Magvető, 2006, 293 oldal
Két fiatal német nekilát a világ fölmérésének a 18. század végén. Az egyikük, Alexander von Humboldt átvág az őserdőn és a sztyeppén, bejárja az Orinocót, önmagán kísérletezve mérgeket próbál ki, megszámolja a bennszülöttek fején a tetveket, belebújik a barlangokba, megmássza a vulkánokat és emberevőkkel vacsorázik. A matematikus és csillagász Carl Friedrich Gauss, aki nem tudja az életét nők nélkül élni, mégis képes a nászéjszakán kiugrani a hitvesi ágyból egy képlet lejegyzése kedvéért, Göttingenben bebizonyítja, hogy a tér görbül...
http://www.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=konyv&id=2082302
--------------
"Különös és igazságtalan, mondta Gauss, a létezés siralmas esetlegességének ékes példája, hogy tetszik, nem tetszik, egy bizonyos korban születünk és annak foglyai vagyunk. Ez méltánytalan előnyt szerez az embernek a múlttal szemben és bohócot csinál belőle a jövő szemében."
"Ha közelebbrúl megvizsgáljuk, minden esemény mögött felfedezzük az okozat szövedékének végtelen finomságát."
"Egyéb feladatunk is van a világban, mint a puszta létezés. Az élet önmagában nem elégséges tartalma a létezésnek."
"Az életet szeretné kutatni, megérteni azt a különös makacsságot, amellyel behálózza a földgolyót."
"Egész Tenerife, magyarázta Humboldt a vezetőinek, egyetlen tengerből kinyúló hegy. Tényleg nem érdekli őket?
Őszintén szólva, mondta egyikük, nem nagyon."
"Az ember nem állat, mondta Humboldt.
Néha az, mondta Bonpland."
"Isten olyannak teremtette az embert, amilyen, akkor meg miért kell folyton bocsánatért könyörögni. Nem logikus."
"Az ember azért akar tudni valamit, mondta Humboldt, mert tudni akarja."
"Muszáj mindig ennyire németnek lenni?"
"A számok nem rabolták el a valóságból. hanem közelebb vitték hozzá, olyan világossá, érthetővé tették, mint még soha.
A számok immár mindenüvé elkísérték. Akkor sem feledkezett meg róluk, amikor a kurvákhoz ment."
"Amikor a hadnagy megkérdezte, mi a véleménye a spanyol-francia szövetségről, nem tudta, mit feleljen.
Nem gondolja-e, kérdezte a hadnagy, hogy ez Ausztria végét jelenti.
Megvonta a vállát.
És ez a Bonaparte!
Hogy kicsoda, kérdezte."
"Olyan értelemmel küldték a világra, amely csaknem mindent lehetetlenné tett, ami emberi, egy olyan korban, amelyben még minden vállalkozás nehéz, megerőltető és mocskos."
"Ez a szomorú filkó nem kutatott semmit, mondta Humboldt.
Ahogy a madár sem kutatja a levegőt, s a hal sem a vizet.
Vagy egy német a humort, mondta Bonpland.
Humboldt összevont szemöldökkel nézett rá.
Csak vicc volt, mondta Bonpland.
De igazságtalan vicc. A poroszok nagyon is jókat tudnak nevetni. Poroszországban sokat nevetnek."
"Az ember nem repül, mondta Humboldt. Ha látná, sem hinne a szemének.
És ez volna a tudomány?
Igen, mondta Humboldt, pontosan ez a tudomány."
"Gauss kihasználta az időt és felsorolt néhány prímszámot."
"A professzor úgy nézett rá, mint aki jelenést lát és megkérdezte, csakugyan nem tud-e róla, hogy háború van.
Gauss körbenézett. Az utca nyugodtan fürdőzött a napfényben, egy pék haladt el mellettük a kosarát cipelve, a templom tetején lustán csillogott a szélkakas bádogja. Orgonaillat volt. Háború?"
" [...] igyekeznie kell. Bár még csak harmincesztendős volt, érszrevette, hogy koncentrálóképessége csökken..."
"Gauss, aki eddig oda se figyelt, megkérte a diplomatát, hogy ismételje meg a nevét.
A diplomata meghajolva megismételte. Egyébként ő is kutató!
Gauss kíváncsian előrehajolt.
Holt nyelvekkel foglalkozik.
Vagy úgy, mondta Gauss.
Mintha csalódást hallana a hangjából, mondta a diplomata.
Nyelvtudomány. Gauss a fejét ingatta. Nem akar ő senkit megbántani.
Nem, nem. Mondja csak nyugodtan.
Gauss megvonta a vállát. Ez olyan embereknek való, akikben a matematikához szükséges pedantéria megvan, az intelligencia azonban nincs. Olyan embereknek, akik saját, nyomorúságos logikát találnak ki maguknak."
"Aki megmászik egy hegyet, az följut a csúcsra. Aki nem jut föl a csúcsra, az nem mászta meg a hegyet."
"Napóleon, mondta Gauss, miatta tekintett el Göttinga ágyúzásától!"
"A templom felszenteléséhez húszezer embert áldoztak fel. Egyiket a másik után: szívet ki, fejet le. A várakozók sora a város széléig ért.
Jóember, mondta Humboldt. Ne beszéljen ostobaságokat!
A munkás sértetten nézett rá.
Húszezret egy helyen és egy napon, az lehetetlen. Az áldozatok nem tűrték volna el. A nézők sem tűrték volna. Mi több: a világ rendje sem tűrt volna effélét. Ha ilyesmi valóban megesnek, az a világegyetem végét jelentené.
A világegyetem, mondta a munkás, szarik rá."
"Washington városa épülőfélben volt."
"Az ember azt hiszi, saját maga határozza meg az életét. Alkot, felfedez, javakat szerez, emberekkel találkozik, akiket a saját életénél is jobban szeret, gyermekeket nemz, talán okosakat, talán gyengeelméjűeket, látja meghalni azt az embert, akit szeret, megöregszik, elbutul, megbetegszik és a földbe kerül. Azt hiszi, mindenben saját maga dönt. Csak a matematika mutatja meg az embernek, hogy mindig a kitaposott úton járt. Önkényuralom, ha csak meghallja ezt a szót! A fejedelmek is csak szegény ördögök, ugyanúgy élnek, szenvedenek és meghalnak, mint mindenki más. Az igazi zsarnokok a természeti törvények."
"Neki magának az irodalom sosem volt olyan fontos. Az olyan könyvek, amelyekben nincsenek számok, idegesítik. A színház világéletében untatta.
Úgy van, kiáltotta Gauss.
A művészek túlságosan könnyen megfeledkeznek a feladatukról: a létező világ bemutatásáról."
"Egy Francia nevezetű őrült diktátor, aki ráadásul doktor, a saját birtokán tartja fogva, állandó életveszélyes fenyegetések közepette. Még Simón Bolívar sem tehetett semmit Bonpland érdekében.
Rettenetes, mondta Gauss. De tulajdonképpen ki ez a fickó? Hírét sem hallotta."
"A sors, mondta Humboldt, senkit nem szán semmire. Csupán elhatározás kérdése, hogy az ember addig áltatja magát, míg végül maga is hinni kezd benne."
"Gauss kiszámította, hogy Humboldtnak még három-öt éve van hátra az életéből."
-----------------------------
A tudomány hőskorszakát bemutató könyvben két eltérő karakterű zseni találkozik egymással, kiegészítve ezzel a világ fölmérését: az empirikus Humboldt s az elméleti matematikus Gauss közös -egymástól sokszor független, de mégis összefüggő rendszert alkotó- tudományos munkával tisztítják meg a XVIII.-XIX. századot a lerakódott tudatlanság, babona és sületlen ostobaság rétegeitől. Aprólékos munkájukkal (zseni-mivoltuk miatt?) azonban a fürdővízzel tán némiképp a gyereket is kiöntik, hiszen a valóság kutatása során saját emberi relációik is elszakadnak, az ember maga, Humboldt és Gauss is a tudomány alanya és tárgya is egyben, hiszen a létező világban nincs helye a fikciónak, illúzióknak, voltaképp a társadalomtudományoknak, a művészeteknek, a humornak, az érzéseknek s talán magának a nem tudományos alanyként és tárgyként, hanem hús-vér emberként megnyilvánuló (tökéletlen) embernek sem.
Vajon mit ér egy Napóleon a prímszámokhoz képest?
Tudomány- és tudománytalanság-kritika, emberiség- és embertelenség-kritika, mely talán egyúttal a németség önnön fricskája is egyben. Nagyon jó olvasmány. S talán még érdekesebbé teheti a tény, ha tudjuk, Kehlmann 1975-ben [!] született. Egyet kell értenünk a könyvből vett idézettel, mely Gauss-szal kapcsolatban hangzik el: "Arra a gondolatra, hogy valaki más teheti közzé, amit ő már réges-rég tudott, szokatlan szúrást érzett. Ilyen magas kort kellett hát megérnie, hogy megtudja, mi a becsvágy."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése