Michel Houellebecq: A csúcson

Magvető Könyvkiadó, 2003
346 oldal

A szerző a könyvvel és nyilatkozataival magára haragította az iszlám világot. A csúcson már megjelenése előtt nagy vihart kavart Franciaországban. Főhőse Michel, minisztériumi alkalmazott, aki megtakarított pénzét a thaiföldi szex paradicsomban tékozolja el...

Élete során arra jut, hogy a szexturizmusé a jövő. Houellebecq az Elemi részecskékhez hasonlóan itt is korunkat elemzi, elsősorban gyarlóságainkat mutatja be. Prózája szenvtelen és eszköztelen, hősei magányosak, egymástól és a környező világtól elidegenedettek. Houellebecq regényei megrázóak és elgondolkodtatóak, megosztják a közvéleményt: van aki a legjobb európai írók közé sorolja, mások viszont pornográfiával vádolják. Michel Houellebecq 1998-ban robbant be a köztudatba a Magyarországon is nagy sikert aratott Elemi részecskék című regényével.

http://bookline.hu/product/home.action?id=6251&type=22&_v=Houellebecq_Michel_A_csucson
-----------------------------------

"Egy éve halt meg az apám. Nem hiszek az elméletben, mely szerint az ember akkor nő fel igazán, amikor a szülei meghalnak; az ember sohasem nő fel igazán."

"Feleségem nincs. Többször is megnősülhettem volna; de aztán mindig hagytam a fenébe. Pedig szeretem a nőket. Az agglegénység az egyik legkellemetlenebb dolog az életemben. Főleg utazás közben kínos. Az emberek valahogy gyanakszanak azokra a férfiakra, akik túl vannak egy bizonyos koron, és mégis egyedül utaznak el nyaralni; azt gondolják róluk, hogy nyilván nagyon önzőek, esetleg valamilyen bűn terheli a lelküket. És ennek a vélekedésnek van is némi alapja."

"Visszamentem a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét, egy 82 cm-es képátlójú, dolby surround rendszerű, beépített DVD-s Sony 16/9-es készüléket. Az egyes csatornán éppen a Xéna ment, az egyik kedvenc sorozatom; két nagyon izmos, fém mellvértet és bőr miniszoknyát viselő nő vívott egymással."

" - Igen, a Kulturális Minisztériumban dolgozom. A kiállítások támogatásával, néha előadások támogatásával foglalkozom."

"Szerettem az utazási prospektusokat, az elvontságukat, azt, hogy a világ helyeit a lehetséges örömök és tarifák behatárolt sorára redukálják. A szállodák csillagozásának rendszere volt a kedvencem; azt jelölte, milyen heves boldogságban van jogunk reménykedni. Nem voltam boldog, de tiszteltem a boldogságot, és folyamatosan vágyakoztam rá."

"Munkaidő után általában benéztem egy peep-showba. Ez ötven frankomba kerül, néha hetvenbe, ha lassan élveztem el. Amint megpillantottam a mozgó puncikat, azonnal ágaskodni kezdett a farkam. Ügyesen kiürítettem a heréimet. Ugyanebben az időben Cécilia csokoládés süteményekkel tömte magát a minisztérium melletti cukrászdában; körülbelül megegyezett a motivációnk."

"Százhuszonnyolc csatornám birtokában nem voltam boldogtalan. Hajnali két óra felé török zenés vígjátékokkal zártam."

"A férfiak úgy élnek egymás mellett, mint a marhák; legfeljebb arra képesek, hogy időnként megigyanak együtt egy üveg piát."

"- Semmit sem várhatok a családomtól - folytatta egyre dühödtebben. - Nem elég, hogy szegények, ráadásul teljesen hülyék is. Két éve az apám elzarándokolt Mekkába; azóta nem jó semmire. A bátyáim még rosszabbak: állandóan a hülyeségeiket szajkózzák, pasztiszt nyakalnak, miközben az igaz hit letéteményeseinek tekintik magukat, és van pofájuk szemét kurvának tartani, mert dolgozni akarok, nem pedig férjhez menni egy hozzájuk hasonló állathoz.
- Ez igaz, de mindent összevéve azért a muzulmánok nem olyan szörnyűek - jelentettem ki zavartan."

"Hirtelen élénken megjelent előttem az Európa érrendszerében lassan hömpölygő migrációs áradat; a muzulmánok olyanok voltak benne, mint a lassan oldódó vérrögök."

"Intellektuális szinten valamiképpen vonzott a muzulmán nők hüvelye."

"Olyan országban éltem, amelyen a lecsillapodott szocializmus hagyta rajta a nyomát, ahol az anyagi javak birtoklását szigorú szabályok garantálták, és ahol a banki rendszer hatalmas állami garanciákkal volt megtámogatva. Ha nem lépem át a törvényesség határait, nem kellett félnem sem hűtlen kezeléstől, sem a bank csődjétől. Egyszóval nem kellett túlságosan sokat aggódnom. Egyébként soha semmi miatt nem kellett túl aggódnom az életemben: eredményes, bár nem igazán ragyogó tanulmányok után a köztisztviselői pálya felé vettem az irányt."

"És most itt álltam egyedül, mint egy balfasz, néhány méterre a Nouvelles Frontières iroda ablakától. Szombat reggel volt, a karácsonyi ünnepek kezdete, és a Roissy repülőtér zsúfolt volt, mint mindig. Nyugat-Európa lakói, amint néhány szabadnaphoz jutnak, a világ túlsó vége felé iramodnak, repülővel átkelnek a fél világon, és a szó szoros értelmében úgy viselkednek, mintha börtönből szabadultak volna. Nem kárhoztatom őket érte, hiszen éppen arra készülök, hogy így cselekedjem magam is.
Középszerűek az álmaim. Mint minden nyugat-európai, én is utazni szeretnék. Persze vannak nehézségek, a nyelvi akadályok, a rosszul szervezett tömegközlekedés, és gyakran előfordul, hogy átverik vagy kirabolják az embert; mindennek ellenére én is arra vágyom, hogy turista lehessek. Az embernek olyan vágyai vannak, amilyenek lehetnek [...]"

"Ránéztem a képernyőre, ahol a repülés adatait mutatták: most repülünk át Csecsenföld felett, vagy már át is repültünk; a külső hőmérséklet -53 °C, a magasság 10 143 m, a helyi idő 00:37. Egy térkép jelent meg a táblázat helyén: most léptünk be Afganisztán légterébe. Az ablakon kinézve persze csak a teljes sötétséget láttam. A tálibok nyilván már aludni tértek, és ott pácolódnak a saját szennyükben.
- Jó éjszakát, tálibok, jó éjszakát. Álmodjatok szépeket... - morogtam, majd bekaptam még egy altatót."

"Egy csoport életének első óráiban először csak a felületes vonzalmon alapuló társas ösztön nyilvánul meg, amelyet közhelyek alkalmazása és a szűkreszabott érzelmi elköteleződés jellemez. Edmunds és White szerint a minicsoportok kialakulása csak az első kirándulás során érhető tetten, olykor már az első közös étkezés során."

"Alaposan megnéztem a két hülye tyúkot, hogy örökre elfelejthessem őket."

"Mindent összevéve nem hasonlított senkire, és igazán nagy baromnak látszott. A felesége sem volt akármi, a hülye picsa, igazi komoly nő volt, a jól tejelő fajtából."

"Valérie mellettem ült; nagy béke vette körül."

"Miközben megtekintettük a Hajnal Templomot, figyelmeztettem magamat, hogy ne felejtsek el Viagrát venni egy gyógyszertárban."

"Valérie okos lánynak látszott, de nekem nem volt kedvem okos beszélgetésekhez. Tetszett a kedves hangja, a katolikus és aprólékos igyekezete, tetszett az is, ahogyan az ajka mozgott, amikor beszélt; biztosan nagyon meleg a szája, és szívesen lenyeli egy igaz barát spermáját."

"Ne, de most már igazán kedvem kerekedett baszni. Bizonytalanul körülnéztem a hallban, és észrevettem egy feliratot: Health Club. A nyíl az alagsori szint felé mutatott."

"Jöttek néha japánok is, de nem szerette őket, furcsák voltak, verték és kikötözték, vagy csak ültek és a cipőjét bámulva maszturbáltak; nem volt benne semmi jó."

"Amikor be akartam lépni a kádba, megjelent egy svábbogár. Ez volt az a pillanata az életemnek, amikor meg kellett jelennie egy svábbogárnak; nem is jöhetett volna jobbkor. A kis buzi ott rohangált a kerámiakockákon, körülnéztem a papucsom után, de a lelkem mélyén tudtam, hogy semmi esélyem, nem fogom eltalálni. Mire jó a harc?"

"Mielőtt levetkőztem volna, még egyszer nagy tisztelettel gondoltam Oonra, és az összes thaiföldi prostituáltra. Igazán nem könnyű mesterséget űznek ezek a lányok; valószínűleg ritkán találkoznak kedves fiatalemberrel, akinek a külseje is elfogadható, és arra is gondja van, hogy mind a ketten elélvezzenek. [...] Arra gondoltam, hogy Babette és Léa nem lennének képesek thai prostituáltak lenni; nem méltók rá. Valérie, ő talán igen; volt ebben a lányban valami egyszerre kurvás és családanyás, és valószínűleg van is benne mindkettőből, de egyelőre nem több egy kedves, barátságos és komoly lánynál. És okos is. Mindent összevéve, nagyon szerettem Valérie-t, Könnyedén maszturbáltam, hogy utána kellő figyelmet fordíthassak az olvasásra; néhány csepp ráfröccsent a könyvre is."

"A múzeum után muszáj volt megtekintenünk a szövetséges hadifoglyok temetőjét is. [...] Ott némileg, de nem kellőképpen szomorúan azt gondoltam: 'Egy rakás hülye halt meg itt a demokráciáért.'"

"A puncik iránti elragadtatásom cseppet sem csökkent, sőt azt hiszem, ez az egyetlen jellemzően emberi vonásom."

"Azért sportolt annyit, magyarázta nekem egyszer az apám, hogy elbutuljon, és ne tudjon gondolkodni. Ez sikerült is neki: meg vagyok győződve, hogy sikerült úgy leélnie az életét, hogy soha egyetlen egyszer sem gondolkodott el azon, mit jelent embernek lenni."

"A legalább három főből álló emberi csoportok spontánul azonnal két ellenséges alcsoportra oszlanak."

"- Nem találják botrányosnak, hogy egy darab kenyérért bármelyik állat elvárhatja, hogy egy kamaszlány megtapogassa őt?
- Nem egy darab kenyérért - tiltakoztam szerényen. - Én háromezer bahtot fizettem, ez körülbelül a francia ár.
Valérie felém fordult és csodálkozva nézett rám.
- Egy kicsit drága volt - jegyezte meg Robert. - De ha a lány megérte...
Josiane minden tagjában remegett, most már kezdett kicsit nyugtalanítani.
- Hánynom kell - rikácsolta - , hogy egy kövér disznó bedughatja a farkát egy kislányba!
- Semmi sem kényszeríti rá, hogy elkísérjen, kedves hölgyem - felelte Robert nyugodtan."

"Amikor visszafeküdtem, Lionel megeresztett egy hosszú fingsorozatot.
- Igazad van, öregem! - jelentettem ki. - Luther Márton is megmondta, nincs annál emelkedettebb érzés, mint amikor a hálózsákjába fingik az ember!"

"A pedofília kérdésében a könyv teljesen világosan fogalmazott: nem ajánlotta Thaiföldet, ami ebből a szempontból már érdektelen, bár sohasem volt túl érdekes. A pedofílek sokkal jobban járnak, ha a Fülöp-szigetekre vagy Kambodzsába utaznak - lehet, hogy az utazás kicsit veszélyes, de megéri a fáradságot."

"Babette és Léa, mind kiderült, együtt dolgoznak egy kommunikációs ügynökségnél; a munkájuk abban áll, hogy kulturális kapcsolatokat építenek ki. Kulturális kapcsolatokat? Igen. [...] Megkérdeztem, mennyit keresnek: elég jól. Kereshettek volna többet is, de azért elég jól kerestek. Körülbelül huszonötször annyit, mint egy surat tahni vasüzem dolgozója. A gazdaság igen rejtélyes valami."

"Babette fürdőruhája tényleg nagyon jól mutatott vizesen: tisztán ki lehetett venni a mellbimbókat és a segge vágatát; még a szeméremszőrzete is kirajzolódott, annak ellenére, hogy elég rövidre vágta. Mindeközben az emberek dolgoztak, és hasznos vagy haszontalan árucikkeket gyártottak. Termeltek. És én, én vajon mit termeltem az életem negyven éve alatt? Ami azt illeti, szinte semmit. Információkra tettem szert, és továbbadtam ezeket az információkat, igaz, néha átutaltam bizonyos pénzösszegeket is (persze nem túl nagy pénzösszegeket, mivel általában nem voltak túl magasak a számláim). Az ilyen emberek nélkül nyugodtan ellenne a világ. Az én hiábavalóságom mégis kevésbé volt feltűnő, mint Babette és Léa hiábavalósága; én, a szerény élősködő nem hoztam létre a munkámban semmi kirobbanót, de nem is éreztem különösebb szükségét annak, hogy megpróbáljam ezt eljátszani."

"Én sohasem éreztem azt az érzést, ami úgy el tudja ragadni 'az extrém sportok' rajongóit. Egyáltalán nem vagyok bátor, és amennyire lehet, kerülöm a veszélyt; de ha találkozom vele, egy ökör nyugalmával fogadom. Valószínűleg ebben nem érdemes különösebb jelentést keresni, ez egyszerűen technikai ügy, hormonadagolás kérdése; más emberi lények, akik külsőleg rám hasonlítanak, az ég adta világon semmit nem éreznek a női testek láttán, míg engem a női testek kisgyerekkorom óta olyan elragadtatásba taszítanak, amelyen képtelen vagyok uralkodni. Az életem legtöbb esetében körülbelül olyan szabad voltam a választásaimban, mint egy porszívó."

"A thaiföldiekkel ellentétben, akik minden körülmények között aprólékosan, szinte felvágósan ügyelnek a tisztaságra, a kínaiak falánkan, nyitott szájjal esznek, hangos nevetéssel ételdarabkákat fröcskölnek szerteszét, a földre köpnek, és az ujjuk között fújják ki az orrukat - lényegében úgy viselkednek, mint a disznók. Ami azt illeti, sok ilyen disznó van a világon."

"A Royal Savoy Seafood előtt megláttam egy amerikai párt, akik túlzott figyelemmel szemlélték egy homárt. 'Két emlősállat egy rák előtt', gondoltam. Egy pincér lépett oda a párhoz széles mosollyal, valószínűleg azért, hogy a termék frissességét dicsérje. 'Most már hárman vannak', tettem hozzá magamban gépiesen."

"- Rasszista vagyok - mondta vidáman. - Rasszista lettem. Az utazás egyik első hatása, hogy kialakítja vagy megerősíti a rasszista előítéleteket; hiszen hogy képzelhetnénk el egy másik embert, mielőtt megismerhetnénk?"

"Az egyenlőség fogalmának egyszerűen nincs értelme az emberi faj esetében."

" - Nyugati vagyok, de ott élek, ahol akarok, és pillanatnyilag még nálam van a lóvé. Elmentem Szenegálba, Kenyába, Tanzániába, az Elefántcsontpartra. Ott a lányok nem olyan tapasztaltak, mint a thai lányok, az igaz, nem is olyan kedvesek, de jól tagolt testük van, és jó zamatos a puncijuk."

"- Something wrong?
- Maybe ... a condom - mondtam zavartan.
- No problem, no condom.. I'm OK! - jelentette ki ragyogva."

"- Michel - mondta Valérie lágyan.
Felkaptam a fejem, mintha pofon vágott volna. Nagyon barna szemének pillantása az enyémbe mélyedt.
- Mi van a thai nőkben, ami hiányzik a fehér nőkből?"

"Csak az olyan, biztos homoszexuális klientúrával rendelkező helyek őrizték meg a népszerűségüket, mint Korfu vagy Ibiza."

"Ebben a pillanatban fogtam fel, némi édes hitetlenkedéssel, hogy újra találkozni fogok Valérie-vel, és hogy valószínűleg boldogok leszünk. Túl váratlan volt ez az öröm, majdnem elsírtam magam [...]"

"- Nem tudom miért, de örülök, hogy gazdag vagy. Tulajdonképpen nem különösebben fontos, de mégis örömet szerez nekem.
- Igen, elég jól mennek a dolgaim, jó fizetésem van; de 40% adót fizetek, és havi tízezer frank a lakbérem. Nem vagyok benne biztos, hogy igazán jól csinálom a dolgokat; ha az eredményeim csökkennek, azonnal kitesznek az utcára; megtörtént ez már sok mindenkivel."

"Ma már igazán ritka az olyan nő, aki élvezetet tud érezni és élvezetet akar adni. Ha az ember elcsábít valakit, akit nem ismer, és lefekszik vele, egy rakás bajt és gondot zúdít a nyakába. Ha figyelembe vesszük, hogy hány unalmas beszélgetést kell elszenvedni, mire az ember végre ágyba viheti a nőt, és hogy a nő az esetek nagy többségében hervasztó szeretőnek bizonyul, aki a gondjaival untat, és állandóan a régi pasijairól beszél, amitől az ember ráadásul úgy érzi, hogy nincs a helyzet magaslatán, és hogy feltétlenül együtt kell tölteni a csajjal legalább az éjszaka hátralevő részét, akkor megérted, hogy a férfiak szívesebben fizetnek egy kisebb összeget, csak hogy elkerüljék ezt a nyűglődést. Amint elérnek egy bizonyos kort, és van elegendő élettapasztalatuk, inkább elkerülik a szerelmet; egyszerűbbnek találják, ha kurvákhoz járnak."

"A férfiak, akiket ismerek, igazán katasztrofálisak, egy sincs közöttük, aki hinne még a a szerelmi kapcsolatokban. Képesek egész színházat eljátszani a barátságról: az nem kötelezi őket semmire."

"- Nem vagyok túl nagyigényű, Michel - mondta nekem néha. - Jól érzem magam veled, azt hiszem, te vagy az életem nagy szerelme, és ennél nem is akarok többet. De sajnos, ez nem lehetséges: többet kell akarnom. Foglya vagyok egy rendszernek, amitől nem kapok sokat, és amiről egyébként tudom, hogy fölösleges; de fogalmam sincs, hogyan szabadulhatnék ki belőle. Bárcsak egyszer lenne egy kis időm, hogy elgondolkodjam rajta; de nem tudom, hogy mikor lesz időm a gondolkodásra."

"A társadalomban, amelyben élünk, a munkabér, vagy általánosabban az anyagi előnyök határozzák meg a munkához fűződő viszonyt, és a munka elismertsége vagy az állás becsülete ennél jóval kevésbé számít. Az anyagi javak újrafelosztásának ennél fejlettebb rendszere ennek ellenére lehetővé teszi, hogy életben maradjanak a haszontalanok, a hozzá nem értők és a kártékonyak is - tulajdonképpen én is ezek közé tartozom."

"Valérie olyan kimerülten érkezett haza esténként a munkából, hogy alig volt ereje szeretkezni, vagy a szájába venni a farkamat. Menet közben elaludt, a farkammal a szájában. Általában reggel szeretkeztünk, ébredés után. Az orgazmusai szelídebbek, visszafogottabbak lettek, mintha eltompította volna őket a fáradtság; azt hiszem, egyre jobban szerettem őt."

"Létezik azoknak az embereknek a szexualitása, akik szeretik egymást, és azoké, akik nem. Amikor nem lehetséges többé azonosulni a másikkal, nem marad más érintkezési forma, mint a szenvedés. És a kegyetlenség."

"Az üzletemberek vagy a gazdagok szinte kizárólag helikopterrel közlekednek; szinte mindenütt vannak leszállóhelyek, a banképületek vagy az üzletházak tetején. A talaj szintjét meghagyják a szegényeknek és a gengsztereknek.
Amikor rákanyarodtunk a Déli autópályára, halkan hozzátette:
- Nem is tudom. Egyre kevésbé tudom, hogy van-e értelme annak a világnak, amit építünk."

"Minden megtörténhet az életben, de azért inkább nem történik semmi. És most az én életemben mégiscsak történt valami: találtam egy szeretőt, aki boldoggá tett."

"Játszottunk, gyöngéd és izgató játékot játszottunk, az egyetlent, ami a felnőtteknek megmaradt; a könnyű vágyak és a határtalan örömök világában jártam."

"Az utaztatással foglalkozó vállalatok célja, hogy meghatározott összeg ellenében meghatározott időre boldoggá tegyék az embereket."

"Még szerencse, hogy léteznek nem szervek, az élvezet forrásai. Isten, akinek a boldogtalanságunkat köszönhetjük, aki mulandónak, hitványnak és kegyetlennek teremtett bennünket, előre gondoskodott erről a csekély elégtételről is. Hiszen mi lenne az élet, ha időnként nem jutnánk egy kis gyönyörhöz? Állandó küzdelem az egyre merevedő ízületeinkkel és a szuvasodó fogainkkal. És ráadásul milyen végtelenül unalmas az egész! A kollagénrostok megmerevednek, a mikrobák üregeket vájnak a foghúsba. Valérie széttárta a combját. Nagyon apró, mályvaszínű csipke tangabugyi volt rajta."

"- Valahogy abszurdnak találom a szex árát - folytattam tétován. - Mintha független lenne az ország életszínvonalától. Minden országtól nyilvánvalóan teljesen különböző dolgokat kapunk; de az alapdíj körülbelül mindig ugyanaz: a nyugatiak hajlandók fizetni a dolgokért.
- Nem lehet, hogy ezt nevezik kínálati piacnak?
- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem. - Soha nem értettem a gazdasághoz; valahogy mindig zárlatot idézett elő a fejemben."

"Valérie és Jean-Yves, ugyanúgy, mint én, csak az információkat és a tőkét tudták használni; ők intelligens és hozzáértő módon, én rutinosabban és funkcionálisabba. De sem ők, sem én, sőt senki az általam ismert emberek közül nem lett volna képes arra, például egy idegen hatalom blokádja esetén, hogy újraindítsa az ipari termelést. Fogalmunk sem volt a kohászatról, a szerszámgéptermelésről, a fémöntvények készítéséről."

"Az egész emberiség ösztönösen a félvérség, a kiegyenlítődés állapota felé törekszik, és erre a legelemibb eszközt: a szexualitást használja fel. Egyetlen ember van, akinek sikerült ezt a folyamatot végigvinnie: Michael Jackson, aki nem fekete és nem fehér, nem öreg, de nem is fiatal, és tulajdonképpen se nem férfi, se nem nő. Senki nem tudja elképzelni, milyen is lehet a magánélete; sikeresen lépett túl az összes hagyományos emberi kategórián."

"Tehát az egyik oldalon ott van többszáz millió nyugati, akinek mindene megvan, amit akar, de képtelen elérni a szexuális kielégülést: másra sem vágynak, megállás nélkül keresik, de nem találják, és a csontjuk velejéig boldogtalanok. A másik oldalon ott van több milliárdnyi ember, akik nincstelenek, egészségtelen körülmények között élnek, majdnem éhen halnak, fiatalon elpusztulnak, és csak a testüket és az érintetlen szexualitásukat tudják áruba bocsátani. Nagyon, nagyon egyszerű megérteni: ez az ideális cserehelyzet."

"Tudja, hogy hívom én a muzulmánokat? A sivatag nyomoroncainak. Ez az egyetlen név, amit megérdemelnek. Mit gondol, megszülethetett volna az iszlám egy ennyire elragadó vidéken? - őszinte felindulással megint a Nílus völgyére mutatott. - Nem, uram. Az iszlám csak a hülye sivatagban jöhetett létre, a szutykos beduinok között, akik máshoz se értenek - már bocsásson meg -, mint hogy seggbe dugják a tevéiket. [...] Az iszlámot születésétől fogva a háborúk, az inváziók és a tömeggyilkosságok végtelen sora jellemzi; és addig, amíg fennmarad, soha nem jöhet létre megegyezés a világon."

"Még mindig nem értettem, mivel érdemeltem ki egy olyan nőt. mint Valérie."

"Ami engem illet, én semmi kifogásolnivalót nem találtam abban, hogy a szexualitás is belépjen a piacgazdaságba."

"Mivel jól szituált európai vagyok, más országokban alacsony áron jutok ételhez, szolgáltatásokhoz és nőkhöz; és mivel dekadens európai vagyok, közeli halálom tudatában és maximális egoizmusomban semmi okát nem látom annak, hogy megfosszam magam ezektől a dolgoktól. Persze azt is jól tudom, hogy ez a helyzet nem tartható fenn sokáig, és hogy az olyan emberek, mint én, nem képesek szavatolni egy társadalom fennmaradását, tehát egész egyszerűen nem méltóak rá, hogy éljenek."

"Több bár bejárata fölé is kitették a feliratokat: NO MUSLIMS HERE; egy patpongi bár tulajdonos pedig szép, kalligrafikus betűkkel írt táblán részletesebben is kifejtette a véleményét: We respect your Muslim faith: we don't want you to drink whisky and enjoy Thai girls."

"- Tehát itt maradtok - vágott bele Jean-Yves. Láthatólag nehezére esett elhinni. - Hát ez elég furcsa. Valamennyire meg is értelek benneteket, de az mégiscsak meglepő, hogy valaki önként lemond arról, hogy sok pénzt keressen.
- Mire jó a sok pénz? - kérdezte Valérie tárgyilagosan. - Hogy vehessek egy Prada táskát? Vagy hogy Budapestre utazzam víkendezni? Hogy szarvasgombát egyem? Én sok pénzt keresetem, és fogalmam sincs, mit csináltam vele; nyilván ilyen hülyeségekre szórtam el. Te például tudod, hogy mit csináltál a pénzeddel?"

"Most már megértettem a halált; nem hiszem, hogy túl sok fájdalmat okozna nekem. Megismertem a gyűlöletet, a megvetést, a csömört és még sok más dolgot; sőt, megismertem a szerelem rövid pillanatait is. Semmi sem marad meg belőlem, és nem is érdemlem meg, hogy bármi is megmaradjon; akárhonnan nézzük, középszerű lény vagyok."

---------------------------------
Valódi interkulturális csemegét tart kezében az olvasó.

Ha egy társadalomnak mindene megvan, ha tagjainak semmit sem kell tenni a megélhetésért, nincsenek okok, hogy bármiért is különösebb erőfeszítést kéne tenni, s csupán egyetlen dolog hiányzik: a boldogság, hamar elérkezik a fásult életuntság állapota, melyben az unatkozó alany nekilát izgalmakat keresni; hiszen úgy joggal úgy gondolja, az izgalmak eljuttatják őt a vágyott boldogsághoz.
Houellebecq regényében az izgalmak a szexturizmusban öltenek testet. Főhősünk, Michel, a francia kulturális minisztérium alkalmazottja, jól szituált középkorú, egyedülálló férfi Thaiföldre veszi az irányt. Útja során persze végtelen kritikával illeti a hanyatló, értékét vesztett nyugati kultúrát, a benne saját magát is, de nem szalasztja el kiélvezni a thai masszázsszalonok kínálta élvezeteket. Közben pedig véletlenül megismerkedik Valérie-vel, aki mellett megtalálja a vágyva vágyott boldogságot, mindazt, amit pénzért amúgy úgysem kapna meg.
Valérie pedig egy utazási iroda alkalmazottja, aki főnökével egyetemben a XXI. század új turizmusának zegzugos útjain haladva bedobják a köztudatba a szexturizmust, s miközben Valérie is egy olyan világot épít, melyet igazából nem ért, el is ítél, sőt mely világ voltaképpen nem is érdekli, Michel mellett ő is megtalálja élete hajójának biztonságos kikötőjét.
Unatkozó, boldogtalan és gazdag nyugatiak és nincstelen, jobb életre vágyó ázsiaiak, afrikaiak és a harmadik világ minden egyéb világának képviselői, akik saját magukat eladva próbálnak meg maguknak jobb, a nyugatiaknak pedig boldogabb életet kínálni - ők az igazi szereplők a kötetben.
A háttérben azonban - a regény kezdő lapjaitól kezdve - ott lappang sötét árnyként a muzulmán fundamentalisták világa, akiknek ugyancsak nem tetszik az erkölcstelen Nyugat és az azt kiszolgáló harmadik világ szexközpontú világa - mígnem bekövetkezik a katasztrófa.
Rendkívül elgondolkoztató, éles nyugatellenes és iszlámellenes hangokat megszólaltató, pornográf képekkel zsúfolt kötet ez - holott csak a legemberibb vágy, a boldogság kereséséről szól a mű. S úgy tűnik, Houellebecq is úgy gondolja: ha nem boldog az ember, legyen szegény, gazdag, muzulmán vagy bármi egyéb, értelmetlen az élet.