2009. január 1., csütörtök
Erich Kästner: Három ember a hóban
Tobler tanácsos úrnak, a dúsgazdag, de alapjában véve melegszívű, játékos kedvű iparmágnásnak egy szép napon az az ötlete támadt, hogy titokban résztvegyen saját konszernje reklám-pályázatán. El is nyeri a második díjat, egy ingyenes üdülést az Alpok egyik elegáns szállodájában. Plebejus nosztalgiának engedni vágyván megtartja inkognitóját: szegényes öltözékben, álnéven érkezik a gazdagok síparadicsomába, hűséges inasát pedig sikeres üzletembernek lépteti fel. Lánya, Hilde azonban aggódik apjáért, ezért telefonon értesíti a szállodaigazgatóságot, akik megígérik, hogy tapintatosan vigyázni fognak a kissé bogaras milliomosra. Csakhogy ezen a napon még egy kopott külsejű vendég toppan be a Grand Hotelbe, Hagendorf doktor, egy tehetséges, de az érvényesülés területén reménytelenül járatlan reklámszakember. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, e kedves filoszt hiszik rangrejtett utazónak, reá háramlik át a személyzet kivételes előzékenysége, a szépasszonyok megkülönböztetett érdeklődése. Tobler urat viszont, mint gyanús betolakodót leplezetlen közutálat övezi, bőséges ízelítőt kap a megaláztatás és nélkülözés kínjaiból. A félreértések pedig - a szerző kifejezésével élve - sejtosztódással szaporodnak, különösen azután, hogy Hilde is beállít butuska házvezetőnőjével, persze szintén álnéven, további ruhacserék és kalandok következnek...
A regény aligha tarthat igényt világirodalmi jelentőségre. Klasszikus vígjátéki alaphelyzetek és a polgári karriermesék rugóin túlságosan is zajtalanul járó cselekmény, a jellemek naív kerekdedsége jellemzik a könyvet. Szellemes dialógusokkal pergő, csöppnyi öniróniát sem nélkülöző regény, könnyen feledhető, de kellemes olvasmány.
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1046
Horváth Press értékelés - Néhány idézet a műből:
"A boldogság nem szégyen, [...] csupán ritkaság."
"Sokan amúgy sem tehetnek róla, hogy gazdagok. Azt hiszem, egyik-másiknak csak azért van pénze, mert a Jóisten lágyszívű. Az is több a semmeinél, gondolta biztosan, amikor megteremtette őket."
Azt mondhatjuk, egyetértve Legeza Ilona fenti értékelésével, hogy könnyű, vidám téli estékre javallott olvasmány ez. Évkezdésnek mindenféleképpen remek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése