Orbán: „Harmadik, magyar utat a külpolitikában!”

A Horváth Press exkluzív interjúja a Fidesz – Magyar Polgári Párt vezérével

Budapest, 2009. január 8. – Horváth Press

„Harmadik, magyar utat a külpolitikában!” – foglalta össze Orbán Viktor röviden lapunknak a magyar külpolitika követendő irányvonalát. Az ellenzéki vezető exkluzív interjúja Magyarország 2009-es kilátásairól, hazánk világban elfoglalt helyzetéről, követendő stratégiákról, gázháborúról és amerikai-orosz harcokról.

Horváth Press: Ön tavaly meglepően nagy feltűnést keltett azzal a kijelentésével, hogy a szlovákiai magyarok helyzetét a katalánok spanyolországi helyzetéhez hasonlította, egyforma jogokat vindikálva a két kisebbségnek.

Orbán Viktor: Valóban, ami jár egy katalánnak, az jár egy szlovákiai magyarnak is. A kisebbségeknek mindenhol, minden országban – különösképpen, ha az Európai Unió tagállamairól van szó – ugyanazon jogok járnak. Nem értem, ha Katalóniának saját parlamentje, kormánya és törvényei vannak, az iskolákban és a hivatali életben – a magánéletről természetesen nem is szólva – a katalán hivatalos nyelv az állam spanyol nyelve mellett, miért is ne kaphatná meg ugyanezen jogokat a Dél-Szlovákiában egységes tömbben élő magyar kisebbség. Ha akarják, vehetjük a finnországi svédek autonómiájának kérdését is példaként, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy kijelentésemben bármi olyat fogalmaztam volna meg, amire az Unió más tagállamaiban ne lenne már jócskán példa. És Szlovákiának ezt el kell fogadnia.

HP: Most, hogy Ukrajna elzárta a gázcsapot, Magyarország és Szlovákia pedig egyaránt szembesülni kénytelen a kemény hideggel és a gázellátás alapvető biztosításának problémájával, hogyan vélekedik akár fenti kérdés esélyeiről, akár hazánk szerepéről a világpolitika színpadán? Nem gondolja, hogy a magyar érdekek egy ilyen méretű játszmában egy csöppet mintha háttérbe szorulni látszanának?

OV: Tudják, egy régi dakota közmondás szerint a nap keleten kél, de nyugaton nyugszik. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi válság igazi forrása keleten van, a megoldást azonban nyugatról kell remélnünk.

HP: ???

OP: Rendkívül egyszerű. Az Egyesült Államok (s vele uniszónóban az Európai Unió, noha jóval kisebb mértékben) a kelet-európai rendszerváltás óta erőltetett menetben tolja ki saját érdekszférájának határait – elsősorban Oroszország rovására. ha a balti államok egyértelmű „nyugatosodására” gondolnak, vagy a 2004-es EU-bővítésre, ám ha mindezek talán mégis elviselhető lépéseknek is tűntek az orosz érdekek szempontjából, Ukrajna vagy Grúzia „nyugatra sorolása” már távolról sem az. Irak amerikai gyarmatosítása, az afganisztáni beavatkozás a terrorizmus elleni harc jelszava alatt mind-mind olyan lépések, melyek az orosz mozgásteret szűkítik, s egyértelmű üzenetek a Kremlnek: csupán eddig tart Oroszország határa.

HP: Mégis, hogy jövünk mi, kis ország, a nagyhatalmi versengéshez? Mint Pilátus a credóba?

OV: Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Ha vetnek egy pillantást az európai gázvezetékek térképére, s ha valaki nem vak és/vagy a Gyurcsány-kormány miniszterelnöke, könnyen beláthatja a következőket: 1) Belarusz, melyen keresztül Lengyelország felé mennek a gázvezetékek, Oroszország de facto tagköztársasága. A nyugati típusú demokráciának esélye sincs a megtelepedésre sem Minszkben. 2) Ukrajna, melyen keresztül – ahogy ezt most is érezhetjük – a nyugatra irányuló vezetékek nagy többsége keresztülmegy, évek óta csatatér Moszkva és a Nyugat közt. Oroszország létfontosságú érdeke, hogy Ukrajna soha ne csatlakozhasson se az Unióhoz, se a NATO-hoz, sőt, tovább megyek, Moszkva igazi érdeke Ukrajna destabilizálása. 3) Grúzia, mely Ukrajnához hasonlóan korábban amerikai ügynökök vadászterületévé vált, a 2008. augusztusi háborúval esett ki végképp a potenciális NATO-tagországok közül – s azt kell valószerűsítenünk, a lehetséges, az orosz gáznak alternatívát kínáló egyéb forrású gázvezetékek potenciális helyszíneinek sorából is. Moszkva egyértelműen megmutatta, hogy hol húzódnak Oroszország nyugati határai.

HP: Emlékeink szerint az Északi és a Déli áramlat elnevezésű alternatív gázvezetékeket éppen Oroszország javasolta, elkerülendő így akár Belaruszt, akár Ukrajnát. Ezáltal Európa közvetlenül kaphatna az orosz gázból.

OV: Pontosan, kedves barátaim! Az Északi és a Déli áramlat azonban egyrészt csak gumicsont, amin hozzá nem értők elrágódnak kicsit, ám ha tüzetesen megnézzük, mindez jó Oroszországnak és az EU 15-öknek, de halálos veszély rejlik benne pl. Ukrajna számára. Nézzék, ahogy azt mondtam, Belarusz gyakorlatilag soha nem volt független állam, Grúzia 2008 augusztusában szűnt meg tényezőnek lenni, s jelenleg a csatározások eldőlni látszanak Ukrajnában is. Kijev azzal, hogy most januárban összeurópai gázválságot idézett elő a vezetékek elzárásával, saját magát törölte le a térképről. Nyilvánvaló, hogy saját érdekei védelmében Európa beáldozza Ukrajnát egy ilyen lépést követően: újabb tagköztársaság kerül vissza az orosz medve ölelő karjai közé. A Déli áramlat pedig végképp megpecsételné az ukránok sorsát: annyi szavuk és lehetőségük sem lenne saját helyzetük alakítására, mint most.

HP: Majd talán a Nabucco enyhülést hoz hazánknak és az Uniónak…

OV: Ugyan már! Lárifári, hogy egy nagy embert idézzek! A Nabucco csodásan hangzik, szép a neve, oszt jó napot. Milyen gáz is kerülne a vezetékbe? Türkmén, azeri? Talán csak nem ismét az orosz-szovjet érdekszféra határain belüli országokra számítunk? Akkor talán majd iráni gáz jön? Hiszen minden jel arra mutat, hogy Irán a Közép-Keleten az Egyesült Államokkal szembeni stratégiai küzdelemben Moszkva egyik legszilárdabb szövetségese. Iráni gázzal is sok mindent oldhatnánk meg, de leginkább csak fújhatjuk… Arra pedig végképp ne számítsunk, hogy az Egyesült Államok mezopotámiai gyarmatáról, Irakról bármi is érkezhetne Európa felé. Hacsak nem rossz hírek…

HP: Az igazat megvallva, elég elszomorító képet vázol elénk…

OV: Barátaim, azért nincs veszve minden. A polgári Magyarország és a Fidesz – Magyar Polgári Párt jelszava a jövőre való tekintettel csak az lehet: Harmadik, magyar utat a külpolitikában!

HP: Egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, ilyen függőségi viszonyban hogyan valósulhatna ez meg?

OV: A magyar Országgyűlésnek azonnal hosszú távú cselekvési programot kell elfogadnia az ország biztonsága érdekében, melynek révén hazánk úgy 10 éven belül függetleníthetné magát az összeurópai gázhelyzettől. Szükség lenne az atomenergia és a zöld energiák jóval szélesebb körű felhasználására, ilyen erőforrásokat hasznosító erőművek azonnali építésére, bővítésére.

HP: Némi szójátékkal élve: jelen helyzetben a 10 éven belüli energiaipai önállóságunk kérdése azonban lehet, hogy sokakat úgymond hidegen hagy….

OV: Magyarországnak addig is mindent el kell követnie, hogy önállósága biztosítása mellett stratégiai távon gondolkozzon. Fel kell ismernünk, hogy a világpolitikában az amerikai-orosz erőviszonyok némileg visszarendeződni látszanak: Oroszország határait majdnem a volt Szovjetunió eredeti határaiig tolta ki, s azon is erőteljesen próbálkozik, hogy a közép-európai országokat (pl. Lengyelország, Szlovákia, Csehország) vagy éppen hazánkat is, uniós tagságunk ellenére – az energiafegyver használatával – ismételten egyfajta szatellit-országokká varázsoljon vissza. Nézzék meg Szlovákiát: 100%-ig az orosz gáztól függő ország nem lehet önálló tényező a politikában. S Oroszország mindent el is követ Pozsony destabilizálására: az energetikai függőség kialakítása mellett a magyar kártya kijátszása mögött is Moszkva gyanítható. Gondolhatják, ezek után miért is volt olyan sürgős Szlovákia azonnali csatlakozása az euró-övezethez. Ha ez nem következett volna be január elsején, Szlovákia ma már talán nem is létezne.

HP: Ismét eljutottunk tehát beszélgetésünk kiindulópontjához. Elnök úr, mit javasol tehát, mi a követendő külpolitika Magyarország és Szlovákia viszonyában?

OV: Nézzék, én úgy gondolom, hogy Szlovákia és Magyarország viszonyában a stabilitás, a kölcsönös elfogadás és jószomszédi viszony záloga a dél-szlovákiai magyarság helyzete. Szlovákia érdeke is önnön stabilitása, melynek első lépése a dél-szlovákiai magyar autonómia lehetne. Nem mellesleg, ezt kell támogatnunk Kárpátalján is, sőt, ezen túlmenően Ruszinszko önállósodási törekvéseit is. Ha Ukrajnából a Kárpátok előterében kiválva létrejönne az önálló Ruszinszko, a kárpátaljai és dél-szlovákiai magyarság pedig minimum területi autonómiához jutna, megoldhatnánk egyrészt Oroszország távoltartását a Kárpát-medencétől, másrészt északi szomszédaink (Szlovákia, Ruszinszko) belső stabilitása, nemzetiségi problémáinak megszűnte révén a térség országai közti nemzetiségi kártya állandó kijátszásával Moszkva lehetőségei is erősen korlátozódnának befolyása közép-európai kiterjesztésében.