Európa Könyvkiadó, 2010
300 oldal
Milyen hely lehet az, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz? Erre a kérdésre keresi a választ a regény narrátora: ki akarja deríteni, hogy Alentejo-ban, Dél-Portugália legnagyobb régiójában miért választja olyan sok ember az öngyilkosságot. A kis faluban élő kamasz fiú, Piszkafa egyre-másra ismeri meg és meséli el az öngyilkosok és néhány gyilkos történetét, s az ő nézőpontja, fekete humora fűzi regénnyé a riportszerű, viszonylag rövid elbeszéléseket. A lány történetét, aki egyszerre háromféle módon próbált öngyilkos lenni, mégsem sikerült neki, s most tolószékben él; a sírásóét, aki minden épeszű magyarázat nélkül kihantolta a pár hónapos csecsemő hulláját, majd megölte magát és így tovább. S a nagy kérdés: van-e épeszű magyarázat az öngyilkosságok különleges magas arányára Alentejo-ban (vagy épp Magyarországon, mert a regény narrátora ezt a kérdést is felteszi). Rui Cardoso Martins 1967-ben született, jó nevű riporter és forgatókönyvíró; első regénye pedig nemcsak témájának, de zseniális láttató erejének köszönhetően is nagy portugál és nemzetközi siker lett.
http://www.libri.hu/konyv/es-ha-nagyon-meg-szeretnek-halni.html
--------------------
"Ki temet most el minket. Egy városban a sírásó öngyilkossága nagy eseménynek számít."
"Mifelénk aranyszínűek a skorpiók, mintha mézből lennének. Amikor két hím skorpiót kavicsokból formált karámba teszünk, azonnal gyűlölni kezdik egymást, és képesek élethalálharcot vívni. Méregfullánkjuk vörösen áttetsző, formára olyan, mint a rózsa tüskéje, mely a harc végén biztos, hogy az ellenfél hátába fúródik. Két felemelkedő kunkor, két kérdőjel halálos skorpiótangót táncol a porban.
A skorpióviadalok szépséghibája, hogy a győzteseknek is pusztulnia kell."
"Egyszer Zé Carlos vett egy bozótvágó kést a Rossio-n, és 23 késszúrással megölte Catarina tanárnőt. Állítólag a mai napig sem bánta meg a tettét, de megmagyarázni sem tudja.
- Meg kellett halnia - hajtogatta a tárgyaláson.
Catarina nagyon kedves nő volt, ő tanított meg angolul alapfokon, és olyan szavakat meg kifejezéseket is tanultam tőle, mint forward és in spite of."
"Az első emeleten annyit veszekedett egy házaspár, hogy a gyerekük első szava a kurva, nem pedig a mama volt."
"Egyetlen dolog van, valami, amiben nagyon is hasonlítunk egymásra, és akár jól meg is érthetnénk egymást: ez pedig a halálvágy, bár Svédországban az öngyilkosság fura dolog, ezek a szőkék azért ölik meg magukat, mert mindenünk megvan, nálunk meg általában azért ölik meg magukat az emberek, mert semmijük sincs, ebből a szempontból azért mi egészségesebbek vagyunk. Ezen kívül aztán semmi közöset nem látok a városunk és Svédország között."
"Ki nem szarja le a metafizikát egy 47 Celsius fokos teremben?"
"Maria Ana begyógyszerezte magát, hogy véget vessen az életének.
Maria Ana szíven lőtte magát.
Maria Ana főbe lőtte magát."
"Maria Ana esetében az a szép, hogy nemcsak megúszta, hanem még az egyetemre is beiratkozott, jogot hallgatott. Nem minden öngyilkos mondhat el magáról ilyet."
"Chico megőrizte azt a szokását, hogy borral mos fogat, hosszan gargarizál, de most már le is nyeli, mindent lenyel, bort, meggylikőrt, pálinkát."
"A nép még az utca túloldalára is kocsival ugrik át egy kávéra, mintha illetlenség lenne gyalogolni. Csúcsforgalom és dugó Új-Delhi módra egy olyan országrészben, ahol még a naprendszer más bolygóival összevetve is sokkal gyorsabb az elnéptelenedés, ezt mondja a statisztika, és a számok magukért beszélnek. Jó páran vannak, akik csak a kocsijuk alapján azonosíthatók.
- Nem láttad a hogyishívjákot?
- Azt, akinek ilyen meg ilyen kocsija van?
- Azt.
- Olyan motor van benne, mint az enyémben. Az előbb ment el itt, arrafelé."
"Parafás a legfelső ablakból lövöldözte a kissrácokat a flóbertjével, mert miután leszokott a drogról meg a piáról, mégiscsak kellett csinálnia valami hasznosat."
"A gyerekek később visszamentek, és horogkereszteket festettek a téglakerítésre."
"Az egyik nagy artériából ragacsosan, gőzölögve ömlik a vér.
Ezután Catarina tanárnő összeesik, és a földön fekve kérdezi a vádlottól:
- Látod, mennyi vér van a padlón?
Zé Carlos azonnal belevágja megint a kést, de nem képes az áldozatra nézni. Jobbról markolatig a nyakába döfi a pengét, ahogy mondom, az egész pengét ütközésig, míg azt nem érzi, hogy "ROPPAN A TARKÓCSONT".
Ezek a szavak akkora hatással voltak a fogalmazóra, hogy nagybetűvel jegyezte fel őket."
"De a legnagyobbat Wiliamo szólt. Miféle Wiliamo, kérdeztem? Egy falu Mozambikban, válaszolta Chico, igen, a wiliamo-i mészárlás, rémlik valami, mintha hallottam volna róla vagy hasonlóról, apád is ott volt? Ott hát, eltörölték Wiliamo-t a föld színéről, másik két faluval együtt, állítólag ott bújtatták azt a két gerillát, akik néhány nappal korábban portugál főtiszteket sebesítettek meg.
Négyszáz bennszülöttet gyilkoltak meg egyszerre, majdnem mind nő és gyerek volt, bekergették őket a kunyhókba, aztán kézigránátot dobtak be közéjük [...]"
"... kedvesen elkérte a csecsemőt az anyjától, aztán feldobta a levegőbe, és a szuronyával kapta el zuhanás közben, úgy tűzte rá fel a testet, mint egy cipót."
"Sok kisgyerekkel úgy végeztek, mint a kismacskával, falhoz vagy fatörzshöz vágták a fejüket, a bokájuknál fogták meg őket [...]"
"... megkérdezte egy négyéves kislánytól, hogy akar-e cumit, vagy inna-e tejecskét cumisüvegből, vagyis hogy éhes-e, majd a gyerek szájába dugta a puskacsövet, és azt mondta, nesze, ha éhes vagy, egyél, szopjad, és lőtt."
"Villám csapott a disznóba. Ki mondta neki, hogy kidughatja az orrát?"
"Portugáliában több aktív mobil szaladgál, mint ember, ez statisztikai adat."
"Valaki megkísérel festészetről, költészetről, kortárs művészeti irányzatokról beszélni:
- Kit érdekel a művészet, vazze, kussoljál!"
"Ne törődj a szóbeszéddel. Vidéken igazi mókuskerék az élet, virágzanak a beteg hajlamok, és tele van csodákkal."
"Eredetileg úgy tervezték, hogy gránitkocka tetején fog állni azon a téren, ahol most az üzletközpont van, de aztán jött a szekfűs forradalom, és kiderült, hogy III. János fasiszta király volt. Az uralkodó ezek után éveket töltött illegalitásban, garázsokban, istállókban bujkált, míg a fasiszta szó lassan már furcsán kezdett hangzani egy XVI. századi királlyal kapcsolatban, anakronizmus zsarnokról beszélni, ismerte el valaki. A történelem halad, nem pedig előre vagy hátra menetel, legalábbis nem mindig."
"I. Mánuel király fia nem volt kimondottan demokrata, ezzel nem lehet vádolni. Bevezette az inkvizíciót Portugáliában, és többek közt zsidókat meg boszorkányokat küldött Évorába azzal a förtelmes céllal, hogy megkínozzák, majd máglyán elégessék őket [...]"
"III. János egyébként jó király volt. Uralkodása alatt folytatódott a felfedezések sagája, az udvarban a leírások szerint kifinomult szellem uralkodott, ebből kortyolgatott - a világkultúra más, jelentős alakjai között - Luís Vaz de Camões is lírikus korszakában, még A Luziadák előtt."
"Egy kislány úgy esett teherbe, hogy leült arra a vécéülőkére, ahol néhány perccel azelőtt az apja ült, és mint kiderült, egy képes magazinnal a kezében csinált ezt-azt, és elcsöppent neki, a férfiak még öregen sem hagyják abba az álmodozást ragacsos magányukban."
"Nem a pénz az érdekes. Hanem az ideológiánk, amit jobb híján "bor- és borkorcsolya-kommunizmus"-nak lehetne nevezni. Amikor az egyiknek nincs, fizet a másik, ami az enyém, az a tiéd, ami a tiéd, az az enyém, felragyog a nap a földön, ez az ideális kocsmatársadalom.
A zsebek mélyén gyűrődő bankjegyek egyszerűen undorítóak."
"Ahogy minden faluban van legalább egy bolond, akad egy épeszű ember is. Még nálunk is. "
"Spanyolország még a nyilvánosházak közönségét is elszívja, hihetetlenül alacsony áron lehet a határ mentén kedvezményes brazil nőkhöz jutni, sí, brasileñas, csak átgurulsz a határon, és annyi chica van, hogy ihaj, siessünk a vörös lámpás házba, arriba, en la casita de luz roja, barátom, amigo, innen egykettőre otthon vagy."
"Az ateizmus a minden tartást és igazságtartalmat nélkülöző szuperemberek hazája."
"- Ugyanarról a püspöki konferenciáról beszélünk, ahol kimondták, hogy a klérus nem politizálhat, és nem szolgálhat egyetlen ideológiát vagy pártot sem? Leleplezni egy népirtást, melyben 400 ártatlan ember halt meg, azt jelentette volna, hogy túlságosan beleártják magukat a politikába?
- Téved."
"Melyik szélességi fokon található az a part, ahol egy portugál tökei az első mulattot megcsinálták?"
"A világ egyik fele a miénk, a másik a spanyoloké, mit akarunk még? Statisztikai adatok, a számok magukért beszélnek.
Figyelem: saját hajóinkon mentünk, mi magunk terveztük és építettük őket, saját tengerészeink manővereztek velük, saját admirálisaink és tudósaink irányításával, saját asztrolábiumainkat használtuk, figyeljetek már ide, mi van ma, mindenki megőrült?!
Mit tartogat számunkra a végzet? Hol van Portugália?"
"Sok semmirekellő van a neten, csupa két lábon járó ganéj."
"500 éve kedvelnek bennünket ezért a japánok: megtanítottuk nekik, hogyan lehet messziről lemészárolni a szamurájokat."
"Pár nappal ezelőtt egy bizonyos Bill a józan ész hangján szólalt meg: 'Az öngyilkosság egyik legfélelmetesebb akadálya az élni akarás.'"
"Ha jobban belegondolok, utálom az internetet, ennyi értelmi fogyatékos egy rakáson, nagyon el vannak szállva maguktól..."
"'Óriási szükség lenne minél több és jobb öngyilkossági kézikönyvre' - jelentette ki egy blogger."
"Maga a halál is plágium. Szívszorító."
"Tudom, hogy közel állt hozzá az Ötödik Birodalom eszméje, amely Portugália dicsőségének visszatérését hirdette, még színdarabot is írt Sebestyén királyról és népe kollektív öngyilkosságáról. 'Mindenki követi felségedet a halálba', figyelmeztetik a gyermek-királyt Alcácer Quibir előtt, de az ilyesminek a felét se fogják föl az emberek, és nem is akarják.
Nagyobb érdeklődéssel fordulunk az ötödik pohár sör, mint az ötödik birodalom felé. Az elsőt egy húzásra kell kiinni, hogy ünnepeljük vele az életet."
"Öreg tábla szólít fel, vegyük le a kalapunkat, tiszteljük a holtak csöndjét."
"Egyik gimnáziumi osztálytársam az új sírásó."
---------------------------
Milyen lehet egy olyan ország isten háta mögötti részén lakni, ahol a statisztikák alapján világviszonylatban is toronymagas az öngyilkosságok aránya?
Milyen lehet egy olyan településen lakni, ahol még a sírásó is öngyilkos lesz?
Milyen lehet ma, a XXI. században egy, az Európa és a világ élvonalától leszakadó olyan ország és régió lakosának lenni, mely ország alig 500 éve még Spanyolországgal közösen osztotta fel a világot a tordesillasi szerződésben?
Hogyan tud szembenézni Portugália (mely egy mai Magyarország nagyságú ország) saját közelmúltjával? Egy kis ország Európa peremén, mely egészen a XX. század hetvenes éveiig a világ egyik legnagyobb kiterjedésű gyarmatbirodalmával rendelkezett?
Hogyan képes a portugál társadalom szembenézni olyan, az afrikai portugál gyarmatok függetlenségi háborújában elkövetett olyan kaliberű tömegmészárlásokkal, melyek a világ második világháborút követő éveiben pl. az USA által Vietnamban, My Laiban elkövetett tömeggyilkossághoz foghatóak csupán?
A vidéki, posványos és értelmetlen létbe beleunt szereplők isznak, vegetálnak, ölnek, öngyilkosok lesznek - mert hát mi mást is tehetnének? Mindezek közben pedig arról morfondíroznak, hogyan volt képes ez a vidék, ez az ország, ez a nép egykoron felfedezni a világot Európa számára? Hogyan volt képes arra, hogy akkora területeket hódítson meg, mint Brazília, Angola, Mozambik? És hogyan képes élni - egyáltalán képes-e - azután, hogy mindenét elvesztette, de az egykori nagyság tudata máig ott kísért minden falu utcáin, még a legeldugottabb, legnyomorultabb helyen is?
Ha édes hazánk és nemzetünk Mohács, Trianon és hideg napok, Hunyadi Mátyás, Édes Erdély, Rákosi határolta vidékén valaki egyszer veszi majd a bátorságot, hogy írjon a magyar öngyilkosokról, ahogy azt Rui Cardoso Martins teszi a portugál öngyilkosokról, ne felejtsen el majd gondolni a portugál Alcácer Quibir, Sebestyén király, Brazília, Vasco da Gama, Tengerész Henrik, Wiliamo és Salazar fémjelezte nemzeti dicsőség és tragédia vázlatpontjaira.
Még szerencse, hogy a balsors mást is tép.
A világot egykoron "önerőből" felfedező és gyarmatosító, a napjainkban azonban az euroövezet egyik leggyengébb láncszemének tartott, gyarmatait vesztett és csupán emlékeiből élő Portugália írója, Rui Cardoso Martins joggal teszi fel a kérdést: "Mit tartogat számunkra a végzet? Hol van Portugália?"
Csupán lábjegyzetben merjük feltenni a kérdést: Mit tartogat számunkra a végzet? Hol van Magyarország?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése