2014. április 27., vasárnap

L. G. Gaspars: Mi, I. Adolf. Ha a németek győztek volna...

L. G. Gaspars: Mi, I. Adolf. Ha a németek győztek volna...


Unikornis, Budapest, 2005

290 oldal

Ha a németek győztek volna!?... 60 évvel a II. világháború befejezése után rendkívül izgalmasnak tűnő feltételezés ez. Milyen lenne mai vllágrendünk, hogyan alakult volna népek, nemzetek, a zsidóság sorsa? Mi történt volna, ha Sztálingrádnál győznek a németek? Ha Hitler nem lesz öngyilkos? Ha a szabad nemzetek a földgolyó egy tenyérnyi részére kényszerülnek, mert a németek elfoglalják Angliát, Indiát, Kínát? Ha a washingtoni Fehér Házon német birodalmi lobogó leng? Ha Hitlerburgban egy helyen magasodlk a párizsi Eiffel-torony, a New York-i Szabadságszobor és a moszkvai Lenin-emlékmű?... „A német nép csak azt látta, hogy vezére homályba borította Nagy Sándort, Julius Caesart és Napóleont, hogy több országot hajtott hatalma alá, mint a három nagy hódító együttesen. Hogy a németséget a népek urává tette. Hogy elképzelhetetlen gazdagsággal és jóléttel ajándékozta meg, és visszavezette tulajdonképpeni faji hlvatásához: a katonáskodáshoz és a rendfenntartáshoz. És ez az ember még nem császár? Amikor Napóleon sokkal kisebb érdemekért császár lett! Amikor Julius Caesar is caesar, császár, kaiser lett volna, ha le nem döfik március idusán. A Birodalom minden részén könyörgő körmeneteket tartottak, hogy szánja meg már népét. Mintha csak Istent kérték volna. És ez nem túlzás, mert napról-napra növekedett azoknak a tábora, akik amellett kardoskodtak, hogy egyszerre két fokkal lépjen előre és mindjárt istenné avassák. Az istenítési mozgalmat az istenjelölt lefújta, a hónapkeresztelés ellen azonban nem emelt szót. Az újrakeresztelők így érveltek: ha Junius Brutusról, a római köztársaság megalapítójáról júniust, Julius Caesarról, a római monarchia megalapozójáról Júliust és utódáról, az első római császárról augusztust elnevezhették, a szeptember hónap több okból is a vezért illeti... Szeptemberből így - hitler lett: a háború tehát 1939. hitler 1-jén tört ki és a levelek így kezdődtek: ťHitler hó 23-áról kelt soraira válaszolva..." Miután kellő diplomáciai előkészítés után a hűbéres uralkodók is sorra azzal a kéréssel járultak a vezér elé, hogy vegye már fel a császári címet, a koronozás világraszóló pompával megtörtént. Rendkívül izgalmas „document-fiction" - melyhez hasonló még nem jelent meg...

http://www.libri.hu/konyv/l_g_gaspars.mi-i-adolf.html

Bartha Miklós: Kazár földön

Bartha Miklós: Kazár földön


Ellenzék Könyvnyomda, Kolozsvár, 1901

328 oldal

http://www.antikvarium.hu/konyv/bartha-miklos-kazar-foldon-413313


2014. április 12., szombat

Qamil Buxheli: Maksut úr karrierje

Qamil Buxheli: Maksut úr karrierje


Európa, Budapest, 1978

317 oldal

Tarina – nem létező kisváros Albániában, és a szereplők, ahogyan az írók, honfitársaik, földijeik érzékenységétől félve, általában kijelentik – egytől egyig kitalált személyek. Buxheli szatirikus regénye mégis telitalálat: 1939-ben játszódik, és, egy ugyancsak kitalált történet keretében, megrajzolja egész Albániát, amilyen volt a második világháború küszöbén, mindenestül-királyostul, nemzetségestől és szegény emberestől, a szélhámosokig és az utcalányokig bezárólag. 
Buxheli humora néha vaskos, eszközei olykor túlságosan is ismertek, de mindent leleplező szatíra, amely egyaránt irányul a maradi nemzetségek és az akkori valóság operettfigurái ellen, még ma, majdnem negyven év távlatában is, hitelesen eleveníti fel előttünk a sok viszontagságot megért albán nép életének minden keserűségét, és megmutatja a nép egészséges gondolkozását, emberi méltóságát, öntudatát, azt, amit a magyar költő így fejezett ki „örök tanúságul”: „Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!”

http://www.antikvarium.hu/konyv/qamil-buxheli-maksut-ur-karrierje-74892


Fehér tigris

Белый тигр


Orosz háborús filmdráma, 2012

Rendezte: Karen Shakhnazarov

Szereplők: Gerasim Arkhipov, Vilmar Bieri, Dmitri Bykovsky

Szó sincs Derszu Uzala kettőről, több okból sem, a címbéli fehér tigris (imdbport.hu) ebben a ropogósan friss orosz filmben egy tank neve. Tudjuk jól, például a Kelly hőseiből, hogy a második világháborúban az amerikaiak tankja a Shermanvolt, rengeteg más forrásból pedig azt, hogy a ruszkiké a híres T-34-es. Velük szemben a Wehrmacht haderejében egy igazi, tipikus német szörnyeteg volt csatarendbe állítva, a dallamos elnevezésű Panzerkampfwagen VI., amit még a németek is csak egyszerűen Tigrisnek becéztek. Robusztus, szörnyű hadigépezet volt ez, rettegtek is tőle azok, akiket a sors és az ukáz eléjük parancsolt, pedig a valóságban több baj volt vele, mint amennyi erényét fel lehetett sorolni. A Fehér tigris című film éppen erre a rettegésre épít, amikor címszereplőjévé tette meg ennek a harckocsitípusnak egyik példányát.
Roppant érdekes filmet rendezett Karen Shakhnazarov, bár ez nem meglepetés, hiszen az orosz film -úgy tűnik- kezd magára találni, és rendre markáns alkotásokkal hívja fel magára az érdeklődő közönség figyelmét, de ő maga sem ma kezdte a szakmát, ahogy ezt mondani szoktuk. A szovjet filmgyártásban mindig is fontos volt a második világháború, az ottani, akkori szóhasználatban a Nagy Honvédő Háború megfelelő filmes feldolgozása, ezek aztán igen sokszínű áradatként jelentek meg mozikban: A Ballada a katonáról vagy az Emberi sorstiszta, erős művésziességétől a mélyen sztálinista Berlin elestéig gyakorlatilag tényleg feldolgozódott a háború teljes érzelmi, emberi, ideológiai, történelmi, szociológiai, pszichológiai, stb. spektruma. Berlin eleste megjelenik ebben a mostani filmben is, hiszen ott értek véget a csaták (miután az amuri partizánok visszafordultak a Csendes-óceánnál…), de már nagyon nem úgy, mintCsiaureli hírhedten vonalas, sematikus alkotásánál. Új idők járnak és friss, új szelek fújnak ma már Oroszországban is.
Szóval, érdekes film ez. A Fehér tigrist rettegi a fél ukrán front, amint előrenyomulva saját kiégett tankjainak roncsai mellett vonulnak el. Gyorsan terjed a szóbeszéd, hogy egy elpusztíthatatlan, misztikus német tank egyedül semmisítette meg a teljes szovjet tankhadosztályt, de saját szemével senki nem látta. Az egyik kiégett roncsban egy agyonégett katonát találnak, aki később, miután csodás módon felgyógyult a 95%-os megégésből, beszélni tud a roncsokkal és egyedüli céljává válik, hogy felkutassa és megsemmisítse a titokzatos német harckocsit. A misztikum sohasem állt távol az orosz lélektől, csak a materialista értékrendre építő szovjet hatalom határolódott el tőle. A glasznosztyig szinte csak a kitűnő orosz scifi-irodalom foglalkozhatott szabadon misztikus dolgokkal, amint azonban leomlottak a szovjethatalom ideológiai bástyái az orosz szellem újra szabadon száguldhat a végtelen sztyeppék felett. Szokványos háborús drámaként kezdődik Shakhnazarov (Ilya Boyashov hasonló című, 2008-as regénye alapján készült) filmje, hogy aztán gyorsan beleforduljon a fősodort jelentő misztikus, háborús, igen feszült thrillerbe – amely a végére, nem tagadva a misztikummal mindig párban járó elmélkedésre való hajlamot, illetve a mélyebb tartalom kifejezésére történő művészfilmes hagyományokat sem, filozófiai magasságokban/mélységekben éri el a furcsa hangulatú, lebegős fináléját. (Igen érdekes, ahogyan a kortárs orosz filmek használják a klasszikus zsánerek műfaji jegyeit, lásd néhány poszttal elébb az Augusztus nyolcadikán-t is.)
Tiszta műfaji filmként nem értelmezhető a Fehér tigris. A háborús dráma, legyen bár az első képekben metszően hiteles minden, ahogyan az orosz katonák az oly jellegzetesen hátracsapott tányérsapkáikban, buggyos fenekű gatyáikban, ormótlan csizmáikban, csálé gimnasztyorkáikban, ahogyan amolyan majomszigetekben szívják a mahorkát és a rossz vodkától szemtelenül bamba kíváncsisággal nézik az előttük elfolyó külvilágot: a kissé fakóra színezett képek mintha elveszett háborús dokumentumok lennének; a háborús dráma csak életkép. A thriller, bár súlya van a suspenze-nek, és az akciójelenetek elképesztően látványosak, nem oldódik fel, hanem ellebeg egy (nem részletezem, kik, mik által, milyen körülmények közötti), a háború természetét illető filozófiai eszmefuttatásba. Tehát aki történelmi hitelt és drámai sorszerűséget vár, az nem tud mit kezdeni a misztikummal, aki misztikus thrillert vár, az utálni fogja a feloldás nélküliséget és a végső “rinyálást”… Aki viszont befogadóképes a különlegességekre, aki nyitott és érdeklődő, az viszont élvezni fogja e filmet. Az olykor kifejezetten látványos csatajeleneteken kívül fantasztikus arcokat láthatunk, igazi orosz sármot, végtelen kék tekinteteket a mélyen barázdált arcokban, s amikor megjelenik a Fehér tigris, Wagner muzsikája szól. 

http://efesasanisimasa.wordpress.com/2012/08/10/feher-tigris-%D0%B1%D0%B5%D0%BB%D1%8B%D0%B9-%D1%82%D0%B8%D0%B3%D1%80-the-white-tiger-2012/