2010. június 30., szerda

Meggyanúsítva


Under Suspicion

színes, magyarul beszélő, francia-amerikai akcióthriller, 110 perc, 2000
16 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendezte: Stephen Hopkins

Szereplők: Gene Hackman, Morgan Freeman, Monica Bellucci

Puerto Ricóban éppen Szent Sebestyén ünnepe zajlik, amikor egy kislány megerőszakolt holttestére bukkannak, immár a másodikra az elmúlt tizenhat napban. A lány holttestét a közösség egyik fontos és megbecsült tagja, Harry Hearst (Gene Hackman) ügyvéd találja meg. Ezt követően a rendőrkapitány rövid beszélgetésre invitálja a férfit, aki következetlen válaszai miatt az első számú gyanúsítottá lép elő. A média rögtön kitálalja az eseményt, és vájkálni kezd az ügyvéd múltjában. Fiatal és gyönyörű felesége, Chantal vallomása is csak tovább bonyolítja a helyzetet.


http://www.port.hu/meggyanusitva_under_suspicion/pls/fi/films.film_page?i_film_id=39109

2010. június 29., kedd

Dušan Šimko: Esterházy lakája


Dušan Šimko a Kassán született, Svájcba emigrált és ott egyetemi tanárrá lett szerző a 18. századi magyar határszéli Eszterházy- birtokot választja regénye színhelyének.

Főhőse, Abeles Izsák, a helyi hitközség elöljárójának unokaöccse, nagy kegyként 17 éves korában a herceg, a híres "fényes Miklós" szolgálatába lép, és a korban hitsorsosai számára szokatlan pályát fut be. Lekűzdve előítéletet és rosszindulatot lakájból a házi opera - ahol Haydn is muzsikált- intendánsa lesz, elnyerve munkaadója elismerését és - ami nem érdektelen - Anna Zannini, az ünnepelt operaénekesnő szerelmét.

Közép-európai téma jelenik meg, közép-európai környezetben a regény lapjain: német, osztrák és cseh zenészek, olasz énekesek, magyar parasztok és nemesek, szláv urasági alkalmazottak, görög kereskedők, cigányok és herceg által védelmezett zsidók váltakoznak és kavarognak az olvasó előtt, hiteles korrajzot adva a "magyar Versailles" életéből.

Szinte minden jelentősebb szereplő más-más embercsoporthoz tartozik. Abeles Izsák az Esterházy-birtokon hét községben (ez volt a híres "seva kehilot") letelepített zsidók közül jött, akik a herceg védelmét élvezték gazdasági szolgálataikért.

Kismarton volt a hét közül a legjelentősebb (ma is zsidó múzeum működik az Ausztriához került községben), vezetői el tudták érni a törekvő fiatal zsidó hercegi szolgálatba lépését.
Szokatlan kívánság ez ekkortájt, hiszen a lakáj külseje, borotvált álla, libériája elütött a jámbor zsidókétól, a személyzeti étkezés nem volt kóser, munkarendje se alkalmazkodott a zsidó naptárhoz. Nem csoda, hogy néhány év múlva karrierje egyik követelményeként Izsák elhagyja ősei hitét és keresztényként szolgálja tovább hercegét.

A könyvet forgatva részesévé válunk a hercegi birtokon és Bécsben zajló eseményeknek, Mária Terézia látogatását, férje, Ferenc császár temetését és az opera rejtélyes leégését és újjáépítését is beleértve.

Apró érdekességek hozzák közelebb a kort, amelyben már megjelennek a felvilágosodás eszméi, de még érintetlen Európa Keletén a feudalizmus, és az embereket, akik még rabjai a középkor gondolatvilágának, de életvitelük már a polgári korszakot vetíti elénk.

Az uradalmi zsidók még úgy élnek mint őseik néhány nemzedékkel előbb, de olvashatunk előkelő "udvari zsidókról", akiknek öltözéke már a gazdag polgárokéra hasonlít.
Felvillannak a század nagy kérdései, a Habsburg-birodalom sorsa éppúgy, mint a magyar nemesek immár korszerűtlen adómentessége.

Adatok, történetek színesítik, teszik olvasmányossá a könyvet az örökmozgótól kezdve színházi eseményekig, a művelődéstörténet barátai és az érdeklődő közönség örömére.

A Kalligram kiadónál megjelent mű bizton számíthat az olvasók érdeklődésére!

http://www.or-zse.hu/konyv/konyv26.htm
--------------------

"Három kezdőbetű kíséri a mit sem tudó kismartoni Abeles Izsákot: NFE. Jelentésük: Nikolaus Fürst Esterházy."

"Micsoda előrelátásról tett tanúbizonyságot Esterházy Pál, amikor a török háborúk után 1683-ban a bécsi újszerzeményi bizottsággal, a híres neoacquistica comissióval éppen ezt a vadban és tolakodó rovarokban bővelkedő Duna menti vadont mérette ki magának."

"Egynémely zsidónak már volt apró szatócsboltja, de többségük még Bécsbe, Bécsújhelyre, Sopronba és Pozsonyba járt piacozni."

"A zsidónak nem lehet sem kisebb, sem nagyobb cselekvési szabadsága, mint amennyi megilleti."

"A felfuvalkodott titkárok hivatali karosszékükben terpeszkedtek, és messzire bűzlöttek agyonizzadt vérvörös udvari uniformisukban. A görögök ezért kénytelenek voltak elfordítani a fejüket, és bele-beleszagolni illatokkal átitatott ruhájuk ujjába, amely azalatt vált ilyen illatossá, mialatt a déli országokon átutazva elértek a katolikus császárnő és magyar királynő országába."

"És ugyan ki tarthatott igényt a kiválasztottak és parancsosztók eme kiváltságára, ha nem az Esterházyak?"

"A szolgák legnagyobb öröme, ha lakáj botoz lakájt, mert a hercegi udvarban a szolga az, akire mindenki köp, akire mindenki felülről néz."

"De szükségünk van-e nekünk Eszerházán egy zsidó lakájra? - így szól az alapvető kérdés."

"Bárcsak elérhetném a tizedét annak, amit ez az Isten oltalmazta férfiú sikeres életének ötven éve alatt elért!"

"Izsák tudta, hogy minden lépését, legyen az helyes vagy helytelen, egy magasabb akarat irányítja, amellyel ő, a tudatlan örök szövetségben áll."

"Fehér ló, ezüstös nyereg és zöld csótár, a magyar zöld-piros színeket megjelenítő egyenruha."

"Extra Hungariam non est vita. Si est vita, non est ita."

"Észrevette, hogy a karmesterünk, ez a Haydn meglehetősen önkényesen átalakítja az olasz operákat?"

"1772 tavaszán ugyanis a herceg megtiltotta a zenészeknek, hogy a családjuk velük legyen a kastélyban."

"...mohón és mindenrendszer nélkül, tengeri szivacsként szívott magába mindent, amit eddig nem tudott."

"1764-ben, egy évvel azután, hogy véget ért a hétéves háború, a magyar országgyűlés abbéli kívánságának adott hangot, hogy a császárnő az eddigieknél gyakrabban kegyeskedjék Magyarországra látogatni."

"Az Esterházyak krónikusan el voltak adósodva."

"Ki hallott már olyat, hogy egy zsidó táncoljon?"

"Vitam et sanguinem! - a magyar rendek egyhangúan kimondott esküje a pünkösd utáni ötödik vasárnapon, 1741. július 25-én történt pozsonyi koronázásakor sosem merült feledésbe. Magyarország továbbra is az egész monarchia egyetlen független állama volt."

"Kivett egy süteményt a porcelántálból, és óvatosan odadobta a kedvencének, a Yorick névre hallgató zsemleszínű mopszlijának."

"Nagyon fogok iparkodni, méltóságos uram. Minden erőmből igyekszem úgy szolgálni, hogy őkegyelmessége és az egész felsőbbség elégedett legyen velem."

"A zsidókat elűzték, a zsidók visszatértek, nyilvánvalóan ez a dolgok rendje."

"Alig hat év. És elfelejtettem, ki vagyok."

"Tíz év telt el Eszterházán. Abeles Izsák megváltozott."

"Ahhoz képest, hogy kikeresztelkedett zsidó vagyok, valóságos csoda."

"Pannónia éghajlata nem való az olaszoknak."

"A zsidókat nem kellene mgkeresztelni, abból csak baj származik."

"A bászínház felszerelését Esterházy herceg megbízásából 1772-ben vette meg az említett Joseph Carl von Pauersbachtól 1270 guldenért."

"Úgy élek, akár egy ló, állva eszem, állva iszom"

"És most, egy nappal Esterházy Miklós herceg Őkegyelmessége halála után várjuk, mi történik velünk."

--------------------

A szlovák író, Dušan Šimko műve több szempontból is lélegzet-elállító. Egyrészt, mert hihetetlen aprólékossággal tár elénk egy lengyűgöző leírást a XVIII. század végi magyar Versailles, Eszterháza életéről, bemutatva a Habsburg-birodalom tágabb világát is, másrészt az Esterházy-univerzum lakóinak életét is bámulatos pontossággal ecseteli, kik mint bolygók a nap körül, élik majdhogynem jelentéktelen életük apró kis mozzanatait, szerelmeit, félelmeit, ábrándjait, csalódásait, ahol ugyanakkor olyanok fordulnak meg, mint Mária Terézia, Haydn vagy maguk az Esterházy hercegek, mely utóbbiak európai mércével is naggyá tették birtokukat - kulturálisan, de gazdasági szempontból is. Harmadrészt pedig levett kalappal kell tisztelegnünk a szlovák író előtt, hogy úgy ír a magyar Eszterházáról, hogy azt bárki magyar író megirigyelhetné, ugyanakkor kötelező tanananyag lehetne minden magyar és szlovák politikus számára békés egymás mellett élés tanórán, egyúttal új és egyedi értelmezési lehetőséget adva a Kárpát-medence közös történelmet megélt népeinek a további együtt- és egymás mellett élés tárgykörében: Így is lehet írni a szomszédról, aki a saját múltam, saját jelenem része. Adózzunk elismeréssel Dušan Šimko írói nagyságának, ám - nem kívánván leleplezni a regény végét - felhívnám a figyelmet annak legvégére, amikor is egy korszak lezárultával pár oldalban felvázolódik az olvasó szeme előtt, hogy amikor Esterházy herceg
- a Napkirály parafrázisaként nevezhetjük tán Naphercegnek -sírba száll, mivé is lesz a herceg univerzumában keringő, puszta létét a hercegnek köszönhető, tőle mindenben függő sok kis mikrokozmosz világa. Ajánlom mindenkinek e könyvet.

2010. június 28., hétfő

Ponyvaregény - Pulp Fiction


Pulp Fiction

színes, magyarul beszélő, amerikai krimi, 150 perc, 1994
18 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendezte: Quentin Tarantino

Szereplők: John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thrman, Bruce Willis, Ving Rhames, Maria de Medeiros, Quentin Tarantino, Harvey Keitel

Adott két idősödő, szabad szájú, tökös, szimpatikus gengszter, Vincent (John Travolta) és Jules (Samuel L. Jackson), akik igyekeznek főnöküknek visszaszerezni egy aktatáskát. Ehhez persze meg kell ölniük pár embert, de ez az egyszerű bérgyilkosokkal gyakran megesik. Jules a rá célzott golyókat csodával határos módon elkerüli, s ezt jelnek tekintvén úgy dönt, felhagy eddigi életével. Társának viszont el kell vinnie szórakozni a gengszterfőnök feleségét... Van továbbá egy boxoló, Butch (Bruce Willis), aki a hírhedt marffiafőnök, Marselleus Wallace (Ving Rhames) átvágását tervezi. Hogy-hogy nem, odáig fajul a történet, hogy végül már inkább a megmentésére készül, mint a lelövésére... Nem utolsósorban, pedig, van egy piti rabló-párosunk is (Tim Roth és Amanda Plummer), akik éppen egy étterem kirablására készülnek. Ám ott reggelizik Vincent és Jules.

http://www.port.hu/ponyvaregeny_-_pulp_fiction_pulp_fiction/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2031

A szabadság fantomja


Le fantôme de la liberté

színes, feliratos, francia vígjáték, 104 perc, 1974


Rendezte: Luis
Buñuel

Szereplők: Adriana Asti, Julien Bertheau, Monica Vitti, Michel Piccoli

A különféle, logikailag össze nem kapcsolódó jeleneteket hagyományos dramaturgiai megoldással fűzik egybe az alkotók: a soron következő jelenetbe mindig az előzőből kilépő szereplő révén jutunk át. A klasszikus történetnek aligha mondható eseménylánc 1814-ben indul a spanyol királyság - Napóleon kiűzetését követő - restaurációjával és hamarosan a jelenbe vált át.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=3384&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2

2010. június 27., vasárnap

A tejút


La voie lactée

színes, magyarul beszélő, francia-NSZK-olasz vígjáték, 101 perc, 1969
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Rendezte: Luis Buñuel

Szereplők: Paul Frankeur, Leurent Terzieff

A film kerettörténete a pikareszk regények hagyományát idézi. Két "csavargó" Párizsból Compostellába indul az ősi és modern zarándokúton, amelyet a 11. század óta annyian végigjártak. Vándorlásuk közben találkoznak a múlt alakjaival és a katolikus dogmatika olyan tanaival, amelyekkel hívőként vagy nem hívőként minden embernek találkoznia kell az élete során. Velük egy időben, előttük járja végig a maga útját az evangélium Jézusa is.

http://www.port.hu/a_tejut_la_voie_lactee/pls/fi/films.film_page?i_film_id=28321&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

2010. június 26., szombat

Taxidermia


színes, magyar játékfilm, 90 perc, 2005
18 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendezte: Pálfi György

Szereplők: Trócsányi Gergő, Czene Csaba, Növényi Norbert, Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza, Máté Gábor

Három történet. Három kor. Három férfi. Nagyapa, apa, fiú. Egy tisztiszolga, egy élsportoló és egy preparátor mester. Az egyik szerelemre vágyik, a másik sikerre, a harmadik halhatatlanságra.
A nagyapa fantáziál; lázas képzeletével fűti be magának fagyos kis kamráját a hideg téli estéken. A megtermékenyítő erejű képzeletnek semmi sem szab határt. Az apa zabál, négy évig volt szekcióelső az Édesiparban. Mártott ostyában egyenesen verhetetlen, 2,98 az egyéni rekordja (csak úgy viszonyításképpen, az Igor Vosztongonov 3,21-gyel lett Európa-bajnok Szófiában). A fiú állatokat töm ki. Másfél kilóval született. Most másfél perce sincs hátra. Valami olyasmire adta a fejét, amire még soha senki.

Kronologikus szerkezetű film Parti Nagy Lajos novellái alapján. Hőse egy család három egymást követő generációja. Sorsuknak alakulása egyfajta szubjektív történelemkönyvként tárja elénk a XX. század második felének legjellemzőbb életérzéseit. A történet mesélője a család legfiatalabb tagja, Lajos. Valójában az ő egyéni, és nem minden torzítás nélküli nézőpontjából ismerhetjük meg elődeinek mindennapjait. Szürreális látomások és történelmi tények elegyednek torz valóságszilánkokká, kificamodott igazságokká, groteszk érzésmozaikokká történetében, létrehozva ezzel egy olyan világot, amely leginkább Garcia Marquez regényeihez hasonlítható, ám jellegzetesen kelet-európai, jellegzetesen magyar.


http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=74785

2010. június 24., csütörtök

Sors bolondjai


Gail és Chuck az esküvőjére készül, Bonnie és Jay kapcsolata viszont utálat első látásra. Vajon hogyan alakul a fiatalok sorsa? És mitől lehet sikeres egy kapcsolat? A Sors bolondjai című darab többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A Sors bolondjai olyan vígjáték, melyen nemcsak a hasad fogod majd a nevetéstől, hanem te és a barátod könnyen magatokra is ismerhettek. A darab négy szereplője két fiatal pár: Chuck és Gail az esküvőjükre készülnek, ám Bonnie és Jay jövője korántsem ilyen egyértelmű.

Mindketten makacsok, önfejűek, és inkább kínpadra mennének, semhogy elismernék egymás igazát. Kapcsolatuk szélsőséges érzelmi hullámzások, nagy konfliktusok és komikus helyzetekbe ágyazott szakítások közepette zajlik.

Chuck és Gail időközben összeházasodnak, ám mivel még nem tanultak meg alkalmazkodni egymáshoz, együttélésük korántsem probléma- és feszültségmentes. Így aztán addig megy a csatározás, amíg mind a négyen ráébrednek: a szerelem nem az akarat mindenáron való érvényesítésén múlik, hanem azon a régi bölcsességen, hogy "Soha ne feküdjetek le haraggal", vagy hogy "Ne veszítsétek el a humorérzéketeket".

A Sors bolondjait Szirtes Tamás rendezte, a vígjáték főbb szerepeiben pedig Magyar Attilát (Chuck), Pikali Gerdát (Gail), Nagy Sándort (Jay) és Balla Esztert (Bonnie) láthatjátok, a Madách Színházban.

http://www.cosmopolitan.hu/rw_cikk/kikapcs/szinhaz_kiallitas/sors_bolondjai_a_madach_szinhazban
--------------------

Felhőtlen szerda este a Madách Színházban: a két pár életét nyomonkísérő vígjáték garantált vidámságot hoz, egyúttal azonban magunkra is ismerünk a megismerkedéstől a majdhogynem a válásig terjedő skálán végigvonuló jelenetekben. És hát Magyar Attila végső, lázadó monológja egyenesen elsöprő.

2010. június 22., kedd

José Saramago: Az elefánt vándorútja


III. jános portugál király és felesége ausztriai katalin a szomszédos spanyol királyságban időző miksa főhercegnek megkésett nászajándékként - hosszas tanakodás után - elküldi a portugál udvar egyik elfelejtve őrzött kincsét, salamont, az indiai elefántot. Az út Lisszabontól a spanyol határig – figueira de castello rodrigo-ig - hetekig tart, ám sokkal keményebb megpróbáltatás vár az elefántra és gondozójára, szubhróra, a cél ugyanis az Alpokon túli birodalmi főváros, Bécs.

Nagyon jó ötlet – gondolhatnánk. Az elefántnak, mint alaknak amúgy is különleges motívumtörténete van: a Nagy Sándor teteiről szóló beszámolókban, majd Hannibált követve már az Európai kultúra születésénél megjelent. Persze szervesen az indiai kultúrába illeszkedik. A hindu vallás egyik istenét, Ganésát is egy haldokló elefánt feje mentette meg (így lett ő az elefántfejű isten). Sőt az indiaiak nem csak istenként tisztelték, ismeretelméleti problémákat is illusztráltak vele, gondoljunk csak a vakok és az elefánt történetére.
Saramago azonban nem illusztrációt keresett. Valóban megtörtént esemény nyomára bukkant Salzburgi előadása után, amikor - ahogy azt könyvének bevezetőjében megírta – az egyetem portugál lektorának, Gilda Lopez Encarnação-nak meghívására az Elefánt étteremben vacsorázott.

Tornyok, hajóárbocok és hegycsúcsok csipkézik azt a faragványt, amelyre a portugál író vacsora közben felfigyelt. Hosszan nyúlik végig az étterem pultja fölött, magába foglalva a belémi tornyot, a genovai kikötőt, az Alpok hegyláncainak, valamint a különféle európai városok sziluettjét. Az így kirajzolódó útvonal pikareszk történetet ígér. Saramago ebből a megtalált történetláncból építette ki regénye világát: látszólag szétágazó, mégis lényegre törő mondatait.

Salamon – Ausztriában és a német nyelvterületen Szulejmán - történetét valójában korábban már többen is feldolgozták. Margaret Rettich Soliman der Elefant címen írt gyerekkönyvét érdemes megemlíteni, illetve a Jorge Nascimento Rodrigues és Tessaleno Devezas szerzőpáros a Saramago regénnyel egy időben, 2008 novemberében megjelent könyvét: „Salomão – O Elefante Diplomata”.

Az ihletet adó faragványsor - ahogy diadalívek domborművei, vagy a középkorban és a reneszánszban gyakori festői ábrázolások – egyetlen formába sűrítve mutatták az eseményláncok, az utazás tér- és időpillanatait. Így a különleges sormintán is unos-untalan felbukkan az elefánt domború háta. A szem pedig ide-oda vándorolhat az elefánt kifaragott vándorútján.

Elsőre úgy tűnhet fel, mintha Saramago – precízen kidolgozva a hiányzó részleteket - csupán dokumentálná az eseményeket. Mintha úgy érezné: úgy tud túllépni a száraz tényeken, ha minden apróságról beszámol. Az elefánt vándorútja lehengerlően körülményes könyv. Ám a körülményes, vagyis minden körülményt bekebelező saramagoi mondatok tökéletesen illenek a regény ideje szerint küszöbön álló barokk világot jellemző körmondatokhoz: „Teltek-múltak az órák, mígnem keleten a sápadt fény megrajzolta annak a kapunak a boltívét, amelyen át a nap beköszön, miközben az ellenkező oldalon a hold szelíden aláhullt egy másik éjszaka karjába.” Sőt - kihasználva a történet domborműszerű egyidejűségét - Saramago nem csupán a pillanat körülményeivel foglalkozik, hanem a pillanatokból kiépülő, a pillanatokkal feleselő jövő lehetőségeivel is. Ez a mindent tudó elbeszélő klasszikus helyzete, aki számára az idő olyan, mint egy folyam, amely vízállása szerint tölti fel különböző irányba kanyarodó medreit.
Ezt az érzést erősíti, hogy a portugál író – Joseph Deltail módszerét felidézve – sajátosan ötvözi a mai és a korabeli képi világot. Hiszen a történet hitelességért olyan nyelvet kellett keresnie, amelyben a késő reneszánsz tárgyai megeleveníthetőek. Az író, talán Wittgensteint követve – akit a Halálszünet mottójában idéz – „a nyelv új közegeit” keresi. A nyelvteremtés ereje tehát az egyik fő témája Saramago új regényének. S e teremtett nyelv erőterében bontakozik a cselekmény, illetve itt formálódnak szereplői jellemvonásai.
Saramago mindig előszeretettel játszott a nevekkel. A 2000-ben írt, magyarul 2006-ban megjelent A barlang szereplőinek beszélő nevei sorsukat vetítik elő: „ Valószínűleg kicsit sem fognak örülni, ha egy szép napon megtudják, hogy az algor szó hideglelést jelent, a láz hírnökét, a gacho pedig nem más, mint az ökör szarvának az a része, amelyen a járom nyugszik.” (ford. Lukács Laura) Ahogy azonnal feltűnik az is, hogy következő magyar nyelven megjelent regényének, a Halálszünetnek nincsenek nevesített szereplői. Foglalkozásuk puszta megnevezésével szerepelteti őket: a minisztereket, kormányfőket és a különféle tanácstalan, vagy a bizarr helyzetből hasznot húzó méltóságokat.
Éppen ezért fontos, hogy ezúttal minden személynevet konzekvensen kis betűvel ír, így olykor meg sem lehet különböztetni a neveket a foglakozásoktól. Mindenkire eleve kiosztott szerep jutott. Így szubhro a talpraesett (olykor Lazarillo de Tormes féle kopékat idéző) sitár sem lehet más: egyedül elefánthajcsár, hiába változtatják unos-untalan a különféle uralkodók a nevét előbb joaqimra majd fritzre. S ezek a nevek is – így kis betűvel írva - inkább hivatásszerű állampolgárságot ajánlanak fel neki, mintsem új személyiséget.

Szubhro eredeti neve a fehér színt jelöli, mintha tiszta lappal indulna az új világban útjára az elefánt hátán. „Az elefánt nem ebből a világból való” – jelenti ki a portugál sereg parancsnoka. Afféle trójai, s bár láthatóan nem rejt ellenséges katonákat behemót teste, lényével olyan erőket képes felszabadítani, amelyek veszélyesek lehetnek az európai kultúra egységére. Ezért adnának rá folton új ruhát, új nevet. Azért, hogy nevet adva az idegen nevűnek beépítsék saját gondolati terükbe.

S a bukdácsoló igyekezetből - ahogy királyok, katonák, vallási személyek, udvaroncok próbálják lehetőleg végérvényesen elhelyezni Salamon alakját a kultúra idegrendszerében – építi ki Saramago olykor elnéző, olykor metsző iróniáját. Csodálatos könyv Az elefánt vándorútja. Az utolsó mondatig színes, izgalmas, magával ragadó. S végül a Pál Ferenc által fordított, szatirikusan derűs mondatok felkavaró befejezéssel, valódi Saramagóra jellemző létborzongással záródnak.

http://www.litera.hu/hirek/egy-tortenet-tajkepe
--------------

"Milyen szerencsés ez az állat, hogy a világ legszebb városában élhet, míg én itt vagyok bezárva a jelen és a jövő közé, reménytelenül, s egyikben sincs helyem."

"Pedig a keserű élettapasztalatokból megtanulhattuk volna, hogy általában véve nem tanácsos túlságosan megbízni az emberi természetben."

"Nem mindennap történik meg, hogy megjelenik az életünkben egy elefánt."

"Így született meg ganésa, miután élt, és meghalt. Mesebeszéd, morogta az egyik katona, Akárcsak annak a története, aki meghalt és harmadik nap feltámadt, mondta subhro, Vigyázz a szádra, elefánthajcsár, túl messzire mész, szólt rá a parancsnok..."

"Ki az a salamon, kérdezte a pap, Az elefántot hívják salamonnak, felelte a sitár, Nem tartom helyénvalónak, hogy egy állatnak emberi nevet adjanak, az állatok nem emberek, és az emberek sem állatok, Ebben nem vagyok olyan biztos, felelte a sitár, akit kezdett bosszantani a társalgás..."

"Ezeknek a barbárság időszakát még alig-alig maguk mögött hagyó koroknak érzéketlen emberei kevés figyelmet fordítanak a finomabb érzelmekre, amelyek csak igen ritkán ébrednek fel bennük."

"Ezekkel az osztrákokkal soha nem lehet tudni, fejezte be mondandóját a parancsnok, és eszébe sem jutott, hogy ezek az osztrákok az elsők és valószínűleg az utolsók is, akikkel ebben az életben találkozik."

"Egyre csak a hibáink gyarapodnak, nem pedig az erényeink."

"A háborúba vitte őket, Az emberek háborújába, Ha úgy vesszük, nincs is más háború."

"A természet bizonyos titkai az első pillanatban kifürkészhetetlennek tűnnek, és a bölcs belátás arra biztatna, hogy ne is próbáljuk felderíteni, nehogy az átabotában megszerzett tudás több kárt okozzon nekünk, mint amennyi haszonnal jár. Nézzük meg, például, mi lett az eredménye annak, hogy ádám a paradicsomban megevett valamit, ami pusztán almának nézett ki."

"Igaza van a kétkedőknek, amikor azt állítják, hogy az emberiség története az elvesztegetett lehetőségek végtelen sorozata."

"Isten veled, egyre silányabb világ."

-----------------

Elfogult Saramago-hívőként (-"fanként") nem mondhatok mást, mint hogy ez a rövidke kis regény, mely 2010-ben jelent meg nálunk (ki gondolta volna akkor, hogy ez az év Saramago halálának éve is egyben) kurtasága ellenére is hozza mindazt, amit egy jó saramagói regény hozhat. Remekül beillik abba a mágikusan ("saramagikusan") realisztikus sorozatba, amit oly halhatalan regények alkotnak (a teljesség igénye nélkül), mint a Vakság, a Megvilágosodás, a Kőtutaj, A kolostor regénye, Az embermás, a Minden egyes név, a Jézus Krisztus evangéliuma, a Halálszünet vagy a Lisszabon ostromának históriája. Kár, hogy Saramago maga is azt mondta az idén: "Isten veled, egyre silányabb világ".

2010. június 21., hétfő

Fegyvernepper


Lord of War

színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 122 perc, 2005
16 éven aluliak számára nem ajánlott
SDDS

Rendezte: Andrew Niccol

Szereplők: Nicolas Cage, Bridget Moynahan, Ethan Hawke, Jared Leto

Az ukrán születésű Jurij Orlov (Nicolas Cage) fegyvercsempészésből él, ő a szakma legkiválóbb képviselője. Élete mindennap veszélyben van, ezért nem bízik senkiben, csakis öccsében (Jared Leto), akivel a világ legveszélyesebb háborús övezeteiben látják el a nagykutyákat fegyverekkel. Jurijnak a veszélyes akciók során szembe kell néznie a bulldogként nyomában loholó Valentine ügynökkel (Ethan Hawke), az életére törő konkurenciával, szerelme állandó gyanakvásával, de főleg saját lelkiismeretével.

http://www.port.hu/fegyvernepper_lord_of_war/pls/fi/films.film_page?i_film_id=75506

Az utolsó gyémántrablás


After the Sunset

színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 97 perc, 2004
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
SDDS

Rendezte: Brett Ratner

Szereplők: Pierce Brosnan, Salma Hayek, Woody Harrelson, Naomie Harris

Az akció-vígjátékban két mestertolvaj, Max és csábító társa, Lola az utolsó sikeres rablásuk után visszavonul a trópusokra. Stanley, egy ravasz FBI-ügynök azonban utánuk utazik. Azt gyanítja, hogy el akarják lopni Napóleon egy különleges gyémántját, amit egy luxushajón állítanak ki a közelben. Lola nem akar visszatérni régi szakmájába, de Max nehezen tud ellenállni. A férfira a helyi gengszter is erős nyomást gyakorol, hogy rabolja el számára az értékes kincset. Maxnek döntenie kell. Vajon veszélybe sodorja kapcsolatát szerelmével, hogy véghezvigye az utolsó gyémántrablást?

http://www.port.hu/az_utolso_gyemantrablas_after_the_sunset/pls/fi/films.film_page?i_film_id=66644

Tatai vár


  • A tatai várat Luxemburgi Zsigmond király építette a 1397-1409 között, talán a Lackfi család korábbi erődítménye helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak ma csak déli szárnya, illetve a többi részének feltárt alapfalai láthatóak.
  • Zsigmond 1426-ban a Rozgonyiaknak zálogosította el a várat, akiktől csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470-80-as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal.
  • Mátyás halála után fia Corvin János örökölte, akitől 1494-ben I. Ulászló király szerezte meg. Kisebb építkezéseket feltehetően ő is végzett az épületen.
  • A Mohácsi csata (1526) után Tata a Győr védelmét biztosító végvári rendszer egyik fontos vára volt. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal.
  • török rövid időre 1558-tól 1566-ig elfoglalta. Amikor visszakerült a magyarok kezébe, elhatározták a védművek korszerű megerősítését. A vár átépítése Süess Orbán tervei szerint 1568-1577 között valósították meg.
  • A 16. századi haditechnikának megfelelően ó-olasz rendszerű bástyák: a dél felé néző Ferrandó, a keleti sarkot védő Rosenberg és az észak felől várható támadást kivédő úgynevezett Kecskebástya. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakállú alakjára utal. A nyugati negyedik bástyát megjavították és meghagyták a 16. század közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az Öreg-tó vizével elárasztott vizesárokkal vették körül.
  • A Bécs ostromára vonuló Kara Musztafa 1683-ban felrobbantotta a várat. I. Lipót általános várrombolási rendeletét (1702) a Rákóczi-szabadságharc megakadályozta.
  • 1727-ben a tatai uradalmat Galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg. Az uradalmi építőmester, Fellner Jakab által 1755-ben épített vörös márványkeretes kapubejáró és a vizes árkon átvezető négynyílású híd, a mai napig a vár megközelítésének fő útvonala. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy börtöncellákkal ellátott úgynevezett udvarbíró házat építettek, börtönkápolnával. Az Esterházy család levéltára, gyűjteményei kerültek az épület emeleti részeire, míg a földszinten lóistállót alakítottak ki.
  • 1805-ben még további öt áristomot (börtönöket) alakítanak ki.
  • A 19. században tűz pusztított a várban. 1815-ben végeznek a várépület megmaradt szárnyán a romantikus stílusú átalakításokat. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készülnek a jellegzetes neogótikus ablak és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz. A déli oldalra, a teraszhoz kapcsolódóan az angolkertben is tevékenykedő Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély is épül.
  • 1821-ben a várudvaron új kápolnát építtetett, amiben 1848-ig miséztek a raboknak.
  • 1891-ben a tatai angol kolónia tagjai elkérték és megkapták a kápolnát anglikán templomnak.
  • 1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. Az ekkor Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és itáliai gótikát idéző módon, építették át az emeleti ablakokat is. Az épület belsejében új lépcsők és boltozatok készültek a 20. század elején. Ez a munka széles körben ismerté tette, de nem használt a történelmi hitelének.
  • 1945-ig az Esterházy család tulajdona volt.
  • A második világháború pusztítását követően a MADISZ Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyett.
  • 1955 óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot Kuny Domokos keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot 1912-ben Dornay Béla piarista tanár alapította, aki a gimnáziumban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze. 1938-ban katalogizáltan, rendezetten, mint Tatai Múzeum szerepelt a piarista rendház helyiségeiben. A tervszerű, múzeológiai alapú gyűjtőmunka 1956 óta folyik.
  • 1965-ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának régészeti feltárása még várat magára.
  • 1974-ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait.
  • 1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak.
  • 2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18. századi és 19. századi mezőváros, és a főúri élet, a fajansz-manufaktúra emlékeit bemutató termek.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tatai_v%C3%A1r

Múzeumok Éjszakája 2010

Június 19-én megbolydul az ország, és várhatóan megint több százezer ember indul el az éjszakába, hogy betérjen valamelyik múzeumba – lehet, hogy csak egy múzeumba, az is lehet, hogy nem is csak egybe. Ahogyan mondani szokás: „ezen a különleges éjszakán feltárul a múzeumok mélye”.

Éjjel a múzeumban

A Múzeumok Éjszakája programsorozat célja évről-évre kihozni a történelem, a népművészet, a képzőművészet kincseit a hideg üvegvitrinek mögül. Váljanak a múlt tárgyai a jelen élményeivé, szólítsanak meg bennünket, beszéljenek hozzánk, meséljenek régmúlt időkről és emberekről: emlékezésnek, értékőrzésnek így van igazán értelme. A program népszerűsége meglepőnek mondható, talán mondjuk a Bankok Éjszakája vonzhatna még ennyi érdeklődőt, a felnyíló trezorok rejtett kincseinek váratlan megmutatásával.

De hiszen a múzeumok is egyféle bankok – lehetne mondani, ha manapság nem épp a bankok számítanának a legrosszabb hírű helyeknek. Biztos helyre menekíteni az értéket, egyben az értékek cseréjének hajtómotorjává lenni, ez a múzeumok küldetése – a szó legnemesebb értelmében vett tezaurizálás, s a kincsek felmutatása mindazok számára, akik részesülni szeretnének abban az élményben, hogy egy mérhetetlen gazdagság örökösei. Egy mérhetetlen szellemi vagyoné, amely feldarabolhatatlan, de szétosztható. Szétosztható, de kisajátíthatatlan. Kisajátíthatatlan és kimeríthetetlen. Mindenkié, aki részesülni szeretne benne.

http://drinfo.hu/hirek/hirtallozo/90-hirtallozo-itthonrol/10182-muzeumok-ejszakaja-2010

Aranyba rejtett arcok - aranymaszkok Ázsiából
A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban

A Zelnik-gyűjtemény és a Néprajzi Múzeum Aranyba rejtett arcok - Aranymaszkok Ázsiából című közös kiállítása a világon most első alkalommal mutatja be a nagyközönségnek a két intézmény különleges tárgyait. Maszk - már maga a szó is izgalmat s némi titokzatosságot sugall, hisz az elrejtőzés, a más képében való megjelenés szándéka áll mögötte. Állati maszkot öltött a történelem előtti idők törzsi sámánja, amikor sikeres vadászatért folyamodott az égi hatalmakhoz. Álarcot vett fel az indián varázsló, amikor harci táncát járta a csaták előtt, s halotti álarcot kaptak az elhunytak megannyi kultúrkörben, amikor egy-egy uralkodó vagy hadvezér végső búcsúztatására került sor. Napjaink világához is hozzátartozik az álarcviselet, a laborokban dolgozó szakértők védőmaszkjától a hagyományidéző farsangokig, Hollywood maszkmestereitől a velencei karnevál csillogó álarcaiig.

A március 12-től június 20-ig megtekinthető tárlat huszonnégy páratlan értékű arany-, valamint három ezüstmaszkot vonultat fel, amelyek a Zelnik-gyűjtemény világviszonylatban is egyedülálló darabjai. A kiállított aranymaszkok lelőhelye, készítésének ideje és funkciója tág határok között mozog: legrégibb darabjainak elkészülte becslések szerint az időszámításunk előtti 6-5. századra tehető, de stílusjegyeik alapján még a "legifjabbak" is 13-14. század körüliek - tehát fél ezredévnél idősebbek. A lelőhelyek a görög kori Trákiától Dél-Ázsián és Indokínán keresztül egészen Jáva szigetéig terjedhetnek. Az egykori felhasználást illetően a maszkok kidolgozottsága, anyagvastagsága és egyéb nyomok adnak támpontokat, amelyek alapján halotti (temetési) és más rituális funkció valószínűsíthető. A halotti maszkok közül kiemelkedik egy, a Liao-dinasztia (907-1125) idején készült darab. A Mandzsúria nagy részét uraló kitájok temetési szokásaihoz igazodva a maszk széle mentén lyukakat fúrtak, melyekhez ezüstből készült dróthálót erősítettek, s ez a drótháló alkotta a teljes testet beborító halotti lepel részét. A kiállítás másik büszkesége a skorpióálarc-páros. A tárgyak előző tulajdonosának tudomása szerint a Vietnami-hegylánc gerincére visszaszorult törzsek és fejedelemségek valamelyikéből származnak e műremekek. A skorpió etnográfiai vonatkozásai mindazonáltal meglehetősen bizonytalanok, vegyesek. A délkelet-ázsiai monszunövezetben több népcsoport asszonyai kézfejükre, Borneó szigetén a tengerparti iban harcosok pedig felsőtestükre tetoválják a skorpiót, hogy így védekezzenek rettegett, nemritkán halálos csípésétől. A dômb törzsbeliek (indiai Orissa állam) pedig épp ellenkezőleg, az állat életerejének és energiájának megszerzése érdekében teszik ugyanezt.

A Néprajzi Múzeum saját gyűjteményéből válogatott kollekció hasonlóan különleges, eddig még be nem mutatott ritkaságokat tár a látogató elé. E maszkok zöme Óceániából, elsősorban Pápua Új-Guinea szigetvilágáról származik. A múzeum által bemutatott temetési, tánc- és színházi maszkok többsége mulandó anyagokból készült (növényi rostokból, levelekből készült alkotások), de fából vagy kéregből faragott példányok is vannak a kiállítás tárgyi anyagában. Az álarcok többnyire különböző titkos társaságokhoz kötődtek, melyeket e társaságok tagjai készítettek és viseltek a felnőtté avató rítusok során.

A kiállításhoz a megértést nagyban segítő, könnyen érthető kiállítási kalauz készült, míg az alaposabb elmélyülést a katalógus szolgálja. A gyerekeket a múzeumpedagógiai kiadvány segíti abban, hogy megismerják a maszkok világát.

A kiállítást rendezte: Biró Anna, Jelen János, Wilhelm Gábor

Sajtóinformáció:
Szalmási Gabriella (Néprajzi Múzeum)
E-mail: gabriella.szalmasi@neprajz.hu, telefon: 30-5587742

http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=84

2010. június 19., szombat

Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata


Woody Allent filmjeiről ismeri a magyar közönség. Most bizonyos értelemben új oldaláról ismerkedhet meg vele az olvasó. Azt a fajta humoristát, amilyennek filmjeiben mutatkozik, szinte csak a kötetzáró darab képviseli (A büntetés), melynek hősével a szeretője már nem kíván lefeküdni, mert túlságosan emlékezteti bátyjára, ám amikor feleségül veszi a hölgy mamáját, tüstént újra a karjai közé veti magát, "mert most már a papám lettél"! A kötet írásainak jó része "Így írtok ti"-szerű stílusparódia a legkülönfélébb műfajokból: van köztük álfilológia (A Metterling-cédulák; A tekercsek; Irodalomóra haladóknak), álemlékirat (A Schmeed-emlékiratok), álkrimi (Ford felügyelő fantasztikus esetei), álhorror (Gróf drakula), valódi irodalmi paródia (Ha az impresszionisták fogorvosok lettek volna). A másik uralkodó műfaj a szintén Karinthyra emlékeztető kroki, a legváltozatosabb témákkal és formákban (Kopog a halál; A diéta) amelyek közül kiemelkedik a Rosszlányok a menzán (egyetemista lányok call-girl hálózata, akik pénzért hajlandók intellektuális csevelyt folytatni ezoterikus témákról) és a Kugelmass epizód (ahol egy varázsló mágneses szerkentyűje révén a hőfős regényhősnőkkel létesíthet viszonyt).

A Karinthy-reminiszcencia bizonyos fokig csalóka - Woody Allen köteteiből valószínűleg a hazai humorral rokonságot mutató írásokat válogatták össze, minden bizonnyal sok olvasónak szerezve ezzel derűs perceket.

http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0021

"Corrupt és Fiai megjelentették Metterling mosodacéduláinak régen várt első kötetét..."

"Nem kétséges, hogy van túlvilág. Csupán az a kérdés: milyen messze van a belvárostól, és meddig tart nyitva?"

"A született gonoszok bizonyára tudnak valamit."

"Ó, Uram, ó, Uram! Mit csináltál már megint?"

"Az az ember, aki öngyilkosságot készül elkövetni, biztos, hogy előzőleg hitelkártyát vált ki, és arra vásárol."

"Én varázsló vagyok, nem pszichoanalitikus."

"Az őrültség viszonylagos állapot. Ki mondhatná meg, ki az őrült valójában?"

"Istenem, maguk zsidók igazán egzotikusak!"

-------------------------

Woody Allen valahogy mindig képi anyagokat jelent nekem, ehhez képest kicsit furcsa Woody-szösszeneteket nézni (olvasni) leírt formában. Nem mondom, hogy világirodalmi klasszikust tart kezében az olvasó, de a szokásos amerikai zsidó értelmiségi nyöszörgés és poénkodás azért hideg, esős nyári délutánokon legalábbis kikapcsol.

2010. június 17., csütörtök

József és a színes szélesvásznú álomkabát - musical két részben


Fordította:

BLUM TAMÁS
További versek:

GALAMBOS ATTILA

Szereposztás:

József

NAGY SÁNDOR
PUSKÁS PÉTER
SERBÁN ATTILA
Mesélő

GALLUSZ NIKOLETT
LADINEK JUDIT
POLYÁK LILLA
Fáraó

BARÁT ATTILA
GÁSPÁR LÁSZLÓ
POSTA VICTOR
Jákob

KOLTAI JÁNOS
LŐTE ATTILA
Putifárné

GALLUSZ NIKOLETT
KATONA VANDA
LADINEK JUDIT
Ruben / Putifár

BARÁT ATTILA
ÖMBÖLI PÁL
Juda

ARANY TAMÁS
SZENTE VAJK
Simeon

SÁNDOR DÁVID
WEIL RÓBERT
Levi / Pék

ÁDOK ZOLTÁN
NÉMETH GÁBOR
Naphtali / Pohárnok

BARABÁS KISS ZOLTÁN
CSÓRICS BALÁZS
Iszakar

KÖDMEN KRISZTIÁN
Dan

KISS ERNŐ ZSOLT
Aser

KASUBA GÁBOR
Zebulon

RADVÁNYI ATTILA
Gád

JENCSKI ZOLTÁN
Benjamin

GELLAI GÁBOR
LAKATOS TAMÁS
(az MM Tánciskola növendékei)



Valamint a Madách Színház női tánkara és a Madách Musical Tánciskola növendékei


Andrew Lloyd Webber csodálatos műve a Biblia legszebb, drámai fordulatokban leggazdagabb történetén, a József legendán, illetve Thomas Mann tetralógiáján alapul.

A JÓZSEF LEGENDA...
Jákob, ősatyáink egyike tizenkét fia közül Józsefet szereti a legjobban, elkényezteti, csíkos köntöst csináltat neki, amely a kiválasztottságot, az elsőszülöttségi jogot jelenti. József álmokat tud fejteni. Fivérei féltékenyek, gúnyolják, el akarják pusztítani öccsüket.
Bedobják egy elhagyott kútba, vándorkereskedők megtalálják és eladják Egyiptomban a fáraó főemberének, a gazdag Putifárnak.
József Putifárnál ügyessége révén a ház gondnokává lép elő. Putifár felesége szemet vet Józsefre, aki szép termetű és szép arcú ifjú.
József vonakodik, nem akar véteni ura ellen. Az asszony bosszúból megrágalmazza, bevádolja Putifárnál. József börtönbe kerül, ahol rabtársai álmait magyarázza. Kiszabadulva, a fáraó is igénybe veszi az álomfejtő kivételes képességét, aki megjósolja neki, hogy Egyiptomra hét bő esztendő, majd hét szűk esztendő vár�/p>

THOMAS MANN JÓZSEF TETRALÓGIÁJA...
A huszadik század kimagasló géniuszát, Thomas Mannt is megihlette a József legenda. Tetralógiája a téma ironikus, játékos és felemelő nagy eposza, amelyet 1933 és 1943 között, részben már svájci és amerikai emigrációjában írt.

"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?"

Egy késői kor nagy szelleme száll le az ősi múltba ezért a történetért és a teremtés óta eltelt sok ezer év alatt gyűjtött
emberi tudás minden eszközével, az érett kor parodisztikus játékosságával és humorával vetíti rá a maga késői korára az emberiség történetét.
József képességei révén formálni akarja a világot, az emberek javára. Az individualista önelégültsége humanistává módosul.

"...Nevetséges az, aki jog és józan ész ellenére csak azért él hatalmával, mert az az övé. És ha talán ma még nem is nevetséges, a jövőben az lesz, mi pedig a jövővel tartunk. Nyugodtan alhattok!"

A JÓZSEF MUSICAL...
Andrew Lloyd Webber és sok éven át vele együtt dolgozó alkotó társa, Tim Rice szövegíró kollégiumi szobatársakként találtak rá a József témára. Felnőttpukkasztó, szertelen művet alkottak belőle, amely 1967-ben oratórikus formában került színre. Már ebben a verzióban is halmozta a sikereket. "Felnőtt" színpadon, kibővítve, 1972-ben az edinburghi fesztiválon mutatták be. Webber végül is fittyet hányva a színpad törvényeinek, egymást követő dalok laza szerkezetű sorában meséli el a kiválasztott fiú történetét, akinek kitaszítottsága és felemelkedése a megbocsátás és a tolerancia nagy példázata.

A darab bejárta a világ nagy színpadait és mindenütt hatalmas sikerrel játsszák.
Londonban az idei évadban ismét felújították.

Webber áradó melódiái, szellemes, friss stílusváltásai remek, szórakoztató,
ironikus és ugyanakkor ihletett, katartikus élményt nyújtanak.

http://www.jozsefmusical.hu/playbill/playbill.html

------------------------------------------

Habozás nélkül javasolható mindazoknak, akik egy tényleg felhőtlen, vidám estére vágynak: a Madách Színház jóvoltából mindez garantált a József és a színes szélesvásznú álomkabát előadásán.
Nem csupán az ragadja meg a nézőt, hogy a az egyiptomi-kánaáni környezetben játszódó alaptörténetet helyébe zeneileg megdöbbentő stíluskeveredéssel meglehetősen sajátos világot kapunk (cowboyok, mexikói betétdalocska, párizsi szín stb.), de önmagában az is elgondolkodtató, hogy az alapvetően igen kemény történeten számos alkalommal kacag és tapsol a lelkes közönség: Józsefet - valljuk be - szemét testvérei eladják Egyiptomba, puszta irigységből, ahol Józsefünk elébb a fehérmájú Putifárnénak köszönhetően további súlyos helyzetbe kerül, s majd csak miután megjárta az egyiptomi börtönöket is, a fáraó álmának megfejtésével javul sora (lassú 14 év kemény munkájával - 7 zsíros, 7 szűk esztendőről van szó), egészen a - természetesen - megváltó befejezésig.
Más szempontból viszont ott van magának Józsefnek a személye, akivel kapcsolatban, ha kicsit jobban meggondoljuk, elmondható, hogy az isteni kiválasztottság hajlamos az embert némileg önhitté és ellenszenvessé tenni, s anélkül, hogy mentegetném a 11 testvért, József kezdeti pökhendisége talán kicsit enyhít tettük súlyán. Nem szabad elhallgatni, hogy József természetesen nagy jótevővé avanzsál a darab végére, hisz Egyiptom mellett megmenti testvéreit, Kánaánt, s ékes példáját adja annak, hogy márpedig hittel mindent lehet - ha az ember felhúzza a józsefi színes szélesvásznú álomkabátot, csak álmodnia kell, s isteni segítséggel úgyis minden menni fog.
A saját jövőjén aggodó kis- és kényszervállalkozó persze még a legnagyobb vidámságot okozó jelenetek és a hurráoptimizmust sugalló eszmei mondanivaló ellenére is elmereng néha-néha azon, hogy a jó és előrelátó kormányzás példáját mutató józsefi gazdaságpolitika 14 éves kalendáriumában vajon szeretett hazánk, a tejjel-mézzel folyó Duna-Tisza köze, a pannon Kánaán vajon éppen melyik évben tart.
Végezetül azonban nem lenne szép elhallgatni, hogy a darab egyik csúcsjelenete az Elvis Presley-imitátor fáraó betétdala, ami a visszatapsolás mián teljesen megérdemelten hangzik fel párszor a darab során.
Emberek, vegyétek fel az álomkabátot, menjetek, nézzétek meg a darabot. Megéri.

-----------------------

A Horváth Boulevard jelenti:

Liptai Claudia a Madách Színházban

Claudia az estére ragyogóan öltözötten, gyermeke és édesanyja kíséretében érkezett a József és a színes szélesvásznú álomkabát c. Weber-opusz előadására a Madách Színházba, ahol a 11. sor 7-8. székéből tekintette meg kis családjával egyetemben a darabot.
Claudia és családja szemmel láthatólag nagy élvezettel követte a fordulatos eseményeket, jelen sorok paparazzójától pár széknyire, ami egyrészt öröm, hogy az utóbbi hónapok nehézségei után végre része lehet egy este felhőtlen vidámságban, másrészt dícséri a darabot és az előadást is, hiszen Claudiáék nem fukarkodtak a hatalmas tapssal és ovációval, sőt a sztár száját időnként olyan kijelentések is elhagyták pl. József hitet tevő betétdala kapcsán: "nagyon jól énekel".
Claudia és családja a színházi est után taxival távozott az Erzsébet körútról.

2010. június 15., kedd

Ismail Kadare: A halott hadsereg tábornoka


A regény hőse egy olasz tábornok, aki húsz évvel a háború után azt a megbízást kapja a kormánytól, hogy gyűjtse össze és szállítsa haza az Albániában elesett olasz katonák hamvait. Ennek a halott hadseregnek lett tehát a tábornoka. Kutatásai során feléled a múlt – olasz katonák és albán partizánok emléke támad fel, drámai helyzetek alakulnak, lépten-nyomon folyik a szembesítés és egyben a leszámolás is.
Noha a háború árnyéka vetődik a regény cselekményére, ezt az árnyékot átragyogja az igazság fénye. Ennek az igazságnak a fényében tragikomikus figurává válik az olasz tábornok, valamint a hasonló megbízást teljesítő német altábornagy, akik semmit sem tanultak a múltból, és semmit sem értenek a jelenből.

http://moly.hu/konyvek/ismail-kadare-a-halott-hadsereg-tabornoka

"Ezer és ezer anya várja a fiát. És már több, mint húsz éve. Igaz, az a várakozás kissé különbözött az igazi várakozástól, amikor élve várják haza a fiaikat, de azért a halottakat is várják. Elviszi az anyáknak fiaik hamvait. Azoknak a fiúknak a hamvait, akiket az ostoba tábornokok nem tudtak megfelelően vezetni a harcban. Büszke volt küldetésére. Minden tőle telhetőt el akart követni."

"Szóval ezek volnának az albánok! [...] Nagyon is mindennapi emberek. Az ember el sem tudja képzelni, hogy a háborúban olyanok lesznek, mint a fenevadak."

"Mit tegyünk? Az emberek beszélgetése ilyen vagy olyan formában a drámákra vagy a komédiákra emlékeztet."

"Az albán kemény és elmaradott nép. Már csecsemőkorukban a bölcsőjükbe rakják a puskát, úgyhogy a puska elválaszthatatlan élettársuk lesz."

"Az albánok mindig szívesen öltek vagy ölették meg magukat. Ha nem volt kivel harcolniuk, egymást ölték. Hallott a vérbosszújukról?"

"Az ön küldetése merő képmutatás!"

"Ilyen kicsi és szegény ország, és ilyen egyedül van..."

"- Tragikus ország ez [...]. Még az öltözékük is tragikus. Ezek a fekete szűrök és a nők szoknyája. Nézze csak!
- Látom.
- Hát nem tragikusak?
- Hát még ha hallaná a dalaikat! Csupa gyász, sőt még annál is rosszabb! Az ország sorsával függ össze. Az évszázadok során sorsuk mindig sokkal mostohább volt, mint bármelyik más népé."

"...végső soron nem vagyok semmi egyéb, mint egy félig-meddig megvert sereg katonája, szolga, idegen, legyőzött ember, szóval egy senki vagyok. A császár és a fasizmus tett azzá."

"Hova jutott ez a világ!"

"Háborúban nehéz elkülöníteni a tragikust a nevetségestől, a hősit az elszomorítótól."

"Gyászos volt a mi hadseregünk epilógusa Albániában [...]. Az a sok fegyveres katona, rangostul, egyenruhástul, kitüntetéseivel együtt, mind beállt szolgának, béresnek, segédnek. Elfog a szégyen, ha arra gondolok, milyen munkát végeztek."

"Most egész hadseregem van halottakból [...], csakhogy most egyenruha helyett mindegyiknek egy nylonzsákja van. Kék zsák, két fehér csíkkal és fekete madzaggal, az Olimpia cég különleges gyártmánya. Utána ezeket a zsákokat koporsóba teszik, kis koporsóba, meghatározott méretekkel, a tanácsi vállalatnál kötött szerződésnek megfelelően. Eleinte csak néhány szakaszra való volt a koporsókból. Aztán megszülettek a századok, majd a zászlóaljak, most pedig kiegészülnek a hadosztályok és az ezredek. Egész hadsereg, nylonba csomagolva."

"A háború ennek a nemzetnek szerves alkotórésze, a vérében van, mint az alkoholistának a szesz."

"Az albánok ősi harcos beállítottságát mai kormányunk elvi színvonalra emelte, megtette saját politikájává, és szomszédainak szerencséje, hogy mindössze kétmilliónyian vannak."

"Az albánok élete olyan, mint valami nagy színjáték [...], melyet az ősi szokásjog szabályoz."

"...alighanem arra gondol, hogy ha ön lett volna a parancsnokuk, akkor talán minden másként történik, mert ön nem vezette volna a katonákat kudarcba és a biztos halálba, hanem megmentette volna őket."

"Akiket egyáltalán nem találtak meg, ott maradnak Albániában."

"Hát nem érted, hogy fölösleges vagy itt, te átkozott?"

"A halált mindenütt respektálják."

"Vajon mit vettek emlékbe a katonák, amikor Albániából hazafelé mentek?"

"Szép kis munkával bíztak meg bennünket!"

"- Az ön katonái agyonlőtték a mi katonáinkat, bár szövetségesek voltunk.
- De önök elárultak bennünket [..].
- Mi nem árultuk el önöket, hanem kapituláltunk.
- Egyre megy. Otthagytak bennünket a csávában. [...]
- Nem a mi hibánk, hogy letettük a fegyvert.
- Hát ki volt a hibás? [...] Van szerencsém feltenni önnek a kérdést, bajtárs uram. Ki volt a hibás?
- Az ördög tudja! [...]
- Akkor én megmondom önnek! [...] Önöknek nyomorúságos hadseregük volt, amelynek egyében sem járt az esze, mint a nőkön meg a makarónin."

"- Hiányzik egy csontvázunk. Száznyolcvankét centiméteres testmagasságú.
- Hát ez fogas kérdés! [...] Száznyolcvankét centi? Akarja, hogy eladjak önnek egy ilyen csontvázat?
- Nem."

"- Azt hiszem, magam is száznyolcvankét centi vagyok."

--------------------

Ismét egy könnyed, nyári olvasmány! Halott olasz, német, albán katonák, erőszak, vér, csontvázak. Exhumálás fizikai és lelki értelemben, 336 oldalon keresztül. Igazán jól megírt könyv, melyben megkapja magáét a szokásjogban-vérbosszúban élő és megcsontosodott albánság, az önmagát nagyhatalmi ábrándjába ringató, s abból durva vereségre, katonai megaláztatásra ébredő Olaszország és a "nőkre és makarónira" gondoló olasz katonák, s a világ legszervezettebb hadseregét alkotó németek is, akik nem haboztak kiírtani saját (volt) szövetségeseiket sem. És legfőképp: 20 évvel a háború után úgy fest, semmi sem változott.

Vajon Kadare miről írna a XXI. század elején? Mi történt az azóta eltelt 40-50 évben Albániában? Mi a helyzet a háborúkkal, szokásjoggal, vérbosszúval? A gyászos albán néplélek, a háborúban is élvhajhász latin temperamentum és a halálos és kíméletlen német precizitás vajon módosult-e a XXI. század elejének globális dolce vitájának hatására, vagy minden maradt a régiben? Az újsütetű csilivili külső alatt évszázadok óta lappangó mélység ott van még mindig a népekben?

S végső soron: gyászos albán, élveteg latin, brutális árja - ezek valós fogalmak, vagy csupán képzelt sztereotípiák, pusztán tévhitek?

2010. június 14., hétfő

Sziddhártha


Siddhartha

színes, amerikai-indiai játékfilm, 1972


Rendezte: Conrad Rooks

Szereplők: Shashi Kapoor, Simi Gareval, Ramesh Sharma, Kunal Kapoor, Pincho Kapoor

A Nobel-díjas költő és író, Hermann Hesse novelláját dolgozta fel a rendező Conrad Rooks, aki személyes barátja volt Indira Gandhinak. A történet Siddhartháról szól, aki mint fiatelember elindul hogy tanuljon vallásról, barátságról, szépségről, szerelemről, és öregkorára megtudja, hogy az életben minden változó, de minden visszatér még legalább egyszer, mint a folyóban a víz.

http://www.port.hu/sziddhartha/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_product_id=15903&i_film_id=7988&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=30

Paulo Coelho: Tizenegy perc - tanmese az elérhető boldogságról


Az élet néha nagyon fösvény: az ember ilyenkor napokig, hetekig, hónapokig élhet úgy, hogy nem érez semmit. De ha egyszer kinyílik az ajtó – és ez volt Maria esete is Ralf Harttal –, valóságos lavina zúdul be rajta. Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amennyit el tudsz fogadni.

Maria, az egyszerű brazil lány többet akar a többieknél, a saját életét akarja élni, és ezért hajlandó kockáztatni. Keresi önmagát, az igaz szerelmet és a jó szexet. A három persze szorosan összefügg egymással.

Maria már kamaszkorában kiábrándul a szerelemből. Ennek persze az az oka, hogy nem meri magát átadni, fél a kiszolgáltatottságtól, fél, hogy elveszíti önmagát. És fél a csalódástól. Közben vágyik is rá, de a félelem erősebb. Ezt persze nem mondja ki, hanem önmagát is áltatva kijelenti, hogy őt nem érdekli a szerelem. Ő ugyan nem lesz szerelmes soha többé. (Különben is a szex is jobb egyedül, biztonságosabb, egyszerűbb, és nem is fáj.) Az emberek nagy része pontosan így éli le az életét. A saját szűk korlátain belül, önáltatásokkal, szürkén, megalkuvásokkal, lemondásokkal. De a Coelho-szereplők mindig küzdenek az álmaikért, az önmegvalósításukért.

Maria tehát felhagy az önáltatással, és a változás útjára lép. Elkezd változtatni az életén. Akárcsak a népmesehősök, akik elindulnak világot látni, szerencsét próbálni. Elutazik Rióba, majd onnan tovább, Európába. Ez már önmagában is bátor lépés, tekintve a távolságot, az egyedüllétet és a nyelvi akadályokat. A legtöbb ember már itt megtorpanna. De Maria továbbmegy, bártáncosnő lesz, majd prostituált. És itt jön a hamisítatlan Coelho-szellemiség: Maria nem züllik el, nem keseredik meg, ahogy esetleg várnánk, hanem folyamatosan fejlődik, megy előre, tanul, levonja a tanulságokat és ha kell, változtat. Filozofál, naplót ír, elemzi önmagát és a környezetét, a férfiakat, az életet. Persze hibázik, elbukik, fél, kudarcot vall, el is keseredik sokszor, de nem keseredik meg, hanem javít, föláll, egyre bátrabb, egyre jobban vállalja önmagát. Fejlődik. És ez teszi őt példává a nők számára.

A szextéma, a prostituált főszereplő és a dekadens közeg izgalmas kontrasztot képez a Coelhótól megszokott fennkölt spirituális kereséssel. S noha a regényben Nyah közönségessége és Brigitte szexuális nélkülözése egyáltalán nem hangsúlyos és nem humoros, a darabban mindez igen szerencsésen hangsúlyozza a kontrasztot Maria tisztaságával és önmegvalósító fejlődésével. És a végén éppen a szexuális élmény válik a legkatartikusabb spirituális élménnyé.

Már csak azért sem nevezhető pornográfnak sem a regény, sem a darab, mert a szexuális gyönyör nem önmagáért való, nem valami testgyakorlat útján szerzett kellemes tapasztalat, hanem igazi spirituális élmény. A szerelmi egyesülés gyönyöre egyszerre önmegtalálás, önátadás, az öntudat elvesztése, eksztázis és megváltás (hiszen Maria és Ralf kölcsönösen megváltják egymást), sőt, Istennel való találkozás, mágikus, ezoterikus élmény.

Az alcímben említett „elérhető boldogság” egyszerre jelenti azt, hogy a boldogság lehetséges, és azt, hogy tenni kell érte. El kell érni. Nem kiérdemelni, nem várni, nem tétlenül bízni a szerencsében, hanem tenni érte, küzdeni, nem föladni, lépni, vállalni a kockázatot és a felelősséget, döntéseket hozni, akár rossz döntéseket is, de utána mindig felállni, továbblépni, okulva a hibákból. A bátorságról szól ez a darab, akárcsak a Coelho-könyvek: merjünk kockáztatni, mert csak akkor élünk. Merjünk igent mondani a kalandra, az életre, a kockázatokra, az esetleges kudarcra, mert nincs mit veszítenünk.

Tulajdonképpen ennyi a darab lényege, hiszen ezt teszi Maria is, kezdve attól, hogy elindul a vidéki brazil kisvárosból a nagyvilágba szerencsét próbálni, majd jó és rossz döntések sorozatán keresztül eljut önmaga és a szerelem vállalásáig, és ez pedig már maga a boldogság. És ezt az ívet tökéletesen zárja le az előadásban Brigitte, aki levonja a tanulságot Maria boldogságából, és ő maga is elindul a saját boldogsága keresésére, mintegy felhívva ezzel a közönséget is példája követésére.

Boldog akarsz lenni? Gyerünk, tegyél érte!

http://www.thalia.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=512:paulo-coelho-tizenegy-perc-tanmese-az-elerhet-boldogsagrol&catid=11:hirek&Itemid=10

---------------

A darab itt-ott talán kicsit ellaposodik, ám ettől függetlenül érdemes megnézni. Ami pedig Coelhót illeti, ha pár gondolattal hamarabb hagyja abba a regény írását, alighanem megírhatott volna egy világirodalmi műremeket, egy igazi drámát; ezzel a heppiendes befejezéssel azonban igazi hallivúdi lavsztori lett a dologból: a XXI. század ponyveregényírója írt egy újabb, népszerű (hogy azt ne mondjam, populáris) besztszellert - de hogy ez spirituális-e...? És voltaképpen mi is az a spirituális? Egy kis keresztény, egy kis muszlim, egy kis zsidó, egy kis hindu, egy kis buddhista, egy kis taoista, egy kis animista, egy kis vudu, egy kis materialista, egy kis idealista, egy kis szexista, egy kis pszichoanalitikus, egy kis ez, egy kis az, nyakon öntve saját szánk íze szerinti szósszal, széles fogyasztásra. A modern konyha receptje, amikor a hagyományos kosztot már senki nem tudja rendesen elkészíteni, hát még fogyasztani. S akinek nem tetszik, saját recept alapján újra főzheti az egészet, s így keletkeznek a spirtituális konyha önjelölt sztárszakácsai, a XXI. századi guruk. Semmi nem eredeti, csak az arányok mások. Ettől populárisabb, ettől népszerűbb, ettől spirituális.

Szeged



2010. június 11., péntek

Dudek unu jaroj en la Esperanta Respubliko


Hodiaŭ mi festas la dudek unuan datrevenon de miaj Esperantaj studoj.

2010. június 9., szerda

Karl Erik Rosengren: Kommunikáció


ISBN 978-963-2790-08-4
260 oldal, B/5, kötve
Ára 3200 Ft

Ro­s­eng­ren köny­ve vi­lá­gos és ár­nyalt be­ve­ze­tést nyújt a kom­mu­ni­ká­ció egyre fon­to­sab­bá váló tu­do­má­nyá­ba. Át­te­kint­he­tő, jól ke­res­he­tő szer­ke­ze­té­vel és tisz­ta, vi­lá­gos szö­ve­ge­zé­sé­vel mél­tán nép­sze­rű tan­könyv az észak-eu­ró­pai fő­is­ko­lák és egye­te­mek mel­lett immár a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás­ban is.
A Tár­sa­dal­mi kom­mu­ni­ká­ció so­ro­zat szer­kesz­tői olyan köny­ve­ket kí­ván­nak az ol­va­só ke­zé­be adni, ame­lyek egy­sze­rű stí­lu­suk­kal, vi­lá­gos szer­ke­ze­tük­kel és gaz­dag tar­tal­muk­kal hasz­no­san for­gat­ha­tók kö­zép­is­ko­lá­ban és egye­te­men egy­aránt. Ugyan­ak­kor ha­szon­nal for­gat­hat­ja min­den­ki – az is­ko­lán kívül is –, akit ér­de­kel­nek az em­be­ri és így szük­ség­kép­pen a tár­sa­dal­mi kom­mu­ni­ká­ció kér­dé­sei.

http://www.typotex.hu/konyv/Kommunik%C3%A1ci%C3%B3

"Hogy mit látunk, az attól függ, hol helyezkedünk el."

"...a hazugok és képmutatók, a szélhámosok és egyéb gazemberek sajnos igencsak gyakran sikeresek."

"A hazugságot számtalan kifogással szokás mentegetni:

'Nem okoz kárt senkinek.'
'Nincs joguk tudni.'
'Nem tartozik rájuk.'
'Hazudnunk kell, mert ez szolgálja mindenki érdekét.'"

"Egy kőkorszaki fiatalember szangvinitása valószínűleg egészen más értelemben húsbavágó, mint egy modern, posztindusztriális társadalomban élő, idős asszonyé."

"...minél többet tudunk magunkról és a környező világról, annál több dologról tudjuk, hogy nem tudunk róla semmit."

"Lehetséges, hogy egy alkalmasságát tekintve nem túl képzett személy tölt be viszonylag magas pozíciót, és az is előfordul, hogy egy magasan kvalifikált dolgozó viszonylag alacsony pozícióba van beosztva."

"'Jósolni mindig nehéz. Különösen a jövővel kapcsolatban.' Ismeretlen filozófus."

----------------

Remek kis összefoglaló a kommunikációról, alkalmanként kifejezetten humoros példákkal illusztrálva. Ajánlott diákoknak, tanároknak, politikusoknak, képmutatóknak, újságíróknak, tévéfüggőknek.

2010. június 6., vasárnap

Herta Müller: Lélegzethinta

Leo Auberg nagyszebeni kamaszfiú még nem tudja, mit jelent, ha valakit elvisznek az oroszok. Egyet akar csupán: minél messzebb utazni a kisvárosból, ahol, úgy tűnik, mindenki az ő homoerotikus kalandjait figyeli.

Öt évet tölt egy kelet-ukrajnai láger poklában. Megismeri az éhséget és a tetveket, megtanul szenet lapátolni és koldulni. Megérti a kegyetlenség és a jóság bonyolult egyensúlyát. És megtapasztalja a lágerboldogságot.
Leo Auberg Köves Gyuri német testvére a Sorstalanság ikerkönyvében.
A Lélegzethinta a Nobel-díjas német írónő, Herta Müller megrázó, költői erejű és dokumentum-hitelességű regénye.

Herta Müller 1953-ban született a bánáti Niczkyfalván, Romániában. 1987 óta Berlinben él. Műveiért számos német és nemzetközi díjjal tüntették ki. 2009-ben Nobel-díjat kapott.

Lélegzethinta című regényét Oskar Pastior késő-dadaista költővel együtt tervezte megírni. Pastior a saját lágerélményeit osztotta meg vele, de 2006-ban bekövetkezett halála véget vetett a közös munkának. Herta Müller a jegyzetek felhasználásával, egyedül írta meg a regényt, amely óriási visszhangot váltott ki hazájában és külföldön. A könyv hozzájárul annak az évtizedekig elhallgatott traumának a feldolgozásához, amelyet a német polgári lakosság élt át a második világháború után.

http://moly.hu/konyvek/herta-muller-lelegzethinta

"Ahol szőnyeget porolonak [...], ott hinni lehet a békében, ott van polgári élet, ott nyugton hagyják az embereket."

"...én is egy teherrel több voltam magamnak a kelleténél."

"A nők azt hiszik, túl félénk vagyok, mert egy időben voltak könyveim. Úgy vélik, az olvasás kifinomulttá tesz."

"...a halottakat egész télen a hátsó udvaron rakják egy kupacba, havat lapátolnak rájuk, és néhány éjszaka kint hagyják őket, hogy keményre fagyjanak. És a sírásók akkora lusta gazemberek, hogy darabokra vágják a hullákat, mert így nem kell sírt ásni, csak egy lyukat."

"Ilyen volt a dolgok folyása: Mivel mindenki úgy volt vele, hogy nem tehet róla, nem is tehetett róla senki."

"Végig szolgák voltunk, szolgának lenni márpedig nem foglalkozás."

---------------

Lágerirodalmat olvasni nem fáklyás körmenet, főleg nem nyáron, amikor végre valahára süt a nap. Nem ajánlott könnyed nyári olvasmánynak a tengerparton egy sör mellé, nem ajánlott, ha az ember barátaival készül felhőtlen hangulatú könnyed beszélgetésre egy-két sör mellett, de nem ajánlott öngyilkos hangulatú novemberi és decemberi estékre sem, több pohár whisky mellé sem. És nyilvánvalóan nem ajánlott akkor sem, amikor reggeli kávéját, teáját fogyasztja az ember. Személyes meggyőződésem azonban az, hogy ha Kertész Imre Sorstalansága Nobel-díjat érdemelt, akkor Herta Müller Lélegzethintája még inkább, nem utolsó sorban azért, mert jól ír, de azért is, mert olyan lágerről ír, mely a Szovjetunióban fogolyként kezelt német lakosok életét írja le a háború után, 1950-ig.