, mulandó történések összessége. Ezért minden lépést, minden gondolatot, minden leheletet, ha valami hatása van, följegyez: lajstromba vesz minden magaslati pontot, minden lapát sarat, minden mozdulatot, amely akár egy téglát is elmozdított a romokból."
"A holtak enciklopédiája azonban nem csupán az anyagi javakkal gondol, ez nem kettős könyvelés vagy leltári könyv, nem is névjegyzék, mint a Királyok könyve vagy A teremtés könyve, noha az is; ebben szó esik az ember lelkiállapotáról is, hogyan tekint a világra, az Istenre, szó van a túlvilág létezésével kapcsolatos kételyeiről, erkölcsi felfogásáról. De ami legnagyobb csodálattal tölt el, az a külső és belső világnak az az egysége, az a ragaszkodás az anyagi világ tényeihez, amelyeket aztán logikus kapcsolatba hoz az emberrel, azzal, amit léleknek nevezünk."
[A holtak enciklopédiája]
"Ó, ki tudja, hol a határ az álom és a valóság, a nappal és az éjszaka, az éjszaka és a pirkadat, az emlékezés és a káprázat között?
Ki tudja, hol a mezsgyekő az álom és a halál között?
Ki tudja, ó, Uram, hol a mezsgyekő és a pontos határ a jelen, a múlt és a jövendő között?"
[Az epheszoszi hétalvók legendája]
"Benedek uram kérdőn néz a gyermek anyjára.
- Azt mondja, a zsebtükörben látta őket. Valamennyiüket - azt mondja - lemészárolták. Hiszen kegyelmed is látja, milyen állapotban van.
- Még hogy a zsebtükörben? - álmélkodott a bíró."
"A történet vége ugyan e föntebb nevezett Aradi Napló 1858-ik évfolyamában található, melynek - minden kétséget kizáróan - Benedek uram is, Brenner úr is, rendszeres olvasója volt, ekképpen értesülvén eljegyzésekről, halálesetekről, erdőtüzekről és erdei útonállókról, a tüzelőfa-, a bőr- és a gabonaárakról."
[A varázstükör]
"[...] a Teljesség és a Teljesség Látszata között, erkölcsi értelemben, nehéz határozott különbséget tenni. 'Ez annak sem sikerült mindig, akit Mesternek hívtak - állapítja meg Frankel. - Miközben a mélység fölé hajolt, maga sem tudott ellenállni annak a hiú kedvtelésnek, hogy a szakadékot megkísérelje Értelemmel kitölteni.' Ebből egy olyan újabb tanulság következik, amely már-már szállóigeként azt sugallja, hogy veszélyes a mások üressége fölé hajolni pusztán azért, hogy - akár a kút fenekén - magunkat lássuk meg benne; mert ez is hiúság. Hiúságok hiúsága."
[A Mester és a tanítvány története]
"A történelmet a győztesek írják. A szájhagyományt a nép teremti. Az írók fantáziálnak. Bizonyos csak a halál."
[Dicső halál meghalni a honért]
"Megjegyzendő, hogy a rossz ösztönű emberek többségben vannak a jó ösztönűek felett; ezért a fölöttük való uralkodásban jobb eredmények érhetők el erőszakkal és rémuralommal, mint akadémiai vitákkal. Minden ember hatalomra vágyik, mindenki diktátor szeretne lenni, ha csak tehetné, s ritka az az ember, aki nem volna kész feláldozni mindenki jólétét a saját jólétéért."
"A mi jogunk forrása az erő. A jog olyan fogalom, mely rengeteg felelősséggel jár, de amelyet semmi sem bizonyít. Hol kezdődik a jog? Hol végződik?"
"A politikának semmi köze az erkölcshöz. Az államférfinak, aki erkölcsösen kormányoz, nincs politikai érzéke, és ezért nincs helye az állam élén..."
"Az eredmények szentesítik az eszközt. Terveinkben ezért ne azzal törődjünk, mi a jó és erkölcsös, hanem arra, hogy mi a szükséges és hasznos."
[Királyok és bolondok könyve]
"Ami volt - volt. A múlt bennünk él kitörölhetetlenül."
"A sors kegyeltje voltam, uram, és semmiféle kárpótlásra nem tartok igényt."
[A vörös Lenin-bélyegek]
"Az ebben a könyvben olvasható történetek mindegyike többé-kevésbé egy téma, egyetlen metafizikainak nevezhető téma jegyében fogant; a halál, már a Gilgames-eposztól kezdve, az irodalom egyik állandóan visszatérő témája."
[Post scriptum]
---------------------------------
Danilo Kiš jelen írásai igazi csemegét kínálnak mindazok számára, akik a hatalomról és a halálról szeretnének morfondírozni kicsit - de ezt azért nem feltétlenül egy szigorú, gyászos, fekete világban, hanem inkább egy irodalmi szempontból kiváló, alkalmanként még akár vicces és komikus környezetben szeretnék megtenni.
Időben, térben, társadalmi pozíciók tekintetében is ide-oda ugrálnunk a kis elbeszéléseket olvasva, még a XX. század elejének Magyarországára is ellátogatunk, a téma azonban végig ugyanaz.
Ne hátráljunk meg tehát Danilo Kiš elbeszéléskötetétől; a halál és a hatalom tárgyalása is lehet élvezetes olvasmány, garancia erre maga a szerző: hiszen nem akármilyen világba pillanthatunk be annak az írónak a szemével, aki magyar-zsidó Kiss Dánielként születik Szabadkán, s Danilo Kiš világhírű szerb íróként hal meg Párizsban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése