Az író ebben a regényében az északkeleti munkások és munkanélküliek gondjaival foglalkozik, és a brazil polgári társadalom számos ellentmondását tárja fel finom tárgyi megfigyeléssel, folklorisztikus elemmel, melyben a kikötő, a matrózkocsma, a néger vallási szertartások sejtelmes légköre teremti meg az Amado szívének mindig oly kedves bahiai atmoszférát. Alakjai közül kiemelkedik António Balduino, a braziliai néger közismert típusa: erős testalkatú, bátor lelkű, tele lágy érzelmességgel, izzó érzékiséggel, de jószívű, derűs lelkű, önmagával és a világgal vívódó ember; a másik típus maga Zsubiabá, az elmaradott, műveletlen, de a nyomorúságban még nem elromlott brazil nép ősi, vallásos rajongásának, fanatizmusának a képviselője, talán nem is valóságos alak, inkább jelkép. Ebben a regényben is a lírai jelenetek a legjobbak, amelyek a valóságot egy magasabb szférába emelik. Balduino és Zsubiabá két felejthetetlen, ragyogó alak, akik élnek, szeretnek, gyűlölnek, szenvednek és harcolnak, ahogy tudnak a társadalmi valóság korlátai között.
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li2451
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése