Táncsics Könyvkiadó, Budapest 1961
351 oldal
A latin-amerikai modern szépprózában különösen kiemelkedő helyet foglalnak el az ecuadori fiatal írók. Közéjük tartozik Ángel F. Rojas is, akinek nevével és művével most ismerkedik meg a magyar olvasó.
A menekülő falu tiszta és becsületes szándékú regény. Ecuador Loja nevű tartományában, a hegyek között, ahol az Andok vonulatai lassan elsimulnak az Amazonas lapályain, egy apró, magányos tanya gazdája, Joaquín Reinoso egy délután különös, távoli dübörgést hall. Lehet, hogy vihar közeledik, talán földrengés, vagy mégis bűnhődnie kell a régi bűnért, amely miatt ide menekült, s most érte jönnek? Nem. A falu, az ő elhagyott faluja, Yangana fáradtan, gyötrődve az úttalan hegyi ösvényeken, mind a százhatvan család, állataival és minden megmozdítható vagyonával.
A különös, modern szerkezetű regényből lassan kibontakozik a teljes kép. A kis falu sorsában, mint vízcseppben a tenger, benne tükröződik Dél-Amerika őslakosságának szomorú sorsa. De felvillan már egy-egy fénysugár is, gyülekeznek az új erők, akik, ha még nem találtak rá az igaz útra, odáig már eljutottak, hogy fellázadnak a tehetetlenség, a teljes kiszolgáltatottság ellen.
A regény a mai Latin-Amerika központi problémájának művészi megjelenítése, rendkívül érdekes, színes, nem mindennapi olvasmány.
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-menekulo-falu&ID=100958
-----------------------
"- De hát mi ez? - kérdezte önmagától, ki tudja, hányadszor már, Joaquín Reinoso, palandai magányos tanyáján. - Mi történik itt?"
"Soha nem tapasztaltak még érzékei semmiféle ehhez hasonló dübörgést."
"Vagy százhatvan család léptei alatt dobban a föld."
"Jön don Lisandro Fierro.
Don Lisandro Fierro a közösség legöregebb tagja."
"Jönnek a Mendieta testvérek.
A két Mendieta fivér a legjobb lovas a faluban."
"Jön a 'Fügefa Szüze', a környék legszebb lánya, így mondják."
"Vele jön anyja, doña Pascuala Bailón, a legnagyszerűbb vipera-asszony."
"Jön don Joaquín Torres, orvos és patikus egy személyben."
"Jön doña Petrona Alcocer, a bábák rangidőse."
"Jön Fermín López, akit üldöz a tűz."
"Jön don Patricio Aldeán özvegye, a helység legelőkelőbb hölgye."
"Jön don Vicente Muñoz, Yangana legműveltebb lakója.
Azt beszélik, nemesember fia."
"Jön Ignacio Gordillo, Elías Gómez és Benjamín Betancur, a három leghíresebb muzsikus: elöl a hegedű, utána egy furulya, amelybe izzó tű hegyével égették a lyukakat, azután a gitár, ez a sorrend."
"jön Jacinto Peñaflor, másképpen, amikor éppen nem hallja: 'Madár Jacinto', foglalkozására nézve varga."
"Jön Ulpiano Arévalo, a nemzeti hadsereg egykori katonája."
"Jön Joss Vallejo, vagy csúfnevén 'a Kínai', egyébként asztalos."
"Jön José Clemente Piedra, a futballista."
"Jön Joaquín Gordillo, a volt mezőgazdász-hallgató, aki ugyancsak idegen."
"Jön doña Liberata Jiménez, a falu leghíresebb pereskedője."
"Jön Josefina Luna, a legvaskosabb fiatal nő a karavánban."
"Jön don José Toro, a bronz- és vasolvasztár Herkules."
"Jön Carmen Valle, aki a világ legősibb női foglalkozását űzi."
"Jönnek a Vásquez testvérek, az agyagmívesek."
"Jön Eliseo Aliaga, a magvető."
"Jön María de los Ángeles Zaragocín, a megbélyegzett."
"Jön Víctor Zaruma, a bőrcserző."
"Jön doña Francisca Aldeán, a háromszoros özvegy."
"Jön Carlos Alcocer, azaz Carlos Botado, Yangana Don Juanja."
"Jön Serafín Armijos, a föld alatti kincsek kutatója."
"Jön Juanita Villalba, középiskolát végzett, az a híre, hogy megmételyezett istentagadó és semmiben sem hisz."
"Jön Melchor Celi, a csavargó."
"Jön a falu mészárosa, Yangana egyetlen hivatalos mészárosa, José Manuel Medina, mellette friss és rózsás bőrű felesége... no és huszonnégy gyermeke!"
"Jön Sebastián Japa, szíjgyártó."
"Jön Manuel Gustán apó, a vén 'többnejű' kacika."
"Jön Augustín Labanda, a kovács."
"Jön Froilán Zapata, a feltaláló és szerszámkészítő."
"Jön, összebújva és csak egymással törődve a tisztes házaspár: Vicente Orozco, a borbély, és Rosa Pullaguari, a kocsonya-készítő."
"Jön Matías Puglla, a cukorgyártó."
"Jön Rosita Sandoya, aki engedély nélkül készít pálinkát és mindenféle kisüstit."
"Jön don Baltasar Zárate, a kereskedő."
"A bankok - mondogatta -, bizony, a bankok bűne, hogy olyan rosszul mennek a dolgok."
"Jön José Angelo Maridueña, a hazugok fejedelme."
"Jön Augustín Carrasco, dohánytermelő és szenvedélyes dohányos."
"Jön egy szent: doña Justa Carreño - azaz Justa kisasszony."
"Jön a nagyszájú Camilo Isidro, Yangana legtrágárabb beszédű lakója."
"És jönnek mind a többiek [...]"
"Ez a festői falucska régi település, bár erre vonatkozóan hitelt érdemlő feljegyzés nincs."
"A falu közepén, a főtéren végzett, négyszeresen ellenőrzött mérés szerint Yangana tengerszint feletti magassága 1298 méter."
"Utcái jóformán nincsenek. Házai szimmetrikusan gyülekeznek a középponti főtér körül."
"A főétkezés általában két tál étel: az egyik húsos, a másik sajtos."
"Külön kell megvizsgálnunk a hétköznapi és külön az ünnepi öltözéket."
"És feljegyzek egy érdekességet, talán komolytalannak tűnik, de így van: a yanganai asszonyok, amint elmúlnak negyvenévesek, nem viselnek bugyit. No, de enek a nem egészen ártatlan megfigyelésnek elemzése inkább a szociológusokra és a freudistákra tartozik."
"Épp most olvastam át eddigi feljegyzéseimet, s lassanként magamnak is úgy tűnik, mintha Utópia országáról írnék."
"E tartomány legnagyobb hibája, hogy egyáltalán nincsenek útjai. Az egész tartomány átka ez a hiányosság és a belőle fakadó elszigeteltség."
"Ezek az emberek haragban vannak a központi kormányzattal. Kértek a falu részére állami vegyes iskolát: nem kapták meg. Helyiséget kértek az iskola számára, azzal hogy majd saját pénzükön tartják fenn: ezt sem kapták meg. Heti egyszeri postajáratot kértek: nem kaptak. Kérték, építsenek utat a város felé: nem építettek. Kérték, hogy legalább hozzák rendbe államköltségen az említett, szörnyű öszvér-csapást: kérésüket elutasították. Távíróvonalat kértek: nem kaptak. Kértek két ösztöndíjas helyet a városi középiskolában: nem kapták meg...
Ehelyett a kormány nyakukra ültetett egy rendőrbiztost, akinek működésére rengeteg a panasz."
"Mindezek után elképzelhető, miféle tisztelettel viseltethet Yangana népe a törvény tekintélye és az állam gondoskodása iránt."
"- Gyilkos kézzel ki támadta a Komtúrra?
- Hogy ki, Uram? Fuenteovejuna!
- S ki Fuenteovejuna? Lássam!
- Mindahányan!"
"Figyelemre méltó, hogy ez a falu gazdaságilag csaknem teljesen független a világtól."
"Természetesen, Yanganának is megvan a maga helyi híressége. Ebben sem marad el más, ecuadori falvak mögött."
"Yanganában vakon hisznek a borszokányokban és a varázslatokban."
"Az aratás és földművelés s a használati tárgyak készítésének módja, bizony, régmúlt idők emlékét idézi modern korunkban. Határozottan középkori módszerek, sőt még olyanok is fellelhetők, amilyeneket a legelső, spaynol hódítók találhattak a bennszülöttektől elfoglalt területeken."
"Ugyancsak megdöbbentő ezeknek az embereknek közömbössége a pénz iránt."
"Ezek az emberek szívesen iskoláztatják gyermekeiket."
"Yangana bolondul a látványosságokért."
"Ezek az emberek igen nyugodtan élnek. Sehol máshol nem tapasztalt béke uralkodik ebben a faluban."
"A falu népe, amelynek jóformán semmi kapcsolata sincs a világgal, amely ilyen eseménytelenségben él és aránylag keveset dolgozik, bizony, örömét leli abban, hogy beszélget, hazudozgat, pletykál, jó tanácsokat ad és meséket mond."
"Úgy élnek ezek az emberek, mint az eklogák hősei."
"Meddig tarthat még így ez az élet? ... ezt kérdezem önmagamtól."
"... az ország hivatalos vezetői csalhatatlan érzékkel választják meg munkatársaikat olyan emberek közül, akik aztán a lehető legtöbb kárt okozhatják a hatáskörükbe utalt lakosságnak."
"Azt állítják, hogy egyiküknek sincs (a földbirtokosok közül) semmiféle törvényes jogcíme a birtokra, önkényesen ragadták magukhoz a közös földeket, amelyek a gyarmati idők óta a falu tulajdonában voltak."
"- És mindezt a törvény nevében, testvérkém! 'Jogom van hozzá', hangoztatta Ignacio Gurumendi. 'Nem én találtam ki. Ez a törvény...' Mit tehetünk?"
"ÓVAKODJA A LASSÚ VÍZTŐL
Komédia egy felvonásban, három képben
(A szereplők költött személyek)"
"LAPZÁRTAKOR - (De Oliva) - A kormány megkapta a különleges meghatalmazást, hatvan napra. 'Andinos 27' zászlóalj és lovasosztag erőltetett menetben tart a fellázadt falu felé. További részletek következnek. (Cenzurázva) - A tudósító."
"Tudniuk kell, mi történt Yanganában, meg kell érteniük, miért kellett idejönnünk, hogy megtanulják tisztelni apáikat, s megismerjék ellenségeiket."
"Őrségváltás ideje volt. A tábor különböző pontjai felől katonai vezényszavak hallatszottak. Tízszer ismétlődött a jelszó: 'Szabad Yangana!'"
"Éljen az Új Falu!"
----------------------
Ángel F. Rojas könyve valóságos műfaji tobzódás: regény, etnográfiai-kultúrantropológiai kalauz, de van benne még egy egyfelvonásos színdarab is.
A könyv in medias res kezdődik, az egykori bűnei miatt magányba kényszerült Joaquín Reinoso távoli, nem azonosítható dübörgést hall - mint kiderül, ez a menekülő falu, Yangana.
Homéroszi enumeráció következik hosszú oldalakon át: a menekülő falu lakosainak teljes spektrumát látjuk magunk előtt elvonulni. Különböző emberi sorsok, melyek egy pontban találkoznak: mindenki, az egész falu menekül.
Kisebb közjátékok és egy külső, pártatlan (észak-)amerikai megfigyelő dokumentarista leírása következik a faluról: Mr. Sparks éleslátású megfigyeléseket tesz az Ecuador távoli vidékén elszigetelt, a külvilágtól elzárt, majdhogynem gazdaságilag teljesen önálló, egyfajta ősi, közösségi tulajdonviszonyokba beágyazott falu életéről.
A XX. század és a modern államiság korában semmi sem lehet azonban elég messze a korrupt államhatalomtól, mely csak elnyom, követel és kizsákmányol, valamint az emberi önzéstől, mely a faluban soha nem volt, de ezúttal a jog által támogatott földbirtokosok sajátja. E földbirtokosok és az őket mindenben támogató állami hivatalnokok és a társadalom legalját jelentő jogászok egy ügyes, ám a falu ősi szokásaitól idegen, a modern állami jogrendben meglevő furmányos kiskapuval meglelik a módját, hogy a közföldeket elprivatizálják, kisajátítsák, a nagybirtokosok kezére játsszák.
Az eleddig türelmes és nyugodt falusiak, akik megpróbálják lebeszélni a földbirtokosokat esztelen és igazságtalan - bár az állami jog által támogatott - lépéseikről, egy falusi mulatság alkalmával, melynek során egy komédiát is előadnak a helyzettel kapcsolatban, váratlan helyzet alakul ki: a felizgatott tömeg - egy emberként - felkoncolja a főkolomposokat.
Kollektív gyilkosság, kollektív az ezt követő döntés is: a falu lakossága elhagyja ősei földjét, beveszi magát a fővárostól és az állami megtorlástól még messzebb levő határvidékekre, új, szabad életet keresve - menekül a falu.
Ángel F. Rojas könyve igazi csemege. Ecuador a XX. század első felében: színes, mozgalmas, látványos, dél-amerikai ízű világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése