„Spanyolország nem létezik. Ez is csak amolyan Bolondság, amely önnön tragikus fényében tündököl az idők éjszakájában” – jelenti ki újra meg újra Carlos Rojas regényében a halálát váró Goya, miközben emlékezetében felidézi mindazt, amiben hosszú élete során része volt. Ezzel párhuzamosan, a regény másik síkjában, egy művészettörténész dolgozik kétségbeesett igyekezettel Goya életrajzán, és közben a Franco haláltusájáról szóló híradásokat hallgatja táskarádióján egy elhagyott házba. Ahogy egyre jobban előrehalad munkájában, mindinkább világossá válik előtte, hogy sorsa végérvényesen összekapcsolódott a nagy festő életével: miközben Goyáról beszél, tulajdonképpen a saját életrajzát írja. A hatalmas anyag minduntalan kicsúszik a kezéből, és meg-megújuló kétségei arra kényszerítik, hogy szembenézzen önmagával és hazája valóságával. Az olvasó előtt pedig intrikák, házasságtörések és kegyetlenkedések sorozatán keresztül kirajzolódik Spanyolország utolsó kétszáz esztendejének történelme, egészen addig a pillanatig, amkor Franco halálával új korszak kezdődik: egy egész népnek szembe kell néznie önmagával, megmarad-e a „mészárosok és bohócok országának”, vagy felelősséggel kezébe veszi sorsának irányítását.
http://moly.hu/konyvek/carlos-rojas-az-elesettek-volgye
"Spanyolország nem létezik. Ez is csak amolyan Bolondság, amely önnön fényében tündököl az idők éjszakájában."
"...külföldön már nem tudják, mit találjanak ki, hogy nyugtalanságot keltsenek bennünk. Föltételezem, hogy ez az örökös judeo-szabadkőműves-protestáns összeesküvés része a mi, lényegünkből következő demokráciánk ellen."
"Qu'est-ce que tu as fait de ta jeunesse? Mit tettél az ifjúságoddal?"
"Végzetes esztelenség ez az egész: az életünk és az országunk, mert végeredményben csak általunk lett ilyenné."
"Éppen ezért öregszünk és halunk meg [...], hogy elfelejtsük, kik vagyunk, ha egyáltalán tudtuk valamikor."
"Embertársaink közül az áll hozzánk a legközelebb, azzal igyekszünk azonosulni ebben az útvesztőben, aki a mi szülőföldünkről való, aki a mi nyelvünket beszéli."
"... a mi országunk [...] hol a szörnyek, hol a pojácák országa. Felváltva követi egymást az egyik és a másik ideje: tökretéve vagy visszafogva történelmünket."
"...ez az ország már olyan hosszú ideje marcangolja önmagát, hogy kifejlődött benne a torzszülöttek minden kegyetlensége."
"Földi létünk értelmét csak akkor foghatjuk fel, ha legalább egyszer egy évben [...] osztozunk a nép életében."
"Ebben a bohóctréfának beillő országban egyetlen emberi lény sincs, aki tudna magáról, hogy ki is valójában, pontosan azért, mert itt minden ugyanolyan."
"Minden értelmiségiben szükségszerűen benne él valamely elveszett paradicsom gondolata."
"Ez az egész ország az árnyak és a hazugság birodalma."
"Kivételes sorsa megadta felségednek, hogy elhozza nekünk a békét, az egyetértést, a munkát és legfőképpen a reményt. Ezzel szemben csak gyűlöletet, fanatizmust, nyomort és reménytelenséget hagy maga után."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése