Akadémiai-Kossuth-Magvető, Budapest, 1986
2015. március 31., kedd
Pitch Black - 22 évente sötétség
Pitch Black
színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus thriller, 107 perc, 2000
Rendezte: David Twohy
Szereplők: Vin Diesel, Radha Mitchell
Félszáz utassal a fedélzetén hajótörést szenved a távoli galaxis felé tartó űrhajó. Kényszerleszállást hajtanak végre az ismeretlen bolygón, amelyet csak néhányan élnek túl, köztük Riddick, az életfogytiglanra ítélt rab. Azon tanakodnak, hogyan hagyhatnák el a pokoli planétát, ahol három Nap világít az égen. Nem sejtik, hogy minden huszonkettedik évben a bolygót körülvevő három nap együttállása teljes feketeséget idéz elő. És ha eljön a sötétség, felélednek az addig csendben lapuló árnyak, az elhagyott bányák mélyén lakó mutáns, vérszomjas szörnyek.
színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus thriller, 107 perc, 2000
Rendezte: David Twohy
Szereplők: Vin Diesel, Radha Mitchell
Félszáz utassal a fedélzetén hajótörést szenved a távoli galaxis felé tartó űrhajó. Kényszerleszállást hajtanak végre az ismeretlen bolygón, amelyet csak néhányan élnek túl, köztük Riddick, az életfogytiglanra ítélt rab. Azon tanakodnak, hogyan hagyhatnák el a pokoli planétát, ahol három Nap világít az égen. Nem sejtik, hogy minden huszonkettedik évben a bolygót körülvevő három nap együttállása teljes feketeséget idéz elő. És ha eljön a sötétség, felélednek az addig csendben lapuló árnyak, az elhagyott bányák mélyén lakó mutáns, vérszomjas szörnyek.
Juan Goytisolo: Szigeti krónika
Európa, Budapest, 1964
163 oldal
A Sziget: divatos spanyol fürdőhely a Földközi-tenger partján. Ide érkezik egy fásult fiatalasszony, és pézes idegen turisták, önmaguk elől menekülő spanyol nagypolgárok közt döbben rá, hogy tartalmatlanná vált az élete. Tombol a dolce vita, folyik az ital, bőg a dzsesssz, össze-vissza szeretkezéssel járja boszorkánytárcát egy hanyatló társadalom, és vele, kénytelen-kelletlen, Claudia, aki maga is elvesztette eszményeit, boldogságát, létjogát. Goytisolo szűkszavú, erőteljes művészete drámai képekbe sűrítette a mai Spanyolország világnézeti, politikai és erkölcsi válságát.
Ahogy leszálltunk, napfényben fürdött a táj. Magunk mögött hagytuk Madrid piszkos, felhős egét, és amint leléptem a betonra, föltettem a napszemüvegemet. Egy fehér sapkás ember lépett hozzám, és mogyorót, amerikai mogyorót meg mandulát kínált. Eszembe jutott, mennyit sétáltam Rafaellel a Gibralfaro dombon, és vettem neki egy zacskóval. A stewardess egy kúszónövényekkel borított lugason át vezetett bennünket. A teraszon tíz-tizenkét idegen tartózkodott; beléptem a váróterembe. Lassanként hozzászoktam a tisztviselők bizalmas hangjához, s amikor meghallottam egy hordár rekedt, szinte borízű, de azért kedves, majdnem nyájas hangú kiáltozását, éreztem, hogy gyorsabban dobog a szívem; rögtön tudtam, olyan pontosan, hogy magam is meglepődtem tőle - s ez a tudat örömmel töltött el -, hogy ismét Málagában vagyok. - Hotel konfor verigud miszisz. Hátrafordultam, és szemügyre vettem. Barna bőrű, csillogó szemű, helybeli emberke volt, olyanféle, aki a nyomukba ered az utcán az asszonyoknak, és bókokat suttog a fülükbe. - Non eszpanszif... Gud. Gud. Mondtam, hogy odavaló vagyok - közelebbről a Peso de la Harina utcába - és nyugodtan beszélhet hozzám spanyolul. Észrevétlenül magam is elővettem régi tájszólásomat, s mulattam rajta, milyen nevetséges és egyben gyámoltalan képet vág.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
