2010. július 31., szombat
Salman Rushdie: Sálímár bohóc
Ulpius-ház, 2007, 544 oldal
Az amerikai terrorizmusellenes harc főnökét fényes nappal, India nevű lánya házának küszöbén megkéseli a tulajdon kasmíri sofőrje, egy titokzatos alak, aki Sálímár bohócnak nevezi magát. Mindenki politikai gyilkosságra gyanakszik, miközben Sálímárt a bosszú vezérelte…
Hármuk életét egy végzetes szerelem története kapcsolja össze, ami Kasmírba nyúlik vissza, a gyümölcsösök és méhesek, a hegyek és tavak, a zöld szemű nők és gyilkos férfiak e földi paradicsomába, amely az indiai–pakisztáni viszály nyomán tűnik szinte örökre elveszettnek.
Salman Rushdie indiai születésű brit író, akire mohamedán vallási vezetők kimondták a fatvát. A MAN Booker-díjas szerző neve komoly irodalmi védjegy, az író számos nemzetközi zsűri tagja, regényei világszerte sikerlistásak. Háromszor nősült, két fia van, jelenleg New Yorkban él .
http://www.ulpiushaz.hu/newsite/index.php/component/content/article/798
-----------------------
"Hogy a Kasmír és a Paradicsom szó rokon értelmű, az olyan alaptételnek számított, amelyet minden ismerősének el kellett fogadnia."
"A lány neve India volt. Nem szerette ezt a nevet. Az embereket nem hívják Ausztráliának, ugye, se Ugandának, se Ingusföldnek, se Perunak."
"A hatalom palotája egymásból nyíló szobák labirintusa [...]. Ablaktalan [...], és nincs benne látható ajtó. Az első feladatod az, hogy kitaláld, miként juthatsz be."
"A szabadság, India, nem teadélután. A szabadság háború."
"A párt volt Gorbacsov bölcsője, élete. És most azt kérdezik tőle, hogy betiltja-e. Nem, válaszolta egész teste remegve, életlenül, hogy is tehetném, nem; és abban a pillanatban jelentéktelenné vált, a történelem elsöpört mellette, egy szerencsétlen autóstoppossá változott, aki ott áll az országút szélén, amelyet ő épített még dicső napjaiban, és nézte a rohanó kocsikat, a Jelcineket, amelyek elsuhannak mellette a jövőbe. A hatalom emberének is álnok hely lehet a hatalom háza."
"A szeretkezés dolgában a kasmíri nők sohasem voltak szerény ibolyák..."
"A hindu és a muzulmán szónak nincs helye a történetükben, mondta magában. A völgyben ezek a szavak nem megosztóak, hanem leíróak. A szavak közti határok, az éles szélek eltompultak és elmosódtak. A dolgoknak így kell lenniük. Ez Kasmír."
"Van egy fa a paradicsomban [...], amely menedéket és táplálékot ad minden rászorulónak. Régi meggyőződésem, hogy itt... pontosan itt, ebben a mi páratlan földi paradicsomunkban!... amelyet, hogy ne hangozzék túl hencegőnek a kívülállók fülében, Kasmírnak nevezünk!... létezik egy unokatestvére annak a mennyei túbáfának."
" - Pakisztán mellett áll az igazság - szólt az egyik szóbeszéd -, mert itt, Kasmírban a muzulmán népet egy hindu uralkodó gátolja abban, hogy csatlakozzék hittestvéreihez az új muzulmán államban.
Egy másik szóbeszéd visszavágott:
- Hogy beszélhetsz igazságról, amikor Pakisztán szabadította ránk ezt a gyilkos hordát? [...G Ehhez az országhoz akarsz te csatlakozni?
Egy harmadik szóbeszéd a maharadzsát hibáztatta:
- Hónapok óta vacillál. A felosztás két hónapja történt! És ő még mindig nem tudja eldönteni, melyikhez csatlakozzon, Pakisztánhoz vagy Indiához."
"Az embert az a balszerencse teszi tönkre, hogy erkölcsi érzéke van."
"Kasmír India szerves része. [...] Ha valaki ezt nem fogadja el, akkor rejtőzködve vagy nyíltan a bomlást részesíti előnyben. Márpedig ez felforgatás."
"Ha egyszer a tej megsavanyodott [...], soha többé nem lesz édes."
"Abdullá ekkor megemlítette a kasmírijatot, a kasmíriságot, azt a hitet, hogy a kasmíri kultúra a szívében hordoz egy olyan összetartozást, amely minden különbözőségen felülemelkedik."
"Mi itt valamennyien testvérek vagyunk - mondta Abdullá. - Nincs hindu-muzulmán kérdés."
"Ha megvédjük a szerelmünket, akkor azt védjük meg, ami a legjobb bennünk."
"Mi mindent tudunk arról [...], hogy miylen egy ősi civilizáció részének lenni, s mi is megszenvedtük a magunk mészárlásait és vérontásait."
"Francia volt német névvel. [...] úgy nevelték, hogy a németet ugyanolyan folyékonyan beszélje, mint a franciát, és abban a meggyőződésben éljen, hogy Németország nagy írói és gondolkodói ugyanolyan természetességgel tartoznak hozzá, mint Franciaország költői és filozófusai."
"A feleség megérti a férje szombat esti kiruccanásait, amíg ő a feleség."
"Csak az Ember visel álarcokat. Csak az Ember okoz csalódást önmagának."
"Lehet, hogy a kasmírijat csupán illúzió."
"Ez a baj ezzel a mi átkozott országunkkal [...]. Itt mindenki próféta."
"A régi időkben a szerelem valamiféle spirituális kapcsolatot tett lehetővé olyan szerelmesek közt, akiket a szükség vagy a véletlen már régen elszakított egymástól. A telekommunikáció előtti időkben ehhez maga az igaz szerelem is elég volt. Az otthon maradt asszony csak lehunyta a szemét, és vágyának hatalma képessé tette arra, hogy lássa az urát, aki hajóján karddal és pisztollyal harcol a kalózok ellen, az urát, aki a kardjával meg a pajzsával diadalmasan áll a hullák közt valami idegen föld csataterén, az urát, aki egy távoli sivatagon kel át éppen, amelynek homokja tüzel, az urát, aki hegycsúcsok közt eszik a patyolatfehér hóból. Amíg a férfi élt, követte útját, tudott róla napról napra, óráról órára, érezte a jókedvét meg a fájdalmát, vele küzdötte le a kísértést, és vele örvendezett a világ szépségén; ha pedig meghalt, a szerelem dárdája repült vissza, át a világon, hogy keresztüldöfje az ő várakozó, mindentudó szívét. És ugyanez állt a férfira is. [...] Bensőséges kapcsolatuk sohasem szakadt meg. Ezt mesélték a történetek a szerelemről. Ilyennek ismerték az emberi lények a szerelmet."
"Az ideológia mindennél előbbre való volt. A hitetlenek, akik a birtoklás meg a vagyon megszállotjai, ezt nem értik, és azt hiszik, hogy az embert elsősorban társadalmi és anyagi önérdek motiválja. Ez a nagy tévedése az összes hitetlennek, ugyanakkor a gyengesége is, ami legyőzhetővé teszi. Az igazi harcost elsősorban nem e világi vágyak motiválják, hanem az, amit igaznak hisz. A gazdagság nem mindennél előbbre való. Az ideológia mindennél előbbre való."
"A tudásra a tálím szót használják. Akik tudást szereztek, azok a tudósok: tálibán."
"Ki mészárolta le az állatokat? Ki égette fel a kaptárakat? Ki mérgezte meg a rizsföldeket? Ki ölte meg a gyerekeket?"
"A lényeg az, hogy meglegyen az akarat a sikerhez. Ha ehhez ötvenezer halott kell, akkor ötvenezer halott lesz."
"Hol van tehát az igazság?"
--------------
Meseszerű könyv Kasmírról, a kasmíriságról, Elzászról, az elzásziságról, az emberről, az emberiségről. Számít-e igazán, az ember muzulmán vagy hindu, számít-e egyáltalán, az ember francia vagy német? Vagy csak az számít, ha az ember (megcsalt) férj, (megcsaló) feleség, szerető, a szerető és a (megcsaló) feleség lánya, akinek szüleit a (megcsalt) férj megöli s akit magát is a (megcsalt) férj meg akar ölni?
Kötelező olvasmány félrelépőknek és zabigyerekeknek, megosztó politikusoknak, fanatikusoknak és hülyegyerekeknek. Hátha megértenek valamit.
Bár inkább az a valószínű, hogy nem. Úgyis késő. Hiszen ha egyszer a tej megsavanyodott, soha többé nem lesz édes.
2010. július 29., csütörtök
Törökfürdő
Hamam
színes, feliratos, török-olasz-spanyol romantikus dráma, 96 perc, 1997
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Rendezte: Ferzan Özpetek
Szereplők: Alessandro Gassman, Francesca d'Aloja, Halil Ergün, Mehmet Günsür, Selif Sezer, Basak Köklükaya
Francesco a magabiztos és független fiatal építész feleségével, Mártával dolgozik Rómában. Egy nap levelet kap a Török Nagykövetségtől, amelyben harminc éve Isztambulban élő nagynénje haláláról értesítik. Felesége sürgetésére odautazik, és kiderül, hogy öröksége egy törökfürdő. A kezdeti idegenkedés után egyszerre csak magával ragadja ez a világ, amely teljesen más, mint az addig megszokott életstílusa. Úgy dönt, hogy marad.
"Szerencsés voltam, hogy két kultúrában - a törökben és az olaszban - nőhettem fel, mert mindkettő gazdagabbá tett, és hozzásegített ahhoz is, hogy jobban megértsem önmagam. Ahogyan ez a film szereplőivel is történik." (Ferzan Özpetek)
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=2503
2010. július 25., vasárnap
Brigantik
Brigands, chapitre VII
színes, feliratos, francia-orosz-grúz-svájci-olasz filmszatíra, 129 perc, 1996
Rendezte: Otar Iosseliani
Szereplők: Amiran Amiranahvili, Dato Goqibedahvili
A film különös vízió egy fénytelen századról. Joszeliani harminc éve, filmről filmre következetesen ugyanazt a történetet meséli el. Joszeliani talán a múltból támadt kísértet, aki kézen fog bennünket, nézőket és megmutatja, mit veszítettünk; aki át szeretné adni azt az érzést, hogy a sárban is lelhetünk gyémántra.
A Brigantik a hetedik játékfilmje: a hetedik kötete egy állandóan ismétlődő történetnek. Itt most gazemberek rohanják le az édenkertet. Ugyanazok a színészek formálják meg a különböző szereplőket, akik keresztül-kasul járják a grúz történelmet: királyok, tolvajok, népi komisszárok, pribékek, maffiózók, csavargók. Megrögzött haszonlesők, szomorú kiskirályok, akik összefognak vagy széthúznak a rendszerváltozások szerint. A filmrendező gyengédséggel és humorral keveri a korszakokat, stílusa a némafilmek gesztusnyelvét és képkivágását idézi. Aki ismeri Joszeliani életművét, tudja, hogy minden filmjében vannak olyan tárgyak, házak, amelyek gazdáról gazdára vándorolnak. Itt is egy lakás száll családról családra a pártból való kizárások vagy politikai felemelkedések ritmusa szerint.
http://www.port.hu/brigantik_brigands,_chapitre_vii/pls/fi/films.film_page?i_film_id=277&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2
A múmia visszatér
The Mummy Returns
színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 130 perc, 2001
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Rendezte: Stephen Sommers
Szereplők: Brendan Fraser, Rachel Weiss, Arnold Wosloo, Patricia Velasquez
1933, London: tíz évvel az előző történet megrázó eseményei után. A régész Rick O'Connell (Brendan Fraser) boldog házasságban él Evelynnel (Rachel Weisz) és nyolcéves kisfiukkal, Alex-szel (Freddie Boath) Londonban. A British Museumban pihenő Imhotep fáraó (Arnold Vosloo) újra feléled, miután az átok véletlenül megtört. A bosszúszomjas fáraó múmiája az öröklétet akarja visszaszerezni. Azonban egy nálánál még nagyobb erő is feltámad ugyanakkor: a Skorpió király szelleme. A világ két kimondhatatlanul gonosz, ősi ereje ütközik meg Anglia fővárosában. Az O'Connell-család legfiatalabb tagja a világ sorsának záloga.
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=38811&i_city_id=3372&i_county_id=-1
2010. július 24., szombat
Jurij Bujda: Porosz menyasszony
Kalligram - Pozsony, 2006
Oldalszám: 384
Kalinyingrád ma valószínűleg az egyik legfurcsább hely Európában. Kant egykori lakóhelye, a porosz Königsberg 1945-ben vált szovjet várossá: a német lakosságot kitelepítették, a helyére oroszok költöztek. A Szovjetunió szétesése után a németek, oroszok és balti népek olvasztótégelyévé vált kalinyingrádi körzet Oroszországhoz tartozik ugyan, de a határaival nem érintkezik, el van vágva az "anyaországtól". A terület hétszázötven éves történetéből jó félévszázadnyi az orosz és hét évszázadnyi a porosz. Ugyanakkor a második világháború után éppen ezt a hétszáz évet kellett volna ideológiai okokból eltörölni, elfelejteni, és létrehozni a város orosz történetét. Jurij Bujda ezt a furcsa világot tárja az olvasó elé, a klasszikus orosz irodalom legjobb hagyományait követve. A könyv érdekfeszítő, a képzelet és a valóság határán mozgó történetei, képtelen gúnynevekkel azonosuló, groteszk hősei az orosz irodalomból ismert nagy sorskérdéseket vetik fel - remek, leginkább talán a mágikus realizmushoz hasonló stílusú elbeszélésekben.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=36632&type=22&_v=Bujda_Jurij_Porosz_menyasszony
-------------
"Egy alkalommal megtudtam, hogy szülővárosomat valaha nem Znamjonszknak, hanem Welaunak nevezték. Németek lakták. Ez itt Kelet-Poroszország volt. Csak töredékek maradtak belőle: a gótika visszhangjai, egy csodás alakú ajtókilincs, a homlokzat feliratának darabjai."
"Azóta a békés angyalok kara igyekszik minél gyorsabban átsuhanni e világ központja, centruma és köldöke felett, vagy inkább elkerülni a városok városát, amely hét dombon terül el, titokban elkerülni, és elrejtőzni a sűrű augusztusi éjszakában, amely penész- és disznószagot áraszt, meg bűzlik a gyepmester hordójától, a halál és a szomorúság edényétől..."
"Istenem [...], a mi életünk ez, Uram, vagy a Te álmod?..."
"Igen, igen, csak a vakok boldogok, így van fölépítve a világ."
"Név Szerint Lev elképedt. Vele soha senki nem vitatkozott."
"Ha van Isten, kell léteznie a Csekuska kölyöknek is."
"- Milyen szagot áraszt ez a nő? - dörmögte elgondolkodva Fotográf. - Valami olyan... - Csettintett az ujjával, és cuppantott az ajkával.
- Szarszagot! - felelte durván Eudochia. - Disznószarszagot! Jegyezd meg a szavam..."
"Az ördög csütörtökön, rögtön a hosszan tartó esőzéseket követően jelent meg nálunk, amikor az embernek, aki megkockáztatta, hogy öt percnél hosszabban csevegjen a barátjával az utcán, a csizmájában apró kis ebihalak termettek, a fülében pedig halványsárga fű nőtt ki - igen, igen, ez csütörtökön történt, amikor a reggeli rigai vonat a Park vasúti átjáróban elütött egy tigriscápát, amelyik a síneken mászkáló tyúkokból lakmározott éppen."
"Az anyja a halála napjáig meg volt győződve róla, hogy a belsejében béka lakik, amely még ebihalként hatolt be a gyomrába - és onnan a májába -, amikor egyszer az erdőben egy útszéli pocsolyából csillapította a szomját."
"Soha senki sem szólította Alekszej Irinarhovot a nevén. Inkább csak Szegény Parasztnak, mint ahogyan ő is szeretett magáról beszélni: 'Nekünk, szegény parasztoknak limonádé nem kell, nekünk vodkát adjál...'"
"De hát miféle nyelv kellene ahhoz, hogy hírt adjon erről az igazságról, és ne haljon meg? Milyen? Égi? Földi? Élő? Holt? Gyönyörű, mint a zene? Vagy olyan ijesztő, mint a zene?..."
"Oroszországban minden lehetséges. Még a szerelem is."
"Az öreg az NKVD nyomozója volt, egy csavar a gépezetben, amely az emberi húst eszmévé dolgozta át. Az öreg becsülettel tette a dolgát. Önmagát nem kímélve dolgozott. Sohasem tett fel magának - másoknak meg pláne - olyasfajta ostoba kérdéseket, hogy: helyes-e az, amit tesz, bűnösek-e azok az emberek, akiket lágerbe vagy börtönbe küld, nincs-e mindebben valami hiba...Nem, ugyanúgy, ahogy mások, ahogy Oroszországban több millióan, ő sem engedte szabadon az efféle gondolatoait. Magától értetődött, hogy azok az emberek bűnösök voltak. Magától értetődött, hogy ő helyesen járt el, vagyis úgy, ahogy nem tudott nem eljárni. Az egyetlen kérdés, amelyet feltett magának - és kizárólag magának - , és amelyre mind ez ideig nem találta a választ, nevetséges, naiv, ostoba kérdés volt: fél-e a hatalom a szép nőktől. Sokféle volt közöttük - kellemes, kedves, igéző, vonzó -, de szép egy se."
"A Charlie Chaplin gőzöst egy távoli vakvágányra tolták és elfelejtették."
"A halál és a fényképezés rokon jelenségek [...]. A pillanat megállításának művészete a gyilkolás művészete."
"Titze úr azt mondta: [...] 'Amikor meghalunk, egyszerűen csak átköltözünk egy másik világba. Az ugyanolyan, mint ez itt: a lepke szárnyával, a tyúkszemmel, a sóhajjal bezárólag. Ott újra leéljük a megelőző életünket, az elejétől fogva egészen addig a pillanatig, amikor is az élők szemében az életünk megszakadt. Megszületünk. Felnövünk. Megházasodunk. Ugyanazokat a kínokat, ugyanazokat az örömöket éljük át. Meghalunk. Megszületünk... és így tovább, a végtelenségig...' - 'De hiszen ez pokoli!' - kiáltott fel Nyikolaj Szemjonovics. - Mi lehetne ennél szörnyűbb?"
"Az embert az állattól csak az különbözteti meg, hogy képes hazudni."
"A szétbombázott szökőkút körüli kis téren a T-34-es tank parancsnoka egy fonott kosárban talált egy kutyát, amelynek emlőire két összefagyott csecsemő tapadt. Ki volt az anyjuk: német? lengyel? litván? - kideríteni nem sikerült."
"- A könyvtár a valódi kommunizmus - mondogatta Ilja Iljics. - Vagy a paradicsom, ha akarjátok. A határtalan lelkek és a nagy elmék testvérisége. Itt eggyé olvad a szépség minden vívmánya, amely abban a harmonikus egységben forr össze, amely megváltja a világot, ahogy Dosztojevszkij mondta...
- Dosztojevszkij a krisztusi szépségről beszélt - vetette ellene Moroz Morozics.
- Krisztus csak egy álom, aki, ha él is valahol, akkor éppen itt, ebben a paradicsomban, a lélek hazájában..."
" - Sehogy se tudom megérteni, minek írnak és olvasnak az emberek verseket...
- A költők hangosan kimondják, amit az emberek rendesen nem mernek - válaszolta Ilja Iljics."
"Jó, hogy az embernek nincs lelke - gondolta ernyedt mosollyal Ilja Iljics, miközben leheveredett a fűbe és rágyújtott -, különben az élet elveszítené értelmét és célját..."
"Persze, hogy hazudsz. De lélekkel teszed. Akár egy asszony."
" - Nem akar egy kis jóságot? - selypítette, és hízelegve szemembe nézett. - Tessék. - Azzal átnyújtott egy sarkainál ragasztónyomos kis dobozt. - Ne vegye rossz néven... [...] A szobámban óvatosan kinyitottam a dobozt. [...] az aljára akkurátus, egy majdhogynem írástudatlan ember kézírásával egyetlen szó volt ráírva: 'Jóság'."
"Oroszország-anyácska, mennyire szeretlek téged,
Áttetsző folyóidat és rétjeidet,
Az embereket és az égi madarakat!
Mennyire szeretem minden szépségedet!
Oroszország-anyácska, szeress te is engemet!"
"- Elnézést, maga német? [...] - Az utolsó németet két évvel ezelőtt telepítették ki a városból".
"A hatalmas, komor, vasaló alakú téglaépület cserépteteje a fészerek kátránypapír- és palatetőinek tarkasága fölé magasodott; a fészerekben tehenek szuszogtak, disznók röfögtek és birkák növekedtek hangtalanul."
"Nem a haláltól félsz te, hanem az élettől."
" '- Én még gyerekkoromban megesküdtem a nagyanyámnak az ikon előtt - felelte Szeverin -, hogy soha semmilyen célom se lesz. Hogy az élet el ne kapjon.'
Az ilyen embereket a városban 'ok nélküli1-nek nevezték, és nem tartották semmire."
"A fiú elkomorodott és megkérdezte:
- És az angyalok szoktak kakálni?
Az öregasszony halkan felkuncogott.
- Ha eljön az ideje, majd te magad megkérdezed tőlük."
"Kolka egy szolid dallal kezdte:
Jártam az erdőt naponta,
Fülemüle ült a faszomra.
Megfogtam vón', de elszállt,
Baszd meg te a jó anyád!"
"Jukio Tsurukava Szahalinról származó orosz japán volt. Miután elvégezte a papíripari technikumot, a városunkba került, és a helyi papírgyár mestere lett. Az útlevele szerint Jukio Tojamovics volt a neve, de a városiak Jurij Toljanovicsnak hívták. Amikor egy vénasszony, Grammofonyiha először meglátta, gyanakvóan érdeklődni kezdett: 'Gyermekem, nem vagy zsidó véletlenül?' Gúnynevet is adtak neki, azt, hogy Szamuráj, ami ellen Jukio mindenképpen tiltakozott: 'Az apám könyvelő, az anyám tanítónő. Miféle szamuráj vagyok én?!'"
"Az elbeszélő - maga az elbeszélés, és ebben nekem nincs semmi érdemem. Mint ahogy az embernek nincs érdeme abban, hogy van szíve, még ha éretlen is. Vagyok, ami vagyok: nihil."
-----------------
Meseszerűen valóságos képet tár elénk Jurij Bujda egymással lazán összefüggő elbeszéléseiben az orosz anyaországtól földrajzilag elvágott, s már éppen ezért is szürreális kalinyingrádi terület egy kis közösségének (talán éppen Znamjonszk-Wehlau) életéről. A történeteket, melyekben a furcsa és furcsa nevű szereplők különböző hangsúlyú szerepeket kapva az egyes történetekben többször is fel-felbukkannak, valószínűleg annak valószínűtlen élménye köti egy nagyobb történet részévé, hogy az immáron 700 éve Kelet-Poroszország részét alkotó német vidéket 1945-ben egyszerre orosszá varázsolja a történelem vihara. Régi színfalak közé új szereplők érkeznek, s talán a helyszínnek ugyanolyan nehéz feldolgozni az új jövevények érkeztét, mint az új jövevényeknek hozzászokni egy olyan színpadhoz, mely eredetileg nem az ő életük drámájának volt színtere.
Kelet-közép-európai anzix: Karéliától a Dodekanészoszig és Prágától Kijevig sokunk fejében megfoganhat a könyv olvastán az a kérdés, voltaképpen mi a valóság, hol kezdődik a fikció, és kik is vagyunk mi ebben az egészben. S mi végre mindez?
Mert úgy tűnik, hogy a KKE egyik legfőbb tulajdonsága, hogy az élet és a valóság maga valószerűtlenebb a képzeletnél.
Oldalszám: 384
Kalinyingrád ma valószínűleg az egyik legfurcsább hely Európában. Kant egykori lakóhelye, a porosz Königsberg 1945-ben vált szovjet várossá: a német lakosságot kitelepítették, a helyére oroszok költöztek. A Szovjetunió szétesése után a németek, oroszok és balti népek olvasztótégelyévé vált kalinyingrádi körzet Oroszországhoz tartozik ugyan, de a határaival nem érintkezik, el van vágva az "anyaországtól". A terület hétszázötven éves történetéből jó félévszázadnyi az orosz és hét évszázadnyi a porosz. Ugyanakkor a második világháború után éppen ezt a hétszáz évet kellett volna ideológiai okokból eltörölni, elfelejteni, és létrehozni a város orosz történetét. Jurij Bujda ezt a furcsa világot tárja az olvasó elé, a klasszikus orosz irodalom legjobb hagyományait követve. A könyv érdekfeszítő, a képzelet és a valóság határán mozgó történetei, képtelen gúnynevekkel azonosuló, groteszk hősei az orosz irodalomból ismert nagy sorskérdéseket vetik fel - remek, leginkább talán a mágikus realizmushoz hasonló stílusú elbeszélésekben.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=36632&type=22&_v=Bujda_Jurij_Porosz_menyasszony
-------------
"Egy alkalommal megtudtam, hogy szülővárosomat valaha nem Znamjonszknak, hanem Welaunak nevezték. Németek lakták. Ez itt Kelet-Poroszország volt. Csak töredékek maradtak belőle: a gótika visszhangjai, egy csodás alakú ajtókilincs, a homlokzat feliratának darabjai."
"Azóta a békés angyalok kara igyekszik minél gyorsabban átsuhanni e világ központja, centruma és köldöke felett, vagy inkább elkerülni a városok városát, amely hét dombon terül el, titokban elkerülni, és elrejtőzni a sűrű augusztusi éjszakában, amely penész- és disznószagot áraszt, meg bűzlik a gyepmester hordójától, a halál és a szomorúság edényétől..."
"Istenem [...], a mi életünk ez, Uram, vagy a Te álmod?..."
"Igen, igen, csak a vakok boldogok, így van fölépítve a világ."
"Név Szerint Lev elképedt. Vele soha senki nem vitatkozott."
"Ha van Isten, kell léteznie a Csekuska kölyöknek is."
"- Milyen szagot áraszt ez a nő? - dörmögte elgondolkodva Fotográf. - Valami olyan... - Csettintett az ujjával, és cuppantott az ajkával.
- Szarszagot! - felelte durván Eudochia. - Disznószarszagot! Jegyezd meg a szavam..."
"Az ördög csütörtökön, rögtön a hosszan tartó esőzéseket követően jelent meg nálunk, amikor az embernek, aki megkockáztatta, hogy öt percnél hosszabban csevegjen a barátjával az utcán, a csizmájában apró kis ebihalak termettek, a fülében pedig halványsárga fű nőtt ki - igen, igen, ez csütörtökön történt, amikor a reggeli rigai vonat a Park vasúti átjáróban elütött egy tigriscápát, amelyik a síneken mászkáló tyúkokból lakmározott éppen."
"Az anyja a halála napjáig meg volt győződve róla, hogy a belsejében béka lakik, amely még ebihalként hatolt be a gyomrába - és onnan a májába -, amikor egyszer az erdőben egy útszéli pocsolyából csillapította a szomját."
"Soha senki sem szólította Alekszej Irinarhovot a nevén. Inkább csak Szegény Parasztnak, mint ahogyan ő is szeretett magáról beszélni: 'Nekünk, szegény parasztoknak limonádé nem kell, nekünk vodkát adjál...'"
"De hát miféle nyelv kellene ahhoz, hogy hírt adjon erről az igazságról, és ne haljon meg? Milyen? Égi? Földi? Élő? Holt? Gyönyörű, mint a zene? Vagy olyan ijesztő, mint a zene?..."
"Oroszországban minden lehetséges. Még a szerelem is."
"Az öreg az NKVD nyomozója volt, egy csavar a gépezetben, amely az emberi húst eszmévé dolgozta át. Az öreg becsülettel tette a dolgát. Önmagát nem kímélve dolgozott. Sohasem tett fel magának - másoknak meg pláne - olyasfajta ostoba kérdéseket, hogy: helyes-e az, amit tesz, bűnösek-e azok az emberek, akiket lágerbe vagy börtönbe küld, nincs-e mindebben valami hiba...Nem, ugyanúgy, ahogy mások, ahogy Oroszországban több millióan, ő sem engedte szabadon az efféle gondolatoait. Magától értetődött, hogy azok az emberek bűnösök voltak. Magától értetődött, hogy ő helyesen járt el, vagyis úgy, ahogy nem tudott nem eljárni. Az egyetlen kérdés, amelyet feltett magának - és kizárólag magának - , és amelyre mind ez ideig nem találta a választ, nevetséges, naiv, ostoba kérdés volt: fél-e a hatalom a szép nőktől. Sokféle volt közöttük - kellemes, kedves, igéző, vonzó -, de szép egy se."
"A Charlie Chaplin gőzöst egy távoli vakvágányra tolták és elfelejtették."
"A halál és a fényképezés rokon jelenségek [...]. A pillanat megállításának művészete a gyilkolás művészete."
"Titze úr azt mondta: [...] 'Amikor meghalunk, egyszerűen csak átköltözünk egy másik világba. Az ugyanolyan, mint ez itt: a lepke szárnyával, a tyúkszemmel, a sóhajjal bezárólag. Ott újra leéljük a megelőző életünket, az elejétől fogva egészen addig a pillanatig, amikor is az élők szemében az életünk megszakadt. Megszületünk. Felnövünk. Megházasodunk. Ugyanazokat a kínokat, ugyanazokat az örömöket éljük át. Meghalunk. Megszületünk... és így tovább, a végtelenségig...' - 'De hiszen ez pokoli!' - kiáltott fel Nyikolaj Szemjonovics. - Mi lehetne ennél szörnyűbb?"
"Az embert az állattól csak az különbözteti meg, hogy képes hazudni."
"A szétbombázott szökőkút körüli kis téren a T-34-es tank parancsnoka egy fonott kosárban talált egy kutyát, amelynek emlőire két összefagyott csecsemő tapadt. Ki volt az anyjuk: német? lengyel? litván? - kideríteni nem sikerült."
"- A könyvtár a valódi kommunizmus - mondogatta Ilja Iljics. - Vagy a paradicsom, ha akarjátok. A határtalan lelkek és a nagy elmék testvérisége. Itt eggyé olvad a szépség minden vívmánya, amely abban a harmonikus egységben forr össze, amely megváltja a világot, ahogy Dosztojevszkij mondta...
- Dosztojevszkij a krisztusi szépségről beszélt - vetette ellene Moroz Morozics.
- Krisztus csak egy álom, aki, ha él is valahol, akkor éppen itt, ebben a paradicsomban, a lélek hazájában..."
" - Sehogy se tudom megérteni, minek írnak és olvasnak az emberek verseket...
- A költők hangosan kimondják, amit az emberek rendesen nem mernek - válaszolta Ilja Iljics."
"Jó, hogy az embernek nincs lelke - gondolta ernyedt mosollyal Ilja Iljics, miközben leheveredett a fűbe és rágyújtott -, különben az élet elveszítené értelmét és célját..."
"Persze, hogy hazudsz. De lélekkel teszed. Akár egy asszony."
" - Nem akar egy kis jóságot? - selypítette, és hízelegve szemembe nézett. - Tessék. - Azzal átnyújtott egy sarkainál ragasztónyomos kis dobozt. - Ne vegye rossz néven... [...] A szobámban óvatosan kinyitottam a dobozt. [...] az aljára akkurátus, egy majdhogynem írástudatlan ember kézírásával egyetlen szó volt ráírva: 'Jóság'."
"Oroszország-anyácska, mennyire szeretlek téged,
Áttetsző folyóidat és rétjeidet,
Az embereket és az égi madarakat!
Mennyire szeretem minden szépségedet!
Oroszország-anyácska, szeress te is engemet!"
"- Elnézést, maga német? [...] - Az utolsó németet két évvel ezelőtt telepítették ki a városból".
"A hatalmas, komor, vasaló alakú téglaépület cserépteteje a fészerek kátránypapír- és palatetőinek tarkasága fölé magasodott; a fészerekben tehenek szuszogtak, disznók röfögtek és birkák növekedtek hangtalanul."
"Nem a haláltól félsz te, hanem az élettől."
" '- Én még gyerekkoromban megesküdtem a nagyanyámnak az ikon előtt - felelte Szeverin -, hogy soha semmilyen célom se lesz. Hogy az élet el ne kapjon.'
Az ilyen embereket a városban 'ok nélküli1-nek nevezték, és nem tartották semmire."
"A fiú elkomorodott és megkérdezte:
- És az angyalok szoktak kakálni?
Az öregasszony halkan felkuncogott.
- Ha eljön az ideje, majd te magad megkérdezed tőlük."
"Kolka egy szolid dallal kezdte:
Jártam az erdőt naponta,
Fülemüle ült a faszomra.
Megfogtam vón', de elszállt,
Baszd meg te a jó anyád!"
"Jukio Tsurukava Szahalinról származó orosz japán volt. Miután elvégezte a papíripari technikumot, a városunkba került, és a helyi papírgyár mestere lett. Az útlevele szerint Jukio Tojamovics volt a neve, de a városiak Jurij Toljanovicsnak hívták. Amikor egy vénasszony, Grammofonyiha először meglátta, gyanakvóan érdeklődni kezdett: 'Gyermekem, nem vagy zsidó véletlenül?' Gúnynevet is adtak neki, azt, hogy Szamuráj, ami ellen Jukio mindenképpen tiltakozott: 'Az apám könyvelő, az anyám tanítónő. Miféle szamuráj vagyok én?!'"
"Az elbeszélő - maga az elbeszélés, és ebben nekem nincs semmi érdemem. Mint ahogy az embernek nincs érdeme abban, hogy van szíve, még ha éretlen is. Vagyok, ami vagyok: nihil."
-----------------
Meseszerűen valóságos képet tár elénk Jurij Bujda egymással lazán összefüggő elbeszéléseiben az orosz anyaországtól földrajzilag elvágott, s már éppen ezért is szürreális kalinyingrádi terület egy kis közösségének (talán éppen Znamjonszk-Wehlau) életéről. A történeteket, melyekben a furcsa és furcsa nevű szereplők különböző hangsúlyú szerepeket kapva az egyes történetekben többször is fel-felbukkannak, valószínűleg annak valószínűtlen élménye köti egy nagyobb történet részévé, hogy az immáron 700 éve Kelet-Poroszország részét alkotó német vidéket 1945-ben egyszerre orosszá varázsolja a történelem vihara. Régi színfalak közé új szereplők érkeznek, s talán a helyszínnek ugyanolyan nehéz feldolgozni az új jövevények érkeztét, mint az új jövevényeknek hozzászokni egy olyan színpadhoz, mely eredetileg nem az ő életük drámájának volt színtere.
Kelet-közép-európai anzix: Karéliától a Dodekanészoszig és Prágától Kijevig sokunk fejében megfoganhat a könyv olvastán az a kérdés, voltaképpen mi a valóság, hol kezdődik a fikció, és kik is vagyunk mi ebben az egészben. S mi végre mindez?
Mert úgy tűnik, hogy a KKE egyik legfőbb tulajdonsága, hogy az élet és a valóság maga valószerűtlenebb a képzeletnél.
Az elvarázsolt dollár
színes, magyar vígjáték, 86 perc, 1985
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Rendezte: Bujtor István
Szereplők: Bujtor István, Kern András, Kristály Barbara, Horesnyi László, Frajt Edit, Zenthe Ferenc, Puskás Ferenc
A pénzhamisítás azóta jövedelmező "mesterség", amióta a pénzt feltalálták. Büntetni ugyan mindenkor büntették, de amíg a leleplezés meg nem történik, addig is jókat lehet kaszálni. A legjobb, ha nem a mindenki által jól ismert saját pénzeszköz kerül hamisításra, hanem az átlagmagyar számára ritkán, de inkább soha nem látott (1985-öt írunk) idegen pénz, a dollár. A kiváló, de állandóan renitenskedő nyomozó, Ötvös Csöpi éppen felfüggesztve, így a főnöki allűrjein kívül semmiben sem kiemelkedő doktor Kardos kezében a lehetőség a dollárhamisító banda leleplezése.
http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=616&i_city_id=3372&i_county_id=-1
2010. július 17., szombat
Inland Empire
színes, fekete-fehér, magyarul beszélő, francia-lengyel-amerikai misztikus film, 180 perc, 2006
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Dolby Digital
Rendezte: David Lynch
Szereplők: Laura Dern, Jeremy Irons, Justin Thereux
Nikki Grace egykor Hollywood fényes csillaga volt, mára nem több lecsúszott sztárnál. Most mégis megcsillan számára a remény, hogy pályafutása újra felfelé ívelhet. Megkapta az áhított filmszerepet, melytől sorsa jobbra fordulását reméli. De lehet, hogy lázálom mindez? Az még hagyján, hogy egy régi lengyel film újrafeldolgozásáról van szó, a gond az, hogy elátkozott produkcióként emlegetik. Miután a két főszerepet játszó színészt meggyilkolták, soha nem mutatták be. Úgy tűnik, az átok ma is hat: Nikki úgy érzi, az élete mind jobban hasonlít a filmbéli szerepére, a két világ egymásba csúszik.
http://www.port.hu/inland_empire/pls/fi/films.film_page?i_film_id=70333
2010. július 14., szerda
Szegénylegények
fekete-fehér, magyar filmdráma, 87 perc, 1965
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Rendezte: Jancsó Miklós
Szereplők: Görbe János, Latinovits Zoltán,
1869-ben gróf Ráday Gedeon kormánybiztos megkezdi az ország közbiztonságának helyreállítását. Tevékenységének egy része arra irányul, hogy felkutassa, és ártalmatlanná tegye azokat a szegénylegényeket és betyárokat, akik a '48-as szabadságharcban Rózsa Sándor vezetésével részt vettek. Az elfogottakat egy alföldi sáncban tartják, ahol néhány magánzárka kivételével szabad ég alatt, puszta földön élnek a rabok. A kihallgatások egy közeli tanyán folynak. Szabályszerű ítélet itt nem születik. A hatalom emberei a legkülönbözőbb kegyetlen lélektani módszerekhez folyamodnak az emberek megtörésére. Ennek esik áldozatul Gajdor is, aki saját bőre mentésének reményében besúgóvá válik. A csendőrök nem akadályozzák meg, hogy később fogolytársai megfojtsák az árulót. Végül hathatós cselhez folyamodnak Ráday emberei: nagyszabású újonctoborzást rendeznek. Az egyik volt betyár hiszékenységét és büszkeségét kihasználva felszólítják, válogassa ki a volt szabadcsapat embereit az újoncok közül, mert ezekből külön egységet alakítanak. Amikor együtt áll a csapat, kihirdetik Ferenc József ítéletét: "Sándor", a vezér kegyelmet kapott, de legényei el fogják nyerni méltó büntetésüket. Csendőrök veszik körül az imént még Kossuth nótát éneklő legényeket.
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=5287
2010. július 13., kedd
Iszony
színes, magyar filmdráma, 102 perc, 1965
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Rendezte: Hintsch György
Szereplők: Drahota Andrea, Kállai Ferenc, Páger Antal, Latinovits Zoltán, Psota Irén, Kiss Manyi, Bessenyei Ferenc, Halász Judit, Bulla Elma, Sulyok Mária
Kárász Nelli apja halála után hozzámegy Takaró Sanyihoz, a falu legmódosabb gazdájának fiához. Nelli nem szereti Sanyit, aki imádja őt, de reméli, hogy majd megszereti és a házasságtól támaszt vár. Az évek múltával azonban egyre inkább iszonyodik férjétől, közeledéseit egyre nehezebben viseli el. Olyan tarthatatlanná válik kapcsolatuk, hogy Nelli egy ízben el is hagyja férjét és kislányát. Anyósa betegségekor azonban Sanyi visszaviszi. Anyagi helyzetük is egyre romlik, és Nelli látja, hogy nagyhangú férje valóban semmit sem tesz életük rendbehozatala érdekében. Sanyi tüdőgyulladást kap, szíve legyengül. Amikor ismét közeledik feleségéhez, Nelli dulakodás közben véletlenül megfojtja.
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=37115
2010. július 10., szombat
Orhan Pamuk: Fekete könyv
Rüya eltűnt. Galip, az isztambuli ügyvéd magánnyomozásba kezd, hogy felkutassa feleségét. Vajon a szépséges nő Celâlnál bujkál, akinek hírnevét Galip irigyli? Ha így van, miért nincs senki Celâl lakásában? Galip egy hirtelen ötlettől vezérelve magára ölti Celâl személyazonosságát, viseli a ruháit, fogadja a telefonjait, sőt még fanyar cikkeit is hamisítja, de ha a titokra fény derül, az végzetes következményekkel jár... A Fekete könyv a közel-keleti és a muszlim kultúra elképesztő gazdagságú szőttese, amelyet eláraszt Isztambul fénye és pompája, miközben a lélektani utazás a lélek egyre sötétebb bugyraiba visz minket. A Nobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb szerzője, akinek munkásságát Gabriel García Márquez, Umberto Eco és Franz Kafka írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő író számos sikerkönyvet tudhat magáénak, hogy csak a Hó, a Fehér vár vagy A nevem Piros című regényeket említsük. A szerző életműsorozatának újabb fontos állomása a Fekete könyv.
http://bookline.hu/product/home.action?type=22&id=75597&_v=Pamuk_Orhan_Fekete_konyv
----------------------
"...elménk mélységeinek sötét pontjait nem annyira magunkban, mint az érthetetlen nyugati világ pompás regény- és filmhőseiben kell keresnünk, akiket annyira szeretnénk, de sehogy sem tudunk utánozni."
"Arról beszéltem, hogy valójában mindent elfelejtettem, mindent elfelejtettem, mindent elfelejtettem. Arról beszéltem, hogy valójában öreg, boldogtalan, elviselhetetlen és magányos vagyok, hogy meg akarok halni."
"...lassanként rádöbbentek arra, hogy a 'gesztusnak' nevezett mozdulatok az orrtörléstől a hahotázásig, a félrenézéstől a járásig, a kézfogástól egy üveg kinyitásáig - a mindennapi mozdulatok is megváltoztak: elveszítették naívságukat. [...] A szerintük legfontosabb kincsünknek számító gesztusok, a mindennapi élet apró mozdulatai akárha egy láthatatlan 'karmester' irányítására, lassan, de biztosan változnak, eltűnnek, és helyüket nem tudni, honnan származó újfajta mozdulatok veszik át. Aztán [...] megértették: 'Az átkozott filmek tehetnek róla.'"
" - Mert tudtam, hogy semmit sem változtat, ha bebizonyítom, hogy az élet, amelyet élünk, valaki másnak az álma."
" - Harminc éve igyekszem azoknak a szegény kis művészeinknek a titkait megfejteni, akiket az amerikaiakat majmolva 'sztárnak' nevezünk. Most már tudom: nem igaz, hogy az emberek párosával vannak teremtve. Senki nem hasonlít senkire. Minden szerencsétlen filmcsillagunk a maga módján szerencsétlen. Mindegyik magányos csillag az égen; párja nincs, szerencsétlen csillagocska.
- Kivéve a Holywoodban lévő eredetijét [...].
- Minden élet páratlan! [...] Minden történet más, egyiknek sincs párja. És minden író egyedülálló, szegény."
"Az élet tele van bajokkal, szenvedéssel, ha az egyik elmúlik, jön a másik, s mire az egyiket megszokjuk, újabb szenvedés szorítja háttérbe, s teszi egyformává mindannyiunk arcát. Ha egyszerre érkeznének, tudnánk, hogy már régóta úton voltak, és felkészültünk volna rájuk, de amikor szenvedés úgy tör ránk, akár egy rémálom, valami magányfélét érzünk, reménytelen és elkerülhetetlen magányt, ám ha hisszük, hogy megoszthatjuk másokkal, akár boldogok is lehetünk."
"Isztambul próbakő: nemcsak az jelent önfeladást és vereséget, ha ott él az ember - elég, ha beteszi oda a lábát."
"Szerintem minden épeszű férfinak el kell felejtenie minden férfit, aki üdvözli a feleségét."
"A reményteleneknek meg kell mutatni azt, aki a nyomorért felelős, hogy higgyék: fejének eltaposásával a Paradicsom száll le a földre."
"Természetesen, ahogy a könyvek is írják, minden mindennel összefügg."
"A retusált fényképek megölik a lelket!"
"Az a legfontosabb, hogy megértsük: mindenütt, mindenben, minden tárgyban és minden emberben ott van a titok. A világ jelek tengere; minden cseppjében érezhető a rejtély nyitját jelentő sós víz."
"... a Kelet és a Nyugat osztozik a világ két felén, s - amiképpen a jó és a rossz, a fehér és a fekete, az ördög és az angyal - egymásnak ellentétei, egymás tagadásai. Ez a két világ - hiába képzelnek mást az álmodozók - nem élhet békében egymás mellett. Hol emez, hol amaz kerekedik felül a másikon, valamelyikből úr, a másikból meg elkerülhetetlenül szolga válik."
"... logikusan követik egymást a Kelet, illetve a Nyugat fölényének periódusai. Mindig az a fél győzte le és tiporta el a másikat, amelyik 'az adott történelmi időszakban' képes volt a világot titkokkal teli, kétertelmű, rejtélyes helynek látni. Vesztésre és elkerülhetetlen szolgaságra vannak ítélve azok, akik a világot egyszerű, egyértelmű, mindenféle titoktól mentes helynek képzelik."
"... ha egy civilizáció elveszíti a 'rejtély' gondolatát, és a gondolkodásának nem lesz középpontja, annak a rend látja kárát."
"Mert mi más volna az olvasás, mint hogy a másik ember emlékezetét lassan birtokba vesszük?"
"Elég, ha valaki rádöbben arra, hogy más emberré lett, s máris könnyen elhiszi azt is, hogy mindenestül más lett az egész világ [...]."
"Szégyelljük magunkat az európaiak előtt is, ezért néha válsaztásokat tartunk. Így aztán nyugodtan mondhatjuk a nyugati újságíróknak, hogy hasonlítunk rájuk."
"A világunk egyetlen világ, nincs daragokra esve. Ezen a világon belül van egy másik világ, de az nem rejtőzik látszat vagy dekorációk mögé, ahogy a nyugatiaknál; nem vár arra, hogy diadalmasan leleplezzük azért, hogy meglássuk az igazságot. A mi szerény világunk jelen van mindenütt, nincs közepe, és térképeken nem lehet rátalálni. Ennyi a mi titkunk, de ezért nehéz, nagyon nehéz felfogni. Meg kell szenvedni érte."
"Soha nem tudtam veled elfogadtatni, hogy miért hiszek egy hős nélküli világban. Soha nem tudtam veled elfogadtatni, hogy miért nem hősök azok a nyomorúságos írók, akik azokat a hősöket kitalálták. Soha nem tudtam veled elfogadtatni, hogy nem olyanok, mint mi, másféle emberek azok, akiknek a fényképei megjelennek azokban a lapokban. Soha nem tudtam feled elfogadtatni, hogy bele kell nyugodni a mindennaposságba. Soha nem tudtam veled elfogadtatni, hogy a mindennapi életben nekem is helyem kell hogy legyen."
"De épp ez volt a csodálatos: Isztambul még mindig olyan, mint egy újonnan meghódított város."
"Gondolj a török szótárakra, amelyeket muszáj forgatni ahhoz, hogy az ember megtalálja a szűk, sötét és ijesztő lépcsőházak ezeregyféle szagának forrását és a belőlük létrejövő tízezernyi kombináció leírásához szükséges százezernyi szót."
"Az Isztambul és Anatólia legkülönbözőbb pontjairól érkező válogatott vendégek számára a zene, a kábítószer, az ital és a lányok mellett a város szépségeinek élvezetét kívánta nyújtani."
"A nyilvánosházat hivatalosan 'A klasszikus török művészetek támogatóinak klubja' néven jegyezék be [...]"
"mindazok a népek, melyek nem tudtak önmaguk lenni; a másokat utánzó civilizációk és azok a népek, melyek a mások történeteitől képesek csak boldognak érezni magukat - feledésre vannak ítélve."
---------------
Amikor az ember kezébe vesz egy könyvet, még nem tudja előre, pontosan mire is számíthat, főleg nem a fülszövegek leírása alapján.
Ezek után kellemes felfedezés, hogy a fülszövegben leírtakhoz képest minőségileg más történet rajzolódik ki a Fekete könyv lapjain, hiszen az egyszerűnek tűnő kerettörténet (Galip keresi Rüyát) mögött számos olyan kérdés bontakozik ki, mely a népek, s benne az egyes egyedek (kulturális) önmeghatározásával kapcsolatos.
Nem szeretem a politikát felemlegetni irodalom kapcsán, hiszen az irodalom egyetlen nyomtatott sorának értéke is messze túlmutat bármely megélhetési politikus életművén, de azt hiszem, korunk elvetemült, önigazolást és dicső múltat, jelent és jövőt (hiába) kereső politikusaink és különösen Szőcs Géza kultusz-államtitkár számára is kötelező olvasmány kéne, hogy legyen a Fekete könyv: "mindazok a népek, melyek nem tudtak önmaguk lenni; a másokat utánzó civilizációk és azok a népek, melyek a mások történeteitől képesek csak boldognak érezni magukat - feledésre vannak ítélve". Nem a Turáni-medencében, az Eufratész és a Tigris partján, a Marson vagy a Jupiteren kell keresni a magyarság (kulturális) önmeghatározását, hanem ott, ahol van.
Orhan Pamuk jelen művében azon túlmenően, hogy az egyén saját magára találásának vagyunk olvasó tanúi, megtapasztalhatjuk a modern Törökország (és benne az évezredes múlttal rendlekező) modern Isztambul útkeresésének és magára találásának. Törökország (és Isztambul és Galip) nem más, nem több és nem kevesebb, mint önmaga, és nem (is lehet) más.
Ezt kell felismerni, ezt kell belátni. A saját szerep, saját életsors, saját rendeltetés felfedezése, megértése és elfogadása - ez lehet talán a Fekete könyv legfőbb mondanivalója számunkra. Ismétlem, ha egyszer kultuszminiszter leszek - nem államtitkár -, a kötelező török nyelvoktatás mellett Orhan Pamuk Fekete könyve is benne foglaltak majdan a tananyagban (a szintén általa írt Isztambullal egyetemben).
De amíg nem leszek miniszter, ajánlom mindenkinek.
2010. július 6., kedd
A rodoszi kolosszus
Il Colosso di Rodi
francia-olasz-spanyol kalandfilm, 127 perc, 1961
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Rendezte: Sergio Leone
Szereplők: Rory Calhoun, Lea Massari
Xerxes (Roberto Camardiel), a rodosziak zsarnok királya titokban szövetséget köt a föníciaiakkal, hogy segítségükkel megtámadja a görögöket. Darios (Rory Calhoun), a görög nemes a hatalmas szobor, a Kolosszus felavatására érkezett, ám hamarosan, a szép Dialának (Lea Massari) köszönhetően, összesküvéssel vádolják meg, és tömlöcbe vetik. Itt ismerkedik meg Pelioclésszal (Georges Marchal), a rodoszi lázadók vezetőjével, aki embereivel a zsarnok király megdöntésére készül. Amikor kiderül, hogy a föníciai Thar (Conrado San Martín), Xerxes szövetségese irányítja a Kolosszust, mely fogva tartja Rodosz népét, Darios a felkelők mellé áll.
http://port.hu/a_rodoszi_kolosszus_il_colosso_di_rodi/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13130254&i_topic_id=1
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)