Illés Béla: Kárpáti rapszódia

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1965

599 oldal

Ez a regény írójának is, de a kialakuló szocialista-realista irodalmunkak is a legtöbb kaidást megért alkotása.
A regény elsősorban korrajz, vagy mint az író mondja: „krónika”, hiteles és széles rajza a „békebeli” Magyarország rothadtságának és az 1919-es hősies kárpátukrajnai szocialista forradalomnak.
Illés béla szülőföldjének, Kárpátaljának történetét mondja el, ahol magyar, szlovák, rutén, zsidó lakosság él egymás mellett. A nemzetiségi ellentétek eleinte megbontják a munkások egységét. A közös érdek azonban lassanként megszünteti az ellentéteket. Ezt a fejlődési folyamatot, a kapitalizálódást, vele a munkásmozgalom erősödését, a nemzetiségi ellentéteket, illetve ezek feloldását a munkásmozgalom segítségével, az író rendkívül színesen mutatja be. Saját élményei, saját fejlődésee szorosan összekapcsolódnak ezekkel az eseményekkel.
Az első részben (Új bor) Bálint Géza még gyerek, aki lassanként veszi észre az összefüggéseket, de Fóti János, Szevella Fülöp, Esze Tamás és még sok más forradalmár hatására egyre jobban megérti az eseményeket.
A második részben (Erdei emberek) már a felnőtt Bálint Gézát és rutén barátját, Mikolát látjuk, akik részt vesznek a világháborúban, majd 1919-ben megszervezik a Vörös Gárdát, amelyet azonban hősies harcok után a túlerő szétszór.
A harmadik rész (Zsatkovits Gergely királysága) a háború utáni Kárpátalját mutatja, amelyet a francia és amerikai nagytőke igyekszik megszerezni a maga számára a legnagyobb csalások árán.
Soha még egy regény nem tudta ilyen meggyőző erővel, emberi sorsokon keresztül megmutatni a nemzetiségi kérdés valóban humánus megoldásának útját-módját. A könyv világosan kimondja: a kisnépek jövőjének alapja a közös összefogás és harc mindenféle elnyomás ellen.

http://moly.hu/konyvek/illes-bela-karpati-rapszodia
-------------------------------

"Mint apám, nagyanyám is nemes tradíciókat ápolt. De míg apám testestől-lelkestől magyar volt, nagyanyám spanyol eredetével büszkélkedett. Néhai férjével Szalonikiből származott Dél-Magyarországra, Baja városába. Anyanyelve spanyol volt. Középkori spanyol, és csak döcögve beszélt magyarul. Mert bár a család 1492-ben menekült el a zsidóüldözések elől Spanyolországból Szalonikibe, nyelve, viselete, mindmáig spanyol maradt. Középkori spanyol."

"Tessék elképzelni Beregszászon, ahol a magyar sujtásos ruha, a ruszin guba és bocskor, a zsidó kaftán és a rókaprémmel szegélyezett sámli van odahaza, tessék elképzelni, hogyan hat Beregszász kövezetlen utcáin egy olyan ruha, amely középkori spanyol infánsnőkről festett képek nyomán készült."

"Tarpa kuruc volt, az is marad.
Esze Tamásról, Rákóczi paraszt generálisáról, aki talpasokkal, bocskoros és mezítlábas, dorong-kapafegyverzetű katonákkal csépelte a császári seregeket, erről a nagy Esze Tamásról egyetlen kortársa sem hagyott ránk festett képet. A beregi nép a mezítlábas generálist még ma is úgy tiszteli, mint az édesapját. És mert festett kép nincs róla, ki-ki a maga képmására festi meg őt. A ruszin erdei munkás úgy tudja, hogy Esze bocskort és gubát hordott. A magyar paraszt viszont lobogó gatyát húz rá."

"Mikor egyszer Markovits bácsi jelenlétében megkérdeztem, hogy miért nincs a cigánysoriaknak választójoguk, apám így felelt:
- Mert nem fizetnek adót.
- És miért nem fizetnek adót?
- Mert nem szeretnek dolgozni - mondta az ecetgyáros."

"Azt pedig nem kívánhatja Bálint úr, hogy egy magyar gyár ruszin munkásoknak fizessen kártérítést?"

"A honvágy szó nagyon tetszett nekem, bár magát az érzést nem ismertem, mert Szolyván túl még nem hagytam el legszűkebb hazámat."

"Csodálkoztam, amikor megtudtam, hogy Fecske zsidóul beszél és olvas. De ő még jobban elcsodálkozott azon, hogy én egy kukkot sem értek a zsidó nyelvből.
- Hát milyen zsidó vagy te? - kérdezte haragosan.
- Magyar vagyok! - feleltem önérzetesen."

"Szocialista? Szerettem a különös, ritka, szépen hangzó szavakat."

"Hazátlan bitangok? Ez a kifejezés is nagyon szépen hangzott."

"- Ez a hegy kié? - kérdeztem egy hegycsúcsra mutatva.
- A grófé! - felelte Mikola.
- És a kétcsúcsú?
- A grófé!
Akármelyik hegyre mutattam, a válasz mindig ugyanaz volt:
- A grófé!"

"- Miért vertétek meg Mikolát?
[...]
- Mert ruszin! - mondottam.
- Mert ruszin? - csodálkozott Fülöp bácsi. - Hát ez ok arra, hogy megverjétek?
- Ok! - feleltem én, félelmemben kiabálva. - Mikola ruszin, és mi magyarok vagyunk.
- Hm. Szóval csak azért vertétek meg Mikolát, mert ruszin. Ti viszont magyarok vagytok? Nem rossz! És mondd, Géza, te minden ruszint meg akarsz verni, csak azért, mert magyar vagy?
- Minden ruszint - feleltem önmagamat dühbe lovalva -, és mindenkit, aki nem magyar.
- Jó terv, okos terv - így Fülöp bácsi. - Nos, kezdd el! Amint tudod, én zsidó vagyok. Spanyol zsidó. Tehát nem vagyok magyar. A nénéd osztrák. Tiroli osztrák. Szintén nem magyar. A dadád ruszin, és ruszin Mikola apja is, aki ma a hátán hozott ki a vízből. Azt hiszem, egyelőre elég. Rajta magyar! Verj el minket!
Pár pillanatig farkasszemet néztem Fülöp bácsival. Aztán elsírtam magam."

"A pap ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy a maroknyi magyarságot elnyeléssel fenyegeti az orosz cár és a tengersok szláv. Nagybátyám szerint a Kárpátok népének veszedelme a nagybirtok. A gyerekek többsége csak hírből ismeri a húst, vajat és tojást.
- Ha a nép magyarrá válik, majd akkor minden fazékban tyúk fő.
- Lehet. Egyelőre azonban a magyar erdei munkás éppúgy nyomorog, mint a ruszin. Húst csak akkor eszik, ha vadorzással szerez. Ha sikerül a vadorzás, vadhúst, ha rajtaveszt, akkor lóhúst - börtönben.
A pap azt magyarázta, hogy ha a Mózes-vallású magyarok együtt szavaznak a református vallású magyarokkal, akkor sikerül visszaverni a ruszinok támadását. Nagybátyám a nyomorúság okát, a nép nyomorának vámszedőit keresi. Idegen szavak esnek: magyar szupremácia... latifundium..."

"Lueger - egy nagyon szép, fényes szőrű, sötétszürke szamár - nevét híres kortársának, Bécs polgármesterének, Lueger Károlynak tiszteletére kapta. Akkortájt nagyon sok kutyát és szamarat neveztek Magyarországon Luegernek. Mert, mint az egész osztrák-magyar monarchiában ismeretes volt, Bécs polgármestere nagy magyarfaló és nagy antiszemita."

"Mikor a koldus elment, néném kioktatott:
- Ennek a koldusnak nem járt krajcár - mondotta. - Ez ruszin koldus. És mi csak a zsidó koldusnak adunk és néha a magyarnak.
Nem kellett több magyarázat. Beregszászon, ha zsidó házba keresztény koldus jött, az udvaron játszó gyerekek ezzel fogadták:
- Nem lakik itt magyar!
Ha meg keresztény házhoz téved zsidó koldus, azt a gyerekek így üdvözölik:
- Nem lakik itt zsidó.
[...]
Az egész Beregszászon csak a mi házunk volt kivétel.
Egy függetlenségi kortes fia csak nem mondhatja azt, hogy nem lakik itt magyar?! És azt sem mondhatja száz bölcs rabbi unokája, hogy nem lakik itt zsidó."

"Az osztályban együtt ülnek és egyforma elbánásban részesülnek a magyar, a zsidó és a ruszin gyerekek. A magyar gyerekek - mint a tanfelügyelő úr tapasztalni fogja - jól tanulnak. A zsidók, na, megjárja. De a ruszinok arra is képtelenek, hogy a tudás alapelemeit elsajátítsák."

"- A szolyvai iskolában nem három nemzetiségű tanuló nyer oktatást, hanem csak kettő. A zsidók Mózes-vallású magyarok.
- Azok a zsidógyerekek is magyarok, akik egy szót sem értenek magyarul?
- Itt, a határvidéken, azok is."

"És nemcsak héberül nem tanultam meg. A zsidók hétköznapi nyelve sem fogott rajtam. Ha olyan zsidó gyerekekkel akadt dolgom, akik csak zsidóul tudtak, Mikola volt a fordítóm. Ő jól beszélt zsidóul. Ha azt kérdezte tőlem, hogy én miért nem tanulom meg ezt a könnyű nyelvet, habozás nélkül válaszoltam:
- Mert jó magyar hazafi vagyok."

"Hogy a tót nem ember és a kása nem étel - ezt a két állítást, helyesebben ezt a két tagadást gyerekkoromban mindig együtt hallottam, bár mindkét mondásnak teljesen önálló története és magyarázata van. Hogy miért nem étel a kása? - mi tagadás, elfelejtettem."

"A tótokról azt beszélik, hogy akárhová is kerülnek, mindenütt találnak ismerőst, barátot, rokont. Egy dal azt bizonyítja, hogy a kannibálok fogságába esett tót a kannibálfőnökben régi komájára ismert. A mennyországba igyekvő tót pedig a kaput őrző Szent Péterben ismert nagybátyjára."

"- [...] Hogy a magyarok miért számítják a zsidókat magyaroknak: ez világos. De miért nevezik a zsidók önmagukat magyarnak?
- Na hallod, ez is kérdés? Ha a zsidó önmagát zsidónak vallja, a szomszédja már büdös zsidónak nevezi. Ha meg magyarnak vallja magát, akkor ő nevezheti a szomszédját tetves ruszinnak."

"Azt tudom Amerikából, hogy valaki mindig kevesebbet keres, mint a többi. Itt a néger, ott a zsidó, amott a tót..."

"Rákóczira minden beregi ember büszke.
A magyarok - mert a nagy szabadsághős magyar volt.
A ruszinok - mert ők voltak Rákóczi első katonái.
A zsidók - mert Rákóczi egy sárga pergamenlapra (az első betűt vörös, a többit fekete tussal) ezt írta volt:

Nincs jogunk különbséget tenni az emberek között nyelvük és hitvallásuk szerint. Aki szereti a hazát és gyűlöli a szolgaságot, az mind édestestvér."

"- Mikor szükség van a zsidóra -mondotta -, a zsidó pénzére, a zsidó eszére, a zsidó szavazatára, akkor a zsidó magyar. Mikor meg a zsidó azt mondja: én is veletek gyászolok, én is veletek örülök, akkor azt mondják neki: coki zsidó!"

"Minálunk a legcélirányosabb a sörital ellen beszélni. Mert az nem magyar embernek való ital, hanem aljas német találmány. A magyar gyomor kihányja. Az ember megfullad a dühtől, ha arra gondol, hogy az a trágyalé, amely még arra sem méltó, hogy az ember kiköpje, konkurrenciát csinál a magyar bornak."

"- Így jár, aki nem iszik - mondták a beregszásziak. - Tíz napig nem ivott és íme, meghalt.
- Nem az ölte meg szegény Balogot, hogy tíz napon át nem ivott - vetett ellen Jánossy -, hanem az, hogy ötvenöt éven át túlságosan ivott."

"A parasztruhás Teréz mégis elájult. Talán azért, mert vannak szavak, amelyek - bármilyen finoman mondja ki őket az ember - mégis megtartanak bizonyos erőteljes mellékízt.
Ilyen például az akasztófa szó."

"Kisgyerek koromban az volt számomra a legfontosabb kérdés, hogy mennyit és mikor kapok enni. Mikor felcseperedtem, és szép, érdekes könyveket olvasva tanulmányoztam az életet, rájöttem, hogy az evés nem is olyan fontos dolog, sőt nevetségesen jelentéktelen apróság a lét nagy és mély problémáihoz viszonyítva. Mikor tizennégy esztendős koromban Budapestre költöztem - visszatértem arra az álláspontra, amelyet kisgyerek-koromban vallottam."

"Újpest Budapest mellett azt a szerepet játssza, mint Beregszászon a Cigány-sor. Azok laknak ott, akik sok munkából rosszul élnek."

"- Nem akar eszperantót tanulni? -kérdezte.
- Mi az az eszperantó?
- Még azt sem tudja? - nevetett Erzsi. - Világnyelv! Mikor az egész világ egy ország lesz, minden ember eszperantóul fog beszélni.
- Maga beszél eszperantóul? - kérdeztem.
- Még nem, de most nekifogok a tanulásnak. A munkásotthonban eszperantó-tanulókör nyílt. Hat hónap alatt meg lehet tanulni eszperantóul. Szóval, ha most nekilátok, idejére készen leszek.
- Idejére? Szóval, úgy gondolja, hogy hat hónap múlva az egész világ egy ország lesz?
[...]
- Megkérdezte az apjától, Erzsi kisasszony, hogy mikor lesz az egész világ egy ország?
- Nem vagyok kisasszony - felelte Erzsi. - Apával beszéltem. Kérdésemre, válasz helyett harminc krajcárt adott. Meg azt a tanácsot, hogy menjek moziba."

"- Igaz, már rég meg akartalak kérdezni, Erzsi: tanulsz eszperantóul?
- Csak nem gondolod, hogy ilyen szamársággal töltöm az időmet - felelte barátnőm."

"Este kigyulladt, éjfél után kialudt a tűz - de a Messiás nem jött el, és Csaba királyfit meg Vladimir herceget is hiába várta Kárpátalja népe."

"- Zsidó disznópásztor? - kérdeztem csodálkozva.
- Miért ne? - így Izsák. - A négylábú disznók nem antiszemiták."

"A diákok azt tanították, hogy két oka van a ruszin nép nyomorúságának.
Az egyik ok - a zsidó. A zsidó eszik, iszik és ruhát tép. Ha a zsidó elpusztulna, amit most ő zabál fel, az a ruszinnak jutna. Kikergetni, kiirtani őket!
A másik ok - a magyar. Lévén Kárpátalja a magyar királyság része, a magyarról nem hirdethették a diákok azt, hogy ki kell űzni, ki kell irtani őket. Csak azellen beszéltek, hogy a ruszin nép ügyeit magyar jegyzők, magyar bírók, magyar csendőrök intézik, akik nem értik a ruszin nép nyelvét, nem ismerik baját, nem érzik a fájdalmát. Ha ezek helyét ruszin hivatalnokok foglalják el - vége lesz minden nyomorúságnak."

