Dušan Šimko a Kassán született, Svájcba emigrált és ott egyetemi tanárrá lett szerző a 18. századi magyar határszéli Eszterházy- birtokot választja regénye színhelyének.
Főhőse, Abeles Izsák, a helyi hitközség elöljárójának unokaöccse, nagy kegyként 17 éves korában a herceg, a híres "fényes Miklós" szolgálatába lép, és a korban hitsorsosai számára szokatlan pályát fut be. Lekűzdve előítéletet és rosszindulatot lakájból a házi opera - ahol Haydn is muzsikált- intendánsa lesz, elnyerve munkaadója elismerését és - ami nem érdektelen - Anna Zannini, az ünnepelt operaénekesnő szerelmét.
Közép-európai téma jelenik meg, közép-európai környezetben a regény lapjain: német, osztrák és cseh zenészek, olasz énekesek, magyar parasztok és nemesek, szláv urasági alkalmazottak, görög kereskedők, cigányok és herceg által védelmezett zsidók váltakoznak és kavarognak az olvasó előtt, hiteles korrajzot adva a "magyar Versailles" életéből.
Szinte minden jelentősebb szereplő más-más embercsoporthoz tartozik. Abeles Izsák az Esterházy-birtokon hét községben (ez volt a híres "seva kehilot") letelepített zsidók közül jött, akik a herceg védelmét élvezték gazdasági szolgálataikért.
Kismarton volt a hét közül a legjelentősebb (ma is zsidó múzeum működik az Ausztriához került községben), vezetői el tudták érni a törekvő fiatal zsidó hercegi szolgálatba lépését.
Szokatlan kívánság ez ekkortájt, hiszen a lakáj külseje, borotvált álla, libériája elütött a jámbor zsidókétól, a személyzeti étkezés nem volt kóser, munkarendje se alkalmazkodott a zsidó naptárhoz. Nem csoda, hogy néhány év múlva karrierje egyik követelményeként Izsák elhagyja ősei hitét és keresztényként szolgálja tovább hercegét.
A könyvet forgatva részesévé válunk a hercegi birtokon és Bécsben zajló eseményeknek, Mária Terézia látogatását, férje, Ferenc császár temetését és az opera rejtélyes leégését és újjáépítését is beleértve.
Apró érdekességek hozzák közelebb a kort, amelyben már megjelennek a felvilágosodás eszméi, de még érintetlen Európa Keletén a feudalizmus, és az embereket, akik még rabjai a középkor gondolatvilágának, de életvitelük már a polgári korszakot vetíti elénk.
Az uradalmi zsidók még úgy élnek mint őseik néhány nemzedékkel előbb, de olvashatunk előkelő "udvari zsidókról", akiknek öltözéke már a gazdag polgárokéra hasonlít.
Felvillannak a század nagy kérdései, a Habsburg-birodalom sorsa éppúgy, mint a magyar nemesek immár korszerűtlen adómentessége.
Adatok, történetek színesítik, teszik olvasmányossá a könyvet az örökmozgótól kezdve színházi eseményekig, a művelődéstörténet barátai és az érdeklődő közönség örömére.
A Kalligram kiadónál megjelent mű bizton számíthat az olvasók érdeklődésére!
http://www.or-zse.hu/konyv/konyv26.htm
--------------------
"Három kezdőbetű kíséri a mit sem tudó kismartoni Abeles Izsákot: NFE. Jelentésük: Nikolaus Fürst Esterházy."
"Micsoda előrelátásról tett tanúbizonyságot Esterházy Pál, amikor a török háborúk után 1683-ban a bécsi újszerzeményi bizottsággal, a híres neoacquistica comissióval éppen ezt a vadban és tolakodó rovarokban bővelkedő Duna menti vadont mérette ki magának."
"Egynémely zsidónak már volt apró szatócsboltja, de többségük még Bécsbe, Bécsújhelyre, Sopronba és Pozsonyba járt piacozni."
"A zsidónak nem lehet sem kisebb, sem nagyobb cselekvési szabadsága, mint amennyi megilleti."
"A felfuvalkodott titkárok hivatali karosszékükben terpeszkedtek, és messzire bűzlöttek agyonizzadt vérvörös udvari uniformisukban. A görögök ezért kénytelenek voltak elfordítani a fejüket, és bele-beleszagolni illatokkal átitatott ruhájuk ujjába, amely azalatt vált ilyen illatossá, mialatt a déli országokon átutazva elértek a katolikus császárnő és magyar királynő országába."
"És ugyan ki tarthatott igényt a kiválasztottak és parancsosztók eme kiváltságára, ha nem az Esterházyak?"
"A szolgák legnagyobb öröme, ha lakáj botoz lakájt, mert a hercegi udvarban a szolga az, akire mindenki köp, akire mindenki felülről néz."
"De szükségünk van-e nekünk Eszerházán egy zsidó lakájra? - így szól az alapvető kérdés."
"Bárcsak elérhetném a tizedét annak, amit ez az Isten oltalmazta férfiú sikeres életének ötven éve alatt elért!"
"Izsák tudta, hogy minden lépését, legyen az helyes vagy helytelen, egy magasabb akarat irányítja, amellyel ő, a tudatlan örök szövetségben áll."
"Fehér ló, ezüstös nyereg és zöld csótár, a magyar zöld-piros színeket megjelenítő egyenruha."
"Extra Hungariam non est vita. Si est vita, non est ita."
"Észrevette, hogy a karmesterünk, ez a Haydn meglehetősen önkényesen átalakítja az olasz operákat?"
"1772 tavaszán ugyanis a herceg megtiltotta a zenészeknek, hogy a családjuk velük legyen a kastélyban."
"...mohón és mindenrendszer nélkül, tengeri szivacsként szívott magába mindent, amit eddig nem tudott."
"1764-ben, egy évvel azután, hogy véget ért a hétéves háború, a magyar országgyűlés abbéli kívánságának adott hangot, hogy a császárnő az eddigieknél gyakrabban kegyeskedjék Magyarországra látogatni."
"Az Esterházyak krónikusan el voltak adósodva."
"Ki hallott már olyat, hogy egy zsidó táncoljon?"
"Vitam et sanguinem! - a magyar rendek egyhangúan kimondott esküje a pünkösd utáni ötödik vasárnapon, 1741. július 25-én történt pozsonyi koronázásakor sosem merült feledésbe. Magyarország továbbra is az egész monarchia egyetlen független állama volt."
"Kivett egy süteményt a porcelántálból, és óvatosan odadobta a kedvencének, a Yorick névre hallgató zsemleszínű mopszlijának."
"Nagyon fogok iparkodni, méltóságos uram. Minden erőmből igyekszem úgy szolgálni, hogy őkegyelmessége és az egész felsőbbség elégedett legyen velem."
"A zsidókat elűzték, a zsidók visszatértek, nyilvánvalóan ez a dolgok rendje."
"Alig hat év. És elfelejtettem, ki vagyok."
"Tíz év telt el Eszterházán. Abeles Izsák megváltozott."
"Ahhoz képest, hogy kikeresztelkedett zsidó vagyok, valóságos csoda."
"Pannónia éghajlata nem való az olaszoknak."
"A zsidókat nem kellene mgkeresztelni, abból csak baj származik."
"A bászínház felszerelését Esterházy herceg megbízásából 1772-ben vette meg az említett Joseph Carl von Pauersbachtól 1270 guldenért."
"Úgy élek, akár egy ló, állva eszem, állva iszom"
"És most, egy nappal Esterházy Miklós herceg Őkegyelmessége halála után várjuk, mi történik velünk."
--------------------
A szlovák író, Dušan Šimko műve több szempontból is lélegzet-elállító. Egyrészt, mert hihetetlen aprólékossággal tár elénk egy lengyűgöző leírást a XVIII. század végi magyar Versailles, Eszterháza életéről, bemutatva a Habsburg-birodalom tágabb világát is, másrészt az Esterházy-univerzum lakóinak életét is bámulatos pontossággal ecseteli, kik mint bolygók a nap körül, élik majdhogynem jelentéktelen életük apró kis mozzanatait, szerelmeit, félelmeit, ábrándjait, csalódásait, ahol ugyanakkor olyanok fordulnak meg, mint Mária Terézia, Haydn vagy maguk az Esterházy hercegek, mely utóbbiak európai mércével is naggyá tették birtokukat - kulturálisan, de gazdasági szempontból is. Harmadrészt pedig levett kalappal kell tisztelegnünk a szlovák író előtt, hogy úgy ír a magyar Eszterházáról, hogy azt bárki magyar író megirigyelhetné, ugyanakkor kötelező tanananyag lehetne minden magyar és szlovák politikus számára békés egymás mellett élés tanórán, egyúttal új és egyedi értelmezési lehetőséget adva a Kárpát-medence közös történelmet megélt népeinek a további együtt- és egymás mellett élés tárgykörében: Így is lehet írni a szomszédról, aki a saját múltam, saját jelenem része. Adózzunk elismeréssel Dušan Šimko írói nagyságának, ám - nem kívánván leleplezni a regény végét - felhívnám a figyelmet annak legvégére, amikor is egy korszak lezárultával pár oldalban felvázolódik az olvasó szeme előtt, hogy amikor Esterházy herceg - a Napkirály parafrázisaként nevezhetjük tán Naphercegnek -sírba száll, mivé is lesz a herceg univerzumában keringő, puszta létét a hercegnek köszönhető, tőle mindenben függő sok kis mikrokozmosz világa. Ajánlom mindenkinek e könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése