Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1952210 oldal
----------------
"Ekkor hallottam először együtt említeni a kedves Sztálingrád szót, a másik szeretett fogalommal, a vízierőművel. Először hangzottak el egymással kapcsolatban ezek a minden szovjet ember előtt ismert és kedves szavak."
"Hogy megértsük, milyen hatalmas ez a folyam, tulajdon szemünkkel kell látnunk a Volgát, éreznünk kell e megragadó táj szépségének varázsát, méltóságteljes csendjét..."
"Ez az ember - a szovjet idők mérnöke - maga sem vette észre, hogy a Sztálingrádi Vízierőmű, amely keresztülhúzta az ő régi tervét, lassankint szívügyévé vált."
" - Ha a kőzetek szilárdak - mondotta Zsuk elvtárs - akkor a gát alatt nem kell külön megerősíteni őket. Ez óriási megtakarítást jelent építőanyagban, munkaerőben és gépekben."
" - Bocsássanak meg, hogy beleszólok - kezdte - csak szeretném figyelmüket felhívni arra, hogy itt voltak a német állások. Itt húzódtak a part mellett. A fasisztákat innét 1942 szeptemberében vertük ki, páncélos naszádokról szálltuk partra."
"Milyen meglepetéseket készít építőinek a Volga, Európa legnagyobb folyója? Mikor és milyen hatalmas víz- és jégtömegeket tud összegyűjteni az emberrel folytatott küzdelmére? A tervezőknek ezt előre pontosan kell tudniok."
"Az expedíció pártértekezlete éjjel egykor kezdődött."
"'Ez - mutatta nekem - a jövő búzája! Ha öntözni fogjuk sztyepjeinket, mindenütt ezt fogják vetni, ilyen termést gyűjtenek be a kolhozok.'
Brescsinszkij elhallgatott, majd határozottan így szólt:
- Látjátok mennyire a jövőbe néznek az emberek!"
"Jól sikerült este volt. A vége felé Roman Konsztantyinovics Guszarov lépett az asztalhoz és óvatosan az asztalra tett egy borítékot.
- A fúrómunkások találták - mondotta - a föld alatt, egy elesett tiszt térképtáskájában."
"Népünkre gondoltam. Jó kezekbe adták Sztálingrád védelmezői a nép boldogságért folyó harc lobogóját, ha egy szerény, nagycsaládos topográfus, gondolkodás nélkül visz végbe hőstetteket. A harc ma is ugyanazon célért, a kommunizmus győzelméért folyik!"
"Pripotyen fejéhez kap:
- Tudod te, milyen monstrum ez a gép? Annyi áram kell hozzá, mint Poltava városának. Félperc alatt tizennégy köbméter talajt markol. Egy óra alatt egész vonatot rak meg, egy nap alatt 25 vasúti szerelvényt... Egy hét alatt, egy hónap alatt mennyit?!... El tudod képzelni, milyen munkahely kell ennek a gépnek?"
"A geológusnak nem volt elég ideje az alvásra, az egyik részlegtől a másikra rohant, elfáradt, idegeskedett, néha dühöngött, de állandóan élesen, világosan tudatában volt annak, hogy nem valami merész fantáziát hajszol, hanem a nagyszerű jelent építi Hazája számára."
" - Felépítjük a Volga-Dont, befejezzük a sztálingrádi kutatómunkát, aztán keletre megyünk - a Jenyiszejre, az Angarára, vagy az Amurra. Eljössz az Amurra?"
"Őszintén szólva, kedves barátaim, olyan gátat, mint ez a sztálingrádi lesz, nem építettek még a Volgán."
"Csak a legutóbbi ötven év alatt a világ különböző országaiban több, mint ezer súlyos szerencsétlenség történt a hidrotechnikai berendezéseknél. Emellett a katasztrófák nyolcvan százaléka az Egyesült Államokra esik."
"A valóság, maga az élet már régen megcáfolta Amerika technikai csalhatatlanságáról szóló legendát."
"A pimaszok nem parancsolhatnak az emberiség fejlődésének. De nem parancsolhatnak a folyók folyásának sem."
"Dollár, dollár és ismét dollár! A dollár részt vesz minden formulában, meghatározza bármily építkezés típusát, helyét és diktálja az építkezés határidejét és minőségét. Kiderül, hogy az amerikai hidrotechnikus, amikor gátat épít, nem elektromos áramot akar termelni, hanem ismét dollárokat - a huszadik század derekának amerikai emblémájával ellátott kerek, sárga pénzérméket... Ennek következtében az emberi haladás hasonlóvá lesz, ahogy Marx mondta: 'ahhoz az utálatos pogány bálványhoz, amely nem akar másból nektárt inni, csak a meggyilkolt emberek koponyájából.'"
"Nálunk nem fordul elő katasztrófa. A szovjethatalom idején - bár a világtörténelemben sohasem látott méretű hidrotechnikai építkezést folytatunk - nem volt egyetlen szerencsétlenség sem. Ezt annyira megszoktuk, hogy nem is érzünk emiatt különösebb örömet. Mint ahogy az emberek nem érzik magukat nagyon boldognak akkor, ha a fejük ép, az álluk, az orruk, a fülük a helyén van. Ennek így kell lennie."
"Este mindannyian moziba mentek. A 'Sztálingrádi csatá"-t játszották."
"Mint a háború alatt, most is Sztálin vezet bennünket a győzelemre. Tehát győzni fogunk!"
"A szovjet embernek olyan a természete, hogy szereti a kutatókat."
"A grandiózus építkezések megvalósítása közepette a szovjet kutató sohasem feledkezik meg a legfontosabbról, az emberről való gondoskodásról. Ez hatja át egész munkáját, az első felderítéstől kezdve, a felépített mű üzembehelyezéséig."
"Mindegyikünk nem egyszer megfigyelhette, hogy az állam milyen gondosan és bölcsen költözteti át a kolhozparasztokat az elárasztandó területekről új lakóhelyekre."
"És milyen gonddal választottak új helyet a falunak!...
A geológus tanulmányozza a talajszerkezetet, a hidrológus kutat fúr, hogy megtudja van-e édesvíz, Moszkvából a Malária Ellen Küzdő Intézetből tudósok érkeztek, megnézték nincsen-e az új település szomszédságában mocsár, tanulmányozták a 'szélrózsá'-t, hogy a szél nem a mocsarakról fúj-e a falu felé. A párt kerületi bizottságának titkára a kolhozparasztokkal együtt járta a földeket, megismerkedett a kijelölt új lakóhelyekkel. Mindent figyelembe vettek: a gazdaságosság, az esztétika, az egészségvédelem szempontjait."
"A Volga folyón, Sztálingrád körzetében vízierőművet kell felépíteni, melynek teljesítménye áltagcsapadékos évben legalább egymilliókétszázezer kilowatt és ez az állomás körülbelül tízezer milliárd kilowatt villanyenergiát termel. A vízierőmű építését meg kell kezdeni 1951-ben és teljesen üzembe kell helyezni 1956-ban."
"A párt hatalmas szervező ereje, száz és száz különböző szakmához tartozó szakember tevékenységét egyesítette. A rendelet mindent számbavett: a nép évszázados vágyait, a szocialista ipar mérhetetlen lehetőségeit és a kolhozfalu megnövekedett igényeit. A problémákat merészen, nagy arányokban és sztálini módra bölcsen oldották meg."
"Sztálingrád most is, mint a háború alatt a tűzvonalban fekszik. A száraz délkeleti határ közelében elsőnek kapja a forró, pusztító szelek rohamát. De Sztálingrád elsőnek lendül ellentámadásba. Ilyen a sztálini stratégia: az ellenség főerőire kell csapást mérni!"
"Sztálingrádban a 4. sz. téglagyár munkásai felhívást intéztek a terület dolgozóihoz: 'Az év végéig vállaljuk négymillió tégla terven felüli gyártását. Mindenkit felhívunk, hogy...'
Még egy rövid jelentés: 'A taskenti emelőgépgyár útnak indította Sztálingrádba a nagy emelőszerkezetek első szállítmányát.'"
"nincs szürke munka és nincs alkotó munka, de van a munkához való szürke - és alkotó viszony."
"De talán mégis a legkönnyebb szemléltető képet adni a létesítendő csatornáról például egy elképzelt utazás formájában a Volgától az Uralig, mondjuk 1960-ban."
"Mi századokra építettük művünket."
"A megvalósított tervek csúcsáról az ember többet és jobban lát. És ismét rádöbbenünk a legcsodálatosabbra: Hazánkban ezt a nagy építkezést azokban az években hajtották végre, amikor az egész világot szinte mély szakadék osztotta ketté. Az Egyesült Államok hisztérikus szenátorai követelték, hogy azonnal, de azonnal!!! - dobjanak atombombát a Szovjetunióra! Mi pedig ezalatt csatornákat, vízierőműveket, gátakat építettünk, a földeket öntözhetővé tettük, tölgyerdőket ültettünk - biztos, nyugodt léptekkel haladtunk a kommunizmus felé."
"Ez 1950-ben, november elején történt. Azokban a napokban, amikor az angol pilóták felgyújtották a maláji falvakat, amikor a francia bombázók ólomgolyókkal pásztázták Vietnam országútjait, amikor az amerikai légi kalózok bombázták Korea békés városait."
"Igazi szocialista versenyt kell indítani a csupán papíron tett vállalások helyett (amikről már mindenki megfeledkezett), darabbért kell bevezetni (hadd érezze minden dolgozó, mennyire megbecsülik munkájának eredményét). Végül, és ez a legfontosabb, új kádereket kell nevelni. Technikusokra, vegyészmérnökökre, laboránsokra van szükség. Káderek...káderek...káderek..."
"...aki a lányának az Eszmeralda nevet adta, vinné el őt az ördög! No gondolják el, micsoda ötlet volt ez. Minden gyereknek rendes neve van, Maruszja, Katyusa, Vera és egyszerre megjelenik - egy Eszmeralda. Persze, így hozzászokott ahhoz, hogy ő kivétel és letért a rendes útról s mindenféle csavaros gondolatok születnek a fejében..."
"Mi a boldogság? - Harc"
"A szovjet tudomány a vizsgálat különböző módszereivel fegyverzett fel minket és mindezek a módszerek azonos eredményeket mutattak."
"Jegyezze meg a jövőre nézve - fejezte be Satszkij - hogy a munka tartalmasságát nem terjedelmével mérik: minél kevesebbet írnak, annál jobban átgondolták. Ez így van."
"Az igazi geológusnak bátran szembe kell néznie a veszélyekkel. Kötelessége védeni álláspontját, ha valóban meg van győződve arról, hogy az ellentétes álláspont helytelen, még akkor is, ha ellene lennének az építkezés összes vezetői.
A nagy Sztálin tanít bennünket erre. Vezetőnk ismételt útmutatásaira hivatkozva, Malenkov elvtárs ezt írta egyik híres cikkében:
'...Ha a bolsevik határozottan meg van győződve igazáról, akkor nem szabad valakinek a véleménye mögé helyezkednie, hanem úgy kell cselekednie, ahogy józan esze és lelkiismerete diktálja.'"
"Késő éjjel, amikor távozni készültem, pártszervezetünk titkára váratlan javaslatot tett nekem: tartsak előadást a pártoktatás napján a 'Szovjetunió Kommunista Pártja történetének1 negyedik fejezetéről."
"Az emberiség egész történetében először merészelt az ember egy egész folyót újjáépíteni."
"'A csodás jövendölések - mesék - mondta Lenin. - De a tudományos jövendölés - az tény.'
A derűs lenini álom, már nem álom többé."
"Az ember a föld ura - ő a föld és a természet gazdája. A legnagyobb folyó és az atom ereje neki engedelmeskednek. Hol mutassa meg még az erejét?"
"A szovjet ember folytatja győzelmes útját. Az Ob, az Irtis, a Jeniszej észak felé folynak és vizüket az Északi Jeges tenger feneketlen mélységébe szállítják. Szomszédságukban pedig a Turgaji felföld és a Közép-Ázsiai puszták a hőségtől szenvednek. Korrigáljuk a természet tévedését - fordítsuk meg a nagy szibériai folyók folyását!"
"A himnusz ünnepélyes hangja hallatszik a gát tetejéről és elárad hazám tengerei, virágzó mezői és legelői, bokrai és erdei felett. Ez a dallam mindenütt hirdeti a szovjet ember nagy győzelmét.
Tavaszi virradat ragyogja be a földet. A reggel már uralkodik a világ felett. A fénylő napsugarak tüzében magasztos szobor emelkedik. Mélyen a tengerbenyúló földnyelvre építették Őt és úgy tűnik, hogy a kék hullámokból emelkedik egyenesen az ég felé a legnagyobb ember alakja, akinek lángesze teremtett mindazt, ami itt létrejött; azé az emberé, aki mindenkinél előbb, előre látta ezt a boldog napot."
---------------------------------
Amikor a Horváth Press szerkesztősége annak idején (a Szabó Ilonka utca kulturálisan pezsgő időszakáról van itt szó, 2004-2006 közt!) beszerezte ezt a könyvet, még nem sejtette, hogy annak ellenére, hogy az alkotás 1952-ben jelent meg az Új Magyar Könyvkiadó jóvoltából, nagyon kevés -vagy éppen semmi- információ sem található róla a világhálón.
Tisztes kora ellenére (ismételten: 58 év telt el a magyarországi premier óta!) valódi könyvújdonságot tarthat a kezében a nyájas olvasó. Nem is akármilyet.
Ha Tolkien a Szovjetunióban írta volna meg A gyűrűk urát, a könyvéhez szükséges pátoszért nem kellett volna messzire mennie: a Galaktyionov-Agranovszkij szerzőpáros dokumentumregénye az emberi akarat diadalának gyönyörű példáját szolgáltatja mindennemű (emberi és természeti) ellenség felett.
A kommunista akarat diadalának könyve ez. A geológus-újságíró szerzőpáros igen szemléletesen tárja elénk a szovjet ember, a Szovjetunió és a legfelsőbb szovjet vezetés vasakarata mentén a semmiből kibontakozó, világméretű és világraszóló jelentőségű építkezés hiteles és lelkesítő történetét.
Csupán pár évvel járunk 1945 után, amikor a Vörös Hadsereg fényes diadalt ült a gonosz (akkori) birodalma felett, s a jövőbe tekintő új embertípus, a szovjet ember, máris nekilát a boldog és békés jövendő egyik újabb fejezetének, a sztálingrádi vízerőmű megépítésének (zárójeles megjegyzés: a ma volgográdi vízerőmű néven ismert építmény még ma is tekintélyes helyet foglal el a világ legnagyobb vízerőműveinek listáján, ld. http://hu.wikipedia.org/wiki/Legnagyobb_v%C3%ADzier%C5%91m%C5%B1vek_list%C3%A1ja). A Horváth Press szerkesztőségének "csupán" a brazil Itaipú erőművet volt szerencséje megcsodálni 1998-ban (melyet azóta a kínaiak már a második helyre kényszerítettek a listán), de ne feledjük, hogy az Itaipú évtizedekkel a Sztálingrádi vízerőmű után épült, mely utóbbi korának mérnöki csodájaként méltán vívja ki napjaink elismerését is.
A dokumentumregényben megismerhetjük azt az elképesztő (hogy azt ne mondjuk, isteni/kommunista) elszánást, mellyel az Ember (a szovjet ember) küzd utódainak szebb jövőjéért a természet összes buktatójával szemben, megtapasztalhatjuk, hogy sajnos még a Szovjetunióban is vannak (még 1952-ben is) kishitű, mondhatni menysevik gondolkodású bomlasztó elemek, akik kicsinyeskedésükkel és hitetlenségükkel, nem kommunistához/sztálinistához méltó hozzáállásukkal hátráltatják az Embert (a szovjet embert) céljainak elérésében (természetesen, mindenki megnyugtatására, megakadályozni ebben őt nem tudják...).
A dokumentumregény elénk tárja azt is, mekkora -minőségbeli- különbség rejlik a kapitalista-kizsákmányoló és a kommunista-szovjet gondolkodás- és életmód közt, s nem kérdéses az sem, a két értékrend közti választás esetén hova adjuk le voksunkat.
Ma már a fejünk fölött összecsapó zöld hullám alól friss levegő után kapkodva nehéz talán azonosulnunk az Ob, a Jenyiszej és az Irtis délre való elterelésének még a gondolatával is, de a könyv meggyőző tanúsága szerint a szovjet pártvezetés és személy szerint a Szovjetunió lánglelkű vezetője, Sztálin elvtárs már az ötvenes években is minuciózusan odafigyeltek arra, hogy az Ember (a szovjet ember) érdekében végzett gigantikus és heroikus építkezések, megalomán környezetátalakítások lehetőleg a környezet és az Ember (a szovjet ember) életének legnagyobb fokú tiszteletben tartása és a károkozás maximális elkerülése mellett történjenek.
Ha valamit, hát hitetlen korunkban talán éppen azt tanulhatjuk meg e már-már tudományosan fantasztikus és fantasztikusan tudományos könyvből, melyben még egy képzeletbeli utazást is teszünk a 60-as években a "Sztálingrádi-tengeren", hogy hittel és bizalommal tekintve a jövőbe minden gátló körülmények ellenére is értelmet adhatunk szürke és jelentéktelen hétköznapjainknak.
Bár a Szovjetunió is vagy már majd' 20 éve halott, a könyvet elolvasva, s annak lelkesedéséből merítve hittel és bizalommal vallhatjuk, hogy a kapitalizmus még mindig haldoklik, s helyét előbb-utóbb valami jobb, valami emberibb veszi át. Ahogy azt Hofi Géza mondotta: "Ha nincs Isten, kell egy fix pont."
-----------------------------
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=egy-nagy-epitkezes-hajnala&ID=88074&gb_w=t
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése