2011. augusztus 29., hétfő

Kölykök


Kids


színes, feliratos, amerikai filmdráma, 95 perc, 1995

Rendezte: Larry Clark

Szereplők: Leo Fitzpatrick, Chloë Chevigny, Justin Pierce, Rosario Dawson

Kőkemény mozi a New York-i kis generációról.

Amatőr szereplőkkel forgatta filmjét Larry Clark, a neves fotográfus, aki teljes munkásságát annak szentelte, hogy hiteles képet mutasson a nagyvárosok tizenéveseinek életéről.


http://www.port.hu/kolykok_kids/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1414&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2

FEKETEország


színes, magyar színházfilm, 143 perc, 2007

Rendezte: Schilling Árpád

Szereplők: Bánki Gergely, Csákányi Eszter, Gyabronka József, Katona László, Láng Annamária, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Péterfy Bori, Rába Roland, Sárosdi Lilla, Terhes Sándor, Tilo Werner, Tóth Attila

A FEKETEország a Krétakör közös műve: komor, groteszk, szatirikus vízió a világról, amelyben élünk. Az előadás alapjául a rendező telefonjára érkezett SMS-ek szolgáltak, melyek 160 karakterben fogalmazzák meg a napi eseményeket. Ezek a hírek inspirálták a színészek által improvizált jeleneteket, zeneszámokat, melyekből nem hagyományos értelemben vett dráma, hanem egyfajta abszurd ünnepség, beavatási szertartás bontakozik ki.
Az előadást Budapesten felfokozott érdeklődés kísérte: a Millenáris Teátrumban 24 alkalommal zsúfolt házak előtt került bemutatásra, és beválogatták a 2005-ös Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába is, ahol a legjobb társulat különdíját kapta. Mióta a hollandiai Magyar Kulturális Évad keretében nagy sikerrel debütált, tucatnyi országban számos rangos fesztivál közönsége találkozhatott e rendhagyó ország-képpel.

Közel háromórányi extra anyag mutatja be az előadás létrejöttének körülményeit és a kort, amelyben született. Két werkfilm őrzi az előkészítő munka fázisait (Bódvarákóról és Monostorapátiból); egy kamera a színfalak mögött rögzítette az eseményeket, ebből született backstage-film; a hírek hátterét pedig egy-egy oknyomozó riport bontja ki. Az alternatív színházfilm angol, német és francia felirattal is követhető.


http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=81247

Amit tudni akartál a szexről* *de sosem merted megkérdezni


Everything You Always Wanted to Know About Sex


színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 84 perc, 1972

Rendezte: Woody Allen

Szereplők: Woody Allen, John Carradine, Burt Reynolds, Gene Wilder

Woody Allen ezúttal (is) kedvenc passziójának, vagyis a szexnek hódol. A hét epizódból álló filmfüzér szerelmi furcsaságokat mutat be, természetesen egyedi, csakis Woody Allen kamera-töltőtollához illő megközelítésben. A választ nyerő kérdések: Használnak-e a szexuális serkentőszerek? Mi a szodómia? Miért jutnak egyes nők olyan nehezen el az orgazmushoz? Homoszexuálisok-e a transzvesztiták? Mi az Ön perverzitása? Megbízhatók-e a szexológusok és a szexklinikák kutatásai? Mi történik ejakuláció közben? Az író-rendező-alkotó ezúttal nem elégedett meg a szimpla főszereppel, hanem négy különböző figura bőrébe bújt: egy gyászos végzetű udvari bolond, egy állhatatos olasz amorozó és egy vakmerő melltartó-pecér mellett hasonlóképpen nagyot domborít egy sötét kételyektől gyötört spermium szerepében.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=43357

Kék bársony


Blue Velvet


színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 120 perc, 1986

Rendezte: David Lynch

Szereplők: Kyle MacLachlan, Isabella Rossellini, Laura Dern, Dennis Hopper

Látszólag békés és nyugalmas kisvárosba érkezik az ifjú Jeffrey Beaumont. A mezőn sétálva levágott emberi fület talál. Beviszi a rendőrségre, de ott senki nem jelentette be, hogy hiányozna a füle. Jeff beül a bárba, ahol elbűvöli az énekesnő hangja és szépsége. Kiderül, hogy Dorothyt bizarr viszony fűzi az öntörvényű helyi hatalmassághoz, Frankhez. Az ördögi férfi ugyanis, aki embereivel rettegésben tartja a kisváros lakóit, elrabolta a nő kisfiát. Így zsarolja, hogy minden kívánságát teljesítse. Jeff és a jó szándékú Sandy segíteni akar Dorothyn. Rémálomszerű kaland veszi kezdetét.

David Lynch korunk egyik legeredetibb filmrendezője, akinek talán legjobb filmje a Kék bársony. Ebben a nyomasztóan erotikus, lenyűgöző látványvilágú moziban sűrűsödik össze a rendező későbbi filmjeinek összes alapeleme: erőszak, félelem, szex, szerelem és a bágyasztóan idillikus amerikai álomvilág ellentmondásai.


http://www.port.hu/kek_barsony_blue_velvet/pls/fi/films.film_page?i_film_id=18221

A Mester és Margarita


Мастер и Маргарита

színes, fekete-fehér, orosz tévéfilmsorozat, 2005

12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott


Rendezte: Vlagyimir Bortko

Szereplők: Anna Kovalcsuk, Kirill Lavrov, Oleg Baszilasvili, Alekszandr Galibin

Berlioz, a TÖMEGÍR elnöke egy közparkban éppen azt bizonygatja Hontalannak, a költőnek, hogy Jézus sohasem létezett, amikor egy idegen úriember ül le közéjük. Vitába bocsátkozik velük, majd megjósolja Berlioz halálát. Nem sokkal később Berliozt elüti egy villamos és meghal. Hajszálpontosan úgy, ahogy az ismeretlen úr előre jelezte...

Bulgakov az orosz közélet viszonyait mutatja be, főhősét olyan értelmiségiként ábrázolva, aki a harmincas években él, mégsem vesz részt kora politikai vagy irodalmi csatáiban. A Mester és Margarita bonyolult, többféle módon értelmezhető történet, térben és időben számos dimenzión ível át: a harmincas évek Moszkvájából indulva, a bibliai Jézus-Pilátus vonalon át a szerelmi szálig.


http://www.mokep.hu/movie/mester_es_margarita

2011. augusztus 23., kedd

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Európa Könyvkiadó, Budapest 1969

477 oldal

Szokatlan a műalkotás sorsa. Szokatlan, hogy egy regény, amelyet negyedszázaddal írójának halála után publikálnak először, egyszeriben a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül, a huszadik századi világirodalom remekei közé sorolják, hónapokon át a nyugati világ bestseller-listáinak élén áll, szerzőjét pedig Kafkával, Joyce-szal emlegetik egy sorban.

Mi "A Mester és Margarita" sikerének titka? A modern szatíra, a fantasztikum, a groteszk és az intellektuális próza elemeit egyesítő regény a mai kor emberének problémáira keresi a választ: mi a mértéke jónak és gonosznak egy olyan egyéniségnél, akinek mérhetetlen hatalom összpontosul a kezében? Hol az igazság határa a teremtő indulat sodrásában? S kinek a gondja, hogy a humanizmus eszményeire vigyázzon közben?


A regényben, akár a középkori misztériumjátékokban, három, egymással szoros logikai kapcsolatban álló síkon bonyolódik a cselekmény: a fantasztikum, a valóság és az elvont filozófia síkján. Mindhárom jelen van, ahogyan a Sátán, Jesua-Jézus, a szimbolikus értelmezésű Mester, és a harmincas évek Moszkvájának gogoli torzítású, furcsa figurái is jelen vannak. A filozófiai mondanivalót az önmagában is lenyűgöző betétregény summázza: Bulgakov sajátos adaptációjában Jézus magányos idealista, szemben az embertelen, számító hatalmat képviselő, okos Poncius Pilátussal.


Bulgakov nem formulákban fogalmaz, gondolkodásra, a mélyebb morális-társadalmi összefüggések önálló felismerésére készteti olvasóját.

http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-mester-es-margarita&ID=140776



2011. augusztus 16., kedd

Csinibaba


színes, magyar zenés vígjáték, 100 perc, 1997

Rendezte: Tímár Péter

Szereplők: Gálvölgyi János, Reviczky Gábor, Andorai Péter, Pogány Judit, Molnár Piroska

1962. augusztus 28. Ezen a szombat reggelen is ellátja Simon bá' (Gálvölgyi János) hírekkel, tanácsokkal és zenével a háztömbrádión keresztül a rábízott állampolgárokat. Közben a KISZ meghírdeti a Ki-mit-tud-ot, amelynek győztesei kimehetnek a Helsinki VIT-re, ami a vasfüggönyön túl van. Maga az édes élet. Sok-sok bonyodalom, még több sláger, ármány, szerelem és mulatság után kiderül, hogy a véletlent sem bízzák a véletlenre, és senki sem abba a révbe érkezik, mint amibe beevezett.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=412

2011. augusztus 13., szombat

Az elsüllyedt város kincse


Lost City Raiders


német akciófilm, 90 perc, 2008

Rendezte:Jean de Segonzac

Szereplők: Bettina Zimmerman, Elodie Frenck, James Brolin, Jamie Thomas King, Ian Somerhalder

Egy emberöltő elmúltával a növekvő felmelegedés miatt több tíz méterrel megnőtt a tengerek szintje és a világ nagyvárosainak egy részét elárasztotta a víz. Azért e nehéz időkben is akadnak élelmes emberek, mint amilyen John és két fia, Jack és Thomas, akik társaikkal hajóra szállva kutatnak a víz alatt maradt értékek után. Egy napon vallási vezetők keresik fel őket egy különleges megbízással: meg kell keresniük egy ősi ereklyét, amely nem csupán értékes, de a világot is megmentheti a továbbra is terjeszkedő özönvíztől.

http://port.hu/az_elsullyedt_varos_kincse_lost_city_raiders/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=15912943&i_topic_id=1

2011. augusztus 10., szerda

Camilo José Cela: Az archidonai bájdorong páratlan és dicsőséges hőstette


Európa Könyvkiadó, Budapest 1991

56 oldal

Különös botrány híre robban bele az eseménytelen spanyol nyár tikkadt unalmába: egy dél-spanyolországi városkában, Archidonában a mozi nézőterén egy fiatal lány addig ingerli kezével kedvese mezítelen nemi szervét, mígnem bekövetkezik az elkerülhetetlen végkifejlet, s a két sorral hátrább (!) ülő házaspár ruhája bámulatos bőséggel áradó férfimaggal szennyeződik be. A közerkölcs és a jó szokások ellen elkövetett megdöbbentő és szokatlan merényletből persze bírósági ügy lesz, de egyben közügy is: neves és névtelen spanyol patrióták - köztük jeles akadémikusok - fejezik ki levélben, versben, rajzban lelkesedésüket a hispán férfiasság e csodálatra méltó példája láttán.
Természetesen ez az egész: fergeteges vicc. Az 1989-ben Nobel-díjjal kitüntetett Cela elragadó kis miniatűrje azon kívül, hogy szamárfület mutat a pöffeszkedő patriotizmusnak, az erőltetett nacionalista "gloire-pszichózis"-nak, ("míly hatalmasok is azok a nemzetek, melyeknek keményfarkú fiait nemi károkozásért ítélik el!", kiált fel hevülő lélekkel a szerző), ragyogó és ellenállhatatlanul mulatságos olvasmány, a lehető legprofibb módon megírva: a Camilo José Cela nevével "hitelesített" (ál)levelezés, az apokrif versek és a tudományos aprólékossággal adatolt, rajzokkal illusztrált hímvesszőméreteknek körültekintő és alapos leírása, az események álkomoly jegyzőkönyvstílusában vagy éppen a nagy nemzeti tetteknek kijáró lelkesedéssel történő gondos lejegyzése s a könyvecskét lezáró karikatúrák megannyi telitalálat, melyek önfeledt percekkel ajándékozzák meg a kezdetben talán pironkodó olvasót.


http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=az-archidoniai-bajdorong-paratlan-es-dicsoseges-hostette&ID=53749&gb_w=f
------------------------------
"A dolog Archidonában történt, nem messze a híres Szerelmesek Sziklájától. Egy párocska - nincs tudomásom róla, hogy formálisan jegyesek lettek volna - gyönyörködve és elmerülten nézett egy zenés filmet a moziban. A zene vagy a látvány, úgy látszik, némiképp izgató lehetett, mert a lányt, vallomása szerint - maga sem tudja, miért -, hirtelen ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy a fiú testének legérzékenyebb szervét a kezébe vegye."

"...amikor a fürge kis kéz a kéj csúcsára röpítette, vesszeje oly bőséggel és oly erővel lövellte ki férfiasságát, hogy inkább egy pezsgősüveghez, ha nem éppen egy izlandi gejzírhez volt hasonlatos.
A mögöttük ülő sorokban, de még a leghátsó sorban ülő nézők is döbbenten tapasztalták, hogy jupiteri, bár nem éppen aranyból való eső zuhog rájuk. Szabályos záporként hullott az égi manna, mintha sohasem akarna elállni. Valaki, azonosítván a csapadékot, dühös ordításban tört ki, trágár jelzőkkel halmozva el az illetőt, aki ezt a terméket ily ipari mértékben produkálta."

"Áldott legyen a Mindenható Isten, amiért megengedte, hogy ilyen prekonciliáns fütykösöknek és özönvízszerű magömléseiknek kortársaik legyünk! Ámen. Éljen Spanyolország! Mily nagyok is azok a nemzetek, melyeknek kemény farkú fiait nemi károkozásért ítélik el!"

"Fel lehetne állítani a tiszteletére gránitkőből egy emlékoszlopot, legömbölyített tetején egy lámpással - ez lenne az archidonai falloszfárosz -, melyet egészen az afrikai partokról látni lehetne; kiadhatnánk képeslapokat róla készült fényképekkel, és gyárthatnánk gallérra kitűzhető kis fütyiket; végül nem ártana belefoglalni ennek a dicsőséges férfierőnek a megszemlélését a külföldieknek szervezett nyári kurzusok programjába is."

"Szonett

Nemes dorong, szférák vidor lakója,
ha nap felé mered göcsörtös ágad
s odvában tengermély öröm ha támad,
makkján az ég, tökén a föld a bója.

Ma láttuk baszdühöd - az Isten óvja! -,
a párzó tigris is csudálta vágyad;
ma megmutattad, mily özönnel árad
a spermaágyú bő muníciója.

Te csapra vert fasz, Archidona álma,
ki szende polgárok nyakába öntöd,
mit torkodból előfröccsenni láttam,

ó, büszkeségünk, halld: tiéd a pálma,
nincs fasz (csak lágyfekély ne bántsa bőröd!)
tehozzád fogható a nagyvilágban."

"Nekünk pedig nagy tudományos elégtétel lenne, hogy mi írtuk le először azt a szindrómát, amely hamarosan az 'orgasmus hipertonicus archidonensis' néven fog bevonulni a nemzetközi tudományos irodalomba."

"Mint spanyol és mint hazafi, hálásan köszönöm nemes lelkű diagnózisát a hispán fasz izomzatáról, mely országunk büszkesége és az idegenek tüköre."

"Ön azt írja, hogy ez az oly igen egyedi példány erekcióban és lehúzott fitymával eléri a 42 cm-es hosszúságot, és hogy a tövénél 85, a fejénél pedig 76 mm az átmérője."

"Lőccsé dagadt tag, ádáz hímtag-attak,
égig ragadtak, lám, a hév tirádák
a nagy Camilo tizennégy során át,
s belőled vérbő félistent faragtak!"

"Helytállni kész fasz! Ellenség hiába
emelne rád kezet: egy andalúznak
a bátorsága sosem száll inába."

"Elmarasztalt fasz, kit álnok
bírák értek cifra tetten,
mit kell most farkadszegetten,
mint kivert kutya, kiállnod!
Mégis, légy ezerszer áldott,
hispán slaugunk! Egy parázna, pajkos női kéz ha rázna,
te volnál megint az éke,
hős hazánknak büszkesége -
s Archidonia újra ázna."

"Szonett az 'archidonai bájdorong'-nak ajánlott verskoszorúba

Beszélik, egy pöcs lenn Archidonában
titkon, de eltökélve, kőkeményen
felállt egy mozi hűvös szegletében,
s fejét magasra szegte nagy vidáman.

Egy értő női kéz fontolva, lágyan
fogdosta-rázta - ó, maroknyi éden! -,
s ő feljebb hágott, mint a hold az égen:
a Tibidabo lett Barcelonában.

De mert a tűzzel játszani veszélyes,
az ágyúcső elsült, s a rendre éhes
nézők sorában szörnyű rendet vágott;

s egy hölgynek, kit alkalmatlan időben,
s kívülről kettyintettek meg (de bőven),
ondolált haja ondóleltre váltott."

--------------------------------
Hogy a 2002-ben elhunyt, munkásságáért a spanyol királytól nemesi rangot kapott, 1989-ben Nobel-díjjal is jutalmazott Cela talán nem ezért a kis írásáért kapta a rangokat, talán nem kérdés - de akár ezért is kaphatta volna.
A hihetetlenül gazdag és magával ragadó nyelvezetű kis írás az archidonai bájdorong s némiképp plasztikus megfogalmazással: a spanyol machismo oszlopának botránya és a körülötte kialakult vihar, az általa gerjesztett hazafias hevület elmesélése; a tudomány, az spanyol tudományos akadémia és a költészet képviselői mondják el véleményüket a tárgykörben - egyfajta áldokumentarista szemszögből.

A Biatorbágy-Budapest vasútvonal huszon-egynéhány perces útja során kényelmesen elolvasható szösszenet rövidsége ellenére annál nagyobb élményt nyújt. Az időnkénti feltűnő kacagás és az (irodalmi és fizikai nagyság) elismerését sugalló hangos véleménynyilvánítás mellett exhibicionisták számára különösképpen ajánlott a méretarányos, milliméterpapíron is ábrázolt bájdorong mellékletének minél népesebb közönség előtt javasolt széthajtogatása és tüzetes szemrevételezése - az arra érdemes publikum érdeklődése (akár a könyvbéli bájdorong mérete) e cselekedet hatására garantáltan megnő.

Cela 1977-ben megjelent írása erősen görbe tükröt tart a Franco tábornok által képviselt s vélhetőleg a caudillo halálával együtt 1975-ben örökre sírba szállt "egységes, nagy és szabad" Spanyolország katolikus-nacionalista ideáljának akkor, amikor a szerző ebben a kis irományban a spanyol nemzeti nagyságot és annak megtestesülését a hit és a nemzet elvont kategóriái helyett egy andalúz fiatalember méretes, ám ugyanakkor nagyon is kézzelfogható falloszában láttatja felfedezni.

Jelenleg csupán várhatjuk, hogy a Kárpátok bércei közt a magyar irodalom is kitermeli majdan a maga pamfletjét és felállítja a magyar küzdeni akarás, a történelem és az élet viharaival szembeni elszánt lavírozás és ügyes manőverezés, a kitűzött és elérendő cél érdekében mutatott töretlen, szánalmat, kíméletet és embert nem ismerő célra tartás, a helyzethez való idomulás során mutatott végtelen rugalmasság és túlélési ösztön örök mementóját egy hasonló műben, melynek hőse lehetne egy találomra kiválasztott vidéki magyar város (pl. Hódmezővásárhely) találomra kiválasztott foglalkozású, arra méltó férfiúja (pl. egy polgármester), aki tűzön-vízen át harcol önnön igazáért és legfőképp saját boldogulásáért, s mely műnek - ugyancsak példálózó jelleggel - a magyar flexibilitás és mégis-morál örök szimbólumaként az lehetne a címe - minden aktuálpolitikai utalás teljes mellőzése mellett, ahol a valós személyekkel való egyezés pusztán a véletlen groteszk összjátéka: A hódmezővásárhelyi gerinctelen páratlan és dicsőséges hőstettei.

UI: Cela művének fenti kiadásán a címlapon sajnos az 'archidoniai' jelző szerepel, bár a szövegben és a belső címoldalon már a helyes 'archidonai'. Remélhetőleg Hódmezővásárhely helyesírásával a későbbi spanyol kiadásoknak nem lesz hasonló nehézsége.

2011. augusztus 8., hétfő

Az erényöv


La Cintura di castita


olasz vígjáték, 89 perc, 1968

Rendezte: Pasquale Festa Campanile

Szereplők: Tony Curtis, Monica Vitti

Delioso lovag, mint afféle rendes középkori uraság, természetesnek veszi, hogy azt a lányt kapja meg magának, akit akar. A szép Tisztaszavú azonban nem nyugszik bele, hogy ő is a parasztlányok sorsára jusson, és kiharcolja a jogait. Delioso beleszeret a lányba, feleségül is veszi, de épp mikor végre egymáséi lehetnének, keresztesháborúba hívják. Így kerül az ifjú feleségre egy erényöv.

http://www.port.hu/az_erenyov_la_cintura_di_castita/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=16075269&i_topic_id=1

2011. augusztus 7., vasárnap

Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv


A Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája, Budapest é. n.

166 oldal

Muammar al-Kaddáfi gondolkodóban az a sajátos, hogy eszméit nem a szórakoztatás kedvéért tárja az olvasó elé, s nem is a szalonok látogatóinak szánja, azoknak az üresfejű, az élet peremén álló emberek számára, akiknek a gondolat csak szórakoztató rejtvény. Muammar al-Kaddáfi gondolatai az életet magyarázzák, az élet szívéből, a megkínzottak, elnyomottak, a szomorúak, a jogfosztottak szívéből fakadnak. Az állandóan fejlődésben lévő, küzdelmes valóságból erednek, a szebbet, a jobbat keresve. A Zöld Könyv első része a dzsamáhirijják /a tömegek államainak/ korának eljövetelét adta hírül. A második rész egy olyan gazdasági világforradalomról beszél, mely a régi gazdasági építményeket a kizsákmányolókra dönti. A Zöld Könyv harmadik része a társadalmi forradalmat hirdeti meg. Ez jelenti a történelem valódi értelmezését, ez hozza meg az emberi küzdelem végső megoldását, ez oldja meg a férfi-nő problémát. Foglalkozik a kisebbségek és a feketék kérdésével is, hogy megvesse az egész emberiség számára a társadalmi élet szilárd alapjait. Az élő gondolat elválaszthatatlan magától az élettől, belőle fakad, úgy, mint Muammar al-Kaddáfi filozófiája.

http://www.antikva.hu/onan/reszletek.jsp;jsessionid=E3A87117974178E721653D15E07470AE?katalogusid=237541&affiliate=bongeszes
-------------------------------
"A jelen ZÖLD KÖNYV a kormányzási eszköz problémájának végleges és elvi megoldását nyújtja."

"Az a politikai küzdelem, melynek eredményeképpen egy jelölt például a választók összes szavazatának 51%-át szerzi meg, diktatórikus kormányzási eszközhöz vezet, habár ez áldemokratikus külsőben jelenik meg. Hiszen a választók 49%-át egy olyan kormányzási eszköz fogja irányítani, melyet nem szavaztak meg, hanem rájuk kényszerítettek. Ez diktatúra."

"A parlament a nép hamis képviselete, a parlamentáris rendszerek pedig félrevezető megoldását jelentik a demokrácia problémájának."

"A parlament puszta léte a nép távollétét jelenti."

" [...] 'Nincs képviselet a nép helyett!' Ha a parlament egy pártból alakul, annak eredményeként, hogy győzött a választásokban, akkor ez ebben az esetben a pártnak a parlamentje és nem a népé, hiszen a pártot képviseli és nem a népet. A parlament által kijelölt végrehajtó hatalom a győztes párt hatalma és nem a nép hatalma. Ugyanez a helyzet az olyan parlament esetében is, amelyben minden párt egy bizonyos számú helyet szerez. Ezeknek a helyeknek a birtokosai ugyanis pártjukat képviselik és nem a népet."

"Ezek alapján világos, hogy 'A képviselet csalás'."

"A világ által ismert legvadabb diktatúrák a parlamentek árnyékában jöttek létre!"

"A párt a mai diktatúra, a modern diktatórikus kormányzás eszköze. A párt ugyanis a rész uralmát jelenti az egész felett."

"A párt egyáltalán nem demokratikus eszköz. Olyanokból áll, akiknek közös az érdekük, vagy a látásmódjuk vagy a kultúrájuk, vagy egy helyhez kötődnek, vagy közös az ideológiájuk. Ezek azért hozzák létre a pártot, hogy érdekeiket realizálják vagy szemléletmódjukat rákényszerítsék az egész társadalomra, vagy ideológiájuk uralmát kiterjesszék rá. Céljuk a hatalom, programjuk végrehajtásának ürügyén."

"A pártrendszer nyílt, leplezetlen diktatúra."

"A párt a modern kor törzse, ő a szekta."

"Semmiféle különbség nincs a pártharcok, illetve a törzsek és szekták küzdelme között."

"A társadalom anyagi alapja nem szilárd, mert szociális jellegű."

"A népszavazás a demokrácia kijátszása. Akik 'igen'-t mondanak és akik 'nem'-et, valójában nem juttatják kifejezésre saját akaratukat."

"A népi kongresszusok képezik a népi demokrácia megvalósításának egyedüli eszközét."

"A ZÖLD KÖNYV hírül adja a népeknek a közvetlen demokráciához vezető út felfedezését egy példanélküli és gyakorlati rendszer alapján."

"'A demokrácia a nép ellenőrzését jelenti saját maga felett'."

"Az általános népi kongresszus nem egyszerűen tagok vagy átlagemberek konglomerátuma, mint a parlamentek, hanem az alapszintű népi kongresszusok, a népi bizottságok a szövetségek, a szakszervezetek és valamennyi szakmai egylet együttese."

"Érvénytelennek és igazságtalannak kell tekintenünk azt, hogy egy bizottság vagy parlament hozzon törvényt a társadalom számára. Ugyancsak érvénytelen és antidemokratikus, ha egy személy vagy egy bizottság, vagy egy parlament módosítja illetve visszavonja a társadalom törvényét."

"Bármely társadalom valódi törvénye a szokás/hagyomány, vagy a vallás. Vagyis minden arra irányuló kísérlet, hogy e két forráson kívül álló törvényt hozzanak bármely társadalom számára, érvénytelen és illogikus. Az alkotmányok nem jelentik a társadalom törvényét. Az alkotmány emberalkotta alaptörvény."

"A társadalom törvénye nem lehet megfogalmazás és kodifikálás tárgya."

"A szabadság mindaddig veszélyeztetett helyzetben van, ameddig nincs a társadalomnak egy szent, szilárd szabályokon nyugvó törvénye, melyet nem változtathat meg, vagy helyettesíthet semmiféle kormányzási eszköz."

"A nem vallási és nem szokásjogi törvények az embernek a másik ember ellen hozott csinálmányai. Következésképpen érvénytelenek, mert nem a természetes forráson, a szokásjogon és valláson alapulnak."

"E teória alapján a nép a kormányzási eszköz és a nép saját maga ellenőre is."

"A sajtó a társadalom kifejezési eszköze és nem a természetes, vagy jogi személyé. Demokratikus és logikus módon tehát egyikük sem birtokolhatja."

"A demokratikus sajtót a társadalom különböző csoportjaiból összetevődő népi bizottság adhatja ki. Ebben a népi bizottságban benne kell lennie a munkások, a nők, a diákok, a parasztok, a professzionalisták, a hivatalnokok, kézművesek és mások szövegeinek. Csakis ebben az esetben fejezheti ki a sajtó vagy más tájékoztatási eszköz az egész társadalom véleményét és képviselheti álláspontját. Ezáltal lesz a sajtó, vagy a tájékoztatás valóban demokratikus."

"A demokrácia bonyolult problémájának megoldására csak egyetlen út képzelhető el, ez pedig a harmadik egyetemes elmélet."

"E teória szerint a demokratikus rendszer egy összefüggő építmény, melynek szilárd alapját képezik az alapszintű népi kongresszusok, a népi bizottságok, a szakmai szövetségek, melyek valamennyien az Általános Népi Kongresszus ülésén találkoznak. Semmilyen más módon nem lehet elképzelni a demokratikus társadalmat."

"Elméletileg, ez a valódi demokrácia. A valóságban azonban mindig az erősek uralkodnak, vagyik a társadalom erősebb felének kezében van a hatalom."

"A bérmunkások, bármennyire is javuljon a bérük, a rabszolgaság egy formáját jelentik."

"Az embernek ember általi kizsákmányolása, a javaknak a szükségleteket meghaladó felhalmozása a természetes törvény megsértését jelenti, amikor megkezdődik az elhajlás és a korrupció az emberi társadalom életében. Ez a kizsákmányoló társadalom megjelenése."

"Ily módon a világon jelenleg uralkodó gazdasági rendszerek egyik legfontosabb jellemvonása a bérrendszer, ami megfosztja a munkást attól, hogy bármilyen joga legyen az általa alkotott termékekre, függetlenül attól, hogy ezek a társadalom vagy egy magánvállalkozás számára készültek."

"Nincs emberi szabadság, ha valaki más szabja meg a szükségletét."

"Nem szabad az olyan ember, aki másnak a lakásában él bérért vagy anélkül."

"Senkinek nincs joga arra, hogy saját és örököseinek házán felül bérbeadás céljából újabb házat építsen, mert a ház egy másik ember szükségletét szimbolizálja, s bérbeadás céljából történő építése kísérlet arra, hogy ennek a másik embernek a szükséglete felett ellenőrzést gyakoroljunk:
AHOL SZÜKSÉG VAN, OTT A SZABADSÁG REJTVE MARAD!"

"A FÖLD senkinek sem tulajdona. De mindenkinek joga van használatra akár mezőgazdasági munka céljából, akár állattenyésztésre a saját örököseinek élete folyamán, ha saját erőből műveli meg, nem vesz igénybe másokat bérért vagy ingyen és ha csakis saját szükségleteit akarja kielégíteni."

"A saját szükségleteket meghaladó felhalmozás már egy másik embernek a társadalom javaiból való részesedését akadályozza."

"A szükségletet meghaladó felhalmozás már a közvagyont fenyegeti.
Az ügyeseknek és szorgalmasoknak nincs joguk arra, hogy ügyességük és szorgalmuk révén rátegyék kezüket mások részére. Hasznosíthatják viszont ezeket az előnyöket saját szükségleteik kielégítésében. A fogyatékosoknak, elmebetegeknek, nyomorékoknak is ugyanúgy részesedniük kell a társadalom vagyonából, mint az egészségeseknek."

"A szocialista társadalom célja az ember boldogsága, ami csak a szellemi és anyagi szabadság árnyékában képzelhető el."

"A kapitalista világ szakszervezeteinek fenyegető ereje a biztosíték arra, hogy a kapitalista társadalmak megdőlnek, bérmunkások társadalmából partnerek társadalmává alakulnak."

"A profit elismerése egyet jelent a kizsákmányolás elismerésével."

"A végső megoldást a profit felszámolása hozza meg."

"A harmadik egyetemes elmélet hírül adja a tömegeknek az igazságtalanság, a zsarnokság, a kizsákmányolás, és a gazdasági és politikai hegemónia minden kötelékétől való végleges megszabadulást, s valamennyi ember társadalmának eljövetelét. Ebben a társadalomban minden ember szabad lesz, egyenlően osztozik a hatalomban, a vagyonban és a fegyverekben, s így a szabadság teljes és végleges győzelmet arat."

"A történelmi hősök olyan személyek, akik áldozatokat hoztak bizonyos ügyek érdekében."

"Az emberen kívüli egyéb élőlények csoportokban élnek. Az állatvilágban a csoport az alapja a csoportok fennmaradásának. Ugyanígy a nacionalizmus a nemzetek fennmaradásának alapja."

"A nacionalizmus az emberi világban, és a csoportösztön az állatvilágban éppen olyan, mint a gravitáció az ásványok és égitestek világában."

"Az atombombában az atomok szétáramlása és szétrobbanása a magnak, a körülötte levő elhelyezkedő atomok gravitációs fókuszának felrobbanásából következik."

"A szilárd alapot az jelentené, ha minden népnek egy vallása lenne. Az ezzel ellentétes helyzet abnormális."

"A házasság olyan aktus, mely negative vagy pozitive befolyásolhatja a társadalmi tényezőt."

"Az egyén számára a család fontosabb, mint az állam."

"Az emberiség államot nem ismer."

"A virágzó kert, vagy rét növényei természetes módon növekednek, hoznak virágot, eresztenek gyökeret. Ugyanez áll az emberi társadalomra is."

"A törzs lényegében a születések révén kibővült családdal azonos. A törzs tehát a nagycsalád. A nemzet viszont a születések révén kibővült törzs. A nemzet tehát egy nagy törzs. A világ pedig különböző nemzetekre oszlott nemzet. A világ ezek szerint egy nagy nemzet. Ugyanaz köti össze a családot, mint a törzset, vagy a nemzetet, vagy a világot. A létszám növekedésével azonban a kapocs gyengül. Az ember fogalma hasonlatos a nemzetéhez, a nemzeté a törzséhez, a törzsé a családéhoz. Ahogyan azonban az alacsonyabb szintről a magasabb felé emelkedünk, a melegség foka úgy csökken. Ezt a társadalmi tényt csak azok tagadják, akik nem ismerik."

"A nemzeti állam az egyetlen olyan politikai forma, mely összhangban van a természetes társadalmi struktúrával."

"A közös vallás, a gazdasági szükségszerűség és a katonai hódítások is létrehozhatnak egy többnemzetiségű államot. Így egy adott korban láthatjuk, hogy egy állam, vagy egy birodalom létezik, majd egy másik korban eltűnik."

"Kétséget kizáróan a nő és a férfi is emberi lény. Ezek szerint a férfi és a nő, mint emberi lény egyenlő. A férfi és a nő közötti megkülönböztetés igazolhatatlan és nyilvánvaló elnyomó cselekedet. A nő éppen úgy eszik és iszik, mint a férfi. A nő ugyanúgy gyűlöl és szeret, mint a férfi. A nő ugyanúgy gondolkodik, tanul és ért, mint a férfi. A nőnek ugyanúgy szüksége van a menedékre, mint a férfinak. A nő éppen úgy érzi az éhséget és a szomjúságot, mint a férfi. A nő ugyanúgy él és meghal, mint a férfi."

"A nő nőnemű, a férfi hímnemű. A nőgyógyászok szerint a nő menstruál, vagyis lebetegedik minden hónapban, a férfiak viszont nem menstruálnak, mert hímek, és nem betegszenek le szokásszerűen havonta."

"Ha a nő nem menstruál, terhes. Ha terhes, akkor a terhesség természetének megfelelően kb. 1 évig beteg marad."

"... az anyának kell felnevelnie a gyereket, olyan családban, ahol az anyaság, az apaság és a testvérség eszméje uralkodik, és nem egy csirkenevelő farmhoz hasonlatos intézményben. A csirkéknek, ugyanúgy, mint a többi állatnak is, szüksége van az anyára életének egy adott szakaszában."

"Igazságtalan és gonosz dolog azt követelni, hogy a férfi és a nő egyenlő mértékben viselje a terheket, miközben a nő terhes."

"A nő a tulajdonosa az anyai menedéknek, vagyis a háznak."

"Az asszony nő. Nőnek lenni azt jelenti, hogy biológiai természete különbözik a férfiétól, éppen azért mert az férfi."

"A növény- és állatvilágban a hím természettől fogva erős és durva, a nőstény viszont természettől fogva szép és finom. Ezek természetes és örök realitások, melyek egyaránt megtalálhatók az élőlényekben, legyenek azok emberek, állatok, vagy növények."

"Amikor az élőlény megszületik, élni kezd és teszi ezt mindaddig, míg meg nem hal."

"Ma minden társadalom úgy tekint a nőre, mint puszta árucikkre. A Kelet eladható és megvásárolható ingóságnak tartja, a Nyugat pedig nem ismeri el női mivoltát."

"A nő éppen olyan, mint a virág, amit azért teremtettek, hogy magához vonzza a hímport és magvakat teremjen."

"Ha a nő végzi el a férfi munkáját, elkerülhetetlenül átalakul férfivá, s elhagyja rendeltetését és szépségét."

"A nő gyengéd, a nő szép, a nő könnyen sír, a nő félénk. Általában véve a nő természetes alkatának megfelelően vékony, a férfi viszont robosztus."

"A szabadság azt jelenti, hogy mindenki olyan ismereteket szerezzen, melyek a számára megfelelő munka elvégzésére képesítik."

"Az emberi jogokat illetően nincs különbség a férfi és a nő, a felnőtt és a gyermek között. A kötelességeket illetően azonban nem lehet teljes egyenlőség közöttük."

"A feketék fognak uralkodni a világon!"

"A feketék [...] egy mindig forró éghajlaton tengetik életüket."

"A kötelező és módszeres oktatás valójában a tömegek kötelező tudatlanná tételét jelenti."

"A világon jelenleg létező valamennyi oktatási módszert világméretű kulturális forradalomnak kell lerombolnia."

"A tudás mindenkinek természetes joga, és attól senki, semmilyen indokkal sem foszthatja meg, hacsak maga az illető személy nem tesz olyasmit, amivel ezt a jogot elveszíti.
A tudatlanság akkor szűnik meg, amikor mindent a valóságnak megfelelően mutatnak be, és amikor minden ismeret rendelkezésére fog állni mindenkinek, a számára legmegfelelőbb módon."

"Az ember még mindig elmaradottnak tekinthető, mert képtelen közös nyelvet beszélni."

"Jelenleg nem jelentheti a megoldást egyetlen közös nyelvnek a megtanulása, bármelyik legyen is ez a nyelv."

"Amikor egy embercsoport gyász idején fehérbe öltözik, egy másik meg feketébe, akkor ez azt jelenti, hogy e két csoport érzelmei e két színhez igazodnak. Egyikük ugyanis gyűlöli a feketét, a másik meg szereti, illetve fordítva. Ez az érzés fizikai hatást gyakorol a sejtekre, a részecskékre és azok mozgására. Ezt a hatásmechanizmust az öröklés közvetíti. Az öröklés automatikusan gyűlöli azt a színt, melyet az örökhagyó is gyűlölt, mert örökölte az örökhagyó érzelmeit is. Ugyanis a népek is csak saját művészetükkel és örökségükkel éreznek rokonságot."

"A közös nyelv megtanulása nem jelent problémát. Ugyancsak nem problematikus mások művészetének megértése, ha ismerjük nyelvüket. A probléma az, hogy lehetetlen mások nyelvével valóban érzelmi módon azonosulni."

"A sport vagy magánjellegű, mint az ima, amit az ember egyedül végezhet akár egy bezárt szobában, vagy közösségi jellegű, amit a sportpályákon űzhet, s ami hasonló a templomban végzett imához."

"Ostoba dolog lenne, ha a tömegek azért mennének az imahelyre, hogy csak bámulják, amint más, vagy mások imádkoznak, ők pedig nem vesznek benne részt. Ugyanígy ostoba dolog, hogy a tömegek azért menjenek a sportpályákra, hogy egy, vagy több játékost bámuljanak, miközben ők nem vesznek részt a játékban."

"A stadionok kiürülnek és leomlanak azon a napon, amikor a tömegek bevonulnak és közösen sportolnak a stadionok és játékterek közepén, mert rájönnek, hogy a sport nyilvános tevékenység, melyet gyakorolni kell és nem szemlélni."

"A stadionok lelátói akkor fognak eltűnni, amikor nem lesz senki, aki odaülne. Azok az emberek, akik képtelenek arra, hogy hősies cselekedeteket vigyenek végbe az életben, akik nem ismerik a történelem eseményeit, akik képtelenek a jövőt elképzelni, akik komolytalanok az életben, azonosak azokkal a hétköznapi emberekkel, akik megtöltik a színházak és mozik széksorait, hogy szemléljék az élet eseményeit, s megtanulják, hogyan peregnek ezek."

"Azoknak, akik maguk alakítják életüket, nincs szükségük arra, hogy a színpadon, vagy a filmekben játszó színészek közvetítésével figyeljék, hogyan halad az élet."

"Hasonlóképpen a beduinok sem érdeklődnek a színház és a mozi iránt, mert nagyon keményen és komolyan dolgoznak egész életükben. Komoly életet élnek, ezért a színjátszást kinevetik."

"A különböző típusú ökölvívó és birkózó sportágak bizonyítják, hogy az ember még mindig nem szabadult meg a vadak viselkedésétől. Ezek csak akkor fognak megszűnni, ha az ember feljebb lép a civilizáció lépcsőjén."

"Ma az ember már csak nevet ezen és sajnálja, hogy valaha ilyen dolgokat művelt."
------------------
Spiró írja egy helyen: "Olyan művet szerettem volna írni, amely alatt beszakad az asztal."

Kadhafi (a Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamáhirijja budapesti Népi Irodája szerinti átírásban Muammar al-Kaddáfi) ezredesnek ez - úgy véljük - A Zöld Könyv megírásával minden bizonnyal sikerült.

Az alig 166 igen kisméretű oldalon előadott fejtegetés az élet - ha ez egyáltalán lehetséges - majdnem minden területére kiterjed, minden tudományterületet átfog.

Közgazdasági kérdésekben olyan nevekkel veszi fel a versenyt, mint Marx, Keynes vagy Friedman ("A profit elismerése egyet jelent a kizsákmányolás elismerésével."); a politika és államelmélet kérdéseiben Spinoza, Machiavelli, Hume vagy Locke mellett említhető ("A parlament a nép hamis képviselete, a parlamentáris rendszerek pedig félrevezető megoldását jelentik a demokrácia problémájának."); Mózes, Jézus, Mohamed és Baháulláh, Luther és Kálvin mellett Kadhafi neve is megemlítendő a nagy vallási vezetők sorában ("Bármely társadalom valódi törvénye a szokás/hagyomány, vagy a vallás."; "A szilárd alapot az jelentené, ha minden népnek egy vallása lenne. Az ezzel ellentétes helyzet abnormális."); a nagy kodifikálók és jogtudorok végtelen sorában Ulpianus, Iustinianus, Napóleon és az urnaforradalmárok parlamentjének nevével egy lapon említendő Kadhafi neve is ("Az alkotmányok nem jelentik a társadalom törvényét. Az alkotmány emberalkotta alaptörvény.").

Az ezredes-gondolkodó-filozófus Kadhafi/Kaddáfi olykor költészetbe illő sorokat szór szét termékeny magként gondolatmenete barázdáiban, melyek remélhetőleg értékes termést majd az olvasók lelkében hoznak: "A virágzó kert, vagy rét növényei természetes módon növekednek, hoznak virágot, eresztenek gyökeret. Ugyanez áll az emberi társadalomra is." Költői magasságokba emelkedő hasonlatai a női nemmel kapcsolatban magukért beszélnek: "A nő éppen olyan, mint a virág, amit azért teremtettek, hogy magához vonzza a hímport és magvakat teremjen."

Nem tagadva meg a mestereket, az ezredes úr a középkor arab erotikus irodalmának (különös tekintettel Az illatos kert c. opuszra) hagyományait követi, amikor láthatólag különös figyelmet szentel a női nemnek: "A nő gyengéd, a nő szép, a nő könnyen sír, a nő félénk. Általában véve a nő természetes alkatának megfelelően vékony, a férfi viszont robosztus."

Kadhafi/Kaddáfi keze nem remeg akkor sem (természetesen írás közben), amikor nőgyógyászati kérdésekről van szó: "A nő nőnemű, a férfi hímnemű. A nőgyógyászok szerint a nő menstruál, vagyis lebetegedik minden hónapban, a férfiak viszont nem menstruálnak, mert hímek, és nem betegszenek le szokásszerűen havonta."; "Ha a nő nem menstruál, terhes. Ha terhes, akkor a terhesség természetének megfelelően kb. 1 évig beteg marad."

A feminista mozgalmak is minden bizonnyal soraikba fogadnák a líbiai vezetőt, hiszen a nők helyzetének javítása számára elengedhetetlen feltétel: "Kétséget kizáróan a nő és a férfi is emberi lény. Ezek szerint a férfi és a nő, mint emberi lény egyenlő. A férfi és a nő közötti megkülönböztetés igazolhatatlan és nyilvánvaló elnyomó cselekedet. A nő éppen úgy eszik és iszik, mint a férfi. A nő ugyanúgy gyűlöl és szeret, mint a férfi. A nő ugyanúgy gondolkodik, tanul és ért, mint a férfi. A nőnek ugyanúgy szüksége van a menedékre, mint a férfinak. A nő éppen úgy érzi az éhséget és a szomjúságot, mint a férfi. A nő ugyanúgy él és meghal, mint a férfi."; "Az emberi jogokat illetően nincs különbség a férfi és a nő, a felnőtt és a gyermek között. A kötelességeket illetően azonban nem lehet teljes egyenlőség közöttük."

A harmadik egyetemes elmélet vizionáriusa szemmel láthatólag otthon van a történelem és történettudomány területén ("A történelmi hősök olyan személyek, akik áldozatokat hoztak bizonyos ügyek érdekében."; "A közös vallás, a gazdasági szükségszerűség és a katonai hódítások is létrehozhatnak egy többnemzetiségű államot. Így egy adott korban láthatjuk, hogy egy állam, vagy egy birodalom létezik, majd egy másik korban eltűnik."

Líbia legismertebb ezredese nem habozik meghökkenteni olvasóit a földrajzot és az éghajlattant érintő felfedezéseivel: "A feketék [...] egy mindig forró éghajlaton tengetik életüket."

Kadhafi/Kaddáfi a fajelmélet olyan neves korábbi kutatóival, mint Eichmann és Rosenberg látszik polemizálni, amikor váteszi szavaival kijelenti: "A feketék fognak uralkodni a világon!"

A líbiai sivatag homokjából előbukkant filozófus a biológia terén is olyan megalapozott ismeretanyaggal rendelkezik, mellyel méltán zárkózik fel Darwin, Linné és Attenborough mellé: "A növény- és állatvilágban a hím természettől fogva erős és durva, a nőstény viszont természettől fogva szép és finom. Ezek természetes és örök realitások, melyek egyaránt megtalálhatók az élőlényekben, legyenek azok emberek, állatok, vagy növények."; "Amikor az élőlény megszületik, élni kezd és teszi ezt mindaddig, míg meg nem hal."

Az örökléstannal, a kultúrantropológiával és a kultúra átöröklődésével kapcsolatos kutatások is nagy lökést kaphatnának Kadhafi/Kaddáfi veretes véleményétől: "Amikor egy embercsoport gyász idején fehérbe öltözik, egy másik meg feketébe, akkor ez azt jelenti, hogy e két csoport érzelmei e két színhez igazodnak. Egyikük ugyanis gyűlöli a feketét, a másik meg szereti, illetve fordítva. Ez az érzés fizikai hatást gyakorol a sejtekre, a részecskékre és azok mozgására. Ezt a hatásmechanizmust az öröklés közvetíti. Az öröklés automatikusan gyűlöli azt a színt, melyet az örökhagyó is gyűlölt, mert örökölte az örökhagyó érzelmeit is. Ugyanis a népek is csak saját művészetükkel és örökségükkel éreznek rokonságot."

Ha annak idején Márquez 'Az ezredes úrnak, nincs aki írjon' címmel írta meg mára halhatatlanná vált remekművét, azt kell mondanunk, hogy Kadhafi/Kaddáfi Zöld Könyvének - mely méltán tarthat számot hasonló világhírre - lehetne viszont az az alcíme: 'Az ezredes úrnak nincs, miről ne írjon'. Ennek megfelelően találunk benne igencsak megalapozott és jól átgondolt kijelentéseket a művészetekkel, a sporttal és az oktatással kapcsolatban is. A szerző nem alaptalanul száll szembe a Hollywood-Bollywood-(és az akkor még nem is létező) Etyekwood gondolatsüllyesztő Bermuda-háromszögével és a filmgyártás ezen lokális Mekkáinak univerzálisan jelentkező veszélyével: "Azoknak, akik maguk alakítják életüket, nincs szükségük arra, hogy a színpadon, vagy a filmekben játszó színészek közvetítésével figyeljék, hogyan halad az élet.". Szinte érezzük, hogy szemben a Szabadság térrel, Ronald Reagan nem szobrot, hanem némiképp fricskát kapott Kadhafi/Kaddáfitól akkor, amikor így ír (utalással a színész-elnökre): "Hasonlóképpen a beduinok sem érdeklődnek a színház és a mozi iránt, mert nagyon keményen és komolyan dolgoznak egész életükben. Komoly életet élnek, ezért a színjátszást kinevetik."

A reformer ezredes vaskézzel és acélos akarattal látna neki az oktatás egyetemes átalakításának: "A világon jelenleg létező valamennyi oktatási módszert világméretű kulturális forradalomnak kell lerombolnia."

Végül a Zöld Könyv nem mulasztja el ostorozni a nagy sportrendezvények szájtáti közönségét, azokat, akik csak nézik a sportot, de nem művelik azt: "Ostoba dolog lenne, ha a tömegek azért mennének az imahelyre, hogy csak bámulják, amint más, vagy mások imádkoznak, ők pedig nem vesznek benne részt. Ugyanígy ostoba dolog, hogy a tömegek azért menjenek a sportpályákra, hogy egy, vagy több játékost bámuljanak, miközben ők nem vesznek részt a játékban."

Az ezredes - bár ő maga összességében a remény nyelvén fogalmaz az emberiség jövője szempontjából - úgy tűnik, még vélhetőleg a 'remény nyelvét', az eszperantót sem tartja megfelelő eszköznek az emberiség közös nyelvének szerepére: "Jelenleg nem jelentheti a megoldást egyetlen közös nyelvnek a megtanulása, bármelyik legyen is ez a nyelv.". De legalább elmondható, hogy Hitlerrel ellentétben azt nem is tartja a 'nemzetközi zsidóság eszközének' a világhatalomért folytatott harcban.

Láthatjuk tehát, hogy Kadhafi/Kaddáfi az élet szinte valamennyi területére kiterjedő világnézetet fogalmazott meg a harmadik egyetemes elméletet taglaló Zöld Könyvében, ám úgy tűnik, a líbiai arab népi gondolkodó ezen eszmevilága jelenleg parkolópályán pihenni kénytelen - nem utolsó sorban az ezredes ellen saját országában kibontakozott forradalom/ellenforradalom/lázadás/zendülés/szabadságharc és az ellene 2011 májusában a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs következtében.

Kár lenne azonban tagadni, hogy az ezredes szavai ne találtak volna termékeny talajra, s ne tettek volna szert máig tartó renoméra. Ennek bizonyítékaként említenénk e helyen, hogy a Zöld Könyvet ma hazánkban a Fapados Könyvkiadó újra kiadta, 'A demagógia klasszikusai' fantáziacímet viselő sorozatában: http://letolthetokonyvek.fapadoskonyv.hu/kategoriak/a-demagogia-klasszikusai.aspx - ez itt a reklám helye!

Noha bizonyos körökben tudni vélik, hogy még a Pangea őskontinensén is a magyar volt a lingva franca az őslények között, ill. hogy a pánmagyar univerzum világát mind a mai napig három óceán mossa, abban viszont, hogy Kadhafi/Kaddáfi nevének -fi végződésében ennek ellenére és ezzel együtt szélsőséges magyar nacionalista álnyelvészek nem vélik felfedezni a tipikus magyar -fi családnévi végződést (Petőfi, Péterfi, Apafi, Bátorfi stb.), és ezzel Kadhafi/Kaddáfi ezredest valamiképpen kapcsolatba hozni a magyarsággal és a magyar politikai közírás amúgy is már ponyvaregényírókat produkáló vonulatával, csupán reménykedhetünk.

Zárásként idézzük Kadhafi/Kaddáfi sorait, mely talán önreflexióként is értelmezhető a szerzőtől saját művére és önnön munkásságára nézve is, melyet 1969 óta fejtett ki Líbia élén országa és a világ érdekében: "Ma az ember már csak nevet ezen és sajnálja, hogy valaha ilyen dolgokat művelt."

Oltalmazó ég


The Sheltering Sky


színes, angol-olasz filmdráma, 132 perc, 1990

Rendezte: Bernardo Bertolucci

Szereplők: John Malkovich, Debra Winger

1947 - A Moresby házaspár, Port és Kit számára a menekülés, a kaland jelentheti a kiutat hétköznapjaik válságából. Elhatározzák, hogy egzotikus utazásra mennek Afrikába, hogy végre tartalommal töltsék meg kiüresedett kapcsolatukat. Az egyhangú, kegyetlen sivatagi táj, az idegen életstílus azonban épp ellenkezőleg hat rájuk, mint ahogy várták. Ráadásul Port tífuszos lesz és ebbe bele is hal. Ezek után Kit magára hagyva folytatja végtelennek tűnő útját a kietlen sivatagban, míg egy karaván rá nem talál. Különösebb ellenállás nélkül adja oda magát egy igéző szemű fiatal tuaregnek, ám a férfi háremének asszonyai nem fogadják kitörő örömmel az új jövevényt. Bernardo Bertolucci egzotikus filmjei sorában ezúttal Észak-Afrikába kalauzol el minket, John Malkovich és Debra Winger társaságában.

http://www.port.hu/oltalmazo_eg_the_sheltering_sky/pls/fi/films.film_page?i_film_id=1891


2011. augusztus 4., csütörtök

Illés Béla: Kárpáti rapszódia


Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1965

599 oldal

Ez a regény írójának is, de a kialakuló szocialista-realista irodalmunkak is a legtöbb kaidást megért alkotása.
A regény elsősorban korrajz, vagy mint az író mondja: „krónika”, hiteles és széles rajza a „békebeli” Magyarország rothadtságának és az 1919-es hősies kárpátukrajnai szocialista forradalomnak.
Illés béla szülőföldjének, Kárpátaljának történetét mondja el, ahol magyar, szlovák, rutén, zsidó lakosság él egymás mellett. A nemzetiségi ellentétek eleinte megbontják a munkások egységét. A közös érdek azonban lassanként megszünteti az ellentéteket. Ezt a fejlődési folyamatot, a kapitalizálódást, vele a munkásmozgalom erősödését, a nemzetiségi ellentéteket, illetve ezek feloldását a munkásmozgalom segítségével, az író rendkívül színesen mutatja be. Saját élményei, saját fejlődésee szorosan összekapcsolódnak ezekkel az eseményekkel.
Az első részben (Új bor) Bálint Géza még gyerek, aki lassanként veszi észre az összefüggéseket, de Fóti János, Szevella Fülöp, Esze Tamás és még sok más forradalmár hatására egyre jobban megérti az eseményeket.
A második részben (Erdei emberek) már a felnőtt Bálint Gézát és rutén barátját, Mikolát látjuk, akik részt vesznek a világháborúban, majd 1919-ben megszervezik a Vörös Gárdát, amelyet azonban hősies harcok után a túlerő szétszór.
A harmadik rész (Zsatkovits Gergely királysága) a háború utáni Kárpátalját mutatja, amelyet a francia és amerikai nagytőke igyekszik megszerezni a maga számára a legnagyobb csalások árán.
Soha még egy regény nem tudta ilyen meggyőző erővel, emberi sorsokon keresztül megmutatni a nemzetiségi kérdés valóban humánus megoldásának útját-módját. A könyv világosan kimondja: a kisnépek jövőjének alapja a közös összefogás és harc mindenféle elnyomás ellen.

http://moly.hu/konyvek/illes-bela-karpati-rapszodia
-------------------------------

"Mint apám, nagyanyám is nemes tradíciókat ápolt. De míg apám testestől-lelkestől magyar volt, nagyanyám spanyol eredetével büszkélkedett. Néhai férjével Szalonikiből származott Dél-Magyarországra, Baja városába. Anyanyelve spanyol volt. Középkori spanyol, és csak döcögve beszélt magyarul. Mert bár a család 1492-ben menekült el a zsidóüldözések elől Spanyolországból Szalonikibe, nyelve, viselete, mindmáig spanyol maradt. Középkori spanyol."

"Tessék elképzelni Beregszászon, ahol a magyar sujtásos ruha, a ruszin guba és bocskor, a zsidó kaftán és a rókaprémmel szegélyezett sámli van odahaza, tessék elképzelni, hogyan hat Beregszász kövezetlen utcáin egy olyan ruha, amely középkori spanyol infánsnőkről festett képek nyomán készült."

"Tarpa kuruc volt, az is marad.
Esze Tamásról, Rákóczi paraszt generálisáról, aki talpasokkal, bocskoros és mezítlábas, dorong-kapafegyverzetű katonákkal csépelte a császári seregeket, erről a nagy Esze Tamásról egyetlen kortársa sem hagyott ránk festett képet. A beregi nép a mezítlábas generálist még ma is úgy tiszteli, mint az édesapját. És mert festett kép nincs róla, ki-ki a maga képmására festi meg őt. A ruszin erdei munkás úgy tudja, hogy Esze bocskort és gubát hordott. A magyar paraszt viszont lobogó gatyát húz rá."

"Mikor egyszer Markovits bácsi jelenlétében megkérdeztem, hogy miért nincs a cigánysoriaknak választójoguk, apám így felelt:
- Mert nem fizetnek adót.
- És miért nem fizetnek adót?
- Mert nem szeretnek dolgozni - mondta az ecetgyáros."

"Azt pedig nem kívánhatja Bálint úr, hogy egy magyar gyár ruszin munkásoknak fizessen kártérítést?"

"A honvágy szó nagyon tetszett nekem, bár magát az érzést nem ismertem, mert Szolyván túl még nem hagytam el legszűkebb hazámat."

"Csodálkoztam, amikor megtudtam, hogy Fecske zsidóul beszél és olvas. De ő még jobban elcsodálkozott azon, hogy én egy kukkot sem értek a zsidó nyelvből.
- Hát milyen zsidó vagy te? - kérdezte haragosan.
- Magyar vagyok! - feleltem önérzetesen."

"Szocialista? Szerettem a különös, ritka, szépen hangzó szavakat."

"Hazátlan bitangok? Ez a kifejezés is nagyon szépen hangzott."

"- Ez a hegy kié? - kérdeztem egy hegycsúcsra mutatva.
- A grófé! - felelte Mikola.
- És a kétcsúcsú?
- A grófé!
Akármelyik hegyre mutattam, a válasz mindig ugyanaz volt:
- A grófé!"

"- Miért vertétek meg Mikolát?
[...]
- Mert ruszin! - mondottam.
- Mert ruszin? - csodálkozott Fülöp bácsi. - Hát ez ok arra, hogy megverjétek?
- Ok! - feleltem én, félelmemben kiabálva. - Mikola ruszin, és mi magyarok vagyunk.
- Hm. Szóval csak azért vertétek meg Mikolát, mert ruszin. Ti viszont magyarok vagytok? Nem rossz! És mondd, Géza, te minden ruszint meg akarsz verni, csak azért, mert magyar vagy?
- Minden ruszint - feleltem önmagamat dühbe lovalva -, és mindenkit, aki nem magyar.
- Jó terv, okos terv - így Fülöp bácsi. - Nos, kezdd el! Amint tudod, én zsidó vagyok. Spanyol zsidó. Tehát nem vagyok magyar. A nénéd osztrák. Tiroli osztrák. Szintén nem magyar. A dadád ruszin, és ruszin Mikola apja is, aki ma a hátán hozott ki a vízből. Azt hiszem, egyelőre elég. Rajta magyar! Verj el minket!
Pár pillanatig farkasszemet néztem Fülöp bácsival. Aztán elsírtam magam."

"A pap ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy a maroknyi magyarságot elnyeléssel fenyegeti az orosz cár és a tengersok szláv. Nagybátyám szerint a Kárpátok népének veszedelme a nagybirtok. A gyerekek többsége csak hírből ismeri a húst, vajat és tojást.
- Ha a nép magyarrá válik, majd akkor minden fazékban tyúk fő.
- Lehet. Egyelőre azonban a magyar erdei munkás éppúgy nyomorog, mint a ruszin. Húst csak akkor eszik, ha vadorzással szerez. Ha sikerül a vadorzás, vadhúst, ha rajtaveszt, akkor lóhúst - börtönben.
A pap azt magyarázta, hogy ha a Mózes-vallású magyarok együtt szavaznak a református vallású magyarokkal, akkor sikerül visszaverni a ruszinok támadását. Nagybátyám a nyomorúság okát, a nép nyomorának vámszedőit keresi. Idegen szavak esnek: magyar szupremácia... latifundium..."

"Lueger - egy nagyon szép, fényes szőrű, sötétszürke szamár - nevét híres kortársának, Bécs polgármesterének, Lueger Károlynak tiszteletére kapta. Akkortájt nagyon sok kutyát és szamarat neveztek Magyarországon Luegernek. Mert, mint az egész osztrák-magyar monarchiában ismeretes volt, Bécs polgármestere nagy magyarfaló és nagy antiszemita."

"Mikor a koldus elment, néném kioktatott:
- Ennek a koldusnak nem járt krajcár - mondotta. - Ez ruszin koldus. És mi csak a zsidó koldusnak adunk és néha a magyarnak.
Nem kellett több magyarázat. Beregszászon, ha zsidó házba keresztény koldus jött, az udvaron játszó gyerekek ezzel fogadták:
- Nem lakik itt magyar!
Ha meg keresztény házhoz téved zsidó koldus, azt a gyerekek így üdvözölik:
- Nem lakik itt zsidó.
[...]
Az egész Beregszászon csak a mi házunk volt kivétel.
Egy függetlenségi kortes fia csak nem mondhatja azt, hogy nem lakik itt magyar?! És azt sem mondhatja száz bölcs rabbi unokája, hogy nem lakik itt zsidó."

"Az osztályban együtt ülnek és egyforma elbánásban részesülnek a magyar, a zsidó és a ruszin gyerekek. A magyar gyerekek - mint a tanfelügyelő úr tapasztalni fogja - jól tanulnak. A zsidók, na, megjárja. De a ruszinok arra is képtelenek, hogy a tudás alapelemeit elsajátítsák."

"- A szolyvai iskolában nem három nemzetiségű tanuló nyer oktatást, hanem csak kettő. A zsidók Mózes-vallású magyarok.
- Azok a zsidógyerekek is magyarok, akik egy szót sem értenek magyarul?
- Itt, a határvidéken, azok is."

"És nemcsak héberül nem tanultam meg. A zsidók hétköznapi nyelve sem fogott rajtam. Ha olyan zsidó gyerekekkel akadt dolgom, akik csak zsidóul tudtak, Mikola volt a fordítóm. Ő jól beszélt zsidóul. Ha azt kérdezte tőlem, hogy én miért nem tanulom meg ezt a könnyű nyelvet, habozás nélkül válaszoltam:
- Mert jó magyar hazafi vagyok."

"Hogy a tót nem ember és a kása nem étel - ezt a két állítást, helyesebben ezt a két tagadást gyerekkoromban mindig együtt hallottam, bár mindkét mondásnak teljesen önálló története és magyarázata van. Hogy miért nem étel a kása? - mi tagadás, elfelejtettem."

"A tótokról azt beszélik, hogy akárhová is kerülnek, mindenütt találnak ismerőst, barátot, rokont. Egy dal azt bizonyítja, hogy a kannibálok fogságába esett tót a kannibálfőnökben régi komájára ismert. A mennyországba igyekvő tót pedig a kaput őrző Szent Péterben ismert nagybátyjára."

"- [...] Hogy a magyarok miért számítják a zsidókat magyaroknak: ez világos. De miért nevezik a zsidók önmagukat magyarnak?
- Na hallod, ez is kérdés? Ha a zsidó önmagát zsidónak vallja, a szomszédja már büdös zsidónak nevezi. Ha meg magyarnak vallja magát, akkor ő nevezheti a szomszédját tetves ruszinnak."

"Azt tudom Amerikából, hogy valaki mindig kevesebbet keres, mint a többi. Itt a néger, ott a zsidó, amott a tót..."

"Rákóczira minden beregi ember büszke.
A magyarok - mert a nagy szabadsághős magyar volt.
A ruszinok - mert ők voltak Rákóczi első katonái.
A zsidók - mert Rákóczi egy sárga pergamenlapra (az első betűt vörös, a többit fekete tussal) ezt írta volt:

Nincs jogunk különbséget tenni az emberek között nyelvük és hitvallásuk szerint. Aki szereti a hazát és gyűlöli a szolgaságot, az mind édestestvér."

"- Mikor szükség van a zsidóra -mondotta -, a zsidó pénzére, a zsidó eszére, a zsidó szavazatára, akkor a zsidó magyar. Mikor meg a zsidó azt mondja: én is veletek gyászolok, én is veletek örülök, akkor azt mondják neki: coki zsidó!"

"Minálunk a legcélirányosabb a sörital ellen beszélni. Mert az nem magyar embernek való ital, hanem aljas német találmány. A magyar gyomor kihányja. Az ember megfullad a dühtől, ha arra gondol, hogy az a trágyalé, amely még arra sem méltó, hogy az ember kiköpje, konkurrenciát csinál a magyar bornak."

"- Így jár, aki nem iszik - mondták a beregszásziak. - Tíz napig nem ivott és íme, meghalt.
- Nem az ölte meg szegény Balogot, hogy tíz napon át nem ivott - vetett ellen Jánossy -, hanem az, hogy ötvenöt éven át túlságosan ivott."

"A parasztruhás Teréz mégis elájult. Talán azért, mert vannak szavak, amelyek - bármilyen finoman mondja ki őket az ember - mégis megtartanak bizonyos erőteljes mellékízt.
Ilyen például az akasztófa szó."

"Kisgyerek koromban az volt számomra a legfontosabb kérdés, hogy mennyit és mikor kapok enni. Mikor felcseperedtem, és szép, érdekes könyveket olvasva tanulmányoztam az életet, rájöttem, hogy az evés nem is olyan fontos dolog, sőt nevetségesen jelentéktelen apróság a lét nagy és mély problémáihoz viszonyítva. Mikor tizennégy esztendős koromban Budapestre költöztem - visszatértem arra az álláspontra, amelyet kisgyerek-koromban vallottam."

"Újpest Budapest mellett azt a szerepet játssza, mint Beregszászon a Cigány-sor. Azok laknak ott, akik sok munkából rosszul élnek."

"- Nem akar eszperantót tanulni? -kérdezte.
- Mi az az eszperantó?
- Még azt sem tudja? - nevetett Erzsi. - Világnyelv! Mikor az egész világ egy ország lesz, minden ember eszperantóul fog beszélni.
- Maga beszél eszperantóul? - kérdeztem.
- Még nem, de most nekifogok a tanulásnak. A munkásotthonban eszperantó-tanulókör nyílt. Hat hónap alatt meg lehet tanulni eszperantóul. Szóval, ha most nekilátok, idejére készen leszek.
- Idejére? Szóval, úgy gondolja, hogy hat hónap múlva az egész világ egy ország lesz?
[...]
- Megkérdezte az apjától, Erzsi kisasszony, hogy mikor lesz az egész világ egy ország?
- Nem vagyok kisasszony - felelte Erzsi. - Apával beszéltem. Kérdésemre, válasz helyett harminc krajcárt adott. Meg azt a tanácsot, hogy menjek moziba."

"- Igaz, már rég meg akartalak kérdezni, Erzsi: tanulsz eszperantóul?
- Csak nem gondolod, hogy ilyen szamársággal töltöm az időmet - felelte barátnőm."

"Este kigyulladt, éjfél után kialudt a tűz - de a Messiás nem jött el, és Csaba királyfit meg Vladimir herceget is hiába várta Kárpátalja népe."

"- Zsidó disznópásztor? - kérdeztem csodálkozva.
- Miért ne? - így Izsák. - A négylábú disznók nem antiszemiták."

"A diákok azt tanították, hogy két oka van a ruszin nép nyomorúságának.
Az egyik ok - a zsidó. A zsidó eszik, iszik és ruhát tép. Ha a zsidó elpusztulna, amit most ő zabál fel, az a ruszinnak jutna. Kikergetni, kiirtani őket!
A másik ok - a magyar. Lévén Kárpátalja a magyar királyság része, a magyarról nem hirdethették a diákok azt, hogy ki kell űzni, ki kell irtani őket. Csak azellen beszéltek, hogy a ruszin nép ügyeit magyar jegyzők, magyar bírók, magyar csendőrök intézik, akik nem értik a ruszin nép nyelvét, nem ismerik baját, nem érzik a fájdalmát. Ha ezek helyét ruszin hivatalnokok foglalják el - vége lesz minden nyomorúságnak."

"Hogy a próféta cirkuszt rendez a számukra, azt valahogy mindnyájan természetesnek találták, bár egyikük sem tudta, hogy a prófétaság és a csepűrágás rokonszakmák."

"- Háború? Szamárság. Háború a huszadik században? Még viccnek is rossz! [...]
Igaz, tagadhatatlan, hogy Afrikában is huszadik század van, és ott mégis háború folyik. Olaszország elfoglalta Tripoliszt! De hát az Afrika. De hogy Afrika nem Európa, és Európa nem Afrika, az még bizonyításra sem szorul.
Egy délutáni lap - hírhedt szenzációvadász - június elején azt a hírt közölte, hogy négy Balkán-állam: Bulgária, Görögország, Szerbia és Montenegró szövetkezett egy - Törökország elleni háborúra.
A komoly lapok megcáfolták a hírt."

"- A magyar nép jó - mondotta. - És a többi népek is jók."

"Figyelmeztették arra, hogy Magyarország kultúrállam és kultúrállamban a foglyok kínzását úgy kell megszervezni, hogy a kínzás híre ne szivároghasson ki."

"Ferenc József azt üzente...

A magyarok énekelnek. A zsidók dúdolnak. A ruszinok hallgatnak. Az asszonyok, magyar, zsidó és ruszin asszonyok, sírnak."

"A gyászhírt hozó levelek homlokára egy idegen nyelvű mondat volt nyomtatva:
Dulce et decorum est pro patria mori.
A jegyző ezt a latin mondást a hozzá fordulóknak így fordította magyarra, ruszinra vagy zsidóra:
Aki ezt a levelet megkapta, annak nincs többé joga hadisegélyt kérni."

"És a Mózes-vallású, izzó magyar hazafi lelkét Marusza dada ajánlja - ukrán nyelven - Jézus, Mária és az összes szentek kegyelmébe.
Fejünk felett Ferenc József császár tüzérsége párbajozik Miklós cár tüzérségével."

"Az ember el se hinné, hogy egy roham közben, pár pillanatnyi pihenő alatt hány szentet tud egy magyar baka az anyjába küldeni."

"Felém egy barna, csontos arcú, nálam fejjel magasabb, nálam jó pár évvel idősebb román katona rohant. Cseléd, pásztor vagy favágó. Nagy diószínű szemével inkább csodálkozva, mint ijedten nézett rám, az ősellenségre, a vérszomjas vad magyarra. Hatalmas kezében remegett a fegyver. A fogai vacogtak. Én hirtelen hányingert kaptam.
Még tíz lépés. Még öt.
A románok segítségül hívták, mi szidtuk az istent."

"Valaki unalmában verset írt, amit a Gotterhalte dallamán énekeltünk. A vers szövege szerint a háború elején, a bolondokat felmentették a katonai szolgálat alól, ma meg már csak a bolondok harcolnak."

"- Mi a bolsevizmus?
- Azt hiszem - béke.
- És ki az a Lenin?
- Aki véget akar vetni a háborúnak. Nemcsak ennek a háborúnak, hanem minden háborúnak.
- Lenin!"

"Ausztria-Magyarország kormánya - lévén igaz barátja a finn népnek - a birodalom területén élő finn hadifoglyoknak nemcsak szabadságát adja vissza, de útiköltséget is ad, sőt előre kifizet háromhónapi zsoldot azoknak a derék finneknek, akik részt akarnak venni a 'vörös banditák' elleni harcban."

"Egy huszárőrmester, ki derekát valami kéményféléhez szíjazva ült, és akinek csizmás lábaiba én kapaszkodtam, amellett tört lándzsát, hogy Magyarországot angol gyarmattá kell nyilvánítani. Enélkül elpusztulunk, éhen döglünk, széttépnek minket. Ha angol gyarmattá leszünk, egyszerre pénzünk is lesz, ruha, cipő, minden. És nem román, szerb meg cseh foglalja el Magyarországot, hanem mi foglaljuk el Szerbiát és Romániát."

"A Kárpátalja északkeleti határa kétszázkilencven kilométernyire van az Orosz Tanácsköztársaság délnyugati határától. Telefonon beszéltem a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosával."

"Hogy sorsom tragikomédiája teljes legyen, a kórházból aznap jöttem ki, mikor a Magyar Tanácsköztársaság összeomlott."

"- Miféle választásokról beszél az úr? - horkant fel Páris.
- A nemzetgyűlési delegátusok megválasztásáról.
- Ki mondta az úrnak, honnét veszi az úr, hogy a delegátusokat választani kell?"

"A három úr egy félóra alatt összeállította a megalakítandó pártok lajstromát. Kaminszky tette az indítványokat, Páris hagyta jóvá a javaslatokat és a határozatokat. Hodla vetette papirosra. Mikor a lajstrom elkészült, Hodla felolvasta, amit írt:
1. Cseh köztársasági párt.
2. Ruszin köztársasági párt.
3. Magyar köztársasági párt.
4. Zsidó köztársasági párt.
5. Cseh reformpárt.
6. Ruszin reformpárt.
7. Magyar reformpárt.
8. Zsidó reformpárt.
9. Cseh demokratapárt.
10. Ruszin demokratapárt.
11. Magyar demokratapárt.
12. Zsidó demokratapárt.
13. Cseh agrárpárt.
14. Ruszin agrárpárt.
15. Magyar agrárpárt.
16. Zsidó agrárpárt.
17. Cseh ipari párt.
18. Ruszin ipari párt.
19-. Magyar ipari párt.
20. Zsidó ipari párt.
[...]
- Húsz párt hússzor kevesebb, mint egy párt. Húsz párt tízszer kevesebb, mint két párt. Húsz párt..."

"A hivatalnokokat Hodla beparancsolta a pártokba, mindenkinek megmondva, hogy melyik pártban van a helye. Olyiknak két pártban is volt helye."

"Az egyórás utazás közben azon a táblán elmélkedtem, ami a vasúti pénztár fölé volt kiakasztva. A táblán négy nyelven - csehül, franciául, szlovákul és ruszinul - ez volt olvasható:

A pénztáros n e m é r t se magyarul, se zsidóul. Az e nyelvű kérdésekre nem válaszol és az e nyelven kért jegyeket nem szolgáltatja ki.

A csehek jó tanítványai a magyar sovinisztáknak. Már csak az kell, hogy mesét írjanak arról, hogy miért nem étel a gulyás és miért nem ember a magyar - és minden úgy lesz, ahogy volt. És Csehszlovákia..."

"Elnöki csengőjével - nagy nehezen - csendet teremtve, türelmesen meghallgatta a megalakítandó Csehszlovákia képviselőjét, ki azzal az indoklással követelte magának a Kárpátalját, hogy ez a föld valamikor - ezer év előtt - Szvatopluk morva birodalmához tartozott. - Meghallgatta a megalakítandó Lengyelország képviselőjét, aki azzal az indoklással követelte a Kárpátalját, hogy az az ország déli szomszédja, és lakói ugyanazon a nyelven beszélnek, mint a megalakítandó Lengyelország déli tartományának, Galíciának lakosai. És meghallgatta a megalakítandó Nagy-Románia képviselőjét, ki azon az alapon követelte magának a Kárpátalját, hogy ott közel négyezer román lakik, és különben is az országocska északnyugati szomszédja Nagy-Romániának."

"- Wilson erélyes nyomást fog gyakorolni Csehszlovákiára az ön kormányzósága ügyében - mondotta Smidt.
- Wilsont érdekli Kárpátalja? - kérdezte csodálkozva Zsatkovics, aki Wilsont még sohase látta, de fölöttébb nagyra tartotta.
- Valószínűleg azt se tudja, hogy létezik ez az úgynevezett ország - felelte Smidt.
- Hát akkor miért gondolja, miszter Smidt, hogy az elnök beleavatkozik ebbe a - bocsásson meg - szerintem kissé nevetséges dologba?
Smidt késett a válasszal. [...]
- A General Motors igazgatósága - mondotta végül - legutolsó ülésén közel félórán át foglalkozott Kárpátaljával."

"Ungvár Höferje, ki ez alkalomra fekete szalonkabátot húzott, ugyanabban az épületben, ahol Páris lakott, a Korona szálló nagytermében, meghívott közönség előtt kifejtette a programját: Kárpátalja a kárpátaljaiaké."

"A ruszin népnek - mondotta -, meg kell szabadítania önmagát a zsidóktól és a világot - a bolsevizmustól."

"- A mindenható isten áldását kérem a vöröskatonákra - mondotta Meskó."

"- Galíciában a bolsevikok...
- Mindent tudok. Igyon egy pohár konyakot, Atyám. Antialkoholista? Az ilyenkor nagy baj."

"- Mit mond, Atyám? Az amerikai nép békét akar? Magát, szentatya, megfertőzték a bolsevikok. Mit érdekli magát az, hogy mit akar a nép?"

"Tudom, hogy a Kárpátoktól nyugatra későbben kel a nap, mint innen keletre - de nincs olyan erő, amely útját állhatná -, egyszer itt is világosság lesz."
---------------------------
A könyvet olvasva óhatatlanul felidéződik bennünk Benjamin Kuras Van-e élet a Marxon? c. írása, abban is az a - vélhetőleg kárpátaljai ihletettségű - anekdota, mely így szól:

"Közép-Európát legjobban ez a történet érteti meg velünk:
- Ausztriában születtem. Iskolában Csehszlovákiában jártam. A mesterségemet Magyarországon kezdtem gyakorolni. Munkás életem java részét a Szovjetunióban töltöttem. És most Ukrajnában megyek nyugdíjba.
- Ó, akkor bizony sokat kellett utazgatnia.
- Nem, sohase tettem ki a lábam a szülőfalumból."

Ennél szebben talán mi sem érzékelteti egy kicsiny terület hányattatott XX. századi történetét: a szereplők, a helyiek, az ott élők nem mennek sehova, nem csinálnak semmit, de mégis annyi a változás életükben, mint egy világutazónak - az országhatárok, politikai csatározások, katonai frontvonalak ide-oda nyargalnak át a fejük felett, s nekik ebbe semmi, az ég adta világon semmi beleszólásuk sincs, noha nekik lehetne egyedül szavuk dönteni mindenben, hiszen végső soron az ő életükről van szó.

Illés Béla Kárpáti rapszódia c. remeke tekinthető úgy is, mint 600 oldalnyi anekdota gyűjteménye a XX. század első néhány évtizedéből.

Az apró és önmagukban is rendkívül bájos és színes kis történet-mozaikdarabokból összeáll azonban egy még nagyobb, még színesebb, még impozánsabb történet: Kárpátalja és lakóinak (meglehetősen szubjektív, de ettől még érdekesebb) története; az elbeszélés valahol a századforduló környékén kezdődik, ahol a kis Bálint Géza, a kötet elbeszélője, ráeszmél az őt körülvevő világra, Beregszászra, Szolyvára és Kárpátaljára.

Végtelen történet, a környezet gazdag bemutatása - megismerjük a Monarchia és ezen belül Kárpátalja viszonyait: a magyar, ruszin, zsidó világ hihetetlen sokszínűségét; a vidéki lakosság elmaradottságát és nyomorát; s szinte hallhatjuk a beregszászi bor lecsúszását a gigákon.

Bálint Géza a történetek közepette apránként felnő: gyermekként még ruszinverő, nagymagyar hős ő - szemléltetvén ezzel, hogy minden jóravaló soviniszta és szélsőséges nacionalista az ego- és etnocentrizmus egyfajta gyermeki tudatszintjén lebeg -, kinek életre szóló barátsága történetesen egy ruszinnal alakul ki; aztán ráébred, hogy spanyol (szefárd) eredetű zsidóként talán őt sem tekinti mindenki magyarnak, még ha magát annak is vallja; megismerkedik a hazaszeretet és a szocializmus szavakkal; családja tönkremegy, így a szegénységgel is - családon belül is immár.

S még hogy a civilizált, XX. századi világban nincs háború: kitör előbb az olasz-török, majd a Balkán-szövetség háborúja (elébb Törökország majd egymás ellen), s ami mindennél elképzelhetetlenebb, eljő a nagy világégés, a nagy háború, melyet ma I. világháború néven ismerünk.

A Monarchia világa - mely csak kívülről oly biedermeier, belülről látványosan szuvasodik - darabokra esik; Kárpátalján a vörösök küzdenek a Szovjet-Oroszország felé való áttörésért; a cseh, francia és román intervenció azonban rövid úton eldönti: voltaképp semmi nem változik, csak Kárpátalja tulajdonosai cserélődnek... Jobb a helyi lakosoknak ettől persze nem lesz.

A könyv utolsó részében Kárpátaljára, mely a világtól eleddig viszonylagos elszigeteltségben élt, s melyet végül az új Csehszlovákiához csatolnak, a General Motors és a presbiteriánus hittérítők képében megjelenik az amerikai imperializmus és tőke is, mely előretolt helyőrségnek tekinti a tartományt a jövőbeli keleti irányú terjeszkedés felé...

Illés Béla könyve véget ér az új politikai berendezkedés, a trianoni határok rögzülése körüli években, bár a folytatás szinte magáért kiált: hol van még Csehszlovákia szétesése, az első bécsi döntés, Kárpátalja visszacsatolása Szent István országához; hol a második világháború, hol van még a Szovjetunió részévé váló Kárpátontúli terület s hol a független Ukrajna...

Bizonyára maga Illés Béla is úgy gondolja a magyar írók túlvilági panteonjában, hogy a könyve megírásától eltelt időben Kárpátalja népének ugyanúgy vajmi kevés köze volt saját sorsának megszabásához, mint abban az időben, melyet ő könyvében leír. Mennyi anekdotára való anyag gyűlhetett volna össze Illés Béla tollában...

Kárpátalja a kárpátaljaiaké - ez lehetne a tényleges üzenete ennek a csodás kötetnek. Kár, hogy e rendkívül színes vidék (oly sok más régióval egyetemben) valahogy a XX. században nem került fel az önrendelkezés egyetemes térképere. Talán, ha nem Budapestről, Prágából, Moszkvából vagy Kijevből (ad absurdum: Párizsból és Washingtonból) döntöttek volna a helyiek sorsa felett, talán jobban menne itt (is) az élet.

Ajánljuk mindenkinek, aki szeretne jó néhány érdekes órát eltölteni - legalább gondolatban - Kárpátalja vadregényes és sokszínű világában, a XX. század első évtizedeiben. Hátha kedvet kapunk hozzá, hogy meglátogassuk azt a XXI. század hajnalán is, hogy találkozhassunk Illés Béla, Esze Tamás, Rákóczi Ferenc vagy éppen a honfoglaló magyarok és az ott egykoron élő ruszinok, magyarok, szlovákok és zsidók szellemével, hogy elmondhassák nekünk és megértessék velünk: a kulturális sokszínűség tablója akkor igazán értékes, ha azt e színes mozaik minden kis kockája magáénak vallja és aktívan tesz érte. Sine ira et studio. Harag és részrehajlás nélkül.

2011. augusztus 1., hétfő

Sztracsatella


színes, magyar filmszatíra, 99 perc, 1995

Rendezte: Kern András

Szereplők: Kern András, Eszenyi Enikő, Udvaros Dorottya

Galló Tamás karmester éveket töltött külföldön a családjával együtt. Hazatérésük után nem találja a helyét a megváltozott városban. Beethoven Hegedűversenyének próbái közben idegösszeomlást kap, amihez a feleségével és a fiával állandósult konfliktusok is hozzájárultak. A "habkönnyű neurózisból" dr. Lantos Andrea próbálja kigyógyítani, eközben beteg és orvos egymásba szeret. Tamás azonban gyenge és gyáva ahhoz, hogy az életén változtasson.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2385