Kertész Imre: Detektívtörténet

Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2009, 136 oldal

"A kéziratot, amelyet az alábbiakban közrebocsátok, védencem: Antonio R. Martens bízta rám. Hogy kicsoda ő, azt megtudják majd tőle magától. Elöljáróban annyit csupán, hogy értelmi színvonalához képest meglepő íráskészséget árult el, mint különben tapasztalatom szerint mindenki, aki egyszer életében rászánja magát, hogy szembenézzen sorsával. Hivatalból kirendelt védőügyvédje voltam. A bűnvádi eljárás folyamán Martens, a terhére rótt többszörös gyilkosságban való bűnrészesség vádját sem tagadni, sem szépíteni nem próbálta."
(részlet a könyvből).
-----------------------

"Egy történetet akarok elmondani. Egyszerű történet. Mondhatják majd vérlázítónak is. Ez azonban mit sem változtat egyszerűségén. Egy egyszerű és vérlázító történetet akarok elmondani."

"Akkoriban még új fiú voltam a Testületnél. A rendőrségtől kerültem át."

"Hárman voltunk: Diaz, a főnök (mindenkit biztosíthatok, hogy sosem fogják megtalálni), Rodriguez (akit már halálra ítéltek: csak egyre, pedig száz halált érdemelne a nyavalyás) és én, az új fiú."

"Hogyan is kezdődött? És mikor?"

"A mézeshetek véget értek: a lakosság idegeskedett. Az Ezredes is. És ráadásul hírét vettük a készülődő merényletnek."

" - Miért állnak ellen?! - ragadta meg mellemen az inget. - A javukat akarjuk, ki akarjuk vakarni őket a mocsokból, a rendjüket akarjuk, azt, hogy büszkék lehessünk rájuk. [...] És mégsem akarják a rendet - rángatta tovább az ingemet -, mégis ellenállnak: miért?!... Mi?! Miért?!"

"Van nekünk mindenféle játékunk. Egyszerűen csak megnyomsz egy gombot, és bekapcsolod az áramot. Ma már az egész világon ezt használják. Tiszta és kényelmes. Az neked nem jó?
Nem, nem volt jó neki. Rodriguez nem volt híve a gépesítésnek.
- Az embernek - azt mondja - nincs meg a közvetlen kapcsolata."

"...szóval én tulajdonképpen úgy gondoltam, hogy a törvényt szolgáljuk itt.
- A hatalmat, fiúka - javított ki Diaz."

"- Mi nem tartozunk azok közé, akiket elvisznek - karolja át a vállát Salinas.
Maria megnyugszik kissé. Salinas karjából erő árad."

"- Federigo... meddig tarthat ez még?... - kérdezi Maria.
- Benne van a nevében: rendkívüli állapot - mondja Salinas."

"- Megfulladok! - mondja egyszerre csak Maria.
- Nem, csak fuldokolsz - vigasztalja Salinas."

"Akkor kezdte vezetni Enrique ezt a naplót, amikor az egyetemet bezárták. Vagyis a Diadal Napja után."

"Az öngyilkosság gondolata estefelé érkezik, menetrendszerűen. Ilyenkor a legvonzóbb."

"Enriquén tűnődöm, ezen a gyermekemberen, aki annyira szomjazta az életet, a cselekvést, a barátságot és a szerelmet."

"A Haza erkölcsi léte a Testület lelkiismeretén nyugodott. Az Ezredes súlyt helyezett erre. Tiszta népet akart látni és tiszta lelkeket."

"De hát a rend, az rend. Jegyzőkönyvnek mindenről készülnie kell."

"Miért nem szerethetjük egymást, Enrique? Boldog akarok lenni. Gyerekeket akarok tőled. Semmi más nem érdekel.
- Okos lány vagy, Jill, irigyellek. A zsarnokság vaskarma alatt te nem nyögsz, hanem dorombolsz - így Enrique."

"- Tudod-e, mi a bizonytalanság?
Gondolkodnom kellett.
- Tudom -mondtam aztán.
- Honnan tudod?
- Ma tudtam meg. Az országúton. Amikor a zsaru hozzám ért a csizmájával. Ha nem Salinasnak hívnak, véresre vertek volna, azt hiszem."

"- Egy ajánlatom volna a számodra - folytatta aztán. - Fontold meg. Az ajánlatom a következő: dolgozzunk együtt, Erique, végy részt azoknak a férfiaknak a munkájában, akik közé én is tartozom."

"A többi már a mi dolgunk volt. A Diazé, a Rodiriguezé és az enyém, az új fiúé. No meg a logikáé, amely bennünket Enriquéhez, Enriquét pedig hozzánk vezette.
Nem volt ez a logika hibátlan. Ki mondta, hogy az volt?"

"Mocskos munka ez, mondom, de hát velejárója a mi szakmánknak. Elvesszük a delikvens eszét, széttépjük idegeit, megbénítjuk agyvelejét, kiforgatjuk minden zsebét, hajtókáját, még a zsigereit is."

"Néhány kérdésünk volna hozzánk. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy te személy szerint ártatlan vagy. Ha tisztességesen felelsz, utána elmehetsz - így Diaz."

"- Nem kifejezetten a tőke ellen harcolunk - emlékeztette Diaz.
- Az nekem mindegy - parázslott Rodriguez szeme. - Burzsoá, zsidó, világmegváltó, egykutya. Mind csak a felforgatást akarja.
- És te - érdeklődött Diaz -, te mit akarsz, Rodriguez fiam?
- A rendet. De az én rendemet - így Rodriguez."

"- Tulajdonképpen - pedzette - a fiamról volna szó."

"- Feltételezése szerint tehát elkövetett valamit, amiért itt lehetne? - ismétli Diaz.
- Letartóztatták? - kérdi még egyszer Salinas."

"A logikától reszkettem én abban a pillanatban, semmi mástól."

"Ma idefenn állsz még az ablakban, holnap meg, ki tudja, talán odalenn, a cölöpökhöz kötve."
-----------------------
A Sorstalanság szerzőjének jelen írása is messzemenően igazolja, hogy Kertész Imre méltán kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. A szerényen csak Detektívtörténet címet viselő, alig 130 oldalas kis szösszenet azonban messze túlmutat a címben sejtetett Poirot- vagy Sherlock Holmes-történénetnél.
Ez az írás az értelmetlenség logikájáról szól. Arról, hogyan torzul el a leglogikusabb nyomozói agy is az értelmetlen és céltalan diktatúra szabta "logikátlan" keretek közt.
Egyfajta "Szeretni bolondulásig"-érzés ez, afféle "Nyomozni bolondulásig": ha valakire rá akarjuk bizonyítani, hogy bűnös, a legártatlanabb jeleket is úgy fogjuk értelmezni, hogy erre mutassanak.
A tragédia azonban az, hogy egy őrült rendszer által biztosított keretek közt ennek a nyomozásnak halálos áldozatai is vannak. Kontinenstől, korszaktól függetlenül.
Az áldozatok emlékét idézi e könyv, a diktatúra utasítására, a diktatúra ideje alatt végbevitt tettei miatt a börtönben ítéletére váró, az elbeszélést papírra vető "új fiú", a Testület homo novusa, Martens tollából. Hiszen az őrült logika következménye, hogy az olyanok, mint Martens, idővel maguk is ugyanannak az őrült logikának az áldozataivá váljanak: meg kell halniuk nekik is. Hiszen cselekvő részesei voltak az elkövetett bűnöknek - s nem a vezetők közül valók ők, akik jó esetben és nagy valószínűséggel megússzák...
Erre mondja Martens: "Attól - rántottam meg a vállam - nem félek. Csak a hosszú úttól, ami odáig még elvezet."

-------------------------

http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=84275&type=22&_v=Kertesz_Imre_Detektivtortenet