Szabó Zoltán: A tardi helyzet/Cifra nyomorúság

Szabó Zoltán: A tardi helyzet/Cifra nyomorúság

Akadémiai-Kossuth-Magvető, Budapest, 1986

Pitch Black - 22 évente sötétség

Pitch Black

színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus thriller, 107 perc, 2000

Rendezte: David Twohy

Szereplők: Vin Diesel, Radha Mitchell

Félszáz utassal a fedélzetén hajótörést szenved a távoli galaxis felé tartó űrhajó. Kényszerleszállást hajtanak végre az ismeretlen bolygón, amelyet csak néhányan élnek túl, köztük Riddick, az életfogytiglanra ítélt rab. Azon tanakodnak, hogyan hagyhatnák el a pokoli planétát, ahol három Nap világít az égen. Nem sejtik, hogy minden huszonkettedik évben a bolygót körülvevő három nap együttállása teljes feketeséget idéz elő. És ha eljön a sötétség, felélednek az addig csendben lapuló árnyak, az elhagyott bányák mélyén lakó mutáns, vérszomjas szörnyek.

Juan Goytisolo: Szigeti krónika

Juan Goytisolo: Szigeti krónika

Európa, Budapest, 1964

163 oldal

A Sziget: divatos spanyol fürdőhely a Földközi-tenger partján. Ide érkezik egy fásult fiatalasszony, és pézes idegen turisták, önmaguk elől menekülő spanyol nagypolgárok  közt döbben rá, hogy tartalmatlanná vált az élete. Tombol a dolce vita, folyik az ital, bőg a dzsesssz, össze-vissza szeretkezéssel járja boszorkánytárcát egy hanyatló társadalom, és vele, kénytelen-kelletlen, Claudia, aki maga is elvesztette eszményeit, boldogságát, létjogát. Goytisolo szűkszavú, erőteljes művészete drámai képekbe sűrítette a mai Spanyolország világnézeti, politikai és erkölcsi válságát.

Ahogy leszálltunk, napfényben fürdött a táj. Magunk mögött hagytuk Madrid piszkos, felhős egét, és amint leléptem a betonra, föltettem a napszemüvegemet. Egy fehér sapkás ember lépett hozzám, és mogyorót, amerikai mogyorót meg mandulát kínált. Eszembe jutott, mennyit sétáltam Rafaellel a Gibralfaro dombon, és vettem neki egy zacskóval. A stewardess egy kúszónövényekkel borított lugason át vezetett bennünket. A teraszon tíz-tizenkét idegen tartózkodott; beléptem a váróterembe. Lassanként hozzászoktam a tisztviselők bizalmas hangjához, s amikor meghallottam egy hordár rekedt, szinte borízű, de azért kedves, majdnem nyájas hangú kiáltozását, éreztem, hogy gyorsabban dobog a szívem; rögtön tudtam, olyan pontosan, hogy magam is meglepődtem tőle - s ez a tudat örömmel töltött el -, hogy ismét Málagában vagyok. - Hotel konfor verigud miszisz. Hátrafordultam, és szemügyre vettem. Barna bőrű, csillogó szemű, helybeli emberke volt, olyanféle, aki a nyomukba ered az utcán az asszonyoknak, és bókokat suttog a fülükbe. - Non eszpanszif... Gud. Gud. Mondtam, hogy odavaló vagyok - közelebbről a Peso de la Harina utcába - és nyugodtan beszélhet hozzám spanyolul. Észrevétlenül magam is elővettem régi tájszólásomat, s mulattam rajta, milyen nevetséges és egyben gyámoltalan képet vág.

A. - N., M., R., O., M.

Roger Scruton: Iszom, tehát vagyok. Egy filozófus borkalauza

Roger Scruton: Iszom, tehát vagyok. Egy filozófus borkalauza

Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011

240 oldal

"...a civilizált országokat az különbözteti meg a civilizálatlanoktól, hogy az előbbiekben isznak bort."

Aki átélte már egy(néhány) pohár bor után a bölcsesség ellenállhatatlan kiáradását, az egyet fog érteni Roger Scrutonnal: „A megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő társaságban elfogyasztott bor az elmélkedéshez vezető út és a béke előhírnöke”.

Bár a szerző látszólag módszeres következetességgel vezeti az olvasót kisebb-nagyobb francia és újvilági birtokok, borok és dűlők között, mégsem hagyományos borkalauzt olvasunk. Az orrát magasan hordó borsznobizmust könnyű derűvel kifigurázó rendhagyó könyv nem évjáratokban és divatokban, nem obskúrus íz- illatjegyekben, hanem a hagyományait tisztelő és a természettel együtt élő és ember lelki békéjében találja meg a civilizációval egyidős borkultúra lényegét.

A népszerű angol konzervatív gondolkodó természetesen nem bújik a bőréből, a kötet második részében a bortúra szellemes filozófiai és kultúrtörténeti utazássá alakul. Ne tartson azonban senki elvont okoskodástól. A szerző nem tanít, inkább mesél; óvatos kortyokban kóstolgatjuk a megidézett bölcselők témához illeszkedő gondolatait.

Az Iszom, tehát vagyok Scruton vitathatatlanul legélvezetesebb könyve. Olvasása egy(néhány) pohár bor mellett javasolt.

„Ki gondolta volna, hogy lehet még a borról olyan jó könyvet írni, mint amilyet Roger Scruton most letett az olvasó elé?”

Sara Mills: Language and Sexism

Sara Mills: Language and Sexism

Cambridge University Press, 2008

192 oldal

The issue of sexist language has been hotly debated within feminist circles since the 1960s. Previous books have tended to regard sexism in language as easy to identify and have suggested solutions to overcome and counter sexism. Sara Mills takes a fresh and more critical look at sexism in language, and argues that even in feminist circles it has become a problematic concept. Drawing on conversational and textual data collected over the last ten years, and with reference to recent research carried out in a range of different academic disciplines, Mills suggests that there are two forms of sexism - overt and indirect. Overt sexism is clear and unambiguous, while indirect sexism is based on pragmatics and the meaning and interpretation of utterances. Indirect sexism is extremely common and we therefore need new ways to challenge and analyse its usage in language.

Terry Pratchett: Agyaglábak

Terry Pratchett: Agyaglábak

Delta Vision, Budapest, 2010

440 oldal

EGY PRELUNÁRIS FESZÜLTSÉGGEL KÜZDŐ FARKASEMBER,
EGY KIHÍVÓAN VISELKEDŐ TÖRPE ÉS EGY GÓLEM, AKI A FEJÉBE VETTE,
HOGY INNENTŐL SAJÁT MAGA GONDOLKODIK.

De Vinkó Szilárd nagyságos úr, az Ankh-Morporki Városőrség parancsnoka számára mindez csupán a kezdet…

Árulás illata lebeg a levegőben.

Bűntény történt.

Ám a parancsnoknak nem csupán azt kell kiderítenie, ki tette, de azt is, hogy miképp. Sőt, még azt sem tudja egészen pontosan, hogy mi is az, amit elkövettek. Viszont amint rájön, mik a kérdések, meg akarja majd találni a hozzájuk tartozó válaszokat is.

Jean-Paul Sartre: Egy vezér gyermekkora/A fal/A szavak

Jean-Paul Sartre: Egy vezér gyermekkora/A fal/A szavak

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982

304 oldal

"A nagy átalakulás befejeződött: egy órával korábban egy bájos, bizonytalan fiú lépett be ebbe a kávéházba; aki most kiment, férfi volt, s hivatott 'vezér' a franciák közt." - Egy vezér gyermekkora -

"Látom a saját hullámat. Nem olyan nehéz ezt elképzelni. De ÉN látom a hullámat, az ÉN szemem látja. Azt kellene elérnem, hogy elképzeljem: nem fogok látni semmit, nem fogok hallani semmit, s a világ tovább létezik majd a többiek számára." - A fal -

"Megleltem hát vallásomat: a könyv mindennél fontosabbnak látszott szememben. A könyvtár templom volt számomra; a pap unokája voltam, a világ tetején laktam, a hatodik emeleten, a Világ Fájának legmagasabbik ágán; a liftakna volt a fa törzse. - A szavak -

"A nemrég elhunyt világhírű francia író három rövidebb írását gyűjti egybe ez a kötet. Az első, a címadó, egy francia gyároscsemete gyermekkorát és ifjúságát meséli el, az elkényeztetett üvegházi léttől egy megrontott kamaszkor fülledt perverzitásain át az ifjúkor harcias, tüntető jobboldaliságáig és antiszemitizmusáig. Ez a maróan szatirikus elbeszélés a nagyon egyéni jellemzésen keresztül megmutat valami nagyon lényegeset a fasiszta diktatúrák lélektanából is. – A második történet, A fal, a spanyol polgárháborúban játszódik: egy halálra ítélt forradalmár utolsó éjszakáját. lidércnyomásos elmélkedéseiben visszatükröződő életét ábrázolja. – A szavak-ban, ebben az emlékiratnak szánt nagyszerű önvallomásban Sartre a tulajdon gyermekkoráról, gyermekélményeiről, különös, bolondos és rokonszenves családjáról s a tulajdon íróvá válásának kezdeményeiről vall csillogó egyszerűséggel, megindító és megdöbbentő nyíltsággal."

Diszkópatkányok

A Night at the Roxbury

színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 84 perc, 1998

Rendezte: John Fortenberry

Szereplők: Chris Kattan, Will Ferrell

Úgy tűnik, hogy Steve és Doug Butabi sosem lesznek elég menők ahhoz, hogy rákerüljenek a Roxbury Klub vendéglistájára. De csak addig, míg össze nem koccannak példaképükkel, a klub törzsvendégével, Richard Grieco-val. A rendőri feljelentést elkerülendő Grieco összehaverkodik a szerencsétlen duóval, és bevezeti őket abba a csillogó világba, melyről eddig csak álmodtak. A két idétlen Butabi átléphet a gagyi helyek világából a menő klubokéba, talán.

Robert D. Greenberg: Language and Identity in the Balkans: Serbo-Croatian and Its Disintegration

Robert D. Greenberg: Language and Identity in the Balkans: Serbo-Croatian and Its Disintegration

Oxford University Press, 2004

200 oldal

Against a backdrop of the ethnic strife in the Balkans and the collapse of Yugoslavia in 1991, Robert Greenberg describes how the languages of Croatia, Bosnia, Kosovo, Serbia, and Montenegro came into being and shows how their genesis reflects ethnic, religious, and political identity. His first-hand observations before and after Communism offer insights into the nature of language change and the relation between language and identity.

Sylvia Plath: Az üvegbura

Sylvia Plath: Az üvegbura

Európa, Budapest, 1987

242 oldal

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Patrick Modiano: Sötét Boltok utcája

Patrick Modiano: Sötét Boltok utcája

Magvető, Budapest, 1980

279 oldal

"Fagylaltozni mentek hármasban, meg csónakázni; este, mikor Versailles-ból Jouy-en-Josas felé igyekeztek, hogy hazavigyék őt, megálltak egy búcsúban."

"S az életünk vajon nem ugyanilyen gyorsan foszlik szerte az estében, mint a gyerekbánat?"

1945-ben született francia író Goncourt-díjas regénye. Fiatal íróé. 1978-ban jelent meg, egyetlen év alatt számos nyelvre fordították le, dícsérő méltatása angol, német, szovjet lapokban egyaránt olvasható. 
Mert olyan kalandregény-izgalmas? Mert narrátor hőse a saját emlékezetvesztését mondja el? Meg azt, hogy milyen nyomozások útján és árán tudta meg újra, hogy kicsoda is, vagy legalább kicsoda lehet, mi a neve, kihez volt köze, mikor és mennyi, és ki volt az a lány, akivel 1943-ban a megszállt Franciaországból Svájcba akart menekülni, de csaló embercsempészek karmai közé került, s nem látta többé a lányt, nem lelte többé saját magát sem? 
Kalandregény – már-már detektívregény és dokumentumaktaszerű – izgalmassága miatt is értékes regény ez. De azért is, mert fiatal írója, aki a második világháború után született, egy háborús lidércnyomás példáján a lidércnyomások embertelenségét általánosítja, közben pedig azon tűnődik – tárgyától, regénye cselekményétől függetlenül –, hogy vajon van-e az embernek múltja, vagy nincsen, ne legyen, jövője legyen-e, vagy nem lehet jövője múlt nélkül. 
Izgalmas azonban ez a regény azért is, mert újabb példája annak a világirodalmilag győztes stílusnak és szerkesztésnek, amely minden ékítményről lemondva, szinte csak „dokumentálva”, a cselekményesség bevált patentjeit elutasítva teremt újféle feszültséget, képes szépirodalommá avatni utcaneveket, telefonkönyvet, személyi kartotéklapok szövegeit.

Hoó Bernát: Tiszakerecsenytől Kanadáig

Hoó Bernát: Tiszakerecsenytől Kanadáig

Magvető, Budapest, 1963

"A kutyám, ez a hűséges állat, mindenütt a sarkamban. A vonat beérkezése előtt tizenöt perccel Banockon voltam. 
A kutyám, szegény, már tudta, hogy most lát utoljára. Nem akart tőlem elmaradni. 
Megváltottam a jegyemet Torontóig. A vonat is beérkezett, felszálltam a vonatra. Így szöktem el mistatimi ellenségeim elől. De a kutyám olyan ordításba kezdett, hogy bizony a könnyeim is kicsordultak, amikor láttam, hogy ez az állat hogyan szalad a vonat mellett egyik kocsitól a másikig, keres engemet, és keservesen vonít."

"Amelyik magyarnak Kanadában jól megy a sora, az olyanból többnyire kivész a honvágy. Még azt is eltitkolja sok, hogy valaha magyar volt. Csak arra törekszik, hogy vagyona legyen, jól éljen. Találkoztam én ilyennel nem eggyel."

"A gyerekek eljönnének Magyarországba, látogatóba, el is jönnek majd, de azoknak már ez a hazájuk. Kanada. Hát miért unszolnám őket, hogy hagyják el? Miért tenném őket hazátlanokká? Megtanultam én keservesen, hogy milyen érzés a hazátlanság érzése.
Már csak ezek a zsíros ételek is visszariasztanák őket, amilyeneket Magyarországon főznek."

http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=Noa6Sg3sqvNc1uvkNYzasg**.Node4?_v=Hoo_Bernat_Tiszakerecsenytol_Kanadaig&id=2101360549&type=10