"Hogy a próféta cirkuszt rendez a számukra, azt valahogy mindnyájan természetesnek találták, bár egyikük sem tudta, hogy a prófétaság és a csepűrágás rokonszakmák."

"- Háború? Szamárság. Háború a huszadik században? Még viccnek is rossz! [...]
Igaz, tagadhatatlan, hogy Afrikában is huszadik század van, és ott mégis háború folyik. Olaszország elfoglalta Tripoliszt! De hát az Afrika. De hogy Afrika nem Európa, és Európa nem Afrika, az még bizonyításra sem szorul.
Egy délutáni lap - hírhedt szenzációvadász - június elején azt a hírt közölte, hogy négy Balkán-állam: Bulgária, Görögország, Szerbia és Montenegró szövetkezett egy - Törökország elleni háborúra.
A komoly lapok megcáfolták a hírt."

"- A magyar nép jó - mondotta. - És a többi népek is jók."

"Figyelmeztették arra, hogy Magyarország kultúrállam és kultúrállamban a foglyok kínzását úgy kell megszervezni, hogy a kínzás híre ne szivároghasson ki."

"Ferenc József azt üzente...

A magyarok énekelnek. A zsidók dúdolnak. A ruszinok hallgatnak. Az asszonyok, magyar, zsidó és ruszin asszonyok, sírnak."

"A gyászhírt hozó levelek homlokára egy idegen nyelvű mondat volt nyomtatva:
Dulce et decorum est pro patria mori.
A jegyző ezt a latin mondást a hozzá fordulóknak így fordította magyarra, ruszinra vagy zsidóra:
Aki ezt a levelet megkapta, annak nincs többé joga hadisegélyt kérni."

"És a Mózes-vallású, izzó magyar hazafi lelkét Marusza dada ajánlja - ukrán nyelven - Jézus, Mária és az összes szentek kegyelmébe.
Fejünk felett Ferenc József császár tüzérsége párbajozik Miklós cár tüzérségével."

"Az ember el se hinné, hogy egy roham közben, pár pillanatnyi pihenő alatt hány szentet tud egy magyar baka az anyjába küldeni."

"Felém egy barna, csontos arcú, nálam fejjel magasabb, nálam jó pár évvel idősebb román katona rohant. Cseléd, pásztor vagy favágó. Nagy diószínű szemével inkább csodálkozva, mint ijedten nézett rám, az ősellenségre, a vérszomjas vad magyarra. Hatalmas kezében remegett a fegyver. A fogai vacogtak. Én hirtelen hányingert kaptam.
Még tíz lépés. Még öt.
A románok segítségül hívták, mi szidtuk az istent."

"Valaki unalmában verset írt, amit a Gotterhalte dallamán énekeltünk. A vers szövege szerint a háború elején, a bolondokat felmentették a katonai szolgálat alól, ma meg már csak a bolondok harcolnak."

"- Mi a bolsevizmus?
- Azt hiszem - béke.
- És ki az a Lenin?
- Aki véget akar vetni a háborúnak. Nemcsak ennek a háborúnak, hanem minden háborúnak.
- Lenin!"

"Ausztria-Magyarország kormánya - lévén igaz barátja a finn népnek - a birodalom területén élő finn hadifoglyoknak nemcsak szabadságát adja vissza, de útiköltséget is ad, sőt előre kifizet háromhónapi zsoldot azoknak a derék finneknek, akik részt akarnak venni a 'vörös banditák' elleni harcban."

"Egy huszárőrmester, ki derekát valami kéményféléhez szíjazva ült, és akinek csizmás lábaiba én kapaszkodtam, amellett tört lándzsát, hogy Magyarországot angol gyarmattá kell nyilvánítani. Enélkül elpusztulunk, éhen döglünk, széttépnek minket. Ha angol gyarmattá leszünk, egyszerre pénzünk is lesz, ruha, cipő, minden. És nem román, szerb meg cseh foglalja el Magyarországot, hanem mi foglaljuk el Szerbiát és Romániát."

"A Kárpátalja északkeleti határa kétszázkilencven kilométernyire van az Orosz Tanácsköztársaság délnyugati határától. Telefonon beszéltem a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosával."

"Hogy sorsom tragikomédiája teljes legyen, a kórházból aznap jöttem ki, mikor a Magyar Tanácsköztársaság összeomlott."

"- Miféle választásokról beszél az úr? - horkant fel Páris.
- A nemzetgyűlési delegátusok megválasztásáról.
- Ki mondta az úrnak, honnét veszi az úr, hogy a delegátusokat választani kell?"

"A három úr egy félóra alatt összeállította a megalakítandó pártok lajstromát. Kaminszky tette az indítványokat, Páris hagyta jóvá a javaslatokat és a határozatokat. Hodla vetette papirosra. Mikor a lajstrom elkészült, Hodla felolvasta, amit írt:
1. Cseh köztársasági párt.
2. Ruszin köztársasági párt.
3. Magyar köztársasági párt.
4. Zsidó köztársasági párt.
5. Cseh reformpárt.
6. Ruszin reformpárt.
7. Magyar reformpárt.
8. Zsidó reformpárt.
9. Cseh demokratapárt.
10. Ruszin demokratapárt.
11. Magyar demokratapárt.
12. Zsidó demokratapárt.
13. Cseh agrárpárt.
14. Ruszin agrárpárt.
15. Magyar agrárpárt.
16. Zsidó agrárpárt.
17. Cseh ipari párt.
18. Ruszin ipari párt.
19-. Magyar ipari párt.
20. Zsidó ipari párt.
[...]
- Húsz párt hússzor kevesebb, mint egy párt. Húsz párt tízszer kevesebb, mint két párt. Húsz párt..."

"A hivatalnokokat Hodla beparancsolta a pártokba, mindenkinek megmondva, hogy melyik pártban van a helye. Olyiknak két pártban is volt helye."

"Az egyórás utazás közben azon a táblán elmélkedtem, ami a vasúti pénztár fölé volt kiakasztva. A táblán négy nyelven - csehül, franciául, szlovákul és ruszinul - ez volt olvasható:

A pénztáros n e m é r t se magyarul, se zsidóul. Az e nyelvű kérdésekre nem válaszol és az e nyelven kért jegyeket nem szolgáltatja ki.

A csehek jó tanítványai a magyar sovinisztáknak. Már csak az kell, hogy mesét írjanak arról, hogy miért nem étel a gulyás és miért nem ember a magyar - és minden úgy lesz, ahogy volt. És Csehszlovákia..."

"Elnöki csengőjével - nagy nehezen - csendet teremtve, türelmesen meghallgatta a megalakítandó Csehszlovákia képviselőjét, ki azzal az indoklással követelte magának a Kárpátalját, hogy ez a föld valamikor - ezer év előtt - Szvatopluk morva birodalmához tartozott. - Meghallgatta a megalakítandó Lengyelország képviselőjét, aki azzal az indoklással követelte a Kárpátalját, hogy az az ország déli szomszédja, és lakói ugyanazon a nyelven beszélnek, mint a megalakítandó Lengyelország déli tartományának, Galíciának lakosai. És meghallgatta a megalakítandó Nagy-Románia képviselőjét, ki azon az alapon követelte magának a Kárpátalját, hogy ott közel négyezer román lakik, és különben is az országocska északnyugati szomszédja Nagy-Romániának."

"- Wilson erélyes nyomást fog gyakorolni Csehszlovákiára az ön kormányzósága ügyében - mondotta Smidt.
- Wilsont érdekli Kárpátalja? - kérdezte csodálkozva Zsatkovics, aki Wilsont még sohase látta, de fölöttébb nagyra tartotta.
- Valószínűleg azt se tudja, hogy létezik ez az úgynevezett ország - felelte Smidt.
- Hát akkor miért gondolja, miszter Smidt, hogy az elnök beleavatkozik ebbe a - bocsásson meg - szerintem kissé nevetséges dologba?
Smidt késett a válasszal. [...]
- A General Motors igazgatósága - mondotta végül - legutolsó ülésén közel félórán át foglalkozott Kárpátaljával."

"Ungvár Höferje, ki ez alkalomra fekete szalonkabátot húzott, ugyanabban az épületben, ahol Páris lakott, a Korona szálló nagytermében, meghívott közönség előtt kifejtette a programját: Kárpátalja a kárpátaljaiaké."

"A ruszin népnek - mondotta -, meg kell szabadítania önmagát a zsidóktól és a világot - a bolsevizmustól."

"- A mindenható isten áldását kérem a vöröskatonákra - mondotta Meskó."

"- Galíciában a bolsevikok...
- Mindent tudok. Igyon egy pohár konyakot, Atyám. Antialkoholista? Az ilyenkor nagy baj."

"- Mit mond, Atyám? Az amerikai nép békét akar? Magát, szentatya, megfertőzték a bolsevikok. Mit érdekli magát az, hogy mit akar a nép?"

"Tudom, hogy a Kárpátoktól nyugatra későbben kel a nap, mint innen keletre - de nincs olyan erő, amely útját állhatná -, egyszer itt is világosság lesz."
---------------------------
A könyvet olvasva óhatatlanul felidéződik bennünk Benjamin Kuras Van-e élet a Marxon? c. írása, abban is az a - vélhetőleg kárpátaljai ihletettségű - anekdota, mely így szól:

"Közép-Európát legjobban ez a történet érteti meg velünk:
- Ausztriában születtem. Iskolában Csehszlovákiában jártam. A mesterségemet Magyarországon kezdtem gyakorolni. Munkás életem java részét a Szovjetunióban töltöttem. És most Ukrajnában megyek nyugdíjba.
- Ó, akkor bizony sokat kellett utazgatnia.
- Nem, sohase tettem ki a lábam a szülőfalumból."

Ennél szebben talán mi sem érzékelteti egy kicsiny terület hányattatott XX. századi történetét: a szereplők, a helyiek, az ott élők nem mennek sehova, nem csinálnak semmit, de mégis annyi a változás életükben, mint egy világutazónak - az országhatárok, politikai csatározások, katonai frontvonalak ide-oda nyargalnak át a fejük felett, s nekik ebbe semmi, az ég adta világon semmi beleszólásuk sincs, noha nekik lehetne egyedül szavuk dönteni mindenben, hiszen végső soron az ő életükről van szó.

Illés Béla Kárpáti rapszódia c. remeke tekinthető úgy is, mint 600 oldalnyi anekdota gyűjteménye a XX. század első néhány évtizedéből.

Az apró és önmagukban is rendkívül bájos és színes kis történet-mozaikdarabokból összeáll azonban egy még nagyobb, még színesebb, még impozánsabb történet: Kárpátalja és lakóinak (meglehetősen szubjektív, de ettől még érdekesebb) története; az elbeszélés valahol a századforduló környékén kezdődik, ahol a kis Bálint Géza, a kötet elbeszélője, ráeszmél az őt körülvevő világra, Beregszászra, Szolyvára és Kárpátaljára.

Végtelen történet, a környezet gazdag bemutatása - megismerjük a Monarchia és ezen belül Kárpátalja viszonyait: a magyar, ruszin, zsidó világ hihetetlen sokszínűségét; a vidéki lakosság elmaradottságát és nyomorát; s szinte hallhatjuk a beregszászi bor lecsúszását a gigákon.

Bálint Géza a történetek közepette apránként felnő: gyermekként még ruszinverő, nagymagyar hős ő - szemléltetvén ezzel, hogy minden jóravaló soviniszta és szélsőséges nacionalista az ego- és etnocentrizmus egyfajta gyermeki tudatszintjén lebeg -, kinek életre szóló barátsága történetesen egy ruszinnal alakul ki; aztán ráébred, hogy spanyol (szefárd) eredetű zsidóként talán őt sem tekinti mindenki magyarnak, még ha magát annak is vallja; megismerkedik a hazaszeretet és a szocializmus szavakkal; családja tönkremegy, így a szegénységgel is - családon belül is immár.

S még hogy a civilizált, XX. századi világban nincs háború: kitör előbb az olasz-török, majd a Balkán-szövetség háborúja (elébb Törökország majd egymás ellen), s ami mindennél elképzelhetetlenebb, eljő a nagy világégés, a nagy háború, melyet ma I. világháború néven ismerünk.

A Monarchia világa - mely csak kívülről oly biedermeier, belülről látványosan szuvasodik - darabokra esik; Kárpátalján a vörösök küzdenek a Szovjet-Oroszország felé való áttörésért; a cseh, francia és román intervenció azonban rövid úton eldönti: voltaképp semmi nem változik, csak Kárpátalja tulajdonosai cserélődnek... Jobb a helyi lakosoknak ettől persze nem lesz.

A könyv utolsó részében Kárpátaljára, mely a világtól eleddig viszonylagos elszigeteltségben élt, s melyet végül az új Csehszlovákiához csatolnak, a General Motors és a presbiteriánus hittérítők képében megjelenik az amerikai imperializmus és tőke is, mely előretolt helyőrségnek tekinti a tartományt a jövőbeli keleti irányú terjeszkedés felé...

Illés Béla könyve véget ér az új politikai berendezkedés, a trianoni határok rögzülése körüli években, bár a folytatás szinte magáért kiált: hol van még Csehszlovákia szétesése, az első bécsi döntés, Kárpátalja visszacsatolása Szent István országához; hol a második világháború, hol van még a Szovjetunió részévé váló Kárpátontúli terület s hol a független Ukrajna...

Bizonyára maga Illés Béla is úgy gondolja a magyar írók túlvilági panteonjában, hogy a könyve megírásától eltelt időben Kárpátalja népének ugyanúgy vajmi kevés köze volt saját sorsának megszabásához, mint abban az időben, melyet ő könyvében leír. Mennyi anekdotára való anyag gyűlhetett volna össze Illés Béla tollában...

Kárpátalja a kárpátaljaiaké - ez lehetne a tényleges üzenete ennek a csodás kötetnek. Kár, hogy e rendkívül színes vidék (oly sok más régióval egyetemben) valahogy a XX. században nem került fel az önrendelkezés egyetemes térképere. Talán, ha nem Budapestről, Prágából, Moszkvából vagy Kijevből (ad absurdum: Párizsból és Washingtonból) döntöttek volna a helyiek sorsa felett, talán jobban menne itt (is) az élet.

Ajánljuk mindenkinek, aki szeretne jó néhány érdekes órát eltölteni - legalább gondolatban - Kárpátalja vadregényes és sokszínű világában, a XX. század első évtizedeiben. Hátha kedvet kapunk hozzá, hogy meglátogassuk azt a XXI. század hajnalán is, hogy találkozhassunk Illés Béla, Esze Tamás, Rákóczi Ferenc vagy éppen a honfoglaló magyarok és az ott egykoron élő ruszinok, magyarok, szlovákok és zsidók szellemével, hogy elmondhassák nekünk és megértessék velünk: a kulturális sokszínűség tablója akkor igazán értékes, ha azt e színes mozaik minden kis kockája magáénak vallja és aktívan tesz érte. Sine ira et studio. Harag és részrehajlás nélkül.