Hindy András Könyvkiadó és Könyvterjesztő Vállalat, é. n.
256 oldal
Részlet a könyvből: "A mai európai közélet legfontosabb, - biztató vagy fenyegető? - jelensége a tömegek felnyomulása a teljes társadalmi hatalomig. A tömeg, természete szerint, nem irányíthatja, de nem is tudja irányítani a maga sorsát, arra pedig, hogy a társadalmon uralkodjék, még kevésbé alkalmas; így aztán elmondhatjuk, hogy Európa ma a legsúlyosabb válságban van, ami csak népeket, nemzeteket, kultúrákat egyáltalában érhet. Ez a válság nem egyszer jelentkezett már a történelem folyamán. Arculata, következményei egyaránt ismeretesek. Ugyanígy a nevét is tudjuk. A tömegek lázadása ez.
Hatalmas dolog, melynek megértésére jó, ha az ilyen szavaknak, mint 'lázadás', 'tömegek', 'társadalmi hatalom', - nem tulajdonítunk valamilyen szűk, vagy éppen kizárólagosan politikai értelmet. A közélet nemcsak politikai, hanem egyszersmind, sőt mindenekelőtt szellemi, erkölcsi, gazdasági és vallásos élet is, mely a közösség minden szokását magában foglalja, az öltözködés módját éppúgy, mint a szórakozás formáit."
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-tomegek-lazadasa&ID=156081
-----------------------------------------
"A társadalom mindenkor két tényező dinamikus egysége: a kisebbségé és a tömegé. A kisebbség egyénekből, vagy egyének sajátos készültségű csoportjaiból áll, míg a tömeg a sajátosan nem kvalifikált személyek összessége. Tömegen nemcsak és nem elsősorban 'munkástömeget' értünk. Tömeg az átlagember s így az, ami azelőtt csak mennyiség volt, - a sokaság, a tömeg -, minőségi meghatározássá válik."
"Egyetlenegy személyről is megállapítható, hogy tömeg-e vagy sem. Tömeg mindenki, aki, akár jó, akár rossz értelemben, még önmaga sem hivatkozik bizonyos sajátos okokra, amikor önmagát értékeli, hanem 'olyan, mint a világ' és mégsem szűköl, hanem kitűnően érzi magát olyannak, mint a többiek. Képzeljünk magunk elé egy egyszerű embert, aki arra törekednék, hogy különleges feladatokra legyen képes, - képzeljük, amint kutatja magában, hogy ugyan mire is van tehetsége, mert ki akarna tűnni, - és végül képzeljük, amint ráeszmél, hogy semmire sem való. Ez az ember középszerűnek, útszélinek, tehetségtelennek fogja érezni magát; de 'tömeg'-nek nem."
"Tömegek és kiváló kisebbség megkülönböztetése nem társadalmi, hanem emberi osztályozás, és nem esik egybe a felsőbb és alsóbb társadalmi osztályok rangrendjével."
"Ha azok az egyének, akikből a tömeg áll, magukat sajátosan kiválasztottaknak hiszik, egyéni tévedéssel, nem pedig társadalmi visszássággal állunk szemben. De a jelen perc jellegzetessége éppen az, hogy a közönséges ember jól tudja a maga közönséges voltát, de bátorságot merít e közönségesség jogára és arra,hogy e jogot általánosan érvényesítse. Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni. A tömeg megsemmisít mindent, ami más, ami kiváló, ami személyes, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint az egész világ, aki nem úgy gondolkodik, mint az egész világ, a kirekesztést kockáztatja. És világos, hogy ez az 'egész világ' nem az 'egész világ'. Az 'egész világ' máskor a tömeg és a kivételes, másszerű kisebbség szoros egysége volt. Ma az egész világ a tömeg egymaga."
"A műveletlen ember, az átlagos emberi egyén szuverenitása, amely azelőtt valamely eszme, törvényalkotó eszmény volt, ma már nem alkotórésze az átlagember lelkiállapotának. és jól jegyezzük meg: amikor valami, ami valaha eszmény volt, valósággá válik, már múlhatatlanul nem eszmény."
"Tévedés volna azt hinni, hogy egy kor embere mindig úgy tekinti a múlt korokat, mintha azok, egyszerűen azért mert elmúltak, sokkal alacsonyabbrendűek lennének, mint az övé."
"Arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezek a nagyon önelégült, nagyon célhozért századok belülről nagyon halottak voltak. Az életérzés valódi teljessége nem az elégültségben, nem a megérkezésben, nem a célhozértség tudatában áll. Már Cervantes tudta, hogy 'az út mindig jobb, mint a fogadók'. Egy kor, amely a maga vágyát, eszményét már elérte, nem vágyik semmi másra, megtalálta a maga vágyakozásának a forrását. Azt jelenti ez, hogy az a híres teljesség, a valóságban lezárulás: vannak századok, amelyek, mivel nem képesek arra, hogy új vágyakra találjanak, meghalnak, mint a boldog méh a nászrepülés után.
Itt merül fel az a megdöbbentő észrevétel, hogy az úgynevezett teljesség korszakai, a mélyükön mindig valami sajátos szomorúságot éreznek."
"Nem könnyű szavakba foglalni azt az érzést, amivel ez a mi korunk önmaga iránt viseltetik: többnek érzi magát a többieknél és ugyanakkor tudja, hogy kezdet. Milyen kifejezést válasszunk? Talán ezt: több, mint más korok és kevesebb önmagánál."
"Élni annyi, mint bizonyos lehetőségek között habozni. Ezt a habozást, tanácstalanságot szokták 'körülmények'-nek nevezni. Minden élet a körülményekkel, vagy a világgal való találkozás."
"Élni annyi, mint végzetesen erősnek érezni magunkat a szabadság gyakorlására, élni annyi, mint megválasztani, hogy mivé legyünk a világban. Egyetlen pillanat sincs, amikor ez a készenlétünk alábbhagyhat és megnyugodhatik. Még amikor csüggedten hagynők, hogy történjék bármi, akkor is választottunk: a nem-választást."
"Amióta, a VI. századtól fogva, az európai történelem megkezdődött, 1800-ig - tehát teljes 12 évszázadon át -, az európai népesség nem több 180 milliónál. De: 1800-tól 1914-ig - tehát alig több, mint egy évszázad alatt - Európa népessége 180 millióról 460 millióra emelkedett. E két szám egybevetése nem hagyhat kétséget az utolsó évszázad jelentősége felől."
"Ezek az elkényeztetett tömegek elég ostobák, hogy azt higgyék: ez az anyagi és társadalmi berendezkedés úgy áll az ő rendelkezésükre, akár a levegő; ugyanolyan eredetű, oly kézzelfoghatónak, oly tökéletesnek és oly nélkülözhetetlennek látszik, mint valami természeti adomány."
"A tömeg tehát ma hatalmasabb, mint bármikor volt, de a hagyománytól elütően, magábazárult, képtelen arra, hogy bárkire vagy bármire felfigyeljen, mert elégnek, tökéletesnek érzi magát, - vagyis minden tanításra alkalmatlan."
"A tömegember tökéletesnek hiszi magát."
"Az átlagembernek határozott ideái vannak mindenről, ami történik és aminek történnie kell a világon. Ezért veszítette el a figyelemre való készségét. Minek figyelnie, ha mindent, ami történhetik, már tud? Nincs értelme a figyelésnek, hanem, ellenkezőleg, az ítélkezés, a véleményalkotás, a döntés a szokásos. Nem vethet fel a nyilvános élet olyan kérdést amibe ő süketen és vakon, mint amilyen, bele ne avatkoznék, kinyilvánítva a maga 'vélemény'-ét."
"Ahol nincs tisztelet bizonyos végső szellemi elvek iránt, amiken a vita épül, - nincs kultúra."
"Az új tömeg jelentkezésében, véleményem szerint, az a leglényegesebb, hogy az átlagember igényt formál a társadalom vezetésére, anélkül, hogy a vezetőszerepre tehetsége volna."
"Az új lélekalkat leginkább és a legnyíltabban a politikai vezetésben nyilvánul; de nyitja mégis inkább a szellemi bezárultságban áll. Az átlagember felfedez ugyan magában gondolatokat, de azért gondolkodni nem tud. Nem is gyanítja, hogy az ideák mily finom közegben élnek. Véleményt kíván alkotni, de nem kutat minden véleményalkotás feltételei és előfeltevései után."
"A liberalizmus, - helyes, ha erről megemlékezünk, - a legmagasabbrendű nagylelkűség: az a jogelv, hogy a többség a kisebbségnek teret hagy és, sőt, a legnemesebb szó, ami a földkerekségen elhangzott. Úgy határoz, hogy együtt él az ellenséggel, sőt együtt él a gyenge ellenséggel."
"A tömeg, - ki mondhatná, hogy áttekinti a számát, meg a sűrűségét? - nem kíván együttmaradni azzal, ami nem ő. Halálosan gyűlöl mindent, ami tőle különbözik."
"Az alapelvek, amelyeken a civilizált világ, amelyet fenn kell tartani, épül, a jelenkori átlagember számára nem léteznek, nincsenek. Ezt az embert nem érdeklik a kultúra alapvető értékei, nem vallja magát szolidárisnak velük, nem hajlandó a szolgálatukra."
"A magam részéről a tehetséges jelzőt annak a politikusnak a számára tartogatom, aki mikor cselekedni kezd, kihozza a sodrából az összes tanszék történészeit, akik tudományuk minden 'törvény'-ét elveszettnek, leromboltnak, felégetettnek látják."
"Európa földjén általános szélvihar és mindent magávalsodró bohóckodás dühöng."
"... nyugtalanító kissé, ha azt a formulát halljuk, melyet Mussolini, mint a csodálatos felfedezést, vitt Itáliában keresztül: Minden az államért, semmi az államon kívül, semmi az állam ellen. Ez egymaga elég arra, hogy a fasizmust a tömegember jellegzetes mozgalmának mutassa."
"...bizonyos, hogy, mint mondják, Európa hanyatlóban van, felhagy az uralkodással, lemond? Vajjon ez a látszólagos hanyatlás nem az a jótékony válság-e, mely Európát tényleg, valóságosan Európává engedi válni? Az európai nemzetek tényleges dekadenciája vájjon nem volt-e a priori szükséges ahhoz, hogy egy napon létrejöhessenek az Európai Egyesült Államok, ahol az európai sokszerűség a forma egységében oldódnék fel?"
"Hasonlóan felemás állapot merül fel, ha a nemzetfogalom alapját valamely nagy területi alakzatban keressük és az egység elvét, melyet vér és nyelv nem hoz magával, a természetes határok földrajzi miszticizmusába merítjük."
"De minden nacionalizmus zsákutca. [...] Nem vezetnek sehová."
"... az orosz kommunizmus lényege az európaiak számára nem asszimilálható, mert az európai emberiség a történelemben minden erejét és bensőségét az individualitás kártyájára tette fel."
"Én csak Európa, mint egyetlen nagy nemzeti állam megteremtésében látom az egyetlen teljesítményt, melyet az 'ötéves terv' győzelmével szembeállítani lehetne."
"A tömegember egyszerűen nélkülözi az erkölcsöt, amely mindig, lényege szerint mindig, a valaminek való alávetettség érzése, szolgálat- és kötelességtudat."
----------------------
Az első alkalommal 1930-ban megjelent mű kemény kritika a tömegemberről, aki jól él, élvezi korának minden gyümölcsét, részesül a jogokból, de kulturálatlan, kötelességeket nem ismer, üresfejű s butaságában intoleráns és még agresszív is.
Ortega y Gasset művében kritizálja az olasz fasizmust és az orosz kommunizmust is - és hol van még Hitler, hol a második világégés, hol a hidegháború, az igazi mass media...
Vajon mit írna ma Ortega y Gasset az Európai Unióról, a tömegemberről, a TV és rádió ún. "kereskedelmi kanálisairól"...
Nem kívánunk borúlátóan fogalmazni e szép, napsütötte februári napon, de ha nyolcvan évvel ezelőtt Ortega y Gasset komoly aggodalmakat fogalmazott meg a tömegemberről, aki nem tűr magán kívül mást és megsemmisít mindent, ami nem ő - ma alighanem elmondhatná, hogy mindaz, amitől 1930-ban tartott, mára nagyjából-egészéből be is következett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése