Magvető, Budapest 1990
158 oldal
Vietnami regény - amit magyarul írtak. Dao Ngoc Thang Magyarországon végezte az egyetemet, matematika szakon. A gyermekkorából hozott meséket a Móra Kiadó számára jegyezte le Kiss Anna költő segítségével - a könyv saját rajzaival illusztrálva jelent meg -, s ekkor támadt a terv: mindazt, amit a vietnami életből, kultúrából, családjának legendáiból, emlékeiből lelkébe, tudatába lerakódottan őriz öntudatlanul, érdemes felszínre hoznia, megformálnia új környezete számára, magyar nyelven, tehát eleve a nyelv szellemiségéhez alkalmazkodva, az európai gondolkodásmóddal önkénytelenül is számot vetve. Ez a kontraszt nemhogy csorbítaná anyaga távol-keleti jellegét, inkább kiemeli, megragadhatóvá teszi azt.
A családregény asszonyok négy generációját kíséri végig. Az ősapák kereskedők és katonák, az ősanyákat vagy feleségnek, vagy kurtizánnak adják el. Ahogy a mához közeledünk, egyre felismerhetőbbek a francia gyarmatosítás, majd az amerikaiakkal vívott háború motívumai is. De múltat-jövőt egyformán átfon a mítosz: a tenger az eredet, a tenger a halottak alvilága is, ahonnan új életre kelnek hol a korábbi, hol más-más alakban a regény szereplői. Ez a vallási-mitológiai közeg is lebilincselően újszerű az európai ízlésű olvasó számára, még ha netán jártas is a keleti művészetben. Ami azonban ritka olvasói élményt adhat: a közönséges életvitel, az emberi-családi szokások, magatartásformák távol-keleti "akcentusa", kivált a modern élet külsőségei között. S mindkettőnek, mítosznak is, életnek is, néha félelmetes érzékisége.
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=dragako-fekete-selyemdobozban&ID=349740
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése