Pesti Kalligram, 1999
144 oldal
A kisregény bonyolult, abszurd-morbid jelenetekbe futó, maró gúnnyal megírt posztmodern parabola Közép-Európa, közelebbrol az egykori Osztrák-Magyar Monarchia népeinek szinte vérfertőző összefonódásáról. A történetet az egykori k. u. k. hadsereg titkosszolgálatának ezredese meséli el fiatal tisztszeretőjének, aki a történetet továbbadja egy újabb fiatal tisztjelöltnek. A tisztjelöltről a történet végén kiderül, hogy ő nem más, mint a mesélő tiszt valamikor elképesztő helyzetben fogant saját fia.
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=58165&type=22&_v=Vilikovsky_Pavel_Az_elet_orokzold_hataslova
--------------------
"Megzabolázni az érzékiséget azt jelenti: helyt állni a kísértésben."
"... a valóban egyetlen jutalom a tudat, hogy segítettünk forgatni a történelem kerekét; hogy aztán erre-e vagy arra, teljesen mindegy, az a fő, hogy mozogjon."
"Szinte minden nagy gondolat küszöb alatt született. A relativitás elmélete például, amikor Einstein jelentéktelen svájci polgár volt, egyszóval Bern kantonban dolgozott kantinosként."
"Nem tudom, tudatában van-e, hogy már súlyánál fogva a bal oldali here, azaz tojás a termékenység és a férfierő hordozója, ezért az egy heréjű férfiak is teljes mértékben megőrizhetik termékenyítő képességüket, feltéve, hogy a bal oldali tojásuk van meg."
"A führer elrendelte, hogy latin betűkkel kell írni - ismeretes, hogy a gót betűk nehézséget okoztak neki -, és a vita elült. Íme, egy szép példa az egyén történelmi szerepére!"
"Sehol sem találni készségesebb taxisokat, mint Romániában. Ha úgy kívánta a nemzet érdeke, II. Károly habozás nélkül elgázoltatta az egész kormányt."
"A romániai lakosztályok! Akarom mondani, a romániai szobaasszonyok!"
"A szexuális életet leginkább az élvezi, aki képes zavartalanul, egész lényével átélni."
"Az élet, habár rövid, sok megpróbáltatásnak vet alá bennünket."
"Dél Londona! Ugyanúgy lehetne tehát, olvastam le arcukról, Londont Észak Bukarestjének nevezni!"
"Kedves barátom, az ember ezen a világon vagy kalapács, vagy üllő."
"Ismeri Szlovákiát? Nem csodálom. Azt mondanám, Istentől elhagyott táj, de előbb biztosnak kellene lennem abban, hogy Isten egyáltalán valaha is tudott róla."
"Ausztria-Magyarországot - mert ez volt az - megfontolt nemzetiségi politikájának köszönhetően a népek börtönének szokták nevezni."
"Iszom a szlovákok egészségére. Azok a feladatok, melyeket a szlovák népnek mint a nemzeti vagyon hordozójának meg kellett oldania közép-európai hazájában másfél évezred alatt, nem voltak csekélységek."
"Nem akarok esetleg csalódást okozni, de a legszebb magyar nők éppen a szlovák nők. A hasonló jelenségek nem olyan ritkák, mint ahogy talán gondolja. A legjobb pozsonyi kiflit vagy bejglit Bécsben készítik, a legjobb frankfurti virslit Prágában. Latinul erre azt mondják: genius loci. No, és hogy visszatérjek a témához, a legtöbb ilyen genius locit, vagyis helyi géniuszt Szlovákiában találja. Más géniusz ott nincs is."
"Tud magyarul? Ahány nyelven tud, annyi embert ér. Ezen általános szabály alól egyetlen sajnálatos kivétel van: tudhat magyarul hússzor, attól még mindig magyar marad."
"II. Károly román király, és ezt személyes beszélgetés alapján mondom, azt gondolta, hogy a román nemzet történelmi küldetése, létezésének úgyszólván értelme a román kultúra megőrzése és terjesztése a Balkán barátságtalan tájain, s egyelőre az egyetlen tartós dolog, ami a románok után maradt, a juhtúró [...]"
"A németek viszont csupa Sturm und Drang, Drang nach Osten, Drang nach Westen, Dichtung und Wahrheit, és a csupa handabandázástól nem érnek rá tudatosítani, hogy az ő küldetésük az, hogy a történelem felkiáltójeleként szolgáljanak mint intő példa, hogy milyen szélsőségektől kell óvakodni. Az osztrákok meg mindent egy lóra tettek, az meg ökör volt. Mire észbe kaptak, vége volt Ausztria dicsőségének és nagyságának."
"A svájciakat csak az egységes európai idő köti össze, és az a közös vágy, hogy baleset nélkül éljék meg a történelem ezer évét. Ugyan kérem, egy nemzet, amely a sajt minőségét aszerint ítéli meg, mennyi benne az üres hely! Az efféle túlfinomultságba már az ókori Róma is belepusztult."
"No és a franciák! Ha De Gaulle-nak nem volna olyan nagy orra, rég megfeledkeztek volna a franciákról a kultúrájukkal együtt. Meglátja, hogy néhány év múlva csak a 'francia' melléknév marad fenn, amellyel reklámokból bizonyos kondomok és illatszerek fajtáit fogják megjelölni."
"Minden nemzet mély barázdát akar szántani az emberiség történetében, túl akarnak érni mindenen, habár egyelőre a bokájáig sem érnek senkinek, egyedül a szlovákok, Isten gyermekei, látják létük értelmét és tartalmát abban, hogy vannak. Ki más tud oly gyermeki ártatlansággal örülni: eltelt már száz év, és mi még egyre vagyunk, nem vagyunk tehát fölöslegesek! Vagyunk, az bizony nem lesz csak úgy! És lelkesedéssel telve nyomban meghatározzák a világos célt: Legyünk még!"
"Tudja, melyik a hét főbűn? Mindjárt gondoltam, hogy nem. És ha igen, akkor csak a saját mindennapos gyakorlatából. Nem tudom, hogy az a műveltség, mely csupa hézagból áll, nevezhető-e még műveltségnek."
"A cseh turisták zöme idealista volt, abban a meggyőződéseben élt, hogy kultúrát és műveltséget terjeszteni jön az elmaradott szlovák nép közé."
"Amint a népek tanítómestere, Comenius mondogatta: Nincs fontosabb a szemléltetésnél, főként, ha gyerekeknek vagy csökkent értelmű személyeknek akarunk valamit megmagyarázni."
-------------------
Indivisibiliter ac Inseparabiliter - hirdette az Osztrák-Magyar Monarchia közös címerének felirata. Hogy mennyire feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul összefonódott a K.u.K.-élettér népeinek és kultúráinak közössége, annak egyik szép példáját olvashatjuk Az élet örökzöld hátaslovában.
I. Ferenc József lassan-lassan már 100 éve halott, s az ő halálával tulajdonképpen már 1916-ban sírba szállt a Monarchia is, de vajon Őfelsége váratlan feltámadása esetén ráismerne-e egykori birodalma népeire? És Európára?
Bizonyára. A kultúra lassan változik, a népek sem egyik napról a másikra. Régiónk (és a kötetben érintett már európai régiók) népeinek léte és kulturális önmeghatározása sem kormány- és békeszerződés-függő. Semmi új a nap alatt.
Torz önképek, hajsza a főszerepekért, a történelem színpadán kiutalt (mellék)szerep fel nem ismerése és el nem fogadása - Ferenc József óta vajon mi változott?
Kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk?
Az élet örökzöld hátaslova csodás kritika rólunk, róluk... Felismerjük magunkat, őket...Már csak talán az elfogadás hiányzik: a magunké és a másoké. Talán magunkat is akkor érthetjük legjobban, ha mások tükrébe nézünk.
S ennek ideje lenne pedig: a Monarchia halála óta eltelt időszak fricskái is erre ösztönöznek mindenkit, ahogy az enyhén (homo)erotikus könyv végső tanulsága is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése