2011. február 1., kedd

Joseph Heller: Megbombáztuk New Havent


Európa Könyvkiadó, Budapest 1971

Mit írhat még Joseph Heller A 22-es csapdája után? A regény gondolatmenete – az olvasó úgy érezhette – folytathatatlan. Legalábbis ugyanabban az élménykörben. Várakozásunkat megcáfolva a szerző ismét repülős témával jelentkezett – színdarabbal. Megtehette, mert maga a történelem sietett (sajnos!) a segítségére, s teremtett a régiből új helyzetet. Az amerikai támadások valóban folytatódtak, távoli hadszíntereken hadüzenet nélkül, szakszerűen és értelmetlenül.
Ezt a mozzanatot ragadja meg Heller: a hadviselés „tisztességes” polgári foglalkozás lett, az ősvilági borzalom (az erőszakos halál) szervesen és zökkenőmentesen beilleszkedett az amerikai hétköznapi életbe. S a megnövekedett abszurditás érzékeltetésére remek kifejezőeszközt kínál a modern színpadi technika. Heller drámája hátborzongatóan mulatságos és félelmetes – olvasmánynak is. Sőt: A 22-es csapdája után is.

http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=megbombaztuk-new-havent&ID=3023
-------------------------

"STARKEY [...] Tehát, őrnagy úr? Hová mennek ma?
ŐRNAGY Konstantinápolyra

Starkey egy másodpercnyi zavart pillantást vet a falitérképre

STARKEY Konstantinápoly ma már nem létezik, csak Isztambul létezik.
ŐRNAGY Tudom."

"STARKEY [...] Ma le fogjuk bombázni Konstantinápolyt a térképről.
BAILEY Miért nem inkább a térképet bombázzuk le?
HENDERSON Konstantinápoly nincs is rajta a tréképen. Ilyen nevű helység már egyáltalán nem létezik.
STARKEY (lendületes jókedvvel) Henderson, kedves fiam, nem a mi dolgunk töprengeni a miérteken. Az önök dolga: önként meghalni - értem.
SINCLAIR Egen. Ezért aztán máris halottak vagyunk mindnyájan.
STARKEY (tanácskozik a papírjaival a rajztáblácskán) Nem, ez így nem pontos.
HENDERSON De, ez így a pontos. Sorsunk meg van pecsételve, így van? Más szóval halottak vagyunk máris."

"MIND A NÉGYEN
'Háp, háp, háp, sárga kacsaláb.
A kacsanép mocsárban él,
Folyó partján anyja után
Kacsasorban lép.'"

"HENDERSON Mert igazából nem is vagyok katona, azért. Igazában valami egészen más vagyok. Színész vagyok... aki egy katona szerepét játssza. (A közönség felé int) Ők tudják. (Mosolyog, közvetlenül a közönséghez intézi a szavait) Igaz? A tetejében nem is olyan rosszul, mi? (Sinclairhez) Csak egy kis játékról van szó, amit szépen összehozunk itten. Játék, szórakozás, egy kis parádé, amit azért ne vigyünk nagyon túlzásba, és nehogy elfelejtsük közben, mik vagyunk a valóságban."

"BAILEY Miért írtjuk mi a törököket?
ŐRNAGY Ehhez nekünk semmi közünk. Van még kérdés?"

"SINCLAIR [...] Miért ne ölhetnének meg az utolsó felvonásban?
ŐRNAGY Az utolsó felvonásban másvalakit ölnek meg.
SINCLAIR Miért ne lehetnék én az a másvalaki?
ŐRNAGY Mert magát most ölik meg.
SINCLAIR Nem akarok ilyen hamar meghalni. Sőt, nem is akarok tovább itt maradni.
ŐRNAGY Akkor kellett volna ezt meggondolnia, amikor önként jelentkezett.
SINCLAIR Nem jelentkeztem önként.
ŐRNAGY Az se számít."

"RUTH Hát nem szörnyű? Tudod, Starkey, te majdnem mindig akkor akarsz csak látni, amikor te akarsz látni.
STARKEY Ez az én önzetlen természetem miatt van. Csak temiattad csinálom. Elég unalmas társaság lennék, ha akkor is a nyakadon lógnék, amikor látni sem akarlak."

"RUTH [...] tudni akarom. Szeretsz, vagy nem szeretsz?
STARKEY No jó, akkor megmondom. Válassz: igazat mondjak, vagy hazudjam?
RUTH Melyik a jobb?
STARKEY Ha neked lennék, beérném a hazugsággal.
RUTH Nem, én az igazságot akarom. Szeretsz?
STARKEY Nem.
RUTH Akkor jöhet a hazugság.
STARKEY Igen, én igazán szeretlek téged, Ruth, jobban szeretlek, semhogy szavakkal el tudnám mondani.
RUTH Drágám!

Ruth drámai mozdulattal Starkey karjába veti magát, szenvedélyesen átölelik egymást, oly hévvel, mely félreérthetetlenül színpadias

STARKEY És tudod, drágám, mit szeretek benned a legjobban?
RUTH A testem?
STARKEY Eltaláltad. Bezony."

"RUTH [...] Ó, Istenem, Istenem! Istenem! (Megfordul, előrelibeg. Közvetlenül a közönséghez szól, hangjában mély komolyság) Megint meggyilkoltak egy gyereket a háborúban. És maguk csak ülnek itt. Itt történt az orruk előtt. Nem érdekli magukat?! Nem jelent ez maguknak semmit?!"

"ŐRNAGY Megbombázzuk Minnesotát.
VADÁSZ Ez már döfi. Most mindjárt?
ŐRNAGY Na nem, picit később."

"HENDERSON Ide hallgassatok. Sinclairt kerestem. És képtelen vagyok megtalálni.
BAILEY Talán mert meghalt.
FISHER Talán mert megölték a konstantinápolyi bevetésben.
BAILEY Talán ezért voltál képtelen megtalálni.
HENDERSON Ezt én is tudom. De igazában hol van? Mármint most.
BAILEY Égben?
JOE Pokolban?"

"STARKEY [...] Sinclair halott, épp most temetik, és mi nélküle folytatjuk, amit elkezdtünk.
HENDERSON De valóságosan hol van most?
STARKEY Komolyan beszél?
HENDERSON Szeretném tudni.
STARKEY Sinclair nem létezik.
HENDERSON Akkor hogy lehet halott, és hogy lehet eltemetni?
STARKEY Sinclair soha nem is volt. Nem valóságos személy. Én sem vagyok valóságos személy. Nem vagyok igazából kapitány. Csak úgy teszek, mintha kapitány volnék, és biztos vagyok benne, hogy önök... (a közönséghez) hogy önök ott lenn mindannyian láttak már engem sok-sok más szerepben. Ha értesüléseim jók, nagyon-nagyon jó voltam legutóbb. Nagyobb szerepem is volt, mint ez a mostani, és pénzt is jóval többet kaptam érte, mint amennyit ezért a mostaniért kapok. De szeretek kipróbálni új dolgokat, és igazán szeretek eleven kapcsolatban maradni a hivatásos amerikai színjátszással. Azért szerződtem ide, hogy ennek a kapitánynak a szerepét játsszam egy ideig. (Az emberekhez) Értik, kérem?"

"Ifjú Fisher egy kosárlabdán ül, Henderson vadul megpördül, és kirúgja alóla a labdát

HENDERSON (durván) Mondd csak, honnan a francból kerültél te ide? (Azonnal megbánja, és talpra segíti a megrettent fiút, és megpróbálja mentegetőzve megnyugtatni) Ne haragudj. Bocsáss meg - ne haragudj. De tényleg, honnan a francból kerülsz te ide, kölyök? Mit csinálsz te itt?
FISHER A kisöcsém. Most már ő is benne van a kompániában.
HENDERSON Benne? Hiszen még gyerek. (Keze fejével dörzsölgeti a fiú arcát, mintha a szakáll nyomait keresné) Gyerek vagy te még ahhoz. Mi?
IFJÚ FISHER (komolyan) Nekem azt mondták, minél fiatalabb korban kerülök a katonasághoz, annál jobb nekem. Azt mondták, minél hamarabb megölnek, annál kisebb törés áll be az életemben."

"JOE (az ujjain számolja) Szexorgiákat rendezünk New Yorkban, New Havenben, Los Angelesben...
BAILEY New Havenben ugyan nem - három hete megbombáztuk New Havent.
HENDERSON (gúnyosan tapsol) Örvendezzünk, barátaim! Megbombáztuk New Havent.
FISHER Három hete Philadelphia volt soron.
BAILEY Boston.
JOE Amszterdam. Meg Stockholm Svédországban.
FISHER Denver, Coloradóban.
HENDERSON És következik: Minnesota."

"HENDERSON [...] Lesznek itt még bitang jó murik.
BAILEY Csak előbb meg kell még repülnünk ezt a bevetést Minnesotára.
JOE (Hendersonnak) Ahol téged megölnek.
HENDERSON (arcán megfagy a vigyor, ahogy a szemöldökét lassan, komoran összevonja) Tényleg?
JOE Ez már bizonyos.
BAILEY Ezért tudnak engem előléptetni.
HENDERSON Igaz, tényleg. A kurva anyjukat! Tényleg meg kell halnom? Most mindjárt?
BAILEY Bizony. Neked, meg neked, Fisher, meg az egyik Idiótának, ő az ott, az a nagy szőke marha. Így van?

Fisher mintha zavarba jönne. Joe megpróbál oldalvást kisurranni a színről

HENDERSON Meg kell halnom - ilyen hamar? Kész. Egyszerűen kibillentenek az egészből? Csak úgy?
FISHER (kihúzza magát) Hé, álljon meg a menet! Álljunk csak meg egy pillanatra! Nem én vagyok az, akinek most meg kell halni! (Joenak) Akinek most meg kell halnia, az te vagy!
JOE (komoran) Hát igen. Valahogy azt reméltem, nem fogod észrevenni a különbséget. Merthogy én is szeretnék egy kicsit lófrálni még itten, annak ellenére, hogy öregszem.
HENDERSON Hát én nem megyek.
BAILEY Menned kell. Különben hogy léptetnek elő engemet?
HENDERSON Te tényleg azt gondolod, hogy el kellene mennem megöletni magam? Úgy, mint Sinclairnek?
BAILEY Hát nem egészen úgy. Mert, ugye, Sinclair megsebesült és elvérzett. Te meg a levegőbe repülsz ... egy nagy robbanás... mindjárt a reptér felett, hogy mindenki fültanúja lehessen a távozásodnak.
HENDERSON Ti pedig mind fogjátok magatokat, és elmentek szórakozni, mi? Miután én kinyíródtam?
BAILEY Mit vársz tőlünk? Nem te vagy az egyetlen, aki háborúban pusztult el."

"STARKEY [...] Tudják, mit mondott Caesar Augustus római császár közvetlen a halála előtt? Ő az Élet Komédiája címet adta neki. 'Ne feledd - mondta Augustus császár, amint ott feküdt a halálos ágyán -, hogy színész vagy csupán egy színjátékban, akinek a jellemét a Nagy Drámaíró már előre meghatározta.'
BAILEY Az a mennybéli nagy drámaíró.
STARKEY (összevonja szemöldökét, de folytatja) 'Ha kurtának szánja a darabot, akkor a darab kurta lesz; ha hosszúnak, akkor hosszú, ha a koldus szerepét szánta neked, ne feledd, hogy méltósággal kell eljátszanod, csakúgy, mintha nyomorék, tisztviselő vagy költő szerepét osztotta volna rád. Mert az a dolgod, hogy mesterien játsszad el a rád bízott szerepet...'
HENDERSON Főként, ha egy császár szerepét bízták rád.
JOE Vagy egy őrnagyét.
HENDERSON Vagy akár egy kapitányét.
STARKEY '...de azt a szerepet nem te választod meg.'"

"IFJÚ FISHER [...] Kapitány úr!
STARKEY Mi van?
IFJÚ FISHER Engem is meg tetszik majd öletni?
STARKEY Hogyan? Én?
IFJÚ FISHER Igenis, ön, kapitány úr.
STARKEY Mikor?
IFJÚ FISHER Most.
STARKEY Én? Nem, dehogy. Én nem öletek meg senkit. Mindaddig nem fogjuk megöletni magát, amíg ez nem válik szükségessé. Gyerünk, segítsen a többieknek.
IFJÚ FISHER Köszönöm szépen, kapitány úr."

"ŐRNAGY Mi történt?
STARKEY Henderson eltűnt.
ŐRNAGY Hogyhogy? (Mivel nem kap választ) Ha jól tudom, itt kellene lennie.
STARKEY De nincs.
ŐRNAGY Kerítsék elő. Mi az, hogy nincs itt? Keressék meg."

"FISHER Akkor hát mehetünk haza?
ŐRNAGY Nem, haza nem mehetnek.
JOE Eltávozást kaphatok? Egész csomó szabadságom van még benn.
ŐRNAGY Nem, eltávozást nem kaphat, most nem megy
JOE Hanem mikor?
ŐRNAGY A bevetés után.
JOE A bevetésen engem megölnek.
ŐRNAGY Akkor nem is lesz szüksége eltávozásra."

"HENDERSON Kiszálltam.
STARKEY Hogy érti azt, hogy kiszállt? Épp most? Épp most, a kellős közepén? Épp...
HENDERSON Épp, mielőtt Minnesotára kellett volna repülnöm, hogy megöljenek! Miért csináljam, ha nem akarom?
STARKEY Miért ne csinálná, ha mi akarjuk? Hiszen csak szerepjátszás az egész."

"ŐRNAGY Henderson, parancsot adtam magának, hogy azonnal vegye fel az egyenruháját.
HENDERSON Parancsot, nekem? Meg van maga veszve? Parancsot maga nekem? Mit képzel, ki maga?
ŐRNAGY Henderson! Még egyszer és utoljára megparancsolom, hogy azonnal vegye fel az egyenruháját! Ez a parancs végleges és megmásíthatatlan.
HENDERSON Maga megőrült. Nem maradok itt tovább egy percet sem.
ŐRNAGY Fogják el."

"STARKEY FIA Helló...papa.

Starkey meglepetten fölnéz, és lassan előrejön

STARKEY Te mit keresel itt?
STARKEY FIA Behívtak katonának.
STARKEY (fájdalmas, természetellenes mosollyal, mint aki mindenáron meg akarja győzni magát, hogy amit körülötte történik, nem lehet valóság) Nem lehet. Téged? Téged aligha. Lehetetlen. Hisz csak... (az órára néz) nemrégen születtél. Mintha ... (erőtlenül arrafelé mutat a színfalak mögé, ahova először mentek ki együtt Ruthtal) csak most lett volna.
STARKEY FIA Most vagyok tizenkilenc.
STARKEY Képtelenség.
STARKEY FIA Mi lesz velem?
STARKEY Meg fognak ölni, fiam. Fölszállsz egy repülőgépben, az felrobban, így ölnek meg, fiam.
STARKEY FIA Én nem akarom ezt, papa."

"STARKEY FIA [...] Igazán el kell mennem megöletni magam?
STARKEY (az Őrnagynak) Igazán el kell küldenem most, hogy megölesse magát?

Az Őrnagy bólint, Starkey visszafordul a fiúhoz

Látod? Nem tehetek róla.
STARKEY FIA A fogad sem csikorgatod?
STARKEY Tessék?
STARKEY FIA A fogad sem csikorgatod? Még valami ilyen ódivatú dolgot sem teszel? Nem vered öklöddel a melled, nem téped majd a hajad? Meg fogsz-e siratni?
STARKEY Meg foglak siratni. Megígérem."

"STARKEY (a közönséghez) Persze, ami történt itt, az igazában nem történt meg. Parádé volt, előadtunk egy darabot a színházban, és én igazában nem vagyok kapitány. Igazában színész vagyok. [...] Nincs háború! (Egy pillanatra magába roskad, majd kétségbeesetten folytatja) Nem is volt soha háború. Nem is lesz soha háború. Ma este itt nem öltek meg senkit. Ez az egész csak szerepjátszás volt... illúziókeltés... kitalált történet... parádé."

--------------------

Megbombáztuk New Havent - mondják a katonákat alakító színészek. Vagy a színészeket alakító katonák?
Joseph Heller színdarabjában az abszurditás olyan szinten mozog, hogy igazából nehéz elhinni, minden megtörténik a valóságban - kezdve - a már csak történelmi fogalomként élő - Konstantinápoly lebombázásától Sinclair halálán át Henderson lázadásáig és automatikus bukásáig, vagy éppen Ifjú Fisher és Starkey fiának besorozásán keresztül egészen a zárójelenetig, amikor is Starkey kapitány önmagát győzködve a közönség előtt összeszedi polgári motyóját és távozik a színről.
A darab groteszksége tán csak fokozódik, ha belegondolunk, hogy minden szereplő tisztában van azzal, hogy csak szerepeket játszanak, de mivel ezeket a szerepeket nem ők maguk választották, hanem a Nagy Drámaíró mérte rájuk, képtelenek kilépni belőle: ha meg is próbálják, mint pl. Henderson, a végzet (ha más nem, a többi szereplő képében) utoléri őket.
Nincs menekvés: aki belekerül a darabba, nem szállhat ki onnan saját kénye-kedve szerint, bármit is mér rá a sors. És ez - Heller darabjának bizonysága szerint - nem csak a színpadon érvényes, hanem - ahogy Augustus Caesar mondotta volt - a világ színpadán egyszeri megrendezésre kerülő, Élet című opuszra is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése