Mátrafüred, Kékestető, Mátra, Sástó, Benevár, Kozmáry-kilátó, palócbabák, Gyöngyös

Mátrafüred

Tengerszint feletti magassága: 300 - 400 m, a központ 350 m

Gyöngyös városához tartozó üdülőhely, a hegység egyik turisztikai központja. Eredeti neve Benepuszta volt. Itt 1892-ben épült hideg vizű fürdőhely és emiatt 1930-ban a lakott hely nevét Tátrafüred analógiájára Mátrafüredre változtatták. A Benepuszta elnevezés eredete a közelben lévő Benevártól, illetve az eredetileg a Kőporos-tető (413 m) oldalában lévő Beneváralja helységtől ered. Beneváralja vagy Bene városa az Árpád-korban keletkezett helység, amely a XIV. században pusztult el. Azóta puszta hely, amelynek pontos helyét a XVII. században még ismerték, de azóta feledésbe merült.

http://matrahegy.hu/matratel/telepules.php?tel=25

Kékestető

A síszezonnak ugyan vége, de az ország legmagasabb pontja továbbra is Kékestető. Ha már éppen elege van a nyüzsgésből, olyan klímára és nyugalomra vágyik, amely egyedülálló, akkor csak torony iránt kell mennie. Harapjon egy nagyot a friss kékesi levegőbe, válasszon a Kékesi Vendégház és a Tető Étterem étel és italajánlatából, gyönyörködjön a TV torony kilátójának panorámájában, vagy egyszerűen sétáljon egy kiadósat. Kékestető mindenkit vár, mert magasan a legjobb.

http://www.kekesteto.hu/

Mátra

A Mátra, mint az Északi-középhegység része, származása szerint Európa legnagyobb fiatal vulkáni övezetéhez tartozik. A Tarna és a Zagyva völgyétől körbefogva terül el, és bár nem a legnagyobb kiterjedésű hegységünk, itt emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 m-es Kékes és a 964 m magas Galyatető.
A Mátrát több jól elkülöníthető részre lehet felosztani. Délnyugatról a Jobbágyi község fölött található Nagy-Hársas lepusztult vulkáni kúpjával kezdődik. A hegytől északra fokozatosan emelkedő előhegyekkel a Nyugati-Mátra a Muzsla csúcsával tetőzik. Az ún. Központi-Mátra a Mátrabérc fennsíkjából, a Galyatető és a Kékes vulkáni kúp csoportjaiból áll. Meredek, zord hegyoldalak, kőfolyások, törmeléklejtők, suvadások váltogatják egymást zárt bükkösökkel borítva. Délre lankásabb, párhuzamos völgyek futnak le, melyek közül legmeghatározóbb tájosztó vonal az ún. Nagy-völgy. A Nagy-patak völgyével párhuzamosan alakult ki a Mátra "főbejárata" Mátrafüredtől Mátraházáig. A Mátraalja erdőmentes, szőlőkkel borított megművelt tájairól szinte átmenet nélkül jutunk az erdős hegyi tájba. Keletre a Saskő 898 m-es ormának meredek letörése után a Keleti-Mátra 650 - 750 m magas hegyei sorakoznak. A hegység északi részét Mátralábának nevezik. Elszórt, kb. 250 - 400 m magas kis vulkáni kúpokkal borított dombvidék ez, már többnyire művelt mezőgazdasági földekkel.

http://matrahegy.hu/

Sástó

Mátrafüredet a 24. sz. fõúton elhagyva 1,5 km múlva érjük el Sástót, az egyik legkedveltebbpihenõhelyet a Mátrában. Nem véletlen, hogy jó idõben zsúfolásig tele a sástói parkoló; a csónakázás és a tó körüli sétautak sokak szívesen választott programja. A kilátóból Gyöngyös és a Mátra gerince felé egyaránt kiváló panoráma kínálkozik.
Az 1909-es útikalauz még csupán ennyit említ róla „…513 m magasságban érintjük a mindég vízben és rendesen vadkacsákban bõvelkedõ Sástót, melynek szélein esténként szarvasok legelnek”. Nevét a mintegy 25 ezer négyszögöl alapterületû, sással benõtt tótól kapta.
A Mátra egyik fiatal nevezetességérõl van szó, az 1969-es kiadású Mátra útikalauz foglalkozik vele elõször, mint turisztikai központtal. Ennek elõzménye, hogy a korábbi lápos területen 1953-ban Varga Ferenc akkori tanácselnök alakíttatta ki a tavat. A sástói kempinget 1961-ben hozták létre, mint az elsõ hegyvidéki kempinget. Az 50 m magas kilátót a Szeged melletti Algyõrõl szállították ide, korábban fúrótoronyként üzemelt. A környék kialakításában gondot jelentett az a hatalmas mennyiségû sás, amit kitermeltek. Azok a kis szigetek, amelyeken ma a kilátóig eljutunk, kõbõl és a kitermelt sás rétegeibõl keletkeztek.
Sástó a kicsik és nagyok kedvence, hiszen a tó kacsáit elõszeretettel eteti mindenki.
A csónakázás mellett optimális esetben télen korcsolyázni is lehet a tavon.

http://www.utazzitthon.hu/matrafured_sasto.html

MÁTRAFÜRED, BENEVÁR

RÖVID TÖRTÉNET:
A honfoglaláskor Árpád egyik vezérének Edömérnek a Mátra erdejében nagy földet adott, kinek unokája Bene vitéz lehetett az elsõ birtokosa annak a nagy kiterjedésû pogányvárnak, melyet róla Benevárnak neveztek.
A tatárjárás során elpusztult várat 1243-1250 között Csobánka comes építette újjá és tette a nemzetség székhelyévé. A birtokot késõbb két fia János comes és Péter között úgy osztotta fel, hogy János kapta Gyöngyöst tartozékaival, így Péter Visontát a hozzá tartozó birtokrésszel. Jánosnak három fia volt, László, Sámuel és I. Dávid. László mester 1298 július31-én fegyvereseivel Kakaton- valószínû a Kenederes és a Kunhegyes közötti Kakaton- Rafain bánnak, Debrecen urának jobbágyaira támadt, akik közül hármat megölt, hatot megsebesített és mintegy 200 márka zsákmányt szerzett. Ezért a tettéért 1300 január 15-én III. Endre király által is jóváhagyott alországbírói ítélettel fej és jószágvesztésre ítélték. Az ítélet végrehajtására azonban a királynak megfelelõ ereje nem volt, így a család 1301-ben az egri káptalan elõtt Gyöngyöst, Bene helységet és Bene várát akadálytalanul oszthatta fel egymás között, úgy hogy a vár közös költségen maradt. László 1304-ben büntetlenül halt meg, birtokait Sámuel ragadta kezébe. Károly Róbert király 1322-ben azonban javainak egyharmadát elfoglalta, a megmaradt részt pedig Sámuel gyermekeinek hagyta. I.Dávid Csák Mátéhoz csatlakozott és 1312-ben részt vett a rozgonyi csatában, ahol életét veszthette, mert többé már nem említik.
A Csobánkák sorsát véglegesen az 1327. május 21-én kiadott királyi oklevél döntötte el, melyben a családot minden vagyonától megfosztották és összes birtokaikat, köztük Bene várát is a Kacsics nembeli Farkas fia Tamás a Széchenyi család õse kapta. Tamásnak két fia volt Miklós, kit Kónya bánnak is neveztek, és Mihály. Valószínû, közösen bírták a várat még 1394-ben is. Az 1411-ben megtartott osztálykor a Kónya fiak és unokák, igy Simon, ki egykor királyi fõajtónállómester és László, néhai Frank vajdának fia osztozkodtak, de a vár továbbra is közös maradt. 1424-ben Zsigmond királyé, aki 1430-ban Borbála királynénak, majd 1438-ban Albert király a Rozgonyiaknak adományozta.
Bene várát valószínû, hogy a szomszédos Pata várában meghúzódó husziták rombolták le, mert 1497-ben már elhagyott várhelyként "locus castri in territorio possessionis Bene" mint a Kanizsai család birtokát említik.

http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Kozmáry-kilátó

A 398 m magasan álló kilátót 1900-ban építettek, a két világháború között felújították. A Dobogó-kõ hegyen épült kilátó nevét Kozmáry János üdülõtelep-igazgatóról kapta.
Jelzett turistaút vezet hozzá az autóbusz-megállótól. A hegy nevének eredete egyes vélemények szerint onnan ered, hogy a hegy úgy dobog, mintha belül üres volna. A kilátóból dél felé Gyöngyös, észak-északkelet felé a Kékes és a Mátra gerinceinek vonulata látszik.

http://www.utazzitthon.hu/matrafured_kozmary-kilato.html

Palócbabák

Gyűjteményünk 1983-tól állandó kiállításként üzemel Mátrafüreden. Kiállítóhelyeink változtak, de már több mint 10 éve állandó helyen tekinthető meg, a Mátrafüredi régi általános iskolában, a Pálosvörösmarti út 2 sz. alatt. A gyűjtemény anyagát Szakács Józsefné ( Mészáros Magda ) kezdte gyűjteni 50 évvel ezelőtt. A Palócföldet bejárva darabról-darabra vásárolta össze a régi hímzéseket, lakástextileket, viseleti darabokat. A lakástextileken talált gazdag hímzésvilágot föl is dolgozta, sok munkája zsűrizett országos pályázatokon díjazott alkotássá vált. Munkája elismeréseként megkapta a Népi iparművész címet. Gyűjtőszenvedélye nemsokára átragadt az unokájára Lovászné Juhász Ritára is, aki textiltervezőnek tanult. A palóc-viseletek feldolgozását tűzte ki céljául. Országos pályázatokra, kiállításokra adta be ruháit, ahol díjakat nyert. 1987-ben megkapta a Népi iparművész címet, 1999-ben pedig a " Népművészet Ifjú Mestere" kitüntetést. Viseleti ruhái tervezésénél arra törekszik, hogy a népi hagyományok átörökítésével, szép ma is hordható darabok keletkezzenek.

http://www.palocbabak.hu/index.html

Gyöngyös

Gyöngyös Város központi földrajzi helyzetének köszönhetően legjelentõsebb történelmi eseményeink szemtanúja volt. Honfoglaláskori településként ismert, és a XI. század végére már virágzó gazdasági élet alakult ki. Károly Róbert király 1334-ben várossá nyilvánította Gyöngyöst, elsősorban az észak, észak-keleti irányba kibontakozó borkereskedelemnek köszönhetően. A XV. században letelepedő ferences szerzetesek a várostól kapott védelemért cserében ellátták a lakosok testi-lelki bajainak gyógyítását.

A település XVII. századi állapotát híven tükrözi egy útileírás, mely említi a tiszta utcákat, a sok kereskedőt, a bájos lányokat és a "zafírhoz hasonló színû" tüzes, zamatos borokat, melyeket még a törökök is szívesen kóstolgattak.
A Rákóczi-szabadságharc idején a városban folytatott tárgyalást a fejedelem a császár követével. A leghíresebb kuruc tábornokot, Vak Bottyán Jánost a ferencesrendi templomban temették el. A város XX. századi történelmének szomorú eseménye az 1917. májusában bekövetkezett tűzvész, mely a lakóépületek nagy részét elpusztította. IV. Károly király, miután meglátta a romokat, a város újjáépítését rendelte el. Ekkor alakult ki a mai harmonikus, egységes városkép. Rangjukhoz méltó módon átépítették a nevezetes épületeket, templomokat, lakóházakat.

A Gyöngyösre látogatók egy kedves, vendégszerető, borairól, műemlékeiről, kulturális rendezvényeiről méltán híres városba, a "Mátra kapujába" érkeznek.

http://www.gyongyos.hu/gyongyos2/bin/en.jsp?enInfolet=show_content.jsp&src_file=1&