Európa Könyvkiadó, Budapest 2007
80 oldal
Ámosz Oz, a legismertebb és legnépszerűbb izraeli író, tipikus bevándorlók gyermekeként érte meg Izrael régóta várt kikiáltását. Később, felnőttként többször fegyvert fogott hazája védelmében. Mégis, már a hetvenes évektől a Peace Now (Békét most) nevű mozgalom alapítójaként egyike volt azoknak a nagyon keveseknek, akik békét követeltek.
Ebben a kis könyvében - amely két esszét, egy előadást és egy interjút tartalmaz - korunk végtelennek és megoldhatatlannak tetsző konfliktusáról, az izraeli-palesztin viszályról szól. Kiindulópontja szerint "az izraeli zsidók és a palesztin arabok közti harc nem vallásháború, habár a fanatikusok mindkét oldalon nagyon szeretnék azzá tenni. Alapjaiban tulajdonképpen területvita a fájdalmas kérdés körül: - Kinek a földje?
http://www.libri.hu/konyv/hogyan-gyogyitsuk-a-fanatikust.html
--------------
"Az izraeli-palesztin konfliktus nem westernfilm. Nem a jó és a gonosz közti küzdelem, sokkal inkább tragédia, a szó ősi és legpontosabb értelmében: a jó és a jó összecsapása; egy igen erős, megalapozott és meggyőző követelés ütközik meg egy másik, nagyon különböző, de nem kevésbé meggyőző, nem kevésbé erős, és nem kevésbé emberi követeléssel."
"A kompromisszum azt jelenti, hogy a palesztin nép sose könyörögjön térden állva, és az izraeli zsidók se."
"Soha nem harcolnék területszerzés céljából, akkor inkább a börtön. Soha nem harcolnék azért, hogy a nemzetnek legyen még egy szobája. Soha nem harcolnék szent helyekért. Soha nem harcolnék úgynevezett nemzeti érdekekért. Ám ha harcolnék, akkor mint akibe belebújt az ördög, úgy harcolnék az életért, a szabadságért. Semmi másért."
"S ahogy a költő Robert Frost emlékeztet bennünket: 'jó szomszédság, jó kerítés'."
"Abban nem hiszek, hogy hirtelen kitört a szeretet Izrael és Palesztina között."
"Egyvalamiről biztosíthatom az európaiakat: a mi közel-keleti konfliktusunk valóban fájdalmas és véres és kegyetlen és ostoba, de nekünk nem fog ezre évbe telni, hogy eljussunk az euró közel-keleti megfelelőjéhez."
"Az izraeli-arab, az izraeli-palesztin konfliktus legrosszabb része nem a jelen, hanem az a sok-sok eltelt év, a sok évtized, amikor a két fél képtelen volt kiejteni a másik nevét."
"Amit javasolok, az az első közöz terv, melyet az izraeli zsidóknak és a palesztin araboknak azonnal meg kéne valósítani, amint végbement a válás és kialakult a 'két-állam megoldás'. Ez a terv, melyhez nem szabad külföldi segítséget kérnünk, mely a két néptől egyenlő befektetésket kíván, legyen múltbéli butaságunk, múltbéli ostobaságunk közös emlékműve: azaz mindenki tudja, hogy amikor a békeegyezmény végre életbe lép, a palesztin nép sokkal kevesebbet kap, mint kaphatott volna ötvenöt éve, öt háborúval ezelőtt, 150 000 áldozat nélkül."
"Vagyis a jövendő palesztin állam határa hat kilométerre húzódik majd egyetlen nemzetközi repülőterünktől. Palesztina az izraeli zsidó lakosság felétől húsz kilométerre fekszik majd. Jeruzsálem lesz a másik oldalon. Az izraelieknek nem könnyű meghozni ezt a döntést, de kénytelenek. A palesztinoknak pedig fel kell áldozni részeket az 1948 előtti területből, és ez is fájni fog. Isten veled, Haifa, isten veled Jaffa, isten veled Beersheba, és még sok város és falu, amely arab volt, de már nem az, soha több nem lesz Palesztina része. Pokolian fog fájni."
[Jó és jó között]
"A fanatizmus sajnos az emberi természet szerves része, vagy ha úgy tetszik, egy gonosz gén."
"Létezik egy elmezavar, mely a 'Jeruzsálem szindróma' néven közismert: az ember Jeruzsálembe jön, belélegzi a csodálatos, tiszta hegyi levegőt, és hirtelen nekiáll mecseteket, templomokat vagy zsinagógákat gyújtogatni. Vagy leveti a ruháját, feláll egy kőre, és jósolni kezd. Soha senki nem hallgatja meg a másikat."
"Semmiképpen nem azt mondom, hogy akinek határozott véleménye van, az már fanatikus. Azt mondom, hogy a fanatizmus magja mindig a megalkuvást nem ismerő önhittségben rejlik, amely sok évszázada velünk van."
"A konformizmus és uniformizmus, a vágy valahová tartozni és a vágy másokat is odatartozóvá enni, ezek a fanatizmus legszélesebb körben elterjedt, sőt talán legveszélyesebb formái. Gondoljunk arra a részre a csodálatos Monty Python-filmben, a Brian életé-ben, amikkor Brian azt mondja leendő tanítványainak: 'Ti mind egyéniségek vagytok!', és a tömeg visszaüvölti: 'Mi mind egyéniségek vagyunk!', kivéve egyiküket, aki bátortalan hangon azt mondja: 'Én nem', és erre mindenki dühösen lepisszegi."
"A humorérzék nagyszerű orvosság. Soha életemben nem láttam humorérzékkel megáldott fanatikust, és azt sem, hogy humorérzékkel rendelkező személyből fanatikus lett volna, hacsak el nem vesztette a humorérzékét. A fanatikusok gyakran szarkasztikusak. Néhányan erősen szarkasztikusak, de a humorérzékül nulla. A humorban benne foglaltatik a képesség, hogy nevessünk magunkon. A humor relativizmus; a humor az a képesség, hogy olyannak lássuk magunkat, ahogy mások láthatnak; a humor annak a felismerése, hogy bármennyire igazunk van is vagy bármekkora igazságtalanság ér is bennünket, az életnek mindig van egy kicsit vicces oldala. Minél inkább igazunk van, annál viccesebbek leszünk."
"Ha legyőzni nem tudjuk is a fanatizmust, talán kicsit visszaszoríthatjuk."
"- Tudod - mondta -, a keresztények azt hiszik, a Messiás egyszer itt járt, és egy napon bizonyosan visszatér. A zsidók szerint a Messiás még nem jött el. Emiatt volt annyi harag, üldözés, vérontás, gyűlölet. Hogy miért? - kérdezte. - Az emberek miért nem tudják kivárni? Ha a Messiás eljön, mondván, 'Helló, örülök, hogy újra találkozunk', a zsidóknak fejet kell hajtani. Ha viszont a Messiás azzal jön, hogy 'Jó napot, örülök, hogy találkozunk', az egész keresztény világnak kell bocsánatot kérnie a zsidóktól. Addig is - mondta bölcs nagyanyám - élni és élni hagyni."
[Hogyan gyógyítsuk a fanatikust]
"Apám viccelődve mondogatta nekem, hogy Csehszlovákiában három nemzet él: csehek, szlovákok és csehszlovákok, azaz mi, zsidók."
"A szüleim remek nyelvészek voltak. Apám tizenhat-tizenhét nyelven olvasott. Tizenegy nyelven beszélt, mindegyiken erős orosz akcentussal Még arabul is erős orosz akcentussal beszélt. Anyám hat-hét nyelven beszélt. Egymás közt oroszul és lengyelül beszéltek. Művelődés céljából németül, franciául és angolul olvastak. Úgy hiszem, talán jiddisül álmodtak. Nekem csupán egyetlen nyelvet tanítottak meg: a hébert. Talán attól féltek, hogy elcsábít Európa halálos bája, odautazom, és ott ér a halál."
"Nincs boldog kompromisszum: a boldog kompromisszum ellentmondás."
"Az UNESCO statisztikája szerint az izraeliek többet olvasnak, mint bármely nemzet a nap alatt, kivéve Izlandot, de ők amúgy sem a nap alatt vannak. Viszont az európaiaktól, a németektől, az izlandiaktól eltérően az izraeliek nem az olvasás öröméért olvasnak. Nem azért olvasnak irodalmat, hogy kikapcsolódjanak, hogy szélesítsék a látókörüket. Nem, ők azért olvasnak, hogy dühöngjenek!"
[Titkos örömök]
"Még hosszú út áll előttünk, és ahogy az arab közmondás tartja: 'Egy kézzel nem lehet tapsolni.'"
"A csüggedés és reménytelenség a polgári társadalom, tehát a demokrácia legnagyobb ellenségei."
"Nézetem szerint elképzelni a másikat nem esztétikai kérdés. Erkölcsi imperativus."
"Igen, hiszem, hogy a humor nagy gyógyerővel bír, de hogyan ültessünk humort az emberekbe, hogyan tegyük képessé az embereket, hogy nevetni tudjanak magukon, más szóval hogyan láttassuk velük magukat úgy, ahogy mások látják őket? Nos, hosszú távon a regényolvasás nagy segítség, de nem varázsszer. Nagyon ritka a varázsszer bármire."
[A Teáskanál Rend. Interjú Ámosz Ozzal]
---------------------------
Vannak fanatikusok, vannak optimisták és vannak szkeptikusok. Ámosz Oz töretlen optimizmussal vallja, hogy a fanatikusokkal szembeni harcnak eredményei lehetnek. Ám vannak, akik ennek a harcnak a sikerét némiképp szkeptikusan látják.
Az emberi ostobaság és a fanatizmus egy tőről fakadó kétfejű sárkányával szembeni szent háború (nevezhetnők éppen dzsihádnak is) megnyerhetetlen. Ha csatát is nyer az ember, a levágott sárkányfej helyére nő (legalább két) másik. A harc kilátástalan.
A két esszét, egy előadást és egy interjút magában foglaló kis kötetecskében Ámosz Oz - némi ismétléssel - körvonalazza mindazt, amit a palesztin-izraeli konfliktusról, annak gyökereiről, esetleges megoldásáról s úgy általában a fanatizmusról és annak talán egyedüli ellenszeréről, a humorról gondol. S szerencsére mindezt roppant humorral teszi.
Mindazonáltal az izraeli-palesztin 'határrendezés' Ámosz Oz által javasolt verziója olyannyira utópisztikusnak tűnik, mint egy harmadik vagy negyedik bécsi döntés. Gondoljuk csak el, átalakítva kissé Ámosz Oz egyik mondatát: "Isten veled, Kassa, isten veled Kolozsvár, isten veled Újvidék, és még sok város és falu, amely magyar volt, de már nem az, soha több nem lesz Magyarország része. Pokolian fog fájni." És ezt a játékos mondatot számos nemzetnek el kéne morzsolgatnia magában, egyfajta mantraként. Bár nem tudni, segít-e.
Ámosz Oz szerint feltétlenül humorérzék kell ahhoz, hogy az ember magát megpróbálja olyannak látni, ahogy mások láthatják - a mások szempontjának megértése pedig a másokkal folytatott viszony és kompromisszum szükséges előfeltétele.
Persze a humor nem győzheti le - véglegesen - a fanatizmust, a kompromisszum pedig nem happy end.
Viszont a humor és a kompromisszum az élni és élni hagyni elvének elengedhetetlen feltételei.
Érdekes, hogy az abszolút igazság 'birtokosai' azonban képtelenek ennek az egyszerű elvnek a követésére. Soha nem is voltak képesek. Az abszolút igazságba vetett hit feleslegessé és értelmetlenné tesz minden párbeszédet, kizárja a toleranciát, a humort, a kompromisszumot.
Némi humorral (és kompromisszummal) azt mondhatnánk: Az az abszolút igazság, hogy nincs abszolút igazság.
S zárásul immáron nem először, de nem fanatikusan, Ulpiánust (és vele önmagunkat) citálhatjuk csak ismét: Honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere. Ez minden kompromisszum alapja.
UI: Vajon Hitler, Sztálin vagy éppen Szálasi és Rákosi milyen humorzsákok voltak?
UI2: S csupán nagyon apró lábjegyzetben merjük megkérdezni: humorosak-e a 'dakota' viccek?
UI3: Abban pedig, hogy az emberi ostobaság és fanatizmus elleni harcot márpedig kíméletlenül folytatni kell, tudván, hogy nincs végső győzelem, Ámosz Ozzal szólva: erkölcsi imperativus.
UI4: S hát addig is: olvassatok minden nap. Az segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése