Európa Könyvkiadó, Budapest 2003
640 oldal
Vérmisztika, Jézus meleg-nőies sebei, foszforeszkáló kereszt, szexuális színezetű, eksztatikus istenélmények, földre zuhanás, nyelveken szólás...
Svédország mai arculatának kialakításában a munkásmozgalom mellett volt egy másik meghatározó népmozgalom is. A nálunk csak "szekta"-ként elkönyvelt pünkösdi mozgalom, amely a skandináv országban 1913-ban néhány tucat főt számlált, mára a világ egyik legnagyobb keresztény egyházává lett, s - hazánkban talán kevesen tudják - nagyrészt neki köszönhető, hogy Svédországban sikerült visszaszorítani a múlt század elején még tragikus méreteket öltött alkoholizmust.
Per Olov Enquist világhírű svéd szerző - a magyar olvasók jó ismerőse - regényíróhoz méltó együttérzéssel, történészi elfogulatlansággal és dokumentarista hűséggel ábrázolja a pünkösdi mozgalom eredetét és históriáját, a keresztény gondolkodás és vallásgyakorlás e különös területét a mozgalom két meghatározó egyénisége, a kis vidéki szatócsból lett alapító, Lewi Pethrus és a mozgalomhoz később csatlakozó sikeres regényíró, Sven Lidman barátságán, együttműködésén, majd végső szakításán keresztül.
A könyv azonban nemcsak az északi ország történetének egy szelete és emberi sorsokból szőtt lebilincselően izgalmas mese, hanem monumentális tanulmány is egy birodalom - ezúttal lelki-szellemi birodalom - felépüléséről, valamint a birodalomépítő nagy vezetők lélektanáról, Lewi útjáról.
http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?BookID=165689&TabSheet=book&SessionID=3B03202DA712CE237EA9027D71D1E414EEAD95EAGBWZVDNABHEQCIOBMUKBPECEWYCIBCZPAQMKBDUKCDF4CDDC4C0FDE54B8EB3C7F2130F05D1297DC8E4B09D8867AAA225EA0DB663F&CBStock=CHECKED&SrcOrder=o
-----------------------------
"Egyedül, végül. Vagy ahogy Lewi mondta utolsó beszédében: mindenki egymagában. Isten előtt."
"Isten pár percig megvilágítja nekem a kertjét, mielőtt a nappal fényének sötétsége ráborulna lakóinak életére, s láthatatlanná tenné nevüket."
"A megújulási mozgalmaknak mindig voltak konyháik. Az egyházaknak nem. Ez így természetes."
"Kicsiny volt, de nagy munkát végzett. Vajon mit értett meg mindebből?"
"A Biblia mindennap tovább íródik. Vannak jó részei és vannak kevésbé jó részei, de mindenképp emberek műve, ezért work in progress-nek, folyamatosan készülő műnek kell tekinteni."
"Az út volt a fontos, mely a vallásos élményhez vezet. Az utat mi magunk építjük."
"Ő mondta: szent az , amit a szentek csinálnak."
"Nem mondtam el senkinek, ami számomra magától értetődik: aki embert öl, az semmibe veszi az emberi élet szentségét.
Az ember szent."
"Ez én voltam. Csak elfelejtettem. Mintha a múló idő jégfátylat borított volna életemre, melyet egy fuvallat hirtelen fellebbent, s mögötte megjelenik egy arc, mely az enyém, csak már elfelejtettem. Ez itt én vagyok. Ami most szörnyűség, az annak idején természetes volt. Ez volt természetes. Ebben a gondolatvilágban nőttem fel.
Így lett belőlem ember."
"...miközben belemerültem az imádságba, olyan szavakat mondtam ki, melyeket nem értettem, noha akkor még nem tudtam, mi az, hogy nyelveken beszélni"
"A margóján Efraim szögletes és szinte dacos kézírásával, csupa nagybetűvel ez áll:
A VALLÁSOS ÉLMÉNYT
NEHÉZ MEGFOGALMAZNI"
"Az emberek sokfélék, de Isten ugyanaz. Lényeg az, hogy az ember megtérjen."
"- Ki volt ez az ember? - kérdezte. - Ez a Lewi?
- Ő alapította és ő építette fel a kereszténység harmadik legnagyobb egyházát, amit azonban nem nevezett egyháznak - feleltem. - Ma több mint kétszázötvenmillió tagja van szerte a világon. - A pap tűnődve csak azt kérdezte: - Svéd volt? - Igen - feleltem -, nagyon is az."
"Most, nyolcvan évvel később, hasonlóan a többi egyházhoz, mégis létre akarnak hozni valamiféle szervezetet. Akik ezzel nem értenek egyet, Lewire hivatkoznak, Lewi álmaira, az álmok elárulására. Hiszen az egész mégiscsak népmozgalomként indult valamikor, és voltak, akik még mindig az első pünkösdi idők lángnyelveiről álmodnak, melyeket nem szabad szervezkedéssel kioltani."
"A történet mintha azt igazolta volna, hogy a film bűnös dolog.
Sok minden mást is bűnnek tekintettek. Végül már szinte mindent.
Sok előírást kellett betartani?
Egyre többet. Nem volt szabad golyózni, kártyázni, sakkozni is alig, tilos volt színházba járni, és öltözködni sem lehetett akárhogy."
"Csak azt akarom mondani, hogy nem akarok tagja lenni a szakszervezetnek, ha it szabad káromkodni. Akkor nem akarok benne lenni. Azt hiszem, nekünk itt a szakszervezetben nem szabad Isten nevét hiába a szánkra venni. Tiltakozom ellene, és kérem, hogy ezt írják bele a jegyzőkönyvbe. Szocialista vagyok, de egyszersmind megtért hívő is. Köszönöm."
"A szocialistákat és a sztrájkolókat véleményem szerint véleményem szerint Afrikába kellene deportálni, valamelyik büntetőtelepre. Ott a helyük az ilyen gazembereknek! És a katonáinkkal őriztetném őket, hogy megtanulják a rendet. Ez az én hitvallásom. Egyébként költő vagyok, és a szerelem mindenhatóságát hirdetem."
"- Voltatok ti már nővel valaha is az életben? - kérdezte ezután mindkettejüktől a tiszt.
Némi habozás után mindketten megrázták a fejüket.
- Látnotok kellene, milyen az, hogy megértsétek a szeretet evangéliumát, és elforduljatok a szocialista baromságoktól. Akarjátok látni?
- Nem - felelte Lewi. - Nem.
Hosszú csend támadt.
- A jámbor szocialistákat is fel kell szentelni - mondta végül a tiszt. - Őket is részesíteni kell a szerelem és a testi vágyak hitének keresztségében. Őket is meg kell téríteni. Jobban mondva el kell téríteni. A szocialista és a szektás őrület útjáról a szerelem útjára. Na, akartok a kéjvágy keresztségében részesülni?
- Nem - felelte Lewi.
- Majd meglátjuk - mondta erre az ápolt szakállú tartalékos tiszt."
"...Lewi egyre szkeptikusabb lett.
Nem hitt az erősportok hasznosságában, és semmi körülmények között nem tartotta megengedhetőnek a vasárnapi edzéseket. Úgy vélte, azzal nem tudjuk megváltoztatni a világot, ha tizenhét láb helyett tizenkilenc és fél láb távolságra dobjuk el súlyt. Bármilyen jó eredményeket is érjenek el a munkások az erősportokban, azzal még nem változik semmi.
A világot a gondolkodással és a gondolkodás megszervezésével kell megváltoztatni."
"És a munkásosztály megszervezését nem az izmokkal kell kezdeni.
Hanem a lélekkel.
Először a munkások gondolkodását kell meghódítani. És az erkölcseiket kell megjavítani. Az ivás, a testi gyönyörök hajhászása, az erkölcsök általános romlása csak gyengíti az elnyomottakat."
"Lewi szerint a folyamatot a gondolkodás meghódításával kell kezdeni. Sok hasonlóságot látott a megújulási mozgalom és a munkásmozgalom között a tudat meghódításának elsődlegessége szempontjából. Ott kell áttörést elérni. Ha meg lehet hódítani a munkások gondolkodását, akkor fel lehet építeni egy olyan szervezetet, melyen a Tőke nem bír fogást találni. [...]
Ez volt az alapgondolat. Előbb a megtérés és az erkölcsi megtisztulás. Utána a decentralizált szervezet létrehozása. És akkor megszületik a közös erő."
"Lewi az iskolázatlan igehirdetés híve volt; vallotta, hogy nem lehet iskolában felkészülni sem a prédikátori, sem a költői pályára (!)"
"- Petrus, te leszel a kőszikla, melyen felépítem gyülekezetemet.
Petrus megértette, hogy Jézus a szocializmusra gondol. Jézus ügyesen segít neki, és ez nagyszerű."
"Sven kinyitotta kezét. Az ötörés volt benne.
- Nahát... milyen szép - mondta a nő halkan. - Öt öre. Ennyiből él a költő? Ennyiből meg lehet élni?
- Ennyi elég ahhoz, hogy ne haljon éhen - felelte Sven halkan."
"Semmire sem vagyok jó, gondolta. Semmire."
"A legfontosabb alak Seymour volt, a baptista prédikátor, aki Los Angelesben lett az ébredési mozgalom vezetője. [...]
Néger, félszemű és sánta. És Isten kiválasztottja."
"Kivált a metodisták tartották fontosnak a demokráciát. Az embernek személyes felelőssége van, és minden ember egyformán fontos.
Ez Amerikából jött."
"A pünkösdi ébredés sziklaalapzata természetesen a Bibliában van. Az apostolok cselekedeteinek második részében."
"Mintegy Isten kiszámíthatatlan akaratából, a lelki földrengést megelőzte a valóságos nagy földrengés San Franciscóban 1906. április 18-án. Hiszen megroppant a földkéreg! Isten ökle lesújtott az istentelenekre! Emlékeztette az embert parányi mivoltára, kiváltotta belőle az imádkozást, a kétségbeesést, és felébresztette benne a hitet a büntető Isten hatalmában, Isten kezének erejében, mely letörölte a föld színéről San Franciscót! És előhívta belőle a jóslatokat, melyek kilátásba helyezték a világ pusztulását abban az esetben, ha az emberiség nem tér jobb útra!"
"Isten Lelke éppen általa, Lewi által, az ő kezén keresztül fejtett ki hatását. Kiválasztott volt, eszköz."
"- Drágám - folytatta Sven -, te vagy az első férjes asszony, akit meghódítottam.
- Mit mondsz?
Sven nem ismételte el, mivel megijedt az asszony hanglejtésétől.
- Az első férjes asszony... Azt mondod? Akit meghódítottál?
- Igen.
- Erről álmodtál? Hogy hódítasz? És épp egy férjes asszonyt?
- Igen.
- És kitől hódítottál el?
- A férjedtől.
- Az már valami. Mint a Szent Grál. Elhódítani valakitől. Megalázni valakit, elvenni kicsit a becsületéből, és ezáltal növelni a saját önbecsülésedet."
"- Miről szoktál álmodni? - kérdezte tőle újra és újra. - Tulajdonképpen mik az álmaid? Egyszerűen gazdag akarsz lenni? Vagy csak híres? Vitorlázás Vaxholmra, ámuló tekintetek, bevonulás az irodalomtörténetbe? Vagy miről?
Sven soha nem volt hajlandó válaszolni. Kivéve egyszer:
- Arról, hogy egyszer valaki megmondja, ki vagyok.
Margot felkacagott.
- Édes kicsi Peer Gyntöm - mondta. - Csak hámozlak, hámozlak, és soha nem jutok el a középpontig."
"- Azt szeretném, ha a lelked lángra gyúlna. És te magad is. Ha valami magával ragadna, összetörne, és nem lennél ennyire kész és befejezett. Ha valami nagy tűz beléd kapna, és égni kezdenél. Ha elragadna és elragadtatna.
