2011. május 28., szombat

Drago Jančar: Zajgás a fejben


Jelenkor Kiadó, Budapest 2001

248 oldal

Drago Jančar kortárs szlovén prózaíró, korábban novelláskötete jelent meg a Jelenkor Kiadónál. E regénye az 1989-es fordulat irodalmi megformálása: börtönlázadás tör ki a Balkán mélyén, és sajátos rendszerváltásnak lehetünk tanúi. A főszereplő fegyencvezér álmai az egykor Flavius által megörökített biblikus erőd, Maszada eszméjéhez kalauzolnak. Az események az akkori áldozatkészséget torzultan tükrözik, a történelem most komikusan ismétlődik meg. A szellemes történet számot vet az eltelt évtized balkáni eseményeivel, a terror ideológiájával is.

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Jancar_Drago_Zajgas_a_fejben&id=13830&tabname=konyv&type=22
---------------------

"Elbeszélőm mindenképpen különös férfi volt."

"Minden nagy embernek megvannak a maga apró gyengéi."

"Minél zártabb egy tér, annál több benne a távoli hang és az utazó álom."

"Ha a film elszakad, hát elszakad, senki többé össze nem ragasztja és nem pörgeti vissza oda, ahol volt."

"Az összes ördög, az összes sápadt bűnöző előjött odvából, mindenfelől jöttek, hogy átvegyék a hatalmat."

"Állt az ablakban és nézett Livada felé, a fölötte vöröslő fényre, hallgatta a robbanások visszhangját. Éreztem, láttam őt. Így állt kétezer évvel ezelőtt a meleg éjszakában ablakánál a római helytartó, és nézte a föllázadt Judea lángoló vidékét."

"- Minek neked ceruza, te hülye? Mikor még a nevedet sem tudod aláírni."

"Olyasvalakinek jöttünk felkínálni a lázadás vezetését, akit a tökénél fogva kellett kirángatnunk az odújából."

"Így emeltük trónra a livadai felkelés nagy vezérét, az ajtóba rakott lábunkkal. Magunk voltunk a hibásak. Nekem is hallgatnom kellett volna a balsejtelmemre, amely azt súgta, hogy ez nem lesz jó."

"- Azt akarom - mondtam -, hogy állítsák helyre a korábbi állapotot. Hogy újra játsszák le a döntőt. Elvégre emiatt kezdődött, nem igaz?"

"Nemcsak dicső volt a livadai felkelés, hanem rút is, gonosz história. Mint a nagy felkelésekről szóló minden történet."

"Ogyesszában volt a legszebb. Ogyesszában volt két kurva, a legjobbak a világon, anya és leánya. A világ legszegényebb szocialista kurvái, de a legkedvesebb és leglágyabb nők, akikkel valaha találkoztam. Néhány konzervért adták oda magukat, náluk kötöttem ki minden éjszaka, ha a börtönben nyugalmat kerestem. Lehunytam a szemem, és elhajóztam Ogyesszába."

"A helikopterrel televízió érkezett. És vele egy világos hajú, fiúsra nyírt újságírónő. Úgy jött, mint egy angyali jelenés a képernyőről.
A börtönökbe a nők legtöbbször csak az álmokban érkeznek."

"Ő volt az egyetlen, értettem meg most egyszerre. Végig kellett taposniuk a szörpös talpaikkal a levelein, hogy ezt végre megérthessem. El kellett jönnie egy nőnek a börtönbe, egy nőnek mikrofonnal, kamerával, belső kultúrával és emberi kapcsolatokkal, hogy megértsem, hogy tulajdonképpen egyetlen egy nő volt, éspedig Leonca. Mása és Katyerina Ogyesszából és az összes többi semmi, ő is, aki az imént ment el, semmi, amikor eljön a felismerés, amikor ott ülsz a levelével és tudod, hogy valóban eltékozoltad. Kárt is tettél benne, főként azonban elszalasztottad, örökre."

"Mi a horoszkópod? kérdezte, amikor először meglátott. Bika, feleltem. Az nem jó, felelte, mindent összetapos."

" - [...] Aki benne van ebben a lázadásban, az feketelistára kerül egész életére, mindenütt rá fog baszni.
- Az életben időnként rábaszik az ember."

"- Rabszolgaság a mi köztársaságunkban nem lesz - jelentette ki ünnepélyesen Sötét Alojz."

"Zajgást hallok, mondtam, megöllek, ha nem hagyod abba.
Hol hallod a zajgást? kérdezte Leonca.
A fejemben.
A füled cseng, nem a fejed.
Talán csak tudom, hol van ez a zajgás. Zajgás van a fejemben, nem harangozás. Ez nem harang. Ez valami fémes hang."

"A világ őrült a világ kezdete óta."

"Sötét országa estére rohamosan fölvette a diktatúra formáját, tartalmát tekintve pedig zsarnokság lett."

"Sötét elnök korlátlan uralkodásának első éjszakáján olyan hajlamokat árult el, amelyeket eddig csak kevesen ismertek és amelyeket gondosan titkolt. A parancsnoki irodába behozatta előbb a szőke fiút, akit a faraktárak mögött használtak, utána pedig még néhány fiatalembert, szinte még gyerekeket, állítólag még használatlanokat. Azt sem tudta eddig senki, hogy iszik. Mindenkinek volt valami gyengéje."

"Az ember mindenhez hozzászokik, a tulajdon hatalmához is."

"Nem, mondta, te csak látsz és hallasz, de nem nézel és nem hallgatsz oda. Azt akarod mondani, kérdeztem, hogy nézek, de nem látok."

"- Mit mondott a Sekrestyés?
- Azt mondta, baszok rá, hogy Magyarországnak nincs tengere.
Mindenki röhögött, a veszély későbbre halasztódott. Ez azt jelentette, hogy Sekrestyés baszik az egészre, ha itt lesz az ideje, rábasztok mind."

"Sem kard, sem balszerencse, hanem az általános emberi hitványság tett bennünket tönkre."

------------------

Drago Jančar könyvének alapvetése szerint egy, az osztrák-magyar időkből megmaradt börtön falai közt, valahol az egykori Jugoszláviában, a rabok éppen kosárlabda-mérkőzést néznek, amikor az egyik őr lekapcsolja a tévét...és kitör a lázadás.
A népharag elsöpri a rend őreit, a megmámorosodott rabok kikiáltják saját köztársaságukat, s mindössze hat pontban foglalják össze követeléseiket - köztük azt, hogy a kosármeccset ismét játsszák le nekik...
Tárgyalások kezdődnek a kormánnyal, a rendőrséggel, a livadai börtön a történetet elbeszélő egyik főkolompos, Keber fejében összemosódik a bibliai Maszada ostromlott erődjének sorsával, saját korábbi utazásainak sorával, ám azt is látnia kell, hogy bizony a valóság távolról sem ilyen idealizált.
A rabok köztársasága demokratikusan megválasztja vezetőjét, a Sötét nevű fegyencet, aki azonban rettenetes diktátorrá válik a rabköztársaság néhány napra rúgó története során. Testi és lelki terrort épít ki saját egykori fogolytársai és egyúttal az őt hatalomra juttató egykori sorstársai kárára, a rendszer pedig annyira elzüllik, hogy valósággal érett almaként hullik a jugoszláv karhatalom ostromló erőinek kezébe.
A livadai börtön és a maszadai erőd története közti diszkrepancia talán nem véletlenül erősíti fel az elbeszélő Keber fejében a zajgást...

Remek olvasmány az emberiség legszebb eszméinek elfajzásáról, gyönyörű rajz a demokráciából a zsarnokságba való átmenetről - az egykori jugoszláv börtönlázadás története napjaink politikusai számára is tanulságos olvasmány lehet. Orwell Állatfarmja szlovén interpretációban, melynek szereplői: emberek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése