Őrség

Csöde

A település első írásos említése 1342-ben: Chede. A falu Zala megye és Vas megye határán fekszik, lakosainak száma 95 fő. Csödén egy magas színvonalú biópanzió biztosítja a turisták kultúrált pihenését és kényelmét. A panzióban többféle sportolási és kikapcsolódási lehetőség áll a vendégek rendelkezésére, szép környezetben.

Kercaszomor

Kerca és Szomoróc története:

Mindkét község a történeti Őrség falvai közé tartozik. Az Őrség a kora Árpád-korban (a 10-11. században) a határőrizet ellátásában látott el fontos szerepet. A térségben a legkorábbi védmű a ma is látható 10 km hosszú vasvári úgynevezett “Római sánc” volt. Áteresztő pontja a Vaskapu, melytől nyugat felé haladva a Katonák útján, a kalandozások óta használt hadúton először az Őrségbe juthatunk el. A legkülső gyepűvonal Muraszombat (Murska Sobota - Szlovénia) és Regede (Radkersburg - Ausztria) előtti áteresztő pont a Kerca patak és a Böröce hegy és a Maláka közötti szűk lapályon határozható meg,melyet szintén Vaskapunak neveztek.

A településtől délre található Pusztatemető nevű helyen az Őrség legrégebbi plébánia templomának, a Szent Vencel templomnak a helye látható. Első okleveles említése 1208-ból származik, amikoris a felsőlendvai (Gornja Lendava-Grad-Szlovénia) uradalomhoz tartozó Szerdahely (Središče-Szlovénia) és az őrségi Kerca határán állóként írják le Szent Viszló (Szent Vencel) egyházát, amely Vas megyében a legrégebbi falusi kőtemplom volt és az Őrség három fő egyházas helyének egyike Őriszentpéter és Hodos mellett.

A Zala, a Kerka és a Kerca patakok menti őrök kiváltságaikat csak részben tudták megőrizni. 1392-ben Zsigmond király a Sárói családnak adományozta, majd 1524-ben a németújvári (Güssing-Ausztria) uradalom részeként a Batthyány család birtokába került. A XVI. században a környéket még elkerülte a török hódítás. A század második felében a lakosság teljességgel a reformáció helvét irányzatának követője lett. Kerca ekkor is megtartotta központi szerepét.1600-tól Kanizsa elestét követően az Őrség is a török adófizetőjévé vált közel egy évszázadra. A súlyos adóterhek és a fogolyszedéssel is együttjáró gyakori török portyázások tovább nehezítették a katonáskodó és földművelő lakosság sorsát.(Az őrségi talaj legfeljebb a belévetett mag 2-3 szorosát adta)A felszabaditó harcok ujabb demográfiai katasztrófát hoztak, melyet tovább súlyosbított a rekatolizált Batthyanyak és a Habsburgok erőszakos protestánsüldözése.Ebből az időszakból (1705) származik az Őrség első nyelvemléke az akkori kercai református lelkésztől: Elpusztultak az Istennek templomai…

1732-ben következett be az igazi pusztulás: elvették az összes protestáns templomot, köztük a kercait is katonai erővel “tumultuozus” jelenetek közepette. A következő fél évszázad az ún. árvaság kora: a templom kulcsa átadva a hivek nélküli plébánosnak, a hitükhöz és maradék szabadságukhoz ragaszkodó nyakas kálvinisták pedig Kustánszegre járhattak istentiszteletre, egészen II.József türelmi rendeletéig. A XIX.század a viszonylagos béke és gyarapodás időszaka volt, leszámítva a földínségből fakadó egykézés átkos hatásait.

A 48-as szabadságharcból a lakosság ugyanúgy kivette a részét mint annakidején a Rákóczi-felkelésből, a kiváltságokért való küzdelem pedig ezennel okafogyottá vált. A XX. század két nagy háborúja a község lakosságától is áldozatokat követelt. Az 1. világháborúban a két községből 108-an vettek részt, közülük 25-en haltak hősi halált. Szomorócot 1919 végén megszállták a Szerb-Horvát-Szlovén királyság csapatai. 1920. augusztus 1-én a helyi lakosság fegyverrel szállt szembe a betolakodókkal. Ennek köszönhetően 1922. február 8-án Szomoróc újra Magyarországhoz csatlakozhatott. A betolakodók fegyverrel történő kiűzésének állítottak emléket a Szomoróc falurészen álló népi haranglábban elhelyezett haranggal, melyen a következő felirat olvasható:

“Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére
szerezte SZOMORÓCZ község lakossága 1922. évében.”

Őriszentpéter

Az Őrség központjában elhelyezkedő település első okleveles említése 1364-ből származik. A település jellegzetes “szer”-ekből áll. Nevét Árpád–kori eredetű Szent Péter templomáról kapta. A Templomszeren álló épület Nyugat-Dunántúl egyik legszebb falusi középkori temploma. A török veszély idején végvárként használták. Közelében középkori téglaégető kemence maradványait tárták fel. A Keserűszeren és a Kovácsszeren védett népi lakóházak találhatók. A Városszeren lévő református temploma II. József türelmi rendeletét követően épült. Lakossága jelenleg: 1167 fő.



Pankasz

Az Őrségben elhelyezkedő település első okleveles említése 1393-ból származik. Legfőbb látnivalója az 1755-ben épített ún. szoknyás harangláb. A Helytörténeti Gyűjtemény a hagyományos népi életmód számos emlékét őrzi. A Dózsa utcában népi kovácsműhely található. Téglagyára 1896-ban kezdett működni. Lakossága jelenleg 524 fő.



Szalafő

Az Őrségben elhelyezkedő település első okleveles említése 1393-ból származik. Neve azzal magyarázható, hogy határában ered a Zala folyó. 1319-ben itt győzte le I. Károly király hadvezére a Kőszegieket, Dunántúl leghatalmasabb tartományurait. Jellegzetes “szeres” település, ami azt jelenti, hogy a házak hét különböző házcsoportot alkotnak egy-egy dombon. A Pityerszeren található népi műemlékegyüttes szemlélteti az őrségi emberek hagyományos életmódját. Református temploma van. Lakossága jelenleg 256 fő.



Velemér

A Szentgyörgyvölgyi-patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1360-ból származik. Országos hírű látnivalója a falun kívül épült Szentháromság titulusú korai gótikus stílusú templom. Árpád-kori téglaépítészetünk egyik remeke. A Belsejét Aquila János 1377-ben készült freskói díszítik. A faluban több fazekasműhely működik. Lakossága jelenleg 126 fő, de századunk közepén még kb. 400-an lakták.

http://orseg.lap.hu/