Európa Könyvkiadó, Budapest 1991
56 oldal
Különös botrány híre robban bele az eseménytelen spanyol nyár tikkadt unalmába: egy dél-spanyolországi városkában, Archidonában a mozi nézőterén egy fiatal lány addig ingerli kezével kedvese mezítelen nemi szervét, mígnem bekövetkezik az elkerülhetetlen végkifejlet, s a két sorral hátrább (!) ülő házaspár ruhája bámulatos bőséggel áradó férfimaggal szennyeződik be. A közerkölcs és a jó szokások ellen elkövetett megdöbbentő és szokatlan merényletből persze bírósági ügy lesz, de egyben közügy is: neves és névtelen spanyol patrióták - köztük jeles akadémikusok - fejezik ki levélben, versben, rajzban lelkesedésüket a hispán férfiasság e csodálatra méltó példája láttán.
Természetesen ez az egész: fergeteges vicc. Az 1989-ben Nobel-díjjal kitüntetett Cela elragadó kis miniatűrje azon kívül, hogy szamárfület mutat a pöffeszkedő patriotizmusnak, az erőltetett nacionalista "gloire-pszichózis"-nak, ("míly hatalmasok is azok a nemzetek, melyeknek keményfarkú fiait nemi károkozásért ítélik el!", kiált fel hevülő lélekkel a szerző), ragyogó és ellenállhatatlanul mulatságos olvasmány, a lehető legprofibb módon megírva: a Camilo José Cela nevével "hitelesített" (ál)levelezés, az apokrif versek és a tudományos aprólékossággal adatolt, rajzokkal illusztrált hímvesszőméreteknek körültekintő és alapos leírása, az események álkomoly jegyzőkönyvstílusában vagy éppen a nagy nemzeti tetteknek kijáró lelkesedéssel történő gondos lejegyzése s a könyvecskét lezáró karikatúrák megannyi telitalálat, melyek önfeledt percekkel ajándékozzák meg a kezdetben talán pironkodó olvasót.
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=az-archidoniai-bajdorong-paratlan-es-dicsoseges-hostette&ID=53749&gb_w=f
------------------------------
"A dolog Archidonában történt, nem messze a híres Szerelmesek Sziklájától. Egy párocska - nincs tudomásom róla, hogy formálisan jegyesek lettek volna - gyönyörködve és elmerülten nézett egy zenés filmet a moziban. A zene vagy a látvány, úgy látszik, némiképp izgató lehetett, mert a lányt, vallomása szerint - maga sem tudja, miért -, hirtelen ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy a fiú testének legérzékenyebb szervét a kezébe vegye."
"...amikor a fürge kis kéz a kéj csúcsára röpítette, vesszeje oly bőséggel és oly erővel lövellte ki férfiasságát, hogy inkább egy pezsgősüveghez, ha nem éppen egy izlandi gejzírhez volt hasonlatos.
A mögöttük ülő sorokban, de még a leghátsó sorban ülő nézők is döbbenten tapasztalták, hogy jupiteri, bár nem éppen aranyból való eső zuhog rájuk. Szabályos záporként hullott az égi manna, mintha sohasem akarna elállni. Valaki, azonosítván a csapadékot, dühös ordításban tört ki, trágár jelzőkkel halmozva el az illetőt, aki ezt a terméket ily ipari mértékben produkálta."
"Áldott legyen a Mindenható Isten, amiért megengedte, hogy ilyen prekonciliáns fütykösöknek és özönvízszerű magömléseiknek kortársaik legyünk! Ámen. Éljen Spanyolország! Mily nagyok is azok a nemzetek, melyeknek kemény farkú fiait nemi károkozásért ítélik el!"
"Fel lehetne állítani a tiszteletére gránitkőből egy emlékoszlopot, legömbölyített tetején egy lámpással - ez lenne az archidonai falloszfárosz -, melyet egészen az afrikai partokról látni lehetne; kiadhatnánk képeslapokat róla készült fényképekkel, és gyárthatnánk gallérra kitűzhető kis fütyiket; végül nem ártana belefoglalni ennek a dicsőséges férfierőnek a megszemlélését a külföldieknek szervezett nyári kurzusok programjába is."
"Szonett
Nemes dorong, szférák vidor lakója,
ha nap felé mered göcsörtös ágad
s odvában tengermély öröm ha támad,
makkján az ég, tökén a föld a bója.
Ma láttuk baszdühöd - az Isten óvja! -,
a párzó tigris is csudálta vágyad;
ma megmutattad, mily özönnel árad
a spermaágyú bő muníciója.
Te csapra vert fasz, Archidona álma,
ki szende polgárok nyakába öntöd,
mit torkodból előfröccsenni láttam,
ó, büszkeségünk, halld: tiéd a pálma,
nincs fasz (csak lágyfekély ne bántsa bőröd!)
tehozzád fogható a nagyvilágban."
"Nekünk pedig nagy tudományos elégtétel lenne, hogy mi írtuk le először azt a szindrómát, amely hamarosan az 'orgasmus hipertonicus archidonensis' néven fog bevonulni a nemzetközi tudományos irodalomba."
"Mint spanyol és mint hazafi, hálásan köszönöm nemes lelkű diagnózisát a hispán fasz izomzatáról, mely országunk büszkesége és az idegenek tüköre."
"Ön azt írja, hogy ez az oly igen egyedi példány erekcióban és lehúzott fitymával eléri a 42 cm-es hosszúságot, és hogy a tövénél 85, a fejénél pedig 76 mm az átmérője."
"Lőccsé dagadt tag, ádáz hímtag-attak,
égig ragadtak, lám, a hév tirádák
a nagy Camilo tizennégy során át,
s belőled vérbő félistent faragtak!"
"Helytállni kész fasz! Ellenség hiába
emelne rád kezet: egy andalúznak
a bátorsága sosem száll inába."
"Elmarasztalt fasz, kit álnok
bírák értek cifra tetten,
mit kell most farkadszegetten,
mint kivert kutya, kiállnod!
Mégis, légy ezerszer áldott,
hispán slaugunk! Egy parázna, pajkos női kéz ha rázna,
te volnál megint az éke,
hős hazánknak büszkesége -
s Archidonia újra ázna."
"Szonett az 'archidonai bájdorong'-nak ajánlott verskoszorúba
Beszélik, egy pöcs lenn Archidonában
titkon, de eltökélve, kőkeményen
felállt egy mozi hűvös szegletében,
s fejét magasra szegte nagy vidáman.
Egy értő női kéz fontolva, lágyan
fogdosta-rázta - ó, maroknyi éden! -,
s ő feljebb hágott, mint a hold az égen:
a Tibidabo lett Barcelonában.
De mert a tűzzel játszani veszélyes,
az ágyúcső elsült, s a rendre éhes
nézők sorában szörnyű rendet vágott;
s egy hölgynek, kit alkalmatlan időben,
s kívülről kettyintettek meg (de bőven),
ondolált haja ondóleltre váltott."
--------------------------------
Hogy a 2002-ben elhunyt, munkásságáért a spanyol királytól nemesi rangot kapott, 1989-ben Nobel-díjjal is jutalmazott Cela talán nem ezért a kis írásáért kapta a rangokat, talán nem kérdés - de akár ezért is kaphatta volna.
A hihetetlenül gazdag és magával ragadó nyelvezetű kis írás az archidonai bájdorong s némiképp plasztikus megfogalmazással: a spanyol machismo oszlopának botránya és a körülötte kialakult vihar, az általa gerjesztett hazafias hevület elmesélése; a tudomány, az spanyol tudományos akadémia és a költészet képviselői mondják el véleményüket a tárgykörben - egyfajta áldokumentarista szemszögből.
A Biatorbágy-Budapest vasútvonal huszon-egynéhány perces útja során kényelmesen elolvasható szösszenet rövidsége ellenére annál nagyobb élményt nyújt. Az időnkénti feltűnő kacagás és az (irodalmi és fizikai nagyság) elismerését sugalló hangos véleménynyilvánítás mellett exhibicionisták számára különösképpen ajánlott a méretarányos, milliméterpapíron is ábrázolt bájdorong mellékletének minél népesebb közönség előtt javasolt széthajtogatása és tüzetes szemrevételezése - az arra érdemes publikum érdeklődése (akár a könyvbéli bájdorong mérete) e cselekedet hatására garantáltan megnő.
Cela 1977-ben megjelent írása erősen görbe tükröt tart a Franco tábornok által képviselt s vélhetőleg a caudillo halálával együtt 1975-ben örökre sírba szállt "egységes, nagy és szabad" Spanyolország katolikus-nacionalista ideáljának akkor, amikor a szerző ebben a kis irományban a spanyol nemzeti nagyságot és annak megtestesülését a hit és a nemzet elvont kategóriái helyett egy andalúz fiatalember méretes, ám ugyanakkor nagyon is kézzelfogható falloszában láttatja felfedezni.
Jelenleg csupán várhatjuk, hogy a Kárpátok bércei közt a magyar irodalom is kitermeli majdan a maga pamfletjét és felállítja a magyar küzdeni akarás, a történelem és az élet viharaival szembeni elszánt lavírozás és ügyes manőverezés, a kitűzött és elérendő cél érdekében mutatott töretlen, szánalmat, kíméletet és embert nem ismerő célra tartás, a helyzethez való idomulás során mutatott végtelen rugalmasság és túlélési ösztön örök mementóját egy hasonló műben, melynek hőse lehetne egy találomra kiválasztott vidéki magyar város (pl. Hódmezővásárhely) találomra kiválasztott foglalkozású, arra méltó férfiúja (pl. egy polgármester), aki tűzön-vízen át harcol önnön igazáért és legfőképp saját boldogulásáért, s mely műnek - ugyancsak példálózó jelleggel - a magyar flexibilitás és mégis-morál örök szimbólumaként az lehetne a címe - minden aktuálpolitikai utalás teljes mellőzése mellett, ahol a valós személyekkel való egyezés pusztán a véletlen groteszk összjátéka: A hódmezővásárhelyi gerinctelen páratlan és dicsőséges hőstettei.
UI: Cela művének fenti kiadásán a címlapon sajnos az 'archidoniai' jelző szerepel, bár a szövegben és a belső címoldalon már a helyes 'archidonai'. Remélhetőleg Hódmezővásárhely helyesírásával a későbbi spanyol kiadásoknak nem lesz hasonló nehézsége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése