2009. január 29., csütörtök

A szabadság útjai


(Revolutionary Road)

rendező: Sam Mendes

szereplő(k): Kate Winslet (April Wheeler) Leonardo Di Caprio (Frank Wheeler)

Frank és April világéletükben átlagostól eltérő embereknek tartották magukat. Miután beköltöznek új házukba a Revolutionary Roadon, megvetően elhatárolódnak az őket körülvevő kertvárosi egyhangúságtól, és elhatározzák, hogy soha nem lesznek a társadalmi elvárások rabjai. Ám hiába lázadnak, Wheelerék egy idő után azon kapják magukat, hogy kezdenek pontosan olyanná válni, mint szomszédaik: egy derék férfi, aki unalmas munkát végez és semmihez sincs kedve, oldalán pedig egy nem túl boldog, titkon kalandokra vágyó háziasszony. Olyanok, mint bármely más amerikai család: elveszítették az álmaikat. Hogy változtasson sorsukon, April merész tervet kovácsol. Újra akarja kezdeni az életüket az ismeretlen és izgalmas nagyvárosban, Párizsban. Ám amikor a terv sínre kerül, mindketten pánikba esnek - egyikük mindenáron szabadulni próbál, másikuk pedig megmenteni, amijük maradt, mindegy, milyen megalkuvás árán.







2009. január 27., kedd

Kéthetes leállás, majd négynapos munkahét a GE-nél


Februárban két hétre leállnak a General Electric (GE) Consumer Industrial fényforrás üzletágának magyarországi gyárai, a későbbiekben pedig a négynapos munkahét bevezetésének lehetőségét is mérlegelik.
A GE közleményében kitér arra, hogy a fényforrás üzletágának magyarországi gyárai 98 százalékban exportra termelnek, a globális gazdasági válság hatására azonban "a termelés volumenét meghatározó rendelésállomány visszaesett". Emiatt a fényforrás üzletág februárban, az éves szabadságolási terv részeként két hétre leállítja magyarországi gyárait.

"A két hét leállás része az éves szabadságolási tervnek, amelyet a munkáltató a törvényi előírásoknak megfelelően előzetesen véleményeztetett a munkavállalók képviselőivel" - olvasható a közleményben. A kapacitás és a rendelésállomány egyensúlyban tartása érdekében a GE fényforrás üzletága a négynapos munkahét átmeneti bevezetésének lehetőségét is mérlegeli. Erről azonban még folynak a tárgyalások a munkáltató és a munkavállalói érdekképviseletek között.

Lapinformációk szerint április és október között csökkentenék a heti munkaidőt négy napra. Windisch Erika, a GE üzletágának európai kommunikációs és PR igazgatója ezzel kapcsolatban elmondta: ezek az információk nem helytállóak, hiszen még tartanak az egyeztetések. A GE világszerte 50 ezer embert foglalkoztató, több mint 13 milliárd dolláros éves forgalmú üzletága a Consumer & Industrial.

Magyarországon 9 gyárat üzemeltet, emellett Magyarországon működik az európai, közel-keleti és afrikai régió üzleti és kutatás-fejlesztési központja is. Jelenleg ez az üzletág Magyarországon 9.500 munkatársat foglalkoztat. A GE 1989 vége óta működik Magyarországon, közlése szerint jelenleg a legnagyobb amerikai munkáltató több mint 14.500 alkalmazottal.

http://www.metropol.hu/gazdasag/cikk/354565

2009. január 24., szombat

Vaszilisz Vaszilikosz: A csodagyógyszer


Kossuth Kiadó, Budapest 1986

A nagy sikerű "Z" szerzőjének új regénye konkrét esetet dolgoz fel. Görögországban a ciprusi kaland és a fasiszta junta bukása után bizonytalanság, csodaváró hangulat alakult ki. Ebben a helyzetben tűnt fel egy Giorgosz Hyperomosz nevű ügyvéd, aki Kos szigetén, Hippokratesz egykori szentélye közelében egy minden betegséget gyógyító elixírt fedezett fel. Az egyszerű, babonás görög parasztok, akiknek nélkülözniük kellett a korszerű egészségügyi ellátást, csodát reméltek az elixírtől, s rajongói hívéül szegődtek. Hyperomosz nemcsak sarlatán, de jobboldali monarchista kalandor is volt, aki csalással szerzett népszerűségét eszméi propagálására használta fel. Ingyen osztogatta a "csodaszert" a fővárosi középületek előtt és másutt, szerte az országban, s közben a polgári demokrácia és a köztársaság ellen uszított. Szédelgéseit hosszú ideig nem leplezték le, mert egy 12 tagú "szervezőbizottság" állt mögötte, mely befolyásos nagytőkésekből és monarchista katonatiszekből állt. Vaszilisz Vasziliszkosz a világszerte ismert, népszerű író szatirikus-ironikus stílusban írja le a "csodás" gyógyulásokat, s egy-egy sors bemutatásával érzékelteti azt a társadalmi helyzetet, amelyben a "csodatevő" kultusza kialakulhatott.

http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-csodagyogyszer&ID=50350

2009. január 22., csütörtök

Vörös és fekete


Hosszú évek óta nem láthatta a budapesti közönség Stendhal e remekművének színpadi változatát, sőt a világsikerű filmet is nagyon ritkán játssza a televízió, a felejthetetlen Gérard Philipe és Danielle Darrieux főszereplésével. Ezért valóban hiánypótló vállalkozásnak nevezhetjük a Vígszínház bemutatóját. Illés Endre klasszikus érvényű feldolgozása érzékenyen, igazi nagyszínházba való, világos történetvezetéssel, kiválóan megrajzolt szerepekkel emelte át a művet a dráma műfajába, és ezt a szöveget Békés Pál igazította át mai színpadra. A rendező Szikora János, aki a tavalyi évadban nagy sikerrel, látványosan mutatta be Esterházy Péter Rubens és a nemeuklideszi asszonyok című darabját, a Vörös és feketét is hasonlóan gazdag teatralitással kívánja színre vinni. A legendásan nagy történet Julien Sorel, de Rénalné és Matilde grófnő tragikus szerelmi hármasát meséli el, és szól a mindenáron feltörni akaró, de hátrányos helyzetből induló fiatal emberek örök és elszánt érvényesülési vágyáról, a nagy karrierről, amely minden társadalmi és történelmi helyzetben égetően aktuális konfliktus.

http://www.port.hu/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=13036&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44

2009. január 21., szerda

Amélie csodálatos élete


Le fabuleux destin d'Amélie Poulain

színes magyarul beszélő francia-német romantikus vígjáték, 117 perc, 2001
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Rendező: Jean-Pierre Jeunetszereplő(k): Audrey Tautou (Amélie Poulain) Mathieu Kassovitz (Nino Quincampoix)


Amélie, a naiv fiatal lány Párizsban él, a Montmartre-on. Élete egyhangúan telik, egy környékbeli bisztróban felszolgálóként dolgozik, a szomszédokkal pedig olyan bensőséges kapcsolatot tart fenn, mintha egy kisvárosban élne. Ám egy nap váratlan fordulat történik: A lakásának egy titkos zugában kis dobozra talál, amely az előző lakó gyerekkori emléktárgyait tartalmazza. Elhatározza, hogy visszajuttatja a kis dobozt jogos tulajdonosának. Ettől kezdve élete gyökeresen megváltozik, rájön, hogy valami módon képes környezetét boldogabbá tenni.. Szívesen boronál össze magányos embereket, amiből gyakran komoly bonyodalmak származnak. De jótéteményei közepette megismer egy különös fiatalembert (Mathieu Kassovitz) és most már a környezetén a sor, hogy segítsenek rajta...

2009. január 19., hétfő

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek


Ez a mű a barátság regénye, a barátságé, amely a főhős és bizonnyal Márai szerint is: "...szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerősebb törvény, erre épültek fel nagy műveltségek jogrendszerei.A barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg".

A gyerekkorban gyökerezett Henrik és Konrád barátsága is. Tízévesek voltak, mikor megismerték egymást a bécsi hadapródiskolában. Henrik dúsgazdag magyar gróf fia, Konrád apja bárósított hivatalnok volt Galíciában, anyja lengyel. A két fiú sülve-főve együtt volt, a nyári szünidőt, később a karácsonyt is együtt töltötték a grófi kastélyban. Együtt avatták őket tisztté, minden szabad idejüket egymás társaságának szentelték. Nem változott semmi akkor sem, amikor Henrik asszonyt hozott a házhoz, a gyönyörűszép Krisztinát. Egy napon aztán fordulat történt. Vadászatot tartottak a grófi vadaskertben. Henrik észrevette, egy szarvas lépett ki velük szemben a tisztásra, s hallotta, hogy a mögötte tíz lépésnyire haladó Konrád csőre tölt. Nem nézett hátra, de biztosan tudta, hogy Konrád nem a vadat, az ő fejét célozza. Megdermedt, de nem tett semmit. Aztán a szarvas hirtelen megugrott, és Konrád leengedte a puskát. "Elmulasztottad" - szólalt meg nyugodtan Henrik. Este még hármasban együtt vacsoráztak, de Henrikben meggyökeresedett a kínzó gondolat: Krisztina elvágyódik innét. Éjféltájban Konrád hazamegy, a házaspár is lefekszik, de Henrik nem tud aludni; kínzó kétségeire Krisztinának az ő számára írt naplójából akar bizonyosságot találni, de a napló nincs a szokott helyen. Másnap reggel Henrik Konrád lakására hajt, s ott tudja meg: Konrád elutazott. Még Konrád szobájában meditál, amikor sápadtan, feldúlva megérkezik Krisztina: "Elszökött" - mondja - "Gyáva volt". Ez volt az utólsó szó, amit Henrik hallott az asszonytól, s ez épp elég volt arra, hogy teljes világosság gyúljék a fejében. Igen, Krisztina a szeretője Konrádnak, együtt akartak szökni idegen országba, de Konrád nem vállalta barátja meggyilkolását, pedig csaknem büntetlenül megtehette volna: vadászatokon gyakran előfordulnak balesetek. Konrád a történtek után lemond rangjáról, s elmegy a trópusokra, Henrik pedig kiköltözik a vadászházba s addig nem teszi be a lábát a kastélyba, míg néhány év múlva Krisztina meg nem hal.

A regény jelen idejű cselekménye negyvenegy évvel az emlékezetes vadászat után történik. A Londonban élő Konrád a városba látogat, és értesíti Henriket, a tábornokot érkezéséről. A tábornok parádés kocsit küld érte és gyertyák fényénél ott vacsoráznak, ahol negyvenegy év előtt utoljára ültek egy asztalhoz. A vacsora után a tábornok idézi fel hármuk históriáját, és feleletet vár néhány kérdésére, például arra, hogy Konrád tényleg le akarta-e lőni azon a vadászaton. Ő azonban nem válaszol, hiszen némán is mindketten tudják a feleletet. Mire a gyertyák csonkig égnek, a két barát kézfogással búcsúzik egymástól, most már örökre.

A regény nagyszerűen dokumentálja Márai írásművészetét, regényépítkezésének fogásait, de a mai olvasótól a téma kissé idegen. A szerelem, a barátság, a hűség és árulás ilyetén felfogását nem is nagyon érti. Persze az író éppen arra akar utalni, hogy ti. a regény megírásának időpontjában - 1942-ben -, amikor már javában dúlt a második világháború, mindezek a nemes eszmények végzetesen megsemmisültek.

http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1342


Orhan Pamuk: Az új élet


"Egy napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott. ...láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt; láttam mindent, amit már ismertem, és mindent, amit még nem... Mindaz, amit addig tanultam, minden, amiben addig hittem, megszűnt érték lenni... de azért csak folytattam az olvasást, mert minél inkább előrehaladtam a könyvben, annál jobban megértettem, hogy olyan útra tévedtem, ahonnan nem lehet visszafordulni."

Oszmant, az ifjú narrátort egészen felkavarja ez a titokzatos olvasmány. Évekig bolyong Törökországban, bejárja a legelhagyatottabb helyeket, s mindvégig ugyanaz az őrült szerelem és remény hajtja. Különös kalandokon át vezet az útja egészen addig a napig, amíg meg nem érti, hogy az új világ, amelyre oly igen vágyik, talán nem is egyéb, mint maga a fényes halál...

Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól. A mágikus realizmus kiemelkedő keleti képviselőjeként ismert Orhan Pamuk művei közül ez a második, amely megjelenik magyarul. A fehér kastély szintén az Ulpius-ház gondozásában látott napvilágot. Pamuk könyveit eddig huszonnégy nyelvre fordították le, legjelesebb kritikusai - köztük John Updike - García Márquezhez, Kafkához, Borgeshez, Ecóhoz, Italo Calvinóhoz, Virginia Woolfhoz, Faulknerhez, sőt, még Prousthoz is hasonlították.

http://libri.hu/hu/konyvek/irodalom/szepirodalom/regeny/az_uj_elet

2009. január 18., vasárnap

Mamma Mia!


színes magyarul beszélő angol-amerikai zenés vígjáték, 109 perc, 2008
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Phyllida Lloyd
szereplő(k): Meryl Streep (Donna), Amanda Seyfried (Sophie), Colin Firth (Harry Bright), Pierce Brosnan (Sam Carmichael), Stellan Skarsgard (Bill Anderson), Julies Walters (Rosie), Christine Baranski (Tanya), Dominic Cooper (Sky).

Donna független, egyedülálló anya, és van egy kis szállodája egy idilli kis görög szigeten. Egyedül nevelte fel lányát, a tűzrőlpattant Sophie-t, és éppen most készül elengedni a kezét. Lánya esküvőjére Donna meghívta két legjobb barátnőjét, az életrevaló Rosie-t és a módos, sokszor elvált Tanyát a régi zenekarából, a Donna és a Dinamókból. Ám titokban Sophie is hívott három vendéget. A lány már régóta kutatja apja kilétét, hogy legyen, aki az oltárhoz kíséri. Ezért aztán elhív három pasit Donna múltjából a mediterrán paradicsomba, ahol már mindannyian jártak 20 évvel korábban. És 24 kaotikus, varázslatos óra következik, melyben új szerelmek bimbóznak és régi románcok lobbannak fel újra a lehetőségek buja szigetén.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=90324

A történet minimális, a filmet az Abba teszi naggyá. A film végén jó, ha egyáltalán eszünkbe jut feltenni a kérdést: ki az apa?

Minden elismerésünk Meryl Streepé, aki az összes számot egyenesben és nem playbackről énekelte - az extrák szerint.

S hogy vajon miért lett sikeres ez a film 2008-ban? Talán nem utolsó sorban azért, mert az emberek boldogságra vágynak, s az Abba három évtizeddel ezelőtti zenéje pontosan ezt adja meg nekik.

Márpedig nosztalgia kell, kell, kell...

-Horváth Press-

Gonin


Rendezte: Takeshi Ishii

Főszerepben: Koichi Sato, Masahiro Motoki, Jinpachi Nezu, Kippei Shiina, Naoto Takenaka, Takeshi Kitano, Kazuya Kimura

Hossza: 109 perc

Bandai egy tokiói bár tulajdonosa, aki egy sikertelen üzletet követően rengeteg pénzzel tartozik a helyi jakuzának.

Bandai minden követ megmozgat, hogy előteremtse a pénzt, de kifut az időből, ezért a jakuza főnök emberei üldözőbe veszik. Elkeseredésében Bandai veszélyes tervet eszel ki, hogy pénzhez jusson: alvilági figurákból verbuvál csapatot, hogy kirabolják a főnököt, de semmi sem úgy alakul, ahogy tervezték...

Takashi Ishii többszörösen díjnyertes alkotásáról világszerte elismerően nyilatkoztak a kritikusok, a nézők soraiban pedig hamar kultikus státuszt vívott ki magának. A Gonin rendkívül nyersen ábrázolja a Japán alvilág brutalitását,. A különösen erőszakos jelenetek mellett a film másik érdekessége, hogy a főszerepet a híres japán színész-rendező, Takeshi Kitano alakítja. A világ legtöbb országában a Gonint a Ponyvaregény japán változataként aposztrofálják.

http://www.netpiac.hu/display/index.phtml?do=termek&termek_id=18982#

A Horváth Press értékelése szerint a Goninban az a jó, hogy a jók sem jók, a rosszak viszont mindenféleképpen rosszak, s egy igazi, véres japán filmhez illően a film végén mindenki egységesen osztozik a halálban. Nincs különbség. A Gonin nem a japán ponyvaregény. Annál sokkal több. Több mint brutális.

Első randis filmnek feltétlenül nem ajánlott.

Portré a semmiről


Voksán Virág a 2006-os év playmate-választásának közönségdíjasa modellként kezdte karrierjét, majd lemezlovas lett. A Sztárok a fejükre estek c. műsorban is bizonyította, hogy nem könnyen jön zavarba és kimondja, amit gondol. Ezúttal a Sztárportréban vallott gondolatairól!

Meditatív állapotban: Leülök a kertben egy padra, nézem a fákat, és ilyenkor mindenfélén elgondolkozom. Elkalandoznak a gondolataim. De vannak olyan üresjáratok is, amikor teljesen kikapcsolom az agyam, és olyankor tényleg semmire nem gondolok.

Ha jön egy jó érzés, akkor élvezem: Nekem mindig vannak céljaim, mindig vannak vágyaim. Ha nem lenne vágyam, akkor nem is lennék boldog ember. Ha jön egy jó érzés, akkor élvezem, befogadom, de én nem generálom ezt tudatosan. Vannak, akik azt szokták csinálni, hogy tudatosan lemennek alfába. Én nem. Nekem, ami jön, az mind természetes. Nem tudatos, és nem előre eltervezett események sorozata.

http://bulvar.ma.hu/tart/cikk/d/0/34488/1/bulvar/Izgalmas_kepek_Voksan_Virag_Ha_jon_egy_jo_erzes_akkor_elvezem

2009. január 16., péntek

Peller Mariannal reggelizhetünk


BUDAPEST – Új műsorvezetőkkel bővül az RTL Klub Reggeli című műsorának csapata. A korán kelők napokon belül Horváth Évára (30) és a Fogd a pénzt, és fuss! című műsorban megismert Peller Mariannra (25) ébredhetnek.

– Talán Stohl András áll a temperamentumomhoz a legközelebb, de szerencsére mindenkivel nagyon jó a kapcsolatom. Hosszú idő után izgatott vagyok, hiszen ez megmérettetés lesz a számomra. Nagy segítséget jelent, hogy a jövő héten a Csak csajok című műsor társműsorvezetőjeként belekóstolhatok a műsorvezetésbe – újságolta Éva, akit továbbra is láthatnak majd a nézők Cool Tv délutáni műsorában. Az egykori szépségkirálynő mellett Peller Mariann előtt is nehéz időszak áll.

– Éjjeli bagoly vagyok, így nem lesz könnyű hajnali négykor kelni – mosolygott. – Az egész bioritmusomat át kell állítanom. Nagyon izgatott vagyok, remélem, hogy rövidesen sikerül elsajátítanom az élő műsorvezetés fortélyait is.

http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=131495

Szlovákia nem kér a magyar szalámiból

Szlovákia is tiltakozik az Entropa nevű műalkotás ellen, mert ezen egy cseh szobrász az országot magyar nemzeti színű szalaggal átkötött szalámiként ábrázolja.

Ján Kubiš külügyminiszter Alexander Vondra uniós ügyekért felelős cseh kormány-alelnökkel folytatott telefonbeszélgetésében kifogásolta ezt és jelezte, hogy valószínűleg kérni fogja a plasztika eltávolítását. Az unió soros elnökségét ellátó Csehország nevében ma Vondra bocsánatot kért mindazoktól, akiket megbántott a sztereotípia-kiállítás.

Korábban a szobrász is bocsánatot kért, amiért a kiállítást úgy állította be, mintha különböző nemzetiségű művészek készítették volna, miközben valójában cseh művészek kis csoportja volt az alkotó. David Černý ugyanakkor leszögezte, hogy a groteszk túlzás és a misztifikáció a cseh kultúra egyik védjegye. Szlovákián kívül eddig Bulgária tiltakozott az egyik uniós főépületben levő alkotás ellen, mivel az országot török vécéként ábrázolja.

A Szlovák Nemzeti Párt, amint megtudta, hogy a cseh művész miként ábrázolta Szlovákiát, máris hallatta a hangját a megalázó alkotás miatt. A párt alelnöke, Anna Belousovoá azonnal felszólította a szlovák külügyminisztert, hogy tiltakozzon a cseheknél, mert a pártját alaposan felháborította a mű. Szlovákiát ugyanis véleményük szerint lekicsinylően és megalázóan ábrázolta. A politikai színezetű művel szerinte csak le akarják járatni az országot.

Szomorúnak minősítette Pozsony hivatalos reagálását a Sme című szlovák liberális napilap. "A bolgárok nem bírták elviselni a török vécéket, a szlovákok a magyar szalámit. A hivatalos szlovák reagálás szomorú. Azt bizonyítja, hogy Szlovákia politikai képviselőinek nincs humorérzéke" - írja pénteki jegyzetében az újság.

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2009/01/16/szlovakia_nem_ker_a_magyar_szalamibol

2009. január 12., hétfő

Totális áramszünet fenyeget Szlovákiában


Ha néhány órán belül nem indul újra a gázszállítás, az ipari minisztérium megadja az engedélyt a decemberben leállított atomreaktor üzembe helyezésére, jelentették be Pozsonyban. A végső lökést egy hőerőműben hétfőre virradóan keletkezett tűz adta, az erőmű kiesése és a gázválság együtt a teljes áramszünet szélére sodorta Szlovákiát.
Szlovákia a teljes áramkimaradás veszélyének van kitéve, miután az éjjel tűz ütött ki az Elektrárne Nováky (ENO) hőerőműben, s azt le kellett állítani. A tűz komoly károkat okozott a két energiablokk vezetékeiben - közölte Lubomír Jahnátek szlovák ipari miniszter. A teljes áramkimaradás közelében vagyunk - idézte Jahnáteket a pozsonyi SITA hírügynökség. A miniszter szerint ennek oka a gázszállítások elmaradása és a nyitranováki hőerőmű leállása. Az ENO biztosítja a szlovákiai áramellátás 7,5 százalékát.

A gázhiány miatt hétfőn a szlovákiai nagyvállalatok továbbra is állnak, de a lakossági gázellátás működik.

A tűzvész, amelynek okai egyelőre ismeretlenek, erősen megrongálta a két, egyenként 110 megawattos, összesen 518 megawattos energiablokk vezetékeit, valamint a szenet adagoló berendezéseket. A anyagi kár az első becslések szerint nagyjából egymillió euró. Az első és a második energiablokkot le kellett állítani. Az országos energetikai központ már kiadta az utasítást, hogy haladéktalanul helyezzék üzembe a vajáni (Vojany) hőerőmű 3. és 4. energiablokkját - mondta Jahnátek.


Továbbra is garantáljuk a stabil és megbízható ellátást. Tartalékforrásaink vannak - nyilatkozta a helyzettel kapcsolatban Juraj Kopriva, a Slovenské Elektárne (Szlovák Villamos Művek) társaság szóvivője.

Robert Fico miniszterelnök a válságstáb hétfői ülése után bejelentette, hogy a az apátszentmihályi (Jaslovské Bohunice) atomerőmű második reaktorát várhatóan három-négy napon belül újra működésbe helyezik. A reaktort az Európai Unióval történt korábbi megegyezés alapján december végén állították le és zárták be. Újbóli üzembe helyezéséről a jelenlegi földgázválságra hivatkozva szombaton rendkívüli ülésen döntött a pozsonyi kormány. Fico akkor azt mondta: a döntésért személyesen vállalja a felelősséget. Ha néhány órán belül nem indul újra a gázszállítás, az ipari minisztérium megadja az engedélyt a reaktor üzembe helyezésére - szögezte le Jahnátek.

A bezárt reaktor üzembe helyezése ellentétes lenne az Európai Unió jogrendjével - jelentette ki ugyanakkor hétfőn újságírók előtt Pozsonyban Ján Figel, az Európai Unió biztosa. Pozsony elleni szankciókról beszélni szerinte egyelőre idő előtti, mert az Európai Bizottság még részletesen áttanulmányozza azokat az érveket, amelyeket a szlovák kormány hozott tudomására a reaktor újbóli üzembe helyezése érdekében. Ugyanakkor értjük a gázválság okozta rendkívüli helyzetet és a gázválságot. Igyekszünk ezt megoldani, hogy a gázszállítás Európába minél hamarabb felújulhasson – fejtette ki Figel.

http://index.hu/gazdasag/vilag/szlogaz09011/

2009. január 11., vasárnap

Valami Amerika

színes magyar vígjáték, 115 perc, 2001
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

A történet valahol Ausztriában kezdődik, a hegyeshalmi határátkelő felé vezető úton, de ez talán kevésbé lényeges, mint az érkező személye. Ő az "amerikai", aki egy jobbkormányos luxusautóban szivarozva, Alex Brubeck néven érkezik Magyarországra, szülőföldjére, amit még fiatalon hagyott el. Neki ez az utazás a rég várt hazatérést, egy magyar reklámfilm-rendezőnek, Tamásnak pedig a "nagy lehetőséget" és a talán még nagyobb kalamajkát jelenti.

Tamás bátyját, Ákost - a menő építési vállalkozót - és öccsét, Andrást - a világban helyét keres művészlelket - hívja segítségül. Az a tervük, hogy elszórakoztatják az európai ügyeit intéző amerikai producert, hogy megnyerjék Tamás filmjéhez, mint tőkéstársat. Alex, amíg lehet, titkolja származását, és azt ígéri, beszáll a produkcióba a filmhez szükséges pénz felével.

Az összeg másik felét - ami ez esetben hatvan millió forint - viszont a testvéreknek kéne előteremteni. Mégpedig hat nap alatt. Megszerezhetik a pénzt, de vajon mi lesz az ára? A pénzügyi dolgok gyakran érzelmi problémákkal járnak együtt, a férfiak meg többnyire nőkkel, de még milyenekkel.

Tamásnak ott van Eszter, Ákosnak pedig Timi, a nőiesség két markáns képviselője, akiket még véletlenül sem lehet összetéveszteni. Terka néniről, a bejárónőről nem is beszélve, akit mint anyjukat tisztelik a fiúk. Természetesen ebben a történetben is ők, a nők állnak mindennek a hátterében, és mint általában, a megoldást is bennük kell keresni a felmerülő problémákra. Abból pedig akad bőven, pláne ha vígjátékról van szó.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=43664

A Horváth Press szerkesztősége már nem először látta a filmet, s bizonnyal nem is utoljára, de hideg téli estéken mindig kellemes újranézni. Ajánlott mellé egy kis Kentucky Bourbon.

2009. január 10., szombat

Do you remember those good old GE days...?

Erősebb magyar nemzet, erősebb befolyás


A Horváth Press az alábbiakban közli Orbán Viktor saját írását, melynek címe: Erősebb magyar nemzet, erősebb befolyás. Az exminiszterelnök írását teljes terjedelmében közöljük, hiszen szorosan és szervesen illeszkedik a két nappal korábbi Horváth Press-interjúhoz.

Írta: Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz elnöke

2009. január 10. 11:19
Négy évvel uniós csatlakozásunkat követően Magyarországon is hódít a Nyugaton immár örökzöldnek ható vita: vajon fenyegeti-e nemzeti szuverenitásunkat az európai integráció? A nemzetállamok Európájában boldogulunk jobban, vagy egy európai szuperállamban? Érvek hangzanak el egyik és másik oldalon – többek közt e lap hasábjain is – a nemzetállamra leselkedő brüsszeli veszedelemről, vagy ellenkező előjellel éppenséggel a nemzeti érzés idejétmúlt és elmaradott jellegéről, és a politikailag korrekt, „minden problémát automatikusan megoldó” egyesült Európáról. Lassan másfél évtizedes európai uniós tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a fenti kérdésfeltevés – és a belőle következő dilemma – rossz irányba visz bennünket. E vita számunkra, magyarok számára ugyanis valójában értelmetlen, sőt rosszabb, akár kifejezetten veszélyes is lehet. E cikk megírásakor az a szándék vezérelt, hogy bemutassam, miért van ez így.

Az Európai Uniót – ezt a bonyolult, leegyszerűsítő jelzőkkel leírhatatlan szervezetet – sok mindenért lehet és kell is jogosan kritizálni. Például azért, mert az uniós politizálás az elitek privilégiuma lett, elszakadt az európai polgároktól, és szinte képtelen az ő hétköznapi problémáikra adandó válaszok világos megfogalmazására.

Vagy éppenséggel azért, mert az európai intézmények nemegyszer mennek szembe – valóban képmutató módon – a saját maguk által vallott értékekkel, kockáztatva hitelüket az európai polgárok szemében. (Ilyen volt, amikor a bővítés menetében szemet hunytak egyes tagjelöltek súlyos hiányosságai felett, miközben mondvacsinált ürügyekkel előszobáztatják a sokkal felkészültebb Horvátországot.)

Magyar polgárokként azt is joggal vethetjük az unió szemére, hogy a 2004-es bővítés országainak a mai napig azért kell harcolniuk, hogy mielőbb megszűnjön az új tagállamokat számos tekintetben még ma is sújtó diszkrimináció.

Sokan érezhetik úgy, hogy nem igazolódtak be várakozásaik, talán csalódtak is a csatlakozás tényleges eredményeiben. A folyamat túl hosszú ideig tartott, mára pedig úgy látják, hogy másodosztályú állampolgárként kezelik őket, amikor országaik a régi tagállamokhoz mérten kevesebb mezőgazdasági támogatásban részesülnek, polgáraink még mindig nem vállalhatnak szabadon bárhol munkát, az uniós támogatásokhoz pedig nehezebb hozzájutnunk. Vagy amikor a politikai döntéshozatal során az ő érdekeiket figyelmen kívül hagyják, mint ahogyan megtörtént az a szolgáltatások piacnyitásáról szóló vitában. Emlékszünk azokra a bosszantó esetekre is, amikor a schengeni határnyitás után még megbüntették a magyarokat, ha személyi igazolvánnyal lépték át a határt, vagy éppenséggel „behajtani tilos” táblákat helyeztek el a határ menti dűlőutakra. Ugyanazon dűlőutakra egyébként, amelyeken a másik irányból zavartalanul folyt a forgalom a magyar oldalon lévő földek irányába.

Európa mint védőháló

Ám abban is van igazság, hogy hazánk csatlakozása óta a magyar polgárt sok szempontból az Európai Unió óvja – nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben. Az uniós normák sokszor az MSZP-kormány féken tartását szolgálják. Ha nem lennénk EU-tagok, akkor államcsődhöz vezetett volna – annak minden társadalmi következményével együtt – a Medgyessy- és Gyurcsány-kabinetek gazdaságpolitikai amatörizmusa; a költségvetés hiányát finanszírozó befektetők ugyanis fontos bizalmi tényezőként fogják fel az EU-tagságot. Az igazi védelmet persze a közös valutaövezethez való tartozás jelenti majd; most, az egész világot megrengető pénzügyi és gazdasági válság idején mutatkozik csak meg igazán a hatéves MSZP–SZDSZ-kormányzás felelőtlensége, hiszen a biztonságot jelentő mihamarabbi euróbevezetés helyett a távoli, ködös jövőbe tolták ki a közös fizetőeszköz bevezetésének dátumát. A legyengített és az árfolyamspekulánsok kénye-kedvének kitett Magyarországot ugyanis láthatóan sokkal jobban megtépázza a vihar, mint az euróövezet spekulációtól védett tagállamait. De hogy egy másik, akut problémát is említsünk: valószínű, hogy uniós tagságunk hiányában az orosz térnyerés is jóval tekintélyesebb lenne a magyar gazdaságban, és még csak dilemmát sem okozna, hogy Magyarország vajon az orosz függést enyhítő Nabucco, vagy a függést erősítő Déli Áramlat gázvezeték mellett törjön lándzsát.

Virtuális trianoni határok

Ne felejtsük el azt sem, hogy az Európai Unió – uralkodó társadalmi modelljének, a szociális piacgazdaságnak a fenntartásával – a globalizáció vadhajtásai ellen is védelmet tud nyújtani a tagállamok és polgáraik számára. Különösen igaz ez akkor, ha egy tagállamban – jelen esetben Magyarországon – olyan kormány van hatalmon, amelyik túlontúl fogékony a nemzeti érdekekkel szemben csak a korlátlan szabad piacról papolni tudó neoliberális gondolkodásra. Ami pedig csatlakozásunk egyik legfontosabb hozadéka: a csaknem kilencven évig magyar és magyar közé vasfüggönyként ékelődő trianoni határok a schengeni nyitás révén immár virtuálissá válnak. Sőt, az EU által kiemelten finanszírozott határ menti együttműködés révén újjáéledhetnek az egykor szerves gazdasági és infrastrukturális kapcsolatok, mondjuk a kisalföldi és csallóközi, vagy hajdú-bihari és érmelléki magyar közösségek közt.

Egy hajóban Slotával?

A magyar társadalom egy részének idegenkedése az Európai Uniótól sajátos ellentmondást hordoz magában. Miközben egyesek elismerően csettintenek az írek „bátorsága” láttán, amiért le merték szavazni a szerintük szuperállamot kiépítő lisszaboni szerződést, addig ugyanők minden további nélkül elvárnák az EU-tól, hogy az fenyítse meg a Magyarországot a tönk szélére sodró szocialista kormányzatot. Pedig ha valami, akkor ez utóbbi valóban súlyosan sértené a nemzeti szuverenitás elvét. Ilyen eszközök azonban az EU kezében nincsenek. Miért? Mert a falra festett ördög, az Európa nemzeteit maga alá gyűrő birodalom egyelőre bizony sehol sincs. Ha lenne, akkor a Brüsszelben csak „hazug miniszterelnökként” aposztrofált kormányfő a költségvetési adatok kozmetikázásáért – az őszödi beszédben elhíresült „trükkök százaiért” – komoly pofont kapott volna az európai intézményektől a felelőtlen gazdaságpolitika miatt. Nem kapott, mert az Európai Unió nem vállalja át a felelősséget a kormányoktól a gazdaságpolitika alakításáért. Mint ahogy nem lépett fel kellő eréllyel az Európai Unió akkor sem, amikor a budapesti utcákon lábbal taposták ártatlan magyar polgárok tömegeinek alapvető szabadságjogait. S hogy kicsit más vizekre evezzünk, a ködös európai szuperállam rémével szemben a nemzeti ideát olyan alakok is védelmezik, mint Ján Slota vagy Corneliu Vadim Tudor, hogy a felvidéki és az erdélyi magyar közösséggel kényük-kedvük szerint bánhassanak a szlovák és a román nacionalisták – mint ahogy ez mostanában Szlovákia esetében így is történik, Európa szeme láttára.

Kétségtelen, hogy az európai integrációs folyamatnak a kezdetektől volt egy nemzetek feletti jellege. Az integráció részben nemzetek feletti karakterét az európai építkezés lényegeként ragadták meg annak idején az alapító atyák. Ettől azonban még – amint a példák mutatják – a nemzetállam egyelőre köszöni szépen, él és virul.

Lisszabon nem a Rubicon

Az eddig elmondottakból egyértelműnek tűnik, hogy balgaság lenne a teljesen szuverén nemzetállamok Európájáért kardoskodnunk, mint ahogy nem érdekünk egy minden területen központosított, szuperállami Európa sem. Ismétlem: ez utóbbi forgatókönyv egyelőre nem is reális. A manapság az ír népszavazás miatt oly sok vitát kiváltó lisszaboni szerződés korántsem jelenti valamiféle Rubicon átlépését ebbe az irányba. A sors fintora, hogy elődjéhez, a szerencsétlenül elnevezett alkotmányszerződéshez hasonlóan épp a sokszor számon kért hatékonyság és átláthatóság érdekében született. Pontosította a hatásköröket – világosabban elhatárolva a nemzetállami és az uniós feladatokat –, megerősítette a szubszidiaritás elvét, vagyis azt, hogy az Európai Unió csakis ott és akkor jár el, ha az közösségi szinten hatékonyabb, mint tagállami szinten. Bővítette azon területek számát, ahol többségi döntéssel lehet döntést hozni, aminek következtében a Magyarországhoz hasonló közepes méretű tagállamok sokkal inkább tudják hallatni a hangjukat, mint az eddigi konszenzusos rendszerben, ahol sokszor addig győzködik az „ellenállókat”, amíg azok meg nem hajolnak. Emellett az európai polgárok által közvetlenül választott – tehát a brüsszeli bürokrácia demokratikus elszámoltathatóságát biztosítani hivatott – Európai Parlament hatáskörét is jelentősen megnövelte a lisszaboni szerződés, a nemzeti parlamentek jogosítványait pedig szintén megerősítette azzal, hogy komolyabban bevonta őket az uniós jogalkotás ellenőrzésébe. Brüsszel tehát nem Moszkva, még ha a Varsói Szerződésből és a KGST-ből épp csak szűk két évtizede szabadult nemzetként érzékeny fülünk is van az ehhez hasonló tetszetős áthallásokra.

Ha nem szuperállami Európát és nem is a homogén nemzetállamok Európáját, akkor valójában milyen Európát szeretnénk mi, magyarok? Erre a válasz az, hogy erős Magyarországot akarunk egy erős Európában. Mit is jelent ez? Elsősorban azt, hogy az Európáról vallott elképzeléseink nem választhatóak el attól, hogy milyen Magyarországot szeretnénk. Négy és fél éves uniós tagságunk megerősíti annak az alaptézisnek az igazságát, hogy a gyenge országok az EU-ban könnyen hátrányba kerülhetnek, míg az erősek az integrációtól még erősebbek lesznek és még több előnyhöz jutnak. Az Európai Unió nem szociális intézmény, ahol a magatehetetlen kormányok vénájába infúzióval csöpögtetik az éltető támogatásokat a gazdaság vérkeringésének fenntartása érdekében. Magyarországnak folyamatosan és következetesen kell képviselnie álláspontját. Mindezek alapján elengedhetetlen, hogy hazánk határozott és kimunkált jövőképpel rendelkezzen először önmagáról, majd Európáról, az ott betöltött magyar feladatokról és küldetésről. Sajnálatos módon Magyarország érdekérvényesítő képessége a csatlakozás óta messze elmarad a korábbiakban várt mértéktől. Kitűnő képviselőink számos alkalommal érnek el komoly eredményeket az Európai Parlamentben, amely eredményeket előbb a szocialista–szabad demokrata, majd a kisebbségi kormány egyáltalán nem tud érvényesíteni a kormányokat tömörítő Tanácsban. A mostanra kisebbségi szocialistává olvadt MSZP–SZDSZ-kabinet európai teljesítményét két szóval lehet leírni: hiteltelenség és koncepciótlanság. Sokszor aztán olyan kudarcokért is Európát szidjuk – akaratlanul is a kormányzat érdekeinek megfelelően –, amelyekért pedig nem az EU, hanem a magyar kormány a felelős. Csak éppen a kormány kommunikációs gépezete a felelősséget ügyesen áthárítja Brüsszelre, ami azért is lehet sikeres, mert az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkor azt gondoltuk, hogy a legnagyobb problémát a szuverenitásunk feladása jelenti.

Erősebb Európára van szükség

Tapasztalataink alapján ma már tudjuk, hogy nem kell félnünk szuverenitásunk elvesztésétől. Azt hittük, hogy az Európai Unió erősebb és egységesebb. Ezzel szemben az élet szinte minden területén azt látjuk, hogy Európa valójában gyengébb, mint kellene. Az elmúlt hónapok válságai azonban minden eddiginél egyértelműbben mutatták meg, hogy Magyarországnak érdeke egy erős, cselekvőképes és szolidáris Európa. A magyar érdekek is azt kívánják, hogy jó néhány kérdésben közös megoldások szülessenek az EU-ban.

Először is, Európa a demokrácia és szabadság bölcsője, mégis korlátozottak a lehetőségei a polgári szabadságjogok megvédése terén. Emlékezzünk rá, mi, magyarok is többet vártunk a nagyvilágban a demokrácia zászlaját lobogtató Európai Uniótól, amikor a közelmúltban Budapest utcáin lábbal tiporták a szabadságjogokat. Nem lehet kettős mérce, egyformán kell érvényesülnie az emberi jogoknak Európa minden országában. Olyan Európára van szükségünk, amelyik képes megvédeni polgárainak szabadságjogait, akár saját kormányukkal szemben is.

Másodszor: a pénzügyi és gazdasági válság ismét előtérbe helyezte az európai versenyképesség megerősítésének szükségességét. A jelenlegi válság is bebizonyította, hogy egy erős, szolidáris és összehangoltan cselekvő Európai Unió sokkal jobban helyt tud állni a globális versenyben, és hatékonyabban tud szembenézni a jelenlegihez hasonló jelentős kihívásokkal, mint a tagállamok külön-külön. Szükséges tehát, hogy az unió közösen intézkedéseket hozzon a belső piac kiteljesítése, a lisszaboni stratégia továbbfejlesztése, a versenyképesség, a foglalkoztatás, a kis- és középvállalkozások támogatása és az európai pénzügyi rendszer szabályozásának megerősítése érdekében. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a francia elnökség határozottan és hatékonyan lépett fel e célok érdekében.

Harmadszor: Európa a sokszínűség közössége, a közösségek közössége. Az Európai Unióban gyakorlatilag minden közösség kisebbség. Mégis, a kisebbségi nemzeti közösségeknek szinte alig vannak jogosítványaik; pontosabban fogalmazva e jogaikat rendszeresen megsértik. A határok nélküli Európa nem létezhet a kisebbségben élő nemzeti közösségek védelme nélkül. Ezért is nagyon fontos, hogy végre életbe lépjen a kisebbségi jogokat elsőként garantáló uniós dokumentum, a lisszaboni szerződés. El kell érnünk, hogy az Európai Unió elég erős legyen a kisebbségi jogok érvényesítése terén, és meg tudja védeni a kisebbségeket a kormányok esetleges jogsértéseivel szemben is. Ebbe az irányba tett lépés, hogy az EU polgárainak alapvető jogai felett őrködni hivatott Alapjogi Ügynökség feladatkörébe is bekerült a nemzeti közösségek védelme. Aligha kell különösebben hangsúlyozni e kérdés jelentőségét ma, amikor a szintén EU-tag Szlovákiában mindennapossá vált a legmagasabb pozsonyi kormánykörökből hergelt magyarellenes uszítás.

Negyedszer: ma már mindenki látja – gondoljunk például az éppen jelenleg zajló újabb gázvitára –, hogy Európa kiszolgáltatottá vált az energiaellátás terén. A közös európai energiapolitika hiánya kiszolgáltatja a tagállamokat az energiaszállítóknak és kijátszhatóvá teszi őket egymással szemben. Magyarország e téren is a leggyengébb láncszemek közé tartozik.

Ötödször: az elmúlt időszak eseményei világossá tették, hogy Európának fokozott erőfeszítéseket kell tennie az egységes külpolitika megvalósítása érdekében is. A Grúzia elleni orosz agresszió súlyos figyelmeztetés. Ha Európa engedi, hogy a szomszédságában szuverén államok essenek a leplezetlen birodalmi önkény áldozatává, akkor azzal saját biztonságát is veszélyezteti. Az Európai Unió csak egységesen tud hatékonyan fellépni a terjeszkedési ambícióit újra nyíltan hirdető Oroszországgal szemben, és csak egységesen tudja nemzetközi szerepét a többpólusú világban megerősíteni és polgárai biztonságát garantálni. Mindezek érdekében pedig Európának szüksége van a transzatlanti partnerség megerősítésére.

Hatodszor, az élelmiszerárak várhatóan tartósan magas szintje miatt életbevágóan fontos, hogy megerősítsük az EU közös agrárpolitikáját. Ez az élelmiszer-biztonsági megfontolások mellett az egyik legfontosabb magyar érdek, hiszen hazánk az unió egyik éléskamrája lehet. Minden, ebben a kérdésben született döntés családok ezreinek életét befolyásolja.

Hetedszer: Európa ma nem képes megvédeni gyengébb tagjait a máshonnan érkező szeméttől, szennyvíztől és értéktelen áruktól. A hozzánk importált szeméthegyek, a Rába és a Tisza szennyezése, a Magyarországra ömlesztett romlott élelmiszerek miatt a magyarok a saját bőrükön tapasztalhatták már ezt a súlyos problémát. Erősebb jogosítványokra, erősebb Európára van szükség ahhoz, hogy a kölcsönös tisztelet és egyenlő elbánás ezen a téren is érvényesüljön.

Nyolcadszor: azt látjuk, hogy miközben Európa egyre több országában hoznak intézkedéseket a népességfogyás megállítására és a családok támogatására, addig itthon a kormány egyre nehezebb helyzetbe hozza a családokat, és sorra zárja be az iskolákat. A sikeres uniós tagországok példája azt bizonyítja, hogy a demográfiai hanyatlással szemben csak nagyon határozott célokat kitűző politikával lehet fellépni.

Kilencedszer: nekünk, magyaroknak különleges érdekünk az unió külső határainak védelme. A terrorizmus és a bűnözés ugyanis nem ismer határokat, márpedig a tagállamok kötelesek megvédeni törvénytisztelő polgáraik biztonságát.

Végül tizedszer: Európa egyik legfontosabb érdeke az, hogy a tudást, a kutatást segítő közös eszközöket megerősítsük. Az egyetemek a világ más tájain fontos szereplői az innovációnak és a versenyképességnek. Nekünk, magyaroknak a tudásunk az egyik legbecsesebb nemzeti kincsünk, uniós segítséggel azonban mi is többre juthatunk. Ideje lenne tehát valódi tudáscentrumokat létrehozni Európa-szerte a tudomány minden ágában. Ehhez a magyar tudománypolitika radikális reformjára van szükség. A nyelvoktatás elégtelen volta szégyen, s nemzeti szintű szegregációhoz vezet; át kell tehát gondolnunk a teljes iskolarendszer filozófiáját és eszközkészletét.

A valódi válaszút

Most már nekünk, magyaroknak is felelősségünk, hogy merre fordul Európa a 21. században. Egy erős nemzet jobban tudja hallatni a szavát a közös kérdésekben is. A feladvány meghökkentően egyszerű: nekünk szükségünk van egy erős Európára, Európának pedig szüksége van egy erős Magyarországra. Egy gyenge ország nem tudja kihasználni a történelmi lehetőségeket – egy gyenge Európa pedig nemcsak a széthúzást nem tudja megállítani, de a hőn áhított felzárkózásunkat is akadályozza.

S bár első hallásra csábítóan hangzanak azok az érvek, amelyek szerint a „birodalom” alternatívájaként rugalmas együttműködéseket kellene létrehozni – ahol az egyes tagállamok a kötelező minimumon túlmenően csak a kölcsönös érdekek mentén működnek együtt –, ez a gondolat – az úgynevezett többsebességes Európa ideája – komoly veszélyeket tartogat számunkra. Az EU óhatatlanul szétesne fejlett „mag-Európára” és a fejletlenebb perifériára, újrateremtve ezáltal azokat a határvonalakat és feszültségeket, amelyeket épp csatlakozásunkkal kívántunk meghaladni.

Nekünk, magyaroknak ez ma a valódi válaszút.

http://www.mno.hu/portal/608298

Hunmagyar megoldás

A Horváth Pressben két nappal ezelőtt megjelent Orbán-interjú után a szerkesztőség utánajárt egy lehetséges, negyedik magyar út kínálta lehetőségnek is. Elsősorban az alábbi videó szolgáltat páratlan élményeket a válságból való kilábalásra, megkeresvén a közös japán-magyar határ kelet-ázsiai vonulatát: http://nagymagyarorszag.network.hu/video/multunk/hunmagyarorszag

További olvasmány a tárgykörben: http://www.hunmagyar.org/

Tökéletesen egyértelmű, hogy a beszűkülő piaci helyzetben extenzív módon kell növelni a magyar életteret (ld. térkép). Ahhoz, hogy a magyarság-hunság-sumérság kellőképpen megvédhesse magát az idegen eredetű, mesterségesen koholt válsággal szemben, revideálni kell mindenekelőtt és elsősorban a magyar-hun-sumér határokat. Talán a térképen jelölt nagyság (szerénység) elegendő leend a kezdeti nehézségek áthidalására, ám ne feledjük, hogy a végcél mégis csak az őshaza (Eurázsia) visszacsatolása az anyaországhoz. Mert hát kinek-kinek érdemei szerint...

Második lépésként természetesen meg kell szabadulni a Szent Táltos Hazánkat parazitaként "irányító" jelenlegi politikai pártoktól. (A mellékelt ábra a az észak-amerikai kontinens kárpát-medencei bibliájának, a kuruc.infónak állítólagos plakátpályázatára készült. Mindenesetre szemléletes. Legyen tehát a kép címe: szelektív hulladékgyűjtés.)

Mivel Nagyon Nagy Magyarország a politikai pártok szemetétől megszabadulva is demokratikus, a szomszéd népekkel harmóniában élő állam leend, nyilvánvaló, hogy új, nagyon nagy magyar címerre is szükség van, a nemzeti identitás kifejezésére. Íme:

Ám sem a kiterjedés extenzív növelése, sem a depolitizálás, sem a demokratikus értékek sajátos, magyar-hun-sumér meg- és átfogalmazása nem hozhatja meg a 10 000 éves Sumérhunmagyar állam továbbélését a jövőben. Ehhez szükség van egy sikeres nemzetpolitikára, mely szavatolja a (Vámbéry után szabadon) örökös újrakeletkezését és további gyarapodását. Magyar anyák magyar gyerekekkel népesítik be a nagyon nagy magyar földeket: ez jövőnk záloga. Ehhez persze megszületett a megfelelő toborzóplakát is:

A haza és szeretet jegyében megfogalmazódott nemzetpolitika ilyetén megnyilvánulását más sem szemléltetheti plasztikusabban, mint a bujtatott Calvin Klein-reklám, Mark Wahlberggel és Kate Moss-szal, mely már az óceánon túlra is tekint, s globális értelmezésnek ad teret a transzatlanti magyar határok kérdését illetően:









És végül egy idézet:

Magyarország Celebesz,
Magyar volt, és Magyar lesz.
Lesz még közös
Magyar-Japán határ.

Mert természetesen nem csak Nagyon Nagy Magyarországnak nincsenek határai, de a hülyeségnek sem.

Larry Flynt ötmilliárdos segélyt kért a pornóiparnak


Ötmilliárd dolláros szövetségi élénkítőcsomagot sürget a gazdasági válság miatt nehéz helyzetbe került amerikai pornóipar számára a pornóüzlet két mogulja.

Larry Flynt, a Hustler pornómagazin kiadója és Joe Francis pornókirály, a Girls Gone Wild vetkőzősorozat kitalálója bejelentette: közös felhívással fordultak a washingtoni kongresszushoz azt kérve, hogy nyújtsanak szövetségi segélycsomagot a felnőttszórakoztató-iparnak a nehéz gazdasági idők átvészeléséhez. "Az emberek túlságosan lehangoltak ahhoz, hogy szexuálisan aktívak legyenek" - indokolta a kérést Flynt, hozzátéve, hogy ez nagyon egészségtelen a nemzet számára. Arra is hivatkozott, hogy az XXX DVD-k forgalma egy év alatt 22 százalékkal csökkent.

Azt is kijelentette, hogy "az amerikaiak kocsi nélkül még boldogulnak, de szex nélkül nem". Flynt ezzel arra utalt, hogy a szorult helyzetű amerikai autóipar a napokban kapott több milliárd dolláros áthidaló kormányhitelt. Véleménye szerint a jelenlegi kilátástalan gazdasági helyzetben, amikor az embereknek egyre kevesebb a pénzük, a legkevésbé a szexre gondolnak. "Itt az ideje, hogy a kongresszus felkeltse Amerika szexuális étvágyát" - írta.

Francis véleménye szerint az igényelt 5 milliárd dolláros segély éppen elegendő lenne ahhoz, hogy megmentsék az évi 13 milliárd dolláros forgalmú pornóágazatot az összeomlástól. Mint fogalmazott, "a kongresszus mentőövet dob az ország legfontosabb iparágainak, s mi ugyanilyen elbánásra tartunk igényt". A washingtoni kongresszus egyelőre nem reagált a megkeresésre.

http://index.hu/kultur/showbiz/torn0108/

Azt kell mondanunk, Larry Flynt megérdemli a közgazdasági, irodalmi és béke Nobel-díjat. Meggyőződésünk, hogy Larry Flynt és a pornóipar hozzájárulása Amerika és a világ beteg lelkületéhez arányaiban legalább olyan fontos és kiemelt, mint az értelmetlen autóipar, bankszektor, tőzsde hozadéka a boldogságfaktorban. Anyagi világ, anyagi megoldásokkal, lelki problémákkal. Mentőövet a pornónak! - Horváth Press

A por


(Spun) színes feliratos amerikai-svéd vígjáték, 100 perc, 2002, 18 éven aluliak számára nem ajánlott, Dolby Digital

rendező: Jonas Akelund

szereplők: Jason Schwartzmann (Ross), Mickey Rourke (Szakács), Britanny Murphy (Nikki), John Leguizamo (Spider Mike), Mena Suvari (Cookie), Patrick Fugit (Frisbee), Chloe Hunter (April Love), Charlotte Ayanna (Amy)

A film főszereplője Ross (Jason Schwartzman), aki a drogkészítő Szakács (Mickey Rourke) sofőrjének szegődik. Max a metamfetamintól felpörögve alvás nélkül három napig fuvarozza a Szakácsot, s ez idő alatt számtalan excentrikus alakkal találkozik; ott van Nikki (Brittany Murphy), a Szakács barátnője, aki leginkább zöld pincsije egészsége miatt aggódik, miközben Max-szal flörtöl. Spider Mike (John Leguizamo), a paranoiás dealer, aki - miközben barátnőjével, Cookieval (Mena Suvari) él együtt - különösen kedveli a telefonszexet. Frisbee (Petrick Fugit), az anyjával együtt egy lakókocsiban élő videójáték-függő srác. April (Chloe Hunter), a sztriptíztáncos, akinek randevúja emberrablásba torkollik. És persze ott vannak még az ütődött, nagy fogásra váró rendőrök (Peter Stormare és Alexis Arquette), az egyszerre két fiatal fiúval kacérkodó kuncsaft (Eric Roberts), a Szakács fő beszerzőhelyének számító bolt két alkalmazottja (Elisa Bocanegra és Julia Mendoza), valamint a gyakran hallgatózó szomszéd (Deborah Harry)...

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=56989&i_city_id=3372&i_county_id=-1

A Horváth Press alapvetően minden drogos filmet rendkívül idegesítőnek talál már az első pár perc után - a Trainspotting sem kivétel. A por című humoreszktől viszont, ha az ember kibírja az első pár perc után, valósággal elszáll az ember agya. Nagyon jók a rajzfilmes megoldások! :) Malacoknak malac szexet!

Selyem


Selyem (Silk)
2007 - kanadai-francia-olasz-angol-japán romantikus dráma - 107 perc

Rendezte: François Girard

Főszerepben: Michael Pitt (Hervé Joncour), Keira Knightley (Helene Joncour)

Az Alessandro Baricco regényéből készült Selyem két kontinensen átívelő, lenyűgöző élményt nyújtó alkotás. Hervé Joncour (Michael Pitt) odaadóan szereti szépséges feleségét (Keira Knightley). Ám amikor újra és újra veszélyes utakra vállalkozik, hogy selyemhernyó-kereskedőként segítse szülőfaluját, a kísértés nagy próbatétel elé állítja a szerelmét. Hervé Japánból a gondtalan gazdagságot hozza magával, de lelkét lassan felőrli egy japán hadúr érzéki ágyasa iránt érzett kínzó vágy és a felesége, Heléne iránt érzett múlhatatlan szerelem.

http://www.divido.hu/index.phtml?op=product&product_id=16132&p=pd#

A Horváth Press szerint (ahogy azt már a horvathpress is megírta a City kapcsán), Alessandro Baricco nagyon jó regényeket ír. A Selyem filmváltozata is jól sikerült, bár a könyvet ettől függetlenül javasoljuk mindenkinek.

2009. január 8., csütörtök

Orbán: „Harmadik, magyar utat a külpolitikában!”

A Horváth Press exkluzív interjúja a Fidesz – Magyar Polgári Párt vezérével

Budapest, 2009. január 8. – Horváth Press

„Harmadik, magyar utat a külpolitikában!” – foglalta össze Orbán Viktor röviden lapunknak a magyar külpolitika követendő irányvonalát. Az ellenzéki vezető exkluzív interjúja Magyarország 2009-es kilátásairól, hazánk világban elfoglalt helyzetéről, követendő stratégiákról, gázháborúról és amerikai-orosz harcokról.


Horváth Press: Ön tavaly meglepően nagy feltűnést keltett azzal a kijelentésével, hogy a szlovákiai magyarok helyzetét a katalánok spanyolországi helyzetéhez hasonlította, egyforma jogokat vindikálva a két kisebbségnek.


Orbán Viktor: Valóban, ami jár egy katalánnak, az jár egy szlovákiai magyarnak is. A kisebbségeknek mindenhol, minden országban – különösképpen, ha az Európai Unió tagállamairól van szó – ugyanazon jogok járnak. Nem értem, ha Katalóniának saját parlamentje, kormánya és törvényei vannak, az iskolákban és a hivatali életben – a magánéletről természetesen nem is szólva – a katalán hivatalos nyelv az állam spanyol nyelve mellett, miért is ne kaphatná meg ugyanezen jogokat a Dél-Szlovákiában egységes tömbben élő magyar kisebbség. Ha akarják, vehetjük a finnországi svédek autonómiájának kérdését is példaként, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy kijelentésemben bármi olyat fogalmaztam volna meg, amire az Unió más tagállamaiban ne lenne már jócskán példa. És Szlovákiának ezt el kell fogadnia.


HP: Most, hogy Ukrajna elzárta a gázcsapot, Magyarország és Szlovákia pedig egyaránt szembesülni kénytelen a kemény hideggel és a gázellátás alapvető biztosításának problémájával, hogyan vélekedik akár fenti kérdés esélyeiről, akár hazánk szerepéről a világpolitika színpadán? Nem gondolja, hogy a magyar érdekek egy ilyen méretű játszmában egy csöppet mintha háttérbe szorulni látszanának?


OV: Tudják, egy régi dakota közmondás szerint a nap keleten kél, de nyugaton nyugszik. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi válság igazi forrása keleten van, a megoldást azonban nyugatról kell remélnünk.


HP: ???


OP: Rendkívül egyszerű. Az Egyesült Államok (s vele uniszónóban az Európai Unió, noha jóval kisebb mértékben) a kelet-európai rendszerváltás óta erőltetett menetben tolja ki saját érdekszférájának határait – elsősorban Oroszország rovására. ha a balti államok egyértelmű „nyugatosodására” gondolnak, vagy a 2004-es EU-bővítésre, ám ha mindezek talán mégis elviselhető lépéseknek is tűntek az orosz érdekek szempontjából, Ukrajna vagy Grúzia „nyugatra sorolása” már távolról sem az. Irak amerikai gyarmatosítása, az afganisztáni beavatkozás a terrorizmus elleni harc jelszava alatt mind-mind olyan lépések, melyek az orosz mozgásteret szűkítik, s egyértelmű üzenetek a Kremlnek: csupán eddig tart Oroszország határa.


HP: Mégis, hogy jövünk mi, kis ország, a nagyhatalmi versengéshez? Mint Pilátus a credóba?


OV: Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Ha vetnek egy pillantást az európai gázvezetékek térképére, s ha valaki nem vak és/vagy a Gyurcsány-kormány miniszterelnöke, könnyen beláthatja a következőket: 1) Belarusz, melyen keresztül Lengyelország felé mennek a gázvezetékek, Oroszország de facto tagköztársasága. A nyugati típusú demokráciának esélye sincs a megtelepedésre sem Minszkben. 2) Ukrajna, melyen keresztül – ahogy ezt most is érezhetjük – a nyugatra irányuló vezetékek nagy többsége keresztülmegy, évek óta csatatér Moszkva és a Nyugat közt. Oroszország létfontosságú érdeke, hogy Ukrajna soha ne csatlakozhasson se az Unióhoz, se a NATO-hoz, sőt, tovább megyek, Moszkva igazi érdeke Ukrajna destabilizálása. 3) Grúzia, mely Ukrajnához hasonlóan korábban amerikai ügynökök vadászterületévé vált, a 2008. augusztusi háborúval esett ki végképp a potenciális NATO-tagországok közül – s azt kell valószerűsítenünk, a lehetséges, az orosz gáznak alternatívát kínáló egyéb forrású gázvezetékek potenciális helyszíneinek sorából is. Moszkva egyértelműen megmutatta, hogy hol húzódnak Oroszország nyugati határai.


HP: Emlékeink szerint az Északi és a Déli áramlat elnevezésű alternatív gázvezetékeket éppen Oroszország javasolta, elkerülendő így akár Belaruszt, akár Ukrajnát. Ezáltal Európa közvetlenül kaphatna az orosz gázból.


OV: Pontosan, kedves barátaim! Az Északi és a Déli áramlat azonban egyrészt csak gumicsont, amin hozzá nem értők elrágódnak kicsit, ám ha tüzetesen megnézzük, mindez jó Oroszországnak és az EU 15-öknek, de halálos veszély rejlik benne pl. Ukrajna számára. Nézzék, ahogy azt mondtam, Belarusz gyakorlatilag soha nem volt független állam, Grúzia 2008 augusztusában szűnt meg tényezőnek lenni, s jelenleg a csatározások eldőlni látszanak Ukrajnában is. Kijev azzal, hogy most januárban összeurópai gázválságot idézett elő a vezetékek elzárásával, saját magát törölte le a térképről. Nyilvánvaló, hogy saját érdekei védelmében Európa beáldozza Ukrajnát egy ilyen lépést követően: újabb tagköztársaság kerül vissza az orosz medve ölelő karjai közé. A Déli áramlat pedig végképp megpecsételné az ukránok sorsát: annyi szavuk és lehetőségük sem lenne saját helyzetük alakítására, mint most.


HP: Majd talán a Nabucco enyhülést hoz hazánknak és az Uniónak…


OV: Ugyan már! Lárifári, hogy egy nagy embert idézzek! A Nabucco csodásan hangzik, szép a neve, oszt jó napot. Milyen gáz is kerülne a vezetékbe? Türkmén, azeri? Talán csak nem ismét az orosz-szovjet érdekszféra határain belüli országokra számítunk? Akkor talán majd iráni gáz jön? Hiszen minden jel arra mutat, hogy Irán a Közép-Keleten az Egyesült Államokkal szembeni stratégiai küzdelemben Moszkva egyik legszilárdabb szövetségese. Iráni gázzal is sok mindent oldhatnánk meg, de leginkább csak fújhatjuk… Arra pedig végképp ne számítsunk, hogy az Egyesült Államok mezopotámiai gyarmatáról, Irakról bármi is érkezhetne Európa felé. Hacsak nem rossz hírek…


HP: Az igazat megvallva, elég elszomorító képet vázol elénk


OV: Barátaim, azért nincs veszve minden. A polgári Magyarország és a Fidesz – Magyar Polgári Párt jelszava a jövőre való tekintettel csak az lehet: Harmadik, magyar utat a külpolitikában!


HP: Egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, ilyen függőségi viszonyban hogyan valósulhatna ez meg?


OV: A magyar Országgyűlésnek azonnal hosszú távú cselekvési programot kell elfogadnia az ország biztonsága érdekében, melynek révén hazánk úgy 10 éven belül függetleníthetné magát az összeurópai gázhelyzettől. Szükség lenne az atomenergia és a zöld energiák jóval szélesebb körű felhasználására, ilyen erőforrásokat hasznosító erőművek azonnali építésére, bővítésére.


HP: Némi szójátékkal élve: jelen helyzetben a 10 éven belüli energiaipai önállóságunk kérdése azonban lehet, hogy sokakat úgymond hidegen hagy….


OV: Magyarországnak addig is mindent el kell követnie, hogy önállósága biztosítása mellett stratégiai távon gondolkozzon. Fel kell ismernünk, hogy a világpolitikában az amerikai-orosz erőviszonyok némileg visszarendeződni látszanak: Oroszország határait majdnem a volt Szovjetunió eredeti határaiig tolta ki, s azon is erőteljesen próbálkozik, hogy a közép-európai országokat (pl. Lengyelország, Szlovákia, Csehország) vagy éppen hazánkat is, uniós tagságunk ellenére – az energiafegyver használatával – ismételten egyfajta szatellit-országokká varázsoljon vissza. Nézzék meg Szlovákiát: 100%-ig az orosz gáztól függő ország nem lehet önálló tényező a politikában. S Oroszország mindent el is követ Pozsony destabilizálására: az energetikai függőség kialakítása mellett a magyar kártya kijátszása mögött is Moszkva gyanítható. Gondolhatják, ezek után miért is volt olyan sürgős Szlovákia azonnali csatlakozása az euró-övezethez. Ha ez nem következett volna be január elsején, Szlovákia ma már talán nem is létezne.


HP: Ismét eljutottunk tehát beszélgetésünk kiindulópontjához. Elnök úr, mit javasol tehát, mi a követendő külpolitika Magyarország és Szlovákia viszonyában?


OV: Nézzék, én úgy gondolom, hogy Szlovákia és Magyarország viszonyában a stabilitás, a kölcsönös elfogadás és jószomszédi viszony záloga a dél-szlovákiai magyarság helyzete. Szlovákia érdeke is önnön stabilitása, melynek első lépése a dél-szlovákiai magyar autonómia lehetne. Nem mellesleg, ezt kell támogatnunk Kárpátalján is, sőt, ezen túlmenően Ruszinszko önállósodási törekvéseit is. Ha Ukrajnából a Kárpátok előterében kiválva létrejönne az önálló Ruszinszko, a kárpátaljai és dél-szlovákiai magyarság pedig minimum területi autonómiához jutna, megoldhatnánk egyrészt Oroszország távoltartását a Kárpát-medencétől, másrészt északi szomszédaink (Szlovákia, Ruszinszko) belső stabilitása, nemzetiségi problémáinak megszűnte révén a térség országai közti nemzetiségi kártya állandó kijátszásával Moszkva lehetőségei is erősen korlátozódnának befolyása közép-európai kiterjesztésében.


HP: Elnök úr, köszönjük!


(A képek illusztrációk - HP)

2009. január 7., szerda

Eszperantó valuta

Lelkes eszperantisták megalapították az Eszperantó Bankot (művésznevén Sennacia Banko), saját valutával (talán nem túl fantáziadús az elnevezés, de a valutát úgy hívják: mono [tkp. pénz]). Az első bankjegyek az ebayon vásárolhatóak meg árverés keretében.

A Horváth Press lelkesen támogatja az Eszperantó Köztársaság (Esperanta Respubliko) és intézményeinek kialakítását.

Az Esperanta Respubliko kormánya és népe fáradhatatlanul harcol a kizsákmányolás, a népek és szegények elnyomása, az amerikai náci-kapitalizmus ellen.

2009. január 1., csütörtök

Dilbert 090101




Erich Kästner: Három ember a hóban


Tobler tanácsos úrnak, a dúsgazdag, de alapjában véve melegszívű, játékos kedvű iparmágnásnak egy szép napon az az ötlete támadt, hogy titokban résztvegyen saját konszernje reklám-pályázatán. El is nyeri a második díjat, egy ingyenes üdülést az Alpok egyik elegáns szállodájában. Plebejus nosztalgiának engedni vágyván megtartja inkognitóját: szegényes öltözékben, álnéven érkezik a gazdagok síparadicsomába, hűséges inasát pedig sikeres üzletembernek lépteti fel. Lánya, Hilde azonban aggódik apjáért, ezért telefonon értesíti a szállodaigazgatóságot, akik megígérik, hogy tapintatosan vigyázni fognak a kissé bogaras milliomosra. Csakhogy ezen a napon még egy kopott külsejű vendég toppan be a Grand Hotelbe, Hagendorf doktor, egy tehetséges, de az érvényesülés területén reménytelenül járatlan reklámszakember. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, e kedves filoszt hiszik rangrejtett utazónak, reá háramlik át a személyzet kivételes előzékenysége, a szépasszonyok megkülönböztetett érdeklődése. Tobler urat viszont, mint gyanús betolakodót leplezetlen közutálat övezi, bőséges ízelítőt kap a megaláztatás és nélkülözés kínjaiból. A félreértések pedig - a szerző kifejezésével élve - sejtosztódással szaporodnak, különösen azután, hogy Hilde is beállít butuska házvezetőnőjével, persze szintén álnéven, további ruhacserék és kalandok következnek...

A regény aligha tarthat igényt világirodalmi jelentőségre. Klasszikus vígjátéki alaphelyzetek és a polgári karriermesék rugóin túlságosan is zajtalanul járó cselekmény, a jellemek naív kerekdedsége jellemzik a könyvet. Szellemes dialógusokkal pergő, csöppnyi öniróniát sem nélkülöző regény, könnyen feledhető, de kellemes olvasmány.

http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1046

Horváth Press értékelés - Néhány idézet a műből:

"A boldogság nem szégyen, [...] csupán ritkaság."

"Sokan amúgy sem tehetnek róla, hogy gazdagok. Azt hiszem, egyik-másiknak csak azért van pénze, mert a Jóisten lágyszívű. Az is több a semmeinél, gondolta biztosan, amikor megteremtette őket."

Azt mondhatjuk, egyetértve Legeza Ilona fenti értékelésével, hogy könnyű, vidám téli estékre javallott olvasmány ez. Évkezdésnek mindenféleképpen remek.