Diszkópatkányok

A Night at the Roxbury

színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 84 perc, 1998

Rendezte: John Fortenberry

Szereplők: Chris Kattan, Will Ferrell

Úgy tűnik, hogy Steve és Doug Butabi sosem lesznek elég menők ahhoz, hogy rákerüljenek a Roxbury Klub vendéglistájára. De csak addig, míg össze nem koccannak példaképükkel, a klub törzsvendégével, Richard Grieco-val. A rendőri feljelentést elkerülendő Grieco összehaverkodik a szerencsétlen duóval, és bevezeti őket abba a csillogó világba, melyről eddig csak álmodtak. A két idétlen Butabi átléphet a gagyi helyek világából a menő klubokéba, talán.

Robert D. Greenberg: Language and Identity in the Balkans: Serbo-Croatian and Its Disintegration

Robert D. Greenberg: Language and Identity in the Balkans: Serbo-Croatian and Its Disintegration

Oxford University Press, 2004

200 oldal

Against a backdrop of the ethnic strife in the Balkans and the collapse of Yugoslavia in 1991, Robert Greenberg describes how the languages of Croatia, Bosnia, Kosovo, Serbia, and Montenegro came into being and shows how their genesis reflects ethnic, religious, and political identity. His first-hand observations before and after Communism offer insights into the nature of language change and the relation between language and identity.

Sylvia Plath: Az üvegbura

Sylvia Plath: Az üvegbura

Európa, Budapest, 1987

242 oldal

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Patrick Modiano: Sötét Boltok utcája

Patrick Modiano: Sötét Boltok utcája

Magvető, Budapest, 1980

279 oldal

"Fagylaltozni mentek hármasban, meg csónakázni; este, mikor Versailles-ból Jouy-en-Josas felé igyekeztek, hogy hazavigyék őt, megálltak egy búcsúban."

"S az életünk vajon nem ugyanilyen gyorsan foszlik szerte az estében, mint a gyerekbánat?"

1945-ben született francia író Goncourt-díjas regénye. Fiatal íróé. 1978-ban jelent meg, egyetlen év alatt számos nyelvre fordították le, dícsérő méltatása angol, német, szovjet lapokban egyaránt olvasható. 
Mert olyan kalandregény-izgalmas? Mert narrátor hőse a saját emlékezetvesztését mondja el? Meg azt, hogy milyen nyomozások útján és árán tudta meg újra, hogy kicsoda is, vagy legalább kicsoda lehet, mi a neve, kihez volt köze, mikor és mennyi, és ki volt az a lány, akivel 1943-ban a megszállt Franciaországból Svájcba akart menekülni, de csaló embercsempészek karmai közé került, s nem látta többé a lányt, nem lelte többé saját magát sem? 
Kalandregény – már-már detektívregény és dokumentumaktaszerű – izgalmassága miatt is értékes regény ez. De azért is, mert fiatal írója, aki a második világháború után született, egy háborús lidércnyomás példáján a lidércnyomások embertelenségét általánosítja, közben pedig azon tűnődik – tárgyától, regénye cselekményétől függetlenül –, hogy vajon van-e az embernek múltja, vagy nincsen, ne legyen, jövője legyen-e, vagy nem lehet jövője múlt nélkül. 
Izgalmas azonban ez a regény azért is, mert újabb példája annak a világirodalmilag győztes stílusnak és szerkesztésnek, amely minden ékítményről lemondva, szinte csak „dokumentálva”, a cselekményesség bevált patentjeit elutasítva teremt újféle feszültséget, képes szépirodalommá avatni utcaneveket, telefonkönyvet, személyi kartotéklapok szövegeit.

Hoó Bernát: Tiszakerecsenytől Kanadáig

Hoó Bernát: Tiszakerecsenytől Kanadáig

Magvető, Budapest, 1963

"A kutyám, ez a hűséges állat, mindenütt a sarkamban. A vonat beérkezése előtt tizenöt perccel Banockon voltam. 
A kutyám, szegény, már tudta, hogy most lát utoljára. Nem akart tőlem elmaradni. 
Megváltottam a jegyemet Torontóig. A vonat is beérkezett, felszálltam a vonatra. Így szöktem el mistatimi ellenségeim elől. De a kutyám olyan ordításba kezdett, hogy bizony a könnyeim is kicsordultak, amikor láttam, hogy ez az állat hogyan szalad a vonat mellett egyik kocsitól a másikig, keres engemet, és keservesen vonít."

"Amelyik magyarnak Kanadában jól megy a sora, az olyanból többnyire kivész a honvágy. Még azt is eltitkolja sok, hogy valaha magyar volt. Csak arra törekszik, hogy vagyona legyen, jól éljen. Találkoztam én ilyennel nem eggyel."

"A gyerekek eljönnének Magyarországba, látogatóba, el is jönnek majd, de azoknak már ez a hazájuk. Kanada. Hát miért unszolnám őket, hogy hagyják el? Miért tenném őket hazátlanokká? Megtanultam én keservesen, hogy milyen érzés a hazátlanság érzése.
Már csak ezek a zsíros ételek is visszariasztanák őket, amilyeneket Magyarországon főznek."

http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=Noa6Sg3sqvNc1uvkNYzasg**.Node4?_v=Hoo_Bernat_Tiszakerecsenytol_Kanadaig&id=2101360549&type=10