2011. július 31., vasárnap

Visszatérés a kék lagúnába


Return to the Blue Lagoon


színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 101 perc, 1991

Rendezte: William A. Graham

Szereplők: Milla Jovovich, Brian Krause

A fiatalon megözvegyült Sarah Hargrave (Lisa Pelikan) kislányával utazik, amikor egy csónakban halott házaspárra és kétéves fiukra találnak, aki a csodával határos módon életben maradt. Sarah magához veszi a kis Richardot, azonban a hajón kolera járvány tör ki, és az asszony kénytelen a két gyerekkel egy csónakban elmenekülni. Egy lakatlan trópusi szigetre érnek, ahol Sarah halála után Lilli (Milla Jovovich) és Richard (Brian Krause) magukra maradnak. A kamaszkorba lépő fiatalok gyerekkori barátságát felváltja a szerelem, s kettejük boldogságának harmóniáját csak egy szigetre tévedő hajó zavarja meg.

http://www.port.hu/visszateres_a_kek_lagunaba_return_to_the_blue_lagoon/pls/fi/films.film_page?i_film_id=20401

Forró verejték


Keetje Tippel


holland romantikus dráma, 100 perc, 1975

Rendezte: Paul Verhoeven

Szereplők: Monique van de Ven, Rutger Hauer, Andrea Domburg

A film Neel Doff irodalmi Nobel díjra jelölt memoárjai alapján, megtörtént eseményeket dolgoz fel. A XIX. század végi Hollandiában a nyomor miatt számtalan vidéki család kényszerült elhagyni otthonát, és a jobb élet reményében a nagyvárosokba települni. Így tesz a filmbéli Keetje családja is, akik Amszterdamba költöznek. A felemelkedés reménye azonban hamar szertefoszlik. A pénz és a szenvedélyek uralta környezetben a két nagylány teste áruba bocsájtásával próbálja a család túlélni a nyomort. Az öntudatos és idealista Keetje azonban nem akarja ezt az utat bejárni.

http://www.port.hu/forro_verejtek_keetje_tippel/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=16013108&i_topic_id=1

A kék lagúna


The Blue Lagoon


színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 104 perc, 1980

Rendezte: Randal Kleiser

Szereplők: Brooke Shields, Christopher Atkins

A történet főszereplői, két gyermek és egy hajószakács különös módon bukkan rá a paradicsomra a Csendes-óceán déli részén: hajótörést szenvednek, amit csak ők élnek túl. Emmeline (Brooke Shields) és Richard (Christopher Atkins) azonban nem sokáig számíthat az idős férfi oltalmazására: Paddy (Leo McKern) néhány nap elteltével meghal. A két gyermek teljesen magára marad a sok-sok veszélyt rejtő dzsungelben, ám lassanként alkalmazkodva a hajótöröttek életmódjához, berendezkednek a gyönyörű, lakatlan szigeten.

http://www.port.hu/a_kek_laguna_the_blue_lagoon/pls/fi/films.film_page?i_film_id=7127&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=1

2011. július 30., szombat

Harry és Sally


When Harry Met Sally...


színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 93 perc, 1989

Rendezte: Bob Reiner

Szereplők: Meg Ryan, Bruno Kirby, Billy Crystal, Carrie Fisher

Harry és Sally először az egyetemi évek alatt találkoznak, egy közös autóút során. Rögtön tisztázzák: férfi és nő között nem lehet barátság, azt mindig tönkreteszi a szex. Öt év múlva egy repülő fedélzetén lelkesen számolnak be egymásnak új partnerükről. Újabb hat év, és egy könyvtárban futnak össze, hogy keserű csalódásuk miatt keseregjenek. Miközben két legjobb barátjuk egymásra talál és összeházasodik, Harry és Sally egyre jobb haverok, mígnem egy éjszaka szexuálisan is egymásra lelnek... Ez egy barátság vége, vagy egy szerelem kezdete?

http://www.port.hu/harry_es_sally_when_harry_met_sally.../pls/fi/films.film_page?i_film_id=38652

2011. július 28., csütörtök

Forrest Gump


színes, fekete-fehér, magyarul beszélő, amerikai filmszatíra, 141 perc, 1994

Rendezte: Robert Zemeckis

Szereplők: Tom Hanks, Sally Field, Robin Wright Penn, Gary Sinise, Mykelti Williamson

A georgiai Savannah városka árnyas buszmegállójában különös mesemondó üldögél. Forrest Gump mindent látott és mindent átélt, de nem mindent értett. Nem éppen a legfényesebb elme. De hát az anyja is mindig azt mondta: "Csak az a hülye, aki hülyeséget csinál." Forrest Gump pedig semmi egyebet nem csinált, mint jelen volt a XX. század minden fontos eseményén a focipályától a harctérig, az elnökök klubjától a médiavitákig, míg végül meg nem pihent egyetlen igaz szerelme karjában. Forrest Gump IQ-ja nem szárnyal az egekig, de rendkívül becsületes és jólelkű fiú. Különös véletlenek azonban hozzásegítik, hogy az 1950-es évektől 1970-ig Amerika minden jelentős eseményén részt vegyen, és minden jelentős személyiségével találkozzon, köztük: Elvis Presley-vel, JFK-vel, Lyndon Johnsonnal, Richard Nixonnal. Forrest elvégzi a főiskolát, harcol Vietnámban, élsportoló lesz, az egyetlen probléma csak az, hogy túl buta ahhoz, hogy megértse ezen fontos események jelentőségét.

A "Forrest Gump" egy megindító romantikus mese egy ártatlan amerikairól, aki pont abban a korban élt, amikor Amerika elveszíti ártatlanságát.


http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=826

2011. július 26., kedd

Torremolinos 73 - Szex, hazugság, super 8-as


színes, feliratos, spanyol-dán vígjáték, 87 perc, 2003

Rendezte: Pablo Berger

Szereplők: Javier Cámara, Candela Pe
ña, Mads Mikkelsen

A Torremolinos 73 Alfredo Lopeznek, a megfáradt enciklopédia ügynöknek és Carmennek, hűséges feleségének történetét meséli el, a házaspár rövidéletű kalandozását a 70-es évek pornóiparában, a Franco-rezsim vége felé, amikor a filmes szex halálos bűnnek számított Spanyolországban.

Hiába várva gyermekáldásra életük egy csapásra megváltozik, amikor a Montoya Kiadó, akinek Alfredo dolgozik, azt javasolja, készítsenek "Audiovizuális Enciklopédiát Az Emberi Szaporodásról", amelyet majd a skandináv országokban értékesítenek. Egy rövid tanfolyam elvégzése után, melynek során Alfredot a szuper8-as kamera, Carment pedig az erotikus viselkedés rejtelmeibe avatja be egy dán páros, hamarosan neki is fognak a filmek készítésének.

A házaspár azonban egyre jobban eltávolodik egymástól, mert míg a szex-szimbólummá avanzsált Carment a gyermek megfogantatása érdekli elsősorban, Alfredo fejébe veszi, hogy ő lesz a "Spanyol Bergman", és nekifog, hogy megírja a "Torremolinos 73" forgatókönyvét...


http://www.port.hu/torremolinos_73_-_szex,_hazugsag,_super_8-as_torremolinos_73/pls/fi/films.film_page?i_film_id=60487&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

2011. július 25., hétfő

Robin és Marian


Robin and Marian


színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus kalandfilm, 106 perc, 1976

Rendezte: Richard Lester

Szereplők: Sean Connery, Audrey Hepburn, Richard Harris, Robert Shaw, Ian Holm

Robin Hood (Sean Connery) és hű társa, Little John sok év után keresztes hadjáratból tér vissza Oroszlánszívű Richárd birodalmába. Amikor a király egy szerencsétlen véletlen miatt meghal, az őrült János ragadja magához a hatalmat, s nyomban arra utasítja Nottingham seriffjét, hogy üldözze el a papokat az országból. Robin újra csatasorba állítja hát Sherwood-erdőbeli csapatát, hogy megmentse egykori szerelmét, az apácaként élő Marian-t (Audrey Hepburn) - és persze a nélkülözőket.

http://www.port.hu/robin_es_marian_robin_and_marian/pls/fi/films.film_page?i_film_id=52157&i_city_id=3372&i_county_id=-1

2011. július 21., csütörtök

Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna


Don Juan ou Si Don Juan était une femme...


francia-olasz filmdráma, 85 perc, 1973

Rendezte: Roger Vadim

Szereplők: Brigitte Bardot, Jane Birkin, Robert Hossein

Roger Vadim a női nem nagy ismerője érdekes, bár nem feltétlenül boldog kicsengésű játékot játszik ebben a filmjében: milyen lehetne az az asszony, aki a legendás Don Juanhoz hasonlóan képtelen a megállapodott szerelemre, és csak a trófeagyűjtésben leli örömét. Az ő hódító nője fiatal, csinos, független és nagyon gazdag.

http://www.port.hu/don_juan,_avagy:_don_juan,_ha_no_lett_volna_don_juan_ou_si_don_juan_etait_une_femme.../pls/tv/films.film_page?i_perf_id=15936115&i_topic_id=1


Lidérces órák


After Hours


színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 97 perc, 1985

Rendezte: Martin Scorsese

Szereplők: Griffin Dunne, Teri Garr, Rosanna Arquette, Linda Fiorentino

Paul Hackett, a fiatal New York-i számítógép-programozó ígéretes este elé néz. Egy fiatal szőke lánnyal készül randevúzni, akivel alig néhány órája ismerkedett meg az egyik kávézóban. Taxival igyekszik a találkára, amikor a lendületes autózás közepette a huzat kiviszi Paul pénzét a lehúzott ablakon. A "rászedett" taxis otthagyja a kihalt utcán fizetni nem tudó utasát. Mindez azonban csak egy őrült, hihetetlen kalandokkal és lidércnyomással teli éjszaka kezdete csupán, amely az elképesztő metropoliszban Paulra vár.

http://www.port.hu/liderces_orak_after_hours/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1507

2011. július 20., szerda

Manhattan


fekete-fehér, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 96 perc, 1979

Rendezte: Woody Allen

Szereplők: Woody Allen, Meryl Streep, Mariel Hemingway, Diane Keaton

Isaac Davis, a sikeres vígjátékíró otthagyja televíziós állását, csak azért, hogy minden idejét a regényírásnak szentelhesse. Ám írás helyett inkább megpróbál magyarázatot találni elhibázott életére és a nőkkel való szerencsétlen kapcsolatára. Egyelőre nem sok eredménnyel. Felesége, Jill elhagyja, hogy végre összeköltözhessen leszbikus szerelmével. Isaac szerelme, a középiskolás Tracey szintén szakít vele, mert még fiatal és tanulni akar. Mary, a túlképzett és túl neurotikus újságírónő pedig, akit a legjobb barátja mutat be neki, pont olyan, mint ő, épp ezért elviselhetetlen.

Woody Allen szerelmet vall állandó lakhelyének, a piszokban és nyüzsgésben is légiesen elegáns Manhattannek.


http://www.port.hu/manhattan/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1575

2011. július 18., hétfő

Hattyúdal


fekete-fehér, magyar játékfilm, 96 perc, 1963

Rendezte: Keleti Márton

Szereplők: Várkonyi Zoltán, Páger Antal, Szirtes Ádám, Kiss Manyi, Sztankay István, Bodrogi Gyula, Béres Ilona, Kállai Ferenc, Pécsi Ildikó

Tamburás, az öreg csavargó egy épülő lakótelep szomszédságában vert tanyát. Lepusztult kalyibáját "Villa Negrának" hívja, és ide gyűjti a megszorult fiatalokat. Lopásból, alkalmi munkából tartják fenn magukat, máról holnapra élnek. A fiatalok azonban többre vágynak. Van, aki visszaül az iskolapadba, a többiek pedig dolgozni kezdenek. Más, jobb életet akarnak élni, így Tamburás egyedül marad. A keserédes történetet azóta is népszerű filmslágerekkel tették még vonzóbbá az alkotók.

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=15164

Joseph Heller: A 22-es csapdája


Európa Könyvkiadó, Budapest 1969

565 oldal

Ismét egy kitűnő amerikai regény a második világháborúról. Joseph Heller könyve Norman Mailer, James Jones, Irvin Shaw világhírű műveivel egyenrangú alkotás: a legjobbak egyike. Heller tétele, hogy a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. S ezen az abszurd helyzeten -a háborún – belül minden abszurd, ami csak történik. Sorra feltárulnak a hadat viselő amerikai társadalom ellentmondásai, amelyek közül a leglényegesebb, hogy Yossariannak és társainak, a Pianosa szigetén állomásozó bombázóegység pilótáinak igazi ellensége nem más, mint a saját parancsnokuk, aki a háborút remek alkalomnak tartja a saját karrierje előmozdítására. Yossarian keresztüllát a parancsnokok számításain, és elhatározza, hogy ezentúl csak egy dologra fog ügyelni: a saját testi épségére. Közben persze állandóan összeütközésbe kerül a felsőbbséggel, és folyton beleesik a 22-es csapdájába… A 22-es csapdája abszurd, vad, őrült szatíra, amelynek olvasása közben az ember hahotázik és káromkodik.

http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-22-es-csapdaja&ID=72367

2011. július 17., vasárnap

A nagy vonatrablás


The First Great Train Robbery


színes, magyarul beszélő, angol kalandfilm, 110 perc, 1979

Rendezte: Michael Crichton

Szereplők: Sean Connery, Lesley-Anne Down, Donald Sutherland

Az agglegény Edward Pierce sikeres üzletember, az előkelő londoni társaság megbecsült tagja. Senki sem sejti, hogy az úriember az évszázad bűncselekményére, az első angol vonatrablásra készül. A krími háború idején ugyanis a katonák aranyrudakban lévő zsoldját minden hónapban vonaton viszik Londonból a tengerpartig, és onnan hajóval a Krím-félszigetre. A Folkestone-i poggyászkocsi széfjében szállított aranyra vetett szemet Pierce, aki társakat is talált az akcióhoz. A páncélszekrényt négy kulcs nyitja, amely négy különböző embernél van.

http://www.port.hu/a_nagy_vonatrablas_the_first_great_train_robbery/pls/fi/films.film_page?i_film_id=42671

Anna Karenina


színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus dráma, 108 perc, 1997

Rendezte: Bernard Rose

Szereplők: , Sophie Marceau, Sean Bean, Alfred Molina

Anna Karenina, a gyönyörű asszony, nagy tekintélyű férjével és kisfiával él a XIX. század végén Oroszországban. Egy rokonlátogatás alkalmával találkozik a fiatal, vonzó Vronszkij gróffal, és első látásra egymásba szeretnek. Bár tisztában vannak a következményekkel, szembefordulnak környezetükkel, és vállalják szerelmüket. Ám önpusztító szenvedélyük, a kor társadalmának vaskalapos erkölcsei megakadályozzák boldogságukat. A világirodalom egyik legszebb szerelmes történetének, Lev Tolsztoj világhírű regényének pazar kiállítású filmváltozata.

http://www.port.hu/anna_karenina/pls/fi/films.film_page?i_film_id=7840&i_city_id=3372&i_county_id=-1

2011. július 16., szombat

Észvesztő


Girl, Interrupted


színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 127 perc, 1999

Rendezte: James Mangold

Szereplők: Winona Ryder, Angelina Jolie, Whoopie Goldberg, Britanny Murphy, Jared Leto, Vanessa Redgrave, Clea DuVall

1967-ben járunk. A 17 éves Susanna Kaysen alig különbözik a legtöbb amerikai lánytól; ő is bizonytalan, összezavarodott és küszködve próbálja megérteni az őrületes tempóban változó világot. A szülők kérésére találkozik egy pszichiáterrel, aki aztán tüstént néven is nevezi szokatlan viselkedését. Határeseti személyiségzavarról beszél, melynek "tipikus megnyilvánulása az önkép, a távlati célok, az értékek, a baráti és szerelmi kapcsolatok terén mutatkozó bizonytalanság." Be is utalja a Claymoore kórházba, ahol Susanna egy csapat furcsa, fiatal nő között találja magát. Az itt eltöltött két év során ők lesznek legjobb barátai: az elragadó, ám beilleszkedési zavarokkal küzdő Lisa, az elkényeztetett, papa-kedvence Daisy, aki étvágyát hashajtókkal igyekszik kompenzálni, és a meleg szívű Polly, aki túlélt egy tűzvészt.
Ám idővel Susannának választania kell az intézetbeli barátok sajátos szélsőséges világa és a kinti valóságos világ között. Ő pedig - akárcsak Dorothy, az Óz, a csodák csodája főszereplője - úgy dönt, hogy maga mögött hagyja a "párhuzamos világot", visszaszerzi függetlenségét, és éli tovább az életét - a maga módján.


http://www.port.hu/eszveszto_girl,_interrupted/pls/fi/films.film_page?i_film_id=11637

2011. július 13., szerda

Férjek és feleségek


Husbands and Wives


színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 104 perc, 1992

Rendezte: Woody Allen

Szereplők: Woody Allen, Blythe Danner, Judy Dewis, Juliette Lewis, Mia Farrow, Liam Neeson, Sydney Pollack

Woody Allen filmje két New York-i házaspárról szól, akik az együtt töltött hosszú évek után átgondolják és felülvizsgálják kapcsolataikat. Amikor a látszólag harmonikus házasságban élő Sally és Jack váratlanul bejelentik, hogy elválnak, barátaik, Gabe és Judy önkéntelenül is kritikusabb szemmel tekintenek saját együttlétükre. Addig-addig boncolgatják kapcsolatuk problémáit, mígnem mindketten valaki más karjaiban kötnek ki.

http://www.port.hu/ferjek_es_felesegek_husbands_and_wives/pls/fi/films.film_page?i_film_id=40714

2011. július 9., szombat

South Sudan: Free at last, free at least!





Benjamin Kuras: Van-e élet a Marxon?


Kalligram, Pozsony 2003

152 oldal

Vajon tíz évvel a rendszerváltás után kísért-e még Marx szelleme Közép-Európában?
Mi is valójában Közép-Európa?
Mi jellemzi Közép-Európa egyes nemzeteit?
Milyennek látják őket a nyugatiak?
Mit tanulhatnak a nyugatiak a közép-európaiaktól, s a közép-európaiak vajon igénylik-e a Nyugat tanácsait?
Mikor jön el az az idő, amikor a közép-európaiak vállalják tetteikért a felelősséget, s nem másokban keresik a bűnbakot?
És egyáltalán, miért vesznek mindent olyan komolyan?

Az 1969-ban Angliába emigrált, majd a `89-es fordulat óta felváltva Csehországban és Angliában író regénye Közép-Európa, főként Csehország szellemesen, magas színvonalú humorral megfestett képe. A figyelem középpontjában az igazságszolgáltatás és a jogrendszer foghíjas volta áll, ami lehetővé teszi, hogy a legnagyobb visszaéléseket a törvények megszegése nélkül lehet elkövetni. A tények elszomorító élét a szerző játékosan szórakoztató stílusa tompítja.


http://www.kalligram.com/?cl=kniha&iid=731&PHPSESSID=64437e76ec3aac7b9325e13c9991f33c

-----------------------

"Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazok a személyek és csoportok, akik és amelyek a kommunista titkosszolgálatot irányították, pályafutásukat a legfőbb posztkommunista pénzügyi és vállalkozói hálózatok vezetőségeiben fejezték be?
Hogyan lehetséges az, hogy ezek a posztkommunista törvények támogatását élvező hálózatok oly sikeresen meg tudták fosztani országaikat vagyonuktól, és ehhez a művelethez felhasználták a kormányuk által pénzelt vállalkozói stratégiákat, amelyek 'alagútfúrás' néven honosodtak meg a köztudatban. A találó kifejezés a 'készpénzesített' vagyonok elszívását jelenti láthatatlan csatornákon keresztül olyan láthatatlan számlákra, amelyeket azonosíthatatlan országokban működő fellelhetetlen bankokban és különböző pénzalapoknál vezetnek.
Hogyan lehetséges az, hogy jól összehangolt bankcsődök, valamint beruházási alapok és takarékpénztárak összeomlása révén törvényesen és büntetlenül sikerült megfosztaniuk polgártársaikat megtakarított pénzüktől?
Hogyan lehetséges az, hogy e rablások okozta veszteségek java részét a kormányok polgáraik adójából fedezték?
Hogyan lehetséges az, hogy a nyugati országoktól kapott, trilliókra rúgó dollárkölcsönök és az óriási nyugati magánberuházások eltűntek valamennyi posztkommunista ország gazdaságából és forgalmából, és belevesztek az adómenedékek fellelhetetlen kontóiba?
Miért van az, hogy ugyanazok a posztkommunista törvényhozók, politikusok és pénzügyi főnökök, akik felelősek azokért a törvényekért, amelyek ezeket a rablásokat egy egész évtizeden át lehetővé tették, egyre-másra látogatják a nyugati vállalkozókat és beruházókat, azt mesélve nekik, hogy a posztkommunista Közép-Európában sohasem volt befektetésre alkalmasabb idő, mint éppen most, az új évezred hajnalán?"

"Közép-Európa rendkívül különleges feladatot kap: azt kell színlelnie, hogy a nyugati értékek felújítására vágyó, igazi demokráciává válik. Ezt olyan hitelesen kell tennie, hogy a Nyugat meghívja a közép-európaiakat saját politikai, katonai és gazdasági struktúráiba. Az ő közreműködésükkel reaktivált KGB-hálózat behatol a nyugati pénzügyi, politikai, katonai és gazdasági központokba."

"A Nyugat azzal fogja áltatni magát, hogy megnyerte a hidegháborút, és nem veszi észre, hogy megint elvesztette a békét."

"Az emberek mindig hamis képet alkottak önmagukról, arról, hogy kik ők és mikké kellene lenniük."

"- Mi a különbség Gorbacsov és Dubček között?
- Húsz év."

"Tíz évvel később, a NATO-ba való belépés után és az Európai Unió küszöbén Közép-Európában az átlagos bruttó hazai össztermék alacsonyabb, mint 1989-ben volt. A lakosság óriási többsége jövedelmének emelkedése alig feleannyi mint az árak emelkedése. Bankok, vállalatok mennek tönkre. A munkanélküliség nő. A közép-európai elnyugatosodás mindenkori elővédjének tekintett Cseh Köztársaságban az újjáéledt KGB-hálózatok nagy sürgés-forgása észlelhető - már a NATO-n belül. És a megreformálatlan, bűnüket meg nem bánó szemérmetlen kommunisták felméréstől felmérésig 23%-ot érnek el, és legjobb úton haladnak afelé, hogy a legtöbb tagot számláló párttá váljanak.
Az emlékezet elhalványul.
De a vécék tisztábbak."

"Közép-Európát legjobban ez a történet érteti meg velünk:
- Ausztriában születtem. Iskolában Csehszlovákiában jártam. A mesterségemet Magyarországon kezdtem gyakorolni. Munkás életem java részét a Szovjetunióban töltöttem. És most Ukrajnában megyek nyugdíjba.
- Ó, akkor bizony sokat kellett utazgatnia.
- Nem, sohase tettem ki a lábam a szülőfalumból."

"A lengyelek hajlamosak arra, hogy a cseheket minden hájjal megkent, de gyáva és megvetendő álnok népségnek nézzék, amelyik tréfálkozva gázol át a történelmen, a magyarokat hebehurgya, szenvedélytől hajtott, forróvérű, lobbanékony, de csodálatra méltóan vakmerő fickóknak, önmagukat pedig feltétlenül megbízható, felvilágosult szellemű, becsületes és bátor, jóllehet túlontúl romantikus hősöknek, akik mindenkor, még a túlerővel szemben is készek harcolni és szenvedni a jó ügyért.
[...]
A csehek viszont a lengyeleket humorérzék nélküli, kínosan romantikus, dogmatikus, könnyen kiismerhető és egészében véve nem túl okos bugrisokként tartják számon, akikről nem is érdemes anekdotákat kigondolni. A magyarokat pedig mint könnyelmű, tréfakedvelő, jóllehet itt-ott alamuszi, tisztességtelen, megbízhatatlan és elmaradott mucsaiakat, akik meg nem érdemelten pompát nőkben bővelkednek.
Önmagukat a csehek a német határtól keletre élő egyetlen demokratikus, kulturált, intellektuális, dolgos, leleményes és elnyugatiasodott nemzetnek tartják, amely csak tévedésből él Közép-Európában, igazság szerint valahol Anglia és Franciaország között lenne a helye, ha azok a gonosz németek megengedték volna az átjárást. A nemzetközi kapcsolatokat tekintve viszont gyakran úgy viselkednek, mintha az Atlanti-óceán valamelyik magányos szigetének lakói volnának, és mintha nem volnának szomszédaik, akikre tekintettel kell lenniük. Zsenik nemzete ők, akiktől az egész világ tanulhat.
Közép-európai vonatkozásban a csehek mindig is hajlamosak voltak arra, hogy a többieket elmaradott falusiaknak nézzék, akik közül civilizálni csupán a szlovákokat lehet, de azokat is csak akkor, ha együtt élnek a csehekkel, úgy viselkednek, mint a csehek, és hálásak a cseheknek, hogy annak idején megmentették őket a magyarok fennhatósága alatt fenyegető nemzeti pusztulástól. Most, hogy az örökké hálátlan szlovákok a maguk útján haladnak, a csehek őket is leírták és beledobták a kelet-európai parasztság idomtalan, érdektelen és megkülönböztethetetlen tömegébe. A lengyelek és a magyarok, mint egyébként a 20. század folyamán többnyire mindenki, a szlovákokat a csehek függelékének tartották, és ma nem tudják eldönteni, mit is gondoljanak róluk.
A szlovákok mindenkihez gyanakodva közelednek azt képzelve, hogy mindenki meg akarja lopni őket, mert tudják, hogy már mindenki meglopta őket, ennélfogva mindenki adósuk. És ez esetben a 'mindenki' valóban mindenkit jelent.
A magyarok, akik még emlékeznek rá, hogy hajdan milyen szilárdan uralkodtak a Habsburg Birodalom egyik felében, a cseheket tekintik az egyetlen közép-európaiaknak, akikkel érdemes szóba állni, mégpedig egyetlen egyszerű oknál fogva: elismerik, hogy a csehek, minden hibájuk ellenére, legalább nevetni tudnak hibáikon. A humor a csehek és a magyarok egyedüli, néha egymás ellen, de sokkal gyakrabban valamennyi többi fájón unalmasnak tartott szomszéd ellen irányuló közös tulajdonsága.
A magyarok többsége betéve tudja a Švejket, a derék katonát, és a csehek többsége szívesen elszórakozik a nemzetközi hírű, bájos humorú magyar élcmesterek társaságában, mint amilyenek Ephraim Kishon és George Mikes, akik mind a ketten ízig-vérig magyarok maradtak, jóllehet idegen nyelveken és más országokról írnak."

"Azokban az években, amikor én is egyike voltam a hazai rendszer aláásásán fáradozó cseh hangoknak, intellektuális szempontból legserkentőbbnek azok az alkalmi beszélgetések hatottak rám, amelyeket a London szívében álló Bush House-nak nevezett híres épület központi tömbje felső emeletén, a mi irodánkkal szomszédos magyar adásban dolgozó kollégámmal folytattam. Köszöntéseinket egymás adása elejének vagy végének töredékei képezték, amelyek a hosszú évek során ugyanabban a stúdióban naponta több ízben is elhangzott szövegekből bevésődtek emlékezetünkbe.
A magyar kolléga 'milí posluchači' köszöntésére a magunkfajta lény ugyanilyen fesztelenül 'lekközölöb tüzen egy óratol'-lal válaszolt, aminek az értelmét ugyan tudom, de hogy hogyan kell írni, arról sejtelmem sincs. Mindkettőnknek maga a másik nyelv hangzása a pukkadásig nevetséges volt, és egyben adomákra és szellemességekre ösztönzött. Tipikus példa erre egy részlet abból a beszélgetésből, amely köztem és Szalai kollégám között zajlott le a BBC kantinjában késő éjszaka egy csésze tea mellett:
Szalai egyik szlovák kollégámra panaszkodik, akinek a neve nem jut eszébe, és ezért igyekszik valahogy lefesteni előttem: - Hisz tudod, aki úgy néz ki, mint...
Azzal a szándékkal, hogy Szalai nemzeti büszkeségét vidám szóval ébren tartsam - bocsánatot kérek szlovák barátaimtól - tökéletesen komoly arccal félbeszakítom:
- Én nem tudom megkülönböztetni az egyik szlovákot a másiktól.
Szalai erőt véve szája szélének rándulásán tökéletesen komoly képpel feleli:
- Íme, így vérbeli cseh ember szavai.
Folytatjuk a beszélgetést, és Szalai megkérdezi, melyik városból származom. Amikor meghallja, hogy Olomoucból, felragyog a képe, és így szól:
- Olomoucot ismerem. Šternberk mellett van.
Kétségbeesetten igyekszem továbbra is komoly arcot vágni, miközben így felelek:
- Ez ugyan igaz, de mintha azt mondanád, hogy Budapest Kiskunfélegyháza mellett van.
Nem tudom, miért, de a cseh fül számára Kiskunfélegyháza a földgolyóbis legviccesebb szavai közé tartozik."

"A csehek és a magyarok csak akkor komolyodnak el, ha nincs közös harmadik nyelvük. Ilyenkor nyakukat szegik egy nyelven, amelyikről azt hiszik, német vagy legalábbis 'osztrák'. Ezt 1969-ben tapasztaltam emigrálásom utáni első párizsi látogatásom alkalmával, amikor beszédbe elegyedtem két magyar festővel, akik a Montmartre utcáin egy kis pénzt próbáltak keresni.
- Eljen magyár kultúra - köszöntöttem őket a Švejkből tanult választékos magyarsággal.
Rám zúdították anyanyelvük zuhatagát, és amikor angolul azt mondtam nekik, hogy cseh vagyok, és a 'nemtúdom' egyike azon magyar szavaknak, amelyeket ismerek, franciául válaszoltak. Én akkoriban éppolyan rosszul beszéltem franciául, mint ők angolul. A következő három órát egy bárban töltöttük, bort iszogattunk éhgyomorra, és törtük-zúztuk a német szavakat a cseh és a magyar grammatika kínpadán, időnként latin, magyar és orosz szavakkal fűszerezve őket. Beszélgetésünk mély és tudós vitává terebélyesedett a művészetről, irodalomról, filozófiáról, a számkivetésről és a Weltanschauungról. A szomszéd asztalnál ülő kis német turistacsoport valamennyi tagja a fülét hegyezve igyekezett kitalálni, mi lehet az a nyelv, amely úgy hangzik, mintha német akarna lenni, és ők mégsem értenek belőle semmit."

"Jones kereskedelmi tárgyalásra Budapestre érkezik. A pályaudvarról kifelé menet meglát két rendőrt, odamegy hozzájuk, és angolul megkérdezi, hogyan jut el a szállodájába.
- Nem tudom - felelik a rendőrök.
Felteszi újból a kérdést, ezúttal franciául.
- Nem tudom.
Németül.
- Nem tudom.
Tört oroszsággal.
- Nem tudom.
Kétségbeesetten továbbmegy.
- Idehallgass, István - szólal meg az egyik rendőr -, most, hogy annyi külföldi jár ide, nem kellene elkezdenünk valamilyen idegen nyelvet tanulni?
- Minek - feleli István. - Ez már négy nyelven beszél, és mégse megy vele semmire."

"Tapasztalatból tudom, hogy ha Közép- és Kelet-Európa különböző nemzeteinek tagjai összejönnek valahol, és tűrhetően beszélnek egy közös harmadik nyelvet, nem tart sokáig, és a csehek meg a magyarok viszik a tréfálkozásban a prímet, és egymás vállát veregetve viccelődnek a rovásukra, miközben közösen, valamint külön-külön magukat tekintik az egykor híres és máig is annak tartott, igen sajátos közép-európai kultúra egyedüli igazi örököseinek és hordozóinak.
Ezért sok csehet és magyart talán meglep, hogy Közép-Európát nemcsak hogy mások is lakják, hanem hogy ennek a földdarabnak mindenki számára más és más jelentősége lehet. Azoknak, akik a cseheket és a magyarokat éppolyan mulatságosnak hiszik, mint ők magukat és egymást, még egy apró anekdotát tartogatunk, miközben megvizsgáljuk Közép-Európát mint történelmi, kulturális, politikai, földrajzi és etnikai koncepciót - akár a valósággal, akár illúzióval állunk szemben.

***

A Varsói Szerződés csapatainak Csehszlovákiába való betörése idején a csehek és a szlovákok ezt az anekdotát mesélték egymásnak:
Kádár, Gomulka és Dubček előtt megjelenik a mesebeli öregapó, és felajánlja, hogy teljesíti leghőbb kívánságukat.
- Én azt akarom, hogy Oroszország eltűnjön a térképről - mondja Kádár.
- Én azt akarom, hogy Németország eltűnjön a térképről - mondja Gomulka.
- Ebben az esetben - mondja Dubček - én csak egy krigli sört kérnék.
Közép-Európa - a régi gemütliche Mitteleuropa - František Palacký fejében született meg, aki a maga idejében lelkes híve volt a Habsburg Birodalomnak. Közép-Európa neki a Németország és Oroszország közé ékelt apró, jobbára szláv nemzetek keverékét jelentette. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy egyedül és függetlenül egyikük se tudná megvédeni magát, és így valamelyik agresszív szomszéd könnyű prédájává válhatna, Palacký a Habsburg Birodalomban kereste a nemzetek identitásának és túlélésének egyetlen biztosítékát. A későbbi években kénytelen volt megváltoztatni véleményét, mert látta, hogy Ausztria fokról fokra feladja nemzeteinek és azok nemzetiségi különbözőséggel terhelt közép-európai azonosságának védelmezését, és az erősödő, egységesítő és terjeszkedő Németország befolyása alá kerül.
Ausztria és Németország fokozatos egymáshoz közeledése Ausztria népeiben végül is felébresztette azt az aggodalmat, hogy létük veszélyben forog, és ez a birodalom teljes szétbomlasztására késztette őket. Csak kevesen gondoltak rá, hogy ha nem tesznek azonnal kísérletet valamely életképes politikai szövetség helyreállítására, valamennyien elpusztulhatnak a mindkét oldalról rájuk zúdulni készülő katasztrófákban. A szövetségeket nem állították helyre, és a katasztrófák rájuk zúdultak. És csak most kezdenek - úgy-ahogy - kievickélni belőlük. Jelenleg egyetlen közös terv hajtja őket össze: legszívesebben egyáltalán nem beszélnének egymással mindaddig, amíg Brüsszelből valaki nem mondja meg nekik, miről beszéljenek."

"Mint minden közép-európai ember, valaha én is azt hittem, hogy Közép-Európa földrajzilag azokat az országokat jelenti, amelyek annak idején az Osztrák-Magyar Monarchiát alkották."

"Amióta Közép-Európa szovjet uralom alá került, a különbségek Közép-Európa és Kelet-Európa között kezdtek elmosódni. Nyugati szemmel nézve Közép-Európa eltűnt a föld színéről, és a vasfüggönyön túl minden Keletté vált."

"És hogy Közép-Európa hanyatlása tökéletes legyen, Ausztriát, Közép-Európa egykori tengelyét a megszálló szovjet hadsereg távozása és néhány évvel a vasfüggöny létrejötte után - pusztán szerencsés véletlen folytán - formálisan a Nyugathoz csatolták."

"A hagyományos közép-európaiak - csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok - új, kelet-európai címkéjüket mélységesen sértőnek és degradálónak érezték. Mint már annyiszor a történelem során, elhagyatottnak, nemkívánatosnak és elfeledettnek hitték magukat. Ráadásul egy olyan nemzet és olyan kultúra igázta le őket, amelyet minden szempontból, kivéve a katonait, vulgárisan szólva alacsonyabbrendűnek tartottak. Nemzeti self-image-üket és önbizalmukat tekintve ez a tény pszichológiailag sokkal gyötrőbb volt számukra, mint a kommunista rendszer uralomra jutása."

"Ha benne találom magam a szarban ahelyett, hogy csak távolról szereznék róla tudomást, tökéletes közönyt tanúsítok."

"Gyakran halljuk, hogy a nemzetek jelleme, vérmérséklete, vágyai, és sikereinek, valamint kudarcainak mértéke a történelmük eredménye. Ennek az ellenkezője igaz. A nemzetek többségének története részben legendákból és mítoszokból, részben néhány, adatokkal alátámasztott és néhány állítólagos történelmi esemény elfogult magyarázatából alakul ki, főként azonban abból a jelenlegi egyezségből, amely szerint a kollektív múltat úgy kell felfogni, hogy az a jövő egy bizonyos modelljének kialakítását elősegítse. A történelem mindig az elkövetkezendő konkrét cselekedetekről való emberi döntés eredménye volt. A döntés pedig attól függ, hogy miképp értelmezik az emberek a múltjukat abban az időben, amikor döntenek. A történelem saját felfogásunk szerint és azzal a szándékkal történő átírása, hogy megváltoztassunk a jövőnket - a nemzeti túlélés jogos eszköze.
A nemzet olyan, amilyen tagjainak döntő többsége lenni akar. Ha hiányzik belőle az eltökélt törekvés valami sajátosság birtoklására, amely világosan felismerhető és amelyet érdemes védelmezni, sőt, ha hiányoznak belőle még az efféle törekvéseket lélektanilag támogató történelmi mítoszok is, akkor feltétlenül bekövetkezik a nemzet távozása a történelemből, felszívódása a szomszédos és eltökéltebb nemzet testébe, és végül kulturális és politikai, sőt esetleg fizikai megsemmisülése is."

"Vizsgáljuk hát meg röviden, milyen is a közép-európaiak image-e külföldön, mondjuk Britanniában.
[...]
Ha egy magyar a forgóajtón mögötted jön be, előtted megy ki rajta.
A cseh ugyanezt teszi, de senki se veszi észre.
A különbség a magyar és a román között az, hogy mind a kettő eladja neked a nagyanyját, de a román még házhoz is szállítja.
A lengyelek olyan komolyak, hogy sem a csehek, sem a magyarok nem tudtak egyetlen anekdotát sem kitalálni róluk.
A szlovákok nem érdemeltek ki semmiféle sztereotípiát az angoloktól, akik sohasem fogják elhinni, hogy Dubček nem cseh volt. Ez persze többet mond nekünk az angolokról, mint a szlovákokról.
(És ha már szó esett a norvégekről, ők mellesleg a humort illetően a leglassúbb felfogású emberek hírében állnak, amilyenekkel az angolok valaha is találkoztak. A norvég televízió szombat este nem tűz a műsorra komédiát, nehogy vasárnap reggel a templomban egész Norvégia röhögjön.)"

"Csehszlovákia müncheni elárulása után nemcsak a magyarok, hanem - Tĕšín vidékének megrohanásával és elfoglalásával - a lengyelek is csatlakoztak az ország feldarabolásához. Ez nemcsak áruló és megvetendő, hanem egyszersmind ostoba cselekedet volt, és katasztrofális következményekkel járt magukra a lengyelekre nézve is. nem venni tudomásul annak a valószínűségét, hogy Hitler terjeszkedésének ők lesznek a következő áldozatai, az őrültséggel volt határos. Nehéz kitérni a kérdés elől, mennyire másként alakult volna Európa történelme, ha a lengyelek megtették volna azt, ami csekély előrelátással a legbiztonságosabb, a leglogikusabb és a legbecsületesebb lett volna. Ha München előtt Csehszlovákiának feltétlen katonai segítséget ajánlottak volna fel Németország ellen, akár mint csupán egyetlen szövetségesük, Hitlert talán mindjárt ott meg lehetett volna állítani, a második világháborúnak sohase kellett volna kitörnie, és a kommunizmus örökre a szovjet határokon belül rekedt volna. Közép-Európa ma talán a világ leggazdagabb térségei közé tartozna, akárcsak Csehszlovákia a múlt század harmincas éveiben."

"Közép-Európa igába hajtásának legegyszerűbb módja fenntartani nemzeteinek megbontottságát és egymás közötti viszálykodását, és ha bármikor szükség van rá, fegyverként használni egyiket a másik ellen."

"A közép-európaiak évszázadokon át ámították magukat szövetségeseik őszinteségével. Az EU talán újabb önámítás, amelyből ki kellene józanodniuk, ha meg akarják kímélni magukat a további csalódásoktól."

"Közép-Európa tökéletes képviseleti demokrácián és szabadpiaci gazdaságon alapuló nyílt társadalomba való teljes átmenetének útjában a változatlan szocialista magatartás csökevényei állnak, valamint a régi egyszerű, olcsó, apró védőháló utáni nosztalgia. Ehelyett megmaradtak a kommunista titkosszolgálat hálózatai, amelyek újdonsült és az egész térséget kizárólag a maguk hasznára fordító maffiákká vedlettek át.
És ez nyilván így marad legalább egy nemzedéken át."

"Annak a társadalomnak, amelyben a korrupciót, szélhámosságot, csalást és alkuszegést azonnali és könnyen elérhető eredményei miatt előnyösebbnek tartják, mint a szolid, tartós, megbízható vállalkozást - ha sikerre vágyik és nem akar ismét hazai és külföldi gazemberek tehetetlen és védtelen zsákmányává válni - nagyon mély és alapos pszichológiai átprogramozásra lesz szüksége."

"Közép-európai vonatkozásban a katolikus egységet és központiságot három évszázadon át a Habsburg uralkodóház testesítette meg, amelyre sok osztrák máig nosztalgiával gondol vissza. A nosztalgikus emlék, amely szerint a Habsburgok hajdan jóságosan uralkodtak a bárdolatlan és hálátlan közép-európai sült parasztok fölött, az osztrákokban a közép-európai tudat utolsó csökevényeként maradt meg. Kivéve természetesen a vezetékneveket és szóhangsúlyokat, amelyek arra késztetik a német nyelvészeket, hogy az osztrákokat úgy határozzák meg, mint 'cseheket és magyarokat, akik elfelejtették a cseh és a magyar nyelvet, és azokat nem sikerült más nyelvvel pótolniuk'. Egyes német történészek szerint az egyetlen eredmény, amire az osztrákok jutottak, hogy elhitették magukkal: Hitler német volt és Beethoven osztrák."

"A Habsburg-dinasztia bölcsességét és jóindulatát dicsőítő esszéiben dr. Otto von Habsburg a 'Duna menti birodalom' szükségességét hangsúlyozandó elmélete támogatására a 11. századbeli magyar István királyt választja. Ő volt az, aki jóval a Habsburgok előtt - ahogy Otto von Habsburg írja - 'bölcsen nemzetek fölötti államot alapított a Duna mentén, és végrendeletében kijelentette, hogy az az állam, amelyben csak egy nyelvet beszélő egyetlen nemzet él, szegény és nyomorúságos'.
Közép-Európa történészeinek bizonyára eszükbe jut, hogy Magyarország a szegénységből és barbárságból úgy emelkedett fel, hogy megszállta az abban az időben a morva, később a cseh állam részét képező mai Szlovákia és Horvátország szláv nyelvet beszélő népek által lakott területét. Aztán ezer éven át kérlelhetetlenül uralma alatt tartotta, megtagadva e népektől alapvető nemzeti jogaikat. A horvátokat, akiknek a helyezte valamivel jobb volt, a magyar fennhatóság valószínűleg kevésbé zavarta, mint az esetleges pravoszláv Szerbia vagy az iszlám Törökország uralma. De ahhoz, hogy az ember megértse, milyen örömöt jelentett egy szláv nemzetnek a magyar uralom, el kell olvasnia Szlovákia történetét. 'Tót nem ember', hangzott a népszerű magyar szólás, amely a 20. század második felében is élt még.
István király, magyarázza Otto von Habsburg, arra törekedett, hogy 'védelmezze a koronája alá tartozó szláv nemzeteket'. Vajon pontosan ki ellen?"

"A Habsburgok nélkül Közép-Európa a Lipcsétől Minszkig, Danzigtól Kisinyovig és Raguzáig elterülő három szövetséges ország bevehetetlen erődje lett volna. Lakosai az Északi-, valamint a Földközi-tengeren hajózhatnának. Csehekből ma harmincmillió, magyarokból szintén harmincmillió, lengyelekből hatvanmillió lenne. Ausztria nem létezne, nem lenne Poroszország sem, és a németek máig is tudósok, költők, filozófusok, zenészek és kabaréénekesek hírében állnának. És Oroszország sohase lépte volna át a Dnyesztert és a Nyement."

"A legkülönbözőbb eszmei hitvallású közép-európaiak valóban hisznek abban, hogy Közép-Európa valaha igazán jó időket élt át. Nem biztosak afelől, hogy ez pontosan mikor volt, vagy hogy mi is volt jó bennük. És mindaddig, amikor valamely katasztrófa véget ér, szeretnének visszatérni ama katasztrófa előtti idilli világba. Elfelejtik, hogy éppen az a katasztrófa előtti világ az, amely a katasztrófát előidézte. Vannak olyanok, akik az utolsó katasztrófa előtti időhöz vágynak visszatérni. Vagy az azt megelőzőhöz. És így mindig elszalasztják az alkalmat, hogy elhárítsák a következő katasztrófát. Azután keresik a bűnbakokat.
Ezért van az, hogy mindenki, aki valaki, Közép-Európából származik.
Közép-Európa az a hely, ahonnan gyönyörű származni."

"A harmadik keresztény évezred hajnalán a közép-európaiak úgy vélik, hogy átutazóban vannak."

"'Aki nem lopja meg az államot, meglopja a családját' - ez a mondás a társadalom minden szintjén megteremtette a természetes, magától értetődő és szemérmetlen tolvajlás szilárd sablonját. A megszorítás csak ez volt: a helyi párttitkárságok éber szeme előtt be kellett tartani azt a mércét, amely meghatározta, hogy ki, kitől és mennyit lophat.
Mihelyt a párttitkárságok eltűntek, azok, akik menedzserként megtanultak száz téglát lopni, most száz házat lopnak. Akik mint alkalmazottak az államtól loptak, most új magánmunkaadóikat lopják meg. A vállalkozók nemcsak normálisnak, hanem célszerűnek tartják nem fizetni a szállítóknak, mert tudják, hogy a per elhúzódik két évig, amely alatt a meg nem fizetett adósság a legolcsóbb kölcsönné válik még akkor is, ha a hitelező végül megnyeri a pert. És ha valaki kérdőre vonná őket, csodálkoznának, hogy miért csinál nagy ügyet belőle."

"A 'kommunizmus kísértetének' marxi-engelsi parafrázisával Václav Havel 1992-ben így óvott:
'Európát kísértet járja be - a posztkommunizmus kísértete.'"

"'Híd Kelet és Nyugat között' - ez volt dr. Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök romantikus elképzelése arról, hogy mivé kellene a második világháború után hazájának válnia, jóllehet a külügyminisztere, Jan Masaryk látnok módjára igyekezett emlékezetébe idézni:
- A hídon járni szoktak."

"Örvendj, NATO, jön a cseh katona."

"Közép-Európa bővelkedik elbűvölően elképesztő bizarr nevekben, amelyek az idegen fülnek úgy hangzanak, mint a nyikorgás, recsegés, kaparás, tördelés, fúrás, csusszanás, ropogás. Az angolok körében nagyon népszerű egy optikusnál ülő közép-európai emberről szóló anekdota. Az optikus megvilágít a tábláján két betűsort: RYWQPRSH - BLMRTXF, és megkérdezi a látogatójától:
- El tudná ezt olvasni?
- Elolvasni? - neveti el magát a közép-európai. - Én ezt a pasast ismerem."

"A munka az utolsó kétségbeesett kísérlet arra, hogy megéljünk."

"'Könnyebb úgy lopni, hogy bankot alapítunk, mint hogy bankot kirabolunk.' (Bertold Brecht Karl Marxot idézve)"

"'Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.' (Karl Marx)

A ruritániai népi bölcsesség szerint ahhoz, hogy kielégítsük szükségleteinket, meg kell tanulnunk a helyes oldalra állni. Minden ruritániai tudja, hogy a 'helyes oldalnak' ez esetben semmi köze a helyességhez, helyesléshez vagy helyeselhetőséghez. Mindenképpen azt jelenti, hogy a győztes oldalra kell állni.
Ez természetesen nagyon is ésszerű és szerfölött ajánlatos. De van egy apró bökkenője: nem állhat mindenki a helyes oldalon. Hogy egyesek a helyes oldalon álljanak, másoknak a helytelenen kell állniuk. Ez világos és nyilvánvaló mindenkor, amikor az egyik oldal kényelmes életet biztosít magának a másik oldal megrablása árán."

"És persze akadnak olyanok, akik a világot a világ zsidóságának a világuralomért vívott szakadatlan harcaként fogják fel. Ennek megnyilvánulásai, csak úgy találomra: A marxizmus. A kapitalizmus. A pszichoanalízis. A degenerált művészet. A liberális gazdaság. A faji türelmesség és a migráció. Az infosztrádák. A nemzetközi pénzrendszer, amely a világot egy tucatnyi, nemzetek fölött álló bank közvetítésével hatalmában tartja. És - amit csak a vak nem lát - a keményen dolgozó, jóravaló és jobbára fehér emberek jövedelmét és megtakarított pénzét meg adóit elszívja és átcsúsztatja a Nemzetközi Valutaalapba, amely aztán a zsákmányt egyrészt elosztja a kapzsi diktátorok és maffiánus diktatúrák között, másrészt beleszórja az Irántól Líbiáig terjedő Nagy-Izrael uralomra jutására szánt, feneketlen cionista ládákba, miközben az egész földgolyót pénzügyi és információs nyomás alatt tartja.
Ha ezt még nem hallották volna, olvassák el a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című 19. századi orosz pamfletet, Hitler Mein Kampfját vagy az Oroszország zsidó megszállása nevű modernebb kiadványt. Az ilyenfajta kiadványok megint igen népszerűek lettek Közép- és Kelet-Európában, ahol - ne felejtsük el - senki se tud kimászni az ágyból anélkül, hogy valakit valamiért ne okolna."

"Amerika, ne félj, Izrael melletted áll"

"Azoknak a közép-európaiaknak a száma, akiknek eltökélt szándékuk kiragadni magukat és néhány általuk befolyásolható embert a nemzetükben elhatalmasodott fásultságból, egyre nő."

----------------
A könyvet elolvasva nagyon fontos megállapítanunk, hogy Benjamin Kuras nem magyar író, bár akár az is lehetne. A szező cseh.

A könyv olvasása során úgy érezhetjük, hogy a szerző olyan problémákat és gondolatokat vet fel, melyek bennünket, magyarokat, éppúgy foglalkoztatnak, érintenek, mint a cseheket, a lengyeleket, a románokat, vagy bármely más nemzet tagjait széles e régióban. A nemzeteink és országaink közti mindennemű ellentét ellenére számos közös tulajdonságunk van - talán ezért is érezzük úgy, hogy Benjamin Kuras nem tipikusan cseh problémákról ír - olyan dolgokat pedzeget, melyek egyúttal magyarok is.

Igaz, kétségtelenül sokat - a kötetben talán a legtöbbet - hazájáról, Csehországról (és annak jogelődjeiről, Csehszlovákiáról és az Osztrák-Magyar Monarchiáról) ír, a kötetben gyakran idézett Ruritánia pedig (mely egy ideotipikus állam valahol Közép-Európában), bár nagy valószínűséggel Csehország alteregója, elvben bármely más állam is lehetne régiónkban.

A szerző cseh, s mint ilyen, ő is annak a nagy országhalmaz egyik nemzetének a tagja, melyet Köztes-Európaként (vagy Közép-Európaként, esetleg Kelet-Közép-Európaként, isten ne adja, Közép-Kelet-Európaként vagy Scmitt Pál-i (vagy Schmit Páll-i?) fordulattal "Közel-Kelet-Európaként") szokás emlegetni.

Maga a szerző is elgondolkodik rajta, vajon Közép-Európa csupán az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén kialakult utódállamokat jelenti-e, de talán nem tévedünk túl nagyot, ha bizonyos szempontból Közép-Európának nevezzük mindazt, ami Rovanijemi és a Pelloponészosz, a Szudéták és Kijev között van.

Kelet és Nyugat közötti híd ez a régió, bár ahogy Banjamin Kuras is okkal idézi Masarykot: "A hídon járni szoktak". No igen: itt aztán boldog-boldogtalan megfordult...

Számos okunk lehet, hogy ezen hatalmas vidék számos népének és országának élet- és sorsközösségét véljük felfedezni. Olyan hatalmas, s a történelem folyamán nem mindig túl barátságos szomszédokkal, mint a németek, az oroszok vagy éppen a törökök, régiónk népei nem kifejezetten leányregénybe illő történelmet tudhatnak magukénak. Ha csupán a még viszonylag népes baráti lengyel nemzetre gondolunk is, vajon hány másik mondhatja el magáról Európában, hogy történelme során többször is teljesen letörölték a térképről?

Szenvedésből, balsorsból, szerencsétlenségől, történelmi katasztrófákból bőven kijutott itt mindenkinek, jelen helyetünkért bőven van miért hibáztatni a németeket, az oroszokat, a törököket, a tatárokat, a zsidókat, a ki- és bevándorlókat, a helyben maradókat, a szomszédokat és még saját magunkat is, a fasisztákat, a kommunistákat s úgy általában a múltat, a jelent és a jövőt. Talán nem is jár messze az igazságtól Benjamin Kuras akkor, amikor felfedezi, hogy régiónk népei közt ennek a tragikus életérzésnek köszönhetően rendkívül elterjedt magatartási forma az, hogy "senki se tud az ágyból kimászni úgy, hogy valakit valamiért ne okolna".

Ilyen helyezetben, ilyen terhelt múlttal - s a múlt meghatározza jövőnket is - mi jót remélhet a régió százmilliónyi lakója? Szükség van valamire, amivel fejünket a bennünket ellepő fekália fölött tarthatjuk: gyűlölhetjük szomszédainkat, magunkat, akárkit, ha ez éppen segít, de talán van más módszer is. Például a (keserédes) humor.

Ha a könyv lapjait olvasva számos alkalommal elmosolyodunk, már megérte. Ha csupán azokat a részeket vesszük, amikor a cseh szerző rólunk, magyarokról ír, megmosolyogtató az a viccözön, anekdotagyűjtemény, elbeszélések és történetek halmaza, melyek rólunk szólnak. Számos történet nem csupán tankönvybe illő példája a kulturális sztereotípiáknak, hanem valóban tankönyvi példák. Elég, ha nemzetközileg és a magyar kabarékból is ismert, a két magyar rendőrtől négy nyelven is kétségbeesetten útbaigazítást kérő, de azok hiányos nyelvtudása miatt kudarcot valló külföldi esetére gondolunk, mely érdekes adalék a sajátosan magyar interkulturális problémamegoldásra. A külföld is igazolja a régi magyar nemesi közmondást: Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita. A jó magyar csak magyarul tud és nem lát túl a Kárpátok bércein. Hasonlóképpen elbűvölő a szállóige a magyarról, aki a forgóajtón, ha utánad is megy be, előtted jön ki rajta...

Ha belátjuk, hogy a magyar a cseh fül számára épp oly vicces lehet, mint a cseh a magyarnak, hogy a román "Drum bun!" és a magyar "Jó utat!" ugyanazt a jókívánságot fogalmazzák meg még akkor is, ha más nyelvet és kódrendszert használunk hozzá, ha kicsit megkísérlünk mások szemén át tekinteni a világra, közelebb jutunk a sikerhez, új perspektívák tárulnak ki előttünk.

Ha pedig a cseh szerző (vagy bármely más szomszéd nemzet tagjainak) szemén keresztül látva magunkat, más nézőpontból vagyunk képesek önmagunkat megfigyelni, s ha a rólunk másokban élő képet (mely gyakorta mulatságos) magunk is képesek vagyunk humorosnak tartani, ha képesek vagyunk nevetni magunkon, ha van önkritikánk, akkor van esély arra, hogy jövőnket ne múltuk árnyékában éljük, ne másokat okolva, hibáztatva és gyűlölve, ne a múlton keseregve és sebeinket nyaldosva, hanem sokkal inkább egy pozitív életszemlélettel, szomszédainkkal és a külvilággal együttműködve építsük és élvezzük jelenünket és jövőnket - s természetesen mindez nem csupán ránk, magyarokra, hanem régiónk minden népére igaz: szlovákokra, románokra, csehekre, lengyelekre, szerbekre, bolgárokra, horvátokra, akárkire.

Benjamin Kuras határozottan foglal állást egy közép-európai együttműködés, egy pozitív jövőkép mellett - ennek azonban elengedhetetlen feltétele önmagunk megismerésén túl szomszédaink megismerése és elfogadása.

Ennek a szellemnek megfelelően Benjamin Kuras pozitív üzenetét követve javasoljuk a régió mindenkori oktatási politikusainak és minden nyílt gondolkodású lakójának: indítsunk egy olyan játékot, melynek címe a Ki tud többet régiónk népeiről és országairól? vagy csak egyszerűen Ki tud többet a szomszédairól? lehetne. Hajrá, Közép-Európa, hajrá, közép-európaiak!

A csontember


The Bone Collector


színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 113 perc, 1999

Rendezte: Phillip Noyce

Szereplők: Denzel Washington, Angelina Jolie, Queen Latifah

A tökéletes rendőr gyors, mozgékony, biztos kezű: Lincoln Rhyme felügyelő (Denzel Washington) viszont egy tragikus baleset következtében mozdulni se tud. Az egykori rendőr úgy érzi, véget ért számára az élet. Mindaddig, míg fel nem bukkan a városban egy őrült sorozatgyilkos, aki különös ravaszsággal bánik el áldozataival. Rhyme végre méltó ellenfélre akad és mert egyedül tehetetlen, partnert keres. Ameliát (Angelina Jolie) jelölik ki a felügyelővel való együttműködésre. A fiatal, tapasztalatlan rendőrnő kénytelen halálpontosan követni magatehetetlen társa utasításait. Egy emberként kell látniuk és dönteniük, mielőtt újra lecsap a magát Csontembernek nevező mániákus gyilkos.

http://www.port.hu/a_csontember_the_bone_collector/pls/fi/films.film_page?i_film_id=11163

2011. július 8., péntek

Veres Péter: Szocializmus, nacionalizmus


Mefhosz Könyvkiadó, Budapest 1939

250 oldal

Amikor az emberiség a világmozgató erők sodrába kerül s az ellentétek a nemzetek, osztályok és világnézeti csoportok között úgy kiéleződnek, mint ma, mindig akadnak jóakaratú, avagy egyszerűen csak gyáva emberek, akik az ellentéteket egyeztetni szeretnék. Hálátlan feladat és a legtöbbször hiábavaló erőlködés, mert hiszen az ellentétek a valóságban keletkeznek s szavakkal és jószándékkal nem szüntethetők meg. Én azonban nem azért utasítom vissza a közvetítő vagy ítélőbíró szerepét, mert ez hálátlan feladat, nem is álszerénységből, mintha nem érezném hivatottnak erre a szerepre, hanem azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy az igazság nem a középen van, mint fáradt emberek hiszik, hanem túl mindkettőn a szintézisben, mely nem két ellentét kiegyezése 50%-ra, hanem az ellentétpár egyikének megsemmisülése és feloldódása a másikban, ami által egy harmadik keletkezik, amelyben az előbbiek is benne vannak, de már más alakban és más sorrendben. Világosan szólva azt keresem itt és azt próbálom bizonyítani, hogy a szocializmus és nacionalizmus nem ellentétek mint eszmék, mert a történelmi valóság szülte mind a kettőt, csak sorrendi zűrzavar van körülöttük. És azt keresem, hogyha ez így van, akkor nem is kell megsemmisíteniük egymást, ellenben igazi megvalósításuk előfeltétele az, hogy azok az osztályok vagy bármilyen társadalmi csoportok, amelyek ezeket az eszméket kisajátították, maguk semmisüljenek meg és oldódjanak fel egy magasabb egységben, a kollektív, osztálynélküli társadalomban, amikor aztán majd az eszmék körüli sorrendi zűrzavar és az eszmék meghamisítása is magától megszűnik.

http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=szocializmus-nacionalizmus&ID=84107&gb_w=e
----------------

"Nem vitás ma már, hogy a kapitalizmus, a tőkés termelés gazdasági, politikai és társadalmi rendszere a hanyatlás útjára került."

"...az élet elsősorban, legelsősorban önfenntartás. Ez nem eszme, nem elv, nem világnézet, hanem valóság. Még a fajfenntartás is csak második helyre szorul, mert az önfenntartástól függ, mint kikerülhetetlen előfeltétel.
Az önfenntartás táplálkozás útján lehetséges. (Akik sosem éheznek, erről könnyen megfeledkeznek, ezért van annyi zavar a sorrend körül.)"

"...az élet és a világ minden jelenségét társadalmi - nem egyéni, hanem kollektív - szempontból kell nézni s a tudomány minden megállapítását egy az összesség érdekeinek megfelelő helyes sorrendbe kell illeszteni."

"A föld és a termelőeszközök birtokosai nagy előnyben vannak, mert nemcsak a természettel szemben szabadabbak, hanem a birtokuk a társadalomban is valóságos uralmat biztosít. A birtoktalan ember viszont, akinek sem földje, sem termelőeszköze nincsen, a természethez nem is férhet hozzá, munkaerejét és alkotóképességeit csak a gazdáin, munkaadóin keresztül érvényesítheti."

"Aki gyorsan érvényesülni akar mint vezető, vagy aki mint tömegember nyomorúságos sorsából gyorsan szabadulni akar, az oda megy, ahol a gyors sikert, a gyors változást sejti."

"A kollektív világnézet hordozói, tudatos vagy öntudatlan képviselői, csak a ténylegesen dolgozó, nemcsak munkából élő, hanem a munkás-életformát vállaló rétegek, az ipari munkásság, a dolgozó kisparasztság, a földmunkásság és az alkotó értelmiség lehetnek."

"Még ha a primitív gyűjtögető népeket nem számítjuk is, úgyis körülbelül az emberiség 3/4-e paraszt."

"A tömegember szükségképpen ragaszkodik a társadalomszerkezeti normákhoz és a már ismert gondolati sémákhoz, mert másképp nem tudna tájékozódni, anarchia volna az élete, de az alkotónak egyetlen elvhez kell ragaszkodnia: a legnagyobb tömegek, a dolgozó emberiség, tehát az egész emberiség végső érdekeihez, ami nem lehet más, mint az emberfaj megmaradása a földön az igazságosabb és egészségesebb társadalomszervezés útján."

"A munkás és paraszt, általában a dolgozó ember látásközpontjában a mindennapi élet tényei és tárgyai vannak. Munka és kenyér, általában az anyagi valóság tárgyai, az önfenntartás eszközei foglalják le a gondolatvilágát. Ennyiből áll a materializmusa. Ebből egyénileg nem szabadulhat."

"Egy másik súlyos ellentmondás, hogy a szocialista mozgalom küzdelmei nyomán lelkileg és gazdaságilag felszabaduló, viszonylagos jólétbe kerülő tömegember a végeérhetetlen igényfokozás, a kényelmesség s végül az öncélú hedonizmus útjára jut, ami már a faj betegsége és az emberiség halála lenne."

"...az ember útja csak addig halad fölfelé, amíg küzdenie kell a kenyérért, ha ezt elérte, megáll s azután lefelé fordul."

"Ha csak egy tekintetet vetünk az utóbbi évtizedek ipari fejlődésére, szembetűnő, hogy elsősorban a szórakoztató iparok fejlődtek. Színház-, mozi-, rádió-, kávéház-, szálloda-, fürdő- és turistaipar. Nem mintha ez önmagában véve ártalmas volna. Az embert nem lehet valami zord puritán sorsra ítélni. Ellenben az a meghökkentő, hogy ugyanakkor az igazi kultúra, sem a tudomány, sem a művészet, sem az irodalom nem tud helyet teremteni magának a tömegben. De ami még ennél is szomorúbb, ebből a táplálkozó, élvező és szórakozó tömegből kivész a közösségi érzés, a közösségi felelősség. Meglevő politikai, társadalmi, kulturális egyesületeibe csak hálni jár a lélek, közösségi ügyre már nincs pénze, holott a fizetésének felét-harmadát nem táplálékra, hanem szórakozásra költi. Ha azt még meg is teszi, hogy leszavaz pártja listájára, ha van még pártja, de tüntetésre, gyűlésre, közös munkára 'nincs ideje'. Holott csak hat-nyolc órát dolgozik naponta."

"S aztán arról is meggyőződhetünk, hogy az ú.n. 'egyéni boldogság'-hoz nem elég a magasabb bér és a jó kereset. Ellenkezőleg, olyan apró érzelmi tények kellenek hozzá, amelyekre az ember, amíg nincs kenyere, nem is gondol. A táj, a közös kultúrélmények, a dal, a tánc, a játékok s a közös szórakozás számtalan változatai, aztán a táplálkozás stílusa, minősége, a nők formája, szokása, színe, vére, 'fajtája', mind-mind fontos dolgok ahhoz, hogy az egyén jól érezze magát."

"A nemzeti közösség összetartó eszméje a nacionalizmus, tehát épp olyan ősi társulási törvény, mint a társas állatfajoké."

"Azonban az imperializmus, mint a nacionalizmus megjelenési formája
nem más, mint a sűrített és felfokozott emberi antiszocialitás megvalósulása. Benne a nacionalizmus önellentmondása változik. Mert a nemzeti eszme, mint közösségi összefogó elv, csak úgy igazi, ha minden nemzet kiteljesítheti benne külön nemzeti egyéniségét és képviselheti e nemzeti egyéniség öncélúságát. Ha azonban a nagyobb, erősebb, vagy szerencsésebb nemzetek leigázzák a kisebbeket, avagy csak az árucserén, a gazdasági és pénzforgalmon keresztül megrövidítik és kizsákmányolják őket, már ellene cselekszenek a nacionalizmusnak, a többi népek öncélúságának, vagyis imperialisták. Már nem népközösségek, hanem uralkodó népek."

"Az 'egy akol, egy pásztor' elv intellektuelneurózisból fakadt s imperialista urak a saját céljaikra akarták felhasználni. A kollektív társadalomban érvényesülő egyetemes emberi öntudat ezt a messzianizmust is, éppúgy, mint a szociális, sőt a biológiai, - spirituális irányú - messzianizmust is megszünteti és egyetemes realisztikus szemléletet és öntudatot állít a helyébe."

"...forduljunk önmagunk felé és próbáljuk megvizsgálni, van-e már igazi magyar nacionalizmus, s van-e már a magyar tömegekben igazi nemzeti-közösségi öntudat?
Nincsen, de tegyük hozzá gyorsan: eddig nem is lehetett. A nemzeti közösség élete ugyanis nemcsak jelvényekből, zászlókból, indulókból, díszruhákból, ünnepélyekből, fehér- és zöldasztal melletti fogadkozásokból, - ezek csak jelentéktelen külsőségek - hanem főképpen sok-sok munkából és nehéz küzdelemből áll."

"A szegények, a dolgozó tömegek így bizony kimaradnak a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem elosztásából, kimaradnak a nemzeti közösség támogató és védő egységéből, elvesztik az érzelmi kapcsolatot a közösség vezető rétegeivel s végső soron a puszta kenyérért, a sovány munkabérért harcra kényszerülnek."

"A dolgozók csak passzív résztvevői a vezető rétegek cselekvéseinek, értelmét, célját - még ha javukra válna is, ritkán látják meg és ritkán érzik át."

"Így aztán az egyik ember gazdagodási tevékenysége a másik ember gazdagodási vágyába, sőt a mai elvadult formában a másik ember megélhetésébe ütközik. A már megszerzett és örökölt tulajdon pedig megrögzíti a kialakult osztályviszonyokat, úgyhogy végül a polgárságnak az akarata válik úrrá a nemzeti közösségen. Hogy megvédje előnyös helyzetét, igyekszik megszerezni az államhatalmat, ha lehet békés választás útján, ha így nem lehet, erőszakkal, ebből a célból pedig összekeveredik a bürokráciával és lejáratja a nemzeti gondolatot. Hiszen a polgárnak a emberek, a nemzet tagjai, legyenek bár igazi fajtestvérek is, elsősorban mégis csak mint munkások, fogyasztók és versenytársak számítanak. Semmiféle humanisztikus vagy fajtestvéri érzés és elv nem akadályozhatja meg benne, hogy megrövidítse őket: a munkásokat a bérnél, a fogyasztókat az árnál, a versenytársakat pedig úgy a vételnél, mint az eladásnál. A 'tisztes polgári haszon' puszta feltevés..."

"A polgári gondolkodás ezelőtt azt hirdette: 'polgáraink jóléte a nemzet érdeke'. Igen ám, de ezeknek a polgároknak a vagyona és a jóléte nem valami összeszedett égi mannából gyűl össze, hanem a nemzet tagjainak, a munkásoknak és parasztoknak a fáradságából, izzadságából, elhasznált erejéből."

"A polgár tehát ma háttérbe szorul, mert senki sem hiszi el többé, hogy a polgárok boldogulása az egész népközösség érdeke, de azt sem, hogy mindenki polgárrá lehet, akiben akarat és szorgalom van."

"A bürokrata szentül hiszi, hogy a jól szervezett és örökké funkcionáló rend a nemzet érdeke, holott ellenkezőleg: a nemzet örök érdeke az, hogy erjedjen, forrjon, buzogjon benne az élet."

"Éppen ezért, az igazi nacionalistának a legelső feladata a parasztság általános, gazdasági, politikai és szellemi felszabadítása."

"A szabad értelmiség legfejlettebb része, az alkotó értelmiség az egyedüli tudatos nacionalista réteg Magyarországon. Írók, tudósok, művészek, tervezők, vezetők és igazi politikusok, egyáltalán a valódi értelmiségiek. Mert nem igaz ám, hogy a 'művész hazája széles e világ'." Ez legfeljebb a műre és az interpretáló, közvetítő művészetre áll, de az alkotóra annál kevésbé. Ellenkezőleg: a világ majd csak akkor ismeri el igazán, ha már kiemelkedett nemzetéből. De viszont az alkotás mégis visszahajtja nemzetéhez, ahhoz a közösséghez, amellyel élményvilága, a művészi teremtés forrása, közös. Pénzt, dicsőséget, hírnevet, jólétet, mindent adhat a nagyvilág az alkotónak, csak éppen azt a szeretetet, bensőséges bizalmat, ragaszkodást nem adhatja, ami az alkotónak leginkább szükséges. [...] Az alkotó értelmiség sorsa, élete célja, élete értelme a közösségért való cselekvés, tehát az ő nacionalizmusa mentesülhet az osztálygátlásoktól, a lélektani és a tárgyi-vagyoni-uralmi akadályoktól."

"Mert a nacionalizmus önmagában üres szó, a tartalom vagy szociális benne, vagy semmi. A nemzeti vagy faji testvériséget realizálni csak szociális síkon lehet. A dolgozó magyar tömegek mindennapi kenyere, szabadsága, érvényesülési lehetősége, egészsége a legelső nemzeti követelés. Aki ezt ellenzi, vagy aki ennek érdekében előjogairól és fölös javairól önként lemondani nem tud, de még, aki a hatalom birtokában ezt elhanyagolja és közömbösen vagy cinikusan lavírozik a folyton ütköző osztályérdekek között, az nem lehet nacionalista, ha százszor hajlandó életét is áldozni a hazáért. Mert a nemzeti közösség jövőjének fontosabb az állandó, egyszerű és igazságos élet, mint az egyszeri indulatból meghozott hősies áldozat, ha mögötte hanyagság, közömbösség és erőszak áll."

"...azok, akik sokat és nehezen dolgoznak: rosszul táplálkoznak; akik könnyen és kevés munkát végeznek: azok jobban táplálkoznak; s akik semmi munkát nem végeznek: azok nagyon jól táplálkoznak."

"...egyetlen elvnek, egyetlen legfőbb törvények minden körülmények között érvényesülni kell: a biológiai létminimumot minden ember és minden gyermek számára biztosítani kell."

"Szocialista és nacionalista követelés: nem a nemzet van a rendszerért, hanem a rendszer a nemzetért."

"Az alapelv: ami az egyiknek jár, az a másiknak is jár, ezen áll a közösség belső egyensúlya."

"Akinek csak az a jó magyar, aki az uralkodó rétegek politikai nézetét, világnézetét és ami ezek mögött a lényeges, gazdasági érdekeit elfogadja, az nem igazi nacionalista és nem igazi nacionalista és nem is igazi értelmiségi, hanem csak közönséges osztályember, akinek előbbvaló az egyéni és szűkebb osztályérdek, mint az egyetemes kisebbségi közösségi érdek."

"Vezetők alatt tehát nem az uralkodó és örökletesen uralomra nevelt osztályt, hanem vezetői képességgel rendelkező embereket értek."

"Az utóbbi években ugyan egyes államokban a katonák és a hivatalnokok beavatkoztak a vagyonszerzők kíméletlen versengésébe és kényszerítették őket, hogy okosabban éljenek a vagyonuk által megszerzett hatalommal (Hitler, Mussolini, Roosevelt stb.), de ez szintén a meglevő 'rend', a vagyoni és értéktöbbletelosztási egyensúly érdekében történt. Mert Mussolini és Roosevelt beleavatkozhatik a nemzeti jövedelem elosztásába, de arra nem tud kényszeríteni senkit, hogy nyereség nélkül dolgoztasson és termeljen, mert így elpusztulna a tőke, vagyis akarva-akaratlanul a meglevő gazdasági egyensúlyt és akarva-akaratlanul a vagyonszerző tőkés-okosak szelektáló értékrendszerét fogadják el."

"Régi vita, hogy az ember alapjában poligám vagy monogám lény-e? Úgy látszik mindegyikre hajlamos, mert sokféle fajfenntartási forma volt és van érvényben a földön."

"Már régen hirdetem, de senki se hallgat rám a mai zűrzavarban, még a mi kicsiny magyar közösségünkben sem, - hogy minden nemzet csak a saját biológiai adottságaira építheti a maga kultúráját."

"Tudósaink még ma is keresik, hogy honnan jött és kiktől ered a magyar nemzet. Mi csak annyit tudunk, amit már a történelemből ismerünk, hogy magyar, jász, kun, besenyő törzsek összeolvadásából keletkezett a magyar fajta. A mai magyar nemzet vértörzse ezek szerint feltétlenül különbözik a környező népektől.."

"Más kérdés, hogy kik váltak valóban testileg-lelkileg magyarokká és kik nem."

"Ahelyett, hogy az ilyen közhelyeket szaporítanám, mint: a magyar 'józan', 'bölcs', 'higgadt', 'méltóságteljes', avagy ellentéteiben: 'heves', 'indulatos', 'szalmaláng' nép, jobb, ha minden részletes bizonyítás nélkül csak azt állítom, hogy van magyar jelleg."

"A magyarságnak még nomád korából van egy közmondása: 'idegen kutyának lába közt a farka'. [...]
Nos, a mi magyar viszonyainkra alkalmazva ezt a törvényt, azonnal szembetűnik, hogy a szláv és román beolvadók magától értetődően betartják, a németek kevésbé, s a zsidók még kevésbé.
Miért?
Azért, mert úgy a német, mint a zsidó minden egészséges emberében ösztönösen magasabb rendűnek tartja magát a magyarnál, sőt, ha jól sejtem, a világ összes többi népeinél is."

"...hiába erőlteti magát az egyes zsidó vagy német, hogy elfogadja a magyarság értékrendszerét, amíg ezt a faji ösztönt el nem veszíti. [...] (Nagyon jellemző, hogy sok asszimiláns németből és zsidóból kijön italos állapotban a 'büdös magyar'.) [...] Ilyenekből lesz az áldzsentri, az álnépies, a Rákosi Jenő-féle 30 millió magyarról ábrándozó álmagyar imperialista."

"Legyünk őszinték, azok a hazánkfiai, akik a nagyvilágban karriert csináltak, jórészt 'német-magyarok' és 'zsidó-magyarok'. (Liszt Ferenc, Zukor Adolf, Pulitzer stb.)"

"Én egészen kicsi gyermekkoromban, tehát még az iskola előtt, a mongolos kun-magyar ideáltípust tartottam szépnek. Én is ilyen szerettem volna lenni. [...] Piros arc, fekete haj, nagy bajusz, fekete szemöldök s aztán vastag és görbe lábak, zömök test: így nézett ki az az ember, amilyen én szerettem volna lenni.
Később aztán az iskola, az újságok, a képeslapok, egyáltalán, a 'nyugati kultúra' elmosta bennem ezt az ideáltípust és a magas, karcsú férfi volt az ideálom. Nőben pedig egészen germán befolyás alá kerültem: csak a szőke volt a szép. A szőke angyal volt, a barnát cigánynak néztem.
[...] Néhány kísérlet és tájékozódás után, miközben még mindig a szőkét tartottam az igazi szépnek, végül mégis egy barna, nem 'cigánybarna', hanem 'törökbarna' lánynál állapodtam meg, akitől aztán már nem tudtam szabadulni, hiába vallottam még a házasságom után is jóideig, hogy az igazi szép mégis csak a szőke."

"Lehet a zsidó tisztább, finomabb, sőt szebb is, mégsem kell a vérnek és az ízlésnek.
Viszont a zsidóságnak meg az a tragédiája, hogy aránytalanul nagy mértékben kívánkozik kifelé a saját fajtájából."

"Hiszen, hogy a zsidóság fennmaradjon, ahhoz gazdaságilag és társadalmilag boldogulnia kellett; ez viszont a zsidóságban egy sajátos kontraszelekciós folyamatot fejlesztett, amely évezredeken át megint más irányból rontotta és mérgezte a fajt. Nagyon is érthető. Ahhoz, hogy az egyes zsidó a gazdanépben boldoguljon, nagyfokú alkalmazkodásra, hízelgésre, stréberségre, szolgalelkűségre, csalásra, ügyességre volt szüksége. Így bizony a zsidóknak mindig és mindenütt elsősorban a szemetje került felül. A zsidók java emberanyaga a gettókban maradt, mert több volt bennük az emberi öntudat, avagy, ha kikerültek a gettókból, a szellem remetéivé váltak. A Spinozák, Marxok, Freudok és Einsteinek azonban sohasem egyensúlyozhatták ki a társadalmi és gazdasági területen tolongó antiszociális harács-zsidó ellen kialakuló ellenszenvet. Annál is inkább, mert a harács-zsidó bevonul a szellem területére is, az újságírást, az irodalmat, a képzőművészetet, a zenét, a politikát, sőt még a szaktudományoknak számító orvostudományt is ellepték ezek a félművelt és lelkiismeretlen emberek, s bizony érthető, ha a durván általánosító és szintén félművelt tömegek nem tudták megkülönböztetni a pelyvától a tiszta búzát. Különösen, ha tudatos politikai propaganda is segített terjeszteni a zűrzavart a fejekben."

"Az átlagos tömegember ú.n. 'boldogsága' nem az eszmékben, nem elvont célkitűzésekben, nem láthatatlan közösségi fikciókban, hanem magában az egyszerű élésben van. Az 'élet'-ben. Az élet azonban az egészség."

"Egyetlen uralkodó szempont vezetheti ezen a téren is az embert, mint egyebekben: az egyes ember egyéniségén keresztül a fajta, de általában az emberiség fennmaradását kell szolgálnia. Ha nem is lehet minden ember egészséges, széptestű és boldog, de a fajta többségének annak kell lennie, mert máskülönben a halálba vezet az út."

"Mesterségesen beosztani és állandóan egyensúlyban tartani a folyton változó születési és foglalkozási fluktuációval a képességek és tulajdonságok céltudatos kinevelését és alkalmazását, nemcsak képtelen gondolat, de megvalósulás esetén a legostobább biológiai falansztert jelentené, sokkal rosszabbat, mint amilyet Madách képzelete a Tragédiában, vagy Huxley képzelete a 'Szép új világ'-ban megalkotott és nevetségessé tett."

"Itt csak annyit jegyzek még fel a magyarság egészségéről, hogy ez a nép már többször állott a teljes kipusztulás útján. Amint tudjuk, a török kitakarodása után alig volt itt több, mint egy millió magyar. S mégis ma, már ellenére a világháborús veszteségeknek, újra tizenhárom millió magyar él a földön."

"Van-e hát mégis valami lehetőség a magyar faj céltudatos nemesítésére? Nincsen más, mint a védekező módszerek: a terheltek és a bizonyíthatóan veszedelmes korcsok és hülyék magtalanítása. Egyébként a fajtanemesítés útján, mint egyéb téren is, már kifejtettem: az öntudat és a szabadság!"

"A társadalmat atomizáló liberál-individualizmusból, az 'aki bírja, marja' elvből szükségképpen következik nemcsak az egyén önmagáért való felelőssége, hanem ennek a reakciója, az élet minél teljesebb kiélésének az ábrándja, a hedonizmus is. A 'boldogság'-ot nem a családjukban, nem az emberi közösségben, a fajtában vagy az osztályban keresik az emberek, hanem önmaguk kényelmében, jólétében és az élvezetekben, amelyekben a változatok és a lehetőségek végtelenek. A folyton fokozód élethajsza és az anarchisztikus életmód arra kényszeríti őket, hogy a munka, foglalkozás és hivatal rabszolgaságából az élvezetekhez meneküljenek. Ezen az úton nagy akadály a gyerek."

"A hedonisztikus felelőtlenség tehát betegség, amely mindig ott és akkor keletkezik, ahol és amikor a fajfenntartási ösztön egészséges kiélése az adott társadalmi-gazdasági rendben nem lehetséges. A szegények, a dolgozók számára a rabszolgaéletből, a családot felbomlasztó és minden tagját munkára kényszerítő tőkés termelésből, az elgépiesedett életformából, a gazdagok számára a túl nagy jólétből, az örökölt vagyonnal szükségképpen járó felelőtlen kényelmességből, s aztán a túlzott élvezetekből eredő biológiai elfáradásból nincs más menekülés, mint a biológiai reakció: a szaporodás beteges korlátozása."

"Az 'aki bírja, marja' elvéből és gyakorlatából következik, hogy az ember csak magára gondol. Igaz, hogy első fokon ez az egyéni önzés azonosul a családdal, az egyén kiélési, boldogulási közösségével, de ahogy szűkülnek a terjeszkedési lehetőségek, ahogyan nehezebbé válik a megszerzett életnívó és vagyon fenntartása, aszerint csökken a család, végül pedig, a deklasszált fokon egyedül marad az egyén kielégítetlen és kielégíthetetlen boldogságszomjával, élvezetéhségével, belesüllyed a hedonizmusba. A nemi partner már nem élettárs, nem a fajfenntartás alanya a számára, hanem csak élvezeti cikk, mint minden egyéb, legfeljebb és legjobb esetben kölcsönösen ez a viszony férfi és nő között."

"Ha az ember nem tudja az ellentmondásokat alapjukban feloldani, akkor hamis megoldásokkal, áligazságokkal kárpótolja magát, helyesebben így odázza el lelkileg a megoldást, mert állandó feszültségben, testi-lelki ellentmondások között nem lehet élni. Az igazi megoldás keresését, osztálynélküli társadalom vállalását viszont az osztályösztön, az uralmi ösztön, a kialakult, kényelmes, hedonisztikus életszemlélet gátolja a deklasszálódó tömegekben."

"A gyermek úgyis a közösségé, benne van a közösség jövője s ha megszűnt a 'kaparj, kurta, neked is lesz' rendszere, semmi értelme, hogy individuális neveléssel továbbra is ezt a szerző, kaparó ösztönt fejlesszük benne."

"Itt az ideje, hogy tisztázzuk a fajtánk megmaradása érdekében, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk. Európában élünk, igaz, de a törzsünk, ezer év óta kínlódó népünk mongolos-turánias. Szomszédainknak is, nekünk is jobb lesz, ha megállapodunk abban, hogy ilyenek is akarunk maradni. Annál is inkább, mert igazán másformák úgysem tudunk lenni. Ne álljunk szembe Európával, ne tévedjünk a vértisztasági mániába."

"Nincs itt egyébről szó, mint arról az egyszerű igazságról, ami egyébként minden egyénre, de egyáltalán minden élőre vonatkozik, hogy: 'mindenki csak a maga módján üdvözülhet'. Mindenki csak a saját testével élhet, a saját szemével nézhet és a saját lelkével érezhet. Vagyis a legmagasabb kollektivista szemlélet és a legigazabb individualista szabadság és felelősség a nemzetek viszonyára éppúgy érvényes, mint az egyénekére."

"Nem egyszerű és ésszerű dolog-e hát, ha megmaradunk a saját fajiságunkban a saját nemzeti kultúránkban és a saját 'stílusunk' szerint éljük az életünket és vívjuk meg a harcunkat a természet ellen a nemzetek közösségében."

------------------

Veres Péter 1939-ben megjelent könyvében bőven oszt apait-anyait kortársainak: arisztokratáknak, kis- és nagypolgároknak, de kendőzetlenül ír a parasztságon és a munkásságon belül meglevő ellentétekről és különbségekről is. Szilárd elszántsággal szapulja a mindenkori politikai elitet, mely önös és messze nem nemzeti érdekeket képvisel.


1939 óta sok víz lefolyt a Dunán, a világ és benne Magyarország is jelentős társadalmi-politikai-gazdasági átalakuláson ment át. Ma Veres Péternek az a mondata, hogy "
az emberiség 3/4-e paraszt", legfeljebb átvitt értelemben igaz; Magyarországon mindenképp. Minekutána a magyar lakosság gerincét ma már messze nem a földműves parasztság alkotja, a "népiesch" irányzat 1939-ben meghirdetett vonalát ma új irányba kell terelni, újra kell fogalmazni.

Bizonyos dolgok azonban nem változtak 1939 óta sem.

Alighanem nem csupán 1939, de már a reformkortól kezdve a magyar "közteherviselés" voltaképpen ugyanazt jelenti: a köz viseli a terhet. Az átlag. A tömeg. A massza. A birka, a paraszt, a munkavállaló. Nem mindenki, csak ők. Akiket el lehet kapni, akiket le lehet nyúlni. Akik nyomonkövethetőek.


Ugyanígy nem változott az sem, talán már azóta, hogy az első honfoglalók leszálltak a nyeregből (bármikor is volt az első honfoglalás...), hogy Magyarország - lózungország. Ebben a hazában minden politikai vezető, a lassan már szitokszóvá degradálódott ún. 'politikai elit' jelszavaiban a hazáért és annak haladásáért küzd. A gyakorlatban ez mások (gyakorta fizikai, de minden bizonnyal anyagi, financiális) megsemmisítését és kizsigerelését jelenti.

Veres Péter 1939-es könyvében nem tud megnevezni egyetlen olyan politikai rezsimet sem a magyar történelemben, mely ne partikuláris érdekeinek szolgálatában rabolta-fosztogatta volna az ország "fenntartóit", a lakosság zömét alkotó parasztságot (és kisebb mértékben munkásságot). Ha Veres Péter 2011-ben feltámadna, s újraírná könyvét, csak a terminológiát kéne kicsit átgyúrnia (parasztok helyett munkavállalók, bérből és fizetésből élők), a végkonklúzió maradhat: a szavakban és választási üzenetekben a hazáért, a nemzetért küzdő országnagyok, a magyarság politikai apostolai saját zsebük és klikkjeik, ligáik és oligarcháik érdekében teszik zsebre az országot, egyfajta gazdasági újraelosztást valósítva meg a hatalom bennfenteseinek szűk körében (hasonlatosan Szent István és Károly Róbert, a Neoacquistica Commissio és Rákosi Mátyás tevékenységéhez), míg a közterhek javát az államháztartásba befizetők a lét határán vegetálnak.

Veres Péter ezért a szocializmust, a társadalmi igazságosság gondolatát és a nacionalizmust, a nemzeti érdekek képviseletét kísérli meg összebékíteni - talán nem eredménytelenül - ebben a művében.

Nyilvánvaló, hogy 1939-ben a két fogalom, nacionalizmus és szocializmus ilyesfajta házasítása már egy akkor is erős ideológiai konnotációval rendelkező mozgalmat jelölt határainkon belül és kívül (NSDAP, Magyar Nemzeti Szocialista Párt) - a nemzetiszocializmus kifejezés ideológiai terheltsége 1939 óta pedig - mondhatni - egy cseppet sem enyhült...

Talán ezt érezve, emiatt habozva Veres Péter nem ad egyértelmű elnevezést annak a mozgalomnak, irányzatnak, melyet zászlajára tűz, s melyet szociális alapokon nyugvó nemzeti mozgalomként, a társadalmi igazságosság nacionalista képviseleteként ír körül, de úgy érezzük, ma - noha tisztában vagyunk vele, hogy tőlünk nyugatra már ennek a fogalomnak is éles felhangjai vannak , de a magyar közéletben talán még nem rongyolódott el -, 2011-ben is szükség lenne egy magyar szociálnacionalista mozgalomra, irányzatra, pártra, ha úgy tetszik, a Magyar Társadalmi Nacionalista/Magyar Szocialista Nemzeti vagy éppen Magyar Szociálnacionalista Pártra.

Veres Péter 1939-es, kimondva-kimondatlanul, nem nevesítve, de alaposan körülírva már megszabja egy ilyen irányzat célját, mely 2011-ben sem olyan kereszténydemokratákból és magyar polgárokból állna, akik közt több az egykori kommunista, mint a volt KGB-ben, nem olyan szocialistákból állna, akik közt több a kapitalista és milliárdos, mint a Wall Streeten, nem olyan nemzetiekből állna, akik saját választási céljaik érdekében, üres frázisokat dobálva használják fel a határon túli magyarság szavazatait, miközben
rettenetes károkat okoznak a szomszédsági politikában, s ezáltal többet ártanak a nemzet érdekeinek, semmint használnak annak; se nem urnaforradalmárokból, akik a választási matematika szabályait fel- és kihasználva ignorálnak mindent és mindenkit, ami és aki nem a saját kutyájuk kölke széles e hazában (az 'egy akol, egy pásztor' elve ebben a könyvben is mélységes kritikát kap a szerzőtől).

Veres Péter minden bizonnyal csizmás lábbal rugdosta volna méltó helyükre, a hódmezővásárhelyi városi pöcegödörbe korunk lázárjánosait, akik végtelen ostobaságukban saját koalíciós partnerük állítólagosan keresztény értékvilágát is dőre (böszme) módon halálra sértik akkor, amikor primitívségükben azt mondják: "nagy baj lenne, ha olyan emberek ülnének [a képviselőtestületben], akiknek semmijük nincsen."
Krisztus hiába halt meg a kereszten, emberek! Egy nincstelen nem lehet az emberiség képviselője az Úr színe előtt! Egy senki nem válthatja meg a világot! - ez a tizennyolcmilliós lázárjánosok krédója.

A Magyar Szociálnacionalista Párt és leendő kormánya tagjainak önként kell vállalnia, hogy a haza és a nemzet érdekében politikai ténykedésük ideje alatt sem maguk, sem családtagjaik nevében nem folytatnak semmilyen gazdasági tevékenységet, ismerőseiknek, rokonaiknak, barátaiknak nem szolgáltatnak ki üzleti titkokat, befolyásukat nem használják fel és a munkájuk során szerzett információkat nem szolgáltatják ki másoknak gazdasági előnyök szerzésére, csak a köz által neki juttatott bérből és fizetésből (költségtérítés, szolgálati gépjármű és más juttatások nélkül) munkálkodnak szorgalmasan - ha pedig korrupción kapják őket, vagy esküjüket megszegnék, mehetnek a lázárjánosok mellé: szarnak a pöcegödörben a helye.

Egyet kell értenünk Veres Péter könyvének szellemében azzal, hogy - szemben a lázárjánosok 'szakértő' véleményével - ma Magyarországon hiteles politikus, a tömegek, a többség (s nem egyes lózung-forradalmárok szerinti, a szavazásra jogosultak 64%-ának 53 %-át megnyerő 'kétharmados' többségéről beszélünk) egyedül hiteles képviselője szociális szempontból csak az lehet, aki 1) maga sem rendelkezik többel, mint az átlag (= nincsen semmije), 2) nem is lesz többje a ciklus végére, mint az átlagnak (=nem is lesz semmije).

Nemzeti szempontból pedig csak az lehet hiteles, aki nem csak a saját szavazóit tartja a nemzet részének, újabb voksok reményében nem importál máshonnan szavazókat (legyenek azok kékcédulásak vagy határon túliak), a választójog sajátos módosításával nem saját választási győzelmét készíti elő a ciklusra - hanem az, aki a határokon belüli és kívüli nemzeti érdekek valós képviseletében hajlandó a kompromisszumra, a józan belátásra, a kölcsönös érdekek figyelembe vételére, s a magyar nemzeti célokat követve lehetőleg nem vész össze vélt igazának védelmében fél Európával, de legalábbis a szomszédos országokkal.
Talán nem kell bizonygatni, hogy attól nem magyarabb magyar valaki, ha minden mondatában szerepel a magyar és a nemzeti jelző, ha a hungarizmus zászlaja alatt a nemzetvezetés jelszavával porba dönti a Kárpát-Duna Nagy-Hazát, vagy ha a vére nem pusztán piros, de piros-fehér-zöld.

A Magyar Szociálnacionalista Párt követelése szerint tehát fizessenek a gazdagok, éljen a társadalmi igazságosság, s a nemzetek európai közösségében csaknem 500 évvel Mohács és 90 évvel Trianon után a múltba nézés keserveit feledve némileg proaktív jelleggel talán nem ártana megtalálni Magyarország és a magyarság helyét a világban és Európában, mindenkor figyelembe véve azt, hogy a Kárpátok bércei közt laknak mások is.

Éljen a Magyar Szociálnacionalista Párt!

Es lebe der Sozialnationalismus!