Háttér Kiadó, Budapest, é.n.
264 oldal
"Azért írok az ember térhasználatával kapcsolatos kutatásaimról - arról a távolságról, melyet az ember maga és társai között tart fenn, melyet maga köré épít otthonába-hivatalában -, mert szeretnék egy csomó szempontot tudatosítani, amit ez idáig magától értetődőnek vettünk. Mindezzel pedig önismeretünket szeretném növelni, élménykészségünket fokozni, az elidegenedés ellen szeretnék küzdeni. Egyszóval szeretném az olvasót egy lépéssel előbbre segíteni az önismeret útján, hogy könnyebben találjon vissza önmagához."
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=rejtett-dimenziok&ID=80039
------------------------------
„E kötet fő témája a társadalmi és a személyes tér problémája, valamint ennek érzékelése.”
„... felfedezték, hogy valójában minden nyelvcsalád öntörvényű, zárt rendszert alkot, melynek belső logikáját a nyelvésznek előbb részletekbe menően fel kell tárnia, hogy aztán leírhassa őket. A nyelvtudomány művelőjének lelkiismeretesen el kell kerülnie azt a csapdát, hogy a tanulmányozott idegen nyelvre ráerőszakolja a saját anyanyelvében rejlő szabályszerűségeket.”
„… a különböző kultúrákhoz tartozó emberek nemcsak különböző nyelvet beszélnek, hanem – ami még sokkal döntőbb – magát a világot is más-más módon érzékelik.”
„Az ember és a kulturális dimenzió kapcsolatából mind az ember, mind pedig a környezete kiveszi a részét: kölcsönösen alakítják egymást.”
„… minden állatnak szüksége van egy bizonyos minimális térre, ennek hiányában elpusztul. Ezt nevezzük az organizmus ’kritikus terének’.”
„… amilyen mértékben nő az állatok egyedszáma egy adott területen, úgy fokozódik a stresszhatás is, ami egy bizonyos ponton endokrin reakciót indít meg, és ez az állomány gyors összeomlásához vezet.”
„… a zsúfoltság drámai változásokat okoz – az agressziótól az abnormis viselkedés számtalan fajtáján át egészen a tömeges pusztulásig […]”
„Selye János, a Kanadában dolgozó, magyar származású kutató – aki stresszkutatásai révén vált híressé – kimutatta, hogy az állatok bele is pusztulhatnak a huzamos, ismételt stresszhatás kiváltotta sokkba.”
„Az ember evolúcióját a ’távolságérzékelő receptorok’ – a látás és a hallás – fejlődése határozta meg. így történt, hogy a művészetek is e két érzékre hatva fejlődtek ki, az összes többi érzék rovására. A költészet, a festészet, a zene, a szobrászat, az építészet és a tánc elsődlegesen – bár nem kizárólag – a szemet és a fület gyönyörködteti.”
„Az emberi intellektus döntő mozzanata az a képességünk, hogy bizonyos kritikus pontokon szintetizálni, összegezni tudjuk tapasztalatainkat.”
„A képzőművész tehát nemcsak a kultúra szorosabban vett értékeit kommentálja, hanem azokat a mikrokulturális eseményeket is, amelyekből ezek az értékek megszülettek.”
„A festő és az író egyaránt tudja, hogy mesterségük lényege: olyan helyesen megválasztott jelzéseket adni az olvasónak, hallgatónak, illetve a nézőnek, amelyek nemcsak az ábrázolt eseménnyel csengenek össze, hanem a közönség nem nyelvi természetű jelzőrendszeréhez és kultúrájához is következetesen igazodnak. A művész feladata, hogy elhárítsa a műve és a közönség között tornyosuló akadályokat. Így cselekedvén, kiragadja a természetből azokat a részeket, amelyek – helyesen szervezve – az egészet helyettesíthetik, és erőteljesebb, rendezettebb egységgé állnak össze, mint amilyent a laikus tudna teremteni. Más szóval, a művész egyik legfontosabb feladata, hogy segítséget nyújtson a laikusnak a maga kulturális világképének megteremetésében.”
„A legsúlyosabb kritika, mellyel az ember múltját magyarázó próbálkozásokat illethetjük, hogy ezek egytől egyig a jelenkor vizuális világának szerkezetét vetítik vissza a múlt vizuális világára.”
„A japán terek tanulmányozásából kiolvashatjuk tervezőik szándékát: olyan helyekre vezetik az embert, ahol felfedezhet valamit a saját gyönyörűségére.”
„A gépkocsi nemcsak a környezettől szigeteli el az embert, hanem az emberi kapcsolatoktól is.”
„… az ember képtelen levetkőzni kultúráját, próbálkozzék bár körömszakadtáig, mert az beette magát idegrendszerének gyökeréig; kultúrája határozza meg, hogyan észleli a világot. Kultúránk nagyobbrészt rejtett, és kívül esik a tudatos cselekvés szféráján, mindazonáltal belőle áll emberi létünk teljes szövedéke. Ha olykor tudatosul is kultúránk egy-egy szilánkja, változtatni rajta akkor is nehéz, nemcsak azért, mert végletesen személyesen éljük át, hanem azért is, mert az ember kizárólag a kultúra közegén keresztül képes értelmesen cselekedni és kapcsolatot teremteni másokkal.”
--------------------------
Az antropológus Edward T. Hall, aki elismert interkulturális kutató is volt, könyvében az emberi viselkedés során a térhasználat kérdéség boncolgatja aprólékosan és rendkívül színes példákon keresztül.
Az olvasó elé tárja a zsúfoltság és a stressz közötti élettani hatásokat, különböző kultúrák eltérő térkezelési normáin keresztül pedig eljuttat bennünket addig a felismerésig, hogy a nyelv, a művészetek és a hétköznapok világában is az ember nem más, mint önnön kultúrájának rabja.
Számos tévhitet is eloszlat a szerző, így a könyv elolvastával nincs más teendőnk, elfogadni a tényt, hogy rajtunk kívül mások is vannak odakint, s az embertársainkkal és más kultúrákkal való kapcsolatainkat - kulturált módon - ápolnunk kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése