Manuel Puig: Rita Hayworth árulása

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974, 323 oldal

Pompás ruhák kavarognak előttünk, ragyogó nők és nagyszerű férfiak, Rita Hayworth és a "nagy keringő" a filmvászon, s a nézők, a csúfságban is jellegtelen kisváros lakói megbűvölten nézik, s azután magukkal viszik a szerelmi intrikák, végzetes tragédiák és nagy kalandok élményét, hogy ilyenné álmodják kicsinyes, tartalmatlan életüket. Az ábrándokra természetesen rácáfol a valóság, s a kisgyerekből kamasszá serdülő főhős hamis álomvilágát szétdúlja a gondokkal – a nemiség buktatóival, a család, az erkölcs, a társadalom, a tudat kérdéseivel – teli élet.


http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=rita-hayworth-arulasa&ID=20246
-----------------

„Készíthetnék néhány bélszínszeletet sok salátával. Apád megeheti a délről maradt becsinált levest, ha ugyan még fér bele valami. Miért kell csirkét ajándékozni a suszternak?”

„Nagyon szép lett a felviaszolt mozaikpadló, amíg a tornácon vártam, hogy ajtót nyiss, láttam, hogy csillog az az egész tornáctól egészen a hall végéig.”

„ – Mit mondott?

- Hogy Mita mozibolond volt, hogy mindig szeszélyeskedik, és hogy azért ment hozzá Bertóhoz, mert szakasztott olyan, mint egy filmszínész.”

„- Sajnálom a moziban rontani a szememet, pedig megnézném Carlos Palaut.

- Különösen profilból hasonlít Bertóra.”

„Mert cselédek vagyunk, hát azt hiszik, hogy felhúzhatják a szoknyánkat, és azt csinálhatnak velünk, amit akarnak.”

„A papa hívta a mamát, és neki mennie kell sziesztázni.”

„A Romeo és Júlia szerelmes film, nem jó a vége, nagyon szomorú, mert meghalnak: ez az egyik legkedvesebb filmem.”

„’Esküdj meg a mamád életére, hogy nem tudod, mit csinálnak a nagy fiúk’, esküszöm, ’ha egy fiú felmászik a tetőteraszra, amikor én ott alszom, lehúzza rólam a takarót, és megkefél’. Mit jelent az, hogy megkefél? ’az csúnya dolog, amit nem szabad csinálni, csak játszani szabad, mert ha egy kislány azt csinálja, el van veszve, vége mindörökre’.”

„…a mama azt mondja, hogy a kartonlapocskákon a legnagyszerűbb film a Ziegfeld, a nők királya lesz, amit csütörtökön végre játszani fognak.”

„A mama egyszer sírt, amikor kettesben sétáltunk az utcán, de nem emlékszem, hogy miért. Mikor? Mért sírsz, mami? nem mondja meg nekem, de a fekete kislány és a halacska meghalt, és a tóban lebegnek, és szerencse, hogy miután a repülőgép felrobbant a ködösen látszó Ginger Rogers és Fred Astaire táncolnak az emlékekben, már sose választja el őket senki: se a háború, se semmi, amikor majd a mami felkel a sziesztázásból, megmondom neki, hogy nem zajongtam, és jól viselkedtem.”

„És amikor kedvem van gyönyörködni magamban, felpróbálom az estélyi ruhámat, tornyos frizurát fésülök magamnak, amit Mecha Ortiz hozott divatba az Asszonyok című filmben, ahol a végén találkozik azzal a férfival, akit annyira szeret.”

„Az első tanítási napon elkéstem az iskolából, mert az utolsó percig úgy éreztem, hogy kakilnom kell, első osztály, és ott volt a tanító néni, az elfűzött derekán szorosra húzott köpenyében, mint az Elfújta a szél-ben, magas sarkú cipőben, loknisan, és a csinos arca olyan volt, mint a táncosnőké, akik sorban egymás mellett táncolnak, de nem olyan, mint Rita Hayworth álnok arca; papa nincs még egy olyan szép nő, mint ő. Leírom nagybetűvel az R-t a Ritából, és a H-t nagybetűvel, rajzolok hozzá háttérnek egy szép nagy kontyfésűt és néhány kasztanyettát. De a Vérző aréná-ban elárulja azt a jó fiút. Nem akarom lerajzolni nagybetűkkel, hogy R. H.”

„A mama most nézi meg az Udvarlóvadászat-ot, milyen szép, pazar, a plakátokon pazar házak és bálok, a mama vajon egyedül van a moziban?”

„… de a nők nem kiabálhatnak, mert ha valaki arra jön, meglátja, hogy a Raúl García betette neki a fütyijét, és a Paqui kurva, a Raúl García pedig csibész, és én még azt hittem, hogy nagyon jó fiú, sohase játszhattam vele, és a Paqui azt mondja, hogy nem engedi meg, hogy a lába közé tegye a fütyijét, majd csak akkor, ha feleségül veszi, Raúl García pedig nem tudom mit csinált, de mintha hasba rúgták volna, elkezdett nyögni, á, á, á, mintha fuldokolna, és a Paqui igyekszik kiszabadítani magát, azt mondja, hogy bepiszkolja, már egészen összefröcskölte a lábát, és puff neki! meglátta, hogy ott leselkedek, és megragadott, megrázott és azt hajtogatta, hogy én pletykás vagyok, esküdjek meg Istenre, hogy nem fogunk mondani semmit, és elment.”

„A nagypapa nem tud beszélni, mert paralízise van, nagyon lassan beszél és bottal jár, a mama azt mondja, hogy régebben, mielőtt megütötte a guta, ő törte be a csikókat. A béresek nagyon felbosszantották, és megütötte a guta.”

„… megkérdeztem Totótól, hogy mi az a duda, a mell vagy a fenék, és Toto megesketett, hogy nem mondom el senkinek, és ’az valamelyik része a nemzőszervnek, Héctor biztosan látta az egészet, miközben…a szemben lakó cselédlánnyal, akihez éjszakánként, amikor mindenki alszik, átmegy, aztán visszajön, megmosakszik, és megmutatja nekem, és megkérdezi, hogy nagyobb lett-e, mert minél többet … vele, annál nagyobbra kell nőnie’”

„Tegnapelőtt Mitáéknál felvágott, ravioli és párolt hús volt vadasan, meg tejszínhabos tekercs, kár, hogy Toto mindent elrontott.”

„… ma az odafelé vezető úton egy kalandorról mesélt, aki szerelmet hazudik egy fiatal, ártatlan tanítónőnek, hogy kiszabaduljon a mexikói nyomorból, és beléphessen az Aranykapu-n, eljusson Kaliforniába, és ott nagy lábon éljen.”

„Azt hiszem, belehalnék, ha újra meg kellene néznem a moziban az Amíg a halál el nem választ minket című filmet.”

„Gondoskodtam róla, hogy a Ñata megbánja, hogy fafejűnek nevezett, ideadta nekem A félkegyelmű-t, de én mindössze tíz oldalt voltam képes elolvasni belőle, csak nevek és nevek, amik mind különbözőnek tűnnek, pedig ugyanazok, több név van benne, mint egy telefonkönyvben […]”

„… és már kezdődik is a mérkőzés, a labda átkerül a Millonarios térfelére, veszélyben a River Plate kapuja, uraim, veszélyben van, és most uraim, hogy alig két perc telt el az első félidőből és … gól a Boca javára! góóóóól a Boca Juniors javára, zúg a helybeliek lelátója! És újra kezdődik a játék, a labda állandóan a Millonarios térfelén pattog, és most, uraim, hogy alig négy perc telt el a második félidőből, góóóóóóóól a Boca Juniors javára! 5:0 az eredményjelző táblán, uraim […]”

„… és nem akarta elhinni, hogy olvastam A nevető ember-t, azt, bizony ő már elfelejtette […]”

„… és az ujjával úgy csinált, mint a színésznők, amikor kidobnak valakit, nyilván valamelyik filmből tanulta […]”

„… nem történt semmi, úgy jöttem ki a szobából, ahogy bementem, és a papa megbocsátotta nekem, hogy bementem egy nálam sokkal idősebb férfi szállodai szobájába [..]”

„… idén nyáron beállít engem a pult mögé, és az első néger nőt, aki bejön, kiszolgálom, száraztészta, pácolt hering vagy akármi, aztán ledöntöm a földre, fejbe vágom a viaszosvászon-tekerccsel, leeresztem a redőnyt, letépem róla a peronista jelvényt, és nem fog érdekelni, ha néger nő lesz is az első, ha az idén nyáron nem kezdek el kefélni, megposhadnak a mogyoróim, és mi vár rám? a pult, meg hogy minden pillanatban bejön a muter vagy az a szerencsétlen bátyám, és a lányok a klubban rosszabbak, mint Laurita, nagy fiút akarnak maguknak, hogy férjhez mehessenek, a szigeti kurva pedig tíz pesót kér. Nem adok tíz pesót egy kurvának se elevenen, se holtan, ez igen, ez az üzlet, de nekem kutya egy sorsom van, kurva kutya sorsom, másoknak szerencséjük van, mert már keféltek, de a világ legpocsékabb dolga a vakáció alatt dolgozni, bárcsak megdögölne minden tanár, meg a mi lelki atyánk, és ne maradna egy se, a Charrúa!”

„Boldogság te… nő vagy te, és ezért félénk és hazug vagy? csak ígérsz, de nem tartod be az ígéreteidet?”

„Az orosz kislánynál úgy kezdte, hogy látta-e az Akiért a harang szól című filmet.”

„Irodalmi pályázat

Szabadon választott téma: A legkedvesebb filmem

José L. Casals, II. évfolyam, B osztály”

„A La Prensa vasárnapi számának egyik cikkében a dán gondolkodó, Gustav Hansen, akinek életművét, be kell vallanom, nem ismerem, de aki már írt az újságnak ebben a rovatában, tehát mint mondtam, Gustav Hansen beszél az anyagi dolgok végtelen sokasága és a szellemi dolgok jelentéktelensége közti ellentétekről.”

„Eleinte egy pillanatig arra gondoltam, hogy elkezdem a Varázshegy-et, amit Toto adott kölcsön, de nyomasztóan hat rám, hogy belekezdjek egy ilyen hosszú regénybe.”

„Felbosszantott az az új ötlete is, hogy elmegy Tibetbe; véleménye szerint addig nem lesz nyugta, amíg meg nem ismeri Tibetet. Mindig a lehetetlent kívánja.

Én azzal is megelégednék, ha elmehetnék Mar del Platába, mivel még sose láttam a tengert. De azt hiszem, valójában valami más adná meg nekem a lelki nyugalmat. Persze, ha ezt kérném, magam is lehetetlent kívánnék. Egyszerűen itt szeretnék maradni Vallejosban, és szeretnék megismerni egy jóravaló férfit. Egy egyszerű férfira gondolok, olyanra, mint a Paquita apja, aki hosszú órákon át dolgozik, zokszó nélkül, csöndben, a gyermekeimért.”

------------------------

A Rita Hayworth árulása c. könyvében Manuel Puig egy vidéki argentin kisváros lakóinak szemszögéből láttatja a dél-amerikai valóságot 1933-1947 közt.

Olyan ez, mint egy film (a regényt Manuel Puig eredetileg forgatókönyvnek szánta), ahol a főhős Toto és családja, barátai szembesülnek a világgazdasági válság, a második világháború időszakának argentin provincializmusa kínálta szürkeség és a helyi mozikban vetített hollywoodi filmek sugallta csodák világa közti áthidalhatatlan különbséggel.

Miközben Vallejos majd' minden lakója a filmek és filmszínészek csillogó-villogó világába vágyik, ahhoz méri magát, arról ábrándozik, míg a valóságban szürkén, napról napra és évről évre élik le jelentéktelen életüket a település lakói, s csak kevesen ébrednek rá, hogy a boldogsághoz bizony nem kell más, csak egy megbízható társ a faluból, akivel együtt meg lehet öregedni.

Mire azonban az Élet c. film, melyet Vallejosban Toto és a többiek néznek, rendeznek és melynek egyben főszereplői is, eljut a felismerés ezen filmkockájáig, már majdnem lepergett az egész tekercs, s közeleg a "vége" felirat is...

A vágyak és lehetőségek totális kontrasztja, fekete és fehér, Észak és Dél, Ariel és Kalibán. Mindez nem kevés humorral nyakon öntve: Manuel Puig könyve valódi argentin movie, amit a korszak hangulat iránt érdeklődőknek csak meleg szívvel ajánlhatunk.