2010. július 31., szombat

Salman Rushdie: Sálímár bohóc


Ulpius-ház, 2007, 544 oldal

Az amerikai terrorizmusellenes harc főnökét fényes nappal, India nevű lánya házának küszöbén megkéseli a tulajdon kasmíri sofőrje, egy titokzatos alak, aki Sálímár bohócnak nevezi magát. Mindenki politikai gyilkosságra gyanakszik, miközben Sálímárt a bosszú vezérelte…
Hármuk életét egy végzetes szerelem története kapcsolja össze, ami Kasmírba nyúlik vissza, a gyümölcsösök és méhesek, a hegyek és tavak, a zöld szemű nők és gyilkos férfiak e földi paradicsomába, amely az indiai–pakisztáni viszály nyomán tűnik szinte örökre elveszettnek.

Salman Rushdie indiai születésű brit író, akire mohamedán vallási vezetők kimondták a fatvát. A MAN Booker-díjas szerző neve komoly irodalmi védjegy, az író számos nemzetközi zsűri tagja, regényei világszerte sikerlistásak. Háromszor nősült, két fia van, jelenleg New Yorkban él .


http://www.ulpiushaz.hu/newsite/index.php/component/content/article/798

-----------------------

"Hogy a Kasmír és a Paradicsom szó rokon értelmű, az olyan alaptételnek számított, amelyet minden ismerősének el kellett fogadnia."

"A lány neve India volt. Nem szerette ezt a nevet. Az embereket nem hívják Ausztráliának, ugye, se Ugandának, se Ingusföldnek, se Perunak."

"A hatalom palotája egymásból nyíló szobák labirintusa [...]. Ablaktalan [...], és nincs benne látható ajtó. Az első feladatod az, hogy kitaláld, miként juthatsz be."

"A szabadság, India, nem teadélután. A szabadság háború."

"A párt volt Gorbacsov bölcsője, élete. És most azt kérdezik tőle, hogy betiltja-e. Nem, válaszolta egész teste remegve, életlenül, hogy is tehetném, nem; és abban a pillanatban jelentéktelenné vált, a történelem elsöpört mellette, egy szerencsétlen autóstoppossá változott, aki ott áll az országút szélén, amelyet ő épített még dicső napjaiban, és nézte a rohanó kocsikat, a Jelcineket, amelyek elsuhannak mellette a jövőbe. A hatalom emberének is álnok hely lehet a hatalom háza."

"A szeretkezés dolgában a kasmíri nők sohasem voltak szerény ibolyák..."

"A hindu és a muzulmán szónak nincs helye a történetükben, mondta magában. A völgyben ezek a szavak nem megosztóak, hanem leíróak. A szavak közti határok, az éles szélek eltompultak és elmosódtak. A dolgoknak így kell lenniük. Ez Kasmír."

"Van egy fa a paradicsomban [...], amely menedéket és táplálékot ad minden rászorulónak. Régi meggyőződésem, hogy itt... pontosan itt, ebben a mi páratlan földi paradicsomunkban!... amelyet, hogy ne hangozzék túl hencegőnek a kívülállók fülében, Kasmírnak nevezünk!... létezik egy unokatestvére annak a mennyei túbáfának."

" - Pakisztán mellett áll az igazság - szólt az egyik szóbeszéd -, mert itt, Kasmírban a muzulmán népet egy hindu uralkodó gátolja abban, hogy csatlakozzék hittestvéreihez az új muzulmán államban.
Egy másik szóbeszéd visszavágott:
- Hogy beszélhetsz igazságról, amikor Pakisztán szabadította ránk ezt a gyilkos hordát? [...G Ehhez az országhoz akarsz te csatlakozni?
Egy harmadik szóbeszéd a maharadzsát hibáztatta:
- Hónapok óta vacillál. A felosztás két hónapja történt! És ő még mindig nem tudja eldönteni, melyikhez csatlakozzon, Pakisztánhoz vagy Indiához."

"Az embert az a balszerencse teszi tönkre, hogy erkölcsi érzéke van."

"Kasmír India szerves része. [...] Ha valaki ezt nem fogadja el, akkor rejtőzködve vagy nyíltan a bomlást részesíti előnyben. Márpedig ez felforgatás."

"Ha egyszer a tej megsavanyodott [...], soha többé nem lesz édes."

"Abdullá ekkor megemlítette a kasmírijatot, a kasmíriságot, azt a hitet, hogy a kasmíri kultúra a szívében hordoz egy olyan összetartozást, amely minden különbözőségen felülemelkedik."

"Mi itt valamennyien testvérek vagyunk - mondta Abdullá. - Nincs hindu-muzulmán kérdés."

"Ha megvédjük a szerelmünket, akkor azt védjük meg, ami a legjobb bennünk."

"Mi mindent tudunk arról [...], hogy miylen egy ősi civilizáció részének lenni, s mi is megszenvedtük a magunk mészárlásait és vérontásait."

"Francia volt német névvel. [...] úgy nevelték, hogy a németet ugyanolyan folyékonyan beszélje, mint a franciát, és abban a meggyőződésben éljen, hogy Németország nagy írói és gondolkodói ugyanolyan természetességgel tartoznak hozzá, mint Franciaország költői és filozófusai."

"A feleség megérti a férje szombat esti kiruccanásait, amíg ő a feleség."

"Csak az Ember visel álarcokat. Csak az Ember okoz csalódást önmagának."

"Lehet, hogy a kasmírijat csupán illúzió."

"Ez a baj ezzel a mi átkozott országunkkal [...]. Itt mindenki próféta."

"A régi időkben a szerelem valamiféle spirituális kapcsolatot tett lehetővé olyan szerelmesek közt, akiket a szükség vagy a véletlen már régen elszakított egymástól. A telekommunikáció előtti időkben ehhez maga az igaz szerelem is elég volt. Az otthon maradt asszony csak lehunyta a szemét, és vágyának hatalma képessé tette arra, hogy lássa az urát, aki hajóján karddal és pisztollyal harcol a kalózok ellen, az urát, aki a kardjával meg a pajzsával diadalmasan áll a hullák közt valami idegen föld csataterén, az urát, aki egy távoli sivatagon kel át éppen, amelynek homokja tüzel, az urát, aki hegycsúcsok közt eszik a patyolatfehér hóból. Amíg a férfi élt, követte útját, tudott róla napról napra, óráról órára, érezte a jókedvét meg a fájdalmát, vele küzdötte le a kísértést, és vele örvendezett a világ szépségén; ha pedig meghalt, a szerelem dárdája repült vissza, át a világon, hogy keresztüldöfje az ő várakozó, mindentudó szívét. És ugyanez állt a férfira is. [...] Bensőséges kapcsolatuk sohasem szakadt meg. Ezt mesélték a történetek a szerelemről. Ilyennek ismerték az emberi lények a szerelmet."

"
Az ideológia mindennél előbbre való volt. A hitetlenek, akik a birtoklás meg a vagyon megszállotjai, ezt nem értik, és azt hiszik, hogy az embert elsősorban társadalmi és anyagi önérdek motiválja. Ez a nagy tévedése az összes hitetlennek, ugyanakkor a gyengesége is, ami legyőzhetővé teszi. Az igazi harcost elsősorban nem e világi vágyak motiválják, hanem az, amit igaznak hisz. A gazdagság nem mindennél előbbre való. Az ideológia mindennél előbbre való."

"A tudásra a tálím szót használják. Akik tudást szereztek, azok a tudósok: tálibán."

"Ki mészárolta le az állatokat? Ki égette fel a kaptárakat? Ki mérgezte meg a rizsföldeket? Ki ölte meg a gyerekeket?"

"A lényeg az, hogy meglegyen az akarat a sikerhez. Ha ehhez ötvenezer halott kell, akkor ötvenezer halott lesz."

"Hol van tehát az igazság?"

--------------

Meseszerű könyv Kasmírról, a kasmíriságról, Elzászról, az elzásziságról, az emberről, az emberiségről. Számít-e igazán, az ember muzulmán vagy hindu, számít-e egyáltalán, az ember francia vagy német? Vagy csak az számít, ha az ember (megcsalt) férj, (megcsaló) feleség, szerető, a szerető és a (megcsaló) feleség lánya, akinek szüleit a (megcsalt) férj megöli s akit magát is a (megcsalt) férj meg akar ölni?
Kötelező olvasmány félrelépőknek és zabigyerekeknek, megosztó politikusoknak, fanatikusoknak és hülyegyerekeknek. Hátha megértenek valamit.
Bár inkább az a valószínű, hogy nem. Úgyis késő. Hiszen ha egyszer a tej megsavanyodott, soha többé nem lesz édes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése