A test melege

Body Heat

színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 109 perc, 1981

Rendezte: Lawrence Kasdan

Szereplők: Richard Crenna, Kathleen Turner, Mickey Rourke

Floridában szinte elviselhetetlen a hőség. Egy fullasztó nyári éjszakán Ned Racine, a kisvárosi ügyvéd megismerkedik egy rejtélyes, gyönyörű nővel, Matty Walkerrel. Az ismerkedésből szenvedélyes érzéki kapcsolat alakul. Az egyetlen problémát az okozza, hogy Matty már nem szabad, férje egy dúsgazdag, befolyásos ember. A nő hatására Ned átírja a férj végrendeletét, majd megöli vetélytársát. A végrendelet gyanússá válik, a hatóság nyomozni kezd. És minél jobban szorul a hurok Ned körül, annál inkább rájön, hogy semmit nem tud szeretőjéről.

http://www.port.hu/a_test_melege_body_heat/pls/fi/films.film_page?i_film_id=22941

Michel Houellebecq: A csúcson

Magvető Könyvkiadó, 2003
346 oldal

A szerző a könyvvel és nyilatkozataival magára haragította az iszlám világot. A csúcson már megjelenése előtt nagy vihart kavart Franciaországban. Főhőse Michel, minisztériumi alkalmazott, aki megtakarított pénzét a thaiföldi szex paradicsomban tékozolja el...

Élete során arra jut, hogy a szexturizmusé a jövő. Houellebecq az Elemi részecskékhez hasonlóan itt is korunkat elemzi, elsősorban gyarlóságainkat mutatja be. Prózája szenvtelen és eszköztelen, hősei magányosak, egymástól és a környező világtól elidegenedettek. Houellebecq regényei megrázóak és elgondolkodtatóak, megosztják a közvéleményt: van aki a legjobb európai írók közé sorolja, mások viszont pornográfiával vádolják. Michel Houellebecq 1998-ban robbant be a köztudatba a Magyarországon is nagy sikert aratott Elemi részecskék című regényével.

http://bookline.hu/product/home.action?id=6251&type=22&_v=Houellebecq_Michel_A_csucson
-----------------------------------

"Egy éve halt meg az apám. Nem hiszek az elméletben, mely szerint az ember akkor nő fel igazán, amikor a szülei meghalnak; az ember sohasem nő fel igazán."

"Feleségem nincs. Többször is megnősülhettem volna; de aztán mindig hagytam a fenébe. Pedig szeretem a nőket. Az agglegénység az egyik legkellemetlenebb dolog az életemben. Főleg utazás közben kínos. Az emberek valahogy gyanakszanak azokra a férfiakra, akik túl vannak egy bizonyos koron, és mégis egyedül utaznak el nyaralni; azt gondolják róluk, hogy nyilván nagyon önzőek, esetleg valamilyen bűn terheli a lelküket. És ennek a vélekedésnek van is némi alapja."

"Visszamentem a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét, egy 82 cm-es képátlójú, dolby surround rendszerű, beépített DVD-s Sony 16/9-es készüléket. Az egyes csatornán éppen a Xéna ment, az egyik kedvenc sorozatom; két nagyon izmos, fém mellvértet és bőr miniszoknyát viselő nő vívott egymással."

" - Igen, a Kulturális Minisztériumban dolgozom. A kiállítások támogatásával, néha előadások támogatásával foglalkozom."

"Szerettem az utazási prospektusokat, az elvontságukat, azt, hogy a világ helyeit a lehetséges örömök és tarifák behatárolt sorára redukálják. A szállodák csillagozásának rendszere volt a kedvencem; azt jelölte, milyen heves boldogságban van jogunk reménykedni. Nem voltam boldog, de tiszteltem a boldogságot, és folyamatosan vágyakoztam rá."

"Munkaidő után általában benéztem egy peep-showba. Ez ötven frankomba kerül, néha hetvenbe, ha lassan élveztem el. Amint megpillantottam a mozgó puncikat, azonnal ágaskodni kezdett a farkam. Ügyesen kiürítettem a heréimet. Ugyanebben az időben Cécilia csokoládés süteményekkel tömte magát a minisztérium melletti cukrászdában; körülbelül megegyezett a motivációnk."

"Százhuszonnyolc csatornám birtokában nem voltam boldogtalan. Hajnali két óra felé török zenés vígjátékokkal zártam."

"A férfiak úgy élnek egymás mellett, mint a marhák; legfeljebb arra képesek, hogy időnként megigyanak együtt egy üveg piát."

"- Semmit sem várhatok a családomtól - folytatta egyre dühödtebben. - Nem elég, hogy szegények, ráadásul teljesen hülyék is. Két éve az apám elzarándokolt Mekkába; azóta nem jó semmire. A bátyáim még rosszabbak: állandóan a hülyeségeiket szajkózzák, pasztiszt nyakalnak, miközben az igaz hit letéteményeseinek tekintik magukat, és van pofájuk szemét kurvának tartani, mert dolgozni akarok, nem pedig férjhez menni egy hozzájuk hasonló állathoz.
- Ez igaz, de mindent összevéve azért a muzulmánok nem olyan szörnyűek - jelentettem ki zavartan."

"Hirtelen élénken megjelent előttem az Európa érrendszerében lassan hömpölygő migrációs áradat; a muzulmánok olyanok voltak benne, mint a lassan oldódó vérrögök."

"Intellektuális szinten valamiképpen vonzott a muzulmán nők hüvelye."

"Olyan országban éltem, amelyen a lecsillapodott szocializmus hagyta rajta a nyomát, ahol az anyagi javak birtoklását szigorú szabályok garantálták, és ahol a banki rendszer hatalmas állami garanciákkal volt megtámogatva. Ha nem lépem át a törvényesség határait, nem kellett félnem sem hűtlen kezeléstől, sem a bank csődjétől. Egyszóval nem kellett túlságosan sokat aggódnom. Egyébként soha semmi miatt nem kellett túl aggódnom az életemben: eredményes, bár nem igazán ragyogó tanulmányok után a köztisztviselői pálya felé vettem az irányt."

"És most itt álltam egyedül, mint egy balfasz, néhány méterre a Nouvelles Frontières iroda ablakától. Szombat reggel volt, a karácsonyi ünnepek kezdete, és a Roissy repülőtér zsúfolt volt, mint mindig. Nyugat-Európa lakói, amint néhány szabadnaphoz jutnak, a világ túlsó vége felé iramodnak, repülővel átkelnek a fél világon, és a szó szoros értelmében úgy viselkednek, mintha börtönből szabadultak volna. Nem kárhoztatom őket érte, hiszen éppen arra készülök, hogy így cselekedjem magam is.
Középszerűek az álmaim. Mint minden nyugat-európai, én is utazni szeretnék. Persze vannak nehézségek, a nyelvi akadályok, a rosszul szervezett tömegközlekedés, és gyakran előfordul, hogy átverik vagy kirabolják az embert; mindennek ellenére én is arra vágyom, hogy turista lehessek. Az embernek olyan vágyai vannak, amilyenek lehetnek [...]"

"Ránéztem a képernyőre, ahol a repülés adatait mutatták: most repülünk át Csecsenföld felett, vagy már át is repültünk; a külső hőmérséklet -53 °C, a magasság 10 143 m, a helyi idő 00:37. Egy térkép jelent meg a táblázat helyén: most léptünk be Afganisztán légterébe. Az ablakon kinézve persze csak a teljes sötétséget láttam. A tálibok nyilván már aludni tértek, és ott pácolódnak a saját szennyükben.
- Jó éjszakát, tálibok, jó éjszakát. Álmodjatok szépeket... - morogtam, majd bekaptam még egy altatót."

"Egy csoport életének első óráiban először csak a felületes vonzalmon alapuló társas ösztön nyilvánul meg, amelyet közhelyek alkalmazása és a szűkreszabott érzelmi elköteleződés jellemez. Edmunds és White szerint a minicsoportok kialakulása csak az első kirándulás során érhető tetten, olykor már az első közös étkezés során."

"Alaposan megnéztem a két hülye tyúkot, hogy örökre elfelejthessem őket."

"Mindent összevéve nem hasonlított senkire, és igazán nagy baromnak látszott. A felesége sem volt akármi, a hülye picsa, igazi komoly nő volt, a jól tejelő fajtából."

"Valérie mellettem ült; nagy béke vette körül."

"Miközben megtekintettük a Hajnal Templomot, figyelmeztettem magamat, hogy ne felejtsek el Viagrát venni egy gyógyszertárban."

"Valérie okos lánynak látszott, de nekem nem volt kedvem okos beszélgetésekhez. Tetszett a kedves hangja, a katolikus és aprólékos igyekezete, tetszett az is, ahogyan az ajka mozgott, amikor beszélt; biztosan nagyon meleg a szája, és szívesen lenyeli egy igaz barát spermáját."

"Ne, de most már igazán kedvem kerekedett baszni. Bizonytalanul körülnéztem a hallban, és észrevettem egy feliratot: Health Club. A nyíl az alagsori szint felé mutatott."

"Jöttek néha japánok is, de nem szerette őket, furcsák voltak, verték és kikötözték, vagy csak ültek és a cipőjét bámulva maszturbáltak; nem volt benne semmi jó."

"Amikor be akartam lépni a kádba, megjelent egy svábbogár. Ez volt az a pillanata az életemnek, amikor meg kellett jelennie egy svábbogárnak; nem is jöhetett volna jobbkor. A kis buzi ott rohangált a kerámiakockákon, körülnéztem a papucsom után, de a lelkem mélyén tudtam, hogy semmi esélyem, nem fogom eltalálni. Mire jó a harc?"

"Mielőtt levetkőztem volna, még egyszer nagy tisztelettel gondoltam Oonra, és az összes thaiföldi prostituáltra. Igazán nem könnyű mesterséget űznek ezek a lányok; valószínűleg ritkán találkoznak kedves fiatalemberrel, akinek a külseje is elfogadható, és arra is gondja van, hogy mind a ketten elélvezzenek. [...] Arra gondoltam, hogy Babette és Léa nem lennének képesek thai prostituáltak lenni; nem méltók rá. Valérie, ő talán igen; volt ebben a lányban valami egyszerre kurvás és családanyás, és valószínűleg van is benne mindkettőből, de egyelőre nem több egy kedves, barátságos és komoly lánynál. És okos is. Mindent összevéve, nagyon szerettem Valérie-t, Könnyedén maszturbáltam, hogy utána kellő figyelmet fordíthassak az olvasásra; néhány csepp ráfröccsent a könyvre is."

"A múzeum után muszáj volt megtekintenünk a szövetséges hadifoglyok temetőjét is. [...] Ott némileg, de nem kellőképpen szomorúan azt gondoltam: 'Egy rakás hülye halt meg itt a demokráciáért.'"

"A puncik iránti elragadtatásom cseppet sem csökkent, sőt azt hiszem, ez az egyetlen jellemzően emberi vonásom."

"Azért sportolt annyit, magyarázta nekem egyszer az apám, hogy elbutuljon, és ne tudjon gondolkodni. Ez sikerült is neki: meg vagyok győződve, hogy sikerült úgy leélnie az életét, hogy soha egyetlen egyszer sem gondolkodott el azon, mit jelent embernek lenni."

"A legalább három főből álló emberi csoportok spontánul azonnal két ellenséges alcsoportra oszlanak."

"- Nem találják botrányosnak, hogy egy darab kenyérért bármelyik állat elvárhatja, hogy egy kamaszlány megtapogassa őt?
- Nem egy darab kenyérért - tiltakoztam szerényen. - Én háromezer bahtot fizettem, ez körülbelül a francia ár.
Valérie felém fordult és csodálkozva nézett rám.
- Egy kicsit drága volt - jegyezte meg Robert. - De ha a lány megérte...
Josiane minden tagjában remegett, most már kezdett kicsit nyugtalanítani.
- Hánynom kell - rikácsolta - , hogy egy kövér disznó bedughatja a farkát egy kislányba!
- Semmi sem kényszeríti rá, hogy elkísérjen, kedves hölgyem - felelte Robert nyugodtan."

"Amikor visszafeküdtem, Lionel megeresztett egy hosszú fingsorozatot.
- Igazad van, öregem! - jelentettem ki. - Luther Márton is megmondta, nincs annál emelkedettebb érzés, mint amikor a hálózsákjába fingik az ember!"

"A pedofília kérdésében a könyv teljesen világosan fogalmazott: nem ajánlotta Thaiföldet, ami ebből a szempontból már érdektelen, bár sohasem volt túl érdekes. A pedofílek sokkal jobban járnak, ha a Fülöp-szigetekre vagy Kambodzsába utaznak - lehet, hogy az utazás kicsit veszélyes, de megéri a fáradságot."

"Babette és Léa, mind kiderült, együtt dolgoznak egy kommunikációs ügynökségnél; a munkájuk abban áll, hogy kulturális kapcsolatokat építenek ki. Kulturális kapcsolatokat? Igen. [...] Megkérdeztem, mennyit keresnek: elég jól. Kereshettek volna többet is, de azért elég jól kerestek. Körülbelül huszonötször annyit, mint egy surat tahni vasüzem dolgozója. A gazdaság igen rejtélyes valami."

"Babette fürdőruhája tényleg nagyon jól mutatott vizesen: tisztán ki lehetett venni a mellbimbókat és a segge vágatát; még a szeméremszőrzete is kirajzolódott, annak ellenére, hogy elég rövidre vágta. Mindeközben az emberek dolgoztak, és hasznos vagy haszontalan árucikkeket gyártottak. Termeltek. És én, én vajon mit termeltem az életem negyven éve alatt? Ami azt illeti, szinte semmit. Információkra tettem szert, és továbbadtam ezeket az információkat, igaz, néha átutaltam bizonyos pénzösszegeket is (persze nem túl nagy pénzösszegeket, mivel általában nem voltak túl magasak a számláim). Az ilyen emberek nélkül nyugodtan ellenne a világ. Az én hiábavalóságom mégis kevésbé volt feltűnő, mint Babette és Léa hiábavalósága; én, a szerény élősködő nem hoztam létre a munkámban semmi kirobbanót, de nem is éreztem különösebb szükségét annak, hogy megpróbáljam ezt eljátszani."

"Én sohasem éreztem azt az érzést, ami úgy el tudja ragadni 'az extrém sportok' rajongóit. Egyáltalán nem vagyok bátor, és amennyire lehet, kerülöm a veszélyt; de ha találkozom vele, egy ökör nyugalmával fogadom. Valószínűleg ebben nem érdemes különösebb jelentést keresni, ez egyszerűen technikai ügy, hormonadagolás kérdése; más emberi lények, akik külsőleg rám hasonlítanak, az ég adta világon semmit nem éreznek a női testek láttán, míg engem a női testek kisgyerekkorom óta olyan elragadtatásba taszítanak, amelyen képtelen vagyok uralkodni. Az életem legtöbb esetében körülbelül olyan szabad voltam a választásaimban, mint egy porszívó."

"A thaiföldiekkel ellentétben, akik minden körülmények között aprólékosan, szinte felvágósan ügyelnek a tisztaságra, a kínaiak falánkan, nyitott szájjal esznek, hangos nevetéssel ételdarabkákat fröcskölnek szerteszét, a földre köpnek, és az ujjuk között fújják ki az orrukat - lényegében úgy viselkednek, mint a disznók. Ami azt illeti, sok ilyen disznó van a világon."

"A Royal Savoy Seafood előtt megláttam egy amerikai párt, akik túlzott figyelemmel szemlélték egy homárt. 'Két emlősállat egy rák előtt', gondoltam. Egy pincér lépett oda a párhoz széles mosollyal, valószínűleg azért, hogy a termék frissességét dicsérje. 'Most már hárman vannak', tettem hozzá magamban gépiesen."

"- Rasszista vagyok - mondta vidáman. - Rasszista lettem. Az utazás egyik első hatása, hogy kialakítja vagy megerősíti a rasszista előítéleteket; hiszen hogy képzelhetnénk el egy másik embert, mielőtt megismerhetnénk?"

"Az egyenlőség fogalmának egyszerűen nincs értelme az emberi faj esetében."

" - Nyugati vagyok, de ott élek, ahol akarok, és pillanatnyilag még nálam van a lóvé. Elmentem Szenegálba, Kenyába, Tanzániába, az Elefántcsontpartra. Ott a lányok nem olyan tapasztaltak, mint a thai lányok, az igaz, nem is olyan kedvesek, de jól tagolt testük van, és jó zamatos a puncijuk."

"- Something wrong?
- Maybe ... a condom - mondtam zavartan.
- No problem, no condom.. I'm OK! - jelentette ki ragyogva."

"- Michel - mondta Valérie lágyan.
Felkaptam a fejem, mintha pofon vágott volna. Nagyon barna szemének pillantása az enyémbe mélyedt.
- Mi van a thai nőkben, ami hiányzik a fehér nőkből?"

"Csak az olyan, biztos homoszexuális klientúrával rendelkező helyek őrizték meg a népszerűségüket, mint Korfu vagy Ibiza."

"Ebben a pillanatban fogtam fel, némi édes hitetlenkedéssel, hogy újra találkozni fogok Valérie-vel, és hogy valószínűleg boldogok leszünk. Túl váratlan volt ez az öröm, majdnem elsírtam magam [...]"

"- Nem tudom miért, de örülök, hogy gazdag vagy. Tulajdonképpen nem különösebben fontos, de mégis örömet szerez nekem.
- Igen, elég jól mennek a dolgaim, jó fizetésem van; de 40% adót fizetek, és havi tízezer frank a lakbérem. Nem vagyok benne biztos, hogy igazán jól csinálom a dolgokat; ha az eredményeim csökkennek, azonnal kitesznek az utcára; megtörtént ez már sok mindenkivel."

"Ma már igazán ritka az olyan nő, aki élvezetet tud érezni és élvezetet akar adni. Ha az ember elcsábít valakit, akit nem ismer, és lefekszik vele, egy rakás bajt és gondot zúdít a nyakába. Ha figyelembe vesszük, hogy hány unalmas beszélgetést kell elszenvedni, mire az ember végre ágyba viheti a nőt, és hogy a nő az esetek nagy többségében hervasztó szeretőnek bizonyul, aki a gondjaival untat, és állandóan a régi pasijairól beszél, amitől az ember ráadásul úgy érzi, hogy nincs a helyzet magaslatán, és hogy feltétlenül együtt kell tölteni a csajjal legalább az éjszaka hátralevő részét, akkor megérted, hogy a férfiak szívesebben fizetnek egy kisebb összeget, csak hogy elkerüljék ezt a nyűglődést. Amint elérnek egy bizonyos kort, és van elegendő élettapasztalatuk, inkább elkerülik a szerelmet; egyszerűbbnek találják, ha kurvákhoz járnak."

"A férfiak, akiket ismerek, igazán katasztrofálisak, egy sincs közöttük, aki hinne még a a szerelmi kapcsolatokban. Képesek egész színházat eljátszani a barátságról: az nem kötelezi őket semmire."

"- Nem vagyok túl nagyigényű, Michel - mondta nekem néha. - Jól érzem magam veled, azt hiszem, te vagy az életem nagy szerelme, és ennél nem is akarok többet. De sajnos, ez nem lehetséges: többet kell akarnom. Foglya vagyok egy rendszernek, amitől nem kapok sokat, és amiről egyébként tudom, hogy fölösleges; de fogalmam sincs, hogyan szabadulhatnék ki belőle. Bárcsak egyszer lenne egy kis időm, hogy elgondolkodjam rajta; de nem tudom, hogy mikor lesz időm a gondolkodásra."

"A társadalomban, amelyben élünk, a munkabér, vagy általánosabban az anyagi előnyök határozzák meg a munkához fűződő viszonyt, és a munka elismertsége vagy az állás becsülete ennél jóval kevésbé számít. Az anyagi javak újrafelosztásának ennél fejlettebb rendszere ennek ellenére lehetővé teszi, hogy életben maradjanak a haszontalanok, a hozzá nem értők és a kártékonyak is - tulajdonképpen én is ezek közé tartozom."

"Valérie olyan kimerülten érkezett haza esténként a munkából, hogy alig volt ereje szeretkezni, vagy a szájába venni a farkamat. Menet közben elaludt, a farkammal a szájában. Általában reggel szeretkeztünk, ébredés után. Az orgazmusai szelídebbek, visszafogottabbak lettek, mintha eltompította volna őket a fáradtság; azt hiszem, egyre jobban szerettem őt."

"Létezik azoknak az embereknek a szexualitása, akik szeretik egymást, és azoké, akik nem. Amikor nem lehetséges többé azonosulni a másikkal, nem marad más érintkezési forma, mint a szenvedés. És a kegyetlenség."

"Az üzletemberek vagy a gazdagok szinte kizárólag helikopterrel közlekednek; szinte mindenütt vannak leszállóhelyek, a banképületek vagy az üzletházak tetején. A talaj szintjét meghagyják a szegényeknek és a gengsztereknek.
Amikor rákanyarodtunk a Déli autópályára, halkan hozzátette:
- Nem is tudom. Egyre kevésbé tudom, hogy van-e értelme annak a világnak, amit építünk."

"Minden megtörténhet az életben, de azért inkább nem történik semmi. És most az én életemben mégiscsak történt valami: találtam egy szeretőt, aki boldoggá tett."

"Játszottunk, gyöngéd és izgató játékot játszottunk, az egyetlent, ami a felnőtteknek megmaradt; a könnyű vágyak és a határtalan örömök világában jártam."

"Az utaztatással foglalkozó vállalatok célja, hogy meghatározott összeg ellenében meghatározott időre boldoggá tegyék az embereket."

"Még szerencse, hogy léteznek nem szervek, az élvezet forrásai. Isten, akinek a boldogtalanságunkat köszönhetjük, aki mulandónak, hitványnak és kegyetlennek teremtett bennünket, előre gondoskodott erről a csekély elégtételről is. Hiszen mi lenne az élet, ha időnként nem jutnánk egy kis gyönyörhöz? Állandó küzdelem az egyre merevedő ízületeinkkel és a szuvasodó fogainkkal. És ráadásul milyen végtelenül unalmas az egész! A kollagénrostok megmerevednek, a mikrobák üregeket vájnak a foghúsba. Valérie széttárta a combját. Nagyon apró, mályvaszínű csipke tangabugyi volt rajta."

"- Valahogy abszurdnak találom a szex árát - folytattam tétován. - Mintha független lenne az ország életszínvonalától. Minden országtól nyilvánvalóan teljesen különböző dolgokat kapunk; de az alapdíj körülbelül mindig ugyanaz: a nyugatiak hajlandók fizetni a dolgokért.
- Nem lehet, hogy ezt nevezik kínálati piacnak?
- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem. - Soha nem értettem a gazdasághoz; valahogy mindig zárlatot idézett elő a fejemben."

"Valérie és Jean-Yves, ugyanúgy, mint én, csak az információkat és a tőkét tudták használni; ők intelligens és hozzáértő módon, én rutinosabban és funkcionálisabba. De sem ők, sem én, sőt senki az általam ismert emberek közül nem lett volna képes arra, például egy idegen hatalom blokádja esetén, hogy újraindítsa az ipari termelést. Fogalmunk sem volt a kohászatról, a szerszámgéptermelésről, a fémöntvények készítéséről."

"Az egész emberiség ösztönösen a félvérség, a kiegyenlítődés állapota felé törekszik, és erre a legelemibb eszközt: a szexualitást használja fel. Egyetlen ember van, akinek sikerült ezt a folyamatot végigvinnie: Michael Jackson, aki nem fekete és nem fehér, nem öreg, de nem is fiatal, és tulajdonképpen se nem férfi, se nem nő. Senki nem tudja elképzelni, milyen is lehet a magánélete; sikeresen lépett túl az összes hagyományos emberi kategórián."

"Tehát az egyik oldalon ott van többszáz millió nyugati, akinek mindene megvan, amit akar, de képtelen elérni a szexuális kielégülést: másra sem vágynak, megállás nélkül keresik, de nem találják, és a csontjuk velejéig boldogtalanok. A másik oldalon ott van több milliárdnyi ember, akik nincstelenek, egészségtelen körülmények között élnek, majdnem éhen halnak, fiatalon elpusztulnak, és csak a testüket és az érintetlen szexualitásukat tudják áruba bocsátani. Nagyon, nagyon egyszerű megérteni: ez az ideális cserehelyzet."

"Tudja, hogy hívom én a muzulmánokat? A sivatag nyomoroncainak. Ez az egyetlen név, amit megérdemelnek. Mit gondol, megszülethetett volna az iszlám egy ennyire elragadó vidéken? - őszinte felindulással megint a Nílus völgyére mutatott. - Nem, uram. Az iszlám csak a hülye sivatagban jöhetett létre, a szutykos beduinok között, akik máshoz se értenek - már bocsásson meg -, mint hogy seggbe dugják a tevéiket. [...] Az iszlámot születésétől fogva a háborúk, az inváziók és a tömeggyilkosságok végtelen sora jellemzi; és addig, amíg fennmarad, soha nem jöhet létre megegyezés a világon."

"Még mindig nem értettem, mivel érdemeltem ki egy olyan nőt. mint Valérie."

"Ami engem illet, én semmi kifogásolnivalót nem találtam abban, hogy a szexualitás is belépjen a piacgazdaságba."

"Mivel jól szituált európai vagyok, más országokban alacsony áron jutok ételhez, szolgáltatásokhoz és nőkhöz; és mivel dekadens európai vagyok, közeli halálom tudatában és maximális egoizmusomban semmi okát nem látom annak, hogy megfosszam magam ezektől a dolgoktól. Persze azt is jól tudom, hogy ez a helyzet nem tartható fenn sokáig, és hogy az olyan emberek, mint én, nem képesek szavatolni egy társadalom fennmaradását, tehát egész egyszerűen nem méltóak rá, hogy éljenek."

"Több bár bejárata fölé is kitették a feliratokat: NO MUSLIMS HERE; egy patpongi bár tulajdonos pedig szép, kalligrafikus betűkkel írt táblán részletesebben is kifejtette a véleményét: We respect your Muslim faith: we don't want you to drink whisky and enjoy Thai girls."

"- Tehát itt maradtok - vágott bele Jean-Yves. Láthatólag nehezére esett elhinni. - Hát ez elég furcsa. Valamennyire meg is értelek benneteket, de az mégiscsak meglepő, hogy valaki önként lemond arról, hogy sok pénzt keressen.
- Mire jó a sok pénz? - kérdezte Valérie tárgyilagosan. - Hogy vehessek egy Prada táskát? Vagy hogy Budapestre utazzam víkendezni? Hogy szarvasgombát egyem? Én sok pénzt keresetem, és fogalmam sincs, mit csináltam vele; nyilván ilyen hülyeségekre szórtam el. Te például tudod, hogy mit csináltál a pénzeddel?"

"Most már megértettem a halált; nem hiszem, hogy túl sok fájdalmat okozna nekem. Megismertem a gyűlöletet, a megvetést, a csömört és még sok más dolgot; sőt, megismertem a szerelem rövid pillanatait is. Semmi sem marad meg belőlem, és nem is érdemlem meg, hogy bármi is megmaradjon; akárhonnan nézzük, középszerű lény vagyok."

---------------------------------
Valódi interkulturális csemegét tart kezében az olvasó.

Ha egy társadalomnak mindene megvan, ha tagjainak semmit sem kell tenni a megélhetésért, nincsenek okok, hogy bármiért is különösebb erőfeszítést kéne tenni, s csupán egyetlen dolog hiányzik: a boldogság, hamar elérkezik a fásult életuntság állapota, melyben az unatkozó alany nekilát izgalmakat keresni; hiszen úgy joggal úgy gondolja, az izgalmak eljuttatják őt a vágyott boldogsághoz.
Houellebecq regényében az izgalmak a szexturizmusban öltenek testet. Főhősünk, Michel, a francia kulturális minisztérium alkalmazottja, jól szituált középkorú, egyedülálló férfi Thaiföldre veszi az irányt. Útja során persze végtelen kritikával illeti a hanyatló, értékét vesztett nyugati kultúrát, a benne saját magát is, de nem szalasztja el kiélvezni a thai masszázsszalonok kínálta élvezeteket. Közben pedig véletlenül megismerkedik Valérie-vel, aki mellett megtalálja a vágyva vágyott boldogságot, mindazt, amit pénzért amúgy úgysem kapna meg.
Valérie pedig egy utazási iroda alkalmazottja, aki főnökével egyetemben a XXI. század új turizmusának zegzugos útjain haladva bedobják a köztudatba a szexturizmust, s miközben Valérie is egy olyan világot épít, melyet igazából nem ért, el is ítél, sőt mely világ voltaképpen nem is érdekli, Michel mellett ő is megtalálja élete hajójának biztonságos kikötőjét.
Unatkozó, boldogtalan és gazdag nyugatiak és nincstelen, jobb életre vágyó ázsiaiak, afrikaiak és a harmadik világ minden egyéb világának képviselői, akik saját magukat eladva próbálnak meg maguknak jobb, a nyugatiaknak pedig boldogabb életet kínálni - ők az igazi szereplők a kötetben.
A háttérben azonban - a regény kezdő lapjaitól kezdve - ott lappang sötét árnyként a muzulmán fundamentalisták világa, akiknek ugyancsak nem tetszik az erkölcstelen Nyugat és az azt kiszolgáló harmadik világ szexközpontú világa - mígnem bekövetkezik a katasztrófa.
Rendkívül elgondolkoztató, éles nyugatellenes és iszlámellenes hangokat megszólaltató, pornográf képekkel zsúfolt kötet ez - holott csak a legemberibb vágy, a boldogság kereséséről szól a mű. S úgy tűnik, Houellebecq is úgy gondolja: ha nem boldog az ember, legyen szegény, gazdag, muzulmán vagy bármi egyéb, értelmetlen az élet.

Julius Caesar

fekete-fehér, angol játékfilm, 117 perc, 1970

Rendezte: Stuart Burge, írta: William Shakespeare

Szereplők: John Gilgud, Charlton Heston, Richard Chamberlain

Egy hang megszólal a tömegből: "Őrizkedjél március idusától!' Cassius és Caesar mostohafia, Brutus egyre növekvő aggodalommal szemléli Caesar dicsőségét: a demokráciát, a nép szabadságát féltik a zsarnokságtól. A nép - Antoniusszal az élen - Caesar megkoronázására készült. "Ledöntjük őt, vagy rosszabb kort tűrünk!" - mondja Cassius, aki tudja, hogy összeesküvésükhöz már csak egy embert kell megnyerniük: Caesar mostohafiát, a nemes Brutust.

http://port.hu/julius_caesar/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=14144426&i_topic_id=1

Las Vegas, végállomás

Leaving Las Vegas

Rendezte: Mike Figgis

Szereplők: Nikolas Cage, Elisabeth Shue

Ben, az egykor sikeres hollywoodi forgatókönyvíró és féktelen alkoholista utolsó tiszta perceinek egyikében úgy dönt, felszámolja addigi életét, búcsút mond mindannak, ami a múlthoz köti, és elindul Las Vegasba, hogy egy gyors meneteléssel bevégezze azt, amit elkezdett: halálra igya magát. Itt találkozik álmai asszonyával, a prostituált Serával. Sorsuk, ha csak rövid időre is, összefonódik, és megtanítja őket arra, ami a legfontosabb itt e földi végállomáson: szeretni az életet és tisztelni a halált.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=1453

Becstelen Brigantyk

Inglourious Basterds

színes, feliratos, amerikai-német háborús filmdráma, 153 perc, 2009
Dolby Digital


Rendezte: Quentin Tarantino

Szereplők: Brad Pitt, Diane Krueger, Mélanie Laurent

Franciország német megszállásának első évében Shosanna Dreyfus családját a lány szeme láttára végzi ki Hans Landa náci ezredes. Shosannának éppen hogy sikerül megmenekülnie, és Párizsba szökik, ahol új személyiséget vesz fel: egy mozi tulajdonosa és üzemeltetője lesz. Európa egy másik részén eközben Aldo Raine hadnagy egy csoport amerikai zsidó katonát verbuvál gyors, sokkoló megtorlóakciók végrehajtásához. A később "Brigantyk" néven elhíresülő osztag csatlakozik Bridget Von Hammersmark német színésznőhöz és titkosügynökhöz egy akcióban, melynek célja a Harmadik birodalom vezetőinek kiiktatása. Hőseink sorsa egy mozi bejáratánál fut össze, ahol Shosanna a saját bosszútervét készül végrehajtani.

http://www.port.hu/becstelen_brigantyk_inglourious_basterds/pls/fi/films.film_page?i_film_id=100594

Mikve

Rendezte: Michal Dočekal

Szereplők: Pap Vera, Igó Éva, Börcsök Enikő, Eszenyi Enikő, Hegyi Barbara, Tornyi Ildikó, Kovács Patrícia, Stefanovics Angéla

Hadar Galron sok humorral fűszerezett, megrendítően szép története egy női fürdőben játszódik, egy mikvében. A mikve rituális fürdő, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak, és újra érintkezhessenek férjükkel. A dráma szereplői különböző életkorú nők, akiket vallási szabályok kötnek, és különféle társadalmi és családi szerepekben egy férfiuralta világban küzdenek elfogadásukért, szabadságukért, jogaikért, s ha kell lázadnak is. Hadar Galron kortárs izraeli drámaíró 2004-ben írta a Mikvét, melyet azóta a világ számos pontján bemutattak. A magyarországi ősbemutatót Michal Docekal a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezi.

http://www.port.hu/pls/w/theatre.directing?i_direct_id=15877&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44&i_topic_id=4

E. L. Doctorow: A víztároló

Pesti Kalligram, 1998
240 oldal

Az 1871-es év egyik esős reggelén az ifjú és kissé zilált lelkű szabadúszó újságíró, Martin Pemberton épp a szerkesztőségbe tart a Broadway-ra, amikor megpillant egy omnibuszt, melynek fekete ruhába öltözött utasai között felfedezi nemrég eltemetett édesapját. Ezzel a képpel kezdodik Doctorow regénye, melynek valódi főszereploje a polgárháború utáni New York, ahol a megcsonkított testű veteránok koldulnak az utcán, rikkancsok állnak harcban egymással az utcasarkakért, és Boss Tweed, a mindenható és végtelenül korrupt polgármester manipulálja a várost. Az önelégült gazdagok, a kiábrándult intellektus és a tömeges nyomor világa ez.


http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=58167&type=22&_v=Doctorow_E_L_A_viztarolo
-----------------

„Magam sem voltam különösebben elragadtatva modern ipari társadalmunktól.”

„Ó, én Manhattanem!”

„Amikor az emberiség nem küszködik a történelem béklyójában, akkor Mennyország van, eseménytelen Mennyország.”

„Teljes meggyőződéssel a demokrácia híve vagyok, de az igazat megvallva, olyan dolgokon mentem keresztül ebben a városban, melyek után már-már vágyódni kezdtem a királyok butító békéje után…az unott egyhangúság után, ami a királyi hatalom vakító fényében való hajlongás és sürgölődés folyománya.”

„Ennek úgy 1871 áprilisában kellett történnie. Ezután már csak egyszer találkoztam Martin Pembertonnal, azután nyoma veszett.”

„A nyilvánosság birodalmában járunk – a legolcsóbb, legközönségesebb birodalomban, a sajtóéban.”

„Sehol máshol a világon nem volt tapasztalható ennyi felgyülemlett energia. Mondjuk, megjelent egy ház a mező közepén. Másnap már város vette körül, forgalmas utca lovaskocsikkal.”

„Íme, egy begubózott élet, mely mit sem törődik a világ dolgaival.”

„És ha az ember meg akarja tudni, hogy valaki életben van-e, mit tesz? Elmegy a hullaházba, természetesen.”

„… Augustut Pemberton egyike volt a kiválasztott kereskedőknek, akiknek egy hálás nemzet köszönetét tolmácsolták a Fehéz Házban rendezett elnöki vacsorán, 1864-ben.”

„A New York-iak imádták az ő víztárolójukat.”

„De van-e olyan utca, környék, vagy hely a városban, amely nem válik végül valami szerencsétlenség színterévé, ha kellő időt várunk?”

„Minden egyes elveszett vagy szökött gyermekre, akinek eltűnését szülei vagy gondviselői jelentették, száz olyan esett, akinek hiányát legfeljebb vállrándítással vagy káromkodással fogadták. […] Kemény világ volt, de a mostani kevésbé kemény? A társadalom szörnyű passziói koronként változnak, de ha nem is teljesen láthatatlanok az adott nemzedékek számára, mindenki meglehetős türelemmel elviseli őket… Bizonyos vallásos érzékenységek számára az ilyen gyerekek testesítették meg Isten kifürkészhetetlen céljait. A modern emberek Darwint idézték és a Természet törvényét látták érvényesülni. […] A Természethez hasonlatosan városunk is pazarló volt és elegendő gazdagságot termelt magának ahhoz, hogy nagy veszteségeket is elbírjon maradandó sérülések nélkül. Ez volt az ára annak, hogy üzletet lehessen csinálni, miközben a fajok kiválasztódása könyörtelenül folyt tovább, és New York mint valami eddig soha nem létezett organizmus vakon tapogatózott a tökéletesség felé.”

„- Zavarom valamiben? – kérdeztem.

- Igen, és hálás vagyok érte.

Legutóbbi megaláztatása az volt, hogy őt bízták meg azzal a hivatallal, amely a városban előforduló haláleseteket hivatalosan osztályozta kor, nem, fajta, születési hely és elhalálozási ok szerint – amely lehetett fertőzéses, szervi vagy hirtelen – és évi táblázatos formában rögzítette mindezt a városi almanach számára, melyet soha senki nem olvasott.”

„… ekkor éreztem meg először dr. Sartoruis jelenlétét városunkban…”

„Az én sorsom egy másik történet lesz…nem ez.”

„A Sartorius név természetesen latin, de a németből jön. […] Így lett a molnárból Molitor, a lelkipásztorból Pastorius, a szabóból Sartorius.”

„… az ember, akit Isten arra teremtett, hogy uralkodjon a madarak, a föld vadjai és a tenger halai fölött, valójában azoktól származik úgy, hogy az első majom felállt hátsó mamut lábaira, aztán levedlette szőrét, s ott állt Ábrahám és Izsák, s Isten bocsássa meg, maga Jézus is.”

„Eszembe jutott a híres óangol költemény, a Beowulf, amely fiatal fejesek okulására íródott. A benne található egyik legfontosabb ősi tanítás az, hogy ha tiéd a hatalom, meg kell osztanod a zsákmányt.”

„A Kis Csavargók Otthona felekezeten kívüli árvaház volt, melynek irányítása tudományos alapon történik, a gyermeknevelés legújabb elveinek alkalmazása mellett. Mr. Tweed és a polgármester és Connolly főszámvevő az igazgatótanács tagjai közé tartoztak. Eustace Simmons volt igazgatóként feltűntetve. Az intézmény orvosa pedig dr. Wrede Sartorius volt.”

„Az agglegénység keserű levében főttem, túl régen voltam már agglegény, és túl öreg voltam ahhoz, hogy más tegyek, mint lassú tűzön főjek.”

„A könyvtár nem egy gyűjtő könyvtára. Nem szórakozásból olvas. Nem él benne különösebb tisztelet maguk a könyvek iránt, a kötésük és a többi ilyesmi iránt, s ezért nem bánt velük gondosan. Olvasta a filozófusokat, a történészeket, a természettudósokat, még a regényítókat is, anélkül hogy agyában különválasztotta volna tárgyukat. Keresett, mindig keresett valamit, amit igaznak és önmaga számára hasznosnak ismerhetett fel. Valamit, ami átsegítheti őt azon, ami megzavarta, bármi is legyen az, azon a ponton, ahol a saját elméje…megakadt.”

„Nem, ez az ember nem pusztán orvos volt… Tudják, én mindig intellektuelnek adtam el magam…és valóban, olvasott vagyok és jól tájékozott abban, hogy milyen lényeges kérdéseket kell feltenni…mégsem volt meg bennem soha az a vitalitás…ami az igazi nagy szellemek sajátja. Persze még az összehasonlítás is igazságtalan. Én soha nem képviseltem meggyőződésem szerint a gondolataimat, hanem csak elszenvedtem őket, mint amikor az ember valami olyasmit tart a kezében, ami túl forró és égeti a kezét.”

„Nem kiváló szellemük tett őket érdemessé figyelemre, vagy hogy meghosszabbodó életük milyen hasznos lenne az emberiség számára, vagy adományaik, melyeket a társadalom javára fordítottak…hanem kizárólag a vagyonuk. […] Alkalmas alanyok voltak gazdagságuknál fogva, s önnön telhetetlen mohóságuk is alkalmassá tette őket – ezek voltak az alapvetően szükséges dolgok, s ebben nincs hiány New York városában.”

„Lehet…normálisnak nevezni azokat a dolgokat, amiket tett?! A normalitás körülbelül annyira hasznos fogalom, mint az … erény. Meg tudná nekem adni az erény klinikai meghatározását? Ez a bor itt a poharamban átkozottul jó bor, erényes bor, erényesen…borszerű. A bor legjobb viselkedését testesíti meg. jó és normális és erényes bor!”

„Amikor még fiatalok vagyunk, nem láthatjuk előre, hogy ami ma oly természetesen adott számunkra az életben, az épp az, aminek a megtartásáért majd küzdenünk kell, ahogy öregszünk…”

---------------

Rendkívül durva, rideg és lehangoló világot tár elénk Doctorow könyve: az 1871-es év New Yorkjában járunk, nem sokkal a polgárháború után, ahol gazdagok és szegények közt a távolság egyre nő.

Aki gazdag, mindent megtehet, akár saját életének meghosszabbítására is gondolhat - még akkor is, ha ehhez szegény árva kisgyerekek életét kell elvenni. S ebben benne van a város vezetésétől és krémjétől kezdve mindenki, aki számít - fedőszervül pedig egy, a városi víztároló helyén kialakított "árvaház" szolgál.

Itt folytatja ördögi kísérleteit a felsőbb tudomány nevében dr. Sartorius, aki valamely, csupán általa ismert abszolút igazság kutatása közben - hangsúlyozottan a politikai és gazdasági elit támogatásával - olyan dolgokat végez, amelyekről még álmodni sem jó.

A borzalmak leleplezéséhez egy fiatal szabadúszó újságíró váratlan eltűnése szolgáltat alkalmat - de azt kell mondanunk, hiába is a konkrét eset leleplezése, Doctorow jelen művében olyan vádakat fogalmaz meg, melyek nem csupán a félőrült (?) dr. Sartoriust, New York 1871-es vezetését, hanem az egész, pénzalapú, a nyomorgók és szegények vérét szívó elvetemült kapitalista-kizsákmányoló, népelnyomó és osztályellenség tőkés világot illetnek.

Az amerikai kapitalizmus hajnalának A víztárolóban is megfogalmazott alapelve máig érvényes: "ha pénzed van, mindent megtehetsz, ha pénzed nincs, semmit sem tehetsz".

Alighanem kevés leszámolni az árvaháznak álcázott kísérleti laboratóriumokkal, elmebeteg tudósokkal és talán náluk is elvetemültebb politikusokkal és pénzemberekkel: végső megoldásként az anarchisták egyik legkifejezőbb mondatát véljük kiolvasni a sorok közül. Abolish Capitalism, Smash the State.

Harminchét

Felicxan naskigxtagon!

V. Galaktyionov-A. Agranovszkij: Egy nagy építkezés hajnala

Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1952
210 oldal
----------------

"Ekkor hallottam először együtt említeni a kedves Sztálingrád szót, a másik szeretett fogalommal, a vízierőművel. Először hangzottak el egymással kapcsolatban ezek a minden szovjet ember előtt ismert és kedves szavak."

"Hogy megértsük, milyen hatalmas ez a folyam, tulajdon szemünkkel kell látnunk a Volgát, éreznünk kell e megragadó táj szépségének varázsát, méltóságteljes csendjét..."

"Ez az ember - a szovjet idők mérnöke - maga sem vette észre, hogy a Sztálingrádi Vízierőmű, amely keresztülhúzta az ő régi tervét, lassankint szívügyévé vált."

" - Ha a kőzetek szilárdak - mondotta Zsuk elvtárs - akkor a gát alatt nem kell külön megerősíteni őket. Ez óriási megtakarítást jelent építőanyagban, munkaerőben és gépekben."

" - Bocsássanak meg, hogy beleszólok - kezdte - csak szeretném figyelmüket felhívni arra, hogy itt voltak a német állások. Itt húzódtak a part mellett. A fasisztákat innét 1942 szeptemberében vertük ki, páncélos naszádokról szálltuk partra."

"Milyen meglepetéseket készít építőinek a Volga, Európa legnagyobb folyója? Mikor és milyen hatalmas víz- és jégtömegeket tud összegyűjteni az emberrel folytatott küzdelmére? A tervezőknek ezt előre pontosan kell tudniok."

"Az expedíció pártértekezlete éjjel egykor kezdődött."

"'Ez - mutatta nekem - a jövő búzája! Ha öntözni fogjuk sztyepjeinket, mindenütt ezt fogják vetni, ilyen termést gyűjtenek be a kolhozok.'
Brescsinszkij elhallgatott, majd határozottan így szólt:
- Látjátok mennyire a jövőbe néznek az emberek!"

"Jól sikerült este volt. A vége felé Roman Konsztantyinovics Guszarov lépett az asztalhoz és óvatosan az asztalra tett egy borítékot.
- A fúrómunkások találták - mondotta - a föld alatt, egy elesett tiszt térképtáskájában."

"Népünkre gondoltam. Jó kezekbe adták Sztálingrád védelmezői a nép boldogságért folyó harc lobogóját, ha egy szerény, nagycsaládos topográfus, gondolkodás nélkül visz végbe hőstetteket. A harc ma is ugyanazon célért, a kommunizmus győzelméért folyik!"

"Pripotyen fejéhez kap:
- Tudod te, milyen monstrum ez a gép? Annyi áram kell hozzá, mint Poltava városának. Félperc alatt tizennégy köbméter talajt markol. Egy óra alatt egész vonatot rak meg, egy nap alatt 25 vasúti szerelvényt... Egy hét alatt, egy hónap alatt mennyit?!... El tudod képzelni, milyen munkahely kell ennek a gépnek?"

"A geológusnak nem volt elég ideje az alvásra, az egyik részlegtől a másikra rohant, elfáradt, idegeskedett, néha dühöngött, de állandóan élesen, világosan tudatában volt annak, hogy nem valami merész fantáziát hajszol, hanem a nagyszerű jelent építi Hazája számára."

" - Felépítjük a Volga-Dont, befejezzük a sztálingrádi kutatómunkát, aztán keletre megyünk - a Jenyiszejre, az Angarára, vagy az Amurra. Eljössz az Amurra?"

"Őszintén szólva, kedves barátaim, olyan gátat, mint ez a sztálingrádi lesz, nem építettek még a Volgán."

"Csak a legutóbbi ötven év alatt a világ különböző országaiban több, mint ezer súlyos szerencsétlenség történt a hidrotechnikai berendezéseknél. Emellett a katasztrófák nyolcvan százaléka az Egyesült Államokra esik."

"A valóság, maga az élet már régen megcáfolta Amerika technikai csalhatatlanságáról szóló legendát."

"A pimaszok nem parancsolhatnak az emberiség fejlődésének. De nem parancsolhatnak a folyók folyásának sem."

"Dollár, dollár és ismét dollár! A dollár részt vesz minden formulában, meghatározza bármily építkezés típusát, helyét és diktálja az építkezés határidejét és minőségét. Kiderül, hogy az amerikai hidrotechnikus, amikor gátat épít, nem elektromos áramot akar termelni, hanem ismét dollárokat - a huszadik század derekának amerikai emblémájával ellátott kerek, sárga pénzérméket... Ennek következtében az emberi haladás hasonlóvá lesz, ahogy Marx mondta: 'ahhoz az utálatos pogány bálványhoz, amely nem akar másból nektárt inni, csak a meggyilkolt emberek koponyájából.'"

"Nálunk nem fordul elő katasztrófa. A szovjethatalom idején - bár a világtörténelemben sohasem látott méretű hidrotechnikai építkezést folytatunk - nem volt egyetlen szerencsétlenség sem. Ezt annyira megszoktuk, hogy nem is érzünk emiatt különösebb örömet. Mint ahogy az emberek nem érzik magukat nagyon boldognak akkor, ha a fejük ép, az álluk, az orruk, a fülük a helyén van. Ennek így kell lennie."

"Este mindannyian moziba mentek. A 'Sztálingrádi csatá"-t játszották."

"Mint a háború alatt, most is Sztálin vezet bennünket a győzelemre. Tehát győzni fogunk!"

"A szovjet embernek olyan a természete, hogy szereti a kutatókat."

"A grandiózus építkezések megvalósítása közepette a szovjet kutató sohasem feledkezik meg a legfontosabbról, az emberről való gondoskodásról. Ez hatja át egész munkáját, az első felderítéstől kezdve, a felépített mű üzembehelyezéséig."

"Mindegyikünk nem egyszer megfigyelhette, hogy az állam milyen gondosan és bölcsen költözteti át a kolhozparasztokat az elárasztandó területekről új lakóhelyekre."

"És milyen gonddal választottak új helyet a falunak!...
A geológus tanulmányozza a talajszerkezetet, a hidrológus kutat fúr, hogy megtudja van-e édesvíz, Moszkvából a Malária Ellen Küzdő Intézetből tudósok érkeztek, megnézték nincsen-e az új település szomszédságában mocsár, tanulmányozták a 'szélrózsá'-t, hogy a szél nem a mocsarakról fúj-e a falu felé. A párt kerületi bizottságának titkára a kolhozparasztokkal együtt járta a földeket, megismerkedett a kijelölt új lakóhelyekkel. Mindent figyelembe vettek: a gazdaságosság, az esztétika, az egészségvédelem szempontjait."

"A Volga folyón, Sztálingrád körzetében vízierőművet kell felépíteni, melynek teljesítménye áltagcsapadékos évben legalább egymilliókétszázezer kilowatt és ez az állomás körülbelül tízezer milliárd kilowatt villanyenergiát termel. A vízierőmű építését meg kell kezdeni 1951-ben és teljesen üzembe kell helyezni 1956-ban."

"A párt hatalmas szervező ereje, száz és száz különböző szakmához tartozó szakember tevékenységét egyesítette. A rendelet mindent számbavett: a nép évszázados vágyait, a szocialista ipar mérhetetlen lehetőségeit és a kolhozfalu megnövekedett igényeit. A problémákat merészen, nagy arányokban és sztálini módra bölcsen oldották meg."

"Sztálingrád most is, mint a háború alatt a tűzvonalban fekszik. A száraz délkeleti határ közelében elsőnek kapja a forró, pusztító szelek rohamát. De Sztálingrád elsőnek lendül ellentámadásba. Ilyen a sztálini stratégia: az ellenség főerőire kell csapást mérni!"

"Sztálingrádban a 4. sz. téglagyár munkásai felhívást intéztek a terület dolgozóihoz: 'Az év végéig vállaljuk négymillió tégla terven felüli gyártását. Mindenkit felhívunk, hogy...'
Még egy rövid jelentés: 'A taskenti emelőgépgyár útnak indította Sztálingrádba a nagy emelőszerkezetek első szállítmányát.'"

"nincs szürke munka és nincs alkotó munka, de van a munkához való szürke - és alkotó viszony."

"De talán mégis a legkönnyebb szemléltető képet adni a létesítendő csatornáról például egy elképzelt utazás formájában a Volgától az Uralig, mondjuk 1960-ban."

"Mi századokra építettük művünket."

"A megvalósított tervek csúcsáról az ember többet és jobban lát. És ismét rádöbbenünk a legcsodálatosabbra: Hazánkban ezt a nagy építkezést azokban az években hajtották végre, amikor az egész világot szinte mély szakadék osztotta ketté. Az Egyesült Államok hisztérikus szenátorai követelték, hogy azonnal, de azonnal!!! - dobjanak atombombát a Szovjetunióra! Mi pedig ezalatt csatornákat, vízierőműveket, gátakat építettünk, a földeket öntözhetővé tettük, tölgyerdőket ültettünk - biztos, nyugodt léptekkel haladtunk a kommunizmus felé."

"Ez 1950-ben, november elején történt. Azokban a napokban, amikor az angol pilóták felgyújtották a maláji falvakat, amikor a francia bombázók ólomgolyókkal pásztázták Vietnam országútjait, amikor az amerikai légi kalózok bombázták Korea békés városait."

"Igazi szocialista versenyt kell indítani a csupán papíron tett vállalások helyett (amikről már mindenki megfeledkezett), darabbért kell bevezetni (hadd érezze minden dolgozó, mennyire megbecsülik munkájának eredményét). Végül, és ez a legfontosabb, új kádereket kell nevelni. Technikusokra, vegyészmérnökökre, laboránsokra van szükség. Káderek...káderek...káderek..."

"...aki a lányának az Eszmeralda nevet adta, vinné el őt az ördög! No gondolják el, micsoda ötlet volt ez. Minden gyereknek rendes neve van, Maruszja, Katyusa, Vera és egyszerre megjelenik - egy Eszmeralda. Persze, így hozzászokott ahhoz, hogy ő kivétel és letért a rendes útról s mindenféle csavaros gondolatok születnek a fejében..."

"Mi a boldogság? - Harc"

"A szovjet tudomány a vizsgálat különböző módszereivel fegyverzett fel minket és mindezek a módszerek azonos eredményeket mutattak."

"Jegyezze meg a jövőre nézve - fejezte be Satszkij - hogy a munka tartalmasságát nem terjedelmével mérik: minél kevesebbet írnak, annál jobban átgondolták. Ez így van."

"Az igazi geológusnak bátran szembe kell néznie a veszélyekkel. Kötelessége védeni álláspontját, ha valóban meg van győződve arról, hogy az ellentétes álláspont helytelen, még akkor is, ha ellene lennének az építkezés összes vezetői.
A nagy Sztálin tanít bennünket erre. Vezetőnk ismételt útmutatásaira hivatkozva, Malenkov elvtárs ezt írta egyik híres cikkében:
'...Ha a bolsevik határozottan meg van győződve igazáról, akkor nem szabad valakinek a véleménye mögé helyezkednie, hanem úgy kell cselekednie, ahogy józan esze és lelkiismerete diktálja.'"

"Késő éjjel, amikor távozni készültem, pártszervezetünk titkára váratlan javaslatot tett nekem: tartsak előadást a pártoktatás napján a 'Szovjetunió Kommunista Pártja történetének1 negyedik fejezetéről."

"Az emberiség egész történetében először merészelt az ember egy egész folyót újjáépíteni."

"'A csodás jövendölések - mesék - mondta Lenin. - De a tudományos jövendölés - az tény.'
A derűs lenini álom, már nem álom többé."

"Az ember a föld ura - ő a föld és a természet gazdája. A legnagyobb folyó és az atom ereje neki engedelmeskednek. Hol mutassa meg még az erejét?"

"A szovjet ember folytatja győzelmes útját. Az Ob, az Irtis, a Jeniszej észak felé folynak és vizüket az Északi Jeges tenger feneketlen mélységébe szállítják. Szomszédságukban pedig a Turgaji felföld és a Közép-Ázsiai puszták a hőségtől szenvednek. Korrigáljuk a természet tévedését - fordítsuk meg a nagy szibériai folyók folyását!"

"A himnusz ünnepélyes hangja hallatszik a gát tetejéről és elárad hazám tengerei, virágzó mezői és legelői, bokrai és erdei felett. Ez a dallam mindenütt hirdeti a szovjet ember nagy győzelmét.
Tavaszi virradat ragyogja be a földet. A reggel már uralkodik a világ felett. A fénylő napsugarak tüzében magasztos szobor emelkedik. Mélyen a tengerbenyúló földnyelvre építették Őt és úgy tűnik, hogy a kék hullámokból emelkedik egyenesen az ég felé a legnagyobb ember alakja, akinek lángesze teremtett mindazt, ami itt létrejött; azé az emberé, aki mindenkinél előbb, előre látta ezt a boldog napot."

---------------------------------

Amikor a Horváth Press szerkesztősége annak idején (a Szabó Ilonka utca kulturálisan pezsgő időszakáról van itt szó, 2004-2006 közt!) beszerezte ezt a könyvet, még nem sejtette, hogy annak ellenére, hogy az alkotás 1952-ben jelent meg az Új Magyar Könyvkiadó jóvoltából, nagyon kevés -vagy éppen semmi- információ sem található róla a világhálón.
Tisztes kora ellenére (ismételten: 58 év telt el a magyarországi premier óta!) valódi könyvújdonságot tarthat a kezében a nyájas olvasó. Nem is akármilyet.
Ha Tolkien a Szovjetunióban írta volna meg A gyűrűk urát, a könyvéhez szükséges pátoszért nem kellett volna messzire mennie: a Galaktyionov-Agranovszkij szerzőpáros dokumentumregénye az emberi akarat diadalának gyönyörű példáját szolgáltatja mindennemű (emberi és természeti) ellenség felett.
A kommunista akarat diadalának könyve ez. A geológus-újságíró szerzőpáros igen szemléletesen tárja elénk a szovjet ember, a Szovjetunió és a legfelsőbb szovjet vezetés vasakarata mentén a semmiből kibontakozó, világméretű és világraszóló jelentőségű építkezés hiteles és lelkesítő történetét.
Csupán pár évvel járunk 1945 után, amikor a Vörös Hadsereg fényes diadalt ült a gonosz (akkori) birodalma felett, s a jövőbe tekintő új embertípus, a szovjet ember, máris nekilát a boldog és békés jövendő egyik újabb fejezetének, a sztálingrádi vízerőmű megépítésének (zárójeles megjegyzés: a ma volgográdi vízerőmű néven ismert építmény még ma is tekintélyes helyet foglal el a világ legnagyobb vízerőműveinek listáján, ld. http://hu.wikipedia.org/wiki/Legnagyobb_v%C3%ADzier%C5%91m%C5%B1vek_list%C3%A1ja). A Horváth Press szerkesztőségének "csupán" a brazil Itaipú erőművet volt szerencséje megcsodálni 1998-ban (melyet azóta a kínaiak már a második helyre kényszerítettek a listán), de ne feledjük, hogy az Itaipú évtizedekkel a Sztálingrádi vízerőmű után épült, mely utóbbi korának mérnöki csodájaként méltán vívja ki napjaink elismerését is.
A dokumentumregényben megismerhetjük azt az elképesztő (hogy azt ne mondjuk, isteni/kommunista) elszánást, mellyel az Ember (a szovjet ember) küzd utódainak szebb jövőjéért a természet összes buktatójával szemben, megtapasztalhatjuk, hogy sajnos még a Szovjetunióban is vannak (még 1952-ben is) kishitű, mondhatni menysevik gondolkodású bomlasztó elemek, akik kicsinyeskedésükkel és hitetlenségükkel, nem kommunistához/sztálinistához méltó hozzáállásukkal hátráltatják az Embert (a szovjet embert) céljainak elérésében (természetesen, mindenki megnyugtatására, megakadályozni ebben őt nem tudják...).
A dokumentumregény elénk tárja azt is, mekkora -minőségbeli- különbség rejlik a kapitalista-kizsákmányoló és a kommunista-szovjet gondolkodás- és életmód közt, s nem kérdéses az sem, a két értékrend közti választás esetén hova adjuk le voksunkat.
Ma már a fejünk fölött összecsapó zöld hullám alól friss levegő után kapkodva nehéz talán azonosulnunk az Ob, a Jenyiszej és az Irtis délre való elterelésének még a gondolatával is, de a könyv meggyőző tanúsága szerint a szovjet pártvezetés és személy szerint a Szovjetunió lánglelkű vezetője, Sztálin elvtárs már az ötvenes években is minuciózusan odafigyeltek arra, hogy az Ember (a szovjet ember) érdekében végzett gigantikus és heroikus építkezések, megalomán környezetátalakítások lehetőleg a környezet és az Ember (a szovjet ember) életének legnagyobb fokú tiszteletben tartása és a károkozás maximális elkerülése mellett történjenek.
Ha valamit, hát hitetlen korunkban talán éppen azt tanulhatjuk meg e már-már tudományosan fantasztikus és fantasztikusan tudományos könyvből, melyben még egy képzeletbeli utazást is teszünk a 60-as években a "Sztálingrádi-tengeren", hogy hittel és bizalommal tekintve a jövőbe minden gátló körülmények ellenére is értelmet adhatunk szürke és jelentéktelen hétköznapjainknak.
Bár a Szovjetunió is vagy már majd' 20 éve halott, a könyvet elolvasva, s annak lelkesedéséből merítve hittel és bizalommal vallhatjuk, hogy a kapitalizmus még mindig haldoklik, s helyét előbb-utóbb valami jobb, valami emberibb veszi át. Ahogy azt Hofi Géza mondotta: "Ha nincs Isten, kell egy fix pont."

-----------------------------


http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=egy-nagy-epitkezes-hajnala&ID=88074&gb_w=t

Torremolinos 73 - Szex, hazugság, super 8-as

színes, feliratos, spanyol-dán vígjáték, 87 perc, 2003

Rendezte: Pablo Berger

Szereplők: Javier Cámara, Candela Peña, Mads Mikkelsen

A Torremolinos 73 Alfredo Lopeznek, a megfáradt enciklopédia ügynöknek és Carmennek, hűséges feleségének történetét meséli el, a házaspár rövidéletű kalandozását a 70-es évek pornóiparában, a Franco-rezsim vége felé, amikor a filmes szex halálos bűnnek számított Spanyolországban.

Hiába várva gyermekáldásra életük egy csapásra megváltozik, amikor a Montoya Kiadó, akinek Alfredo dolgozik, azt javasolja, készítsenek "Audiovizuális Enciklopédiát Az Emberi Szaporodásról", amelyet majd a skandináv országokban értékesítenek. Egy rövid tanfolyam elvégzése után, melynek során Alfredot a szuper8-as kamera, Carment pedig az erotikus viselkedés rejtelmeibe avatja be egy dán páros, hamarosan neki is fognak a filmek készítésének.

A házaspár azonban egyre jobban eltávolodik egymástól, mert míg a szex-szimbólummá avanzsált Carment a gyermek megfogantatása érdekli elsősorban, Alfredo fejébe veszi, hogy ő lesz a "Spanyol Bergman", és nekifog, hogy megírja a "Torremolinos 73" forgatókönyvét...

http://www.port.hu/torremolinos_73_-_szex,_hazugsag,_super_8-as_torremolinos_73/pls/fi/films.film_page?i_film_id=60487&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

Harry Potter és a Tűz Serlege

Harry Potter and the Goblet of Fire

színes, magyarul beszélő, angol-amerikai kalandfilm, 157 perc, 2005

Rendezte: Mike Newell

Szereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint

Harry Potter visszatér a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, hogy folytassa a tanulmányait. Nem sejti, hogy élete legnehezebb kihívása vár rá. A tizennégy éves Harrynek akaratán kívül és nála idősebb, tapasztaltabb diákokkal együtt kell részt vennie a nemzetközi Trimágus Tusán, amelyre megmagyarázhatatlan módon egy ismeretlen nevezte be. Ám az iskolai verseny veszélyei elhalványulnak az immár bizonyossá váló tény mellett: Voldemort, a Sötét Nagyúr ismét színre lépett és nemcsak hatalmát nyerte vissza, hanem emberi alakját is.

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=72510

A szív bajnokai

The Blind Side

színes, amerikai életrajzi dráma, 128 perc, 2009
Dolby Digital

Rendezte: John Lee Hancock

Szereplők: Sandra Bullock, Quinton Aaron

Michael Oher (Quinton Aaron) nem igazán tudja, mi az a család, és még kevésbé tudja, mi az a sport. A hajléktalan tizenéves a memphisi utcákat és lakótelepeket ismeri. A tehetős Leigh Anne Tuohynak (Sandra Bullock) nem sok fogalma van a fiú világáról. Mégis: találkozásukkal Michael otthonra lel, a Tuohy család pedig egy szeretett új fiúra és testvérre. Ez az igaz történet nemcsak annak krónikája, hogyan lett Michael az amerikai futball csillaga, de a szereteté és az önzetlenségé is, miközben mindvégig elsöprő erővel hat a nézőre - akárcsak Bullock kivételes alakítása, amellyel a színésznő a legjobb női főszereplőnek járó Arany Glóbusz- és Oscar-díjat is elnyerte. Kövesse végig egy semmiből induló srác rendkívüli útját, aki már akkor győztes volt, mielőtt még a pályára lépett volna.

http://port.hu/the_blind_side/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=107860

Momo Kapor: Tisztviselő-galaxis

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985
196 oldal

"A tisztviselő-galaxis régi törvénye, hogy ott tartják a legtöbb értekezletet, ahol a legkevesebbet dolgoznak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az értekezleten üldögélő tisztviselők úgy érzik, hasznos tagjai a társadalomnak, és ott szükség van rájuk.
Az értekezlet jelenti létük hazug alibijét, s ha sokáig nem tartanak értekezletet, bűntudat gyötri őket, és úgy érzik, közeleg a vég. Ilyenkor a folyosón fel-fel hangzik az aggodalmaskodó mondat: "Gyerekek, régen nem volt értekezlet!" - ezt pontosan úgy mondják, mint valaha azt, hogy "régóta nem voltam már gyónni", vagy: "Itt az ideje, hogy fogorvoshoz menjek..."
A végtelen sorhoz hasonlóan, az értekezlet az adminisztráció valamilyenfajta közös imádsága. Pontosabban: az irodalmi életforma oltárán bemutatott időáldozat; eszköz arra, hogy minél kisebb területen, minél több alkalmazott gyűljön össze kollektív lelkiismeret-mosdatásra.

-------------------------------

„Mondjuk, hogy közönséges átlagember vagyok, noha ez a meghatározás nem egészen pontos: nincsenek közönséges átlagemberek. A történelem nem szánt különleges szerepet nekem, de azzal vigasztalom magam, hogy erre nem is volt alkalma. Életem során sohasem akartam kivételes helyzetbe kerülni. Ennek talán velem született szégyenlősségem és zárkózottságom az oka, de az is lehet, hogy neveltetésem (szerény tisztviselőcsaládban nőttem fel!); sohasem uralkodtam másokon, és ezt nem is ambicionáltam. Éppen ezért uralkodtak mások felettem!”

„kezdetben, amíg az ember fiatal, azt képzeli, hogy hivatali állása – amelybe véletlenül csöppent – ideiglenes. Van még éppen elég ideje! Ha valaki akkor azt mondaná neki, hogy az előtte álló éveket, egészen a nyugdíjig, egy penészes hodályban fogja eltölteni az ajtótól balra, a hetedik íróasztal mögött, másik kilenc szerencsétlennel egyetemben, vagy nem hinné el, vagy még abban az órában felkötné magát. És lám, a legtöbb városi ember így éri meg az öregkort.”

„Amikor a megszámlálhatatlan történelemkönyv egyikének lábjegyzetében azt olvassuk, hogy ’e század húszas éveinek nagy gazdasági válsága tönkretette a független kézművesek rétegét és a kis műhelyek tulajdonosait…’ – eszünkbe jutnak-e a hideg konyhák, ahol már nincs semmi ennivaló, látjuk-e a gyerekek eltompult tekintetét, amint üldögélnek, és a szüleikre várnak, mert azt hiszik, hogy mindenhatóak és majd segítenek rajtuk. Érezzük-e a szegénység és a vereség ízét, a félelmet a sötét városnegyedekre ereszkedő éjszakától, vagy egyszerűen átsiklunk e mondatok fölött, mint a politikai gazdaságtan száraza számadatain, nem érezzük az emberi leheletet, nem látunk magunk előtt egyetlen arcot sem, nem látjuk a kéz reszketését, a tegnapig még elegáns nadrág térdén a foltot, sem a családapa borostás állát, mert már nem borotválkozik, felhagyott minden reménnyel.

Marad még a szépirodalom, amelynek az emberekkel kellene foglalkoznia, de csak kivételes sorsok, egyes típusok érdeklik: hősök vagy antihősök, mindegy, csak hős legyen; nagyon is öntelt ahhoz, hogy másokat is észrevegyen, az unalmas, érdektelen figurákat. A szépirodalom beéri önmagával […]”

„Ha az embernek az égvilágon semmije sincs ezen a földön, úgy látszik, a szerelem az egyetlen mendedéke.”

„Kik lehetnek azok a szerencsés emberek, akik ezekben a villákban élnek? Nem utáljuk őket. Inkább csodáljuk. Alighanem rendkívüli, kiválasztott emberek lehetnek, akik nem ismerik az albérleti szobák kínjait. […] Az egyik Tolsztoj utcai villából veszekedés hangjai szűrődnek ki. Hogyan képesek veszekedni ilyen gyönyörű helyen?”

„A szenvedés örök és tompa. Borotválkozom, és egyre gyakrabban teszem azt kérdem magamtól, nehéz-e a halottakat borotválni?”

„Már belém ivódott az egymást követő, egymástól semmiben sem különböző, monoton napok ritmusa. A nappalok – ikertestvérek! Ki tudja, hányadszor fordul meg a fejemben, hogy egyszerűen befordulok az egyik mellékutcába, és elindulok, amerre kedvem tartja. Senki sem akadályozhatja meg. De hát miért jelentkeztek a lágerbe elhurcolt emberek olyan szófogadóan és illedelmesen a jövendő vesztőhelyein? Ha egyszerre erednek futásnak minden irányba, legalább néhány megmenekült volna. És miért nem hőkölnek vissza a vágóhídra hurcolt lovak? Miért nem ágaskodnak és vágtáznak egy mezőre, ahol magas a fű, és nyomtalanul eltűnhetnek? Miért viselem el az engedelmességet? Miért vagyok hajlandó olyasmit csinálni, amihez semmi közöm? Miért teszek úgy, mintha hasznosnak tartanám?

Mégis, amíg el nem ismerem a vereségemet, addig nem győztek le. Én pedig nem ismerem el.”

"Gyakorta megesik, hogy valamely fontos állást szemét ember tölt be; a becsvágy, a műveletlenség és persze a butaság szerencsés keveréke, erőszakos alak, minden nála magasabb beosztásúnak hízeleg, és kegyetlen a beosztottjaihoz; elég ravasz ahhoz, hogy véghezvigye mindazt, amit a fejébe vesz, méghozzá úgy, hogy senki semmit ne vegyen észre, kivéve az áldozatot, akit gyötör."

„Miben különbözöm én a középkori jobbágytól, aki az egyház birtokán művelte a földet? A szerződésben – melyet őrzök – az adminisztráció fölfedi igazi arculatát. Hogy az ő feudumán élhessek, még kerek tíz esztendőt kell lehúznom. Hogy dolgozni tudjak, valahol laknom kell. A kör bezárul. Hány éves leszek, mire ledolgozom azt, hogy most úgy-ahogy, mégiscsak fedél van a fejem fölött?”

„Röviden: míg mások országokat és új területeket hódítottak meg, mi boldogok voltunk, hogy az új szőnyeg egészen az ajtóig ér.”

„Talán a mi hibánk, hogy már elsején könnyelműen elköltöttük a pénzt, amelynek egész hónapra elégnek kellett volna lennie? Olyan megbocsáthatatlan bán, hogy még annyi mindent szeretnénk, amiről azt hisszük, hogy jár nekünk, de a csekélységekkel is beérjük?”

„Ugyanis az ember még azt is elviseli, ha eltapossák, de arra már nehezebben kapható, hogy tapsoljon is annak, aki eltapossa.”

„Látott-e már valaki olyan hivatalnokot, aki azzal henceg, hogy keveset dolgozik?”

„A tisztviselő-galaxis régi törvénye, hogy ott tartják a legtöbb értekezletet, ahol a legkevesebbet dolgoznak.”

„Megfigyeltem, hogy kevesen tudják a mindennapokat élvezni anélkül, hogy valamit ne várnának, pontosabban képtelenek most és ebben a pillanatban élni anélkül, hogy a múltba menekülnének (ami ennél jobb volt), vagy a jövőbe, mert az természetesen minden igazságtalanságot orvosol majd.”

„Vajon mit gondoltam volna húsz évvel ezelőtt, ha bolondos fiatalemberként véletlenül betévedek ebbe a szobába, és meglátom magam, amint kigombolt pizsamában, pocakomat vakargatva üldögélek, és bámulom azt a fényes négyzetet (a műsor már rég véget ért), körülöttem, mint az állatkerti majmok körül, az amerikai mogyoró héja szétszórtan hever a földön. Televíziós kalitkám fölé táblát kellene akasztani: Homo sapiens!”

„Mégis, elkeseredett erőfeszítéseket teszek, és könyvet veszek a kezembe azzal a szent elhatározással, hogy nem nézem az esti műsort.”

„Legtöbb gondolkodó számára az emberi élet alapvető kérdése, ha jól értelmezem, az öngyilkossághoz való jog.”

„… megfigyeltem, hogy holtak sokasága vesz körül. Nem, nem játszom a szavakkal: valóban halottak ők, noha járnak, isznak, esznek, szaporodnak, sőt, néha társaságban még szellemeskednek is… De szemüknek kihunyt a fénye, alig észrevehető, megtört külsejük mindent elárul annak, aki le tudja arcukról olvasni, hogy ezek mindenbe beletörődtek. Az ilyenek egy bizonyos pillanatban lemondtak az életről, belenyugodtak, hogy csupán léteznek, statisztálna, és még egy darabig vannak, semmi több. Természetesen egyikük sem tudja, hogy már nincs az élők sorában, az ilyen emberről mondják időnként: ’ez az a félig holt fickó?’ Azonban tudatosan, saját erőből vagy éppen gyengeségből az ő állapotukat elérni, ez az én számomra – lehet mondani – tökéletes öngyilkosság nyom nélkül, s éppoly nehezen kivihető, mint a tökéletes bűntény. Az ember így senkinek sem okoz fájdalmat, észrevétlenül hal meg, hosszú, hosszú ideig és egészen kellemes. Gyermekeit nem kíséri életük végéig az öngyilkos apa emléke (amely sötét árnyékot vethet az önéletrajzra), tulajdonképpen nem történik semmi különös – csak az ember halódik, halódik, halódik és aztán meghal…”

----------------------------------------------

Momo Kapor, a 2010 márciusában elhunyt szerb író keserédes írása a Tisztviselő-galaxis, mely a (jugoszláv) bürokrácia dolgozóinak hétköznapjait tárja elénk a kötetet elbeszélő-író főhős saját életén keresztül.

A jugoszláv bürokrácia hallatán bizonyára sokunk előtt felrémlik Surda halhatatlan alakja, aki szintén mozog hasonló közegben (kávé, néhány akta a fej alá, papírtologatás, harc a jogszabályokkal a jogszabályok ellen…)

Momo Kapor rövid kis alkotása azonban – bár elsőre talán ez nem is olyan szembeötlő – sokkal nyersebben, durvábban tárja elénk a jugoszláv és egyetemes csinovnyik-létet.

Történetének főhőse – aki már az első oldaltól kezdve tisztában van mindennemű kvalitás és lehetőség teljes hiányával – a neki univerzálisan elrendelt alsóbbrendű szerepnek megfelelően leél egy totálisan üres életet, megnősül, gyermeket is nemz, lakást is kap a hivataltól – mindennek persze ára van –, majd hosszú évtizedek értelmetlen életébe belefáradva, de félve az öngyilkosság fájdalmától, halálra eszi magát. A nagy zabálás, kelet-közép-európai módra: nem egy elegáns kastélyban, luxusételeket habzsolva, hanem a tévé előtt nassolva, végtelen lassú, évtizedeken át tartó és borzalmas halállal.

A könyvet alig 196 oldalát elolvasva talán nem meglepő, hogy mindenki óhatatlanul elmélázik saját munkahelyéről, főnökéről, munkatársairól és életéről...

Megtört ölelések

Los abrazos rotos

színes, feliratos, spanyol dráma, 128 perc, 2009
Dolby Digital

Rendezte: Pedro Almodóvar

Szereplők: Penelopé Cruz, Lluís Homar, Blanca Portillo, José Luis Gómez

Egy férfi, aki teljes sötétségben ír, él és szeret, tizennégy évvel ezelőtt egy brutális autóbaleset áldozata lett Lanzarote szigetén. A balesetben nem csak a szeme világát veszítette el, hanem élete szerelmét, Lenát is. Ez a férfi két nevet használ: irodalmi álneve Harry Caine, azaz Hurrikán - így írja alá irodalmi műveit, történeteit, forgatókönyveit. Valódi neve pedig Mateo Blanco. Ezen a néven éli életét, és rendez filmeket. Ha éppen nem rendez, csak azzal a gondolattal tudja túlélni sorsát, hogy Mateo Blanco meghalt a szigeten imádott Lenájával együtt.

http://port.hu/megtort_olelesek_los_abrazos_rotos/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=103794&i_city_id=3372&i_county_id=1

Árvaház

El Orfanato

színes, feliratos, mexikói-spanyol filmdráma, 105 perc, 2007
Dolby Digital

Rendezte: Juan Antonio Bayona

Szereplők: Belén Rueda, Fernando Cayo, Roger Príncep

Laura árvaházban nőtt fel. Harminc évvel később a férjével és a hétéves kisfiával visszatér az ódon, elhagyott épületbe. Szeretné felújíttatni a régi házat, ahol fogyatékos gyerekeket gondoznának. A sajátos környezet megmozgatja a kis Simon fantáziáját. Különösen, amikor elmondja, hogy kapcsolatba került egy szellemfiúval. Laura férje, Carlos szerint fia csupán így akarja felhívni magára a figyelmet. Az asszonyt nyugtalanítja Simon és Tomás kapcsolata, saját régi, felkavaró emlékei is előtörnek. Közeleg a megnyitó napja, Laura pedig egyre inkább úgy érzi, hogy veszélyben a családja.

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=91236&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Bor, mámor, Provence

A Good Year

színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 118 perc, 2006

Rendezte: Ridley Scott

Szereplők: Russel Crowe, Marion Cotillard, Abbie Cornish

A bankár Max új tranzakciójának sikerét beárnyékolja bácsikája halálhíre. Miközben Franciaországba utazik, ahol kastélyt és szőlőbirtokot örökölt, a munkaadója vizsgálatot indít ellene. Kiderül, hogy a pincészet sokat érhet. Max maga sem tudja, mihez kezdjen, vegye át az irányítást, vagy értékesítse. Az emlékei mellett sok idejét foglalja le Fanny, az étterem tulajdonosnője. Az álmodozásnak vége szakad, amikor felbukkan Christie, a nagybácsi törvénytelen lánya. Max szerint viszont szélhámos. De nem ez az egyetlen rejtély a nagybácsi és a birtok életében.

http://www.port.hu/bor,_mamor,_provence_a_good_year/pls/fi/films.film_page?i_film_id=79855&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

Mario Vargas Llosa: Háború a világ végén

Európa Könyvkiadó
Budapest, 2005
904 oldal

Ki volt a Prédikátor? Ki volt az az eszelős fölforgató, aki örökre beírta nevét - a canudosi felkeléssel - a brazil történelembe? Ki volt Antônio Conselheiro, aki a császárság bukása (1889) után, a köztársaság hajnalán az Úr nevében vezette harcra a szikkadt puszták lázadó zsellérnépét? Miért? A császárért és az egyházért? Mi ellen? Az istentelen köztársaság ellen? Vagy csak a nyomor ellen? Elvakult szolgalélek volt, aki komisz urai védelmére kel? Vagy ihletett látnok, aki már a "nép" nevében föllépők álnokságát is megsejti? Több jelentős író, így a brazil Euclides da Cunha és a magyar Márai Sándor (az Ítélet Canudosban szerzője) is feszegette ezeket a talányokat. Nyomukban pedig az egyik legnépszerűbb latin-amerikai sikeríró, a perui Vargas Llosa veszi szemügyre ezt a makacs történelmi paradoxont a Háború a világ végén-ban, ebben a csakugyan apokaliptikus hangulatú, lebilincselő nagyregényben. Sorsok tükrében néz szembe a szándékok, szavak, ígéretek, ideológiák tűzijátéka mögött lappangó erős és konok valósággal. És máig is mindenütt ható tanulságaival.

http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=3&n=898