Huszár Ágnes: Bevezetés a gendernyelvészetbe

Tinta Könyvkiadó, Budapest 2009

127 oldal

Az olvasó az első magyar nyelvű áttekintő gendernyelvészeti művet tartja kezében. A gendernyelvészet az alkalmazott nyelvészetnek az a résztudománya, amely a férfiak és a nők eltérő nyelvhasználatával, egymástól különböző kommunikációjával foglalkozik.
A férfiak és a nők beszéde biológiai és szocializációs okokból különbözik egymástól. Biológiai okokkal - a hangszalagok eltérő hosszúságával - magyarázható például az, hogy a férfiak beszédhangja átlagosan mélyebb, mint a nőké. De csak tanulással érhető el, hogy a spanyol férfiak magasabb hangon beszéljenek, mint a magyarok, a francia és a lengyel nők hangmagassága pedig jóval meghaladja a magyar nőkét, hogy az elképzelhetetlenül magas hangon csicsergő japán nőket ne is említsük.
A könyv a beszéd apró elemeitől - a beszédhangoktól - vezeti az olvasót a morfémákon, a szóválasztáson és a mondattani szerkezetek alkalmazásán keresztül a szöveghasználatig - mindig következetesen rámutatva a társadalmi nem (gender) motiválta különbségekre.
A férfiak és a nők egymástól eltérő kommunikációs szokásainak leírása során a szerző bemutatja a nő és a férfi testi megjelenésének eltéréseit a nyilvános térben. Rámutat arra, hogyan alakulnak a női és férfi, valamint a vegyes nemű csoportok társalgásai. Feltárja az udvariasság és a (nyelvi) agresszió alakulását a két nemnél. A foglalkozások kommunikációigénye felértékelődik napjainkban: ehhez a tényhez a két nem eltérő módon alkalmazkodik. A munka világában és a közéletben mind a nők, mind a férfiak csak hatékony kommunikációval tudnak boldogulni. A gondolatmenet a nemi különbségek magyarázatára alkalmas elméleti keretek ismertetésével zárul.
A könyv tizenkét, tartalmilag egymásra épülő fejezetből áll. Mindegyiket olvasmányajánlások, az elsajátítást ellenőrző kérdések és kreatív, továbbgondolásra alkalmas feladatok egészítik ki. A könyvet a szakterület legfontosabb közleményeit bemutató szakirodalom-jegyzék egészíti ki.

Huszár Ágnes tudományos kutatómunkája mellett szociolingvisztikai, pszicholingvisztikai, valamint gendernyelvészeti kurzusokat tart a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és Nyelvtudományi Doktori Iskolájában. A könyv anyagát ezek tapasztalatai alapján állította össze. A gondolattól a szóig című monográfiáját 2005-ben ugyancsak a TINTA Könyvkiadó jelentette meg.

A könyv alkalmazható tankönyvként a bölcsészet-, valamint a társadalomtudományi képzésben, de ajánlható továbbképzésekben való felhasználásra is. Hasznos olvasmány lehet ezen kívül mindazoknak, akik egyszerűen többet szeretnének megtudni a nemek nyelvhasználatáról, s - nőként, férfiként - tudatosabban, hatékonyabban akarnak kommunikálni.

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Huszar_Agnes_Bevezetes_a_gendernyelveszetbe&id=83796&type=22
------------------------------

"Már a legrégebbi korok óta foglalkoztatja az embereket az a kérdés, hogyan lehetséges, hogy két különböző formában, férfiként és nőként léteznek."

"A zsidó gondolkodás szerint tehát a nő a férfihoz képest másodrendű ember."

"A keresztény kultúrában a nőkről és a férfiakról való gondolkodást meghatározta az, hogy a nőt egyrészt mintegy másodrangú embernek, másrészt minden bűn forrásának vélték."

"A női nem démonizálása más kultúráktól sem idegen."

"A modern európai nyelvek esetében is lejegyeztek számos megfigyelést a férfiak és a nők egymástól eltérő beszédében."

"A bécsi születésű Otto Weininger 1903-ban megjelent Nem és jellem című művében a nőket tökéletesen erkölcstelen, passzív lényként írta le, akik csak ártalmára vannak a társadalomnak, de elsősorban férfi családtagjaiknak."

"A feminizmus legáltalánosabb, a legtöbb ember számára elfogadható definícióját Linda Gordontól idézzük: 'A feminizmus a férfiuralom kritikája, amely annak megváltoztatása céljából alakult ki, és azt a hitet feltételezi, hogy ez a változtatás lehetséges.' (Gordon 1993: 140.) Ebbe a megfogalmazásba beleértődik az is, hogy a nők nem azért harcolnak a férfiuralom ellen, hogy aztán ők vegyék át a hatalmat. A küzdelem egy minden polgár számára egyenlő kibontakozási és érdekérvényesítési lehetőségeket biztosító igazságos társadalomért, tehát nemcsak a nők, hanem a férfiak érdekében is folyik. A feminizmus elfogadja a nemi szerepek különbözőségét, de a hierarchiáját nem."

"A férfi és a nő társadalmi helyzete nagyon különbözik egymástól az egyes történelmi korszakokban és kultúrákban. [...] Ezek az eltérő helyzetek mind-mind meghatározzák azt a módot, ahogy a nők beszélnek, vagy hogy egyáltalán beszélhetnek-e, s azt is, ahogyan velük és róluk beszélnek."

"Amikor találkozunk valakivel, a külső megjelenés, a másodlagos nemi jellegzetességek - arcszőrzet, mellek stb. - alapján azonosítjuk őt nőként vagy férfiként."

"Ha tehát valakit külső megjelenése alapján nőként vagy férfiként sorolunk be, tévedhetünk is, mivel a külső alapján feltételezett nemi hovatartozás nem minden esetben felel meg a genetikai szinten kódolt szexusnak."

"Simone de Beauvoir, a nagy francia filozófusnő 1949-ben egy mind a mai napig alapvető jelentőségűnek tekintett könyvet jelentetett meg a nőkről és a férfiakról, eltérő történetükről és társadalmi szerepükről. Művében így fogalmaz:

Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik. Az embernőstényt - úgy, ahogy a társadalomban megjelenik - nem határozza meg magában egymagában sem biológiai, sem pszichikai, sem gazdasági végzete; az emberiség egész múltja és jelene alakította azzá, aki.

Ennek a gondolatnak a lényege az, hogy a biológiai nemre ráépülő viselkedésmód az, ami bennünket igazán férfivá és nővé tesz."

"Környezetünkből érzékelés és észlelés útján nyerünk információkat. A kutatások azt bizonyítják, hogy - a látást kivéve - minden érzékelési és észlelési modalitásban jobbak a nők."

"A beszédben megmutatkozó különbségek már gyermekkorban megfigyelhetők. A lányok általában jobbak az olyan, verbális emlékezetet munkáltató tesztekben, amelyek tényekre, adatokra kérdeznének rá. [...] Bár a különbség felnőttkorra csökken, tehát a férfiak és a nők kevésbé különböznek egymástól, mint a fiúk és a lányok, a nők előnye azért kimutatható."

"A nők átlagos alaphangja tehát anatómiai okokból magasabb, mint a férfiaké. A más-más anyanyelvű nők és férfiak alaphangjának magasságában megmutatkozó igen nagy különbségeket azonban biológiai okokkal nem lehet magyarázni."

"Az alaphangmagasságot úgy 'állítjuk be' - nem tudatosan persze, hogy megfigyeljük a környezeti mintákat. Egy idegen nyelv megtanulása során új mintákhoz kell alkalmazkodnunk. Szinte rákényszerülünk arra, hogy megközelítsük az adott nyelvet anyanyelvként beszélők alaphangmagasságát."

"A nők általában valamivel gyorsabban is beszélnek, mint a férfiak."

"Másik eltérés a két nem beszéde között az, hogy a férfiak beszéd közben többet hezitálnak, mint a nők."

"Univerzálisnak látszik az a megállapítás, hogy a mondatfonetikai eszközökkel a nők gazdagabban élnek, dallamosabban, színesebben beszélnek, mint a férfiak."

"A tapasztalatok szerint a kiemelkedő kommunikációs képességeket, ezen belül a normatív ejtést megkívánó szakmákban a nők sokkal jobban teljesítenek, mint a férfiak."

"Az egyes nyelvek különböznek egymástól abban, hogy mennyire fejezik ki kötelező módon a beszélő és a megszólított (társadalmi) nemét, valamint annak a személynek a nemét, akiről a beszélgetés folyik."

"A magyar ember szó megtalálható már első összefüggő nyelvemlékünkben, a Halott beszédben is. A nyelvtörténészek véleménye szerint összetett szó: előtagja egy nőre, utótagja pedig egy férfira utaló nyelvi elem."

"Összességében elmondható, hogy a grammatikai nem egy olyan osztályozási rendszer alapja - ez ma már számos egzotikusnak számító nyelv rendszerének ismeretében biztosan állítható -, amelynek kialakításában számos jelentéstani (élő/élettelen, férfi/nő, tűz/víz) és alaktani osztályozási szempont játszik szerepet."

"...vannak-e a 'nem szempontjából nem érzékeny' nyelvek? Azok tartoznának közéjük - ilyenek a finnugor nyelvek, s köztük a magyar is -, amelynek nyelvi rendszeréből hiányzik a grammatikai nem."

"Mind a mai magyar, mind a mai észt nyelv különbséget tesz a foglalkozásnév-képző -nő és a feleségnévképző -né között."

"A nemek közti összehasonlításban a nők azok, akik a sztenderd formákat részesítik előnyben. Ez nyilván összefüggésben van azzal, hogy a nők iskolázottsági szintje a legtöbb nyugati országban eléri, sőt - mint hazánkban is - meghaladja a férfiakét."

"A nyugati típusú társadalmakban a legnyilvánvalóbb tabu a trágár szavaknak nyilvános térben való kimondásához kapcsolódik. Ez viszonylag új keletű tabu, a polgári kultúrához kapcsolódik. Trágár szavakat a középkorban és még később is használtak még tanult emberek, sőt papok is. A hitvitázó szövegekben vagy például Luther Asztali beszélgetéseiben arcpirító kifejezéseket olvashatunk a hitbeli ellenfelekről és a sátánról. Az obszcén szavak használata először a tizennyolcadik században vált a nők számra, illetve társaságban tabuszerűvé. Férfiak egymás közt használták ezeket a szavakat, mivel ezek az erővel, a férfiassággal asszociálódtak. [...] Úgy tűnik, a trágár szavak használatának a tekintetében a fiatal fiúk és lányok között csökken a különbség."

"A társadalmi csoportok és a nyelvhasználat összefüggésével foglalkozó szaktudomány, a szociolingvisztika a nők és a férfiak eltérő viselkedésével kapcsolatban a következő két, első hallásra ellentmondásosnak látszó megállapítást fogalmazza meg:
1. a nők a hagyományos nyelvhasználat őrzői,
2. a nők nyelvhasználati újítók."

"Már gyerekkorban megfigyelhető, hogy a kislányok nagyobb gondot fordítanak a beszédükre. Többet is figyelmezteti őket erre a környezetük, mint a fiúkat."

"A szimbolikus hatalommal rendelkező szakmákban és pozíciókban a legutóbbi időkig a férfihegemónia érvényesült."

"A nők maguk között szívesen viccelődnek. Terepvizsgálatok alapján tudhatjuk, hogy nem riadnak vissza a durva, szexuális tartalmú viccek meséléstől sem. Ezeket azonban a saját identitás kialakításának, megerősítésének szempontjából fontos baráti társaságokra, csoportokra korlátozzák, s nem merészkednek ki velük a nyilvánosság elé.
Ennek nyilvánvaló oka a viccelődésnek és a hatalomnak a kapcsolata. Egy közösségben mindig a kialakult rangsor jele az, hogy valaki viccelődik, s a többiek jól fogadják, nevetnek rajta. A rangsor alján állók csak külön felszólításra, engedély alapján viccelődhetnek. Az is nagyon jellemző, hogy a másokon való viccelődés szintén csak a hierarchia csúcsáról indul ki."

"Hazánkban, sőt Európa nagy részén a munkahelyek élén férfiak állnak. Ez képződik le a munkahelyi viccelődések megoszlásában is. A látszat az, hogy a férfiak többet viccelődnek, mint a nők. A magyarázat: azért van így, mert ők állnak a magasabb posztokon. A férfi és a női főnökök összehasonlítása azt mutatja, hogy az előbbiek több humoros megjegyzést tesznek, viccet mesélnek. Ez azzal magyarázható, hogy az a kevés nő, akinek sikerült feljebb jutni a ranglétrán, nagyon igyekszik tekintélyét megóvni, ezért tartózkodik a humor és irónia - sőt az önirónia - minden formájától. A magabiztos ember meri megkockáztatni a viccelődéssel és nevetéssel járó felszabadult hangulatot, pillanatnyi lazaságot. És csak az igazán magabiztos ember mer önironikus lenni, kitenni magát a többiek felszabadult nevetésének."

"Általános tapasztalat az, hogy a nők szívesen viccelnek maguk között, a munkahelyen képződő női csoportokban, Az ilyen alkalmakkor sokszor mesélnek kudarcaikról is. Úgy tűnik, a férfiak vicces erőfitogtatásaival szemben ők inkább hajlanak az öniróniára."

"A nők általában nem mesélői, hanem inkább alanyai (tárgyai) a vicceknek."

"Ha egy nő férfinak kezd el panaszkodni, csalódik várakozásában, mikor az javaslatokat fogalmaz meg a problémák megoldására. A nő együttérzést vár, azt, hogy nyíltságáért cserében a férfi megosztja vele saját problémáit. Ehelyett kioktatást és tanácsokat kap: mintha a partnernek nem is lennének problémái."

"Az embereknek általában jó véleményük van önmagukról, s elvárják környezetüktől, hogy hasonlóképpen vélekedjenek róla."

"Az ember arra vágyakozik, hogy ne zaklassák, hagyják békén (negatív homlokzat), valamint arra, hogy szeressék, elismerjék, csodálják (pozitív homlokzat). A társadalomban elfogadott udvariassági szabályok azt célozzák, hogy az embereknek a negatív és a pozitív homlokzatra való igényeit kielégítsék."

"A mi társadalmunkra az a jellemző, hogy ha úgymond 'fontos embert' szólítanak meg lényeges ügyben, a megszólított többnyire férfi, még akkor is, ha lenne hasonló beosztású, tudású nő is. Az úgynevezett sztárok között is a teljesítményhez kötődők között több férfit találunk. Sok női 'sztár' semmiféle teljesítményt nem mutat fel, csak - hála a kozmetikai iparnak és a plasztikai sebészetnek - szexisen néz ki. Az is elég lehet a hírnévhez, ha egy híres férfi felesége vagy szeretője."

"A gyerekek második életévük vége körül azonosítják magukat kisfiúként és kislányként, ezt a tapasztalatot a környezetük viselkedéséből szűrik le."

"A gyerekek nemi szerepre való szocializációja a családban és annak szűkebb környezetében kezdődik el."

"Az ember további élete szempontjából alapvető jelentőségű, hogy milyen viselkedési mintákat sajátít el gyermekkorában."

"A helyes cél az érdekképviselet olyan stratégiáinak kidolgozása és érvényesítése, amelyek nem veszélyeztetik a kelleténél jobban a másik fél homlokzatát. Nemcsak az a fontos, hogy mi magunk elkerüljük az agresszív stratégiák alkalmazását, hanem az is, ha mások alkalmaznak felünk szemben ilyeneket, megfelelően tudjunk reagálni rájuk. Nem meghunyászkodva, de nem is agresszíven.
A kulcsszó az asszertivitás, a határozott, hatékony viselkedés. Az asszertív viselkedésű ember kiáll érdekeiért, határozottan mondja el véleményét és fejezi ki érzelmeit. Ugyanakkor figyel, és tiszteletben tartja mások véleményét és érzelmeit is. Abból indul ki, hogy mindenkit - nemétől, életkorától, pozíciójától függetlenül - azonos jogok illetnek meg. Az asszertív viselkedés abban nyilvánul meg, hogyan jeleníti meg az ember verbálisan és nem verbálisan saját véleményét, érdekeit, érzelmeit, hogyan képes pozitív képet mutatni magáról úgy, hogy közben másokét is tiszteletben tartsa."

"A nők többször sírnak, mint a férfiak. Úgy tűnik, ez a nemileg eltérő szocializáció következménye."

"A nők gyakrabban és változatosabban gesztikulálnak, mint a férfiak, beszéd során is gyakrabban érintik meg saját magukat. A nyugati típusú társadalmakban mások megérintésében viszont a férfiak vezetnek, többször érintik meg a nőket, még ismeretleneket is. "

"A statisztikák azt mutatják, hogy a nők és a férfiak eloszlása nem egyenlő a különböző munkakörökben."

"Rendkívül csekély a nők aránya a természettudományos és műszaki fejlesztői munkakörökben."

"Van egyfajta fordított összefüggés egy szakma presztízse és a hivatást gyakorlók nemi összetétele között. Minél kevésbé tekintélyes egy szakma, annál több nő dolgozik benne, illetve: minél több nő kezd el egy szakmában dolgozni, annál erősebben csökken annak presztízse."

"Manapság a friss diplomások között több nő van, mint férfi, a férfifölény mégsem szűnik a vezetői posztokon."

"A politika, azon belül a pártpolitika a huszadik század elején kizárólag férfiterület volt. Németországban például 1908-ig törvény tiltotta a 'nők, elmebetegek, tanulók és tanoncok' számára a pártba való belépést."

"Tévednénk persze, ha úgy gondolnánk, hogy minél több nő van a parlamentben, annál nagyobb az országban a demokrácia és a nők egyenjogúsága. A női képviselők aránya éppen a polgárháborúk dúlta Ruandában a legmagasabb: 49%."

"A társadalmak többségében a férfi számít az ember alaptípusának, a nő hozzá képest határozódik meg."

"Szexizmusnak az olyan hátrányos megkülönböztetést nevezzük, amelynek alapja az illetőnek az egyik nemhez való (feltételezett) tartozása."

"Ha a szótárt lapozgatva a nőkre és a férfiakra vonatkozó szavakat értelmezzük, feltűnik, hogy sokkal több a (kizárólag) nőkre utaló negatív példa. Számos nyelvben vizsgálták meg például a kicsapongó nemi életet élő személyekre vonatkozó szavakat. Ezek mindegyikében túlnyomórészt csak nőkre vonatkoz(hat)tak. [...] A szólások, közmondások is hasonló arányokat tükröznek."

"A sztereotípiák sokszor öltenek testet szólásokban, viccekben. Működési mechanizmusuk egyszerű: ha tudjuk, hogy 'milyenek a férfiak vagy a nők' - nem kell fáradnunk azzal, hogy az ismeretségi körünkbe lépő új ismerősöket alaposan megismerjük, hiszen úgyis tudjuk, milyenek lehetnek. A gondolkodás lustasága használja a sztereotípiákat, s ez is tartja életben őket. Még akkor is, ha az ellenkezőjük bizonyosodik be. Tények igazolják például, hogy a nők óvatosabban vezetnek, mint a férfiak, emiatt ritkábban okoznak baleseteket."

"...ha egy férfiról és nőről van szó, említéskor először a férfinév hangzik el: Ádám és Éva, Rómeó és Júlia, Philemon és Baucis. A nőket sokszor a férfiakon keresztül, hozzájuk való viszonyukban nevezik meg..."

"De akkor sem járnak jól a nők, ha a bűnügyek áldozataiként jelennek meg a médiában. Ez különösen kirívó szexuális zaklatások és bántalmazások esetében. A nőknek sokszor felróják, hogy 'kihívóan' viselkedtek, 'öltözködtek'. Az öltözködés persze ízlés dolga. De egy biztos: egyetlen rövid szoknya, kivágott blúz vagy kivillanó köldök sem teszi elfogadhatóvá a szexuális zaklatást, avat 'bocsánatos bűnné' egy megerőszakolást."

"Ha megnézzük a magyar médiában látható reklámok férfi és női szereplőit, azt tapasztaljuk, hogy a férfiak jóval gyakrabban szerepelnek szakértői szerepben, mint a nők. Fehér köpenyes orvosok, fogorvosok, öltönyös bankszakemberek figyelmeztetik a nézőket a helyes életvitel, fogmosás, tőkebefektetés szabályaira. A nők inkább 'butuska' szerepkörökben jelennek meg, akik minden fontos élethelyzetben rászorulnak a bölcs férfiak tanácsaira."

"A nemek nyelvhasználatával foglalkozó tudományterület, a gendernyelvészet feladata az, hogy adatokat gyűjtsön arról, hogyan használják a férfiak és a nők a nyelv különböző modalitásait - beszéd, írás, számítógéppel segített kommunikáció -, hogyan viselkednek a többnyelvűség és többkultúrájúság eltérő helyzeteiben, a magánéletben és a közélet különböző területein."

---------------------

Talán már mindenki eljátszott azzal a gondolattal, vajon milyen messzemenő következtetések vonhatóak le a Biblia azon soraiból, melyek a Teremtés könyvében olvashatóak: "Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. [...] Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő." [...] Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette."
Talán az is könnyen hihető, hogy ezek a sorok a mi kultúrkörünkben jelentős kihatással voltak és vannak a férfiak és nők egymáshoz viszonyított helyzetére és a világban elfoglalt helyére. Hiszen ha az Úr elébb teremté Ádámot, a férfit, akkor elvben övé az elsőbbség, a nő hozzá képest valóban csak származtatott elem, másodrendű állampolgár a Paradicsomon belül és kívül; ám ha a teremtés fokozatosságát követjük nyomon, az is belátható, hogy míg Ádámot, a férfit az Úr holmi porból teremtette, afféle gólem módjára, Éva, a nő már nemesebb anyagból, a férfi Ádám oldalbordájából teremtetett az Úr kvázi klónozáson alapuló mennyei genetikai laboratóriumában - s vélhetőleg a prototípushoz képest a később, a teremtés utolsó darabjaként legyártott Éva, a nő ezáltal jobban is sikeredett, tökéletesebb darab, amihez képest Ádám, a férfi csupán durva vázlat...
A másság, az elsőbbség és a rangidősség, a tökéletesség vindikálása és az etalonszerep meghatározása végigkíséri a férfi és a női együttélést az emberi történelem során - s ez olykor igen brutális küzdelembe torkollik - s nem csupán a Biblia gondolkodása által meghatározott zsidó-keresztény mikrokozmoszunkban.
Persze az is nagy tragédia, hogy a fenti gondolatmenetben csupán egy dolog sikkad el, melyre viszont maga az Úr explicite rá is mutat: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő." A versengés, a rivalizálás, az egymás überelése és az egymás elleni harc saját bevallása és szándékai és a Biblia tanúsága szerint nem szerepel az Úr tervei közt - sokkal inkább a Huszár Ágnes könyvében is megfogalmazott asszertivitás, a kooperáció és a békés egymás mellett és egymással élés sejlik fel az Úr fenti szavaiból.
A gendernyelvészet alapjaiba kínál remek bevezetést a könyv, melyet az olvasó kezében tart, s melyből számos érdekességet tudhatunk meg a férfiak és nők (a nők és a férfiak) eltérő biológiai, kulturális, kommunikációs és magatartásbeli természetéről, feminizmusról és szexizmusról, s melyet minden, a női nemmel szemben nem szexista magatartást követni kívánó férfinak, aki a nőkre nem másodrendű lényként tekint, s minden olyan nőnek is el kellene olvasnia, aki a férfiakban nem legyőzendő ellenséget lát.
A többieknek meg sok szeretettel ajánljuk Lars von Trier nőgyilkosság (gynocidium) tárgykörében (is) mozgó filmjét, Antikrisztus címmel, ill. Robert Merle halhatatlan klasszikusát, Védett férfiak címmel.
Aztán mindenki eldöntheti, hogy a nemek közti különbség valójában a felek közti véget nem érő háború frontvonala, mely a másik fél meg nem értése vagy éppen lenézése mellett az örök küzdelem, félreértés és sérelem lehetőségét tárja elénk, vagy éppen két rendkívül érdekes univerzumot elválasztva is összekötő láthatatlan határ, mely a másik elfogadása és megértése mellett egy páratlan izgalmas és értékes együttműködés és közös élet reményét nyújtja.