Magyar Eszperantó Szövetség, Budapest 198780 oldal
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-nemzetkozi-nyelvrol&ID=114482
-------------------
"A világon több ezer nyelv van, s a kivételes adottságú ember is ezeknek csak elenyésző töredékét képes megismerni. Micsoda áldás volna, ha a legnagyobb kincs, az anyanyelv mellett ki-ki egy, minden ember számára azonos és könnyen elsajátítható idegen nyelvet ismerne, és általa közvetlenül érintkezhetnék bármely embertársával! S e célnak megfelelő nyelv van: az eszperantó, az emberi szellemnek egyik legjelentősebb alkotása."
" Az eszperantó él."
"Meg kell azonban vallani, hogy van az eszperantónak egy betegsége, melyet az tesz lehetővé - reméljük csak átmenetileg -, hogy e nyelvnek igazában nincsen gazdája, nincs mögéje épülő homogén társadalom, mely egységesen visszautasítana minden beavatkozást."
"Mindezek számbavételével kétségtelen, hogy az eszperantóban igen értékes nyelvi tulajdonságok rejlenek, melyek alkalmassá teszik, hogy az élet minden ágában a közlés feladatának eleget tegyen, sőt ezt elegánsan, művészi színvonalon valósítsa meg."
"Az eszperantó éppen olyan élő nyelv, mint bármely más, azzal a különbséggel, hogy senkinek sem az anyanyelve."
"Kosztolányi azt mondotta, az beszél igazán egy idegen nyelvet, aki már álmodni is tud azon a nyelven."
"...a mai magyar nyelvben körülbelül tízezer olyan szót használunk úgyszólván napról napra, amely a nyelvújítók mesterséges alkotása. [...] Mihelyt a nyelvet használni kezdjük, a nyelv élni kezd, megtelik tartalommal, színeket kap, változatos feladatokra is képessé válik: élő nyelv lesz. Ez történt az eszperantóval is."
"Sok kis népnek nincs talán ennyi irodalma, mint amennyi az eszperantó nyelven már megszületett, részben eredeti irodalmi alkotásokban, részben műfordításokban."
"Azok az emberek, akik a hivatalos nyelveket ma a saját anyanyelvükként is használják a nemzetközi kapcsolatokban, már ma is órási előnyhöz és fölényhez jutnak a nemzetközi érintkezés legkülönbözőbb területein, legyez az akár diplomáciai tárgyalás vagy idegenforgalom, baráti kapcsolat, nagy előnyük van azokkal szemben, akik a hivatalos nyelveket csak tanult nyelvként használják. Ez is indokolja tehát azt, hogy egyetlen nemzeti nyelv, illetve a nemzeti nyelvek helyett a semleges eszperantó nyelv váljék egyetlen nemzetközi nyelvvé, mert ez minden nép számára egyformán tanult nyelv lenne, senkinek sem nyújtana jogtalan, indokolatlan előnyöket, és senkit sem hozna hátrányos helyzetbe."
"...senkinek nem jut eszébe az eszperantó nyelvvel kiszorítani a nemzeti nyelveket, az eszperantó sohasem lehet riválisa a nemzeti nyelvnek, hanem mindig csak második, a nemzetközi érintkezésben használt nyelv lenne. Egy nemzeti kultúra nem képzelhető el másképp, mint anyanyelvén."
"A mozgalom pótolja az eszperantó nyelvnél azt, amit a nemzeti nyelveknél maga a nemzeti társadalom."
"... az eszperantó rendkívül könnyű, igen gyorsan, kevés fáradsággal sajátítható el. Nyelvtanának lényeges része, az alaktan, órák alatt megtanulható grammatikai előképzettség nélkül is."
Az eszperantó nyelvtan fölépítése olyan egyszerű, hogy annál egyszerűbbet elképzelni sem lehet. Igaz, vannak részletmegoldások benne, melyeket másokkal (nem egyszerűbbekkel vagy jobbakkal, csak másokkal) lehetne helyettesíteni. Ezzel próbálkoztak is. Így született meg az ido. Az idő eljárt fölötte, s minden hasonló kísérlet egyetlen eredménye, hogy átmenetileg megingatja az emberekben a nemzetközi nyelv jövőjébe vetett hitet."
"A magyarban például a végső elemzésben föníciai eredetű zsáktól a mexikói indiánra visszamenő kakaóig jó néhány tucat nyelv szavait találjuk meg békés együttélésben. S nem hiszem, hogy bárki diszharmonikusnak találná az angol nyelvet, mert szókincsének igen jelentékeny része francia (például francia eredetűek ilyen angol szavak is, mint sport vagy tennis). Ki vetné szemére a német, az orosz, a francia, vagy akár a latin nyelvnek temérdek idegen szavát. A nemzeti nyelvekben a szókincs persze a kulturális fejlődés adottságaitól függ, az eszperantóban azonban bölcs belátás kevert a neolatin jellegű szókincsbe germán, sőt szláv szavakat. Lehet, hogy e válogatásban a nemzeti hiúság kímélése is szerepet játszott, de a legtöbb esetben külön is meg lehet a választást indokolni. Aki ráismer egy-egy szó eredetére, az nem lepődik meg, mert tudja, hogy a nyelvek szókincse heterogén eredetű. Aki viszont nyelvismeret nélkül tanul eszperantóul, és ez a túlnyomó többség, annak mindegy, honnan került egy-egy szó, s inkább annak örül, hogy kevés szó tanulásával sok mindent ki tud fejezni az eszperantó nagyszerű szóalkotási rendszere segítségével. Arra alapozni egy valóban nemzetközi szerepre hivatott nyelvet, hogy latinul mindenki valamelyest tud, igazán nem lehet."
"... nem ugyanazzal a fáradsággal tanulhatni meg angolul, mint eszperantóul. Kétségtelen, hogy ennek a nyelvnek az ismerete sem hull az ölünkbe anélkül, hogy komolyan meg akarjuk szerezni, de annyi bizonyos, hogy egy tizedrész annyi energiát, időt, munkát sem kíván, mint akármilyen nemzeti nyelv elsajátítása."
"Az az állítás, hogy nyelvérzék nincs, annyit jelentene, hogy minden ember egyformán könnyen tanul meg bármely idegen nyelvet. [...] köztudomású, hogy az egyik embernek erre van nagyobb tehetsége, másiknak arra. S a nyelvérzékbeli különbségeket nem tudja áthidalni semminő divatos módszer (e téren különben a divat igen sűrűn változik, és nem ok nélkül)."
"Bármennyire is kívánatos volna, hogy mindenki ismerjen az anyanyelvén kívül olyan idegen nyelvet, mely kaput nyisson számára a magyar nyelvterületen kívüli egyetemes emberi kultúra felé, azt nem lehet remélni, hogy a legszélesebb társadalmi rétegben általánossá váljék a francia, német, angol vagy orosz nyelvek valamelyikének ismerete. Ilyen illúzió, bármely nemes és szép, csak illúzió."
"Számos világcég tér át mind nagyobb mértékben az eszperantó levelezésre, s ügyfeleit is erre ösztönzi."
"Ismeretes, hogy általában az első idegen nyelv megtanulása a nehéz feladat, a többié a nyelvkészség növekvő rugalmasságával már sokkal hozzáférhetőbb. Az eszperantó, mely a kezdeti nehézségeket a minimálisra csökkenti, kitűnő bevezető más nyelvekhez is."
"Minden nemzeti nyelv veszedelmes lehet egy másikra, pláne ha hatalmas, gazdag nép áll mögötte. Az egyetlen menekvés, ha az anyanyelv mellett egy teljesen semleges, semmilyen nép szellemét, érdekeit nem képviselő nemzetközi nyelv szolgál második nyelvül, amely feleslegessé teszi idegen nemzeti nyelv elsajátítását."
"...Leninnek tulajdonítják ezt a kijelentés: 'az eszperantó a proletariátus latinja'."
---------------
A kiváló magyar nyelvész, az 1975-ben elhunyt Bárczi Géza eszperantóval kapcsolatos írásait, vele a tárgyban készült interjúkat foglalja magába e kis kötet, egy másik jeles magyar nyelvész, a 2011-ben elhunyt Deme László előszavával.
Bárczi Géza életben tanúja volt az eszperantó felvirágzásának, elterjedésének, élt már a legelső - és elsöprően sikeres - 1905-ös eszperantó világkongresszus idején, ahol, szemben más mesterséges nyelvtervezet kudarcával, a résztvevők képesek voltak egymás közt egy mesterséges nyelven kommunikálni; saját szemével kísérhette nyomon a máig legsikeresebb nemzetközi segédnyelv első világháború alatti és két világháború közti hányattatott történetét, amikor mind a baloldaltól, mind a jobboldaltól kapott anyait-apait...
Tekintve, hogy kiválóan beszélt németül is, Bárczinak talán volt alkalma eredetiben is olvasni Adolf Hitler Mein Kampfját, ahol a szerző ekként ír a zsidó-lengyel származású Lazaro Ludoviko Zamenhof szemorvos által 1887-ben, még a cári Oroszországban útjára bocsátott nemzetközi nyelvről, az eszperantóról - talán nem éppen leghízelgőbb módon: "Mindaddig, amíg a zsidó nem lesz úrrá a többi népen, kénytelen-kelletlen azok nyelvét beszéli, mihelyt azonban szolgáivá teszi azokat, egy egyetemes nyelvet, pl. az eszperantót kell tanulniuk csak azért, hogy a zsidóság könnyebben tudjon uralkodni rajtuk!" [kiemelés tőlem: H. K.]
Bárczi láthatta a második világháborúban háttérbe szorult eszperantó háború utáni felvirágzását, az Eszperantó Világszövetség UNESCO-val történő együttműködésének kezdetét, ahogy láthatta azt is, hogy a nyelv pl. a postának is hivatalos nyelvévé vált...
Sajnos az 1983-as budapesti világkongresszust már nem láthatta, mint ahogy azt sem, hogy napjainkban a hivatalos statisztikák szerint Magyarországon az eszperantó nyelvvizsgák a harmadik helyen állnak darabszámot és népszerűséget tekintve évi kb. 5000 nyelvvizsgázóval.
Bárczi jelen írásaiban kitér az eszperantó semlegességére, nyelvtanának egyszerűségére, a lexikai hajlékonyságára a nyelv szóképzése terén, beszél az eszperantó bizonyított propedeutikai szerepéről (más - főként európai - nyelvek elsajátításában az eszperantó előzetes ismerete hallatlanul meggyorsítja a később tanulandó nemzeti nyelv tanulását); beszél arról, hogy mennyivel is egyszerűbb és olcsóbb és demokratikusabb is lenne az élet, ha a nemzetközi érintkezésben csupán egyetlen segédnyelvet kéne használni - amihez ráadásul még tolmács sem kéne, mert a világon mindenhol tanítanák...
Bárczi szól arról is, hogy az eszperantó irodalma (fordítás és saját kreáció) nagyobb, mint számos kis nemzet irodalma...
Bárczi lelkesedése, idealizmusa valóban becsülendő, az eszperantó (s mellette, előtte, utána létrejött egyéb - azóta vegetáló vagy teljesen visszaszorult, esetleg eleve hamvába holt nyelvtervezetekkel - pl. volapük, idó, interlingua stb. - párhuzamosan megfogalmazott) nemes és emberi célkitűzése: a kölcsönös megértés jobb elősegítése ember és ember közt szintén nem a szemétdombra hajítandó szándék.
Annak azonban, hogy az eszperantó egyidejűleg senki nyelve, ugyanakkor mindenkié, megvannak a maga hátulütői. Ha csak arra gondolunk, hogy a nyelv több mint száz éves története és minden értéke mellett máig nem tartozik az ENSZ hat hivatalos nyelve közé, ha arra gondolunk, hogy az EU-ban 23 hivatalos nyelven megy a tolmácsolás, de eszperantóul történetesen nem, el kell gondolkodnunk, hogy hol rejlik a nyelv gyengesége, annak ellenére, hogy olyan pártfogói is akadhatnak, mint minden idők talán leghíresebb és legbefolyásosabb anyanyelvi eszperantó beszélője, George Soros...
Mindaddig azonban, ha véletlenül sikerül repjegyet szereznünk az Eszperantó Köztársaság (Esperanta Respubliko) légitársaságának, az EIA-nak (Esperantaj Internaciaj Aerlinioj) menetrend szerinti járatainak egyikére a Budapest-Zamenhofváros (Urbo Zamenhof) viszonylatban, leszállván az Esperanta Respubliko Baghy Gyula Nemzetközi Repülőtéren (Julio Baghy Internacia Flughaveno), s miután taxival (taksio) vagy metróval (metroo) eljutottunk a városközpontban levő kényelmes szállodánkba (Hotelo Esperanto), induljunk el egy kis felfedező útra.
Sétánkat a Zamenhof térről (Placo Zamenhof) kezdjük; menjünk tovább a Kalocsay Kálmán sugárúton (Avenuo Kolomano Kalocsay) sugárúton, forduljunk le a Szathmári Sándor utcán, aztán a Pechan Alfonz térnél térjünk le a Princz Oszkár köz irányába. Innen nem messze találunk majd egy névtelen kis zsákutcát, melyben az épületeknek csak helyrajzi száma van. Ennek az utcának a legvégén, szemben a város középkori városfalával áll egy magányos pad. Ha udvariasan és több mesterséges nyelven szólva felkeltjük és odébb tessékeljük a padon alvó volapük hajléktalant, magunk vehetjük birtokba az objektumot (zárójeles megjegyzés: volapükül ne szóljunk hozzá, azt még a volapükök sem értik). Leülve a padra, emeljük tekintetünket a Legkisebb Eszperantistának (la plej malgranda esperantisto), a kihelyezett felirat tanúsága és a helyhiány miatt csak nevének kis kezdőbetűivel jelölt, "h. k."-nak emelt emlékműre, a méretarányos, az eszperantó színét idéző zöld műanyagból fröccsöntött, alig 10 cm magas, de szemmagasságban elhelyezett szobrocskára, mely magányos játékkatonaként, tanári hivatása gyakorlása közben, a katedrán, egy tanári asztal mögött ülve ábrázolja hősünket.
Ha ezek után elolvassuk a több nyelven is kitett feliratot, melyek a Legkisebb Eszperantistától származó idézeteket találunk, olyan kérdésekkel szembesülünk, melyeken talán érdemes elgondolkodnunk:
Hol vannak a burjánzó diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok hazánk és az Eszperantó Köztársaság közt? Hol vannak az eszperantó nyelvvizsgát tett széles tömegek és az ő használható eszperantó nyelvtudásuk? Hol a számos, hazánkba látogató eszperantó turista? Hol a hazánkba tőkét hozó számos eszperantó nagyvállalat?
És legfőképp: miért van az, hogy miután diplomájuk megszerzése érdekében évente több ezren teszik le a nyelvvizsgát Zamenhof nyelvéből, amint kijönnek a vizsgáról, a vizsgát megszerzettek 99%-a azonnal elfelejti a nyelvet, a maradék egy százalék pedig tanítja azt azoknak, akiknek a diplomájukhoz kell a nyelvvizsga...?
Mindettől függetlenül: Éljen hazánk és az Eszperantó Köztársaság megbonthatatlan barátsága! Végül hallgassuk meg és énekeljük el együtt az eszperantó himnuszt: http://www.youtube.com/watch?v=6AMmfZ4PF3U
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése