Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1951
158 oldal
"1950. november 24-én hajnalban az amerikai csapatok általános támadást indítottak Koreában. Az amerikaiak kitűzött célja az volt, hogy harapófogóba szorítsák és megsemmisítsék a koreai Néphadsereg és a kínai önkéntes erők zömét és egész hosszában elérjék a korea-mandzsúriai határt. Amerikai csapatokon kívül angol, ausztráliai, török, fülöp-szigeti és liszinmanista alakulatok is résztvettek a támadásban. [...]"
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-szungcsongi-titkos-fuzet&ID=186187
-------------------------
"Az élő ellenség mája, mint eledel, bátorrá és kitartóvá teszi a harcost."
"A japán katonai erkölcs egyik parancsolata így hangzik: légy nagylelkű a legyőzött ellenséghez."
"Hírszerzésünk előtt már régóta ismert volt, hogy Japán katonai körökben két terv hívei között folyik a vita; az egyik Iszihara 'Előre Északnak' című terve, a másik pedig Mutóé: 'Előre Délnek'. Tudtuk, hogy 1941. július 22-én, a császár személyes elnökletével tartott értekezlet úgy döntött, háborút kell indítani Oroszország ellen."
"Az amerikai tiszt közlései, amelyeket oly ügyesen csikartam ki belőle, értékesebbnek mutatkoztak, mint gondoltam. A közeli amerikai-szovjet háború lehetőségeiről szóló értesüléseit teljesen hitelesnek tartották [...]"
"Legfontosabb fegyverünk az 'I'-bomba volt. Iszii Sziro orvosaltábornagy találmánya. Sárgadinnye nagyságú porcelánedény, amelyet a leghatásosabb fertőző baktériumokkal töltöttek meg. [...] A bombák gyártási központja két mandzsúriai laboratórium lett. Az egyik, amelyet '731-es alakulat'-nak neveztek, Pinfangban volt, Harbin közelében, a másik - a '100-as alakulat' - a Szincin közelében levő Mogatonban."
"Gondolhattam-e, hogy ő, akinek parancsára a B-29-es rajok borzalmas szőnyegbombázással pusztították városainkat, inkább csak a fegyvertelen japánok ellen harcolt, mint tisztjeink és katonáink ellen, mivel ezeket meg akarta óvni a jövő számára?"
"Azonkívül eleinte úgy véltem, fő ellenségünk Kína területén a Kuomintang-kormány, nem pedig a kínai vörösök."
"A csendesóceáni szigetecskék, Mandzsúria és Korea helyébe megkapjuk egész Szibériát az Uralig, sőt esetleg a Volgáig. Megfelel ez a csere?"
"Augusztus 6-án este, ügyeletes szolgálata végeztével felkeresett Dzintan és Kacumata.
- Mi újság? - kérdeztem Dzintantól.
[...]
- Azt mondják, tegnap nagy légitámadás érte Niszinomiját és Takaszakit.
[...]
- Ma reggel meg Hiroszimát bombázták - mondta Kacumata. - Az amerikai rádió közölte, hogy valami újtípusú bombát próbáltak ki."
"A Kvantung-hadsereg első a világon! Legyőzhetetlen!"
"A mellettem álló tüzérezredes odasúgta:
- Harckocsijaink bizonyára már Mongóliában járnak, hogy kijussanak a Bajkálhoz."
"Valaki felkiáltott:
- Őfelségének - banzáj!
Valamennyien éljeneztünk."
"A miniszterek többsége arra az álláspontra hajlott, hogy a háború folytatása veszéllyel járhat a dinasztiára."
"Az ország előtt a legszigorúbb titokban tartották, hogy tárgyalásokba bocsátkoztunk az ellenséggel. A reggeli lapok a hadügyminiszter felhívását közölték. Felszólította a birodalom lakosságát, hogy szoros egységbe tömörülve folytassa a háborút."
"Az uralkodó utoljára meghallgatta a háború folytatása híveinek és ellenzőinek érveit, majd lehúnyta szemét és így ült néhány gyötrelmesen hosszú percig. Pontosan délben szeméhez emelte zsebkendőjét és közölte elhatározását:
- Szövegezzék meg a háború megszüntetéséről szóló rendeletet."
"...az uralkodó a mikrofonhoz lépett és felolvasta a császári parancsot:
[...]
...Annak idején csupán azért üzentem háborút Amerikának és Angliának, hogy biztosítsam a birodalom független politikáját és Kelet-Ázsia nyugalmát. Nem volt szándékom természetesen, hogy megsértsem más országok szuverenitását és birtokaira törjek."
"A rendőrség nem akadályozta meg a hűséges alattvalókat abban, hogy elvessék életüket, csak a rendre ügyelt."
"Hogy példát mutasson valamennyi hű alattvalójának, milyen magatartást kell tanúsítani a változott körülmények között, az uralkodó levetette tábornagyi egyenruháját és gyászruhát öltött; vállpánt nélküli fekete zubbonyt, fekete szegélyű nadrágot. Mellén és két ujján fekete hímzés díszelgett, gallérján pedig fekete selyemmel kivarrott krizantém, a dinasztia címere. Aztán bejelentette, hogy lemond az istenség földi helytartójának rangjáról. Az újságok közlése szerint a császár Lincoln amerikai elnök mellszobrát állította fel dolgozószobájában."
"Világszerte nagy visszhangot keltett Churchill fultoni beszéde. Nyíltan felszólította Amerikát és Angliát, hogy szövetkezzék az 'egyes számú ellenség' - a Szovjetunió ellen."
"Tokió éppen úgy festett, mint ahogyan egy meghódított és becsületétől megfosztott fővárostól várható volt."
"Azután megkezdődött az anyaországi japán fegyveres erők feloszlatása. Miközben a csapategységek és katonai intézmények felszámolása folyt, a leszerelt katonák egyre több, különféle szervezetet létesítettek: szövetkezeteket, irodákat, bajtársi egyleteket, klubokat. Mindezt azért tették, hogy megakadályozzák a hivatásos tisztek elkallódását. Mindezek a tiszti szervezetek - jellegüktől és elnevezésüktől függetlenül - az amerikai főparancsnok vezérkarának ellenőrzése alá tartoztak."
"Németországban az amerikaiaknak dolgozik Halder tábornok, az Oroszország elleni háborúról szóló Barbarossa-terv szerzője."
"Akkor más volt a helyzet. Oroszország és Kína nem volt vörös. Most azonban az idő nem tűr halogatást... Egyszerre vetjük meg lábunkat Taivanban és Koreában, azután elfoglaljuk Mandzsúriát - és megyünk tovább. Az önök Iszihara-terve csak Oroszország ellen irányult. A mi tervünk átfogóbb, célja Oroszország és egész Ázsia."
"...'Bazooka'-típusú páncélöklök, 'Patton'-mintájú harckocsik, léglökéses repülőgépek, napalm...és még egy és más. Igyunk Amerika legjobb stratégiájára!"
"Egy nagy tiszti csoportunk - közte Ii és Mikami - Koreába utazott.
A támadást július 25-ére tűzték ki. Határvillongással kellett kezdődnie."
"Az északiak parlamentjük nevében ismét javaslatot közöltek a rádión: azt ajánlották, hogy a két parlament egybeolvasztása révén, békés úton egyesítsék Észak- és Dél-Koreát."
"Eleinte minden, legkevésbé is gyanús egyént a helyszínen, kihallgatás nélkül ártalmatlanná tettek."
"MacArthur legjobb hadosztályait vetette be Koreában, az amerikai hadsereg színe-javát."
"Az mindjárt kiderült, hogy az amerikai hadseregnek számos fogyatékossága van."
"Az amerikaiak nagyon félnek a partizánoktól. Különösen a diverzáns-csoportoktól rettegnek."
"Végre bevonultunk Phenjanba - nem a háború negyedik napján, hanem csak négy hónap múlva. A város ég."
"Az alakulat Csunhuától keletre végzett több sikeres hadművelete után december 11-én délkeletről bevonult Phenjanba, amelyet öt nappal ezelőtt elfoglaltak a Néphadsereg egységei és a kínai önkéntesek."
"A város középpontjában ásítozó pusztaság közepette Pen Hak egy falmaradványt vett észre. Nagybetűs felírás hirdette rajta: 'Amerika, térj észre! Amerika, szégyen-gyalázat!'"
"A pályaudvar előtt hangszórós autó állt. Éppen a Főparancsnok felhívását közvetítette. Öblösen csengett Kim Ir Szen fiatal, bátor hangja:
- ... A hazája szabadságáért, becsületéért és függetlenségéért igazságos harcra kelt koreai népet a győzelembe vetett rendíthetetlen hittel és kiapadhatatlan erővel vértezi fel az a támogatás, amelyet a nagy szovjet és kínai nép, a népi demokráciák országai és a világ szabadságszerető népei nyújtanak..."
"Bosszú és halál az átkozott ellenségre: az amerikai fegyveres beavatkozókra és Li Szin Man áruló bandájára!... Dicsőség a bátor Néphadseregnek és a kínai nép önkéntes alakulatainak... Dicsőség a partizánoknak és a partizánnőknek! ... Éljen az egységes koreai nép!"
"A második hangszórós autóról pedig harsogva szállt a bemondó hangja:
- ... Azokban a napokban, amikor a támadók hadserege betört Észak-Korea szívébe és helyzetünk olyan súlyos volt, mint még soha, Sztálin generalisszimusz Főparancsnokunkhoz intézett válaszüdvözletében ezt mondotta: 'Kívánom az országa függetlenségét hősiesen védelmező koreai népnek, hogy sikeresen fejezze be az egységes, független, demokratikus Korea megteremtéséért vívott sokesztendős harcát.' Ezt mondotta népünk nagy barátja...
A harcosok rázendítettek a Kim Ir Szen tábornokról szóló dalra és tovább vonultak - dél felé.
Tudták: még sok harc, sok nehézség, sok megpróbáltatás vár rájuk, de legyőzik az emberiség ellenségeit. Éljen a szabad, független Korea - manszé! Világbéke - manszé!"
--------------------------------
A koreai-szovjet kazah író, Roman Kim leleplező írása az amerikai imperializmus és a világháborúban legyőzöttnek hitt japán militarizmus összefonódásáról és - a koreai népi demokrácia legnagyobb kárára történő - továbbéléséről.
A(z ál) dokumentumregény valójában a koreai fronton egy, népi demokratikus koreai csapatok kezébe került füzet (napló), melyet egy - a korábban a japán császári hadseregnél tisztként szolgálatot teljesítő - "japán kém" jegyzett fel.
Kiderül belőle, hogy 1945 nyarától, az elkerülhetetlen japán összeomlás végnapjaitól kezdve az imperialista Egyesült Államok hogyan menti át aljas módon (korábbi szövetségesét, a demokratikus Szovjetuniót kijátszva) a császári hadsereg militarista tisztikarát, szellemi és technikai potenciálját saját neokolonialista céljaira: a népi demokratikus Korea, majd a népi Kína s ezt követően a demokratikus Szovjetunió majdani leigázása érdekében.
Roman Kim a japán kém tollán keresztül elénk tárja a tőkés-kizsákmányoló Nyugat világuralmi terveit: a világ e, morálisan és tulajdonképpen majd' minden szempontból hanyatló fele ad absurdum még a japán háborús bűnösöket is képes felmenteni (néhány 'kirakatpertől' eltekintve, ld. Manila, de nyugodtan ide sorolhatjuk Nürnberget is...), ha az saját imperialista céljainak megfelel.
Ha valakinek ismerősen cseng a Hétköznapi fasizmus c. szovjet propagandafilm (az igazság egyfajta értelmezése többek közt az NSZK újrafelfegyverzéséről), némi párhuzamot vél felfedezni Roman Kim írásával. Nem meglepő ez, hiszen az ellenség ugyanaz: a náci-fasiszta militarista szellemet továbbvivő, a népi demokráciák ellen hadat viselő kapitalista-osztályellenség angolszász-amerikai tőkés imperialisták.
Még szerencse, hogy Kim Ir Szen és Észak-Korea mögött ott állnak a kínai "önkéntesek", s maga Sztálin generalisszimusz is harcra tüzeli a proletárokat, így a(z ál)dokumentumregény éppen a remény újjáéledésével zárul egy észak-koreai (és kínai önkéntes) offenzíva kellős közepén, amikor is az amerikai és 'ENSZ-"csapatokat kiverik Phenjanból.
Vajon Roman Kim japán kémje hogyan írná meg a szungcsongi titkos füzet második részét a bizonytalan jövőben majd egyszer, ha a két Korea remélhetőleg békét köt, aztán valahogy újra egyesül?
A szungcsongi titkos füzet - lévén befejezetlen történetet mesél el - ma is aktuális.
UI: Csak zárójelben jegyeznénk meg, azt is halkan, hogy 1950-ben járunk - a fasiszták köztünk vannak. 2011-ben járunk - a kommunisták köztünk vannak. Ki a következő célcsoport a szungcsongi titkos füzet harmadik, negyedik stb. részében, egy utópisztikus jövőben? Mert ellenségnek lennie kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése