Kozmosz Fantasztikus Könyvek, Budapest 1969
232 oldal
Abe Kóbó 1924-ben, Kimifuszában született. A második világháború utáni japán írónemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Számos irodalmi díj jelzi pályafutásának egyes állomásait. "A homok asszonya" című regénye bejárta a világot, magyarul is megjelent, 1963-ban film is készült belőle.
"A negyedik jégkorszak" az író tudományos-fantasztikus regénye, melyben rá akarja az olvasót döbbenteni arra, hogy a változó világban minden megváltozik, mint a magyar olvasókhoz írt előszavában ő maga írja: "A mindennapok folytonossági érzésének meg kell szűnnie, amikor a jövőbe pillantunk: a jövő megértéséhez nem elég csak a jelennek élni. A mindennapok természetes rendje sok mindenben hibás, ezt szeretném tudatosítani az olvasókkal. Kegyetlen a jövő? Igen is, nem is." És ha véleményét nem is fogadjuk el egészen, bátorságában nem kételedünk, s abban is biztosak vagyunk, hogy Abe Kóbó korunk egyik legérdekesebb írója.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Abe_Kobo_A_negyedik_jegkorszak&id=2100508541&tabname=antikvarium&type=10
------------------------
"A mindennapok folytonossági érzésének meg kell szűnnie, amikor a jövőbe pillantunk: a jövő megértéséhez nem elég csak a jelennek élni. A mindennapok természetes rendje sok mindenben hibás, ezt szeretném tudatosítani az olvasókban. Kegyelten jövő? Igen is, nem is. Minden jövő eleve kegyetlen, már csak azért is, mert jövő. De ami igazán kegyetlen, arról inkább a ma tehet, amely nem akar hinni a folytonosság nemlétében."
"Mindenképpen őszintén szembe kell néznünk a jövővel, és ne ringassuk magunkat abban az édes álomban, hogy a mindennapok megszokott rendje biztonságot ad, hogy a ma mindig így folytatódik magától, mert nézetem szerit ez a tévhit sok zavar forrása."
"Az a legfélelmetesebb, amikor a legmegszokottabb dolgokban fedezünk fel valami rendkívülit."
[A szerző előszava a magyar kiadáshoz]
"Nem tudom, hány oszlopon nyugszik a világ, de közülük legalább három, minden bizonnyal, a sötétség, az ostobaság és az eltompultság."
"Elhatároztuk, hogy a jövendőmondó gép születését pompával ünnepeljük meg."
"Azt mondják, hogy a 'Moszkva-2' már jósolt is. Azt közölte, hogy a jövő feltétlenül a kommunista társadalomnak kedvez."
"Végül is kimerültem. A politika olyasmi, mint a pókháló: minél inkább szeretne megszabadulni tőle az ember, annál jobban belebonyolódik."
"-... Valószínűleg már kezdettől fogva felesleges vállalkozás volt megjövendölni a jövőt...Az ember például úgyis tudja, hogy meghal, mi értelme van hát az előrejelzésnek?
- A halált, ha nem az öregség következménye, jó lenne elkerülni - jegyezte meg Kacuko Vada."
"Az ember sorsának előrejelzése. Az individuális emberé, a társadalmi információn kívül eső emberé, ezért épült fel számára ez az információ az egymást kölcsönösen tagadó elemekből... Az individuális jövő előrejelzése!"
"Végül is találgatásaink beigazolódtak. A világon ritkán történnek váratlan dolgok."
"Azt hallottam, hogy a halottak idegrendszere, ha megfelelő módon tárolják őket, a klinikai halált követőleg még három egész napig él."
"Most a meggyilkolt pszichikuma teljesen helyreállt, és képes reagálni külső hatásokra. Nem a pszichikum maga, az igaz, hanem csupán elektronikus képmása."
"- Ki ölt meg?
A gépből gúnyolódó nevetés hallatszik:
- Jobb lesz, ha megmondod, hogy te ki vagy. Ha engem megöltek, akkor nyilvánvaló, hogy te vagy a gyilkos."
"Hiszen az ostobaságnak is van határa!"
"A szakadatlan dohányzástól meggyötört gégénket édes kávéval leöblítve, beszédbe elegyedtünk a 'Moszkva-3'-ról, az új gigantikus jövendőmondó gépről. Nemrégen készült el ez a gép, és a legkülönfélébb hírek keringtek róla. Úgy látszott, hogy rendszeresen kiszolgálja prognózisokkal a kommunista és a semleges tömbök országait, amelyek a földgömb több mint felét foglalják el. Ez a gép a szovjet nép kiválóságának gigantikus emlékműve, amelyre igen büszkék. Az én laboratóriumom a nyomába se léphet."
"Tudni akarom, miért kell az embernek élni, bármi történjék is."
"Tételezzük azonban fel átmenetileg, hogy valóban létezik az embriókkal folytatott kereskedelem."
"Azt akarod mondani, hogy az embriókkal folytatott kereskedelemnek a célja a vízi emberek kitenyésztése?"
"- Értem. Tételezzük fel tehát... Tehát évente több millió vízi embert alkotnak...
- S köztük van, tanár úr, az ön fia is..."
"A veszekedés persze ostobaság. De a veszekedéstől távol tartani magát az embernek ugyanolyan siralmas csalást jelent. Vajon a hozzánk közelállók azok, akik ennyire meggondolatlanul sebet ütnek rajtunk? Hittem a saját logikámban, magabiztosan feltételeztem, hogy minden az én véleményemnek megfelelően történik."
"És a jövő már nem látszott olyan nyugalmasnak, mint eddig, hanem ádáz, kegyetlen vadállatnak, amely saját, a jelentől független akarattal rendelkezik."
"S ha beavatkozunk a magzat fejlődésébe, akkor eltéríthetjük attól az iránytól, amelyet az öröklődés meghatározott, és teljesen újfajta organizmust nyerünk. Előttünk az ilyen beavatkozásra csupán durva kísérletek történtek. Létrehoztak groteszk szörnyszülötteket, mint például kétfejű ebihalakat vagy békákat, gyíkpofával, de mindez nem volt az igazi."
"A 'Moszkva-2' a Csendes-óceán fenekén levő vulkanikus láncolat aktivizálódását jósolta meg, és a Szovjetunió, iparkodva tisztázni a jelenség esetleges kapcsolatát az utóbbi időkben fennálló szokatlan légköri hőmérsékletváltozásokkal, felajánlotta együttműködését Japán érdekelt szerveinek."
"Azt hittem, hogy a jövendőmondó gép segítségével a világ szüntelen egyre nyugodtabb, áttekinthetőbb lesz - olyan átlátszó, mint a hegyi kristály. Hülye voltam. Vagy talán a 'megismerni' szót a valóságban nem azt jelenti, hogy 'meglátni a rendet és a törvényszerűséget', hanem 'felfedezni a káoszt'?"
"A zsaroló mélyen felsóhajtott. Hangjában olyan őszinte sajnálkozás bujkált, hog yszinte nem is sértődtem meg a bizalmaskodó tegezésen.
- És te még most sem találtad ki, hogy ki beszél veled? Ez én vagyok. Te magad.... Én - te vagyok!"
"- A következtetés úgy szól, hogy arra kell kérnünk önt, tanár úr, haljon meg...
- Haljak meg? ... Micsoda ostobaság!"
"A logika nem ölheti meg az embert... Legalábbis nem létezhet olyan logika, amely nekem azt parancsolná, hogy meghaljak. Ezek az emberek szörnyen tévednek valamiben."
"Azt gondoljátok-e, hogy a jövő a vízi kolóniákkal az egyetlen lehetséges jövő? Nincsenek veszélyesebb eszmék, mint az, ha az előrejelzéseket az abszolútummá fokozzuk, ezt én állandóan mondogattam nektek, az unalomig ismételgettem. Hiszen ez már a fasizmus. Mindegy, ugyanaz, mintha az isteni hatalmat a cselszövő politikusoknak adnátok át."
"Múltak az évek, a tenger szintje egyre gyorsabban emelkedett. Az emberek mind magasabban tanyáztak a hegyekben. Állandó mozgásban éltek, és végül teljesen le is szoktak a településes életmódról. Már nem voltak sem vasutak, sem elektromos hőerőművek. Senki sem dolgozott, az emberek a vízi emberek alamizsnáiból éltek."
"Beköszöntött az a nap is, amikor a vízi emberek saját kormányt alakítottak. Kormányukat nemzetközileg elismerték. Néhány más ország is hozzálátott a vízi telepek megteremtéséhez."
"Ez a gyorsjáratú hajó fél nap alatt elért velük a hatalmas romokhoz, amelyeket régen Tokiónak hívtak."
"Ez volt hát a szárazföld. Egy kis szigetecske mintegy fél kilométeres körzettel, amely alig látszott ki a tengerből."
-------------------------
Döbbenetes vízió a negyedik jégkorszak végén víz alá került bolygóról és a víz alatti életről, no meg az odavezető útról.
Abe Kóbó 1959-ben írt regényének hőse, Kacumi professzor jövőbelátó gépet szerkeszt, ám a háttérben egy ennál is "érdekesebb" szervezet azon munkálkodik, hogy növényeket, állatokat és embereket genetikai kísérletek során valósággal legyártsanak a jövőbelátó gép által megjövendölt világban való túlélés érdekében - mely világ a víz alá kerül, tele vízi tehenekkel, vízi kutyákkal, vízi disznókkal és vízi emberekkel, akik azért jelentősen mások, mint szárazföldi társaik...
Vajon a megadott paraméterek alapján előállított jövőkép predesztinálja is a jelen további útját? Képes ilyen módon hatni a (lehetséges) jövő a jelenre? Hova lesz akkor az egyén, az individuum, a liberalizmus, a szabad akaratba vetett hit? S ha valaki - akár maga a gép atyja - szembe merne szállni a jóslattal, alternatív jövőképet merne kínálni, meg kell-e szükségképpen halnia?
Embriókereskedelem, globális felmelegedés, titkos diplomácia, fortélyos félelem, genetikai kísérletek, az egyéniség halála... Ma már ugyan nincsen Szovjetunió, távolról sem fenyeget a kommunista világuralom, de az 1959-es japán regény pesszimista világának hívószavai 2011-ben sem halnak el csendben: a szerző magyar kiadás számára írt előszavában maga is explicite megfogalmazza, hogy "Mindenképpen őszintén szembe kell néznünk a jövővel, és ne ringassuk magunkat abban az édes álomban, hogy a mindennapok megszokott rendje biztonságot ad, hogy a ma mindig így folytatódik magától, mert nézetem szerit ez a tévhit sok zavar forrása."
S ha 1959-ben Kacumi professzor szájából joggal hangzott el az alábbi mondat, azt kell mondanunk, 2011-re ez hatványozottan igaz: "Nem tudom, hány oszlopon nyugszik a világ, de közülük legalább három, minden bizonnyal, a sötétség, az ostobaság és az eltompultság."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése