2010. augusztus 23., hétfő
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Unikornis Kiadó, 1991, 608 oldal
Pug, a varázsló inasa megmenti Carline hercegnőt a koboldoktól, ezért nemesi rangot kap... Barátját, Tomast, az utolsó aranysárkány gyönyörű aranykarddal és vérttel ajándékozza meg. A Királyságot több oldalról fenyegeti veszély: a harcias tsuranik és a Fekete Testvériség kegyetlen harcosai megpróbálják elfoglalni a földet, amelyet emberek, tündérek, törpék együtt védelmeznek. Pug egy Résen át másik térdimenzióba kerül, új személyiséget kap, de mágikus képességeivel felülkerekedik az elnyomó Nagy Emberek praktikáin...
------------------------------------
"Pug végre becsukta a meglepetéstől tátva felejtett száját, és megkérdezte.
- Ez tényleg sárkány, uram?
A varázsló júindulatúan, ízesen felkacagott."
"Pug és Thomas lassan bandukoltak az ösvényen, azoknak a fiatal embereknek céltalan, imbolygó lépteivel, akiknek nincsen semmi meghatározott céljuk, de rengeteg az idejük ahhoz, hogy ezt a célt elérjék."
"A varázslók sokféle varázslatot tesznek, és a gyakorlatuk nagyon különbözik attól, amit mi papok a templomainkban végzünk."
"- Gondolod, hogy szép vagyok?
Pug nem jutott szóhoz. A hercegnő megfordult.
- Nos?
- Igen, fenség - nyögte ki Pug.
- Nagyon szép?
- Igen, fenség, nagyon szép."
"- Ez a hajó nem a királyságból származik, az biztos.
- Alig hiszem, hogy ezeken a vizeken valaha is járt volna ilyen hajó. Nézzünk körül."
"A tündérek az emberek társadalmától elkülönülve éltek, és az volt a hírük, hogy furcsa és varázslatos dolgaik vannak. Mikor az emberek megjelentek nyugaton, ők akkor már ősidők óta ott éltek, és íratlan törvény volt, hogy bármiféle törvény alatt éljenek is az emberek a Királyságban, a tündérek mindenkitől független, szabad nép."
" - Te vagy az első férfi, nem számítva apát és a bátyáimat, akit valaha is megcsókoltam, és nincs rá más mondanivalód, mint hogy: kedves."
"- Úgy érzem, valami borzasztó dolog készül."
" - A törpék arról nevezetesek - magyarázta Kulgan -, hogy roppant erős fizikumuk van."
"Az anyag egy fehér tabard volt, elöl arany sárkányt hímeztek rá. Volt még a dobozban egy pajzs is, ugyanezzel a mintával és egy arany sisak. De a legcsodálatosabb volt egy arany kard, hófehér markolattal. Hüvelyét sima, elefántcsontszerű anyagból készítették, amely azonban kemény volt, mint az acél. Végül, csodálkozó felkiáltással egy arany vértet emelt ki a dobozból."
" - Mi az a Villa Beata? - kérdezte Kulgan.
A magát vándornak nevező férfi széles gesztussal mutatott körbe.
- Ez a ház a Villa Beata. Az építők nyelvén ez annyit jelent, hogy "boldog ház", és az is volt, sok évenn át."
"- Minden jelentés ugyanazt mondja. Állit felfegyverzett gyalogos katonák hóolvadás előtt meglepetésszerűen támadtak a helyőrségekre."
"- Nem sokat tudunk ezekről a tsuranikról. Honnan jönnek, hogyan kelnek át az ő világukból a miénkbe? És ahogy te mondod, a legizgalmasabb kérdés mindenek felett: miért jönnek? Miért törnek rá a mi földünkre?"
"Míg felfelé kapaszkodtak a szélesen kinyúló ágakon, amelyek a tündérek számára útként szolgáltak, mindenfelé férfiak és nők sétálgattak. Sok férfi viselt harcias bőrruhát, mint az ő kísérői is, mások hosszú, kecses köntöst hordatk vagy fényes, tarka tunikát. A nők gyönyörűek voltak."
"- Kik ezek itt? - kérdezte Tully.
- Foglyok - felelte Arutha. - Minthogy te vagy itt az egyetlen, aki valamit tud a nyelvükön, gondoltam, talán ki tudsz szedni belőlük valamit."
" - A mordelek csinos népek, ez igaz, akárcsak a tündérek is. De ne feledd el Garret - tette hozzá mosolyogva -, hogy ha legközelebb egy mordel nőnek találnál udvarolni, valószínűleg előbb vágja ki a szívedet, és csak aztán csókol meg."
"A tsuranik egymás után tizenkét éjjelen ostromolták a várat, csak hogy reggel megint visszavonuljanak."
"Négy év mocsári táborélet fizikailag megedzette Pugot. Ruganyosan feszülő izmokkal mászott fel a fára, bőrét barnára sütötte a tsuranik perzselő napja. Arcát rabszolga-szakáll borította."
" - Ti barbárok sose lesztek jó rabszolgák. Túlságosan sűrűn feledkeztek meg róla, hol a helyetek."
"- Mi és a mordelek akkor még egyetlen fajt alkottunk, és a Valheruk úgy tenyésztettek bennünket, mint mi a jószágot."
"- Mi a törvény? - kérdezte a hang.
- A törvény az az építmény, amely körülveszi életünket, és értelemet ad neki - válaszolta.
- Mi a törvény legmagasabbrendű megtestesítője?
- A Birodalom a törvény legmagasabbrendű megtestesítője.
- Mi vagy te? - volt a következő kérdés.
- Én a birodalom szolgája vagyok."
"És legjobb meggyőződése szerint a tsuranik lassan, fokozatosan megnyerik a háborút."
"Nemcsak a tsuranik űznek politikát a háborúból. A krondori és a keleti nemesek jó része számára ez a háború valami távoli dolog, el sem tudják képzelni, mi az. Már majdnem kilenc éve tart, és nem láttak belőle mást, mint jelentéseket."
"Egy matróz jelent meg az ajtóban, kezében gőzölgő hallevessel teli tányérral, kétszersülttel és sózott sertéshússal."
"...azokat, akik hatalmon vannak, jobban érdekli a saját hatalmuk, mint a birodalom jóléte."
"A Valheru nyelve még mindig a hatalom nyelve volt."
"- Én Caldric herceg vagyok, a király kancellárja. Milyen ügyben kívántok őfelségével beszélni?
- Üzenetet hozok Tsuranuanni uralkodójától - mondta Kasumi."
"Valóban beszélgettünk bizonyos különbségekről a tsurani és a királysági kulturális és társadalmi értékek között, de csak mellékesen, a művészi stílusok különbözőségével kapcsolatban."
" - Ha veled vagyok, minden úgy van, ahogy lennie kell - mondta Katala és megfogta Pug kezét. - De ha rád nézek, úgy érzem, mintha az egész világ minden terhe rád nehezedne.
- Attól félek, drágám, hogy két világé."
"- Gyermeke van tőled. Nem tudtad?"
"...nem tudom, megvan-e bennem az a képesség, hogy a Rést bezárjam."
"- Gondold meg. Egy akadémia a mágia tanulmányozására, amelynek a magját Macros könyvtára képezi."
"Nagy szomorúsás és sok szenvedés időszaka uralkodott a Királyságban, most kezdjünk új korszakot, a béke és jólét korszakát."
http://www.szellemlovas.hu/wb_fantasy/index.php?main_page=product_book_info&products_id=3181
-----------------------------
Egy regényben az a jó, hogy a szerző akarata alapján bármi megtörténhet benne. Ez egy fantasy-regényre méginkább igaz.
Vegyünk egy középkori lovagvilágot, helyezzünk el benne embereket, tündéket, törpéket, itt-ott koboldokat és egyéb furcsa teremtményeket, amúgy Tolkien módjára, adjunk hozzá néhány Letűnt Korból Származó Elképesztően Agg Lényt, pl. sárkányokat, ilyen-olyan varázslókat, a helyi merlineket, aztán vegyünk egy árva kisfiút meg a haverját, akik az utolsók a helyi társadalom ranglétráján, dobjuk bele őket egy olyan válságba, ami nem is csupán világméretű, hanem interuniverzális, s meglátjuk, a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát.
Ez a jó a mesében.
Áldozatok persze vannak, Feist regényében is ezerszám hullanak a katonák a frontokon, Verdunt, Doberdót, Gorlicét és Caporettót valamint a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg keleti fronton nyújtott teljesítményét idéző vérengzés megy éveken át Midkemiában, amit megtámad - egy világaik közt keletkezett Résen át - a japán Tokugava-shogunátus kelewani leképződése, a Tsuranuanni Birodalom.
A mű, melynek magyar címére semmilyen magyarázat nem szolgál, több fantasy-tudományág jeles képviselői számár kínál igazi csemegét: pl. kelewani és midkemiai közgazdászok eltérő gazdaságmodelljeire bukkanhatunk rá a sorok között a hiányos gazdasági erőforrások (újra)elosztása körüli vitában.
A fantasy-biológusok újabb köteteket írhatnának a kelewani bioszféráról, melyet a Jurassic Park is megirigyelhetne, ugyanakkor a TV Paprika gasztrokult tudósai is forgathatnának kicsit a mid(kemiai)-kel(ewani) (tex-mex) konyháról. Fantasy-szociológusok vizsgálhatnának egy-egy alapvetően merev osztálytársadalmat a Rés mindkét oldalán, ám az Oszmán Birodalomban bevett szabály, miszerint rabszolgából bárki lehet, s bárki lehet rabszolgává is, itt is él.
Az interfantasztikus nyelvészeknek talán kevesebb gumicsont jut, bár az kiderül, hogy valami fantasy-eszperantó azért van Midkemiában is, míg a tsuranik nyelvéből a 608 oldalon egy büdös szó sem kerül tán feljegyzésre, max. tulajdonnevek, melynek alapján viszont igazolhatjuk azt a szociológiai elméletet, hogy a tsuranik és a japánok közös őssel rendelkeznek. Nem tudjuk pontosan, mikor érhette római hatás a Birodalmat, de tény, hogy az arénák gladiátorviadalai is megjelennek tsuraniéknál. Fantáziaország már csak ilyen.
Terry Pratchett Kis istenek c. művének és Robert Graves A görög mítoszok c. opuszának hatását véljük felfedezni a kelewani és midkemiai teolgóiai iskolák rendszerében, talán némi Indiana Jones-utóérzéssel a végzet templomából.
A politológusok is élvezettel kommentálhatnák a Királyságon belüli hatalmi erőviszonyokat, a tsurani pártrendszer pedig valóságos csemege. A politikus mindenhol politikus - s ez nem fantázia (fantasy) kérdése.
A Romantica Channel kedvelői is megkapják a magukét: van itt eltitkolt zabigyerek királyi vérből, árva csávó varázslótanonccal kavaró hercegnő, fajok közti keveredés (vajon a Reich törvényei hogyan aposztrofálnák mindezt...?), boldog egymásba borulás, meseszerűen lájtos erotika: a csak felnőtt tartalom kimarad a regényből.
Harry Potter korai előfutáraként felbukkan a Magic Academy képe is, bár a középkori viszonyok még nem kedveznek a tömeges felsőfokú mágusképzésnek - max. bachelor indul egyelőre, a masterre és a phd-re még várni kell.
Azon persze mindig elgondolkodik az ember, ha mágia, tündérek, fantázia nélküli világban élnénk, vajon mi lenne a Pughoz hasonló vidéki suttyóból, akinek esélye sincs a társadalmi kitörésre és felemelkedésre? Hogy erre választ kapjunk, mindenféleképpen várnunk kell, míg Feist megírja következő - mágikusan realista - regényét, melynek címe lehetne éppen "A kényszervállalkozó nyelvtanár".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése