Dávid Könyvkiadó, Szeged, 1995
180 oldal
"Joh Fredersen hátraperdült. Rábámult a lényre, ki előtte állt, szemei közben megüvegesedtek.
Ez a lény egy nő, semmi kétség. A finom ruhában, melyet viselt, egy test állt, teste mint egy fiatal nyárfa. Ámbár nő volt, nem emberi lény. Mintha kristályból készült volna teste, melyen a csontok ezüstösen világítottak keresztül. Hideg áradt az üveges bőrből, melyben nem volt egyetlen csepp vér sem. A lény az elszántság, majdnem a dac mozdulatával tartotta szép kezét mellére szorítva, mely nem mozdult.
Arca nem volt. A szem, mintha lehunyt szemhéjra festették volna, nézés nélkül, a csöndes őrület kifejezésével meredt a már nem is lélegző férfira.
– Légy udvarias, szép Paródiám – szólt a távoli hang. Köszöntsd Joh Fredersent, a nagy Metropolisz urát!…"
https://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=metropolisz&ID=1781
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése