2010. augusztus 31., kedd

Erdély és Moldva, 2010. augusztus 26-30.


Az útiterv


ÉRSEMLYÉN: A trianoni határt Nyírábránynál elhagyva, rögtön lekanyarodhatunk Érsemlyén (Şimian) felé, ahol felkereshetjük a nagy magyar nyelvújító, Kazinczy Ferenc (1759-1831) szülőházát. A Kazinczy-emlékkertben Béni Nagy-Magyarország matricát ragaszthat fel egy fa törzsére. Közösen elmondjuk a „Nyelvében és a nemzet” szentenciáját, majd tovább indulunk.

http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/telepules/ersemjen-990

NAGYKÁROLY: A főútra visszatérve továbbszáguldunk Nagykároly (Carei) felé, mely a Károlyi-család birtoka volt hosszú időn keresztül, s egészen 1876-ig Szatmár vármegye székhelye (az útikönyv szerint a város fele máig magyar anyanyelvű) – a település határába érve közösen meghallgatjuk a „Lesz, lesz, lesz” c. nótát. A Károlyi-kastély kertjében elidőzve megtekintjük Petőfi Sándor (1823-1849) és a nagykárolyi születésű Kaffka Margit (1880-1918) szobrát, újabb Nagy-Magyarország matricát helyezve el a kert valamelyik fáján. A kerthez közel, a Kaffka Margit utcában található az írónő szobra. A kastélytól nem messze, a Kossuth-park közelében található az Ybl Miklós (1814-1891; budapesti Bazilika, budapesti Operaház, a Közgáz épülete stb.) tervei alapján újjáépített katolikus templom, mely park és a Iuliu Maniu utca sarkán található a Szarvas fogadó (ma: Restaurant Perla), ahol 1846. szeptember 8-án Petőfi megismerte leendő feleségét, Szendrey Júliát (1828-1868) – konkrétan a fogadó ablakából pillantotta meg a parkban sétálgató Juliskát. A Iuliu Maniu utcán tovább eljutunk az egykori piarista gimnáziumhoz, ahol egykoron 1888-1892 közt Ady Endre (1877-1919) is tanult – Béni Nagy-Magyarország matrica elhelyezésével idézheti fel a közte és Ady közt fellelhető piarista kapcsolatot. Nem messze innen található a régi megyeháza, ahol annak idején Kölcsey Ferenc (1790-1838) is jegyzősködött. A Károlyi-kastély közelében található a református templom, melynek falán olvasható egy emléktábla Károli Gáspárról (1529-1591), az első teljes magyar bibliafordítás elkészítőjéről (ugyancsak a település szülötte).

Kaffka Margit: Nem hiszek

Egy fáradt pille ringott haldokolva

tarlott gallyon, barnás levél alatt.

Sápadt falombok halovány árnyéka

remegve űzött őszi sugarat.


Nagyon szomorú mese volt az élet.

A fán már útrakészült száz madár.

És mind nekem csacsogta búcsúzóra,

hogy a nyaram sohsem jön vissza már.


Bealkonyúlt keserves sóhajomra,

és csillagkönnyel lett tele az ég.

Azon az éjen álmok látogattak

oly teli fénnyel, mint tán soha még.


Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,

mégis egész tündérország befért.

És álmodtam merész, nagy boldogságrul,

álmodtam nagy, boldogságos mesét.


Álmodtam én már sokszor égiszépet,

és mindig fájó szívvel ébredék.

Elég! Álmodni nem akarok többet,

se húnyt reményeket siratni még.


Tudom: jő majd a józan, szürke reggel,

és szomorú lesz. Csupa köd, hideg.

Jöhetne már maga a boldogság is,

annak se tudnék hinni. Nem hiszek.

http://hangulatjatek.freeblog.hu/archives/2008/03/10/Kaffka_Margit_-_Nem_hiszek/

KAPLONY: Nagykároly közvetlen szomszédságában északkelet felé található Kaplony (Căpleni), mely a Károlyi-család sírboltja miatt látogathatunk meg. A templomot, ahol a kripta van, szintén Ybl Miklós tervezte. Itt nyugszik az a Károlyi Sándor (1668-1743), aki 1711. május 1-jén a nagymajtényi síkon letette a fegyvert, s ezzel véget vetett a Rákóczi-szabadságharcnak.

http://www.kaplony.ro/node/439

SZŐDEMETER ÉS ÉRMINDSZENT: A Nagykárolytól délre található két település a magyar kultúra oly nagyjainak szülőhelyeit jelzik, melyek méltán válhatnak a magukat magyarnak vallók zarándokhelyévé – feltétlenül megér egy kb. 50 km-es kitérőt. Káváson (Căuaş) keresztülhaladva kelet felé kitérve elébb a ma Ady Endre nevet viselő Érmindszentre, ahol a nagy költő szülőháza áll. Innen visszatérve a főútra elébb Tasnád (Tăşnad) következik, majd attól nyugatra Sződemeter (Săuca), ahol Kölcsey született. Említett emlékhelyek közelében Béni Nagy-Magyarország matricát helyezhet el egy-egy ház falán, Sződemeteren pedig közösen elénekeljük a Himnuszt.

http://mandiner.blog.hu/2008/08/08/oseinket_felhozad

http://www.kaplony.ro/node/479

A NAGYMAJTÉNYI SÍK: Nagykárolyból továbbhaladva Szatmárnémeti (Satu Mare) felé, elhaladunk Kismajtény (Moftinu Mic) községnél, melytől jobb kéz felé helyezkedik el a fegyverletétel helyszíne. A domaházai (Domăneşti) vasútállomásnál állítólag emlékmű is áll a fegyverletételnek. Béni a helyszínen a kuruc.info.hu ide vonatkozó cikkeit olvashatja fel a kurucokkal kapcsolatban.

SZATMÁRNÉMETI: A város főterén található Vécsey-házban zajlottak a Rákóczi-szabadságharc végét jelentő szatmári béke tárgyalásai 1711. április 27-28-án.

http://tortenelemportal.hu/2009/11/felujitjak-a-vecsey-hazat-szatmarnemetiben/

ERDŐD: A szatmárnémetitől délre található Erdőd (Ardaud), melynek a második világháborúban elpusztult Károlyi-kastélyának kápolnájában házasodott meg Petőfi és Szendrey 1846. szeptember 8-án (Juliska apja itt volt jószágigazgató). A település szülötte az a Bakócz Tamás (1442-1521), aki egyszerű parasztfiúból egész az esztergomi érsekségig vitte, kis híján pedig pápa lett belőle. Béni áldozatot mutathat be Mária országának ezen jeles képviselője emlékére.

http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=39397

NAGYBÁNYA: Nagybánya (Baia Mare) (melynek lakosságának 17%-a magyar) sok egyéb mellett a nagybányai festőiskola miatt is híres, látogatásunkat azonban a város főterén, az Erzsébet-háznál kezdjük: ezt a hagyomány szerint maga Hunyadi János építtette, halála után pedig felesége, Szilágyi Erzsébet lakott itt. A főtéren van az István Szálló, ahol a nagybányai festőművészek szívesen múlatták az időt. A téren található még az az Arany Sas fogadó is, ahol Petőfi és neje megszállt, útban koltói mézesheteik felé. A főtéren állítólag érdemes beugrani az Ex Libris Antikváriumba, ahol a Béni ismét vehet pár könyvet a könyvespolcaira. Közel ide található Lendvay Márton (187-1858), szülőháza, aki a magyar nyelvű színjátszás egyik úttörője volt. A főtértől nem messze található evangélikus templomban az oltárképet Iványi-Grünwald Béla (1867-1940), a nagybányai művésztelep egyik legkiemelkedőbb alakja festette. Kb. 200 méterre a főtértől látható a középkori városfal egyetlen megmaradt tornya, a Mészáros-torony, melyet a mészáros céh védett és tartott fenn, s mely mellett a helyi nevezetességet, a híres tolvaj-fejedelmet, Pintye vitézt (Rákóczi hadnagyát) 1703-ban lelőtték és eltemették. A Zazar-folyó túlpartján található a nagybányai festőkolónia több épületből álló műteremkertje.

KOLTÓ: Nagybányától délre, festői környezetben található Koltó (Coltău), ahol 1847. szeptember 9.-október 10. közt az ottani Teleki-kastélyban Petőfi és neje mézesheteiket töltötték. Petőfi egyebek közt itt írta a Szeptember végén c. versét, ezt a kastélyt meglátogatva közösen elszavaljuk. Innen visszakanyarodunk Nagybánya felé a főútra, majd útra indulunk Máramarossziget felé, át Felsőbányán, melynek határában állítólag található egy 500 éves szelídgesztenyefa, 8,5 m kerülettel.

http://www.erdelyiturizmus.hu/?action=regio&id=3515&pageIdx=2

DIÓSHALOM: Felsőbányáról rövid kirándulást teszünk Dióshalom (Şurdeşti) felé, ahol Románia második legmagasabb fatemploma áll, mely a 90-es évekig ráadásul első volt a maga 54 méterével egész Európában, ám ekkor Barcánfalván felépült a 62 m magas fatemplom, lekörözve emezt.

A GUTIN-HÁGÓ ÉS VIDÉKE: Felsőbányából Máramarossziget felé olyan természeti látnivalók mellett haladunk el, mint a Rozsály (1307 m), a Kakas-taréj nevű hegygerinc, a Gutin-csúcs (1447 m), ill. a duzzasztott Bódi- (737 m).

A MÁRA-VÖLGYI FATEMPLOMOK ÉS KAPUK: a Gutin-hágón túl az első település Krácsfalva (Mara), mely fakapuiról híres. Kicsit tovább, Desze (Deseşti) fatemplomában látjuk a legérdekesebb máramarosi falfreskókat. Hernécs és Hotinka érintésével utunkat Budfalva (Budeşti) felé vehetjük, ahol egy kicsiny, 1644-ből származó templomban őrzik Pintye vitéz láncingét. Visszafelé Felsőkálinfalván (Călineşti) egy ici-pici fatemplomot tekinthetünk meg – a dióshalmi, budfalvi, deszei fatemplomokat az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Innen Farkasréven keresztül meg sem állunk Máramarosszigetig.

MÁRAMAROSSZIGET: Máramarossziget (Sighetul Marmaţiei) egykoron Máramaros vármegye székhelye volt, ma lakosainak 18%-a még mindig magyar. Itt született Prielle Kornália (1826-1906) színésznő is. Az egykori Máramaros vármegye északi fele ma Kárpátalja részeként Ukrajna – a város mellett elfolyó Tisza túlpartján. A város további érdekessége, hogy az I. világháború előtt zsidó lakossága, mely Galíciából származott Magyarországra, egészen a város akkori lakosságának 45%-át érte el. Ma, a holokausztnak köszönhetően zsidó alig él a településen. A város főterén van, szemben a katolikus templommal, a nagybányai festőiskola alapítójának, Hollósy Simonnak (1857-1918) a szülőháza. A szintén a főtéren található református templom mellett találunk egy 48-as emlékművet és Leövey Klára (1821-1897), a város szülöttének emlékművét, aki a magyar nőnevelés egyik első előfutára volt. Érdemes megtekinteni a főtértől alig 100 méterre található zsinagógát, mely az egyetlen megmaradt a korábban álló hatból. Innen továbbhaladva hamarosan megtaláljuk Elie Wiesel (1928-) szülőházát, akit 1986-ban Nobel-díjjal tüntettek ki. Béni itt a jeles alkalomra a kuruc.info.hu és a Barikád témához kapcsolódó cikkeiből előadást tart a szájtáti helyieknek és nekünk a holokauszt és a csaló Elie Wiesel életrajza kapcsán. Miután a helyi fogdából holokauszt-tagadás címén kiszabadul Béni, elmegyünk vele a város főterének másik irányában ugyancsak 100 méterre levő Börtönmúzeumba (Muzeul Memorial Gândirii Arestate), mely az 50-es évek elején a kommunista Románia egyik leghírhettebb börtöne volt (ill. nem messze a múzeumtól). Raboskodott itt Constantin Brătianu, Iuliu Maniu, Márton Áron katolikus püspök. Kicsit tovább a holokauszt-tagadásért frissiben letartóztatott Bénit a helyi titkos Moszad-ügynökök a helyi holokauszt-emlékműnél ismét lekapcsolják.

http://www.nemzetismeret.hu/?id=8.3

HOSSZÚMEZŐ ÉS SZAPLONCA: Miután a Béni ismét kiszabadul, rövid kirándulást teszünk a Tisza mentén Hosszúmezőbe (Cîmpulung), mely állítólag máig magyar többségű település, ill. Szaploncába (Săpânţa), mely utóbbiban felkeressük az ún. Vidám temetőt.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hossz%C3%BAmez%C5%91

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szaplonca

AZ IZA-VÖLGYI FATEMPLOMOK: Máramarosszigetet Farkasrév felé délnek elhagyva elindulunk az Iza völgye felé, ahol első állomásunk Barcánfalva (Bârsana). A falu régi ortodox templomának freskói érdekesek, az igazi rekordot azonban újépítésű, 1993-as kolostora, mely 62 méterével Európa legmagasabb faépítménye. Továbbhaladva délnek, Sajóról lekanyarodhatunk Sajómező felé, melynek templomában a bűnös asszonyokat sújtó pokoli büntetéseket ábrázoló félelmetes jelenetek érdemelnek figyelmet. Itt Béni megemlékezik a somogyacsai névtelen érdeklődőkről. Továbbmenvén betérhetünk Batizára, ahol a templom érdekessége az ikonok feletti népi motívumos terítők. Továbbhaladván az Iza völgyében, feltétlenül be kell térni Jód (Ieud) fatemplomába, mely a legrégebbi egész Máramarosban (épült 1364-ben), egyúttal szintén rajta van az UNESCO listáján. Izakonyha, Dragomérfalva és Izaszacsal érintésével utunkat a Borsa völgye felé vesszük.

A VISÓ ÉS A BORSA VÖLGYE: : A Visó és a Borsa völgyének első állomása Izaszacsal felől Majszin (Moisei), ahol a visszavonuló német-magyar csapatok 1944. október 14-én a falu 29 lakóját partizántevékenységért felkoncolták. Borsa (Borşa) érintésével utunk a Borsai-hágó (Priszlop-hágó) felé vezet. Itt benézhetünk Borsafürdőre (fürdő), megnézhetjük a Nagy-Pietroszt (volt Horthy-csúcs 1941-1944 közt). Válaszút elé érkeztünk: tovább Bukovinába, vissza a Borsai-hágón, vagy Moldván keresztül kicsit vissza a Radnai-hágón.

BESZTERCE VIDÉKE: Amennyiben Izaszacsal felé jövünk vissza, a Szálva mentén haladva eljutunk elébb Hordó (Coşbuc) falváig, melynek román neve ma a falu szülöttének, Gheorghe Coşbuc (1866-1918) román költőnek a nevét viseli, majd Szálva (Salva) településére, ahol a helyi nevezetesség a pávatollas kalap. Innen átmegyünk Naszódra (Năsăud), mely évszázadok óta az (erdélyi) románság művelődési központja. Itt tanult Coşbuc mellett még Liviu Rebreanu román író is. Ha a Radnai-hágón keresztül térünk vissza, elébb betérünk Óradnára (Rodna Veche), mely az ország egykor legjelentősebb ezüstbányája volt, egyúttal az 1241-es tatárjárás első áldozata. Ortodox templomának udvarán megtekinthetjük a tatárok által 1241-ben lerombolt szász katolikus templom maradványait. Óradnáról rövid kirándulást tehetünk Radnaborberek (Valea Vinului) irányába, ahol ólombányák vannak, ill. az Izvor-patak vízesése, az Ünőkő 2279 m magas csúcsa, ill. a híres Lála tengerszem. Továbbhaladva Naszód felé megállhatunk a gyógyvizéről híres Románszentgyörgyön (Singeorz-Băi). Naszódtól délre Priszlop (ma románul Liviu Rebreanu) falván keresztül haladunk délnek, ahol a híres román író apja volt tanár, s maga az író is annyira megkedvelte a települést, hogy Ion c. regénye színteréül választotta. (Szerénységem itt felolvasást tart a kötetből.) Hazafias dalokat énekelve ezek után megérkezünk Besztercére (Bistriţa), mely az erdélyi szászság északi központja volt a középkor folyamán. Többek közt Hunyadi is volt Beszterce örökös grófja, mely jelzi, hogy a város (bányaváros és kereskedőváros jellege miatt) már régen a nagyurak áhított zsákmánya volt gazdagsága miatt. Érdemes megnéznünk az evangélikus templom tornyából (75 m) a városra nyíló kilátást. A főtéren áll Andrei Mureşanu román költő (1816-1863) szobra, aki maga is Naszódon tanult. A város fölé magasodó Vár-hegyen állt egykoron Hunyadi János vára, melyet leromboltak a későbbiekben, viszont szintén szép kilátóhely.

A BORGÓI-HÁGÓ: A Borgói-hágó egyik érdekessége az, hogy Marosborgó és Tihuca közt látható az út mellett egy gigantikus lucfenyő, másik érdekessége pedig az, hogy Bem József 1849-ben erre üldözte a császári csapatokat egész Bukovináig. A hágóban van Kolibica (Colibiţa) üdölője is, ahol egy fürdésre alkalmas tó is van, gyönyörű környezetben. Az igazi botránykő magában a Borgói-hágóban, a Bram Stroker regényén alapuló, Drakula gróf népszerűségét kihasználó Ceauşescu-neogagyi stíulsban felépült Hotel Castel Drakula.

BESZTERCÉTŐL NYIKÓMALOMFALVÁIG: Besztercét elhagyva legelébb átmegyünk Szászrégenen, melytől alig 10 km-re van Marosvécs (Brînoveneşti), ahova érdemes kitérnünk, hiszen itt van a Kemény-család reneszánsz kastélya. Itt tartotta összejöveteleit a Kemény János (1903-1971) író által 1926-ban alapított erdélyi magyar irodalmi társaság, mely a két világháború közt az Erdélyi Helikon c. folyóiratot szerkesztette, s melyet ekkor a legjelentősebb erdélyi magyar kulturális folyóiratnak tartottak (első főszerkesztője Bánffy Miklós, utolsó Kós Károly). A kastély mögött parkban van eltemetve maga Kemény János és Wass Albert (1908-1998) is. Javaslatom szerint innen majd mégis a Szászrégen-Marosvásárhely-Farkaslaka útvonalon közelítsük meg Nyikómalomfalvát, ne pedig Gyergyószentmiklós-Parajd-Farkaslaka vagy éppen Gyegyószentmiklós-Csíkszereda-Székelyudvarhely felől.

NYIKÓMALOMFALVA: Nyikómalomfalváig mást nemigen terveztem, inkább érjünk az esküvőre, oszt jónapot. Max. egy-két sör.

CSÁNGÓK: Nyikómalomfalváról Székelyudvarhely és Csíkszereda érintésével villámgyorsan megyünk át a Gyimeseken, ahol útba ejtjük Gyimesbükknél a régi vámházat és az ezeréves határt jelző határkőt, majd a Gyimesi-szoroson átmegyünk Moldvába, Csángóföldre. Itt mindenféleképpen el kéne jutnunk Kománfalván át Pusztináig (Pustiana), ahol állítólag mind a mai napig majd’ mindenki magyarul beszél, ha nem is a budapesti szlenget. Innen már csak egy ugrás Bákó, ahol ehetünk is valami moldvai specialitást.

Innen egyenesen száguldanánk haza, de ne feledjük, hogy augusztus 30-án valahol meg kéne emlékeznünk 1940. augusztus 30-ról, a második bécsi döntésről, mely Észak-Erdélyt visszajuttatta az anyaországnak, pontosan 70 évvel ezelőtt.

http://pustiana.ro/index.php?page=home&hl=hun

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pusztina


Az út - Drumul

Első nap: Budapesttől Koltóig

Miután az augusztus 25-én éjjel összehívott erkölcsbíróság rendkívüli ülése nem hozott döntést morális kérdésekben, másnap hajnalban az FBF Triumvirátus (Fecó-Béni-Fater) útnak indult a Bolgárkertész utcából (volt Martos Flóra). Megegyezés csupán arról született, hogy a nap folyamán gőzerővel száguldunk Debrecen felé, váltott sofőrökkel (Fecó, Béni) és állandó navigátorral (Fater). Minekutána az utolsó telefonálások is lezajlottak a szűkebb magyar haza (Biatorbágy stb.) felé, beszereztük az alapvető vízkészletet, HVG-t, Figyelőt, Népszabit, ill. valamivel később a mérsékelten liberális Barikádot is. Az út első része kellemesen és gyorsan telt: a magyar autópályákon valósággal suhantunk kelet felé. Fecó Triumvir vezetett, Béni Triumvir az erkölcsbíróság éjszakai ülését pihente ki a hátsó ülésen (az elöl ülők részéről el is hangzott az örök érvényű megállapítás: csak alvó Béni a jó Béni), Fater Triumvir pedig a navigátor jól megszokott szerepében ügyesen navigált. Debrecen elérésekor még teljesen jól tartottuk az előírt ütemtervet, ám a hibát ott követtük el, hogy egy ottani bevásárlóközpontban hosszasan elidőztünk nászajándékot venni (törölköző - prosop, pálinka), ami ugyan sikeres akciónak bizonyult, de a jövő szempontjából behozhatatlan csúszás keletkezett. Hiába, no: a nagy multinacionális vállalatok nem kedveznek a kultúrprogramoknak. Ebéd a nagymagyar Peugeot csomagtartójából (az erkölcsbíróság éjszakai üléséről megmaradt hideg pizza és egyéb maradékok) majd Kósafalvát elhagyva elértük Nyírábránynál a trianoni határt, s a határon túl átgördülve megálltunk román úthasználati matricát venni az első adandó helynél, ahol azonnal fény derült arra, hogy legutóbbi közös látogatásunk óta bizony-bizony Kelet-Latium is a Európai Unió tagja lett. Sajnálatos módon azonban az uniós csatlakozás a közúti táblák rendszerét alig érintette, emiatt az utolsó utáni pillanatban vettük csak észre, hogy egy minuszkulus táblácska jelzi a leágazást Érsemlyén (Şimian) felé, így csak távolról integettünk Kazinczynak... A lendületet kihasználva beviharzottunk Érmihályfalvára (Valea lui Mihai), ahol megálltunk 1) pénzt váltani, 2) a gyanúsan zörgő kipufogót megcsináltatni egy komótosan dolgozó bácsival, 3) a lassan dolgozó bácsit felügyelő Béni Triumvirnek Fecó és Fater Triumvirek azt mondták, elmennek pisilni, majd ennek ürügyén megitták első Ciucaș sörüket. Az idő rendkívül melegre kerekedett mindeközben, úgyhogy a sör teljesen megérdemelte sorsát. Míg a szerelőbácsira vártunk, megtekintettük a műhely közelében levő templomot (kívülről), s mindeközben teljesen véletlenül felfedeztük egy szemközti ház falán, hogy Zelk Zoltán is e város szülötte volt (noha az útikönyv erről nem írt, de ez legalább örömteli kárpótlás volt azért, hogy Kazinczy a gyér kitáblázottság áldozatává vált...). Némi habozás után, hogy megtekintsünk-e egy másik vendéglátóipari üzemegységet (ill. annak ígéretes közönségét), elindultunk Nagykároly (Carei) irányába. Az Érmihályfalva-Nagykároly szakaszra álljon itt egy Zelk Zoltán-vers:

Zelk Zoltán - Este jó, este jó

Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya fõz,
együtt lenni jó.
Ég a tõz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár;
mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék

messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyõ vagyok...
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Nagykárolyba beérve viszonylag könnyen megtaláltuk a Károlyi-kastélyt, amely előtt egy parkolóban le is álltunk, s nekiláttunk felmérni a terepet. A parkosított parkolóban felfedeztük Petőfi Sándor és Kaffka Margit szobrait, majd behatoltunk az éppen uniós pénzekből felújítás alatt álló (enyhén romosnak tűnő) kastély kertjébe. Készült néhány remekbe szabott felvétel a Károlyi-kastélyról, a kastély parkjáról (nagyon szép fák vannak mindenhol, a helyiek békésen üldögélnek a park padjain), ám nem igazán értettük, hogy a park területéből jelentős területet elfoglaló söröző voltaképpen mit is keres ott. Megpróbáltuk megkeresni az útikönyvben szereplő Iuliu Maniu utcát, ahol elvben a Szarvas Fogadó áll, közben Erdély útikönyvet keresgéltünk egy helyi könyvesboltban (mert a nagy rohanásban, ami az erkölcsbíróság előző éjszakai ülését megelőzte, mindössze az maradt Biatorbágyon), de erre sajnos -idő hiányában- nem bukkantunk rá. Úgy festett, a kósafalvi bevásárlóközpont és az érmihályfalvai szerelés jelentős csúszást okozott a programban. Kis sétálgatást követően, amikor rábukkantunk a December 1-e utcára, fogtuk magunkat, s elindultunk Sződemeter és Érdmindszent felé. A kitáblázásnak hála, ezt az utat dél felé is csak kis kevergés után leltük meg. Mivel mindkét település valami századrangú bekötőúttal áll csupán összeköttetésben a külvilággal, s mivel a nagymagyar Peugeot kipufogója enyhén szólva is kétséges állapotban vala, ezért a kormányt a szélsőjobb vette át, Béni Triumvir személyében, ami még a kormányra jutott irányzatot is elborzasztotta. Tasnád érintésével taktikai okokból elébb Kölcsey szülőhelyét, a távolabb található Sződemetert (Săuca) kerestük fel, s a település központjában, a templomok, a Kölcsey-ház és egy kocsma közvetlen környékén parkoltunk le. A falu lakosságának jelentős hányada a kocsma előtti padnál ült és vidáman múlatta az időt. Érkezésünk némi feltűnést keltett, talán nem igazán tudtak mit kezdeni a Nagy-Magyarország matricával beviharzó francia gyártmányú személygépkocsi láttán. Elébb megtekintettük kívülről a jelenleg - az útikönyv állítása szerint paplakként - funkcionáló Kölcsey-házat, remek felvételeket készítettünk a település templomairól és központjáról, a helyiekkel való oldottabb kapcsolatfelvétel érdekében vettünk néhány üveg sört, közben kiderült, hogy alapvetően mindenki beszél magyarul, majd, őgyelegtünk kicsit a központban, bár nem sikerült rájönnünk, hogy a Kölcsey-szoborhoz végül is hol kéne bejutnunk a kerítésen, így végül a Himnusz sorai mellett a szélsőjobb elhelyezett egy emlékmatricát a Kölcsey-házzal szemközti villanyoszlopon.

Himnusz:

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Sződemeternek búcsút intve elporzottunk vissza, Tasnád irányába, majd északnak, Nagykároly felé, s ismételten csak egy századrangú úton kanyarodtunk a jelenleg Ady Endre nevét viselő Érmindszentre, a költőóriás szülőfaluja felé. A település határához közeledve már elragadott bennünket a hév, s költségeket nem kímélve, roaming-díjakat feledve böngésztük a neten Ady kiapadhatatlan költészetét. Elérve Érmindszent határát, valóságos szavalókört sikerült alakítanunk ad hoc jelleggel (jelen sorok írója a köz óhajának engedve többször is felolvasta az Én nem vagyok magyar? című költeményt:

Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek, újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsitónak,
Nyugtalan vitéznek,
Egy szerencsétlen, igaz isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.
(S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)

Némiképp elcsodálkozva a település elszigetelt és magára hagyatott jellegén, felidézhetjük magunkban A magyar Ugaron c. verset is:
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

Az útviszonyok tekintetében pediglen eszünkbe juthat éppen a Hepehupás, vén Szilágyban c. költemény is:

Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Szunnyadt lelkem ezer évet.
Paraszt zsályaként aludt el
S bús krizantém-fürttel ébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.

Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Várt volna még ezer évet,
Míg Idő jön a csodákra.
Óh, jaj nekem, hogy fölébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.

A településen (némi útbaigazítást kérve) gyorsan megtaláltuk Ady Endre szülőházát. Két épület található a telken, az egyik egy nagyon kicsi házikó, amely a rajta elhelyezett tábla szerint Ady szülőháza, s egy másik, nagyobb ház. Némi, a két épület közti mászkálás és egy gémeskút meg egy Ady-szobor megtekintése után a szomszéd telekre behatolva felhajtottuk "idegenvezetőnket", egy gimnazista leányzót, aki kedvesen kinyitotta nekünk mindkét épületet, hogy szemrevételezhessük a kiállításokat, ám hosszas unszolásra sem volt hajlandó egyetlen Ady-vers elszavalására sem.
A kisebbik épületben - lévén itt is, akárcsak Sződemeteren - mi voltunk az egyedüli turisták, így csendben a legnagyobb áhítatnak adhattuk át magunkat Ady szobája, szülőágya és más kiállítási tárgyak láttán. A másik épületbe behatolva egy szintén nem elhanyagolható kiállítás várt ránk: Csinszka, Léda, Ady sajtómegjelenései, verseskötetei, további berendezési tárgyak. Béni Triumvir a korábbi utazások hagyományainak megfelelően megkísérelt beszélgetésbe/kontaktusba kerülni a kiskorú idegenvezetővel. Nem teljesen világosak azok az okok, melyek Béni Triumvirt késztetik arra, hogy külhoni magyar nőnemű egyedekkel időről-időre megkíséreljen kapcsolatba lépni: talán a felfokozott tesztoszteron-szint, talán tévesen kialakult énkép (mely charmeurnek, amorózónak, végtelenül jó fejnek és ellenállhatatlan machónak torzítja a valós képet Béni Triumvirről Béni Triumvirben), esetleg az a tévhit, hogy a külföldi magyar lányok csak a sárga pólós és rövidnadrágos magyar turistákra buknak. Talán mindezek összessége, talán egyik sem. A lényeg azonban az, hogy mindeközben Fecó Triumvir nyugodtan élhetett paparazzói munkásságának. Felvételek készültek a területhez tartozó, meglehetősen poros puliról is. Fájó, de csodával teli szívvel búcsút intettünk Ady szülőházának, megállva a nem messze található "főtéren", ahol kecskét fotóztunk. Némi diszkusszió kerekedett, vajon megkíséreljünk-e ismeretlen és századrangú utakon rövidíteni Moftinu Mic (Kismajtény) felé, vagy inkább a biztonságos, már bejárt főbb útvonalat válasszuk Nagykárolyon keresztül. Utóbbi győzőtt. Így aztán Nagykárolyt ismételten érintve vágtattunk el a nagymajtényi sík mellett, szóban és az autóban megemlékezve a Rákóczi-szabadságharc végéről, aztán átnyargaltunk a jól csengő Decebal nevű településen, a térkép szerint nem messze egy Traian nevű településtől, ami ismételten bizonyítja, hogy évezredek múltával a nagy ellenségekről elnevezett települések is milyen békésen megférnek egymás szomszédságában a térképen. Ugyanakkor természetesen nagyon kíváncsiak lennénk egy Traian-Decebal barátságos focimeccsre... Ettől függetlenül alighanem a román kultúrpolitikának van igaza akkor, amikor a nemzeti identitást a két halálos ellenség, a dákok és az őket legyőző rómaiak, Decebal és Traianus személyében egyszerre vélik megtalálni. Hiszen, ahogy az Albert Eisten Bizottság énekelte vala egykoron: "Mindez én vagyok...".
Ezen elfilozofálva elérkeztünk hát Szatmárnémetibe, ahol rövid időre körbenéztünk a város gyönyörű, virágos főterén, ahol Vasile Lucaciu, a Memorandum-per egyik vádlottjának szobra tekintett le ránk a szökőkutak és egy esküvőre készülődő sokaság közvetlen szomszédságában, nem messze az impozáns Hotel Daciától. Kicsit sétálgattunk a központban és a szomszédos utcákban, gyönyörködtünk a genetikai sokszínűség által produkált helyi feminin lakosság esztétikumában, s nem utolsó sorban felfedeztünk még egy Kölcsey-szobrot, valamint fogyasztottuk egy söröcskét meg egy főtt kukoricát.
Innen aztán azonnal indultunk tovább, keletnek, Nagybánya felé. Tekintve az idő előhaladtát, a közgyűlés amellett voksolt, hogy elébb térjünk le Koltónak, ahova első szállásunkat terveztük. Éppen ezért próbáltuk meg követni a lehető legjobb tudásunk szerint a román közúti táblákat, ám ez sajna nem sikerült teljes mértékben a félhomályban, s jelentősen lekanyarodtunk egy korábbi leágazásnál, ahol a nagy forgalmú a sötétség miatt nem sikerült meglelnünk a legelső leágazót Koltóra, ami azt eredményezte, hogy Koltó "hátsó bejárata" felől voltunk kénytelenek becserkészni a települést. Ha eddig láttunk századrangú utakat, itt most ezredrangúakra bukkantunk. Óránkénti max. 5 km/óra sebességgel suhantunk át két olyan falun, ahol csak Daciák bírnak közlekedni. Béni Triumvir enyhén feszült idegállapotba került az autót érő fizikai hatások miatt, de aztán - reménytelenül hosszúnak tűnő zötykölődés után - beértünk Koltóra. Nem sejtettük, de a cigánysor felől értünk a településre, ami erős kétségeket támasztott bennünk aziránt, vajon a neten látott hatalmas mennyiségű koltói panzió a valóságban tényleg létezik-e. Már áthajtottunk a településen, s ismét az útjelző táblák áldozatainak véltük magunkat, amikor leszólítottunk egy fiatalt az út szélén, aki aztán elkalauzolt bennünket egy panzióhoz. Ekkor kezdtünk rájönni, hogy talán nem véletlen, hogy magunktól egyetlen szálláshelyet sem találtunk, hiszen semmi nem hirdette azt erről a házról sem, hogy itt panzió volna. A bennünket fogadó hölgy szerencsére éppen akkor szabadult meg egy nagyméretű turistacsoporttól, így rengeteg szabad szobával bírt, bár állítása szerint nagy szerencsénk volt, mert nyáron rengeteg a foglalás, ritka az üres szoba. Gyorsan becuccoltunk, s mivel már mindenki többé-kevésbé rosszul érezte magát a napközbeni étkezés hiánya miatt, fogtuk magunkat, s ismét Nagybányára mentünk - ám ezúttal a rövidebbik útvonalon. Nagybányán este 10-11 körül kíséreltünk meg étkezési lehetőséget találni - nehezen ment. A szállodák éttermeiből is elküldtek bennünket, zárás címén, pizzához-tésztához nem igazán volt kedvünk. Szerencsére egy éjjel-nappali helyen be tudtunk vásárolni sörből, majd rábukkantunk egy ugyancsak éjjel-nappali döneresre, ahol a készséges kiszolgáló-személyzettől hatalmas dönereket rendeltünk. Ez a kaja ekkor és itt életeket mentett. E sorok írója csupán közbevetőleg jegyzi meg, hogy a leghatékonyabb formája a nyelvtanulásnak az anyanyelvi közegben való lét: egészen biztosan örökké emlékezni fogunk a varză szóra, ami románul káposzta - hiszen a döner feltüntetett összetevői közül csekély, otthon összeszedett román nyelvtudásunkkal minden alkotóelemet ismertünk, ezt kivéve, de hála a készséges döneres hölgynek, gyorsan megtudtuk, mit jelent. S hát arról nem is szólva, hogy azonnal társíthattuk egy valódi, sárga pólós és rövidnadrágos, hús-vér Káposztához... Innen aztán ismét szállásunk felé vettünk az utat, ahol egy-két sört azért felbontottunk, bár a fáradtság általános volt már ebben az órában. Talán a hiányos étkezésnek, talán a késői étkezésnek, talán a Logopédium nevű csodaszernek köszönhetően, de iszonyatos széláramlatok hagyták el történetünk szereplőinek alfelét. Megszólaltak a harsonák, jön a végítélet - így tértünk nyugovóra első, hosszú, de annál érdekesebb napunk után.

Második nap: Koltótól Majszinig

Még szerencse, hogy két zuhanyzó és két wc állt rendelkezésünkre, így az előző nap felgyülemlett salakanyagoknak nagyobb terük nyílt a távozásra, bár helyi Greenpeace-aktivisták így is biológiai katasztrófát orronthattak volna a levegőben. Tombolt a Logopédium!

Szobánkból a reggeliző helyiség felé vettük az irányt, ahol igazán bőséges fogadtatásban volt részünk: rántotta, kakastaréj, vineta, lekvár. Olyannyira, hogy Baron Franz von Tschekonitsch jelentős borravalóval hálálta meg házigazdánknak a szíveslátást.
Házigazdánk előzékenyen rátelefonált a koltói kastély gondnokára, hogy a nagyon kora reggeli időpont ellenére fogadjon bennünket egy tárlatvezetés erejéig. (Nem) meglepő módón, a táblákat követve ismét csak az utcán való kérdezősködés után találtuk meg pontosan a kastélyt, ami önmagában is meglepő, hisz az orrunk előtt volt. Míg a tárlatvezető hölgyre vártunk, kicsit őgyelegtünk a parkban, gyönyörködtünk abban a kilátásban, melyet talán már maga a költő is megcsodálhatott mézeshetei idején, megcsodáltuk Petőfi s Juliska szobrát (valamely illetlen csínytevő Petőfi fejére tett egy koszorút), élveztük a kora reggeli napsütést. Miután kalauzunk megérkezett, s lecsengettük a belépti díjakat jelképező lejeket, kezdetét vette a tárlatvezetés. Megtudtuk a kastély múltját, jelenét, a Telekiekről is kaptunk bőséges infót, s hát nem utolsó sorban Petőfiékről (s Jókairól). Láthattunk egy köcsögök és tányérok borította falrészletet is, az erkélyen állva ismételten megcsodáltuk a Nagybányára nyíló kilátást, megnézhettük - a nem sokkal előttünk járó takarító-személyzet nyomában járva - a szobát, ahol a Petőfi-házaspár is lakott, s a bennünket kalauzoló hölgy színes előadását hallgatva úgyszólván élő kapcsolatba kerültünk a múlttal, a történelemmel. Mindez Béni Triumvirt oly mértékben lelkesítette, hogy az Egyesült Béni Párt oktatási programjában a múlt, a kultúra és a történelem tanítása nagyban épül a koltói látogatás okozta katarzisra. A leendő integrált kulturális tantárgyi modul címe egyelőre bizonytalan: Koltóra/Kultóra/Koltúra...
Béni Triumvir még bevásárolt pár nélkülözhetetlen kiadványt a hölgynél, majd követtük a kertbe kalauzunkat, aki megajándékozott bennünket egy közös fotóval a Petőfi-házaspár szobránál, s elmentünk egészen Petőfi egykori somfájának helyszínére is, mely fa azonban 1997-ben kidőlt, ám a helyszín értékéből ez semmit nem von le, hiszen a tudat, hogy a koltón íródott 29 vers nem utolsó sorban annál az asztalnál íródott, ahol Béni triumvir is könyökölt egyet a fényképezőgép örökkévalóságának, mindenért kárpótolt bennünket.

Urs Widmer: Anyám szeretője - ahogyan a fiú látja anyja tragikus életét


Mérték Kiadó, 2005, 190 oldal

Az 1920-as években a szép és nagyon gazdag nő megismeri a nincstelen fiatalembert, akit csak a modern zene érdekel. Élete végére a férfi híres és dúsgazdag karmester lesz, a nő pedig ott áll egyetlen fillér nélkül, de még mindig egyre inkább űzve-kergetve az emésztő szerelemtől, amiről sem a férfi, sem senki nem tudott. A könyv párkötete, az Apám könyve, ugyanazt a történetet meséli el, csak a másik oldalról, de mennyivel más az a történet...!

----------------------------------------------

"Jó karmester volt. És amikor meghalt, ő volt az ország leggazdagabb embere."

"Valaha, egészen fiatalon, szegény volt, akár a templom egere. Egy bútorozott szobában lakott a külvárosban, és majd' szétvetette a becsvágy meg az akkor még szunnyadó tehetség."

"Edwin szegény, anyám gazdag: kezdetben ez volt a helyzet."

"Az ő belső világa csupa fény volt és ragyogás, erdőkkel, mezőkkel, utakkal, amelyek ide és oda vezettek. Pillangók, szentjánosbogarak. Lovasok a messzeségben. Ő maga is ott szökdécselt ebben a csodás világban, cigánykerekeket hányt, ujjongott. Bájos ruhácskát viselt, szalagot a hajában, fehér cipőt, szalmakalapot csupa búzavirággal. Mindenki szerette, igen, ő volt a kedvence mindenkinek. De nem királynő volt, legfeljebb csak olykor-olykor, nem, ő volt a legszerényebb mindenki közül, mindenét megosztotta a legszegényebbekkel."

"Anyám apjának apja ugyanis, a fuvaros, még sötétebb bőrű volt. Mivel az ő apja fekete volt, afrikai, az Egyenlítőtől délre fekvő felföldről származott, és mindez egy alpesi völgyben!, ahol még azt sem tudta senki, hogy a hegyek mögött is élnek emberek."

"Edwin tehát karmester volt immár, karmester zenekar nélkül."

"Már akkoriban sem volt jellemző anyám természetére, hogy csak úgy dúdolgasson magában. Pláne nem Bartókot."

"Jó szakácsnő volt. Az apja megdicsérte: - Ez aztán finom, gyermekem. Majdnem olyan jó, mint otthon. - Otthon? Hisz ez az otthona."

"Anyám ettől fogva ott volt a Fiatal Zenekar minden hangversenyén."

"Anyám az összes megjelent kritikát kivágta, és egy albumba ragasztotta. Lelkes volt. Boldog volt."

"Edwin valahogy anyám szobájában kötött ki, és megcsókolta. Anyám természetesen visszacsókolta. Hisz ő volt az igazi. "

"Miután minden egyes papírt átnézett, miután minden bank képviselőjével beszélt már, miután az apja íróaszatalánál ülve minden számot összeadott, majd újra és újra összeadott, olyan hirtelen hasított belé a felismerés, hogy felugrott, és feltépte az ablakot. Kapkodva szívta be a hűvös őszi levegőt, és jó néhány mély lélegzetvétel után végre megértette. Hogy teljesen tönkrement."

"Úgy találta, hogy az élet szép, igen, voltaképpen csak akkor nem volt az, ha eluralkodott rajta az ő furcsa természete."

"Amikor végül visszatért a városba, újra lefeküdt Edwinnel. A férfi most máshogy szeretkezett, mint Párizsban. Parancsolón."

"A vendégek olykor, [amikor] senki sem volt már egészen józan, elénekelték az Internacionálét, állva, férfiak és nők együtt, fénylő arccal, egy szebb és jobb jövőben bízva. Azok a tekintetek!"

"Nem sokkal később Bartók Béla először látogatott el a városba."

"Anyám megmutatta Bélának és Dittának - ők pedig Clarának szólították! - a város nevezetességeit: a nagy székesegyházat, a kis székesegyházat, a bástyákat, a céhházakat. Csakhamar azonban már Bartók volt az, aki anyámnak magyarázta, hogy mit is látnak éppen."

"Sütött a nap. Lágy szellő lengedezett. Platánok nyújtottak árnyékot, ágaik között madarak csiviteltek. Az utcákon autók, néhány lovas kocsi is. Az emberek jókedvűnek látszottak. Gyerekek, akik örömükben rikoltozva csépelték egymást. Szerelmespárok. Itt-ott férfiak barna egyenruhában, piros karszalaggal, és mindenütt zászlók."

"Aztán Edwin megnősült."

"Anyámnak nem sokkal később volt a születésnapja, és a virágbolt küldönce hatalmas dobozba csomagolt orchideát hozott neki, a természet remekművét, mellette egy kártya, amelyen ibolyakék tintával ez állt: 'Minden jót! E.' - Egy ilyen dobozt és egy ilyen kártyát még harminckét éven át kapott anyám, mindig a születésnapján jött, mindig orchidea, mindig ibolyakék tinta. Egyszer aztán - anyám éppen a hatvanegyet töltötte be - nem jött orchidea. Soha többé, bár anyám még huszonhárom évet élt ezután, Edwin pedig még sokkal tovább."

"Mialatt az utolsó bajtársak még az asztalokon állva ürítették ki a poharukat, a fehér ruhás látogató autója már el is indult. Ő lett volna a Duce? (Te jó ég, ez a Duce volt, saját szemével látta a Ducét!)"

"Aztán világra jött a gyermeke, én, és ezúttal valóban örülni akart. Örülni akart, amikor ránéz a gyerekre. Amikor fürdeti, amikor szoptatja. Amikor ringatja, dalokat énekel neki, becézgeti és ölelgeti. Amikor sétálni viszi. Amikor megmutatja neki, milyen csodálatos a világ, a nap, a fény. - De mégsem tudott örülni, egyszerűen nem ment neki."

" - Nem bírom tovább! - A falba verte a fejét. Nem bírta tovább."

"A kerti slagot egy egérlyukba gyömöszölte, megnyitotta a csapot, és ásóval ütötte agyon a többi lyukon át menekülő egereket. (Hitler már Narvikban volt, csaknem az Északi-sarkon.)"

"És ha egyszer egy lótücsök cikázott az ágyások fölött, szörnyű lármát csapott! (Mussolini is megőrült, és bevonult Görögországba.)"

"Így élt tehát. Hitler megtámadta a Szovjetuniót, anyám pedig hagymát duggatott. Hitler Moszkvát ostromolta. Anyám kihúzta a répákat. Rommel páncélosai végighajszolták a Szaharán Montgomery páncélosait. Anyám a tűz füstjébe bámult, amelyben a száraz ágak égek porrá. Hitler elérte a Dont. Anyám magasra nőtt kukoricaszárak között állt."

"A háborút Edwin arra használta, hogy felvirágoztassa a gyárat."

"Edwin, aki már azelőtt is gazdag volt, most nagyon gazdag lett."

"Nem bírom tovább. Élvezzétek tovább az életet és nevessetek. Clara."

"Láttam Edwint Bartókkal, Edwint Sztravinszkijjel, Edwint a fiatal angol királynővel, és egyszer, amikor a kamera végigpásztázta az egyik hangversenyen a közönséget, az erkélyen, a távolban, egy villanásnyi időre feltűnt egy árny - anyám lehetett talán."

-------------------------

Hodie tibi, cras mihi - tartja a mondás. Főleg akkor fájdalmas ez, ha - mint azt Urs Widmer könyvében is megtapasztaljuk - a gazdag, ámde sajátos személyiségű nő kvázi mecénásként felkarolja a szegény, de annál tehetségesebb karmestert, akivel még össze is gabalyodik - aztán jön a fordulat: ma neked, holnap nekem. 1929, Wall Street, ahol egyetlen nap alatt vagyonok és életek szűnnek meg, míg mások szekere felível. Bartók, a Duce, a náci Németország, majd a világégést követő évtizedek - a modern kultúra és annak talán kevésbé kulturált történelmének nagyjai és eseményei vonulnak el a szemünk előtt, s a fiú szemében anyja szeretője (?) mindeközben egyre gazdagabb, egyre sikeresebb, anyja pedig egyre inkább magába forduló, a sikertelenség, csőd, érzelmi válság elől egy egyre sajátosabb belső világába menekült emberré válik - a végső megoldásig.
A karrier fel- és a személyiség leépülésének regénye ez - a fiú szemszögéből.
De vajon kié a fiú?

http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=35376&type=22&_v=Widmer_Urs_Anyam_szeretoje_ahogyan_a_fiu_latja_anyja_tragikus_eletet


2010. augusztus 24., kedd

Szívélyes üdvözlet a Földről


Srdečný pozdrav ze zeměkoule

csehszlovák vígjáték, 1982
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Rendezte:
Oldrich Lipský

Szereplők:
Július Satinský, Jirí Menzel, Milan Lasica

Két földönkívüli érkezik Csehszlovákiába, hogy tanulmányozzák az itt élőket. Külsőre szakasztott olyanok, mint mindenki más, csak éppen semmit nem értenek abból, ami itt a Földön zajlik.

http://port.hu/szivelyes_udvozlet_a_foldrol_srdecny_pozdrav_ze_zemekoule/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13501985&i_topic_id=1

2010. augusztus 23., hétfő

Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus


Unikornis Kiadó, 1991, 608 oldal

Pug, a varázsló inasa megmenti Carline hercegnőt a koboldoktól, ezért nemesi rangot kap... Barátját, Tomast, az utolsó aranysárkány gyönyörű aranykarddal és vérttel ajándékozza meg. A Királyságot több oldalról fenyegeti veszély: a harcias tsuranik és a Fekete Testvériség kegyetlen harcosai megpróbálják elfoglalni a földet, amelyet emberek, tündérek, törpék együtt védelmeznek. Pug egy Résen át másik térdimenzióba kerül, új személyiséget kap, de mágikus képességeivel felülkerekedik az elnyomó Nagy Emberek praktikáin...

------------------------------------

"Pug végre becsukta a meglepetéstől tátva felejtett száját, és megkérdezte.
- Ez tényleg sárkány, uram?
A varázsló júindulatúan, ízesen felkacagott."

"Pug és Thomas lassan bandukoltak az ösvényen, azoknak a fiatal embereknek céltalan, imbolygó lépteivel, akiknek nincsen semmi meghatározott céljuk, de rengeteg az idejük ahhoz, hogy ezt a célt elérjék."

"A varázslók sokféle varázslatot tesznek, és a gyakorlatuk nagyon különbözik attól, amit mi papok a templomainkban végzünk."

"- Gondolod, hogy szép vagyok?
Pug nem jutott szóhoz. A hercegnő megfordult.
- Nos?
- Igen, fenség - nyögte ki Pug.
- Nagyon szép?
- Igen, fenség, nagyon szép."

"- Ez a hajó nem a királyságból származik, az biztos.
- Alig hiszem, hogy ezeken a vizeken valaha is járt volna ilyen hajó. Nézzünk körül."

"A tündérek az emberek társadalmától elkülönülve éltek, és az volt a hírük, hogy furcsa és varázslatos dolgaik vannak. Mikor az emberek megjelentek nyugaton, ők akkor már ősidők óta ott éltek, és íratlan törvény volt, hogy bármiféle törvény alatt éljenek is az emberek a Királyságban, a tündérek mindenkitől független, szabad nép."

" - Te vagy az első férfi, nem számítva apát és a bátyáimat, akit valaha is megcsókoltam, és nincs rá más mondanivalód, mint hogy: kedves."

"- Úgy érzem, valami borzasztó dolog készül."

" - A törpék arról nevezetesek - magyarázta Kulgan -, hogy roppant erős fizikumuk van."

"Az anyag egy fehér tabard volt, elöl arany sárkányt hímeztek rá. Volt még a dobozban egy pajzs is, ugyanezzel a mintával és egy arany sisak. De a legcsodálatosabb volt egy arany kard, hófehér markolattal. Hüvelyét sima, elefántcsontszerű anyagból készítették, amely azonban kemény volt, mint az acél. Végül, csodálkozó felkiáltással egy arany vértet emelt ki a dobozból."

" - Mi az a Villa Beata? - kérdezte Kulgan.
A magát vándornak nevező férfi széles gesztussal mutatott körbe.
- Ez a ház a Villa Beata. Az építők nyelvén ez annyit jelent, hogy "boldog ház", és az is volt, sok évenn át."

"- Minden jelentés ugyanazt mondja. Állit felfegyverzett gyalogos katonák hóolvadás előtt meglepetésszerűen támadtak a helyőrségekre."

"- Nem sokat tudunk ezekről a tsuranikról. Honnan jönnek, hogyan kelnek át az ő világukból a miénkbe? És ahogy te mondod, a legizgalmasabb kérdés mindenek felett: miért jönnek? Miért törnek rá a mi földünkre?"

"Míg felfelé kapaszkodtak a szélesen kinyúló ágakon, amelyek a tündérek számára útként szolgáltak, mindenfelé férfiak és nők sétálgattak. Sok férfi viselt harcias bőrruhát, mint az ő kísérői is, mások hosszú, kecses köntöst hordatk vagy fényes, tarka tunikát. A nők gyönyörűek voltak."

"- Kik ezek itt? - kérdezte Tully.
- Foglyok - felelte Arutha. - Minthogy te vagy itt az egyetlen, aki valamit tud a nyelvükön, gondoltam, talán ki tudsz szedni belőlük valamit."

" - A mordelek csinos népek, ez igaz, akárcsak a tündérek is. De ne feledd el Garret - tette hozzá mosolyogva -, hogy ha legközelebb egy mordel nőnek találnál udvarolni, valószínűleg előbb vágja ki a szívedet, és csak aztán csókol meg."

"A tsuranik egymás után tizenkét éjjelen ostromolták a várat, csak hogy reggel megint visszavonuljanak."

"Négy év mocsári táborélet fizikailag megedzette Pugot. Ruganyosan feszülő izmokkal mászott fel a fára, bőrét barnára sütötte a tsuranik perzselő napja. Arcát rabszolga-szakáll borította."

" - Ti barbárok sose lesztek jó rabszolgák. Túlságosan sűrűn feledkeztek meg róla, hol a helyetek."

"- Mi és a mordelek akkor még egyetlen fajt alkottunk, és a Valheruk úgy tenyésztettek bennünket, mint mi a jószágot."

"- Mi a törvény? - kérdezte a hang.
- A törvény az az építmény, amely körülveszi életünket, és értelemet ad neki - válaszolta.
- Mi a törvény legmagasabbrendű megtestesítője?
- A Birodalom a törvény legmagasabbrendű megtestesítője.
- Mi vagy te? - volt a következő kérdés.
- Én a birodalom szolgája vagyok."

"És legjobb meggyőződése szerint a tsuranik lassan, fokozatosan megnyerik a háborút."

"Nemcsak a tsuranik űznek politikát a háborúból. A krondori és a keleti nemesek jó része számára ez a háború valami távoli dolog, el sem tudják képzelni, mi az. Már majdnem kilenc éve tart, és nem láttak belőle mást, mint jelentéseket."

"Egy matróz jelent meg az ajtóban, kezében gőzölgő hallevessel teli tányérral, kétszersülttel és sózott sertéshússal."

"...azokat, akik hatalmon vannak, jobban érdekli a saját hatalmuk, mint a birodalom jóléte."

"A Valheru nyelve még mindig a hatalom nyelve volt."

"- Én Caldric herceg vagyok, a király kancellárja. Milyen ügyben kívántok őfelségével beszélni?
- Üzenetet hozok Tsuranuanni uralkodójától - mondta Kasumi."

"Valóban beszélgettünk bizonyos különbségekről a tsurani és a királysági kulturális és társadalmi értékek között, de csak mellékesen, a művészi stílusok különbözőségével kapcsolatban."

" - Ha veled vagyok, minden úgy van, ahogy lennie kell - mondta Katala és megfogta Pug kezét. - De ha rád nézek, úgy érzem, mintha az egész világ minden terhe rád nehezedne.
- Attól félek, drágám, hogy két világé."

"- Gyermeke van tőled. Nem tudtad?"

"...nem tudom, megvan-e bennem az a képesség, hogy a Rést bezárjam."

"- Gondold meg. Egy akadémia a mágia tanulmányozására, amelynek a magját Macros könyvtára képezi."

"Nagy szomorúsás és sok szenvedés időszaka uralkodott a Királyságban, most kezdjünk új korszakot, a béke és jólét korszakát."


http://www.szellemlovas.hu/wb_fantasy/index.php?main_page=product_book_info&products_id=3181
-----------------------------

Egy regényben az a jó, hogy a szerző akarata alapján bármi megtörténhet benne. Ez egy fantasy-regényre méginkább igaz.
Vegyünk egy középkori lovagvilágot, helyezzünk el benne embereket, tündéket, törpéket, itt-ott koboldokat és egyéb furcsa teremtményeket, amúgy Tolkien módjára, adjunk hozzá néhány Letűnt Korból Származó Elképesztően Agg Lényt, pl. sárkányokat, ilyen-olyan varázslókat, a helyi merlineket, aztán vegyünk egy árva kisfiút meg a haverját, akik az utolsók a helyi társadalom ranglétráján, dobjuk bele őket egy olyan válságba, ami nem is csupán világméretű, hanem interuniverzális, s meglátjuk, a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát.
Ez a jó a mesében.
Áldozatok persze vannak, Feist regényében is ezerszám hullanak a katonák a frontokon, Verdunt, Doberdót, Gorlicét és Caporettót valamint a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg keleti fronton nyújtott teljesítményét idéző vérengzés megy éveken át Midkemiában, amit megtámad - egy világaik közt keletkezett Résen át - a japán Tokugava-shogunátus kelewani leképződése, a Tsuranuanni Birodalom.
A mű, melynek magyar címére semmilyen magyarázat nem szolgál, több fantasy-tudományág jeles képviselői számár kínál igazi csemegét: pl. kelewani és midkemiai közgazdászok eltérő gazdaságmodelljeire bukkanhatunk rá a sorok között a hiányos gazdasági erőforrások (újra)elosztása körüli vitában.
A fantasy-biológusok újabb köteteket írhatnának a kelewani bioszféráról, melyet a Jurassic Park is megirigyelhetne, ugyanakkor a TV Paprika gasztrokult tudósai is forgathatnának kicsit a mid(kemiai)-kel(ewani) (tex-mex) konyháról. Fantasy-szociológusok vizsgálhatnának egy-egy alapvetően merev osztálytársadalmat a Rés mindkét oldalán, ám az Oszmán Birodalomban bevett szabály, miszerint rabszolgából bárki lehet, s bárki lehet rabszolgává is, itt is él.
Az interfantasztikus nyelvészeknek talán kevesebb gumicsont jut, bár az kiderül, hogy valami fantasy-eszperantó azért van Midkemiában is, míg a tsuranik nyelvéből a 608 oldalon egy büdös szó sem kerül tán feljegyzésre, max. tulajdonnevek, melynek alapján viszont igazolhatjuk azt a szociológiai elméletet, hogy a tsuranik és a japánok közös őssel rendelkeznek. Nem tudjuk pontosan, mikor érhette római hatás a Birodalmat, de tény, hogy az arénák gladiátorviadalai is megjelennek tsuraniéknál. Fantáziaország már csak ilyen.
Terry Pratchett Kis istenek c. művének és Robert Graves A görög mítoszok c. opuszának hatását véljük felfedezni a kelewani és midkemiai teolgóiai iskolák rendszerében, talán némi Indiana Jones-utóérzéssel a végzet templomából.
A politológusok is élvezettel kommentálhatnák a Királyságon belüli hatalmi erőviszonyokat, a tsurani pártrendszer pedig valóságos csemege. A politikus mindenhol politikus - s ez nem fantázia (fantasy) kérdése.
A Romantica Channel kedvelői is megkapják a magukét: van itt eltitkolt zabigyerek királyi vérből, árva csávó varázslótanonccal kavaró hercegnő, fajok közti keveredés (vajon a Reich törvényei hogyan aposztrofálnák mindezt...?), boldog egymásba borulás, meseszerűen lájtos erotika: a csak felnőtt tartalom kimarad a regényből.
Harry Potter korai előfutáraként felbukkan a Magic Academy képe is, bár a középkori viszonyok még nem kedveznek a tömeges felsőfokú mágusképzésnek - max. bachelor indul egyelőre, a masterre és a phd-re még várni kell.
Azon persze mindig elgondolkodik az ember, ha mágia, tündérek, fantázia nélküli világban élnénk, vajon mi lenne a Pughoz hasonló vidéki suttyóból, akinek esélye sincs a társadalmi kitörésre és felemelkedésre? Hogy erre választ kapjunk, mindenféleképpen várnunk kell, míg Feist megírja következő - mágikusan realista - regényét, melynek címe lehetne éppen "A kényszervállalkozó nyelvtanár".



2010. augusztus 22., vasárnap

Valami boldogság


Štěstí

színes, magyarul beszélő, cseh-német vígjáték, 102 perc, 2005
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Dolby Digital

Rendezte: Bohdan Slama

Szereplők: Tatiana Vilhelmová, Anna Geislerová,
Pavel Liška

Monika, Dasha és Tonik egy meg nem nevezett cseh iparváros lerobbant lakótelepén tengetik mindennapjaikat. Mindnyájan vágynak valamire, amely segíthet a túlélésben. Monika a barátját szeretné követni a lehetőségek hazájába, Amerikába, Tonik titokban szerelmes Monikába, míg a két gyermekét egyedül nevelő Dasha egy házas ember karjaiban talál vigaszt, s egyre messzebb sodródik a valóságtól. Konzervatív szülei elől Tonik excentrikus nagynénjéhez menekül, aki egy vidéki farmon él. Mikor Dasha végleg elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, gyermekei Monika és Tonik felügyelete alá kerülnek, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek normális körülmények között nevelkedhessenek és arra is rádöbbennek, hogy a fennálló helyzet talán nekik is kulcs a boldogsághoz.

http://www.port.hu/valami_boldogsag_stesti/pls/fi/films.film_page?i_film_id=78047

Nap, széna, eper

Slunce, seno, jahody

színes, csehszlovák vígjáték, 83 perc, 1984
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Rendezte: Zdanek Troska

Szereplők: Pavel Kikincuk,
Helena Růžičková, Stanislav Tríska, Erna Cervená, Bronek Cerny, Hana Cizková, Vlastimila Vlková

A kis dél-csehországi falu élete hirtelen felbolydul, amikor megérkezik a főiskolás Simon, aki forradalmi újításokat készül bevezetni a tejgazdálkodásban.

http://www.port.hu/nap,_szena,_eper_slunce,_seno,_jahody/pls/fi/films.film_page?i_film_id=70605

2010. augusztus 21., szombat

101 kiskutya


101 Dalmatians

színes, magyarul beszélő, amerikai családi film, 103 perc, 1996


Rendezte: Stephen Herek

Szereplők: Glenn Close, Jeff Daniels, Joely Richardson, Hugh Laurie

Roger (Jeff Daniels) és Anita (Joely Richardson) a parkban ismerkednek össze kutyáiknak köszönhetően. Szerelem első látásra, akárcsak a két dalmata között, akik hamarosan 101 pöttyös kiskutyával állítanak haza. Az idillnek azonban hamar vége szakad, a velejéig gonosz Szörnyella De Frász (Glenn Close) szemet vet a jószágokra, és elrabolja a kiskutyákat, hogy újabb szőrmebundát varrathasson magának.

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2

2010. augusztus 20., péntek

Gyilkos a házban


Murder in My House

kanadai thriller, 90 perc, 2006
16 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendezte: Robert Malenfant

Szereplők: Barbara Niven, Brent Donnely

Lauren, az írónő kislánya halála után édesapjával, a nyugalmazott ügyésszel új városba költözik, hogy szabadulni tudjon az emlékektől. Hamarosan kiderül azonban, hogy a ház, melyet megvettek, sötét titkokat hordoz. Az újonnan felbukkanó ismerősökről sem lehet tudni, hogy ki mond igazat, és ki hazudik.

http://www.port.hu/gyilkos_a_hazban_murder_in_my_house/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13400771&i_where=1

2010. augusztus 17., kedd

Sky kapitány és a holnap világa


Sky Captain and the World of Tomorrow

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol-olasz sci-fi akciófilm, 106 perc, 2004
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
DTS
Rendezte: Kerry Conran

Szereplők: Jude Law, Gwyneth Paltrow, Angelina Jolie

Híres tudósok tűnnek el titokzatos módon, szerte a világon, majd félelmetes, óriási robotok jelennek meg és tipornak szét mindent New York utcáin. E sorozatos rejtélynek ügyében kezd el nyomozni Polly Perkins, a Chronicle riportere, aki régi szerelmét, Joseph Sullivan kapitányt, a csak Sky kapitánynak nevezett vakmerő repülős tisztet is megnyeri az ügynek. A nyomok a megfoghatatlan Dr. Totenkopfhoz vezetnek, az ördögi elme az értelmi szerzője a világ elpusztítását célzó őrült tervnek. Az emberiség sorsa Polly Perkins és Sky kapitány kezében van.

http://www.port.hu/sky_kapitany_es_a_holnap_vilaga_sky_captain_and_the_world_of_tomorrow/pls/fi/films.film_page?i_film_id=67504

Nővérek


Hermanas

színes, magyarul beszélő, argentin-brazil-spanyol filmdráma, 88 perc, 2005


Rendezte: Julia Solomonoff

Szereplők: Valeria Bertuccelli, Ingrid Rubio

Texas, 1984. Natalia és Elena Levin nővérek, tinédzser korukban elválasztják őket egymástól és 9 év után, egy számukra idegen országban újra találkoznak. Natalia 1975 óta Spanyolországban él, barátja, Martin elvesztése után utazik nővéréhez. Édesapjuk újságíró, és mielőtt kiadnák regényét, meghal. Natalia az éjszaka belelapoz apja addig nem olvasott kéziratába, s nem tudja letenni. Fokozatosan feltárulnak előtte gyermekkora évei, a család viszontagságos élete, és ifjúságuk az argentin diktatúra éveiben...

Az elsőfilmes rendezőnő a világhírű brazil filmrendező, Walter Sales asszisztense.


http://www.port.hu/noverek_hermanas/pls/fi/films.film_page?i_film_id=112433