Sven csak ennyit válaszolt:
- Nem tudom, mi lehetne az, amitől én lángolni kezdenék."
"Az a feladat várt rá, amit a Biblia megfogalmazott: vasoszlopnak és ércfalnak kell lennie az egész országgal szemben, az ország vezetőivel, papjaival és közrendű népével szemben."
"- Mit vársz a nőktől? - kérdezte Hjalmar. - Valami nagy jutalmat?
- Nagy elragadtatást.
- Mint az igehirdetőktől?
- Miféle igehirdetőktől? - kérdezte Sven elbizonytalanodva.
- Hát akik nyelveken beszélnek.
- Azok őrültek - mondta Sven. - Nem művészek. Fel kéne kötni őket."
"A munkanélküliek és a kenyérjegyek, a Szentlélek-keresztség és a földre zuhanó hívek.
Az újságok azonban csak az utóbbiakról írtak. Ez volt a hálás téma. Ezt szerették az olvasók: a bomlott elméjű, halandzsázó híveket, akik főbe lövik magukat. Az utcán éhen haló munkanélküliekről nem szívesen olvastak.
Emberpróbáló idők voltak, semmi kétség."
"Ha valakinek az volt az álma, hogy az élet alapja a boldog, istenfélő és összetartó család, és Lewi egyre kétségbeesettebben kapaszkodott ebbe az álomba, akkor annak nem sok oka lehetett a reményre ebben a városban.
Stockholm bűzlő szemétdomb volt, lakói fáztak és éheztek, a gyerekhalandóság az egekbe szökött, a zsúfoltság az elviselhetetlenségig fokozódott: az utóbbi néhány évtizedben kialakuló munkásosztály leírhatatlan nyomortanyákon élt, csak nyáron költöztek ki Södemalm sziklahasadékaiban összetákolt kunyhóikba, s virágzott közöttük a promiszkuitás."
"A családok majdnem felének nem volt családfenntartója."
"...ő, a férje, nem jó semmire, nem ér semmit, nem is létezik, olyan, mint a hagyma, nincs magja, nincs lényege, mindenki röhög rajta."
"Ekkor született meg a pünkösdi mozgalom. Gyorsan ment. Később sokan nehezen értették meg, mi történt. Az úrvacsorakérdés miatt került sor a kenyértörésre, ebben mindnek egyetértett."
"Utólag senki nem értette pontosan, mi vonzotta az embereket a mozgalomba, mitől indult a mozgalom növekedésnek."
"Vegyük például a stockholmi Filadelfia gyülekezet östermalmi szekcióját. 1915 elején 729 tagja volt.
Ebből 601 nő és 128 férfi. Más szóval, a gyülekezet 82 százaléka volt nő és 18 százaléka férfi. Az összes tag 75 százaléka egyedülálló volt. Közülük is a nők voltak többségben. 464 hajadon és 22 özvegy. Tehát a Filadelfiában a nők 81 százaléka magányosan élt.
Az egyedülálló nők szinte mind fiatalabbak voltak negyvennél. Az átlagéletkor harminc volt. Kivétel nélkül mindannyian dolgoztak: szakácsnők, házvezetőnők, varrónők, bolti eladók vagy ápolónők voltak.
A vezetőség mégis majdnem kizárólag férfiakból állt (akárcsak a pünkösdi mozgalom többi gyülekezetében szerte az országban) - férfiak voltak a diakónusok, az elöljárók vagy a 'vének'. A tagnévsorok egyértelműen tanúságot tesznek. A férfiak vezették a nőket. A kivétel, szinte minden gyülekezetben, a 'munka- és programbizottság' volt, melyben mindenütt akadnak Annák, Eszterek, Karolinák.
Ahogy ez lenni szokott, akkor és azóta is.
Elmondhatjuk: a pünkösdi mozgalmat többségükben férfiak vezették, miközben a tagság javarészt a szolgáltató ágazatban dolgozó, fiatal, egyedülálló nőkből állt. Nem felel meg a valóságnak az az elképzelés, hogy a pünkösdista nő púpos, megsavanyodott öregasszony.
Az sem, hogy otthon ülő feleség lett volna; a mozgalom csak jóval később termelte ki magából azt a politikai pártot, mely a házasság révében szerette volna látni a nők többségét."
"Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg a kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön a világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted."
"A radikális pietizmusnak valahol a legmélyén meghúzódott egy nyugtalanító, teológiailag nem teljesen szobatiszta gondolat. A gondolatban egy teológiai kérdés rejtőzött, sokkal bonyolultabb és ellentmondásosabb, mint amennyire ennek tudatában voltak. A kérdés az volt: ki az, akit megszólítanak? Ki ez a Jótevő, ez a Megváltó, ez a Vőlegény? Férfi vagy nő? A neve Jézus volt. És vajon ez a Jézus nem maga az Isten, az egyetlenegy? Létezik rajta, a Jótevőn, Jézus Krisztuson kívül Isten?
Vagy teljesen egyedül van?
Vajon a radikális pietizmus csendben megszabadult volna Istentől és a Szentlélektől?"
"Sven és Lewi egymásra nézett, és majdhogynem látták is egymást."
"Lex dura, sed lex."
"Jaj az embernek, ha a szívében lakozó tigris megöli szelídítőjét. Akkor vége a kultúrának és a civilizációnak, és Jézus kiűzetik a lélekből."
"...Sven Lidman prédikációi a színvonal óriási emelkedését jelentették a svéd vallásos diskurzusban."
"Olyan volt, mint egy két lábon járó lexikon. Minden meg lehetett tanulni a prédikációiból.
Újra és újra visszatért beszédeiben a fenyegető kép, nem az Ördögé vagy a pokolé, hanem az e világi rémé: az európai szellemi hanyatlás képe. Európa mindig jelen volt, és jövője mindig veszélyben forgott. Európa pusztult és szétesett. A hanyatlás földje volt. Mintha Spengler szállt volna alá a Filadelfia pincetermébe, é saz ő szelleme itatt volna át az ébredési mozgalomban ennek a két háború közötti, különös európai időszaknak az éveit."
"Lewi egy pillanatig elgondolkozott, és azt mondta:
- Amikor a parasztok vizet visznek a réten legelő teheneknek, akkor azt hordóban viszik. A hordót felteszik a szekérre. Ha göröngyös az út, sok víz ki szokott lötyögni. Ilyenkor egy darab deszkát tesznek a vízre, és akkor a víz nem lötyög ki.
Sven értetlenül nézett Lewire:
- Ezt most miért mondod?
- Én vagyok az a deszkadarab - felelte Lewi."
"A Franklin-ügy talán valóban a pünkösdi mozgalom kultúrforradalma volt."
"Nem kell szervezetet építeni, mert az építkezés érelmeszesedéshez vezet. Nem kell írásba foglalt hitvallás. Nem kell központi prédikátorképzés."
"A Franklin-ügyben a harc elhúzódott, öt évig tartott, amíg az ellenséget végül ártalmatlanná tették. Efraim arra talán mégsem gondolt, hogy ezt a viszályt voltaképpen főpróbának is lehetne tekinteni, a későbbi tisztogatások előjátékának, melyekben előbb Sven, utóbb maga Efraim is áldozatul esik.
Sven sem gondolt rá, hiszen élvezte a harcot, az egységet, az összetartozás érzését Isten csataterén, mely fölött a Lélek áldása lebeg.
A Lebenslauf-ban ezen a helyen van egy rövid megjegyzés, aláhúzva: 'Lewi ekkor tanult meg félni Sventől.'"
"Miután Isten megteremtette Lewi Pethrust, összetörte az öntőformáját."
"- El kell olvasnod Hitler Mein Kampf-ját! Hogy lehet, hogy még nem olvastad...?! Micsoda könyv... micsoda zsenialitás... hihetetlen... ez az ember valóságos lángész... ő aztán tudja, hogyan kell vezetni a tömegeket.. hidd el, igazi népvezér... teljesen nyilvánvaló, hogy meg fogja hódítani a világot.. képes arra, hogy egy nép vezetője legyen... mindent bevet... minden fogást és trükköt.. ő aztán tudja, hogyan kell vezetni a tömeget."
"Az európai pünkösdista konferencián 1939-ben, néhány héttel a háború kitörése előtt úgy döntöttek 'Pethrus doktor javaslatára', hogy táviratot küldenek Adolf Hitlernek, amelyben hódolatukat fejezik ki a Führernek, annak reményében, hogy 'felébresztik jóindulatát a pünkösdi mozgalom hívei iránt'."
"Lehet-e egyáltalán politikailag értelmezni a pünkösdi mozgalmat?"
"Vér, alávetettség, engedelmesség, áldozat, odaadás. Amikor a fő nemzetiszocialista ideológus és filozófus, Alfred Rosenberg néhány évvel Böök után A XX. század mítosza című könyvébe beleolvasztotta Eckhart mestert, az 1300-as években élt számmisztikust, hasonlóképpen járt el; a könyv több millió példányban fogyott el, megzavarta és tévútra vezette olvasóit."
"- Az erkölcstelenség ellen folytatott küzdelem - mondta Efraimnak - a pünkösdi mozgalom legfontosabb politikai feladata. Nem ártana komolyan venni."
"Milyen volt Lewi viszonya a nőkhöz?
Semmilyen. Szinte semmilyen."
"Két dolog volt fontos Lewinek, de a kettő összefüggött egymással.
A csírasejt nem más, mint a csend, együtt Istennel. Egyedül lenni Istennel. Ez volt az ideális közösség. De ott létezett mellette a nagy is. Ám ahhoz, hogy megteremtsük ezt a kicsi, decentralizált együttlétet Istennel, előbb egy centralizált szervezetet kell létrehozni."
"Nőkből áll a mozgalom bázisa, tudja, hogy ezzel mind a vezetés, mind pedig Efraim tisztában van. A társadalom erkölcseiért folytatott harc egyre fontosabbá válik. Úgy vélte, nem csupán a szórakoztatóipart kell főellenségnek tekinteni, hiszen maguk az élvezetek azok, amelyek az erkölcsöt elsősorban veszélyeztetik.
Ha kitesszük ennek a nőket, vagy a nők viselkednek erkölcstelenül, az előbb-utóbb a férfiakon érezteti hatását. Az erkölcstelenség forrása az a kísértés, ami a női testből árad. Éppen ezért el kell takarni. Nehogy okot adjon a kísértésre. A bűn, a hiúság ellen vívott harcban pedig egyre fontosabbá válik a család egysége és a fegyelem.
Az európai dekadencia, amiről Sven testvér olyan világosan beszél prédikációiban, ez a veszély igazi forrása. A dekadencia!"
"Őrizd a kincset,
mit Isten adott;
ha elveszíted,
vissza nem kapod,
nem látod többé, sehol nem leled,
s felelned kell, mit tettél vele."
"Abban az évben, amikor Lewi született, 2746 gyermek jött a világra Stockholmban, közülük 1100 házasságon kívül. Mindez az italnak volt tulajdonítható. Még érthető is. Nagy volt a szegénység, az alkoholizmus, és lazák az erkölcsök."
"Mi az igazság, édes Istenem, suttogta Lewi.
Az igazságot nem tűzheted fel egyszerűen lelkiismereted falára, mint a 'mene tekel' szavait, felelte Isten. Számtalan igazság létezik, akár csepp a tengerben, vagy homokszem a sivatagban, az igazság ott van benned, csak kitérsz az újtából. [...]
Mit tegyek, kérdezte Lewi továbbra is suttogva.
Kelj fel és járj, felelte Isten. Egy szóval sem szólt többet."
"A Lebenslauf elején Efraim két bolygóhoz hasonlítja Svent és Lewit.
Úgy képzelte el, hogy óriási köröket leírva közelednek egymás felé. Nagy erővel vonzza őket valami a másikhoz, hogy végül egyetlen hatalmas, felszabadult, galaktikus ölelésben, a pünkösdisták szűzies, mégis erotikusan lüktető közösülésében egyesüljenek.
Lehet, hogy rossz hasonlat. Lehet, hogy útjaik egyszerűen csak keresztezték egymást. Lehet, hogy csak néhány évtizedre sodródtak egymás közelébe, mint két furcsa, űrben lebegő ősállat, egymáshoz dörzsölődve gyűlöletben, szeretetben, odafenn, a fagyos űrben, amely egykor megtöltötte gyermekkoromat a távoli csillagokhoz rögzített telefondrótok zümmögésével. Később leváltak egymásról, de összedörzsölődő bundájukról már egymásra tapadt a por, a szőr, a gondolatok és az ideológia."
"Ezek voltak az új idők hasonlatai: szeretet, jelzálog, töröltetés."
"Szeretethiány - hatalmi harc.
Testvéri szeretet - igazság utáni vágy."
"Idővel megváltoztak Lewi birodalomalapítási céljai. Megkezdte a tisztaságért folytatott harcot. Ezt az új célt Lidman már nem értette meg. Lidman anarchista volt, nem birodalomépítő. Lidman álmodozó volt, akit nem ijesztett meg a modernizmus tiszta homlokzata mögött pislákoló érzelmek lángja."
"Sven egyszer arról számolt be, hogy prédikáció közben szexuális élményben volt része. Talán azok közé tartozott, akiket felemel az irracionalitással való találkozás."
"Soha nem volt világos az a nyelvezet, amelynek segítségével a pünkösdi mozgalomban a hit csodáját próbálták megfogalmazni. A felfoghatatlan leírása nem valósulhat meg mindig szavak segítségével."
"Nincs bíró, és nincs ítélet, csak a szomorúság, amiből kijutott mindenkinek."
"'Kicsiny volt, de nagy munkát végzett'; nagyon egyszerű, nagyon szép szavak, melyek a ránk bízott tehetséggel való sáfárkodásról szólnak."
--------------------------------------
Per Olov Enquist lenyűgöző láttató erővel írja le Lewi útja című regényében a svédországi születésű (bár amerikai gyökerekkel is bíró) pünkösdista mozgalom történetét és annak legkarakteresebb személyiségeinek, az alapító és szervező-géniusz Lewi Pethrusnak, a született prédikátor, ugyanakkor pénzügyi antitalentum Sven Lidmannak és a kicsiny, de mégis - a mozgalom szempontjából - hatalmas munkát elvégző Efraim Markströmnek életét.
Hogyan bontakozik ki két, munkás háttérrel rendelkező svéd fiatal barátságából egy ma már 250 milliós vallási megújulási mozgalom?
Az erkölcsért és az alkoholizmus ellen, a lelkekért és a promiszkuitás ellen folytatott szent háború vezetői - az elbeszélés tanúsága szerint - azonban maguk is nagyon emberek.
Hol vált át a demokratikus, autonóm közösségek egymás melletti létét hangsúlyozó, a szervezettség ellen kézzel-lábbal tiltakozó mozgalom egy gazdasági vállalkozássá, politikai párttá, a hatalmi harcok színterévé?
Ahol ketten vannak, ott már hierarchia van, s az elképzelések leghalványabb eltérése is hosszú távon magában rejti a későbbi elkerülhetetlen küzdelmet.
És hogy vajon ebben hibás valaki? Hiszen mindenki csak azt teszi, amit Isten neki tenni rendelt, legjobb tehetségéhez mérten.
Rendkívül magával ragadó erejű vízió a tömegmozgalmak kialakulásáról, a vallási meggyőződés erejéről, a népvezér személyiségéről s e személyiség változásairól.
Per Olov Enquistre a szakértők úgy tekintenek már rég, mint az irodalmi Nobel-díj egyik esélyesére. E könyve alapján nagyon szurkolunk neki, hogy kapja meg.
