Leo Auberg nagyszebeni kamaszfiú még nem tudja, mit jelent, ha valakit elvisznek az oroszok. Egyet akar csupán: minél messzebb utazni a kisvárosból, ahol, úgy tűnik, mindenki az ő homoerotikus kalandjait figyeli.Öt évet tölt egy kelet-ukrajnai láger poklában. Megismeri az éhséget és a tetveket, megtanul szenet lapátolni és koldulni. Megérti a kegyetlenség és a jóság bonyolult egyensúlyát. És megtapasztalja a lágerboldogságot.
Leo Auberg Köves Gyuri német testvére a Sorstalanság ikerkönyvében.
A Lélegzethinta a Nobel-díjas német írónő, Herta Müller megrázó, költői erejű és dokumentum-hitelességű regénye.
Herta Müller 1953-ban született a bánáti Niczkyfalván, Romániában. 1987 óta Berlinben él. Műveiért számos német és nemzetközi díjjal tüntették ki. 2009-ben Nobel-díjat kapott.
Lélegzethinta című regényét Oskar Pastior késő-dadaista költővel együtt tervezte megírni. Pastior a saját lágerélményeit osztotta meg vele, de 2006-ban bekövetkezett halála véget vetett a közös munkának. Herta Müller a jegyzetek felhasználásával, egyedül írta meg a regényt, amely óriási visszhangot váltott ki hazájában és külföldön. A könyv hozzájárul annak az évtizedekig elhallgatott traumának a feldolgozásához, amelyet a német polgári lakosság élt át a második világháború után.
http://moly.hu/konyvek/herta-muller-lelegzethinta
"Ahol szőnyeget porolonak [...], ott hinni lehet a békében, ott van polgári élet, ott nyugton hagyják az embereket."
"...én is egy teherrel több voltam magamnak a kelleténél."
"A nők azt hiszik, túl félénk vagyok, mert egy időben voltak könyveim. Úgy vélik, az olvasás kifinomulttá tesz."
"...a halottakat egész télen a hátsó udvaron rakják egy kupacba, havat lapátolnak rájuk, és néhány éjszaka kint hagyják őket, hogy keményre fagyjanak. És a sírásók akkora lusta gazemberek, hogy darabokra vágják a hullákat, mert így nem kell sírt ásni, csak egy lyukat."
"Ilyen volt a dolgok folyása: Mivel mindenki úgy volt vele, hogy nem tehet róla, nem is tehetett róla senki."
"Végig szolgák voltunk, szolgának lenni márpedig nem foglalkozás."
---------------
Lágerirodalmat olvasni nem fáklyás körmenet, főleg nem nyáron, amikor végre valahára süt a nap. Nem ajánlott könnyed nyári olvasmánynak a tengerparton egy sör mellé, nem ajánlott, ha az ember barátaival készül felhőtlen hangulatú könnyed beszélgetésre egy-két sör mellett, de nem ajánlott öngyilkos hangulatú novemberi és decemberi estékre sem, több pohár whisky mellé sem. És nyilvánvalóan nem ajánlott akkor sem, amikor reggeli kávéját, teáját fogyasztja az ember. Személyes meggyőződésem azonban az, hogy ha Kertész Imre Sorstalansága Nobel-díjat érdemelt, akkor Herta Müller Lélegzethintája még inkább, nem utolsó sorban azért, mert jól ír, de azért is, mert olyan lágerről ír, mely a Szovjetunióban fogolyként kezelt német lakosok életét írja le a háború után, 1950-ig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése