A Nobel-díjas portugál író regénye egyszerre emlékeztet Kafka szörnyű hivatali-bürokratikus labirintus-álmaira, kastélyaira és pereire, valamint egy szuperbonyolultan kiagyalt krimire. Valójában azonban egészen másról van szó. José úr, a regény főhőse túl van már az ötvenedik életévén, ám még mindig csak segédfogalmazó a Népességnyílvántartó Hivatalban, még csak segédhívatali tisztté sem sikerült avanzsálnia. Teljes munkaidejében számára ismeretlen és érdektelen emberek kartotékjait rendezi, érthető tehát, ha van egy perverz szenvedélye: a kezébe került híres emberek kartotékjait hazalopja, lemásolja, és belőiük külön kis "magán" gyűjteményt szervez. Ő maga senki-semmi lévén, e hírességek kartonjain keresztül lesz valakivé. Ám a sors még ebben az ártalmatlan perverzióban is megzavarja. Egyszer, egyetlen egyszer egy nem híres ember, egy nő kartotékját hazaviszi, és rajtaveszt, mert nem tud szabadulni annak adataitól, bár ezek alig árulnak el valamit a nőről, házasságáról és válásáról tudósítják a főhőst, José urat, aki számára - irracionális módon - e kartoték nyitja meg a világot. A kartotékok labirintusából átlép a valóság még sötétebb labirintusaiba: nyomozni kezd a nő után, újabb adatokra éhesen. E nyomozás könnyes-tragikus-groteszk-kacagtató kalandjait beszéli el a regény, amely izgalmas-érdekes olvasmány, de persze jóval több is annál. A lét titkainak, "kartotékainak" feszegetése, élet és dokumentum szembesítése, egymásra vetítése, információ és valóság viszonyának filozofikusan nagyszabású ábrázolása, persze anélkül, hogy a naivabb olvasót ez megzavarná.
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1865
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése