Múzeumok Éjszakája 2010

Június 19-én megbolydul az ország, és várhatóan megint több százezer ember indul el az éjszakába, hogy betérjen valamelyik múzeumba – lehet, hogy csak egy múzeumba, az is lehet, hogy nem is csak egybe. Ahogyan mondani szokás: „ezen a különleges éjszakán feltárul a múzeumok mélye”.

Éjjel a múzeumban

A Múzeumok Éjszakája programsorozat célja évről-évre kihozni a történelem, a népművészet, a képzőművészet kincseit a hideg üvegvitrinek mögül. Váljanak a múlt tárgyai a jelen élményeivé, szólítsanak meg bennünket, beszéljenek hozzánk, meséljenek régmúlt időkről és emberekről: emlékezésnek, értékőrzésnek így van igazán értelme. A program népszerűsége meglepőnek mondható, talán mondjuk a Bankok Éjszakája vonzhatna még ennyi érdeklődőt, a felnyíló trezorok rejtett kincseinek váratlan megmutatásával.

De hiszen a múzeumok is egyféle bankok – lehetne mondani, ha manapság nem épp a bankok számítanának a legrosszabb hírű helyeknek. Biztos helyre menekíteni az értéket, egyben az értékek cseréjének hajtómotorjává lenni, ez a múzeumok küldetése – a szó legnemesebb értelmében vett tezaurizálás, s a kincsek felmutatása mindazok számára, akik részesülni szeretnének abban az élményben, hogy egy mérhetetlen gazdagság örökösei. Egy mérhetetlen szellemi vagyoné, amely feldarabolhatatlan, de szétosztható. Szétosztható, de kisajátíthatatlan. Kisajátíthatatlan és kimeríthetetlen. Mindenkié, aki részesülni szeretne benne.

http://drinfo.hu/hirek/hirtallozo/90-hirtallozo-itthonrol/10182-muzeumok-ejszakaja-2010

Aranyba rejtett arcok - aranymaszkok Ázsiából

A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban

A Zelnik-gyűjtemény és a Néprajzi Múzeum Aranyba rejtett arcok - Aranymaszkok Ázsiából című közös kiállítása a világon most első alkalommal mutatja be a nagyközönségnek a két intézmény különleges tárgyait. Maszk - már maga a szó is izgalmat s némi titokzatosságot sugall, hisz az elrejtőzés, a más képében való megjelenés szándéka áll mögötte. Állati maszkot öltött a történelem előtti idők törzsi sámánja, amikor sikeres vadászatért folyamodott az égi hatalmakhoz. Álarcot vett fel az indián varázsló, amikor harci táncát járta a csaták előtt, s halotti álarcot kaptak az elhunytak megannyi kultúrkörben, amikor egy-egy uralkodó vagy hadvezér végső búcsúztatására került sor. Napjaink világához is hozzátartozik az álarcviselet, a laborokban dolgozó szakértők védőmaszkjától a hagyományidéző farsangokig, Hollywood maszkmestereitől a velencei karnevál csillogó álarcaiig.

A március 12-től június 20-ig megtekinthető tárlat huszonnégy páratlan értékű arany-, valamint három ezüstmaszkot vonultat fel, amelyek a Zelnik-gyűjtemény világviszonylatban is egyedülálló darabjai. A kiállított aranymaszkok lelőhelye, készítésének ideje és funkciója tág határok között mozog: legrégibb darabjainak elkészülte becslések szerint az időszámításunk előtti 6-5. századra tehető, de stílusjegyeik alapján még a "legifjabbak" is 13-14. század körüliek - tehát fél ezredévnél idősebbek. A lelőhelyek a görög kori Trákiától Dél-Ázsián és Indokínán keresztül egészen Jáva szigetéig terjedhetnek. Az egykori felhasználást illetően a maszkok kidolgozottsága, anyagvastagsága és egyéb nyomok adnak támpontokat, amelyek alapján halotti (temetési) és más rituális funkció valószínűsíthető. A halotti maszkok közül kiemelkedik egy, a Liao-dinasztia (907-1125) idején készült darab. A Mandzsúria nagy részét uraló kitájok

temetési szokásaihoz igazodva a maszk széle mentén lyukakat fúrtak, melyekhez ezüstből készült dróthálót erősítettek, s ez a drótháló alkotta a teljes testet beborító halotti lepel részét. A kiállítás másik büszkesége a skorpióálarc-páros. A tárgyak előző tulajdonosának tudomása szerint a Vietnami-hegylánc gerincére visszaszorult törzsek és fejedelemségek valamelyikéből származnak e műremekek. A skorpió etnográfiai vonatkozásai mindazonáltal meglehetősen bizonytalanok, vegyesek. A délkelet-ázsiai monszunövezetben több népcsoport asszonyai kézfejükre, Borneó szigetén a tengerparti iban harcosok pedig felsőtestükre tetoválják a skorpiót, hogy így védekezzenek rettegett, nemritkán halálos csípésétől. A dômb törzsbeliek (indiai Orissa állam) pedig épp ellenkezőleg, az állat életerejének és energiájának megszerzése érdekében teszik ugyanezt.

A Néprajzi Múzeum saját gyűjteményéből válogatott kollekció hasonlóan különleges, eddig még be nem mutatott ritkaságokat tár a látogató elé. E maszkok zöme Óceániából, elsősorban Pápua Új-Guinea szigetvilágáról származik. A múzeum által bemutatott temetési, tánc- és színházi maszkok többsége mulandó anyagokból készült (növényi rostokból, levelekből készült alkotások), de fából vagy kéregből faragott példányok is vannak a kiállítás tárgyi anyagában. Az álarcok többnyire különböző titkos társaságokhoz kötődtek, melyeket e társaságok tagjai készítettek és viseltek a felnőtté avató rítusok során.

A kiállításhoz a megértést nagyban segítő, könnyen érthető kiállítási kalauz készült, míg az alaposabb elmélyülést a katalógus szolgálja. A gyerekeket a múzeumpedagógiai kiadvány segíti abban, hogy megismerják a maszkok világát.

A kiállítást rendezte: Biró Anna, Jelen János, Wilhelm Gábor

Sajtóinformáció:
Szalmási Gabriella (Néprajzi Múzeum)
E-mail: gabriella.szalmasi@neprajz.hu, telefon: 30-5587742