Woody Allent filmjeiről ismeri a magyar közönség. Most bizonyos értelemben új oldaláról ismerkedhet meg vele az olvasó. Azt a fajta humoristát, amilyennek filmjeiben mutatkozik, szinte csak a kötetzáró darab képviseli (A büntetés), melynek hősével a szeretője már nem kíván lefeküdni, mert túlságosan emlékezteti bátyjára, ám amikor feleségül veszi a hölgy mamáját, tüstént újra a karjai közé veti magát, "mert most már a papám lettél"! A kötet írásainak jó része "Így írtok ti"-szerű stílusparódia a legkülönfélébb műfajokból: van köztük álfilológia (A Metterling-cédulák; A tekercsek; Irodalomóra haladóknak), álemlékirat (A Schmeed-emlékiratok), álkrimi (Ford felügyelő fantasztikus esetei), álhorror (Gróf drakula), valódi irodalmi paródia (Ha az impresszionisták fogorvosok lettek volna). A másik uralkodó műfaj a szintén Karinthyra emlékeztető kroki, a legváltozatosabb témákkal és formákban (Kopog a halál; A diéta) amelyek közül kiemelkedik a Rosszlányok a menzán (egyetemista lányok call-girl hálózata, akik pénzért hajlandók intellektuális csevelyt folytatni ezoterikus témákról) és a Kugelmass epizód (ahol egy varázsló mágneses szerkentyűje révén a hőfős regényhősnőkkel létesíthet viszonyt).
A Karinthy-reminiszcencia bizonyos fokig csalóka - Woody Allen köteteiből valószínűleg a hazai humorral rokonságot mutató írásokat válogatták össze, minden bizonnyal sok olvasónak szerezve ezzel derűs perceket.
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0021
"Corrupt és Fiai megjelentették Metterling mosodacéduláinak régen várt első kötetét..."
"Nem kétséges, hogy van túlvilág. Csupán az a kérdés: milyen messze van a belvárostól, és meddig tart nyitva?"
"A született gonoszok bizonyára tudnak valamit."
"Ó, Uram, ó, Uram! Mit csináltál már megint?"
"Az az ember, aki öngyilkosságot készül elkövetni, biztos, hogy előzőleg hitelkártyát vált ki, és arra vásárol."
"Én varázsló vagyok, nem pszichoanalitikus."
"Az őrültség viszonylagos állapot. Ki mondhatná meg, ki az őrült valójában?"
"Istenem, maguk zsidók igazán egzotikusak!"
-------------------------
Woody Allen valahogy mindig képi anyagokat jelent nekem, ehhez képest kicsit furcsa Woody-szösszeneteket nézni (olvasni) leírt formában. Nem mondom, hogy világirodalmi klasszikust tart kezében az olvasó, de a szokásos amerikai zsidó értelmiségi nyöszörgés és poénkodás azért hideg, esős nyári délutánokon legalábbis kikapcsol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése