Pesti Kalligram, 1998
240 oldal
Az 1871-es év egyik esős reggelén az ifjú és kissé zilált lelkű szabadúszó újságíró, Martin Pemberton épp a szerkesztőségbe tart a Broadway-ra, amikor megpillant egy omnibuszt, melynek fekete ruhába öltözött utasai között felfedezi nemrég eltemetett édesapját. Ezzel a képpel kezdodik Doctorow regénye, melynek valódi főszereploje a polgárháború utáni New York, ahol a megcsonkított testű veteránok koldulnak az utcán, rikkancsok állnak harcban egymással az utcasarkakért, és Boss Tweed, a mindenható és végtelenül korrupt polgármester manipulálja a várost. Az önelégült gazdagok, a kiábrándult intellektus és a tömeges nyomor világa ez.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=58167&type=22&_v=Doctorow_E_L_A_viztarolo
-----------------
„Magam sem voltam különösebben elragadtatva modern ipari társadalmunktól.”
„Ó, én Manhattanem!”
„Amikor az emberiség nem küszködik a történelem béklyójában, akkor Mennyország van, eseménytelen Mennyország.”
„Teljes meggyőződéssel a demokrácia híve vagyok, de az igazat megvallva, olyan dolgokon mentem keresztül ebben a városban, melyek után már-már vágyódni kezdtem a királyok butító békéje után…az unott egyhangúság után, ami a királyi hatalom vakító fényében való hajlongás és sürgölődés folyománya.”
„Ennek úgy 1871 áprilisában kellett történnie. Ezután már csak egyszer találkoztam Martin Pembertonnal, azután nyoma veszett.”
„A nyilvánosság birodalmában járunk – a legolcsóbb, legközönségesebb birodalomban, a sajtóéban.”
„Sehol máshol a világon nem volt tapasztalható ennyi felgyülemlett energia. Mondjuk, megjelent egy ház a mező közepén. Másnap már város vette körül, forgalmas utca lovaskocsikkal.”
„Íme, egy begubózott élet, mely mit sem törődik a világ dolgaival.”
„És ha az ember meg akarja tudni, hogy valaki életben van-e, mit tesz? Elmegy a hullaházba, természetesen.”
„… Augustut Pemberton egyike volt a kiválasztott kereskedőknek, akiknek egy hálás nemzet köszönetét tolmácsolták a Fehéz Házban rendezett elnöki vacsorán, 1864-ben.”
„A New York-iak imádták az ő víztárolójukat.”
„De van-e olyan utca, környék, vagy hely a városban, amely nem válik végül valami szerencsétlenség színterévé, ha kellő időt várunk?”
„Minden egyes elveszett vagy szökött gyermekre, akinek eltűnését szülei vagy gondviselői jelentették, száz olyan esett, akinek hiányát legfeljebb vállrándítással vagy káromkodással fogadták. […] Kemény világ volt, de a mostani kevésbé kemény? A társadalom szörnyű passziói koronként változnak, de ha nem is teljesen láthatatlanok az adott nemzedékek számára, mindenki meglehetős türelemmel elviseli őket… Bizonyos vallásos érzékenységek számára az ilyen gyerekek testesítették meg Isten kifürkészhetetlen céljait. A modern emberek Darwint idézték és a Természet törvényét látták érvényesülni. […] A Természethez hasonlatosan városunk is pazarló volt és elegendő gazdagságot termelt magának ahhoz, hogy nagy veszteségeket is elbírjon maradandó sérülések nélkül. Ez volt az ára annak, hogy üzletet lehessen csinálni, miközben a fajok kiválasztódása könyörtelenül folyt tovább, és New York mint valami eddig soha nem létezett organizmus vakon tapogatózott a tökéletesség felé.”
„- Zavarom valamiben? – kérdeztem.
- Igen, és hálás vagyok érte.
Legutóbbi megaláztatása az volt, hogy őt bízták meg azzal a hivatallal, amely a városban előforduló haláleseteket hivatalosan osztályozta kor, nem, fajta, születési hely és elhalálozási ok szerint – amely lehetett fertőzéses, szervi vagy hirtelen – és évi táblázatos formában rögzítette mindezt a városi almanach számára, melyet soha senki nem olvasott.”
„… ekkor éreztem meg először dr. Sartoruis jelenlétét városunkban…”
„Az én sorsom egy másik történet lesz…nem ez.”
„A Sartorius név természetesen latin, de a németből jön. […] Így lett a molnárból Molitor, a lelkipásztorból Pastorius, a szabóból Sartorius.”
„… az ember, akit Isten arra teremtett, hogy uralkodjon a madarak, a föld vadjai és a tenger halai fölött, valójában azoktól származik úgy, hogy az első majom felállt hátsó mamut lábaira, aztán levedlette szőrét, s ott állt Ábrahám és Izsák, s Isten bocsássa meg, maga Jézus is.”
„Eszembe jutott a híres óangol költemény, a Beowulf, amely fiatal fejesek okulására íródott. A benne található egyik legfontosabb ősi tanítás az, hogy ha tiéd a hatalom, meg kell osztanod a zsákmányt.”
„A Kis Csavargók Otthona felekezeten kívüli árvaház volt, melynek irányítása tudományos alapon történik, a gyermeknevelés legújabb elveinek alkalmazása mellett. Mr. Tweed és a polgármester és Connolly főszámvevő az igazgatótanács tagjai közé tartoztak. Eustace Simmons volt igazgatóként feltűntetve. Az intézmény orvosa pedig dr. Wrede Sartorius volt.”
„Az agglegénység keserű levében főttem, túl régen voltam már agglegény, és túl öreg voltam ahhoz, hogy más tegyek, mint lassú tűzön főjek.”
„A könyvtár nem egy gyűjtő könyvtára. Nem szórakozásból olvas. Nem él benne különösebb tisztelet maguk a könyvek iránt, a kötésük és a többi ilyesmi iránt, s ezért nem bánt velük gondosan. Olvasta a filozófusokat, a történészeket, a természettudósokat, még a regényítókat is, anélkül hogy agyában különválasztotta volna tárgyukat. Keresett, mindig keresett valamit, amit igaznak és önmaga számára hasznosnak ismerhetett fel. Valamit, ami átsegítheti őt azon, ami megzavarta, bármi is legyen az, azon a ponton, ahol a saját elméje…megakadt.”
„Nem, ez az ember nem pusztán orvos volt… Tudják, én mindig intellektuelnek adtam el magam…és valóban, olvasott vagyok és jól tájékozott abban, hogy milyen lényeges kérdéseket kell feltenni…mégsem volt meg bennem soha az a vitalitás…ami az igazi nagy szellemek sajátja. Persze még az összehasonlítás is igazságtalan. Én soha nem képviseltem meggyőződésem szerint a gondolataimat, hanem csak elszenvedtem őket, mint amikor az ember valami olyasmit tart a kezében, ami túl forró és égeti a kezét.”
„Nem kiváló szellemük tett őket érdemessé figyelemre, vagy hogy meghosszabbodó életük milyen hasznos lenne az emberiség számára, vagy adományaik, melyeket a társadalom javára fordítottak…hanem kizárólag a vagyonuk. […] Alkalmas alanyok voltak gazdagságuknál fogva, s önnön telhetetlen mohóságuk is alkalmassá tette őket – ezek voltak az alapvetően szükséges dolgok, s ebben nincs hiány New York városában.”
„Lehet…normálisnak nevezni azokat a dolgokat, amiket tett?! A normalitás körülbelül annyira hasznos fogalom, mint az … erény. Meg tudná nekem adni az erény klinikai meghatározását? Ez a bor itt a poharamban átkozottul jó bor, erényes bor, erényesen…borszerű. A bor legjobb viselkedését testesíti meg. jó és normális és erényes bor!”
„Amikor még fiatalok vagyunk, nem láthatjuk előre, hogy ami ma oly természetesen adott számunkra az életben, az épp az, aminek a megtartásáért majd küzdenünk kell, ahogy öregszünk…”
---------------
Rendkívül durva, rideg és lehangoló világot tár elénk Doctorow könyve: az 1871-es év New Yorkjában járunk, nem sokkal a polgárháború után, ahol gazdagok és szegények közt a távolság egyre nő.
Aki gazdag, mindent megtehet, akár saját életének meghosszabbítására is gondolhat - még akkor is, ha ehhez szegény árva kisgyerekek életét kell elvenni. S ebben benne van a város vezetésétől és krémjétől kezdve mindenki, aki számít - fedőszervül pedig egy, a városi víztároló helyén kialakított "árvaház" szolgál.
Itt folytatja ördögi kísérleteit a felsőbb tudomány nevében dr. Sartorius, aki valamely, csupán általa ismert abszolút igazság kutatása közben - hangsúlyozottan a politikai és gazdasági elit támogatásával - olyan dolgokat végez, amelyekről még álmodni sem jó.
A borzalmak leleplezéséhez egy fiatal szabadúszó újságíró váratlan eltűnése szolgáltat alkalmat - de azt kell mondanunk, hiába is a konkrét eset leleplezése, Doctorow jelen művében olyan vádakat fogalmaz meg, melyek nem csupán a félőrült (?) dr. Sartoriust, New York 1871-es vezetését, hanem az egész, pénzalapú, a nyomorgók és szegények vérét szívó elvetemült kapitalista-kizsákmányoló, népelnyomó és osztályellenség tőkés világot illetnek.
Az amerikai kapitalizmus hajnalának A víztárolóban is megfogalmazott alapelve máig érvényes: "ha pénzed van, mindent megtehetsz, ha pénzed nincs, semmit sem tehetsz".
Alighanem kevés leszámolni az árvaháznak álcázott kísérleti laboratóriumokkal, elmebeteg tudósokkal és talán náluk is elvetemültebb politikusokkal és pénzemberekkel: végső megoldásként az anarchisták egyik legkifejezőbb mondatát véljük kiolvasni a sorok közül. Abolish Capitalism, Smash the State.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése